Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

1978. október 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Szakszervezet a íermclőszövctkczeícklicii I SirÜÉfíS BíSÍIS Ö lig hároméves múltra tekint vissza az MSZ­MP és a SZOT hatá­rozata, melynek alapján azokban a termelőszövetke­zetekben és társulásokban, ahol a feltételek megvoltak, szakszervezeti bizottságokat, alapszervezeteket vagy cso­portokat hoztak létre a tsz- ben dolgozó alkalmazottak részére. Üj és nem könnyű feladat volt ez. A megalakuló szakszervezeti szerveknek egyrészt alkalmazkodniuk kell a szövetkezetek műkö­dési elveihez, belső szabályai­hoz, tiszteletben kell tartani­uk a szövetkezetekre vonat­kozó állami jogszabályokat, másrészt határozottan és fe­lelősséggel kell élni jogaik­kal, a dolgozók védelmében, de közre kell működniük ab­ban is, hogy a szakszervezeti és a szövetkezeti demokrá­cia összehangoltan érvénye­süljön. Az új szakszervezeti bizott­ságok többsége a pártszer­vezetek eszmei politikai irá­nyításával végzi munkáját. A különböző szintű pártbi­zottságok, a szövetkezetek pártvezetőségei hatékonyan segítették a párt és a SZOT határozatának végrehajtását. Az eddig eltelt időszakban megyénkben az ózdi járás termelőszövetkezeteiben ér­ték el a legjobb szervezettsé­get: az alkalmazottak 91 szá­zaléka lett szakszervezeti tag. Hogyan dolgoznak a szak- szervezeti bizottságok, mi­lyen módon érvényesül a pártszervezet irányító, segítő és ellenőrző szerepe. Az Ózdi járási Pártbizottság pártéfú- tési munkabizottsága a közel­múltban vitatta meg a mint­egy kétéves munka tapaszta­latait a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben műkö­dő szakszervezeti bizottságok pártirányításáról. Mindössze két termelőszö­vetkezetben, Sajópüspökiben és Domaházári nincs szak- szervezet, a putnoki Egyetér­tés Tsz-ben pedig már 1970- től — amióta átvették a gép­állomást — működött szak- szervezeti bizottság. A szer­vezeti keretek kialakulásának kezdeti .időszakában a meg­választott tisztségviselők nagy akarással fogtak munkához, s ez a lendület és lelkesedés azóta sem csökkent. A bizott­ságok tevékenysége egyre kézzelfoghatóbb, konkrétabb formát ölt, a rendszeres tes­tületi ülések' tartalmas mun­kája a gyakorlatban is egy­re eredményesebben . .jelent­kezik. Megkülönböztetett figye­lemmel kíséri a munkavédel­mi helyzet alakulását, a bal­eseti veszélyforrások feltárá­sát. Például a Hegyháti Ter­melőszövetkezetben ebben az évben munkavédelmi őrmoz­galmi szabályzatot dolgoztak ki. Nagy gondot fordítanak a munkásellátás javítására __ és a munkásszállítás korszerűvé télelére is. Kezdeményezik a szakmun­kások továbbképzését, és egy­re több szakszervezeti tag kapcsolódik be a pártalap- szervezetek által szervezett politikai oktatásba. Az 1978— 7!)-es oktatási évben a p.ut- noki tsz-nél két csoportban önálló szakszervezeti oktatást szerveztek, Társadalmunk kérdései címmel, amelyen több mint 60 fő vesz részt. Anyagi lehetőségeikhez mérten támogatják a' gyes­en lévő anyákat, a nagycsa­ládosoknak az iskolai évkez­detén egyszeri segélyt folyó­sítanak, de folyamatosan nö­vekszik a kulturális és sport­célokra felhasznált összegek aránya is. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben működő alapszervezetek közvetlen irá­nyítását a MEDÖSZ megyei bizottsága végzi. Ez termé­szetesen nem csökkenti a pártszervezetek felelősségét, de nem jelenti a feladatok átvállalását sem. A pártszer­vezetek legfontosabb feladata a koordinálás, az informáci­ók cseréjének biztosítása, szükség esetén a szakszerve­zet és a tsz-vezetés együtt­működésének javítása, az esetleges nézetkülönbségek feloldása. A pártvezetőségek irányító, segítő és ellenőrző szerepe a szakszervezeti bizottságok szervezésének kezdeti 'idősza­kában is érvényesült. A terv­szerű munka eredményeként a szakszervezeti vezetők ki­választása a párt káderpoli­tikai elveinek megfelelően történik. A tisztségviselők 37 százaléka párttag, 50 száza­léka munkás, jelentős arány­ban kerültek a vezetőségekbe nők és fiatalok. A szakszervezetek pártirá- nyításának formái és mód­szerei jelenleg még nem egy­ségesek. Az itt végzett párt­munkát sok esetben még nem tekintik egyenrangúnak az alapszervezetek belső életé­nek fejlesztésére vonatkozó feladatokkal. Sok helyen csak alkalomszerűen és felszínesen értékelik, de arra is volt pél­da. hogy „egyéb fontosabb” feladatok miatt a pártalap- szervezet vezetősége alig is­meri a szakszervezeti bizott­ság munkáját. De több he­lyen, például a Bánvölgye és a putnoki tsz-nél ezt a fel­adatot kifogástalanul végzi a pártszervezet. A járási pártbizottság az eddig elért eredmények elis­merése mellett több hiányos­ságra is felhívta a pártszer­vezetek figyelmét. Javítani kell a koordináló tevékenysé­gen, a beszámoltatás minősé­gén, hiszen ez sok esetben még elég formális. Az isko­láztatási tervek összeállítá­sánál nagyobb gondot kell fordítani a szakszervezeti tisztségviselőkre. Arra kell törekedni, hogy a kommunis­ták egységesen értelmezzék a szakszervezetre vonatkozó párthatározatokat, de ’ezzel párhuzamosan tanulmányoz­zák és hasznosítsák a felsőbb szakszervezeti szervek irány­elveit is. A nehézségek ellenére az ózdi járás termelőszövetkeze­teiben megalakult szakszer­vezeti bizottságok viszonylag rövid idő alatt megerősödtek, egvre eredményesebben lát­ják el feladataikat. Szerveze­ti életük fejlődött, munkájuk tartalmi színvonala javult. A pártszervezetek irányító, se­gítő és ellenőrző szerepe meg­felelően érvényesül, A politi­kai munka módszereivel — a helyi sajátosságokat figye­lembe véve — koordinálják a párt-, a gazdasági és a szakszervezeti feladatokat, tö­rekednek a termelőszövetke­zeti | és a, szakszervézeti de­mokrácia összhangjának meg­teremtésére. z a tény, hogy a szak- szervezeti mozgalom a párt irányításával megjelent a mezőgazdasági szövetkezetekben, már önma­gában is erősíti a munkás­paraszt szövetséget. P. J. Pajzsos front Régi álma valósult meg szeptemberben a Mákvölgyi Bányaüzem rudolftelepi IV- es akna dolgozóinak. Több hónapos felkészülés után a Putnokról átkerült pajzsegy­ségek és a maróhenger fel­újítása után végre megkezd­hették a termelést az akná­ban. A helyi szakemberek azon iparkodtak, hogy a dol­gozók mielőbb elsajátítsák az új technológia kezelését. A külszíni próba járatáskor már gyakorolhatták a kezelést.