Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG U T978. december 24., vasárnap A Szovjetunióban a gyermekek és féljük lőttek ugyanolyan izgalommal várják Télapó érkezéséi — aki a fenyőfa alá rakja ajándékait —, mint nálunk. A különbség az, hogy ott nem karácsonykor ajándékozzák meg egymást az emberek, hanem újév alkalmából. Szilveszter éjszakáján a legtöbb szovjet lakásban ott ragyog a feldíszített fenyőfa és a gyermekek a Télapót várják. Ott azonban a jóságos Télapó sohasem hoz virgácsot a legrosz- szabb gyermekeknek sem, puttonya mindig játékoktól és sok-sok édességtől roskadozik. A behavazott erdőben vígan száguld a trojka Üjév éjszakája a moszkvai Vörös téren. A Kreml híres toronyórája éppen éjfélt üt... Télapó és Hópehely... Kádár Péter: S etilért "arias Volt egy nagy, rézcsatos könyvem telis-tele a legszebb mesék Ivei a világon. Kiolvastam százszor, kifestettem az összes rajzot százegyszer, mégsem untam meg soha. Azt kérditek, miért nem? Annál mi sem egyszerűbb! Tovább írtam a mesét magamban, s a folytatás néha — nem kenyerem a nagyot- mondás — érdekesebb lett mint az eredeti. Amikor én gyerekeskedtem, bármilyen hi he tétlen is, még nem volt a szobákban tv, s a moziba sem engedtek el minden matinéra. A mesék tovább írása viszont egyesítette a mozizás és az olvasás minden örömét. Még a főszerepet is elvállaltam néha. Ballagtam például az erdőben. Képzeletben persze, de ha a szemem behunytam, még a levelek illatát is érezni kezdtem. Jókora tavasz volt, javában lilult az ibolya. Azt szedtem anyukámnak óriási csokorral, amikor a magas bozótban észrevettem egy kikandikáló hegyes fület. . Piszkosszürké volt, mint a gyalogút. — Hé! — kiáltottam bele a fülbe, és úgy meghúztam, csak úgy ropogott. — Miért nem mosol fület ebkutya illendően, ha elém állsz! — Mert a farkasok nem szeretik a sűrű ' fülmosogatást! — válaszolta a fül gazdája, és felállt. Tényleg a farkas volt személyesen. Ha nem látom mind a két behunyt szememmel, talán el sem hiszem. — Ereszd el a fülem, mert fáj. ha húzzák! — javasolta. Egycsapásra rájöttem, hogy a kezemben a fegyver, amivel jó útra téríthetem. — Lassan a testtel, mos- datlan komám! — mordultam rá. — Halljam előbb: hová készülődtél? — Nem készülődtem semerre, sehová, csak piheg- tem itt a szép bozótban, és hallgattam a pintyek énekét. Csavartam egyet a fülén: — Nem vagy te hazudós egy kicsit? Mutasd csak az orrod! Megnyomtam, puha volt. — Szóval így állunk? — Jaj! — mondta erre. — Ne bánts! Mindent elmondok igazándiból! — Szóval? A nagymama házába? Bólintott és lehorgasztotta a fejét. — Megenni a nagymamát? — Nem, nem azt igazán ... neki van a legfinomabb körtebefőttje, azán... — Megenni a nagymamát! — szögeztem le. — Kár a tagadásért. Mindent tudok! Nem szégyelled magad? Erre tanítottak otthon? Akkor már hüppögött. Más talán megszánta volna, de én elhatároztam, hogy nem ússza meg olcsón, örökre kinevelem belőle azt a csúnya farkasszokást, hogy csak úgy megegye a nagymamákat és a Piroskákat.. Jó fél óráig hagytam bőgni, s csak azután adtam oda a majdnem tiszta zsebkendőmet. — Fújd ki az orrod és töröld meg a képed, te anyámasszony katonája. Csupa ma- szat vagy, kinevetnek a nyulak! Hálálkodva jött utánam. — Nem tudnád elintézni — esdekelt —, hogy bevegyenek az állatkertbe? Mindenem lenne ott. — Üsse kő, megpróbálom! — egyeztem bele. — Majd beszélek az igazgatóval. Hátha van egy szabad állás. Lehet, hogy az apukámat küldöm magam helyett. Tudod, ő nagyon komoly bácsi, kicsit még én is félek tőle, ha eltörik, vagy elszakad valami körülöttem. Képzeld el akkor, hogy az igazgató mennyire meg lesz illetődve. — Én pedig elmegyek a nagymamához azonnal — ígérte a farkas —, és szépen bocsánatot kérek tőle. Szerinted örülne, ha vinnék magammal ibolyát? — Meghiszem aztl — modtam. Így történt, hogy a farkas nagy csokor, ibolyával állított be az erdei házba. A nagymama maga mesélte, hogy még, soha olyan kedves és illemtudó farkassal nem találkozott. — De azóta... — folytatta a nagymama, és lemondóan legyintett. — Mi történt? — kérdésiem rosszat sejtve. — Ne is kérdezd, balsors szállt szegény fejemre! — Tudom már! — csaptam a homlokomra. — A rablók jártak itt! Na, tessék csak rám bízni a dolgot! Azzal meg is indultam a sűrű erdőben a Gyilkos sziklák bércei felé. Hát amint megyek, mendegélek, egyszer csak... De ez már egy másik történet. Átvonuló hattyúk Az ifjúsági mozgalom munkájának állandó eleme és szép hagyománya a történelmi évfordulókra emlékezni, ünnepségeket rendezni. Az elmúlt időszakban több évforduló megünneplésének voltak rendezői és aktív részesei a KISZ-esek. Lajtos Ilonát. a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkárát kérdeztük: hogyan emlékeztek meg megyénk KISZ-fiataljai az őszi történelmi évfordulóinkról?-— Az évfordulókkal kapcsolatos tömegpolitikai munkánk egyik legfontosabb célkitűzése volt, hogy a tartalom és a forma szerves egységét valósítsuk meg a különböző rendezvényeken — válaszolta Lajtos Ilona. Arra törekedtünk, hogy a megemlékezések a maguk politikai programjával és az általuk kínált cselekvési lehetőséggel a szervezeti élet eseményeinek előkészítőjévé, illetve kiegészítőjévé váljanak; ne csak hagyományos értelemben vett ünnepek legyenek. Egyre több „komplex” rendezvényt tartottunk: játék és sport, nagygyűlések és kiállítások. vetélkedők és baráti találkozók — és még sokféle, egyéb forma felhaszr fik'sáva1 — egvüttes sorozatával, az érteim* és az érzelmi azono- si’lrst kiváltva biztosítottuk a ’•észt vevő fiataloknak a cse- ekvés lehetőségét. Nemcsak leien voltak”, hanem kezeitől fogva aktív résztvevőén' ünnepeltek. Az őszi történelmi évfor- ulők megemlékezéseinek so- izata a fegyveres e-"T- nao- ’ megünneplésével kezdőit* ''kok néhányat említünk „„ í?:keres rendezvények- öl: emlékezetes volt azösz- letett honvédelmi verseny megyei döntője a Csanyik- ban, de nagyon sok résztvevője volt a Miskolcon rendezett kispályás labdarúgó tornának is. Az alapszervezetektől kezdve a járási és városi bizottságokig, a fiatalok mindenütt köszöntötték a fegyveres erők és testületek tagjait. Megyénk KISZ-fia- taljainak képviselői részt vettek az Országos Ifjúsági Honvédelmi Napok rendezvényein. A KISZ megyei Bizottságának titkára azt is elmondotta, hogy a NOSZF 61. évfordulójának megünneplésére készülve több ezer résztvevője volt a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedősorozatnak. A KMP megalakulásának és a magyar kommunista ifjúsági mozgalom születésének 60. évfordulójával kapcsolatos tennivalók között igyekeztek megfelelő összhangot teremteni. Az őszi időszakban tovább -erősítettük kapcsolatainkat az ugyancsak 60. születésnapját ünneplő Lenini Komszomollal. Több helyen — például a szerencsi járásban — a fiatalok baráti találkozókat szerveztek a megyénkben állomásozó szovjet csanatok komszomolistáival. A KT^Z megyei Bizottságának delegációja ellátogatott S70Vs- 1 n j rbPl i Qgvénkbe, Vologdába és aláírták az 1979. évi együttműködési szerződést. — Az évfordulók tervszerű megünneplése természetesen nem zárta ki a KlSZ-szer- ''ezetek különféle spontán és önálló kezdeménvésésért. akcióit. Sokféle formában és módon köszöntötték a fiata- ’->k a KMP megalakulását. Maos-"--"vezet’ Ki'3'7- és nári- taggyűléseken, kibővített KISZ- és pártbizottság! üléseken köszöntötték a párt- szervezeteket. Az évfordulóval kapcsolatos vetélkedők is változatos képet mutatnak: volt ahol egyszeri alkalommal rendezték meg. más helyeken úgynevezett „felmenő” rendszerben, amelyek néhol még ma is tartanak. Sátoraljaújhelyen Vagyunk a tűz, vagyunk a láng!”, a miskolci járásban „Az őszirózsás forradalom és 1918 eseményei” címmel rendeztek vetélkedőket. Sok helyen felelevenítették a mozgalmi túrázás hagyományait. Miskolcon Elődeink nyomában” címmel rendeztünk egész napos, komplex programot, amely a csanyiki KlSZ-isko- lán a négy nemzedék találkozójával fejeződött be. A közeljövőben egy több mint 12 kilométeres téli túrát rendezünk a Bükkben. Januárban megyei KISZ- propagandista konferencián dolgozzuk fel a KISZ Központi Iskolán tartott „A párt hat évtizedes útjának történelmi tapasztalatai és az ifjúság szocialista nevelése” című tudományos emlékülés anyagát. Az 1978—79. évi akcióprogramunk őszi politikai ünnepségekről szóló része maradéktalanul megvalósult, sőt a fiatalok önnálló kezdeményezései nyomán gazdagodott. Nagy felelősségtudattal, a jó hagyományokat felelevenítve. ugyanakkor sok új elemmel gazdagítva ünnepeltek megyénk KISZ-fiataljai. A tapasztalatok és a tanulságok jó alapot ielentenek az 1979. évi forradalmi ifjúsági napok programjának tervezéséhez — mondotta befeiezé- sül a KISZ megyei bizottsé gárrnk titkára. • j F. J. * Feri egy borongós decemberi reggelen lelkendezve szaladt be az udvarról. — Édesapám, édesapám! — kiabálta már messziről. — Gyorsan tessék jönni! Óriási fehér libák vannak a tavon! Feri édesapja halászmester volt, de szabad idejében szenvedélyesen vadászott is, így azután érdekelték a madarak. Hamar kapta a távcsövet és kisietett a kert sarkához, ahonnét már vé- gigpillanthatott a nagy halastó tükrén. Távcső nélkül is nyomban látta, hogy a fiú igazat mondott. Három hófehér, nagy madár úszott a vízen. kissé távolabb egy negyediket is sikerült felfedeznie. Annak a tollazata azonban barna volt. — Jól van, Ferkó —. dicsérte meg a fiát, aki izgatottan topogott mellette —, érdekes madarak, ritka vendégek nálunk. Csak éppen nem libák, hanem hattyúk! Méghozzá bütykös hattyúk! Feri elkérte édesapja távcsövét és hosszasan nézegette a vízen úszó nagy madarakat. Később pedig odabent sokáig olvasgatott egy nagy könyvben, melyben sok egyéb madárfaj mellett a hattyúkról is szó esett. Ezek a lúdfélékkel rokon madarak valamikor fészkeltek hazánk területén, az akkoriban még meglevő hatalmas mocsarakban. Az énekes hattyú, melynek csőrtöve szép citromsárga, a XVIII. században költött itt utoljára, a narancspiros cső- rű és felette fekette bütyköt viselő bütkös hattyúról még a múlt századból is vannak fészkelési adataink. Emléküket a rég kiszárított lápoK heh’én számos elnevezés őrzi. A végeláthatatlan vadvizek, nádasok és mocsarak felszámolásával azonban eltűntek a hattyúk is és ma már csak mint ritka vendégek, átvonulók jelentkeznek. Hol a Balatonról, hol a Dunáról, hol meg valamelyik nagyobb halastóról hallunk híreket felbukkanásukról. Rendszerint csak néhány napig, legfeljebb egy hétig időznek egy-egy helyen,, azután ugyanolyan rejtélyesen, mint ahogy érkeztek, ismét eltűnnek. Valószínűleg éjszaka repülnek tovább. A bütykös hattyú a Britszigeteken, Lengyelországban, az NDK-ban, Svédország déli felében, valamint a Fekete-tenger mentén fészkel, az énekes hattyú a magas északról érkezik hozzánk. Ugyancsak északi el- terjedésű a hozzá hasonló, de kisebb termetű kis hattyú is, melynek mindössze néhány hazai előfordulása ismeretes. Az öregek mindhárom fajnál hófehérek, a fiatalok barnásak. A bütykös hattyút egyébként félszelíd állapotban sokfelé tartják díszmadárként is, így a felbukkanó példányoknál néha meglehetősen nehéz eldönteni, vajon „igazi” vonuló vagy csak a szomszéd állatkert taváról elkóborolt madarakról van-e szó. A hattyúk igazi eleme a víz. Lábaik eléggé hátul helyezkednek el, a szárazföldön éppen ezért meglehetősen esetlenül mozognak. Annál kecsesebben úsznak a vízen, a hullámok között, de ügyesen és kitartóan repülnek is. Felszállás előtt hatalmas szárnyaikkal paskolják a felszínt, de ha már a levegőben vannak, gyorsan repülnek előre. Ez pedig nem kis teljesítmény részükről, hiszen a bütykös hattyú például a legsúlyosabb madárfaj Európában, akár a 20 kg- ot is elérheti. A hattyúk fő tápláléka növényi anyagokból áll, de csigákat, kagylókat és különböző vízi rovarokat is fogyasztanak. Hazánkban mindhárom faj védelem alatt áll. Bütyköshattyn-család wmmmmmmtmm MMHMm
