Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-13 / 293. szám

4 1978. december 13., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A megrendelő igényes, a gyártóknak a legkisebb hibát is fel kell fedezniük, az utolsó si­mításokat sem szabad elnagyolni (képünkön balra). A komódok díszei a lécek. Felszögelé- sük fontos művelet, hiszen itt nagy a hibalehetőség. (Képünkön jobbra). Ha megírják egyszer a miskolci Avas Bútorgyár tör­ténetét, minden bizonnyal külön fejezetet kap az 1978- as év. Ebben a kis gyárban sok éven át nem történt any- nyi minden, mint ez alatt az egyetlen év alatt. Hozzá' kell fűzni, hogy ezek a változá­sok minden szempontból po­zitívak, a gyár gazdasági helyzetének és a munkakö­rülményeknek javulását rep­rezentálják. A változások természetesen nem egyik napról a másikra következ­tek be, tudatos felkészülés előzte meg az eseményeket. — Népgazdasági és gyári igények sürgették, hogy meg­próbálkozzunk a világpiacon. Az elhatározásunkat hosszú, előkészítő munka követte. Mintegy két évig tartott a folyamat, az alatt az idő alatt csaknem száz kollégánk vett részt különféle tapasztalat- cseréken. Végiglátogattuk mindazokat a bútoripari szö­vetkezeteket és gyárakat, amelyek exporttapasztala­tokkal rendelkeznek — em­lékezik a kezdet kezdetére a gyár főmérnöke, Nagy Ist­ván. , — Az előkészületek ntán tavaly lezajlott a főpróba is. — G-yermekbútorokat ex­portáltunk Franciaországba. Felmértük a képességeinket. Nem nagy volumenű, mind­össze 900 ezer forint értékű volt a múlt évi exportmun­kánk. — Az idei év hozta meg az előkészületek sikerét? — Az idén már termelési értékünk egyhátodót a tőkés exportmunka' adja. Eonek~az összege több miht 12 millió forint. Az NSZK-beli Stein- haff céggel léptünk kapcso­latba az ARTEX közbenjárá­sával. Steinhaffék Nyugat- Európa szinte minden orszá­gában értékesítik bútoraikat, így szekrénykéink ma már megtalálhatók a legtöbb tő­kés államban. Hogyan jött létre az üz­let? — Hoztak egy igen igényes megmunkálást igénylő min­tadarabot, egy kemény fából készült cipőtartó komódot és kérték, hogy .ezt a ..produk­tumot” azonos küllemben, de lehetőleg olcsóbb anyagok­ból. ebből fakadóan olcsóbb áron. de a legkiválóbb mi­nőségben készítsük el szá­mukra. Amolyan dömping­cikket igényeltek. Sikeresen kiálltuk a próbát, Münstern komódunk megnyerte a tet­szésüket. Végül is kétféle tí­pust gyártottunk számukra, a Münsternt és a Meránt, összesen hétezer darabot. Az utolsó szállítmány van még hátra, minőségi kifogásuk nem volt. A jövő évi meg­rendelés is bizonyítja az idei munkánk sikerét. A nyugatnémet bútorérté­kesítő cég 1979-re 13 ezer darab komódot rendelt az Avastól. Ez a tavalyinak csaknem a kétszerese. — Sajnos nem tudjuk vál­lalni ezt a nagy feladatot — mondja a gyár főmérnöke. — Nehezünkre esik visszauta­sítani a rendelés egy részét, de nekünk a hazai piacra is gondolnunk kell. Hétezer darab Merán és kétezer Mar­ne típusú komód gyártását tudtuk elvállalni, ez is jóval több az ideinél. — A Marne típusról mind­eddig nem hallottunk... — A magyar vásárlók és mi, bútorgyártók sem szok­tunk még hozzá ahhoz az ellátási színvonalhoz, ame­lyet többek között ez a cég produkál a nyugati államok­ban. Egy-egy típust ugyanis nem futtatnak tovább néhány hónapnál. Tőlünk is új típust kértek. Ez a Marne. Éppen most készítjük a prototípu­sát a kölni világkiállításra. — Az első év végén már megkérdezhetjük: nehéz ex­portra gyártani? —• Aki próbálta, tudja, hogy nagy rizikó, nagy fele­lősség, megbolygatja