Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-07 / 237. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. október 7., szombat A színház, meg a közönség Közhellyé kopott már an­nak hangoztatása, de — saj­nos — nemcsak élcelődések túlzó karikatúráiban létezik, hogy a színhazak gazdasági- lay jói mennek, a jegyek el- jagynak, a széksorok pedig nem is olyan ritkán, ásítozú ürességgel' arról vallanak, hogy valami ellentmondás van a színház és a közönség kapcsolatában, a jegyek el­adása nem jelenti az igazi, tartalmas együvé tartozást. Pedig színház, vagy színhá­zi élet csak e kapcsolattal létezik, közönség nélkül nem beszélhetünk róia. Hajlamo­sak vagyunk ezt az ellent­mondást azzal magyarázni, hogy különböző közületek, közösségek, elsősorban nagy­üzemi szakszervezeti bizott­ságok és szocialista brigádok ilyen-olyan meggondolások­ból, különféle anyagi alapok felhasználásával megveszik a jegyeket, vagy bérleteket, s ezzel valamiféle kulturális feladatot letudottnak vélnek. Ez azonban csak féligazság, vagy még annyi sem, mert a színház, és a közönség kap­csolata sokkal szélesebb fo­galomkört ölel fel, a bérle- tezés annak csak egyik vo­nulata lehet. Érdemes a színház és a közönség kapcsolatát több oldalról körüljárni. Alapvető­en befolyásolja az intézmény és . közönség kapcsolatát a befogadóképesség és az ér­deklődés viszonya. Azt hisz- szük, ehhez bővebb magyará­zat nem szükséges. De ebből következik az is, hogy bizo­nyos fajta produkciók nagy befogadóképességű színház- termekben, zömmel olyan kö­zönség körében, amelynek másirányú az érdeklődése, eleve nem hozhat nagy kö­zönségsikert, viszont a fog­híjas nézőtér félrevezető le­het, rossz következtetésekre adhat alapot. Szűkebb pát­riánkban is volt példa rá több mint egy évtizeddel ez­előtt, hogy egy eléggé szűk közönségréteg kívánságára műsorra tűzte a színház egy akkor nagyon divatos nyuga­ti szerző tagadhatatlanul ér­tékes darabját, s kitűnt, mindössze másfél, maximum két telt házra futotta az ér­deklődésből. Nem mérték fel ebben az esetben megfelelő­en az igényeket. Napjainkban természetesen másról van szó. A bevezető­ben említett tudat a jegyek fogyásáról és az üres néző­terekről meglehetősen általá­nosító. A Kulturális Minisz­térium illetékes vezetői jól ismerik az országos helyze­tet, ennek ellenére központi korlátozó rendelkezéseket Az aprónépnek kennyeem re a türelem. S mert kez­désre várva, mintha a per­cek is lassabban peregnének, az Ady Művelődési Házban kitört a vihar: — Gyere ki! Gyere ki! Több mint négyszáz gye­rek kiabálta előbb összevisz- sza, azután ütemes rendben. Mit volt mit tenni’, az egyik előadásra készülő bábos — bábba] a kezében — kibújt a paraván mögül. Négy nap alatt majd há­romezer kisfiú és kislány iz­gult így: az Állami Bábszín­ház tájolt Miskolcon és a megyében a két kicsi ping­vin történetével. * — Négy nap alatt tizenkét előadást tartottunk. Ebből nyolcat Miskolcon — mond­ta Domonkos Béla, a tájo­ló bábos csoport vezetője.