Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-29 / 281. szám

1978. november ?9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 I Divat panaszkodni M ostanában egyre gyak­rabban hallani, hogy néhány tiszavirág éle­tű ti ivat múltával van egy dolog, amely meglepően jól tartja magát. A panaszko- dásra gondolok. Felvillant bennem az is, hogy amint csökken a panaszkodásra al­kalmas jelenségek köre — szabad legyen mondani, tár­gyi és személyi alapja —, ezzel egyenes arányban nö­vekszik azoknak az álprob­lémáknak a száma és köre, amelyekről naphosszat pa­naszkodunk. Rendhagyó sikk lett az, ha néhány ember találkozik, az egyik máris elkezdi, és mondja, mennyire túlterhelt, mióta lépett egyet a rang­létrán — előre. A külön szoba, a titkárnő, a maga­sabb fizetés, a beosztottak számának növekedése már- már idegeket fárasztó, elvi­selhetetlen gondokkal járó kellemetlenség lett. De ha véletlenül nem őt léptetik elő, ismét naprakész álla­potban van a panaszos haj­lam kibontakoztatása, mond­ván: ő az alkalmas, a ráter­mett, ezt be is bizonyította, mégis mást szemeltek ki a fontos beosztásba. Mindez talán szót sem ér­demelne, ha\ panaszainkkal csupán saját energiánk egy részét fecsérelnénk el, má­sok idejét meglopva. Van azonban ennek a divatnak olyan hátrányos következ­ménye is, hogy elvonja a fi­gyelmet valós gondjaink enyhítéséről, miközben ha­mis vágányokra tereli a gon­dolkodást és a cselekvést egyaránt. Szigorúan vett ér­telemben úgynevezett, ma- gániigyckcl igyekszik közügy rangjára emelni, következés­képpen a panaszkodás nem mindig korlátozódik két em­ber eszmecseréjére, hanem agresszív módon helyet kö­vetel magának értekezlete­ken, előadásokon, kisebb- nagyobb kollektívák megbe­szélésein. Nem a tegnapunkat job­bító elhatározásokra és tet­tekre sarkall, hanem destruk­tív módon megtöri a lendü­letet, Visszafogja a cselek­vési vágyat, lassítja elkép­zeléseink megvalósítását. Idegen a szocialista közgon­dolkodástól, valamiféle kis­polgári talajból burjánzik, és hasonlóan a gyomokhoz, jól bírja a viszontagságokat, így hát képes visszafojtani, elpusztítani a „kultúrnö- vényzetet”, az alkotnivágyást gondolatokban és tettekben egyformán. Sajnálatos módon a pa­naszkodás hangulatromboló hatása és pesszimizmust su­gárzó tulajdonsága miatt, mint yeszteségidőt fokozó té­nyező is fellelhető nemcsak egy üzemrészben, hanem na­gyobb közösségekben is. Az, hogy valaki túlterheltté vá­lik, mert nem képes meg­tervezni saját munkáját, egy ponton lehet magánügy. De abban a pillanatban, mi­helyt időzavarát megalapo­zatlan döntésekkel igyek­szik leplezni, miközben sű­rűn panaszkodik rá, hogy mi mindenre nem marad ideje, és ezzel, az időzavar által kikényszerített rossz döntésekkel anyagi vagy szellemi kárt- okoz környe­zetében, már nem tekinthető magánügynek a panaszko­dás. abban a pillanatban közügy rangjára emelkedik. Meg Kell említeni azt is, hogy elég bő választékot ter­melt ki a már-már kispol­gári lelkizésnek számító sí- rás-rívás. Ismerek embert, aki úton-útfélen sokakat untat azzal, hogy kövér, míg más arról panaszkodik, hogy sovány. Van, aki a nagyobb lakásért futkos évekig, s amikor megkapja, nem győ­zi ecsetelni a költségtöbblet­tel, a fenntartással és a bú­torozással járó hátrányokat. Megint ismerek embert, aki két évenként váltogatja mun­kahelyét, mert mindig az a rossz, ahol éppen jelenleg van. De panaszkodik az, akinek sok a munkája, és az is, akinek kevés feladatot adnák, akinek van hétvégi háza, és akinek nincs. Aki sokat utazik, és akit helyhez köt a munka, vagy a család. Aki nem tudja elkölteni a