a gyár egész életét. Mindez persze nem panasz, fogalmazhatnánk úgy is, hogy egy ilyen fel­adat megpezsdül az életet, gondolkodásra. leleményre serkent. A szellemi befektetés mel­lett bizonyos mértékű anya­gi befektetésnek is meg kel­lett előznie az exportmun­kát. Szárítóberendezést, gya­lugépet. különféle szerszá­mokat vásároltak, kialakítot­tak egy szerelőüzemet... A költségek mintegy egymillió 350 ezer forintot tesznek ki. Emellett új anyagokkal kel­lett ismerkedniük. — Azelőtt egész évben mindössze 5 köbméter tölvv- fűrészárut használtunk fel. az idén periig csaknem 000 köbméternyit. Gondokat oko­zott a beszerzése. De még ennél is nagyobb gondot je­lentett kezdetben a rusztikus hatású, különleges pácanyag­nak a beszerzése. Először egy drága nyugatnémet anya­got használtunk, amiért ter­mészetesen valutával1 fizet­tünk. Aztán segítségünkre sietett a Tiszai Vegyikom­binát festékgyára. Soron kí­vül készítették el számunkra á Tivelin festékcsalád egyik pácanyagát. Az anyag na­gyon jól sikerült, a rusztikus hatás tökéletes és hogy mi se rontsuk el a festésnél, el­őjöttek Leninvárosból és itt, gyártás közben is elláttak minket szaktanácsokkal. Jó­voltukból 6000 kiló import­anyagot takarítottunk meg. — Milyen volt az idén az Avas Bútorgyár hazai piaca? — Kelendőek a bútoraink. Felújítottuk a Borsod szek­rénycsaládot, új típusokat gyártunk, ez felkeltette a vá­sárlók érdeklődését. Nincs két egyforma szekrényünk, a természetes fa mintázata olyan változatos, hogy két­szer sem tudjuk elérni ugyanazt a hatást. — Éppen emiatt nehéz az önök szekrényeihez bármi­lyen kiegészítő bútort, mond­. juk egy kisasztalt is vásá­rolni ... — Ismerjük a gondot és a jövő évtől segíteni szándé­kozunk ezen. 1979-től a szek­rényeink 70 százalékához do­hányzóasztalt is gyártunk. — Nem szándékoznak egyéb bútorokat is gyártani? — Felszereltségünk és gaz­daságossági számítások nem engedik. Exportszerződésünk lehetővé tette, hogy az idén 600 darab cipőtartó komódot gyártsunk a belkereskede­lem számára. Ha módunk lesz rá, ennyit a jövő évben is megteszünk, hiszen tud­juk, hogy a kisbútorokból nem kielégítő a hazai ellá­tás. Az idén kezdték meg a felületkezelő üzem átépítését. Az építkezés néhány nap múlva befejeződik, kezdőd­het a technikai szerelés, már­cius végén, április elején pe­dig a termelés. Mindez ala­posán megváltoztatja a mun­kakörülményeket. Januárra a tanműhely terveit várják az AGROBER-től. A mai tan­műhely már nem felel meg a követelményeknek, elavult a korszerűsödő gyáron belül. I.évay Györgyi Az állategészségügyről Az idén is sikerült meg­előzni állatálloipányunk fer­tőződését a járványos be­tegségektől. holott Európában jelentős károkat okozott az afrikai sertéspestis, valamint a ragadós száj- és körömfá­jás. A magyar állategészség­ügyi szolgálat irányításával jelentős sikereket értek el üzemeink az állattenyésztés általános higiéniai fejleszté­sében. Az idei év eredmé­nyeként könyvelhetjük el. hogy közvetlen befejezés elölt áll a szarvasmarha-állomány teljes gümőkór-mentesítése. A környezethigiéniai hiányos­ságok megszüntetésében szin­tén nagyok , az eredmények. Többek között a borjúelhul­lás az 1976. évi 12 százalék­ról 7 százalékra, a malacel­hullás az 1976. évi 11,6 szá­zalékról 9,4 százalékra mér­séklődött. A baromfifélék kö­zött sem fordult elő járvá­nyos megbetegedés, de a nö­vendékállatok elhullási ará­nya még nagy, amit több he­lyen a kedvezőtlen tartási körülmények okoznak. Az eredmények nemzetkö­zi elismerését