Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

1978. november 1., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Élni és visszaélni Előrehocsátanám, ez alább szereplő számok nem pontosak, csak hozzáve­tőlegesek, és csak arra szol­gálhatnak, hogy érzékeltes­sük velük egy visszataszító eset kapcsán egy visszaélés jelenségét. Ehhez azonban vissza kell lapoznunk jó né­hány hónapot naptárunkban. Történt az egyik járási székhelyen, hogy az új csa­ládi házakat építő családok nem akartak befogadni ma­guk közé egy több gyerekes cigány családot. Előítélet, szoktuk erre mondani, és mint káros jelenséget, elítél­jük. Nemcsak azért, mert törvényeink semmi ilyesféle diszkriminációt nem tűrnek, hanem mert a szóban forgó családja egyik vállalatunknál már több mint egy évtizede becsülettel végezte munkáját, amiért meg is becsülték. Si­került is telket kapnia vágyai helyén, méghozzá — a fáma szerint — magas helyek köz­benjárásával és ingyen. A munkaadó vállalat sem ma­radt tétlen. Kedvező lejáratú lakásépítési hitelt biztosítot­tak számára, hogy dolgozójuk emberi körülmények között élhessen, éljen, majdan, az új családi házban, nagy család­jával. Ez azonban még nem volt elegendő a nagy álom realizálásához. Ekkor hatá­roztak úgy a vállalat vezetői, hogy a törvényesen megenge­dett eszközökkel is segítségé­re sietnek. A munkatársak, a szocialista brigádok, a mun- kásíkolléktíválk pedig szabad idejüket áldozták arra, hogy felépüljön segítségre szoruló * munkatársuk — most és így már — nem is akármilyen családi háza. ahol nagy csa­ládjával valóban jó körülmé­nyek között élhetnek. Ez idáig nem újdonság. A munkásosztály egj’ik legjel­lemzőbb tulajdonsága a szo­lidaritás, a rászorulóknak való segítségnyújtás. A mi életünkben éppen a szocialis­ta brigádok tevékenységében tükröződik leginkább, hogyan Ötvöződnek a munkásszolida­ritás régi és új vonásai. A nemes cél ok megvalósítása érdekében éppen a szocialista brigádok kezdeményezik a kommunista szombatokat, va­sárnapokat. De nemcsak kez­deményeznek, hanem példát is mutatnak a munkában. A közt szolgáló létesítmények egész sora valósul meg e szé­les körű tevékenység során. A bajban pedig rendszerint meghatványozódik az önként vállalt segítségnyújtás. Emlé­kezzünk csak a nagy árvi­zek idejére, amikor a termé­szeti csapás sújtotta vidékek anyagi megsegítésére a mun­kásszolidaritás volt a példa az egész ország, az egész tár­sadalom összefogásához. Is­merők olyan munkásokat, szocialista brigádokat, akik, s amelyek iskolákat, játszó­tereket, állami gondozott gye­rekeket patronálnak. Nem­csak szabad idejüket, mun­kájukat, szakmai hozzáérté­sűiket, vágj' pénzt adnak, ha­nem megpróbálják valami­féleképpen pótolni éppen az állami gondozott gyerekeknél a családi szeretet hiányát. Balesetekről hallunk, amikor a brigádtársak, munkatársak, szaktársak jelentkeznek tízé­vel. százával, hogy vért, akár bőrt, adjanak az életmentés­hez, a gyógyuláshoz. A bri­gád segítségével, kalákában felépített • családi házakról pedig nap mint nap hallha­tunk. Egyfajta jó értelemben vett divat lett a pihenőnapo­kat feladva, feláldozva saját családjaik köréről ez idő alatt lemondva a brigádtárs, a munkatárs családi házát épí­teni. fgy volt ez a mi esetünk­ben is. A járási székhely új házai között állami, vállalati, munkatársi segítséggel olyan családi ház épült fel, amelyet bárki megirigyelhet azok kö­zül, aikik nem akarták koráb­ban befogadni maguk új utcá­jába a sokgyerekes cigánycsa­ládot. A családfő, az addig hűséges munkája nyomán méltán megbecsült munkás­ember, aki minden értelem­ben .jó körülmények