- Á 68 méteres homlokszélesség­re 53 egységet szereltek be és szakaszonként 15 bányász dolgozik.. EoészsécnEveíós ísözsis emel A jövőben az eddiginél jobban összehangolja egész­ségnevelő, felvilágosító mun­káját a Magyar Vöröskereszt és az Országos Egészségneve­lési Intézet. Az iskolákban, a falvakban, a városokban, a különböző munkahelyeken ezekben a hetekben állítják össze az őszi—téli egészség­ügyi előadások programját, s megkezdődött már a velük kapcsolatos szervezőmunka is. Az egészségügy társadalmi munkásai jelentős segítséget nyújtanak az állami egész­ségügyi szolgálatnak. Felhív­ják például az érintettek fi­gyelmét a különböző szűrő- vizsgálatokon való részvétel­re, a védőoltások jelentősé­gére, a környezetszépítés fontosságára. A Vöröskereszt az elkövet­kezendő hónapok egészségne­velő munkájának középpont­jába a többi között a túlzott alkohol- és gyógyszerfogyasz­tás, valamint a mértéktelen dohányzás elleni küzdelmet állítja, s továbbra is nagy fi­gyelmet fordít a csecsemő­gondozási és elsősegélynyúj­tó tanfolyamokra. Az Orszá­gos Egészségnevelési Intézet tevékenységének középpont­jában egyebek között a ma­gas vérnyomás megelőzése, a helyes táplálkozási szokások kialakítása és' a mozgás, a testedzés népszerűsítése áll. A különböző témakörök a legtöbb esetben kapcsolódnak egymáshoz, ezért sok helyfitt közösen hirdetik meg az elő­adásokat, tanfolyamokat, és együtt hívják az érdeklődő­ket azok meghallgatására. Különösen hatékony propa­gandát kívánnak kifejteni az egészségügyi tanácsokra leg­jobban rászoruló rétegek, pél­dául a cigánylakosság köré­ben. Az állami és társadalmi egészségnevelők előadóknak oi’vosokat, védőnőket, peda­gógusokat kérnek fel, és az előadásokhoz, bemutatókhoz egymás rendelkezésére bo­csátják oktatófilmjeiket, ki­állítási anyagaikat. Az operatív terv Ormosbányán úgynevezett operatív tervet készítenek. A vállalat gazdasági vezetése az előirányzott szakmai ter­ven felül többlettermelést vár az üzemtől. A bánya kol­lektívája vállalta, hogy az év végéig 13 ezer tonnával töb­bet termel. Ennek megvaló­sítása érdekében úgy hatá­roztak, hogy operatív telepí­tési tervet dolgoznak ki. A legnagyobb feladatot a négy írontátáilás jelenti. Ennek előkészítési munkálatai meg­felelő ütemben haladnak. Emellett csökkenteni szeret­nék az önköltség és az ár­bevétel közötti különbséget is. Ül az idős ember a tám­la nélküli széken, szemben az ablakkal, hátát a falnak vetve. Rajta a munkásőrök acélkék egyenruhája, fején az ötágú csillagos sapka, karján az ügyeletesi kar­szalag. Szolgálatot teljesít, s hogy elüsse az időt, fa­rigcsál. ' — Bányászcsille lesz — int fejével a készülő „mű­re” — ló fogja vontatni. Nézem. A haja. a baju­sza, a szemöldöke már csaknem teljesen hófehér. Borostás arcát, állát, hom­lokát mély ráncok szabdal­ják. Vajon hány éves le­het? — Elmúltam hetvennégy — feleli Kovács István. — Bizony kicsit régen jártam már az elemibe — moso­lyog. — És még mindig mun­kásőr — jegyzem meg. — Immár huszonkét éve — néz a szemembe, s hang. jában ott az elégedettség. — Alapító tagja vagyok a Munkásőrség ózdi járási­városi egységének. Leteszi a faragókést, és a teknő alakúra vájt fatár­gyat. Cigarettát húz elő a zsebéből. — Kossuth — nyújtja fe­lém. Elhárítom. — Én még ma is elszívok