jelenti az, hogy az állategészségügy te­rületén is tovább bővültek nemzetközi kapcsolataink. Kormányszintű együttműkö­dési egyezményt írtunk alá 1978-ban Finnországgal, Spa­nyolországgal és Irakkal. Kedvező állategészségügyi helyzetünknek tudható be az is, hogy a Terimpex számos országba szállít jelenleg is vágómarhát, juhot és más vágóállatot, illetve feldolgo­zott állati eredetű terméket A Chemolimpex és a Tau­rus Vállalat, illetve a milá­nói Pirelli és a londoni Dun­lop cég képviselői kedden Budapesten műszaki és ke­reskedelmi keretmegállapo- dást írtak alá, amelynek cél­ja az áruforgalom bővítése, az ipari együttműködés ki­alakítása. Magyarország már eddig is importált gumiipari termékeket a Pirelli cégtől, most az a cél, hogy az áru­forgalom kölcsönös legyen, vagyis az importhoz magyar export kapcsolódjék. A meg­állapodás előirányozza, az in­formáció- és dokumentáció­csere kiépítését, szakemberek cseréjét. Szakértőket bíznak meg az együttműködési ja­vaslatok kidolgozásával. Sajóvámosi kukorica-búcsúztató A második figyelmeztetés Hogy esőstől jöjjön az „ál­dás”, ahhoz már csak a hó hiányzott. így a kombájnok, amelyek vágták a kukoricát fagyban, sárban, vagy napsü­tésben, megpróbálkozhattak a havas sorok betakarításá­val is. A tények a követke­zők: a sajóvámosi Aranyka­lász Termelőszövetkezet ter­melési rendszer keretében 466 hektáron termel kukori­cát. Kedvező időjárás esetén a két nagy teljesítményű kom­bájn 23 nap alatt végezhet a betakarítással. November kö­zepén az elnök azt jósolta, hogy december húszadikánál előbb nem fejeződhet be a kukorica vágása. Nos, mégiscsak előbb sike­rült. Tíz nappal karácsony előtt már csak a szármarad­ványok hirdetik a határban a betakarítás végét. Vége! El- intéztetett. Közel 40 mázsás hektáronkénti termeléssel betakarították a kukoricát. Erről a legutóbbi kupa- mérkőzés jutott eszembe. Az apró, alattomos rúgásokról, a szemre dühös játékvezetőről, aki mást sem csinált, mint sűrűn jegyezte fel noteszébe a vétkes játékosok számát. Sem sárga, sem piros lap, csak apró figyelmeztetés. Hogy egy labdarúgó-mérkő­zés, s a kukoricabetakarí­tás között mi a kapcsolat? A tét! Az anyagi, erkölcsi siker. Pócza István, a sajóvámosi szövetkezet elnöke: — Mi is megkaptuk a má­sodik figyelmeztetést. Mond­jam azt, sportnyelven szólva, hogy ezek után a kiállítás következik ? Tavaly a korai fagy vég­zett a reménnyel, a nagy termés ígéretével. Idén erre fel korábbi fajtákat vetettek. Az eredmény nem mutatko­zott meg. A kedvezőtlen idő­járás háromhetes késésbe kényszeríletle a kukorica érését. Október elseje óta nem szakadt fel az égboltot betöltő szürkeség, a kukorica víztartalma egyazon szinten maradt. Az elnök szavai: — Mégpedig 40—44 száza­lék körül. És ez óriási prob­lémát okozott. Hiába volt két szárítóberendezésünk, lényegében csak egyiküket használhattuk ki. hiszen a másik előszárított. Ennek a lcétmenetes szárításnak a leg­nagyobb hátránya ott jelent­kezett, hogy a két nagy telje­sítményű kombájn közül a John Deer is csak egy mű­szakban dolgozhatott. Így na­pi húsz hektár helyett, amit a két gép fütyülve teljesít­hetett, jó, ha nyolc hektár elfogyott. Az önköltség pedig ugrás­szerűen nőtt. Volt olyan nap. amikor 15 ezer forint „ug­rott” gázolajra. Lebontva: egy mázsa kukoricát 40 forinttal többért tudtak csak megter­melni. A betakarítás meg­gyorsítása ilyen helyzetben egyenlő a lehetetlennei. Hi­szen hiába vágnak több ter­ményt a kombájnok, ha a szárító nem tudja fogadni. A letárolt kukoricaszem ki csí­rázik, átvehetetlenné válik. Maradt az utolsó megoldás: — Téliesítettük kombájn­jainkat. Az ongai csavar­gyártól kaptunk olyan alap­anyagot, amelyekkel a ros­tát kicserélhettük. Mert ha esik a hó, vagy dér van. az eredeti rosták eltömődnek, a morzsolt mag a földre hull. Ezért alakítottuk át a ros­tát, s úgy is mondhatnám, hogy a hóval szemben az egyetlen esélyünk volt. Így nem betakarítva, ha­nem inkább megmentve volt az idei kukoricatermés. És sajnos ez a bizonyítvány. Két év sikertelensége felveti, mennyire mehet el az ember a kockázat, sőt a szerencse felismerésében ? Semmire? Akkor? — Nincs más megoldás, mint itt, ezen az északi vi­déken a kukorica vetésterü­letét csökkenteni. A megyei szervek sürgetik, hogy a szö­vetkezet adottságaikhoz illő termelési szerkezetet válasz- szanak, vagyis a tájkörzetek­nek megfelelő kultúrákat ves­sék. termesszék. Mi alkal­mazkodunk ehhez a lehető­séghez. Növeljük a gyümöl­csös területét, s azonkívül olyan növényeket kellene termelésbe állítanunk, ame­lyek képesek kiváltani a ku­koricát. — Hm? — Hát igen. Tudom, ne­héz ilyeneket taiaini. de van­nak. Például a csillagfürt. Az aggteleki karszton egészen kiváló 12 mázsás termést adott. Szerintem' nálunk ké­pes lenne a 16—20 mázsa kö­rüli hektáronkénti termésre. — És akkor? — Hogy miért nem vágunk bele? A válasz egyértelmű. Mivel .a szójához hasonlóan nagy fehérjetartalmú nö- vény, ha megváltoztatják kedvező irányba az átvételi árát, gondolkodás nélkül fog­juk termeszteni. Ha pontokba szedném: a szója drága importanyag. Nálunk nem szívesen ter­mesztik. Igaz, hogy a csil­lagfürtöt sem, de — \S nem tudok mást mondani —. ez nem kifogás. Elvégre: bát­raké a szerencse. Nem? Vagy fogalmazzam úgy, hogy nincs más lehetőség? A kettő kö­zött választani kell? És ez a lényeg ... — kármán — Lucernalisztüzem Egerlövőn Ezen a gépkocsin levő zsákok, s bennük a luccrnapellet olasz exportra kerül Laczó József felvételei A kész terméket zsákba töltik a szorgos kezű egerlövői asz- szonyok Egerlövőn üzemel a mező­kövesdi Matyó Termelőszö­vetkezet nagy teljesítményű lucernaliszt üzeme, amely amellett, hogy a zöld lucer­nát tápanyagveszteség nélkül lucernapeiletté. illetve lucer­nalisztté dolgozza fel, alkal­mas mezőgazdasági mellék­termékek (kukoricaszár, szal­ma. napraforgóhulladék) ta­karmánnyá történő átalakí­tására Az így készített granulált takarmány nagy előnye: tá­rolása könnyű, több évig tá­rolható anélkül, hogy tápér- tékéböl veszítene. Az eddig inkább exportra termelő üzem a jövő évtől kezdve ha­zai forgalmazásra is termeli a granulált takarmányt. A melléktermékek feldolgozásá­val egyébként a tsz saját ál­lományának egyik takar­mánybázisát is megteremti. Harminc új modell Idén tovaoo csökkent a mezőgazdasági típustervek száma. A gazdaságok ezzel nem rövidültek meg, ellen­kezőleg: miután a tervjegy­zékből a MÉM jóváhagyásá­val törölték a régebbi és idő­közben elavult modelleket, újabb ajánlatokkal kiegészült tervgyűRemény sokkal haté­konyabb beruházói munkát és később gazdaságosabb üze­meltetést tesz lehetöv Az. AGROBEH 'avaiy 229 típustervet tartott nyilván, a mezőgazdasági üzemek ezek­ből rendelték meg a beruhá­zásaik megvalósításához szük­séges dokumentációs anyagot. Az. idén már csak 156 típus­terv állt rendelkezésükre, vi­szont ez a gyűjtemény s mű­szaki megoldások szempont* jából sokkal egységesebb • A terviegyzékbe az idén mintegy 30 új modell került be. E tervek alapján már több gazdaságban építkeztek. I

Next

/
Thumbnails
Contents