Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
1978. november 6., Hétfő ESZAK-MAGYARORSZAG 7 ismerkedőket Mennyi idő alatt lehet egy embert megismerni? Lehet, hogy évek kellenek hozzá. Ismerkedni ennél egyszerűbb: egy meghitt, őszinte beszélgetés is elegendő. hogy kirajzolódjék a portré. Ismerkedni jöttünk egy szép, napos dél- előttön Nagy Józsefekhez Perecesre. A találkozásnak nincs apropója, csupán egy emlék sürgette a randevút. Ök kapták a legnagyobb tapsot a Diósgyőri Gépgyár tavaszi ünnepségén, ott, ahol a nagyüzem legkiválóbb munkásait jutalmazták a munka ünnepén. Nagyék és még néhány fiú — az MHSZ ifjúsági brigád — zavart örömmel köszönték „A vállalat kiváló ifjúsági brigádja” kitüntetést Nagy József ugyanakkor vette át élete első egyéni kitüntetését is, a vállalat kiváló dolgozója lett. Ismerkedésünk célja hát. hogy megtudjuk, hogyan élnek ma a munkásfiatalok legjobbjai. József, mint házigazda, a kapuban fogad, Lenke a konyhában tüsténkedik. Szoba, konyha, éléskamra havi ötszázért, plusz a rezsi. A lakáskiutalás ’80-ra várható, ez azt jelenti, hogy a nyolcvanas évek elején Nagyék világa megváltozik, mert érkeznek a gyerekek. Addig pedig úgy élnek, ahogyan most. Körülbelül így, de ennél még tömörebben, határozottabban ismertetik „középtávú terveiket”, aztán le- hallkítják a magnót és emlékeznek egy kicsit. — A bátyám már esztergályos volt, amikor pályát kellett választanom. Nem sokat tétováztam. Most már biztos, hogy nem tévedtem. Sok örömet ad a munkám, látom a jövőmet a gyárban. — Sikerélmény? — Most kaptam egy pontos gépet. Rám bíztak egy vadonatúj gépet! József pályaválasztása kalandosabb volt. Autószerelő szeretett volna lenni, villanyszerelő tanulónak vették fel. — Sehogysem tetszett a szakma és különben sem hagyott nyugodni egy régi álmom: azt álmodtam egyszer, hogy valami fényes tárggyal küszködök. Amikor először álltam az esztergagép mellé, belémhasí- tott az emlék, és már tudta , hogy itt baj nem lehet. — Sikerélmény? — Nem panaszkodhatok. Ér nem tudok olyan frisset mondani, mint Lenke, d.: azért volt néhány a szerszámüzemben, a honvédségnél, a brigádban, a KISZ-vezetőségben és á r gánéletben is. Ha már szóba került az „élet”,- beszéljünk róla egy kicsit. — Mi ketten dolgoztunk rheg ezért a szekrényért, ezért az asztalért, ezért a mosógépért, ezért a képért, mi semmit sem kaptunk készen. Ez nem panasz, ez öröm, dicsekvés. A szaktársaink között többet ismerünk, akik az elégséges rendű szakmunkásbizonyítvány mellett bútort, kocsit, esetleg házat, vagy OTP- lakást kaptak a szüleiktől. Mi régóta figyeljük ezt a jelenséget: ezek a „gazdag” fiúk szoktak forgás közben sebességet váltani a gépen. Ha rájuk szólnak, megsértődnek, ha még egyszer szólnak nekik, leszámolnak, odébbállnak. Míg József kávét főz, Lenke a baráti összejövetelekről beszél. — Ha ebédre várjuk őket, három-négy féle ételt készítek. Szeretek főzni. Ebéd után gitározunk, magnózunk és borzasztó sokat beszélgetünk. Téma lehet a legutóbb olvasott könyv, a tegnap esti film, a piaci árak, a divat, a gyerekek, a fizetésből való gazdálkodás, a nagy. ma még elérhetetlennek tűnő tervek. Ilyen a mi villanyor- gonánk. Ha már minden szükséges meglesz, azt feltétlen veszünk. Megismerkedtünk Jó lenne találkozni velük máskor is. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József lakkozott bűtorra tegye, sző sem lehet. Raisza a szeme láttára változott. Fennhéjázóvá vált, hangjában íensőbbség csengett. Vidéki rokonait fokozatosan elhidegítette magától, távol tartotta az összejövetelektől; helyettük új, Vlagyimir Petrovics számára érdektelen emberek kezdtek hozzájuk járni. Egyre többször maradt bent a gyárban munka után, vagy ment el látogatóba a Főnökhöz olyankor, amikor Raisza „fogadónapot” tartott; ha meg hazament, akkor azzal rontotta el a hangulatot, hogy minduntalan pontosította a háziasszony — férje munkájának fontos, tudományos jellegére utaló — fellengzős célzásait: „Tréfál Raisza Pavlovna, hisz gyalus vagyok! Gyalus!” Ebből mindig nagy botrány kerekedett, ahogy elmentek a vendégek. Ezek eleinte kizárólag Raisza monológjai voltak, de egy idő után Vlagyimir Petrovics is kezdett odamondogatni: — Jól van, jó szakember vagy, előre mész, már művezető vagy. De miért vadít meg, hogy a férjed munkás? Hát' te, honnét kerültél ezekbe a „felső körökbe”?... Eh ... Büszkélkedik a liba! Hát azokban a te művelt köreidben nem tudják, hogy a munkások nélkül túró sem lenne a világon? Raisza vendégeinek az „összetétele” megint változott Egyre ritkábban jöttek a régi barátnők, helyettük a különféle kapcsolódó szak • mák „fontos emberei” tele fonáltak neki, vagy libegte' be hozzájuk személyesen Hála Raisza energiájának é‘ kapcsolatainak, a lányuk' minden nyáron valamelyik rangos úttörőtáborban, vagy szanatóriumban nyaralt, ők meg külön külön. Raisza délié utazott, ő pedig eev ismerős erdésznél, az erdő sűrűjében megbúvó két tavacskában horgászva töltötte al szabadságát. Egyszer, amikor Bulgáriába készülődve Raisza összecsomagolta a holmiját, Vlagyimir Petrovics kifakadt Az egyik színdarabban ezt mondják: „Engedjétek Duny- kát Európába!” Hát itt van; megy. Akkora gubancot fésül a fejére, mint egy szénaboglya, kivörösíti, belakkozza a körmét, aztán, gyerünk elkápráztatni Európát!... Raisza sokáig kiabált, aztán mikor kimerítette az egész szitok-készletét, Vlagyimir Petrovics békéltetőén dörmögte: — Jól van, ne haragudj! Lehet, hogy' kicsit erősebben fejeztem ki magam... De hát, nem vagyunk idegenek... Még nem egészen. Csak egyet magyarázz meg: a múltkor a televízióban szerepeltél: „A mi termékeink, a mi modelljeink ..Én elnézlek téged is. meg az ismerőseidet is,.. Legalább egyetlenegyikötök, csak a vicc kedvéért, felvenné a saját „termékét”. Azt már nem. Isten bizony, direkt figyelem __ lassan szakember leszek — ; hogy az egyik Lengyel- országból, a másik Magyar- országról, a harmadik Franciaországból öltözik. Még a televízióban is külföldi ruhában szerepeltél. Eszedbe sem jut, hogy ez kész röhej? De hát, hogy lettél te ilyen?... Feszélyez, hogy a férjed munkás. De az én „termékemet” —, amit ezzel a két kezemmel csinálok, ni — megveszik Csehszlovákiában, az NDK-ban, még nyugaton is. És dicsérik! Így áll a dolog! Vlagyimir Petrovics állandó szemrehányást tett magának, mert idejében nem kapott észbe, hogy merre is tart Raisza, és azárt is, mert még soha sem tudja számára érthetővé tenni k . dolgot, és így a veszekedések csak keserű könnyekbe, makacs hallgatásba fulladnak. Pedig mennyi szép dolog lehetne: gyengédség, az egymás sikerei fölötti öröm, a másik sikerének öröme — minden. De a gyengédség helyett jött a megszokás, a másik sikere fölötti öröm helyett... néha összerándul a bennsője ... FRIDON HALVASI: Sápadó szél öleli a fákat, Halványulnak rőfös nappalok .. . Hová, hová is kódorogsz, te nyár? Várakozz még egy pillanatot . .. Levelekkel viselés a szél is, messze-távol míg elkanyarog, Bánatában nyöszörög az ajtó, meglendülve, sírdogál s vacog. Géczi János fordítása IVAN DRACS: Tejjel kevert vér Tejjel kevert vér, feketén buggyanó, Pokoli éjszakán érkezett tavasz; Arcodon túlvilági árnyék Gyémánttá égett könnyek. Perzselő hó. Kiégett pusztaság. Halált lehelő sivatag. Fekete szikla, melyről örömmel vetjük le magunkat. Hát el ne eressz, hisz az ajkad Pokol és pestis tüze. Enyhítsed azt síromra huTló Koszorúk hűvösével. Csijiagot neked, tűzokádót Bár az sem halványíthat téged- Lobbantsd fel a földet, tűzaj’kú; Szerelmem, fekete angyal. Mielőtt belefognék a cím jelezte téma bármi rövid és összefogott