Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
1978. décémbei 3., vasa mop V.' ■ . •■ = ' —-—^ _ ESZAK-MAGYARORSZÁG 7 Ma már történelem Immár 34 ér gáljuk a Miskolc életében aöntő szerepet játszó változásokat és tekintjük a felszabadulás napját a város történelme kiemelkedő mérföldkövének. A Szovjetunió Vörös Hadserege már az 1944 végén végrehajtott hadműveletei során felszabadította megyénket. A második és a negyedik ukrán front csapatai már november első hetében felszabadították Tiszakeszi és Ároktő községeket. December 24-én szabad volt a megye egész területe, az utolsóként felszabadult község Do- maháza volt. . Miskolcon még : sokak emlékezetében eléyénen él a felszabadító Vörps, Hadsereg parancsnokainak á' neve: Mihajlov tábornok, Színjein ezredes émlélje,' segítőkészségük. • amely hozzájárult megyénkben az élet megindulásához, a háborús sebek begyógyítá- sához. A Szabod Magyar- ország . című napilap, amely fejléce szerint „A MÓKÁN limité hivatalos közlönye” és „A felszabadult magyar dolgozó társadalom ^napilapja” volt, 1944. december 7-én a hála és a köszönet .szavait tolmácsolva így írfii;?', „A háborútól rpíegkín- zott, békére vágyó dolgozó magyar társadalom felszabadítói bevonultak Miskolcra. A munkások és parasztok Vörös Hadserege kiűzte városunkból a tömeggyilkos hordákat és megteremtette számunkra a szabadságot. A város lakossága szegényen, kifosztva és lerongyolódva, de a lelkesedés őszinte örömével fogadja a bevonuló hadsereget.” A lap közli a szovjet katonai parancsnok (Mihajlov tábornok) felhívását: „A normális élet és rend fenntartása végett”. A Szabad Magyarország című ‘ lap szerkesztőségi vezércikkében nemcsak a német fasiszták elleni harcra, hanem már az új élet építésére szólít fel: „Most azután dolgoznunk kell és érdemes is dolgozni. Üjjá kell építeni mindent, amit tönkretett háború, nemcsak a városi hanem egész Európát’.’ Hírt ad arról, hogy’ Mi hajlov tábornok a rent helyreállítása és a műnk. mielőbbi megkezdése er dekében a városháza ta nácstermében a jelenle vők választása alapján ki nevezte a város vezetőit Az illegalitásból kilépet kommunisták Miskolcon i: az új élet megindításának motorjai lettek: „A vas gyárak munkásságánál képviseletében Fekett Mihály jelent meg, ak előterjesztette a munkásság javaslatát, a műnké eredményességét biztosít! üzemi és szakmai taná csők felállítására vonatkozólag. A tábornok ezl jóváhagyással fogadta, : Fekete Mihályon kérész . tül a munkásságot a munka megkezdésére és a folyamatos termelésre bűz dította”. A lap „Katonák, mun kasok,' szabadságharcom magyarok!” címmel fel hívást közöl ' arról, hogyjj „Megalakítottuk tehát az osztálytudatos magyar munkásság minden becsületes haladó rétege, csoportot és egyént maga köré tömörítő, fasizmus és háború ellen küzdő alakulatát, a Kommunisták Magyárországi Pártjának miskolci szervezetét”. A felszabadulás első napjaiban á - szervezők még nem ispiérlék a le gális kommunista párt felépítésére. vonatkozó irányvonalat. Ez időben számos helyen hasonlóan döntöttek. 1 :Vs • A felszabadult város szabad sajtójában megjelent felhívások, ve zércikkek, hírek ma már a történelmet jelentik számunkra. Múltunk ismerete segít megítélni jelenünkét, tervezni jövőnket. Az emlékezés óráiban hálával gondolunk a felszabadítókra és a harcos elődökre, de a jövőre gondolva tovább lépünk. Szólít a munka, a ma és a holnap minden nagy szerű feladata. (Tetra) ILLYÉS GYULA: Kapkodás fia /r hideg ö Nem tavasszal, de ősszel lesz izgatott a táj, ahogy so-k karja jár, ahogy a szélbe szállt lombot szaporán összekapkodná, — mire már? hogy újra egybe-kösse? akár a piaci kufár, ha a hirtelen támadt vihar dönti a sátrat és ő — bukása a kár! — menti a portékát, a sok tűt, szappant, szalagot, filléres kacatot, mit gondda-l kirakott, hátha vevőre talál — (•oly hosszú a nyár!) Ősszel nézd, ne tavasszal, ha kapkod ijedten a kopasz gally, ezeket rs, a reszketeg mozdulaté vén szemeket aszú araokat; megriadt szökdelő mosolyaikért — hogy szedik magukba a fényt, az örömet, mit még lehet, beh zsugorian a reményt, a maradék