közé ke­rült nagy családjával, igazi, emberi életet éí. riletve élhetne, mert újab­ban furcsa spekulációba kez- dett. Ügy hírlik, eladja az új családi házat, legalább négy- százezer forintért, kifizeti tar. tozásait. vesz egy kisebb há- zat(?) ott, ahonnan elszárma- zott(l), s így szert tehet leg­alább kétszázezer forintra. Va­jon miből származik ez a ké­tes nj'ereség, vagy haszon? Tudja ezt ő is, de munkatár­sai is, akik szabad idejükben minden ellenszolgáltatás nél­kül dolgoztak érte, és nagy családjáért, hogy végre em­berhez méltó életet élhessen. O pedig most visszaél. Min­denféleképpen vissza él. Visz- sza akar menni — ki tudja — a cigánysorra talán?... Meg nem szolgált módon, tehát erkölcsi érte­lembe véve — tisztességtelen úton alkar nagy haszonhoz jutni. A családi házat építő munkatársaik fel vannak há­borodva. Jogosan. És azon gondolkoznak, lehet-e valamit tenni ez ellen — ha az ügy- let létrejön — jogilag?... Oravcc János flfÉillÉ közgyűlés Közel tíz éve, hogy meg­alakult megyénkben a Moz­gássérültek Akarat Sport Egyesülete. Tagjainak szama sajnos évről évre emelkedik. Az egyesület munkáját számos csoport, intézmény, vállalat és szocialista brigád támogatja. Ezek azonban vi­szonylagosak, rendszertele­nek, bizon.yos időszakokhoz kötődő patronálások. Ennek ellenére a Mozgássérültek Akarat Sport Egyesülete négy spartakiádot rendezhe- . tett már Miskolcon, a patro­nálok segítségével. Az egye­sület tagjai részt vettek ti­zennégy országos, és nem­zetközi sportvetélkedőn, ahol sok-söik arany-, ezüst- és bronzéremmel jutalmazták meg őket elért eredményeik­ért. A mozgássérültek támoga­tására egyre nagyobb szük­ség van. Ezért is vetődött fel a gondolat; hogy a szer­vezettség, a patronálások fo­lyamatossá tétele érdekében megalakítsák a Mozgássérül­tek Borsod megyei Baráti Körét, amelynek alakuló közgyűlését október 28-án tartották Miskolcon, a Nagj’ Sándor utcai 2-es számú öregek Napközi Otthonában. A baráti kör nemcsak az Akarat Sport Egj’esület mun­káját segítené megyénkben, hanem rendszeres támoga- ~tast biztosítana a most ala­kulóban levő, Mozgássérül­tek Borsod megyei Érdekvé­delmi Szervezetének is. A baráti kör működését azok a szabályok, határoza­tok stb. szabják meg, ame­lyek az ország területén le­vő társadalmi szervezetekre, egyesületekre, egyletekre és társulatokra vonatkoznak. Elsőrendű feladata, hogy tá­mogassa a Borsod megyébert .élő mozgássérültek munká­ját. elősegítse társadalmi, kulturális, szociális igényei­nek kielégítését. Segítenek A Miskolci Bányaüzem szo­cialista brigádjaira mindig le­het számítani, ha sürgős segítségükre van szükség. Az ötven kollektíva ez évre 10 ezer óra társadalmi munkát vállalt, s már 28 ezer órát tel­jesített. A brigádok óvodákat, iskolákat, szociális otthont patronálnak, s részt vesznek Miskolc város szépítésében, gazdagításában. A VI N napján QIF-béEíi Mezőkövesden Tegnap, október 31-én, a takarékossági világnapon Nemcsak kegyeleti virág, hanem dekoratív lakásdísz, s családi ünnepekre is ked­ves ajándék a krizantém. Ezt a mondanivalót kívánja hangsúlyozni az a kiállítás, amely a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfor­dulója tiszteletére november 5-én nyílik Miskolcon, a Sze­mere utca 4. szám alatti ki­állítóteremben. A Miskolci Kertészeti Vál­lalat a november 7-ig tartó kiállításon az ősz egyik leg­szebb virágának fajtabősé­gével a krizantém nyújtotta szín- és formagazdagságot kí­vánja bemutatni. Különböző virágszál és vázakompozíci­ókban láthatóak lesznek azok a fajták, amelyeket a kerté­szeti vállalat is termeszt, de ezek mellett más