-— Telt ház előtt? — Most mindig. Bárdos István, n miskolci úttörőház közönség- és mű­sorszervezője bőrében sem lennék s vesen egy-egy bá­bos vendégszereplés előtt. Az egyik óvodából 150 jegyet ;érnek, a másikból százat, s íelentkeznek az alsó tagoza­tos napközis nevelők is. — Általában két előadást tart nálunk az Állami Báb­színház egy-egy ittjártakor. Legfeljebb ötszáz jegyet tu­dunk kiadni. S környékünkön, nem kívánlak közreadni, több ok miatt. Egyrészt a szín­ház önálló alkotóműhely, s ehhez mérten a közönség kapcsolata is önállóan ala­kítandó ki. Másrészt a szín­házak felügyeleti szervei, a helyi tanácsok, ugyancsak megfelelő önálló hatáskörrel. Végül a színházak heteroge­nitása nem is teszi lehetővé a közönséggel építendő kap­csolatok központi és egysé­ges szabályozását. Ezért a minisztérium rendelkezés he­lyett irányelveket adott ki. A közönség és a színház kapcsolatának alapvető ele­me — az irányelvek szerint — a művészeti tevékenység és a műsorpolitika kell hogy legyen. E két egymástól el­választhatatlan tényező, amely természetszerűen .a befogadó, tehát a nézőközönség alapo­san felmért és jól ismert igé­nyeinek, valamint művelő­déspolitikai célkitűzéseink helyi vonatkozásainak jó öt­vözetére kell hogy épüljön, alapvetően meghatározza a színház és a közönség kap­csolatát. Eleve nem jöhet létre a kapcsolat, ha a szín­ház mereven eltér a közön­sége igényeitől, de rossz ügyet szolgál akkor is, ha valamiféle áldemokratikus meggondolásból, általánosabb művelődéspolitikai elvek mel­lőzésével csak a közönségsi­kerre törekszik. A fentiek alapján kialaku­ló kapcsolatot kiegészíti a szervezés, a társadalmi szer­vezetekkel létrejövő kapcso­lat. A szervezés igen lénye­ges része a sokat emlegetett bérletezés, amelyről érdemes néhány adatot is feljegyezni. Jelenleg a bérleteseknek 29 százaléka fizikai munkás, de mindössze 5 százalék nem ipari fizikai, tehát 24 szá­zalékot jelentenek az első­sorban nagyüzemekben dol­gozó munkások. Harmincöt százalékot jelentenek a ta­nulók, 7,8-at a nyugdíjasok. Huszonnégy százalékot értel­miségiek, szellemi dolgozók, alkalmazottak. Végül 4,2 szá­zalékot az egyéb kategóriába tartozók. A köztudatban élő, közszá­jon forgó színházlátogatott­sági ismeretek között igen sok a megtévesztő. Például egyes produkciók körüli kon- jukturális lehetőségek soka­kat megtévesztenek, és rossz dolog ezekből levonni a kö­vetkeztetéseket. Ezekre szá­mos példát lehetne felsorol­ni, különösen egy-két vidéki színház nagy hírű előadása kapcsán. Miként lehetne hát színhá­zon belül javítani a közön­ségkapcsolatokat. Például a Két kicsi közvetlen közelben négy óvo­da is van ... S nekünk, oly­kor-olykor, a belvárosiaknak, az avasi lakótelepieknek is i'-ell juttatnunk egy-egy elő­adást. * — Az óvodában bábozunk a gyerekekkel. De az óvónő­nek csak két keze van! S mégiscsak más, ha a mesé­ket így a színpadon is meg­elevenedni látják a gyere­kek. Bunász Istvánná és Be- reczki Szilvia óvónők most a szerencsések közé tartoz­tak: a belvárosi óvodából hozták ki csemetéiket. — Mi már voltunk itt — így Szilvia —, s mondhatom, legalább két hétig minden já­tékukba beleszövik a gyere­kek a bábszínházas élménye­ket. — Fontos a báb? — Hát persze. Gazdagítja a szókincsüket, fejleszti kép- zelő~rejüket, fantáziájukat, esztétikai érzéküket Az anya­nyelvi neveléstől a mozgás- kultúráig sok nevelési terü­leten segít... r— Máskor is jönnének? — Az lenne igazán jó, ha legalább havonta egyszer hozhatnánk a gyerekeket. játszási rend korszerűsítésé­vel. A színházak befogadó- képessége behatárolt. Nincs lehetőség extenzív fejlesztés­re, tehát feltétlenül a ját­szási rend átszervezésével kell a kapcsolatokat bővíte­ni, annak szélesítési lehető­ségét megteremteni. Egyik és, igen fontos módja ennek a színházon kívüli előadások rendszere. A másik a bérle­ti bemutatók számának a csökkentése. (Miskolcon pél­dául már van erre tö