naponta egy csomaggal — magyarázza, s rágyújt. — Pista bátyámnak a dohányzás az egyedüli ká­ros szenvedélye — szólal meg mellettünk a másik munkásőr, Gál Lajos. — No, meg a barkácsolás — fűzi hozzá évődve. — Az már igaz — he. lyesel az öreg. — Odahaza hajnali négykor már tal­pon vagyok, fúrok, fara­gok, fűrészelek. A múltkorában viszont megjárta. Valaki bedobott a postaládájába egy írást: a lakóház nem műhely! — Hát tehetek én róla — adja elő a gyerekek ártat­lanságával —, hogy nem tudok aludni? Ügy látszik — mondja kisvártatva —, miattam a szomszédok sem —, s jót kacag „csínytevé­sén” mély, rekedtes hang. ján. Emígy vidáman telnek az ismerkedés percei. Arcáról csak úgy sugárzik a fiata­los jókedv. Látom, szívesen barátkozik, tréfálkozik, s kedvét leli benne, ha me- séléssel szórakoztatja a je­lenlevőket. — Legalább most legyen derűs az életem — mondja —, ha már korábban any- nyi gonddal kellett meg-, küzdenem. Harminckilenc évig dolgoztam a kohászat­ban, a mélykemencénél. Megboldogult feleségem is régen itthagyott már, egye­dül élek. — Gyerekek, unokák, Pista bácsi? — A lányom a főváros­ban magyar—történelem ta­nár. A két unokám is em. bernyi ember már, gimna­zisták. Elhallgat, mint, aki raj­takapja magát, hogy di­csekszik. Műanyag zacskó­ból fakerekeket önt maga elé az asztalra, s pászítja azokat a csille oldalához. Eltartja magától a fából készült makettet, gyönyör, ködik benne. — Látnák csak a bá­nyászszobromat. Kövidin- kás üveget adtam ám a ke­zébe — derül fel az arca, s mi vele nevetünk. Pillanatnyi csend telep­szik közénk. Szolgálatban levő társa leül a vaságyra, s lapozgatja az újságot. Be. lép a takarítónő, megáll az ajtóban, hallgatja, miről beszélgetünk. Kérdezem az idős embert, hogyan lett munkásőr? — Jelentkeztem, felvet­tek. — Intézi el két szóval, kurtán a választ. — És miért jelentkezett? — faggatom tovább. — Negyvenöttől vagyok párttag. Húsz évig voltam propagandista, vezetőségi tag, alapszervezeti titkár. Az országért tenni jöttem ide is. Megszólal a másik mun­kásőr: — Pista bátyám kohász­nak, munkásőrnek egyaránt a legkiválóbbak közül va­ló. Kapott is kitüntetést, sokfélét. •— Erőnkhöz mérten meg. tettük a kötelességünket, lapáttal és fegyverrel a kézben egyaránt. Helytál- lunk itt, a belszolgálatban is. Nézem a hétvennégy éves embert. Eszembe jut, hogy havonta két hetet tölt na­pi 12 órás nappali-éjszakai szolgálatban. Vajon miért vállalja még mindig a mun­kásőrök cseppet sem köny. nyú életét? — Miért?... miért?... — töpreng Kovács István az önmagának is talán elő­ször megfogalmazott kérdé­sen. Aztán így felel: —Hát itt, a fiúk között érzem jól igazán magam. Kolaj László Fotó: Kozák Péter Anyóka az árokparton íov iiíolno úgy rémlik­VJ mintha reg­gel, az elsuhanó gépkocsi ab­lakán kipillantva már , lát­tam volna. Lehet, hogy tény­leg ott üldögélt már akkor is, az is lehet, csak képze­lem az egészet. Egyikben sem vagyok biztos. A robogó autó utasaként akaratlanul is az út szalagját figyeltem. Egyhangú, unalmas a táj, nem kínál sok látnivalót —, nem nézelődtem oldalra. Most, hogy én is gyalog igyekszem az újharangodi el­ágazás autóbuszmegállójá­hoz, már tudom: az a reg­geli villanásnyi látás valóság