Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
1978. november 26., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Talán a Potemkint kellene elsőként felidézni. A „világmegváltó kalózhajót”, melynek „lobogója a lengő, piros északi fény”, mely a szatoadságváró-szerető emberek lelkében örökké győztesként marad meg. Mert legendává, szimbólummá vált, és a jelképek legyőz- hetetlenek. Semmi önkény nem másíthatja meg őket, miként akkor sem másíthatta meg. „... az a néhány nap, amit a Potemkin a maga akaratából töltött a tengeren, a világtörténeté. Hurrá Potemkin, világmegváltó kalózhajó!” Az idézet A Hét című, egyáltalán nem baloldali hetilapnak 1905. július 9-i számából való. Abból a lapból, melyet a mezőcsáti születésű Kiss József szerkesztett. Ismeretes, hogy ez ,a költő írta az akkori idők egyik legszebb — de talán: legszebb — forradalmi versét, a Knyáz Poteiftkin-t. Ebben a versében énekli meg a piros fényű lobogóval hajózó Potemkint, mely minden partnál, hol horgonyt vet, szabaddá teszi az embereket. Akkor legjobbjaink vigyázó szemüket már nem Párizsra vetették, hanem kelet felé, a vöröslő fényekre. A forradalom vörös fényére, mely a hajnalt jelezte. Mint később egy másik hajó, az Auróra. Mert ezt is fel kell idézni. Meg annyi minden mást fel kel. lene idézni. Korábbi időkből is. Például a Tüzek-et, Kiss Józsefnek egy másik versét, mely az említettnél jóval korábban született meg. Megszületését korábban tették lehetővé a nálunk is mind élőbbé, elevenebbé váló erők. A Tüzek A Hét 1898. január 12-i számában első oldalon jelent meg. Idézet belőle: „Ha ősz. szeomlik mindaz, ami korhadt, / Ml évezredek véres bálványa volt / És odúikból elővánszorognak / A rászedett, a megcsalt milliók ... / Látom mozdulni — látom keveredni — / Egy új Marseillaise gyújtó hanginál / Az ócska tetőkbe üszköt vetni / Míg az utolsó is véres lángban áll!” Az „új Marseillaise”-!, az új kor új forradalmi dalát, az Inter- nacionálét akkor, a vers születésének idejében már tudták, énekelték a világ munkásai, értették, tudták mi a mondandója, és vívták súlyos harcukat. A proletariátus nemzetközi forradalmi himnusza tíz évvel korábban született meg, a kilencvenes években pedig már elterjedt mindenütt. És még egy idézet A Hétből: „A munkás, aki dinasztiák kedvéért nem hajlandó gyűlölni az ő más nemzetbéli osztályostársát, s a maga érdekei kedvéért szövetkezik vele, miért oünösebb, mint... az iparosok, akik a saját munkásaik, a pénzemberek, s a főpapok, akik a saját nemzetük ellen esi. nálnak nemzetközi szövetségeket ... A vihar ellen hiába haragszanak, a társadalmi elementális mozgalmak ellen, hiába állítják sorba a rendőrséget.” Ez a lap 1879. május 2-i számában olvasható. Bizony nagyon is léteztek, izmosodtak akkor már azok az erők, melyek formálták, egységbe tömörítettek a proletárokat. A rászedett, a megcsalt milliók mind gyakrabban éreztették erejüket, mind gyakrabban mentek az utcákra követeléseikkel, mind többször állították le a gyárakban a gépeket. Mintha közeledett volna már piros fényű lobogójával a Potemkin, mintha az Auróra vörös hajnal, fényénél egyre tisztábban lehetett volna látni. Tettek, történelemíormálő események sorjáztak, robbantak ki nálunk is. A haladásért küzdő legjobbak — éppen az Oroszországból hazatért forradalmárokkal együtt — megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját. A harangszó semmit sem ért a vihar ellen. Mert ab-' bői a viharból az Interna, cionálé hangja búgott, és a forradalom fényei villámi- lottaik. Priska Tibor de akik annyi titkot tudtak már, hogy irigyelnem kellett őket. — Gyere velünk — mondták —, megnézzük, hogyan kógyilnak a hegyben. — Kik kógyilnak? — kérdeztem anélkül, hogy tudtán) volna, mi az a kógyilás. — Tökös Marci kógyil a Suszter Marival — mondták izgatottan, s már robogtunk is kifelé, amerre nagyapa présháza állt az időtlenségben. A Tökös Marci meg a Suszter Mari. Honnan is sejthettem volna, kik ők? Lábujjhegyen, hasalva, kúszva közelítettük meg a pincét. A bozót fel- karcolta a térdünket, a könyökünk is vérzett, mire felkapaszkodtunk az ablak alá. Nem is ablak volt az, csak vertfalba sárzott üveglap, s igazából nem mertünk benézni rajta, mert ha benézünk, akkor odabentről is meglátnak bennünket. Lélegzetvisszafojtva hallgatóztunk, suttogás, röhécselés hallatszott bentről, valamifajta nyihogás, nyekergés, s egyszer egészen tisztán meghallottam nagyapa hangját. Csak akkor eszméltem fel, hiszen nagyapa pincéje előtt hasalunk, nagyapa a Tökös Marci, Suszter Mari pedig ... Hát igen, a Suszter Mari nagyapa pinceszomszédja volt, akit ez a szobor-arcú vén ács Képás Vendel özvegye mellett akkor még észrevett. Hazamentünk, de apámnak egyet se szóltam arról, hogy mit láttam a hegyben. De hát nem is láttam semmit, csak suttogást, furcsa neszeket hallottam, akár a Szovák Vince vagy a Csatos Lőrinc, ök még sokáig pusmogtak, röhigcséltek, amikor a mély horhosban hazafelé ballagtunk a szőlőgálicos kékségben. Visszamentem nagyapához a lugasba. Aludt még. Ajka lefittyenit egy kissé, mintha valamin derült volna álmában. Arra gondoltam, mi lenne, ha elmesélném neki. hogy egyszer, gyerekkoromban meglestem a hegyen? Mit szólna hozzá, nevetne, vagy haragudna érte? Hogyan nevehetne. miként haragudhatna, tán arra sem emlékszik már. Hiszen még a saját unokáját, sem ismerte meg ... E látogatás után csakhamar újra . leutaztunk nagyapához. Azaz, hogy nem is hozzá, inkább, miatta. Távirat jött, fesze- mua szűkszavú szöveggel ez állt benne: „Nagyapa meghalt, kedden temetjük”. Apám szótlanul ült az ablaknál, nézte a tájat, nem beszélgettünk, mint máskor. Nagyapáról se beszélt, pedig tudom, hogy gondolatban vele járta a hazai dombokat. Minek tagadjam, nekem újra csak eszembe jutott az a bizonyos kaland. És ekkor tudtam már, szinte egészen pontosan tudtam, mi történt akkor a présházban. Magamban azt számolgattam, hány éves is lehetett nagyapa? Talán már a nyolcvanon is túl volt, biztosan túl. hiszen a koporsóban egy kilencvenhatéves aggastyán feküdt. Megnéztem, olyan volt az arca, mint nemrégen ott a lugasban. Mintha csak aludt volna, s valami kimondhatatlanul szépet álmodott. Azt már a Bözsi nénémtől tudom, milyen nehezen vált meg az élettől nagyapa. Hetekig agonizált, alig evett, végül már a bor sem kellett neki. A háromliteres korsót megmaradt erejével földhöz vágta, darabokra törte. Káromkodott is cifrán, hogy őneki miért kell meghalnia. De amikor Bözsi néném az orvost említette, megnyúló arccal rácifrázott, hogy ide aztán be ne tegye még egyszer a lábát. Zúdult a föld a koporsóra, dübörögve tűnt el nagyapa az agyagos, sárga földben. S ott, abban a pillanatban jutott eszembe a szekercéje. Vajon mit csinált vele. ott van-e még, ahova tette, vagy elrendezte szépen azt is, mint mindent beszűkült világában. B A temetés utón egyenest az udvar végébe siettem. Hevesebben vert. a szívem, szaporább volt a légzésem: a csalán verte, gazos udvar olyan volt, mint, máskor, s a farakás legtetején ott volt a fenyőgerenda, benne a szekerce. Hozzányúltam, a szívemig ért a bizsergés, fogtam a nyelét, amelyet nagyapa tenyere dörzsölt fényesre. Csak ki akartam venni, csak suhintani akartam vele egyet. Ám, ahogy mozdítani akartam, kitörött az elkorhadt nyél és a kezemben maradt. Fönt a körtefán egy vadgalamb ült, mintha engem nézett volna. Apart megalakulásána hatvanadik évfirüíjára VH.Au r-SOLETÁ^jói Et»YBSUí-.jgl£K’ ***»■«& Belépési nyilatkozat m&m a ****** ^ ............ . ..... yf ...» Aiimái - . .1 ... i'w.. út.... v A KMP belépési nyilatkozata. A Ganz Danubius Hajógyár egyébként a párt egyik fellegvára volt. KJ* Uös.«íííí* sssjWíüfi.? «X» A fcősjKísü tagjai A KMP első központi bizottságának tagjai Ebben a budapesti, Városmajor utcai házban. Kelen Józsel lakásán állapodtak meg a forradalmi irányzatok a párt hazai zászlóbontásában. (Képünkön balra.) A párt központját néhány nap múlva, december legelején a Visegrádi utcába helyezték át. Angyalföld közelsége, a nagy munkáskerülct védelme nyugodtabb lehetőséget adott a további munkára. (Képünkön jobbra.) Í4« Í .»»S(SÍÍ IKisi «Hb« ««#**< ~s!ííU A Visegrádi utcai első KB-székház helyiségeiben berendezett állandó emlékkiállítás részlete, amely az eredeti berendezés egy részletével utal a vasasok kiemelkedő szerepére a pártmunka megindításakor.