rekvés.) Kevesebb legyen a produk­ció, de többször mutassák be, ragyobb közönség láthassa az egyes darabokat. Javításra szorul feltétlenül minden színháznál a propagandate­vékenység. Különösképpen gyorsabb kell hogy legyen. Legyen jegy a pénztárban, — alapvető követelmény. Szükségesnek mutatkozik, hogy minden színháznál ele­mezzék az arányokat, meny­nyi a bérletben eladott je­gyek száma, mennyi a kö­zönségszervezőknek kiadotta­ké, hogyan viszonyul ez a jegypénztárban vásárolható belépők számához. Feltétle­nül el kell érni, hogy az ed­digiekhez képest legalább 10 —15 százalékos emelkedés le­gyen a pénztárnál vásárol­ható jegyekben. A miniszté­rium irányelvei szerint a rendkívül szoros bérleti so­rozat rendszere feltétlenül lazítandó, legyen esetleg ke­vesebb a bérleti előadás a bérleten kívüliek javára. Ugyanakkor a műsortervezés­sel összhangban kívánatos többfajta rétegbérletet kiala­kítani, például nyugdíjasok­nak, diákoknak, tsz-tagok- nak stb., s ezzel már meg­születik bizonyos fajta diffe­renciáltság a kínált műsor és a közönség kapcsolatában. A közönség nem homogén és főleg nem mindenevő. A ve­le való jobb kapcsolathoz tartozik a többféle összeállí­tású menü, azaz választéko­sabb bérleti programok kí­nálata és az azok között va­ló válogatási lehetőség. Ide tartozik még egy gondolat: feltétlenül felülvizsgálatra szorul a közönségszervező há­lózat rendszere; a kapcsola­tok jobbátételéhez elenged­hetetlen annak hatékonyabb, sokkal inkább művelődéspo­litikus alapállású, mintsem jegyeladó tevékenysége. A Kulturális Minisztérium irányelvei természetesen hosszú távra szólnak. Érde­mi változások egyik napról a másikra nem jelentkezhet­nek. De az irányelvek szelle­mében dolgozni, a< kapcsola­tokat javítani már ma kell. Benedek Miklós — Az Állami Bábszínház országos részlege évente kö­rülbelül ezer előadást tart. Miskolcra és Borsodba éven­te négyszer-ötször jövünk el egy-egy hétre. — Az a baj, hogy ez a több is kevés! — Tudom. Itt megszűntek az, amatőr csoportok. Szege­den például van egy amatőr bábszínház. — Itt is volt. — Ügy tudom, az Állami Bábszínház szeretne segíte­ni. De elsősorban ott tud, ahol a bábmozgalomnak van bázisa., * — Mi van a bábszínház­zal? A kérdést Váradi Lász­lónak, az Ady Művelődési Ház igazgatójának tettem fel. — Megszűnt. A tiszalúci Tűzvirág együttesen kívül gyakorlatilag nincs csoport sem Miskolcon, sem a me­gyében. A mi csoportunk sem létezik már. Vezető nél­kül maradt, s igazán jó bá­bos szakembert nem sike­rült szereznünk. — A bábra óriási az igény — mondta Bárdos István. — Sajnos, a mi csoportjaink is megszűntek. Próbálkoztunk pedig nemcsak általános is­Valódi-e a festmény? Egy Rcmbrandt-fcstmény vizsgálata és egyben restaurálásra való előkészítése az NDK-beli schwcrini múzeumban. Ha valaki festményt „tökéletesen” akar hamisítani, akkor nagyon elmélyült tanul­mányokat kell folytatnia, hogy a régmúlt időkben használatos festékanyagokkal és kötőanyagokkal régi vászonra, vagy falap­ra a megfelelő technikával festhessen, és élethűen imitálhassa mindezen anyagok természetes öregedését is. De a természet- tudós — a művészettörténésszel együttmű­ködve — még így is eléggé megbízható módon meg tudja ítélni, hogy eredeti, vagy pedig hamisított műalkotásról van szó. A természettudományos festményvizsgá- latoknak a pigment, a festékanyag sok­oldalú „kivallatása” a célja. A szakembe­rek jól tudják, hogy egy-egy festékanyagot mettől meddig használtak