volt. Visszaidézve a pillana­tot. látom, amint karját fé­lénken feltartja. A mozdula­ta olyanféle, mint a sebzett madáré. Kínlódó, fáradt, le­mondó, egy picit mégis re­ménykedő, „hátha ez megáll, hátha ez elvisz egy dara­bon ...” Ott ül magábaroskadva az árok partján. Görnyedt tar­tással, mereven néz maga elé. Alig látszik ki a nagy fűből, fekete fej kendője in­nen távolról belevész az árok­oldal vegyszerezéstől barna­fekete szederleveleibe. Kis motyója egy kendőbe kötve lábainál pihen. Nézi az elsu­hanó kocsikat, a dübörgő, szélörvényt kavaró teher­autókat, sóvárogva tekint ■ mindegyik után. Amikor odaérek, megré­mül. Mintha bűnös dolgon kaptam volna rajta, ijedten tuszkolja vissza a blúza alatt madzagra kötött vászonzacs­kóba a néhány gyűrött húsz­forintost. Csomagját köze­lebb húzza magához, kezét a fáradtság miatt, meg bizto­san féltésből is rajta hagyja. 0 reggel óta az autóbusz­ra vár, én alig fél órája — ellenkező irányba menet, az értem érkező személykocsira. Próbálom nyugtatni, ne fél­jen tőlem, inkább segítsünk egymásnak szóval rövidíteni a várakozás idejét. Bizalmat­lan, nehezen szánja rá ma­gát, pedig látom rajta, a be­szédre vágyik legjobban. Amit a sok unszolás után mégis elmond, annak felét elnyomja a forgalom zaja. Az anyóka nyolcvanéves, lánykori neve szerint Borza Erzsébet, férje után Bartha Imréné. A dédestapolcsanyi szociális otthon lakója. Fér­jét pár éve temette el a kö­zeli faluban, Üjharangodon — most elkéredzkedett, hogy sírját rendbetegye. Gyerme­kei. segítő rokonai nincse­nek ... csak az otthon van. „Ott mindenki' aranyos, jó­szívű hozzám, de ... Mások­hoz, a legtöbbjükhöz el-el- jönnek néha a rokonok, rám senki sem nyitja az ajtót lá­togatáskor ...” k Szerencsre szeretne eljutni a „telekkönyvbe”, tudakozód­ni. jár-e még neki valami a ház a porta után. „Megnyu­godnék. mielőtt az uram után mennék”. Megéhezett, meg- szomjazott reggel óta — fá­jós lábbal, nyolcvanévesen az újharangodi másfél kilo­méter is nagyon hosszú. Szed­ret mezgerél az árok part­ján, pár szemet lenyel, aztán mint aki megebédelt, abba­hagyja, visszaül a motyója mellé. Szeretnék neki segíteni. Szeretném jóvátenni, .hogy reggel nem vettem észre. Pe­dig Szerencsre mentünk és hely is volt a kocsiban. Ki­állók az útra, próbálok leál­lítani valami járművet. A kocsik rámdudálva, nagy ív­ben kikerülnek, a sofőrök öklüket rázzák, amiért féke­zésre kényszerítem őket. Ma­gamban kiáltom: „álljatok már meg egy percre, segít­setek az Anyókán, hiszen csak pár kilométer az egész”. Nem hallja egyikük sem. Anyóka sajnál: „hagyjad gyermekem, nekik még sie­tős...” Valamennyiünk he­lyett szégyenkezem. AnvnLit én kocsim An\oha.ott jön a ka_ nyárban, az autóbusz is fel­tűnt már, amott a dombon. Rögtön ideér, csak nehogy az is elsuhanjon. Ne felejtse, ugye -«era felejti el. amit ígértem: Ha Dádestapolcsány. ra visz az utam. felkeresem az otthonban. Biztosan sike­rül maid olyankor is, amikor éppen látogatás van, amikor másokhoz is mennek. Akkor majd elmeséli, mit intézett a „telekkönyvben", jár-e még valami a ház, a porta után ... Nagy István Kovács István: „Alapító tagja vagyok a Munkásőrség ózdi járási-városi egységének”.

Next

/
Thumbnails
Contents