virágter- mesztő gazdaságokból hozott fajták ugyancsak gazdagít­ják a bemutatót. Az utóbbi­akkal kapcsolatban közvéle- mény-ku tatást is rendez a kertészeti’ vállalat. Amely fajták leginkább megnyerik az érdeklődők tetszését, azok­nak a termesztését, jövőre a Miskolci Kertészeti Vállalat megkezdi. nulla óra tíz perckor a me­zőkövesdi szülőotthonban született Borsod megj’e OTP- bébije, Bágyi Judit. A kicsi lányt és édesanyját, a bükk­ábrányi Bágyi Sándornét az OTP megyei igazgatóságának és az OTP mezőkövesdi já­rási fiókjának , képviselője Ma délután 5 órakor nyí­lik meg Miskolcon, a Vas­utasok Vörösmarty Művelő­dési Házában (Lenke utca 14.) Rózsa György festőmű­vész kiállítása. A tárlat a Fasizmus Chilében címet vi­seli, s ezzel már jelzi a lát­ható művek fő mondandó­ját is. Mint Aradi Nóra mű­köszön tötte. Átadták az Or­szágos Takarékpénztár 2000 forintos takarékbetétkönj'vét, valamint virággal kedves­kedtek. A megye idei OTP- bébije második gyermek a családban, 3 kiló 65 dkg súllyal született, hossza 52 centiméter és ami ennél sok­kal fontosabb — igen jó egészségnek örvend. vészettörténész mondja: „A chilei képek, az eseményeket átélt, negyedszázados távol­iét után hazatért magyar művész alkotásai, döbbene­tes dokumentumok.” A kiál­lítást Szirmai János művé­szettörténész nyitja meg, s azon húsznál több festmény, valamint, tizenegy grafikai alkotás látható. ,.Fasizmus Chilében” Rózsa György kiállítása A Tiszai fényei sohasem alszanak ki. Az éjszakai város leg­jobb ismerői, a taxisok ilyenkor, hajnaltájt gyűlhetnek össze pár szavas beszélgetésre Ködváró ébredés után csil- lagfénj'ű az éjszaka. A buszmegállóban égj’ férfi el­dobott üres sörösüveget rúg az avarkupacba. Fehér vil­lanással, kék villogással el­húz egy mentőautó — útja sietős lehet, kürtjét mégsem használja. Nincs miért. Előt­te néptelen, csendes a város utcája. CSALÓKA CSEND Jobb dolgom is lehetett volna, mint hajnali három körül felbaktatni az avasi kilátóba. Csakhogy’ ilyenkor még legmélyebb álmát alusz- sza a város, és hajnali em­bereim is, akiket ezen az ok­tóber végi napon kerestem, ilyentájt moroghattak szem­közt az ébresztőórával. A belvárosban a Hungária bár környékén volt némi mozgás. Ügj’es taxisok al­kalmi drosztot alkotva, vá­rakoztak előtte, s nem hiá­ba, mert szinte percenként akadt jókedvű, vágj’ már esetleg igen rosszkedvű kuncsaft. De ők az éjszakát, s nem a napváró, munka­kezdő hajnalt jelentik. Innen, az Avas tetejéről, az utcai neonok fényfüzérei térképeznek, amelyre a há-^ zak sötét ablakai válaszol­nak. Nyugaton, a gyárak fe­lől halványvörös derengés, és távoli vízesés zajához ha­sonló morajlás jelzi, csalóka volt a csend, a nappali zaj­hoz, a mindennapok roba­jához szokott fül érzékelte csak annak. S a város, a kétszázezres Miskolc sem al­hat teljesen. Jó páran vir­rasztók, vigyázzák álmát. Orvosi szobákban, ügyele­tekben gyűrt szemmel, zsib­badt könyökkel támaszkod­nak az asztalra, telefonköz­pontosok várnak remény­kedve egy unaloműző csen­getést, éber álmok alakul­hatnak egy pillanat alatt tűzoltókocsiba ugró ébren­lété. HAJNAL A PIACON Mint ahogyan egy alvó változtat kényelmetlen fek­vésén, fél négy körül moc­can meg először a város. Néhány ablakban világosság gyűl, az utcákon feltűnik néhány siető ember. Tejeskocsik vágtatnak, a boltok előtt csikorgó féke­zéssel állnak meg. Ugrik a rakodó, és a • pilóta: össze­szokott, gyors mozdulatokkal dobálják le a megrendelt mennyiséget. Munkájuk gyors, rohanó. A Búza téri piacon már későn kelőnek számítok, itt régebben megkezdődött a napi műszak. Az u kisko­csikon, ládákban, kezekben