a közel, vagy régmúlt időkben. A pigment kémiai elem­zése jóformán mindent elárul a kutatók­nak. Az egykori olasz és a holland ólom- fehér például észrevehetően különböző mennyiségű réz és ezüst nyomelemet tar­talmaz, ami emissziós színképelemzéssel könnyen megállapítható. Tömegspektromé-' terrel végzett elemzéssel gyorsan eldönt­hető, hogy milyen eredetű egyik-másik ultramarin. A röntgenes mikrostruktúra- vizsgálat segítségével az antimónólom és a nápolyi sárga összetételére derülhet fény. Az infravörös színképelemzés segítségé­vel nemcsak azt lehet megállapítani, hogy a művész olajfestéket, vagy temperafesté­ket haszpált-e, hanem azonosíthatók a kü­lönböző olajok, gyanták, enyvek növényi gumik és fehérjevegyületek is. A festmény röntgenfelvétele megmutatja a művész „kezeírását” — azt, hogy egyhuzamban festette-e, vagy pedig gyakran korrigálta ecsetvonásait. Az infravörös felvételek a festés folyamatáról adnak értékes felvilá­gosítást, mivel az infrafény átvilágít a fel­ső rétegeken és láthatóvá teszi az alattuk levő képet. Új műsorrend . a Magyar Rádióban Iskolai kiállítás: Régi iratok A miskolci Közgazdasági Szakközépiskola Ságvári End­re KISZ-alapszervezetének tagjai érdekes kiállítást ren­deztek régi iratokból. Közel 120 éves nemesi birtoklevele­ket, gimnáziumi érettségi bi­zonyítványokat, váltókat, részvényeket mutatnak be társaiknak. Néhány régi ki­adású könyv is bekerült az iskolai kiállítás anyagába. A KISZ-fiatalok által megren­dezett házi bemutató egyéb­ként segíti a szakközépisko­lában folyó oktatást, gazda­gítja a diákok kultúr, és gaz­daságtörténeti ismereteit. kolásokkal, hanem óvónő­képző szakközépiskolásokkal is. De egy-két összehozott előadás után feloszlottak a csoportok. Szakember hiánya? Érdektelenség? Most impor­táljuk az előadásokat. De ez költséges... — Az Adyba többen be­férnek. De hiába tettem be pótszékeket, még így is jó néhány gyereket el kellett küldenem. A csalódottságu­kat látni kellett volna ... Mintha Váradi Lászlóra „licitálni” akart volna Bár­dos István. — Próbálkozunk. Mesefil­meket vetítünk, irodalmi csoportjaink is adnak műsort a gyerekeknek. De az az igaz­ság hogy a bábot nem tud­juk pótolni. Élő bábelőadás helyett bábfilm. Ez csak pótszer... A mennyezeti JSSSS­tak, a reflektor fénye, a kék bábparavánra fordult, s las­san kiemelkedett a jégkuny­hó, a jéghegy, a távoli An­tarktisz birodalma, ahonnét a két kicsi pingvin kalandos története elindul. Az óvónő ölében fészkelődik az egyik kislány; hogy jobban lásson. Felcsillannak a szemek — megkezdődik a varázslat. Érdemes lenné majd végig­nézni azokat a rajzokat is, amelyekkel otthon, az óvodá­ban újra felelévenítik élmé­nyeiket. Csutorás Annamária A Magyar Rádió elnöke, dr. Hárs István, valamint el- nökhelvettese dr. Kiss Kál­mán az újságírókkal folyta­tott minapi beszélgetése so­rán vázolta fel azt a tervet, amelynek keretében október 16-tól új műsorrendre térnek át a Magyar Rádió adásaiban. Ennek lényege, hogy az új műsorrend jobban tekintet­be veszi a három adó már kialakult profilját, és ennek érdekében bizonyos átcsopor­tosításokat is végrehajtanak a rendszeresen jelentkező műsorok között. Például a Rádiónapló a Petőfiről átke­rül a Kossuthra, az oktató jellegű műsorok jelentős ré­sze pedig a harmadik prog­ramba, amelynek ezentúl a magas fokú művészeti műso­rok mellett az oktatás is fő funkciója lesz. Tervezik, hogy mind több rendszeresen je­lentkező műsornál