Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! A 7 MSZMP BORSOD ABÁÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 263. szám Ära: 1 forint Hétfő, 1978. november 6. Bi36csiBfcvama38ggw«ja5aeauxjaaBmMno< atvanegy év történelmi mér­tékkel mérve nem nagy idő, s mégis: nincs még egy kor­szak, amelyben ilyen rövid idő alatt ilyen sok min­den változott volna az em­beriség történetében, mint az elmúlt több fnint hat évtizedben. Ma tisztán áll előttünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kovácsolta mű : a kommu­nizmust építő Szovjetunió, a történelem- formáló erővé vált szocialista világrend- szer. Fennen lobog a nemzetközi mun­kásosztály vörös zászlaja, amely alatt korunk legbefolyásosabb baloldali moz­galmának harci serege, 60 millió kom­munista tömörül. Hiteles tanúi vagyunk a korszakos változásnak: mindörökre összeomlott az imperializmus gyarmati rendszere. S e hatvanegy év meggyőző­déssé avatta a tapasztalatot:, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzel­me nemcsak Oroszország népeinek éle­tében hozott gyökeres változást, hanem a legnagyobb jelentőségű sorsfordulónak bizonyult az egész emberiség történeté­ben. A' Nagy Október első szava a béke volt, A híres lenini Békedekrétum né­hány órával a szovjetkormány megala­kulása után „az emberiség elleni go­nosztettnek” nevezte a háborút és meg­hirdette az igazságos, demokratikus és egyetemes békéért vívott harc program­ját. A lenini útmutatások a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kialakítására, a béke védelmére sohasem voltak idő­szerűbbek és fontosabbak, mint ma, az enyhülést előmozdító és akadályozó erők kiélezett harcának időszakában, A világon mind több a reálisan gon­dolkodó, tisztességes ember, akinek szív­ügye a béke és érte tenni is kész. De nagy szerencséje a világnak, hogy három kontinensen vannak olyan országok, ahol a lenini eszmék vezérlik a külpolitikát.. Ezek az országok az állami politika rangjára emelték a világ sorsáért érzett felelősséget, a békéért, a népek közötti barátságért és együttműködésért, a tár­sadalmi haladásért vívott harcot. Első­rendű törekvésük a leszerelés, amely, —- mint Lenin mondotta —, „a szocia­lizmus eszménye”. A szocialista orszá­gok közösségéről van szó, amely elvi állásfoglalásaival, gyakorlati lépéseivel naponta bizonyítja: az enj'hülést érlelő, fenntartó, megszilárdító politikája nem taktika, hanem tartós irányvonal, és kö­vetkezetes cselekvés a nemzetközi hely­zet javítására. i A szocialista külpolitika egyértelmű, világos, és pontosan követhető. Logi­kája: szilárd elv ■— realista magatar­tás — előrevivő cselekvés. S mindez nagy kezdeményezőképességgel párosul. Nem kell messzire menni ennek igazo­lására. Emlékezetes tény, hogy a Varsói Szerződés országai indították útjára az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet összehívásának tervét, s évek hosszú során át kitartóan dolgozlak an­nak sikeréért. S ma joggal állapíthatjuk meg, hogy érdemes volt: a helsinki zá­róokmány, amelyben 35 ország vállalt erkölcsi és politikai kötelezettséget „né­peik valódi és tartós békéjének” bizto­sítására, nagyban hozzájárul a jószom­szédi kapcsolatok fejlesztéséhez Euró­pában, sőt annak határain túl Is. De a szocialista országok őszinte tárgyalási és megegyezési szándéka domborodik lei a • genfi leszerelési bizottság munkájá­ban éppúgy, mint az ENSZ legkülönbö­zőbb fórumain. ­Ez a magatartás nem korlátozódik csupán tárgyalótermi állásfoglalásokra. Messzemenő készséget mutat azonnali konkrét lépésekre is. Példa rá a szocia­lista országok legújabb kezdeményezése a bécsi csapat- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon. Hogy az mit eredményez­ne a gyakorlatban, azt egyetlen részlet­tel illusztrálhatjuk. Ha a kezdeményezés az egyenlő biztonság elve alapján meg­állapodássá érlelődilk, akkor a Szovjet­unió egy éven-belül kész három teljes hadosztályt kivonni, a teljes harci tech­nikával együtt, beleértve mintegy ezer harckocsit. Ilyen értékű kötelezettséget kell vállalnia természetesen az Egyesült Államoknak is. S ebben nincs helye semmiféle taktikázásnak. „Szilárd meg­győződésünk — mondotta Deonyid Brezs- nyev —, hogy a tárgyalások egyetlen résztvevőjének sincs joga mások háta mögé rejtőzve kitérni a csapatcsökken­tés elől, még kevésbé növelni fegyver­zetét a mások által végrehajtott csök­kentés számlájára.” A szotializmus és a béke javára vál­tozó erőviszonyok azonban nem terem­tenek automatikusan olyan helyzetet, amelyben véget ér az imperialista ellen­állás. Ennek manapság tanúi is va­gyunk Európában, Latin-Amerikában vagy éppen a Közel-Keleten. Ezek az erők elsősorban a leszerelés útjába akarnak gátat emelni. Változatlanul az erőszak alkalmazásához fűzik rejtvényei­ket, hogy úrrá lehetnek a szocialista or­szágokon, a békét és haladást akaró né­peken. A lenini külpolitika távlatai mégis biztatóak. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország nemzetközi sikereinek ki­apadhatatlan forrása, hogy igaz ügyért harcolnak, s elegendő erkölcsi-politikai - gazdasági és katonai erővel rendelkez­nek nemes céljaik eléréséhez. Miközben a szocialista országok külpolitikája a vi­lág minden békeszerető emberében tá­mogatásra talál, aközben elrettentő erő­vel hat a háború és a reakció bajnokai­ra. Hogy a világ mind ez ideig el tudta kerülni a nukleáris katasztrófát, az an­nak köszönhető, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország Lenin tanítá­sát követve küzd a szocializmusért és a békéért, s politikájának erejét meg­sokszorozza a marxista—leninista pár­tok elvtársi együttműködése, az összes haladó, demokratikus békeerő tömörü­lése. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom az internacionalizmus eszmé­jében fogant, s ma csak az valihatja magát a Nagy Október méltó örökösé­nek, aki híve és megvalósítója a forra­dalmi erők marxista—leninista, inter­nacionalista összefogásának, az impe­rializmus ellen küzdő népek egységes fellépésének, agyarország területét és lé- lekszámát tekintve kis or­szág. De a szocialista álla­mok közösségében lehetősé­geink megsokszorozódnak. A szocialista világrendszer lé­te, lenini békepolitikája, a Varsói Szer­ződés és a KGST keretében megvaló­suló együttműködés biztosítja számunk­ra alkotó munkánk legfőbb nemzetközi feltételét, a békét. Ugyanakkor népünk is aktívan részt vesz a haladásért, a né­pek közötti megértésért és a nemzetközi biztonságért vívott harcban, erejéhez mérten támogatja azokat, akik szóval és tettel egy békés világ megteremté­sén munkálkodnak. Hatvanegy éve a világ dolgozói a szo­cializmusban látják leghőbb vágyaik megvalósítását A szocializmus pedig s béke reménysugarával világítja be s Földet így ölt testet a béke lenini esz­méje — az emberért, az élet nevében Pálos Tamás Az 1970-ben megkötött magyar—szovjet államközi egyezmény tette lehetővé, hogy a negyedik ötéves terv utolsó évében felépült hazánk első olefingyára.

Next

/
Thumbnails
Contents