vándorol — kerül a stan­dokra. Gyenge fényű kör­ték mellett kistermelők, kis­kereskedők szemükhöz közel tartva fénj’esítik a portékát, ára magas, így talán kelen­dőbb lesz. Cseh Ferenc, és felesége Debrecen mellől Monostor­ról hozta a karfiolhegyet Miskolcra; — Hosszú az út, de meg­éri ide jönni. Nálunk bagó­ért kelne el, itt viszont még most is megadják érte a 8— 10 forintot. A mai napon még 2 óra sem volt, hogy felkeltünk. Általában másfél óra az út, de most balsze­rencsénk volt, Böszörménv "“‘után kiment a gj’ertya, cse­rélni kellett. — Mikorra várják az első vevőt? — Fél öt—öt óra körül már kérdezősködnek. Azok vásárolnak leghamarabb, akik munkába mennek. ÜRES CSARNOK, TELE BOLT Bekandikálok a vásárcsar­nokba — furcsa látvány. Ahol máskor embertömeg hullámzik, most üres néma­ság, lekötözött, letakart standok. Beóvakodnék, de az ajtó mögött megállítanak. Fazekas Mihály piacőr ébe­ren vigyázza a hajnali ren­det. — A nyári nagyszezonban ilj’enkor már zsibongott a csarnok. Mostanra, fél órá­val eltolódik a nyitás. No­vember elsejétől pedig hi­vatalosan is hattól kezdünk. — Mit csinál a piacőr? — A legfontosabb az, hogy ellenőrizzen: a kiskeresio dők, kistermelők nem vásá­rolnak-e olcsóbban az állami boltokból, aztán megadjusz- tálva az árut. jóval többért adják el. Mindenkit ismerek már jóformán arcról és név­ről is, nemigen játszhatnak ki. A munkaidő hajnali 4- től déli 12-ig tart. Általá­ban háromkor kelek, s az el­ső 4-es busszal jövök be. is­merősök között. A „Delikátesz” csemege- bolt — a város legkorábban nyitó üzlete — előtt viszont nagy csoport várakozik. Vö­rös szemek, borostás arcok, fehér, ellenséges tekintetek. Nyílik az ajtó. a tömeg be­tódul. aztán újra csoportba verődik — az italospult előtt A csizmás, pufajkás férfi ki­szól az ajtón: — Csak cseresznj’e van, jó lesz? A Katalin utcában negyed­órán belül most már kisebb csoportok alakulnak belő­lük, jellegzetes kört alkotva. Óvatoskodom, de amikor megtudják, hogy nem va­gyok hivatalos ember, rövid időn belül elküldenek. — Tudjuk, hogy nem le­het, de magának talán nem esne jól? JÓ REGGELTI A Tiszai megszokott arcát mutatja. Az aluljáró ontja az embereket, akik a vonat után másik járműre prése­lik fel magukat. Szemükben a mindennapos hajnali éb­redés keserűsége, torkukban az első cigaretta lcöhögtető kaparása. Rontó István és Klecskó László az Utasellátó pavilon­jának dőlve kortyolgatja a mai, első kávét. — Félóra múlva újra vo­natra ülünk. A tanácsi épí­tőnél. most Tokajban, a szálló építkezésén dolgozunk. Megszokni nem. csak elvi­selni lehet az ingázást — mondják. Hosszabb, majd rövidebb fütty a mély hangú sípból, fültépö keréksivítássál meg­indul a villamos. Ilyenkor kétpercnyíre követik egy­mást. Indítója. Duczkodi Piroska két órakor ébredt. Megfő­zött égj' kávét, mert a ben­tit gyengének találja, meg­várta a műszakos buszt, s végül itt, az indi tóállomá­son négykor állt munkába. — Nem sok jót mondha­tok én el magának, már csak panaszkodni, tudok. Huszon­hat éve vagyok a közleke­désben. s innen fogok már nj’ugdí.iba menni, pedig na­gyon fáj a lábam és renge­teget fagyoskodtam már. De maradok, mert végzettségein nincs, és azért csak ide köt a negyed évszázad. Közeledik hat óra, gyérül a forgalom. Még mindig sö­tét van. alig dereng valami kelet felől. Nem sokára meg­szólal Diósgyőrben a gyárak dudája, megindulnak a gé­pek. kivilágosodnak az iro­dák, az utcák megtelnek em­berekkel. Több mint két­százezer ember ismét meg­kezd egy napot — felébredt a város. Szép napot, jó munkát! Udvardy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents