Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-12 / 292. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG A T978. december 12., kedd A képernyő előtt A 091 zárult műsorhét alighanem maradandó emlék nélkül múlik el igen sok tévénézőnél. Akárhogy forgatom a hét közben rótt jegyzeteimet, böngészem újra a műsorlapot és idézgetem fel az elmúlt napok adásait, nem tudnám kiválasztani, melyik lesz közülük, amelyikre hónapok múltán is vissza fogok emlékezni, melyik az a televíziós munka, amely kiemelt figyelmet érdemelt. A hét, persze, így is elment, a képernyő sosem villogott adásidőben üresen, talán csak egy sportesemény kiesése miatt kellett egy import könnyűzenei filmet vasárnap délután sugározni, mégsem akadt, ami különösebben megfogott volna. Morzsolgatom az emlékeket, mire érdemes visszagondolni. Talán a kedves pécsi kislányra, aki vállalkozóit a morzézásra a nagy hajcihös versengésben, de se a saját szövegét nem tudta leadni első nekifutásra, se a, kapott, jeleket nem tudta venni, viszont a grimasza jobban sikerült, mint a szegedi távírásznak, így a jószívű, de immár teljesen feleslegesnek bizonyult zsűritől öt pontot kapott?? Ez lenne emlékezetes, vagy a másik pécsi kislány, aki alávetette magát annak a reménytelen mesterkedésnek, hogy Kossuth Lajost csináljanak belőle? Nem jó, ha nincs valami értékesebb, ami ezeket a butuska' emlékíorgócsokat örökre száműzné. Szívesen emlékeznék a Karinthy Frigyes írásaiból szerkesztett szombat esti műsorra — Minden másképpen van... —, de ez meg nem a televízió produkciója volt, hanem némi televíziós technikával is segített közvetítés a Radnóti Miklós Irodalmi Színpadról. Tagadhatatlan, hogy a jelenetek többségben igen élvezetesek; roppant jót derülhettünk Ady Endre perbefogásán, a Halotti beszéd dramatizálásán, a sznobokat kipellengérező tréfákon, egyéb jeleneteken, örömmel láttuk újra a hajdani rövid amatőrfilmet Karinthy Frigyes és Ferenc fia’„havas” találkozásáról. De mindez nem a televízió műsora volt. Mint ahogyan a Thália Színházból közvetített dráma, Á csendes amerikai nyújtotta műélvezet sem televíziós élmény. Az este hat óra utáni adásokat, meg a szombat és vasárnap délutáni adásokat mérlegelem újra. Volt öt külföldi játékfilm és egy ugyancsak külföldi tévéjátékfilm. Vittorio de Síca két rendezése is értékes moziélménnyel, illetve régi moziélményeink újralátásával ajándékozott meg, de ez is mozi. Volt három folytatásos film, két ismeretterjesztő, ugyancsak folytatásos film, kél külföldi koncertközvetítés filmről, néhány ismétlés. Mit nyújtott hát a Magyar Televízió ezen a műsorhéten a sajátjából? Ismételten csak a már említett adásidőket figyelembe véve, sportadás volt valami nyolc, ezekről e kritikai jegyzetsorozatban nincs mit írnom. Volt két vetélkedő: a Ti és Mi, amelyről már fentebb szó esett, meg az elnyű- hctetlen Lehet egy kérdéssel több? Erről ennyit. Öt kisfilm — részben a Horizont szerkesztőség sorozatában — külföldi városokat, tájakat mutatott be meglehetősen szokványos módon, s nem volt jobb a pécsi stúdió Egy táj négy arca című, a Keleti-Mecseket bemutató műsora sem. Semmi rossz nem volt ezekben, de emlékezetes sem. A Finnországi találkozások című riportfilm sem lépett túl a művészegyütteseket kísérő tévések „kötelező dolgozatain” Feljegyezhető még a paksi beruházásról szóló ipari riport, a Nyitott boríték és a Családi kör évzáró adása, a Szépen, jól magyarul újabb jelentkezése, egy tizenöt perces balettmüsor — Bogár Richard koreográfiája —, az Egymillió fontos hangjegy soros negyedórája. a Delta, néhány ismétlés, a műsorismertető, A hét, a híradók, valamint három portré — egy tudósról, egy költőről és egy táncművészről —, s ezzel a leltár alighanem ki is merült. Nem volt viszont a képernyőn egyetlen saját készítésű tévéjáték, vagy tévéfilm sem, hiányoztak azok az adások amelyek nagyobb tömegeket vonzanak, s nem egyszerűen közvetítésként jelentkeznek, Júniusban, a veszprémi tévétalálkozón bemutatott új tévéfilmek és -játékok közül három még nem került képernyőre, egy közülük a most kezdődő héten látható. De kettő még mindig bemutatásra vár. Meg azóta bizonyára már újabb filmek és játékok is készültek. Miért egyenetlen ezek bemutatása, miért akadt hét a közelmúltban, amikor négy saját játék is szerepelt a programban, s miért sorjáznak hetek, amikor jóformán csak közvetítésből áll a művészeti és szórakoztató műsor? A fenti felsorolásban vannak persze adások, amelyekről érdemes lenne esetleg szükebb körben gondolatokat cserélni, de az összképen ez keveset változtat: a nagyközönségben igen kevés tartós emléket hagyott a most zárult műsorhét. Benedek Miklós Kulturális körkép FELÚJÍTJÁK a parkot Felújítják a régi Bezerédy- parkot a Vas megyei Kám községben. Az öthéktáros terület rendbehozására a község lakói házanként nyolc óra társadalmi munkát ajánlottak fel. A rendezést még ebben az évben megkezdik. ÚJ FILM Öcöán forgatják Fábri Zoltán új filmjét, amelyet Balázs József „Fábián Bálint találkozása Istennel” című regényéből készítenek. Az akusztikájáról híres ócsai templom szomszédságában ta'áíhgtó tucatnyi nádfcdcles ház lesz a helyszín magva. T 'ábbi 10 házat maszkírozd-sál tesznek hasonlóvá, a foghíjas telkeken pétiig 16 nád fedeles házat, boltot és iskolát építenek fel. Az így kialakított faluközpontban január közepén jelennek meg a felvevő kamerák, hogy az 1918—20 között játszódó cselekmény első jeleneteit, megörökítsék. A címszerepet Koncz Gábor alakítja. SZABADTÉRI MÚZEUM A Pécs közelében emelkedő hatalmas hegycsúcson, a Ja- kabhegyen hazánkban egyedülálló méretű és gazdagságú szabadtéri múzeumot alakítanak ki. Az előkészítő munkálatok most fejeződtek be. Itt található Közép-Európa legnagyobb vaskori földvára. Háromezer évvel ezelőtt egy országrésznyi terület központ- iá volt a vér. A tetőn 600 halomsír található. Megkezdődött a pálos rendi kolostor maradványainak feltárása is. Évmilliók titkait őrzi a földtörténeti ókorban keletkezett itt található kőzet is. Ezekben a homokköves kőzetekben érdekes alakzatokat lehet felfedezni. Ilyen a kővé vált násznép, menyasszonnyal, vőlegénnyel és hinlóval. A Nehézipari Műszaki Egyetem Egyetemtörténeti Bizottságának rendezésében emlékkiállítás látható napjainkban az egyetem központi könyvtárának földszinti előterében az öt évvel ezelőtt elhunyt dr. Földvári Aladár Kossuth-díjas geológus professzor életéről, munkásságáról. A december 28-ig nyitva tartó kiállítás bemutatja a professzor geológiai kutatásainak, oktatómunkájának dokumentumait, maga készítette szemléltetőeszközeit, tudományos publikációit. Földvári