jövedelmét, és aki kölcsönö­ket vesz fel. És panaszkodik az is, akinek gyermekét fel­vették az egyetemre, mert a tanítás költségekkel jár, és sír az, akinek nem jutott be csemetéje a főiskolára, mert mást vettek fel. Közhellyé fényesített az a panaszára­dat, amelyet a gyalogosok zúdítanak az autósokra és fordítva. Az sem ritka, ami­kor a tanár panaszkodik a diákra, a beosztott a veze­tőre, a kivitelező a tervező­re, az alkotó, a kritikusra, az orvos a betegre, az eladó a vevőre, a művész a közön­ségre és fordítva, hogy csak néhányat említsek a botcsi­nálta ellenpárokból. Végül kikivánkozik belő­lem az is, hogy néhány év­tizeddel ezelőtt, amikor ,ösz- szehasonlíthatatlunul több volt a gyürkőzést parancsoló gond. az erőfeszítésekre sar­kalló körülmény — lényege­sen kevesebbet panaszkod­tunk. Talán másfajta lépték­kel mérjük az igényt, és megint mással a lehetőséget. M iközben a különbséget panaszoljuk, megfeled­kezünk azokról a cse­lekedetekről, amelyek közel hozzák egymáshoz éppen az igényt, meg a lehetőséget. Pedig a több szabad idő, és a nagyobb étvágy kielégítése nem lehet panaszokba sűrí­tett óhaj. sokkal inkább le­het felelősségteljes, össze­hangolt, jó légkörben kifej­tett fáradozás gazdagon ér­lelődő gyümölcse. Paulovits Ágoston Mb szolgáltatás a szerencsi járásban A szerencsi járásban a la­kossági szolgáltatások javu­lását eredményezte, hogy az idén a kisiparosok, a külön­böző szolgáltatásokat szak­szerűen elvégzők száma 548- ról mintegy 650-re növeke­dett. Ezen felül 61 kisipari szakmunkástanuló is dolgo­zik a „mesterek” irányító­ijával. Az ötéves terv végéi", ya járási KIOSZ-hoz tartozó kisiparosok létszámát továb­bi, csaknem 90 fővel kíván­ják növelni. A járásban folyó külön­böző építkezéseket is jól se­gítik a kisiparosok. Nem­csak a családi otthonok épí­tésén, tatarozásán dolgoz­nak. Rátkán pedig óvoda­felújítást végeztek, Tiszalú- con orvosi lakást és rende­lőt építenek, Tarcalon a sportöltöző építését segítet­ték, s az ősz folyamán Er- döbényén is hozzákezdtek egy sportöltözö építéséhez. A szép hegyi településen. Simán épülő járási úttörő­táborban már eddig mintegy húsz kisiparos szorgoskodott. A járás kisiparosai jelen­tős, az idén mintegy 300 ezer forint értékű társadalmi munkával segítik a közsé­gek szépítését. A még jobb szolgáltatások érdekében műhelyeik gépparkját, fel­szerelését, szerszámkészletü­ket mintegy egymillió forin­tos értékben fejlesztik. Jól sikerült ifjúsági par­lamentet rendeztek a Tolcs- va és Vidéke Áfész-ben. ahol elsősorban a szövetkezet ke­reskedelmi hálózatában 76 harminc éven aluli fiatal dolgozik. Számot adhattak arról, hogy az ifjúság leg­utóbbi hasonló fóruma óta is tovább javult a velük való törődés, s a szövetkezeti munka minden területén job­ban támaszkodhatnak, szá­míthatnak a 30 éven aluli korosztály aktivitására, ál­dozatvállalására. Javult a sport- és kulturális munka, gyakran szerveznek csopor­tos színházlátogatást, író— olvasó találkozókat, több szórakozási lehetőséget biz­tosítanak a fiataloknak. íiácÉzás Tapasztalatcserére jöttek össze tegnap Miskolcon, a megyei könyvtár tanácskozó- termében megyénk vállalati művelődési bizottságainak elnökei és titkárai. A válla­lati művelődési bizottságok működéséről és munkájáról Simon László, a Szakszerve­zetek Budapesti Tanácsának titkára tartott tájékoztatót. Az SZMT által szervezett találkozón szó esett a bi­zottságok megalakulásának és gyakorlati munkájának eddigi eredményeiről és gondjairól. MOZAIK KÉTKEREKŰEK ELŐRE Üj közlekedési megoldást próbál ki a tokiói rendőr­ség: a teherautók, kamio­nok 6—8 méterrel hátrább álljanak meg a fontosabb útkereszteződéseknél. Az intézkedés oka: a nagyobb gépjármüvekből nehezebb áttekinteni a forgalmat, és így sok balesetet okoztak. MÉLYSÉGEK KUTATASA A tervek szerint még ebben íz évben elkészül Jacques ,'iecard új tengeralattjáró­ja. A világhírű francia óce­án’- "'ó ezzel akarja foly- t ni méiytengerek vb.— FURCSA PER Pert Indított' az olasz központi bank ellen Mari- lena lnnocenzi 20 éves fo­tómodell. Azt követeli, hogy vonják ki a forgaloméul az új 50 ezer lírás bankjegye­ket, mert az — állítása sze­rint — öt ábrázolja. Az olasz központi bank eddig nem nyilatkozott az ügyben. A szomszédnak sem festi át Sorsa eldőlt: Szekrény a falon A szekrényajtót behajtó mozdulat végén, mintha pont kerülne egy mondat után, kattan a mágneses zár. Az asztalos végigtörli, inkább simítja tenyerével a mun­kát, aztán hátrább lép és úgy próbálja szemlélni az egészet, mintha most látná először, kritikusan, szigorú szemekkel. Ha eddigi termékeiből ki­állítást: tervezne a sátoral­jaújhelyi konyhabútorgyár, ezek a házgyári, beépített szekrények állnának a sor végén, finom kis mágneses szerkezetükkel, modern for­májukkal. A sor elején azo­kat a festett, mozdithatatla- nul nagy, régi konyhabúto­rokat ismerné fel az idő­sebb generáció, melyeken a tolóüvegek számítottak egyet­len díszítésnek, ahol a tá­nyérok, evőeszközök fiókjai) polcai mellett még a hosz- szúnyelü seprűnek, a part­visnak és a szemét lapátnak is külön helye volt. Nehéz lenne ilyet találni, ha a gyár házimúzeum létesítésére gon­dolna, olyan nagyon elsza­ladt ezek fölött az ecsettel mázolt, régi darabok fölött az idő. Ki vesz manapság ilyen vaskos konyhaszekrényt, amikor a ‘ konyhák mérete kisebb lett és ezek a falra „lőhető” szekrények csak annyi helyet , foglalnak el, amennyi feltétlen szükséges, semmivel sem többet. Az átállást a korszerűbb konyhabútorok gyá rtásá rá aligha lehetne a mágneses zárak könnyedségéhez ha­sonlítani. öreg, ötven-het- venéves gépeken nehéz el­készíteni a jövő bútorait. A kis üzem 1963 óta a Tisza Bútoripari Vállalat gyáregy­sége lett és ez egyben a fej­lesztések kezdetének dátu­ma is, bár sokszor úgy tűnt, hogy a csongrádi központ­tól nemcsak földrajzilag esik messze az újhelyi üzem. De azok. akik itt társadalmi munkában csarnokokat, fél- tetős raktárakat, építettek saját kezűleg, nem mondtak le arról, hogy valamikor jól gépesített, fűrészportól men­tes levegőjű üzemekben dol­gozzanak. Üj épületek nőt­tek ki a Ronyva, és a vasút által közrefogott te­rületen és most már jó né­hány, korszerű berendezést is beállítottak. Milíalovszky Tibor főmér­nök : — A régi konyhabútorok piaca fokozatosan romlott, festett bútort ma már alig lehetne eladni. Polcok, szek­rények gyártásával folytat­tuk, ezek sikereket hoztak. — A házgyári építkezések nyomán évente több ezer konyhát, előszobát kell fel­szerelni beépített, bútorokkal, kis belső tereket praktikus darabokkal. Miért csak most gondoltak erre, hiszen a megyében például csaknem egy évtizede építkeznek ház­gyári technológiával? — A gondolat, a felisme­rés kevés, a fejlesztésekhez épületekre, gépekre volt szükség. Jövőre már 24 mil­lió forint értékű beépített bútort várnak tőlünk, de nem Borsodba, hanem más megyékbe. A debreceni ház­gyár. Szabolcs és Szolnok megye a gyáregység évi ter­melésének egyharmadát kö­tötte lé. — Sok ez, vagy kevés? — Nemcsak a piacot kell felmérnünk, de a saját „erőn­ket” is, hogy mire vagyunk kénesek, ezért ennyi „csak”. Az idei tízmilliós eröfel- mérő után jövőre már dup­lázni szeretnének: Az úi csarnokban, a rési és kor­szerű gépek mellett dolgo­zók munkatempója. ízlése, szakmai ismerete is átala­kulóban van. Ök sem seprű­tartó szekrényes konyhabú­torokat kerülgetnek már otthon és méa a szomszéd­nak sem másolnák át a ré­gi „krpdencet”. annak is azt mondóik, vetvén helvette inak Olyat, aminek a készí­tését még most tanulják igazán. Najrj- József Továbbra is szükség van iá Lassan harminc éve, hogy megépült a sajószentpéteri szü­lőotthon. 1931-ben tizenkét ággyal kezdte meg működéséi. Néhány év múlva már 26 fekvőbeteg ellátását biztosították ilt. Az otthonban a szülések levezetésével, a szülészettel kap­csolatos teendők ellátásával foglalkoztak és foglalkoznak ma is. Akkoriban,, területileg ide tartozott a miskolci járás észa­ki része, az edelényi járás bódvavölgyi községei, a putnoki járás egy része és a későbbi Kazincbarcika elődjének köz­ségei. Ez a területnagyság tovább is megmaradt, annak elle­nére, hogy 1954-ben Kazincbarcikán felépült: a kórház. Itt viszont csupán nőgyógyászati osztály működött. Az évek során, a fejlődő város növekedő létszámával sza­porodott a szülészeti ellátást igénylők száma is. Az otthoni szülések fokozatos megszűnése utón, a hatvanas években a szülőotthonban egyre nehezebben látták el a feladatokat. Az ágykihasználtság jóval 110 százalék fölé emelkedett. 1969- ben Kazincbarcikán átadták az új kórházat, amely megvál­toztatta a helyzetet, 54 ágyas szülészeti osztályának létesítésé­vel. A munka megoszlott, a sajószentpéteri szülőotthonhoz ezután a környéken levő hét község, továbbá az edelényi já­rás felének lakossága tartozott. A tanácstörvény megjelenése után az otthon többször cse­rélt gazdát. 1973-tól a Kazincbarcikai városi Tanács hatás­körébe került át. Szakmailag és igazgatásilag a városi kór­ház részeként, de önálló intézményként látta el feladatát. A megnövekedett igények korszerűbb és szakszerűbb ki­elégítése érdekében, 1975-ben további tízágyas fejlesztés kö­vetkezett. Három évvel ezelőtt megkezdődött a szülőotthon teljes Integrációja. Az intézet szervezeti és működési sza­bályzatának meghatározása után lényegesen javult az ellá­tás színvonala. Felszereltsége megfelel egy kisebb kórház szü­lészeti osztályának. A közelmúltban az Egészségügyi Minisztérium határoza­tot hozott a szülőotthonok megszüntetésére. A határozat ki­mondja, hogy az otthonok betöltötték hivatásukat, de mar elavultak, és a fejlesztés korlátozott lehetőségei indokolat­lanná teszik az elszigetelt működésű intézmények további fenntartását. Ez év szeptemberében — a határozat értelmé­ben — megvizsgálták a sajószentpéteri szülőotthon működé­sét, helyzetét is. Megállapították, hogy a kazincbarcikai kór­házban a terület szülészeti igényeit maradéktalanul ellátni nem tudják, segítséget a miskolci kórháztól sem várhatnak. \ sajószentpéteri szülőotthon felszereltsége, személyi feltéte­le mast is megfelel az igényeknek, s adottak a lehetőségek a továbbfejlesztésre is. Mindezek azt bizonyítják, hogy az ott­hon működtetésére, fenntartására a jövőben is szükség van. Ez csak úgy lehetséges, ha a szülőotthon jelleget felszámol­ták és a kazincbarcikai városi kórház kettes számú szülészeti osztályává minősítik át. tgv jelentősebb pénzügyi ráfordítást nem igényel, csupán még egy orvosi állást. A vizsgálat befejezése után, a tények birtokában a Borsod megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetői kérték az Egészségügyi Minisztériumtól az átminősítés jóváhagyását. A kérelmet elfogadták, így 1979. január 1-töl a szülő­otthon — most már szülészeti osztályként — továbbra is el­láthatja a körzetébe tartozó betegeket. Monos Márts

Next

/
Thumbnails
Contents