vázolásába, jeleznem kell a magyar olvasónak, hogy a szovjet irodalom nem egy nagyjából egy anyanyelvű nemzet irodalmát jelöli, hanem azonos társadalmi rendszerben élő, de nemzeti és etnográfiai, nyelvi és kulturális, társadalmi fejlettségi és nagyságbeli különbségekben gazdag népek irodalmainak összességét. Ez az összetettség és sokszóla- múság a Kelet-Európa művészeti életére — és az egész világ művészetére is — nagy hatással levő orosz irodalom eredményeitől az Urálon túli népek nemrég kezdődött irodalmi időszámításáig számos elemet tartalmaz, és fejlődésében, változásaiban sole irányt mutat, így míg az orosz irodalomban és költészetben az elmúlt évtized új vonása a mindennapok apróbb léptékű, kevésbé emelkedett, — de épp oly fontos és felfedezésre méltó — eseményeinek. érzelmeinek, történeteinek feltárása, mind a költészet, mind a dráma és próza eszközeivel, addig a kaukázusi, vagy távolabbi keleti szövetségekben épp mostánra érte el tetőfokát a törzsi világból kilépő népi közösségek érzelmes és pátosszal telt eposzi történeteinek megfogalmazása. (Auezov. Ajtmalov, Aszfaf- jev munkássága.) Ezek a különbségek nemcsak léteznek, de szükségszernek is. Mégis, tagadhatatlan a kölcsönhatás, ami1 a közös — orosz — nyelven összegezendő sokfélt nem zeti-i rodalm i in díttatás, és teljesítmény eredményez. Sokszor maga az irodalmi közvélemény is erősíti ezt. Mintha szívesebben olvasnánk a nomád életükből lassan kilépő és a szocialista társadalomba belegyökerezni próbáló távoli népekről. Számukra mintha egyszerűbb és egyértelműbb rajza volna a fejlődés sok vargabetűjének, útvesztőjének. Legalábbis mi, európai olvasók szívesen látjuk gondjainkat és eredményeinket azokban a tükrökben, amiket a most ébredő keleti irodalmak nagy alakjai mutatnak elénk. De az általánosítások ingatag világából lépjünk ki és ragadjunk ki néhány konkrét példát a sokszínű, bonyolult összképből. Az orosz költészet háborút járt nemzedékének egyik kiemelkedő költője Alekszandr Mezsirov. Kalandos életútja a frontok el- csendesedése után a vándor- cirkuszok tarkán egyhangú, rivaldafénytől ragyogó és fagyos téli utazásoktól sötét világába vezette. Ez a szélsőséges élményekben gaz- , dág élet mégis egyre pá- losztalanabb. egyre min dennapibb, egyre fanyarab ban nyitott szemű, egyr< fájóbban pontos költészete: eredményezett, Mezsirov egyszerű formába tudja önteni a legbonyolultabb intellektuális tartalmakat, a hétköznapok ezerszer ismétlődő apró jelenségeiben meg tudja látni világunk egyszeri, alapvető törvény- szerűségeit, Bella Ahmadulina a hatvanas évek legendássá vált nemzedékének tagja. Neve szorosan összefűződött Jevtusenko, Voznyeszenszkij, Vinokurov és a többiek nevével. Lírája azonban kevésbé a közterek lírája. Bensőségesen mindennapi, és meglepően őszinte. Olyan költő, akinek verseit olvasva egy percre sem felejtjük el, hogy asszony írta azokat a sorokat. És ez mégsem minősíti „csak nőköltővé”, épp ellenkezőleg, ez adja sajátos, össze nem téveszthető karakterét. A grúz irodalom ma jói ismert két költője Miha Kvlividze és Fridon Halvasi. Kvlividze Moszkvában él, lírája az orosz költészet fejlődési irányába mutat. Csendes és tisztaszavú költő. Halvasi a grúz költészet keleti motívumokkal gazdag, de a századforduló orosz lírájától is megérintett ágat kéoviseli inkább. A mai magyar költészet jellegzetes útjával — a népdal, népköltészet világát továbbvinni, alapmotívum-kincsként. költői jelrendszerként kezelni kívánó —, törekvéseivel rokon az ukrán líra e&y jelent ős vonulata. Ennek képviselője Mikola Vinhra- novszkij és Ivan Dracs is. Vinhranovszkij novellát és filmregényeket is ír. Dov- zsenko tanítványa. Dracs Ballada a kibernetikus székesegyházról című verseskönyve 1977-ben jelent meg magyar nyelven. Mezey Katalia