professzor nevéhez fűződik — dr. Szalay Sándor akadémikussal, a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem fizikus professzorával közös kutatás eredményeként — a pécsi urán felfedezése 1951-ben; e munkájukért kapták együtt a Kos- suth-díjat is. Az életművet bemutató kiállításon látható — többek között — az a műszer, Geiger—Müller-számlá- ló is. amelynek segítségével az urán jelenlétét kimutathatták. A Magyar Rádió Hangversenyek délidöben című, a Nemzeti Galériából élő, egyenes adásban közvetített sorozatában ma 12.50-kor a Kossuth adón a Győri Filharmonikus Zenekar koncertje hallható. Jancsovics Antal vezényletével és Baranyai László zongoraművész közreműködésével Weiner I. di- vertimentóját, Liszt Átok — fiatalkori zongoraversenyét és Csajkovszkij Vonósszerenádját mutatja be az együttes. Olvasom, hogy Párizsban a szakemberek egy komputert fejlesztettek ki. „A berendezés a megfelelő adatok betáplálása után gombnyomásra mindenki számára kiválasztja a megfelelő ajándékot. Az elektronikus tanácsadót Télapónak öltöztették”. Nem tudhatom, hogy a fény, a művészet városában mi késztette a szakembereket erre a „kifejlesztésre”. De mióta olvastam e híradást, gyakran eltöprengek. Eltöprengek, mert nálunk is ugyanúgy közelegnek az ünnepek, mint ott. Mutatják a naptárak, halljuk a beszélgetésekben. Látjuk a hatalmasodó reklámtáblákat, a készülődés felfényesített jeleit; felhívásokkal, reklámszövegekkel emlékeztetnek, hogy az ajándékozás ünnepe következik. Azt tartják, hogy az ajándékozás öröm. Meg azt is tartják, hogy az ajándékozás gond. Miért ajándékozunk mégis? Szeretstböl, illemből, muszájból, kötelességből? És mikor ajándékozunk? Ünnepekkor. Már régen kitaláltuk a szeretet ünnepeit. A legnagyobb méretű,, a legmeg- hittebb, a mindenkit megérintő már erősen közeleg.- Ajándékozni fogunk most is.' Kölcsönösen megajándékozzuk egymást, s ezúttal igazán azokat, akiket szeretünk. (Ahogy a költő mondja: szeretet, szeretet, teljesen elöntöd az év öt- venkettedik hetét)... Válogatjuk már a szeretet ünnepekkor felmutatható jeleit, tárgyait. Mintha egyre több lenne vele a gondunk. Most is, mint a hétköznapokon. Mert nem bújhatunk ki a bőrünkből. Ünnepelvkor sem. Az ajándékok hétköznapokon megváltozott szeretet-értékei érzéseink céduláin nem változnak. Emlékezhetünk. Nem merjük megajándékozni egymást névnapokon, születésnapokon, eg}'éb napokon egy szeretetteljes kézfogással, szívből jövő szavakkal. Ha véletlenül erre kényszerülünk: zavarunk nem őszinteségünkből fakad, nem az alkalom értéke szüli, nem az, amit gondolunk: hanem az, amit úgy hisszük, gondolnak rólunk. Ezért aztán itt-ott el is maradunk lassan, fokozatosan. Ha nem bírjuk már tárgyi értékkel mutogatni zavar nélkül sze- retetünket, baráü érzéseinket, kollegiális jó szándékunkat. Ha nem tudjuk valahogy, valamilyen tárgyban' megmutatni, láthatóvá tenni. Csakhogy megváltozott a tárgyak értéke is. Szeret&t-mértéke, ajándékértéke. S amikor átadjuk ajándékainkat, érdekel-e bennünket, hogy milyen örömet szerzünk azzal; hogy örömet szerzünk-e egyáltalán? Vagy talán magunk is úgy véljük: túl vagyunk ezen is, letudtuk ezt is. Minél kevesebb gonddal járjon, minél kevesebb töprengéssel; a másik, a megajándékozott emberi terr észetének hoz- zánk-közének felidézésével. Fogjuk az üveg bort és visszük. Leakasztjuk az első kezünk ügyébe eső. de a látszat-divatra is azért adó tárgyat és köszönünk; köszöntünk. Fogjuk a pénztárcánkat és számolunk. Forintösszegekkel. árértékekkel cédulázzuk fel ajándékainkat. s zere tetű n k et. Megfizetjük saját időnket. Mert mi nem érünk rá. nekünk rohannunk kell a h élközna o ok on. E1 r oha n un k emberi kapcsolataink mellett.. Egzisztenciánk nem engedi már meg a lélek-ráíor- ditást. Meg biztatnak is már ínnen-onnan a kényelmességre; megóvnak bennünket ajánlások, segítő- szándékok. Plakátszövegek győzködnek: hasznos és kellemes meglepetés: az ajándékutalvány, ötven forint. száz forint, kétszáz forint. Felizgat, kíváncsivá tesz a képernyőreklám: csinos lesz, jól áll, örömet okoz; az ajándékutalvány, ütvén lórim, száz forint... Milyen egyszerű! Nem kell töprengenem, nem kell emlékeznem, nem kell örömforrást kutatnom kíváncsiskodnom. Csak a pénztárcám kell, s gond nélkül kiegyenlíthető a szeretet- számla. Utalványozott öröm csekkíüzetes lelkiismeret- nyugvás. Amikor arra biztatnak, hogy utalványajándékot adjak szeretteimnek, barátaimnak, hozzám közelállóknak, eszembe jut a párizsi „kifejlesztés”. Van, mégis, abban valami emberi. Bár gépezetnek, komputernek mondják. De: Télapónak öltöztetik. És el kell neki sok mindent mondani arról, akit meg akarunk ajándékozni. Tudnunk kell róla, ismernünk kell őt. Töprengenünk kell és talán izgulnunk is: mire jut a gép, hogyan választ? És talán elképzeljük azt is, aki* megajándékozni akarunk, abban a pillanatban, amikor kézbe veszi, megsimogatja, forgatja, szemrevételezi az ajándékot. Amit egy gép kiválasztott a mi információink alapján. És berzenkedem mégis ettől az ötlettől. Meg a mi ajándékutalványainktól. Mert szükségtelenségüket mi magunk, emberek tettük szükségessé. A mi szeretetünk ajándékjeleiből lettek a komputeranyag, a forintértékű utalványok. A hétköznapok rohanó magányát ezekkel váltjuk — akarjuk váltani — ünnepivé. Ajándékká. Szeretetté. Pedig talán azt is tudjuk: ünnepek után megint jönnek a hétköznapok. (Mert,'mint ugyancsak a költő mondja: és szeretet, szeretet, te adod a világnak a bombázási szünetet) ... Már közeleg a szeretet ünnepe. Még van időnk ... Tcnagy József Tanácskozás Agelekii az időszerű népfíontmuiilÉról Az elmúlt hónapokban több alkalommal fogadtak külföldi vendégeket a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán. Emlékezetes esemény volt a cseh oktatási delegáció látogatása. A vendégeket, doc. dr. Molcosin Vla- dislavöt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Oktatási Minisztériuma marxizmus— leninizmus főosztályának vezetőjét és dr. Kahulits László egyetemi tanárt az Oktatási Minisztérium marxizmus— leninizmus főosztályának vezetőjét a főiskola főigazgatója, dr. Károly István köszöntötte. A főigazgató általános tájékoztatójában szólt a főiskola történetéről, a jelenlegi képzési rendszerről, a nevelő-oktató munka feladatairól és a jövő terveiről. A vendégek ezt követően a tanszékek munkájával ismerkedtek meg, majd doc. dr. Mokosin Vladislav részletes tájékoztatást adott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közoktatáspolitikájáról, a szervezeti fejlesztésről, méltatta az együttműködés fontosságát, annak gyakorlati eredményeit. Egvüttműködési szerződés aláírására érkezett a íöis\ kólára a lengyel testvérintézmény, a Sziléziai Egyetem Cieszynbe kihelyezett tagozatának küldöttsége. Az együttműködés kiterjed — többek között — az intézményekben folyó tudományos kutatómunka és a pedagógia elméleti és gyakorlati kérdéseinek megismerésére, a közművelődési tevékenység, az óvónőképzés területeire. Mindkét fél lehetőséget biztosit hallgatói csooortok kölcsönös fogadására is. A főiskola kedves vendége volt Kuznyecov kandidátus, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza munkatársa, aki L. Tolsztoj születésének 150. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségre érkezett. Az emlékülésen filmvetítéssel egybekötött előadást tartott L. Tolsztoj szava címmel. Nagy érdeklődés kísérte a főiskolai hallgatók orosz nyelvi kiejtési versenyét, amelyet az idén az évforduló tiszteletére rendeztek. A zsűri elnöke Na ipamr Kamii, a szovjet Kárpáti Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese volt. I A főiskolán nagyra értékelik a testvéri , országokból érkező vendégek látogatásait, amelyek egyben az együttműködés további szélesítésének is jó lehetőségei. I>r. Komáromy Sándor Háromnapos tanácskozáson vettek részt Aggteleken a Hazafias Népfront megyei elnökségének rendezésében a városi népi'rontbizottságok és az egyes munkabizottságok vezetői. A mintegy 160 résztvevő elsőnek Monos Jánosnak, a megyei bizottság elnökének előadását hallgatta meg a világgazdaság és a magyar gazdaságpolitika időszerű kérdéseiről, a. várható gazdasági fejleményekről. Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára a várospolitikai feladatokat elemezve, részletesen beszélt a városokat és a vonzáskörük be tartozó községeket érintő politikai, gazdasági, közművelődési feladatokról, a szolgáltatások és a környezetvédelem helyzetéről. Szuchy Róbert miskolci népfronttitkár előadásában értékelte a lakó- és utcabizottságok munA Fáklya december 17-én megjelenő 24. számában cikk ismerteti azt az albumot, amely 23 színes reprodukción ábrázolja Leonyid Brezs nyevet. Leonyid Brezsnyevnel- Szibéria jelentőségéről mondott szavai vezetői be az egész lapszámra kiterjedő összeállítást, amely riportok-, ban, portrékban, információkban, 6zínes képekben és káját, majd tájékoztatást adott a lakó- és uteabizottsá- gok újraválasztásával kapcsolatos teendőkről. A választást a meg3'e területén február 1 és március 15. Miskolcon február 15 és március >1 között tartják. Kedves eseménye volt az aggteleki tanfolyamnak a Szlovák Nemzeti Front kelet- szlovákiai küldöttségével való találkozás. A borsod-abaúj- zempléni népfront-tisztségviselők az együttlét alkalmával igen élénk érdeklődést tanúsítottak a Szlovák Nemzeti Front munkája iránt, ami a sok feltett kérdésben különösen megnyilvánult. Józef Borovszlty. a kelet-szlovákiai kerület vezető titkára felvilágosítást adott a Szlovák Nemzeti Front szervezeti felépítésével és széles körű munkájával kapcsolatos kérdésekre. grafikákban mutatja be a hatalmas szibériai területen folyó gigantikus munkát. Szibéria meghódításának üratégiája bontakozik fel a területi termelési komplexumokról (Bratszk, U«z<y- Uimszk, Száján. Dél-Ja- kutszk), a BAM-ról, a vízi erőművekről (Bratszk, Uszty- Ilimszk) szóló, tényekben é* adatokban gazdag írásokból. Fáklya-isméi lelő
