Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-15 / 295. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Í978. december 15., péntek Töprengés - négy díj felett Képzőművészeti mecenatúránk helyi gondiaiból A hónap elején nyílt miskolci téli tárlat hét dijado- mányozó szerve közül kettő a tanács, égi' az SZMT volt, négy pedig nagyüzem. E négy nagyüzem díja elvben a megye gazdasági életének a léli tárlathoz, illetve szőkébb pátriánk képzőművészeti életéhez kapcsolódó mecénási hozzáállását hivatott jelezni. Azóta megtudtuk, hogy a tanácsi szervek 100 ezer forint értékben vásároltak a tárlaton kiállított müvekből Vészben maguk, részben a felügyeletük alá tartozó művelődési intézmények számára műalkotásokat. Ha e 100 ezer forintos vásárlást hozzáadjuk a nyitó ünnepségen kiosztott díjakhoz, akkor is alig 165— 170 ezer forint lehet az az összeg, amely a téli tárlathoz kapcsolódva művészeknek jutott díj, vagy honorárium formájában. Pillanatnyilag ezzel kimerítettnek is látszik a téli tárlathoz fűződő mecénási tevékenység. Aligha kell bizonygatni, hogy' a mecenatúra nem merülhet ki az évi egyszeri vásárlásban, vagy díjfelajánlásban. Üj társadalmunkban merőben megváltozott a művészetek támogatási rendszere. a mecénás szerepét az állam mellett a társadalom, illetve a különböző gazdálkodó közületek, intézmények, vállalatok és szövetkezetek kell. hogy átvegyék. Ha ez a különböző vállalati, intézmény működési szabályokban nem is fogalmazódott meg így. tételesen, mind az 1974- es közművelődési párthatározat, mind pedig a közművelődési törvény intencióiból értelmeződik. Vajon ha ezt a két állásfoglalást szem előtt tartjuk, elég-e, ha Borsod megye összes gazdálkodó szerveit négy üzemi díj képviseli, avagy egyáltalán képviselheti-e ez a négy díj a megye gazdálkodó szerveinek » közművelődési törődését, művészetpártolását? Aligha! Tisztelet és elismerés a Lenin Kohászati Műveknek, a Diósgyőri Géngyárnak. az Ózdi Kohászati Üzemeknek és a Borsodi Szénbányák Vállalatnak. amelyek a téli tárlat kiállítói számára díjakat ajánlottak fel, tevékenységük példamutató, de a meeve összkéoét tekintve nem elég. Az viszont javukra írható, hogv éppen ezek az üzemek rendszereden támogatják valamilyen formában a képzőművészetet. és egyikük, a Lenin Kohászati Művek szerződéses viszonyban is áll egy Mrnkácsy-dí.ias festőművész- szol. Mésis azt kell mondani 1978 végén, hogv nem elég az a támogatás, az a mecénási hozzáállás, ami. Borsod megyében tapasztalható. A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ, a borúsok Országos Tanácsának Borsod megyei Szervezete és a Derkovits Gyula Művelődési Központ december 17-én, vasárnap délelőtt fél 11 órai kezdette] rendezi meg Leninvárosban, a Der- kovits Gyula Művelődési Központban a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója alka'mából szervezett Vándor Sándor-szemle díszhangversenyét. amelyen a megyéből tizenegy kórus vesz részt. Ünneni megemlékezést Varga Gáberné, a KÓTA megyei Az egyéb vásárlások alkalomszerűek. Meglehetősen ritkák. Rendszertelenek. Sokszor személyi kapcsolatokon múlnak, és éppen ezért a mecenatúra nem a művészetek, hanem egyes személyek felé irányulhat. Szerencsésen megszaporodtak az üzemi, munkahelyi, falusi tárlatok, de ezek inkább csak erkölcsi, mintsem anyagi haszonnal járnak a művész számára, sót nem ritkán, igen nagy ráfizetéssel. A társadalmi mecenatúra rendszere még nem alakult ki eléggé nálunk. Más megyékben — persze, nem mindenütt! —, már adódnak jó példák. Ugyanakkor van országosan vitatható példa is, mint azt egy nagy sikerű rövidfilm, a Mecénások bemutatta. Ez a példa azért volt rossz, mint azt most már a televízió közvetítéséből százezrek megítélhették, mert jóllehet a dunántúli üzem magához hívta a művészeket, munkásságuk mégsem talált megértésre az üzemi dolgozók között, és a megyei tanács is inkább csak programpont, tervfeladat teljesítésének tekintette ai üzemi kiállítást, mintsem olyan közművelődési munkának, amelyben alapvető cél a művészet és az üzemi dolgozók közelítése, és ettől elválaszthatatlanul a művészetek anyagi támogatása. Ezt azért volt érdemes külön említeni, hogy megjegyezzük, nem ilyenfajta mecenatúrára van szükség. Sokkal inkább kellene valami megyei szinten kézben tartott, átgondolt, szervezeti keretekbe foglalt kapcsolat. Borsod megye jól gazdálkodó iparvállalatait, szövetkezeteit, mezőgazdasági nagyüzemeit, tisztelet a kevés kivételnek, alig foglalkoztatja a mecénási feladat teljesítésének mikéntje. Pedig ha számba vesszük, hány olyan gazdálkodó szerv van a megyében, amelyik saját dolgozói érdekében is többet fordíthatna a képzőművészetek és a művészek támogatására, és ezt a számot szembesítjük a támogatásra érdemes alkotókéval, úgy kitűnne, tulajdonképpen jó szervezéssel, jó összefogással, igen magas szintű mecenatúrát lehetne Borsodban teremteni. Azt mondhatják erre sokan, hogy volt már példa üzemek, szövetkezetek és művészek kapcsolatára, amely részben formális volt, olykor bizonyos mértékig már inkább a segélyhez hasonlított, másrészt meg helyenként olyan hosz- szúra nyúlt a kapcsolat, hogy színre unták egymást. A művész kötelességének érezte, hogy időközönként megjelenjen gz üzemben, az ottani elnöke tart, majd a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz férfikara, a Miskolci Háziipari Szövetkezet női kara, a Miskolci MÁV Járműjavító Üzem férfikara, a 101. Szakmunkás- képző Intézet leánykara, a 114. sz. Szakmunkásképző Intézet énekkara, a Diósgyőri Vasas Vegyeskar, az Özdi Kohász Vegyeskórus, a Le- ninvárosi Munkáskórus, a Szerencsi járási Művelődési Központ férfikara, a miskolci Oprendck Sándor Munkásőr Zászlóalj férfikara és a Szerencsi Cukor- és Csokoládégyár Művelődési Ház férfikara lép pódiumra. életből mentsen témákat, aztán megszülethettek sorozatban az egymáshoz veszedelmesen hasonlító, meglehetősen didaktikus képek, tele lett velük az üzem minden reprezentatív helyisége, a művész is belefáradt, a mecénás is. Hasonló jelenségeket lehetett tapasztalni egyik-másik mezőgazdasági szövetkezeti kapcsolatnál is. Ez arra int, hogy a mecenatúra a gazdasági szerv részéről nem lehet valami olyan kapcsolat, amely kizárólagosan a közvetlen üzemi mozzanatok művészi megörökítését honorálja. Sokkal emberibb, sokkal szélesebb körűen értelmezett kell hogy legyen ez az egymáshoz tartozás, mert az üzemnek meg kell értenie, hogy az ö dolgozói művelődési szintjének emelését szolgálja egy műalkotás akkor is, ha nem közvetlenül az adott üzem életéből meríti témáját, ha nem- erőszakoltan termelési jellegű. Átértékelésre kell hogy kerüljön minden gazdálkodó szervnél az ilyenfajta támogatás, illetve támogatási szándék. Az elkövetkező idők gazdálkodósában a különböző ’ gazdasági megkötöttségek bizonyára kibúvóul is szolgálhatnak majd olyan gazdálkodó szervek vezetői részére, akik eddig sem sokat törődtek a művelődés és azon belül a művészetek támogatásával. A közművelődési párthatározat és közművelődési törvény szabta feladatok teljesítése alól nem nyújt felmentést most semmiféle rendelkezés. Éppen ezért időszerű a téli tárlat összesen négy díja felett elgondolkozva megkeresni a módját, miként lehetne a társadalmi mecenatúrát Borsodban olyan alapokra helyezni, ahol nem hirtelen elhatározások, egyéni meggondolások játsszák a döntő szerepet, hanem a megye dolgozói, illetve azok művészeti ízlésfejlesztési szükségességének és a művészeteket és a képzőművészeket jelentős anyagiakkal is támogató feladatnak az el- választhatatlansága. Hosz- szabb-rövidebb időre kötött szocialista szerződések, akar váltott üzemekkel, illetve váltott művészekkel: a vásárlások rendszeresebbé tétele, akár országos jellegű tárlat nélkül is; az üzemi kiállítások jobb honorálása és meg jó néhány más anyagi kihatású cselekvés lehet a kiindulópontja Borsodban a művészeti mecenatúra hatékonyabbá tételének, megsokszorozódásának. De elkezdeni már most kell. Benedek Miklós Öiíp Sárospatak« A város felszabadulásának 34. évfordulója tiszteletére műsoros ünnepséget rendez az MSZMP Sárospataki városi Bizottsága és Sárospatak város Tanácsa december. 16- an, 10 órai kezdettel a Rákóczi Gimnázium dísztermében. Ünnepi beszédet mond Tóth József városi tanácselnök, majd a város fejlesztése érdekében kifejtett önzetlen, eredményes munka elismerésére létesített emlékplakettek átadására kerül sor. A Sárospatak felszabadulásáról való megemlékezés ünnepélyességét verses-zenés műsor emeli. Vasárnap, Leninvárosban: 1 Vándor Sáir-szemle díszhangversenye Nő", könyvvel Nagy Lajos munkája és bor-élet A lakóterületi népfrontmunka hatékonyságához sokrétű tömegpolitikai tevékenységükkel jelentős mértékben járulnak hozzá a városokban egyre nagyobb számban működő körzeti népfrontbizottságok — állapította meg legutóbbi ülésén a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének szervezési és közjogi bizottsága. A vidéki városokban már több, mint 1100, Budapesten pedig 250 körzeti népfrontszervezet nyújt lehetőséget arra, hogy a lakosság még szélesebb körei kapcsolódjanak be aktívan lakóhelyük közéletének alakításába. A tanácskozás résztvevői egyebek között hangsúlyozták: a jövőben elsősorban az új lakótelepeken kell nagyobb gondot fordítani e népfrontszervezetek működési feltételeinek javítására és munkájuk színvonalának emelésére. Felnőttek az iskolapadban Borsod-Abaúj-Zempién megye lakosságának 53 százaléka nyolc osztályt végzett, 18 százaléka érettségizett, az itt élők három százalékának van felsőfokú végzettsége. Rövid összeadással kiderül, hogy a felnőtt-társadalom jelentős része most ült be, vagy ezután fog beülni az iskolapadba, hogy az alap-, vagy középfokú végzettségről szóló bizonyítványt megszerezze. Arról nem is szólva, hogy (amint az elmúlt évek statisztikái bizonyítják) az „utánpótlás” sem késik; általában kétezer felnőtt kezdi meg esztendőnként a gyerekekkel együtt az újabb iskolaévet. Volt tehát miről beszélnie tegnap a megyei tanács oktatási és ifjúságpolitikai bizottságának, amely Bujdos János tanácselnök-helyettes vezetésével a felnőttoktatás feladatait, helyzetét tűzte napirendre. Az 1972. évi párthatározat így fogalmazott: „Növelni kell a munka melletti tanulás társadalmi megbecsülését. Megfelelő erkölcsi ösztönzéssel, az érvényes munkaügyi szabályok módosításával is elő kell segíteni a dolgozók munka melletti tanulását”. Az előterjesztett írásos anyag adatai azt bizonyítják, hogy erőfeszítésekben nincs hiány. Az elmúlt év végéig tizenhárom és fél ezerről megközelítőleg 17 ezerre emelkedett az általános és középiskolába járó felnőttek száma, és ma sem tanulnak kevesebben. Hasonlóan elfogadhatóak az oktatás körülményei, ha tudjuk, hogy az elmúlt tanévben a megyében 130 iskola állt a felnőttoktatás szolgálatában. Ezek közül négy intézmény önálló; a Dolgozók Gimnáziuma, a Dolgozók Közgazdasági Szak- középiskolája, az Üzemi Dolgozók Általános Iskolája Miskolcon, és egy hasonló oktatási intézmény Ózdon működik. A többi esetben pedig a gyerekek tanítása, a nappali képzés mellett esti és levelező tagozatok működnek a kisebb, nagyobb településeken. Ha egy tanácskozás eredményessége azon múlik, hogy az alapvető egyetértésen kívül (a nyolc osztályt minden magyar állampolgárnak el kell végeznie) hány megjegyzés, kérdés, kérés, aggódó hozzászólás hangzik el, akkor a megyei oktatási bizottság tegnapi megbeszélése nagyon hatékony volt. Az iskola ugyanis csak addig viszonylag egyszerű képlet, amíg-a tanköteles-korosztályról van szó, utána annál több a gond. Lassan évtizedek óta nem az a baj. hogy az idős korosztálynak hiányzik az alapképzettsége, hanem, hogy a tanköteles korban lemorzsolódó fiatalokból újratermelődik az a réteg, amelynek felnőtt fővel kell tanulnia. Így áll elő az a helyzet, hogy délutánonként, esténként húsz-ötvenéves „diákok” mennek iskolába, rendkívül heterogén összetételű osztályokat kell tanítani. A gondokat súlyosbítja, hogy csak az önálló iskolákban tanít kizárólag felnőttekkel foglalkozó főhivatású pedagógus (összesen 42- en vannak), egyébként pedig a felnőttoktatás óráinak jelentős részét túlmunkában látják el; a plusz feladatok pedig mintegy 1000 pedagógust érintenek. Nem véletlen tehát, hogy a tanácskozáson sok szó esett módszertani kérdésekről; arról, hogy a Pedagógus Továbbképzési Intézet megkülönböztetett figyelemmel kíséri a jövőben is a felnőttekkel foglalkozó tanítók, tanárok munkáját, és a lehetőségekhez mérten segít. A felnőttoktatásban nemcsak tanár és diák közös munkájára van szükség, hanem a munkahely feltétlen megértésére, támogatására is. Elméletben tudja ezt mindenki, és a gyakorlat is számtalan jó példával szolgál. Szó esett Szerencsről, ahol a szükségesnél nagj'obb gondok sem a beiskolázással, sem az oktatás feltételeivel nincsenek, Ózdon is tudja iskola és nagyüzem, hogy mi a dolga, a Borsodi Szénbányák Vállalat is megkülönböztetett figyelmet fordít dolgozóinak tanulására. Kedvező a kép a miskolci nagyüzemekben, egyáltaián a nagy taglétszámú termelőszövetkezetek, a sok ezer erhbprt foglalkoztató nagyüzemek bizonyulnak a legjobb partnernek. A közép- és kisüzemeket már nehezebb elérni, egyáltalán nem köny- nyű a munkáltatót meggyőzni róla, hogy amellett, hogy elméletben érdeke, hogy magasabban képzett munkaerővel dolgozzon, a gyakorlatban is sokat kell tennie ezért. Biztosítani köteles továbbtanuló dolgozói számára minden kedvezményt, és neki kell figyelemmel kísérni a tanuló felnőtt útját esészen a végbizonyítványig. Ennek érdekében tervezik a jövő év elején azt a tanácskozást, hol az üzemek, vállalatok, a szakszervezeti bizottságok, az iskolák képviselői ismételten egyeztetik érdekeiket és lehetőségeiket. M— Magyar filmek a nagyvilágban Arany Hugó, Ezüst Aladdin, Ezüst Kagyló, Bronz Sárkány, Ezüst Galamb, Arany Nofretete, Ezüst Serleg — mindez megtalálható a magyar filmek 1978-ban szerzett fesztiváldíjai között. A kiküldött játékfilmek 12 fesztiválon Karlovy Vary-tól Montrealig és Tunisztól Salzburgig, 15 különféle díjat nyertek, elismerés övezte bemutatásukat. Ehhez hozzávéve, hogy a rövidfilmek nem kevesebb, mint 18 különféle dijat „gyűjtöttek” a nemzetközi fesztiválokon, megalapozottan állapítható meg: a magyar filmek sikeres éve* hagynak maguk mögött. A sorozatos erkölcsi elismerésen túl, filmgyártásun'' reprezentánsai ielentős bévé leieket is hoztak. A magya' filmek forgalmazása a nen szocialista országokban a 1977. évihez kénest jelentő sen nőtt: a bevétel az előz' évi 28 millió forinttal szénben. idén elérte a 38 milliói Ami a vásárlókat illeti, az NSZK 17 millió forintos részesedéssel vezet. Egy év alatt háromszorosára nőtt a spanyolországi l'ilmel adásunk: idén már 4,5 millió forintot tesz ki. A Spanyol Televízió ez évben 13 játékfilmet vett meg: ez a legnagyobb arány eddig a spanyolországi film- exportunkban. Bár anyagilag nem jelentős, említést érdemel, hogy a BBC-ben bemutatták a „Herkulesfürdői em- lék”-et. és karácsonykor a „Ludas Matyi” is a képernyőre kerül. Az eladott filmek sorában az első helyet az aktuális témákat feldolgozó alkotások izerezlék meg. Nem véletlen tehát, hogy éppen Mészáros Márta filmjei voltak a legkeresettebbek az elmúlt í2 hónapban. A „Kilenc hónap” ■ímű alkotásét 14. az „Ök etten”-t pedig 12 ország 1 mforgal mazói vásá roRá k ’eg, az alig néhánv he'c '->e- "uUutót' ..Olyan, mint oR- on” pedig már 6 országba ütött cl. Számottevő Sándor Pál filmjének, a ..Herkules- Cürdői em!ék”-nek sikere ist átvételére 8 ország filmszakemberei kötöttek szerződést.