meleget! Ha Iáén mór szétverve itt is a vásár s magasan száll, szebben, mint eleinte, bár hófelhőkbe keringve a szalag, a csipke!..dörögve a zajt. — Kérem szépen, nyugodjanak meg és üljenek vissza helyükre. Nem lesz semmi baj! 1 A közönség ámulva engedelmeskedett neki, és döbbenten nézte, ahogy ez a védtelen oroszlán, mancsában a barkagallyal megközelítette a ketrecben levőket. Azok nem nagyon törődtek vele. Akik verekedtek, to-. vábbra is szorgalmasan nyüstölték egymást, az ágyúsok meg a rakétások pedig igyekeztek úgy eligazítani a fegyvereket, hogy lehetőleg ■ minél nagyobb kárt tegyenek majd a publikumban. Leó lassan közéledett. Előbb csak a szemével szug- gerálta az embereit, majd megsuhintotta a barkavesz- szőt és hatalmasra tátott szájjal, elbődült: — Helyre! Az emberek dühösen morogtak, sunyin kerülgették, de aztán mégis jobbnak látták, ha megindulnak a kis kredencekhez. Kelletlenül állították fel azokat, mérgesen szidva közben a garázdákat, aztán lökdösve, ta- szigálva egymást, megkereste mindegyik az övét. Elébe álltak. — Ugrik! — dördült most Leó és erre mindenki felpattant a dobogójára. Egyikmásik dühösen sziszegett, fújtatott az oroszlán felé, és kiöltötte rá a nyelvét, de ahogy Leó odaiTézett, gyor- .san visszahúzta. — Jól van — vicsorított elégedetten az oroszlán és körbesétált. Amikor elfordult, a hamuszürke ruhás szónok leugrott a '„hokedliről” a rakétához, szaladt, és gyorsan Leóra irányította. Leó egyetlen szökkenéssel ott termett, ölbe kapta, rávert néhányat a fenékére, és,;visszatette a dobogójára. — Ül! — mordult el, ezután, mégsűíiogtatva a barkavesszőt, és erre mindnyájan elhelyezkedtek törökülésben. Csak a hangszórós ült kicsit féloldalasán, mint aki nagyon is érzi az oroszlán mancsának a helyét. Leó ekkor intett. Erre bejött négy bengáli tigris kék overallban, és kitolták az ágyút meg a rakétát. Ezután belibegett egy csinos leopárdhölgy flitteres bikiniben, és állattankönyveket osztott szét az emberek között. És ebben a percben fölpergett a nagy attrakciókat jelző dobszóló is, mire Leó csapott egyet a barkagallyal, aztán keményen fölhördült: Kinyitni! Olvasni! Egyszerre nyíltak ki @ az állattankönyvek, és az emberek tagolva kántálták a mondatokat, akár a kisiskolások: „Az állat sohasem öl oktalanul. Az állat csak akkor öl, ha éhes.” Leó a nézőtér felé fordult. Csapzott sörényéről levette a cilindert és meghajolt. Soha még olyan taps! A közönség hosszú percekig tombolt boldogan, önfeledten. És megnyugodva. a szabadság első napjaiban 1944. december első tnáp- jainak egyikén a harcoló' szovjet alakulat parancsnokával együtt érkezett Dozs- nj'ák János, a MÓKÁN Ko- mité tagja, a most Miskolc- hoz tartozó perecesi vasútállomásra. Amikor Brungel Bélával feltűzték az állomásépület tetejére az eddig rejtegetett vörös zászlót, a, szovjet parancsnok így szólít hozzájuk: „Tűzzétek mellé a magyar nemzeti lobogót.” Később lehívajjtakj .az állomásépülettel .égylieépitett ’ konzum vezetőjét. Végig-' nézték az üzemi bolt szegényes készletét, aztán bementek az irodába. A konzum főnöke gzó nélkül kinyitotta a mennyezetig érő páncélszekrény ajtaját. A szovjet parancsnok elmosolyodott, visszazárattá a zajtalanul mozgó, súlyos ajtót, és ezt mondta: „Vigyázzatok rá! Innen senki nem vihet e! semmit!” És akon- zumajtó elé MÓKÁN fegyveres őrt állítottak.. Űjak- nán a bányairodán áz .üzem vezetője kinyittatta á páncélszekrényt, és utasította, a pénztárost, számoljon el a pénzzel. A pénztáros sorolta, milyen cíihletű bankjegyekből, mennyi van a páncélszekrényben. A' szovjet- parancsnok mosolyogva végighallgatta, aztán azt mondta: „Vigyfiázátok rá! Érre szükségetek- lesz.”. . A páncélszekrényt becsukták, az irodához őrséget állított a MÓKÁN. Néhány nap múlva összehívták' a bányák vezetőit. De olt voltak azok a bányászok is, akik kommunistának vallották magukat. Dozsnyáb I János szólt hozzájuk. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Diósgyőri Vasgyár, a kohászat és a gépgyár hadiüzem. A szovjet hadseregnek szüksége van arra. hogy ez a gyár termeljen. De ehhez energiára, villanyra van szükség. Ehhez pedig szén kell. A perecesi bányák tehát kulcshelyzetben vannak. Minél hamarabb meg kell kezdeni a szén termelését Üzemi munkástanácsot hoztak létre, melynek első elnöke Dozsnyák János lett, A tanács régi jegyzőkönyveiből és az első elnök visz- szaemlékezéseiből tudjuk, hogy Perecesen ekkor 1010 a dolgozó és 1999 a család- ;,f tagok száma, hogy lisztből JíiláSi kenyérből a napi fejadag dolgozónként 27 dekagramm, 'családtagonként 22 deka- : gramm volt. A fronthelyzet előtt, a fronthelyzet alatt és / után összesen 42 napig nem /volt hivatalos kenyérellátás ia telepen. A gabonát a környező falvak malmaiban őrölték lisztté, és az akkor 'még meglevő bányatelepi utcai kemencékben sütötték kenyérré. Kezdetben csak lóhúst tudtak osztani, azt is keveset. De nemcsak élelmiszerről, hanem minden más egyébről is gondoskodni kellett, ami az élethez szükséges, igy például szappanról és dohányról is. Az élet, a munka megindításához leginkább a karbid hiányzott. Kezdetben olajmécs és parafingyertya mel- : lett dolgoztak a bányászok, de ezek a középkori eszközök nagyon füstöltek, és :nem adtak elég világosságot. Végül megoldották a karbidgyártást. De házilag oldották meg a bányászok . lábbelivel való ellátását is. Kaptak ugyan klumpái, amit kopogónak hívtak, de ez a bányában nem volt használható. Ezért házi bőr- cserző-kikészítő és cipészműhelyt is létrehoztak. Anyagot nem adtak ki, mert a talp és a bőr igen jó csereeszköz volt. Kezdetj ben csak a tanács engedélyezhette a bakancs talpalását. az új bakancs elkészítését. Személyenként vizsgálták meg a kiutalásokat. A munka azzal kezdődött, hogy a Pereces és a vasgyár között levő vasút németek által felrobbantott hídjait a bányászok újraépítettél:. Ezzel párhuzamosan a Perecest Baross-aknávai összekötő alagútban is nehéz munka folyt, mivel ezt a németek szintén berobbantották. Természetesen a bányákban is megindult a munka. Szenet termelni egyelőre csak ott lehetett^ ahol nem kellett vízteleníteni. Talán karácsonykor gyúltak ki először a villanylámpák ... A jegyzőkönyvekből és a visszaemlékezésekből az is kiderül, hogy az üzemi munkástanács legfontosabbnak a szén termelését tartotta, és minden erőt oda összpontosított. Részlet a jegyzőkönyvből: ,,Sz. I. vájár könnyebb és melegebb helyen való beosztási kérelmét méltányolja a tanács, de tekintettel a szén nagy szükségességére, elhelyezését későbbi időpontra hagyja... A 47 772. m. sz. M. F. könnyebb munka iránti kérelmét a tanács elutasítja. A 47 328. m. sz. F. J. s. vájár műhelybe való behelyezés iránti kérelmét a tanács elutasítja, mivel szénvágókra nagyobb szükség van ...” Azokban az igen nehéz napokban, amikor több ezer ember ellátásáról, munkájáról gondoskodott az üzemi munkástanács, de amikor intézkednie kellett olyan ügyekben is, mint a telepi lakosok edényeinek javítása, ablakok beiivegezése, tűzhelyek rendbehozása, a tífuszban megbetegedetteií gyógyíttatása, a bányászok térdvédői kérelmének telie- sítése, cipészműhely üzemeltetése; azokban az igen nehéz napokban a bányászok már a jövőnek is éltek. Mert bíztak saját két kezükben. És azokban az igen nehéz napokban a diósgyőri gyárakban már folyt a munka, gyártották a hadfelszerelési eszközöket a szovjet hadsereg részére. Oravec János Szamarkaiidi remekművek Szovjet Közép-Azsia egyik legszebb városa, Szamarkand több mint két i és fél ezer éves. Az Európából Ázsiába tartó egykori kereskedelmi útvonalak kereszteződésében álló város rendkívül gazdag műemlékekben. Világhírűek a régi sírboltok türkizkupolái, a Bibi-Hanim mecset romjai, Gur-Emir pompázatos mauzóleuma, Ulugbek, a világ egyik legnagyobb csillagászának ibszervatóriuma. A szamarkandi építők nagyszerű alkotásai, akárcsak valamennyi jelentős kultúrtörténeti emlék, az állam védelme alatt állnak. A műemlékek restaurálása tudományos alapokon történik. A szakembereknek sikerült megfejteni és rekonstruálni a színes csempék készítésének receptjét, s ezzel lehetővé vált, hogy Szamarkand és más közép-ázsiai városok számos építészeti emlékét eredeti formájában állítsák helyre.