legyen ál­landó adásidő, es azok ismét­lése más napszakban jelent­kezzen. Az ismétlések rend­szere olyan lesz, hogy a Kossuth és a harmadik adó műsorait adócserével ismét­lik, míg a Petőfi adóét álta­lában mindig a Petőfin. Ügy szeretnék kialakítani a há­rom adó profilját, hogy a Kossuth legyen a nemzeti főprogram, a Petőfi infor­mációs és szórakoztató funk­ciókat lásson el, a harmadik műsor pedig művészeti és ok­tató jellegű műsorokat sugá­rozzon elsősorban. Arra is törekszenek, hogy az egyes napszakokban jobban megfe­leljenek az adósok és na­gyobb figyelemmel lesznek a televízió esti főműsoraira. A teljesség igénye nélkül néhány változásról, amelyek a főbb műsorokban jelent­keznek majd: A hírstruktúra általában változatlan, de világosabb hírszolgálatra, jobb megfo­galmazásokra és több hát­téranyagra törekszenek. Az Útközben című népszerű mű­sor adásideje növekszik, többször jelentkezik, és a Pe­tőfi műsorában is találkoz­hatunk majd vele. A Rádió­napló a korábbi péntek dél- utár helyett vasárnap dél­után jelentkezik majd a Kos­suth adón. Van egy olyan tö­rekvés, hogy a munkavégzés közben halig ríható műsorok szerkesztésére külön ügyelje­nek Napközben címmel ha­vonta két alkalommal külön­féle információkat, aktuali­tásokat, tanácsokat tartalma­zó összeállítást sugároznak; ugyancsak havonta kétszer jelentkezik majd hétfő estén­ként egy politikai revü, egy­szer belpolitikai, egyszer köz- gazdasági jellegű tartalom­mal. Bővül az ismeretterjesz­tő munka. Havonta egyszer lesz egy széles témakört fel­ölelő 60 percei összeállítás is. Ez mindig csütörtökön. A Szivárvány című népszerű vasárnap délelőtti adást meg­ismétlik csakúgy, mint egy sor ismeretterjesztő más elő­adást. Az új műsorstruktúrában az ifjúsági adósok is meg­változnak. Két újabb ifjúsá­gi adássorozat is jelentkezik, az iskolarádió jelentős része viszont, átkerül a harmadik ■ ’űsorra. Űj zenei műsorok jelentkeznek majd a fiatalok számára, a Kossuth déli köny- nyűzenei műsora átkerül a Petőfi műsorra, és kétheten­ként, kedden délbe . élő kon­certet közvetítenek a Magyar Nemzeti Galériából. Több új zenei összeállítás jelentkezik a k jmoly zenében, de növek­szik a fiatalok részére su­gárzott könnyűzenei, elsősor­ban beat-műsorok adásideje is, valamint azok ismétlése. Az irodalmi műsorokban je­lentős változás a Társalgó című heti új irodalmi össze­állítás, valamint a világiro­dalom nagy novelláinak so­rozatos bemutatása. Havonta két alkalommal negyvenper­ces hangjátékok jelentkeznek a kora esti órákban. Ezzel gyakorlatilag a csúcsidő ko­rábban kezdődik. Havi egy alkalommal 60 perces szerme, illetve kritikai összeállítás hallható a szórakoztatásról. Mirdezekkel a változásokkal október 16-tól teljessé válik a Magyar Rádió műsora és a harmadik műsor is egész napos lesz. A tervezett változások min­den bizonnyal hatékonyan szolgálják majr\ hogy a rá­dión keresztül mind több em­berhez jusson a tudás, a művészet, a nemes szórako­zás. A jó szándék teljes meg­valósulásának azonban van egy nem lebecsülendő tech­nikai akadálya napjainkban. .1 rádió ugyanit erőteljesen fejleszti a harmadik adást, í'letve harmadik műsorát, és nagyon fontos szerepel kan ennek következtében az URH- ■ádiózás. Ennek a feltételei viszont nem kielégítő mér­tékben biztosítottak. Viszony­lag kevés az URH-sávos ké­szülék. és félő, hogy egy sor adás emiatt nem jvt el a be­fogadóhoz (bm) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents