Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-06 / 236. szám
É5ZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. október 6., péntek A nőpolitika aktuális Beszélgetés Herczeg Évával, az MSZMP KB nőreferensével A napokban megyénkben járt, s a nőfelelősök megyei továbbképző tanfolyamán előadást tartott Herczeg Éva, az MSZMP Központi Bizottságának nőreferense. A nőpolitika gyakorlati megvalósulásával kapcsolatban kértünk választ tőle néhány aktuális kérdésre. — Országos ' áttekintése alapján hogyan ítéli meg a nőpolitika megvalósulását megyénkben? — Borsodban nem rosszabb a helyzet, mint általában az ország különböző megyéiben, de nem is jobb. Hozzá kell tennem, hogy a nőpolitika tényleges értelmezésébe nagyon sok minden beletartozik. összetett, sokrétű feladat megvalósításáról van szó, s ezen belül vannak dolgok, amit itt jobban csinálnak, mint esetleg más megyékben. — A kádermunkára gondol? — No nem, azzal itt is olyan gondok vannak, mint általában az országban. Van azonban egy nagyon fontos terület, amiben elismerést érdemel a megye, ez pedig a nők munkába állítása, egyáltalán a foglalkoztatás megoldása. Ezt azért is tudom igen nagyra értékelni, mert Borsodot mint ipari megyét tartjuk számon, -ráadásul olyat, ahol a nehézipar van túlsúlyban, s ennek ellenére bizonyították, hogy ilyen adottságok között is lehet foglalkoztatni a nődolgozókat. Továbbmenve, igen jónak tartom ebben a megyében a nők közéleti aktivitását. Ezalatt nemcsak a választott testületekben való részvételi arányokra gondolok, hanem arra a közéleti tevékenységre is, amely abszolút számmal nem mérhető. Ezek a különféle társadalmi munkabizottságokban, a tömegszervezetekben és tömegmozgalmakban való tevékenység, s nem utolsósorban az a szép eredmény, amelyet a munkaverseny- mozgalommal fel tudnak ma már mutatni. Ebben a megyében a nők jelentős politikai tényezőkké váltak úgy a termelésben, mint a közéletben. — Véleménye szerint milyen mértékben hatja át a nőpolitikái határozat megvalósulásának jolyamatát a közművelődési határozat? — A közművelődés és a közéletiség között igen szoros kapcsolat van. A közéleti aktivitást nagymértékben befolyásolja a nők politikai, általános műveltségi és szakmai felkészültsége. Az alap- műveltségnél még mindig országos gondjaink vannak. Évente 10 százalék nem végzi ej tanköteles időben az általános iskolát, s ezeknek t— sajnos — 80 százaléka nő. Ez azt jelenti, hogy bizonyos értelemben újratermelődnek az ilyen gondjaink. Ugyanakkor jelentősen átalakult a képzettségi struktúra, mert azok közül a lányok közül, akik befejezik a nyolc osztályt. 90 százalék valamilyen vonalon továbbtanul, vagy középiskolában, vagy szakmunkásképzőben. Ez mindenképpen biztató a jövőre nézve. Nagyon természetes, hogy a közéletbe csak azok a nők tudnak aktívan bekapcsolódni. akiknek megfelelő fel- készültségük van. — Hol látja akadályát napjainkban ennek a sokoldálú felkészülésnek, s vannak-e akadályai? — Talán túl sokat is hivatkozunk rá, de úgy gondolom, nem lehet eléggé hangsúlyozni a családon belüli demokratizmus problémáit. Még mindig csak kialakulóban van nálunk a szocialista típusú család, amelyben férfi és nő egyenlően viseli a család terheit. Amíg a családi egyenlő teherviselésben nem lehet általánossá tennünk a szocialista szemléletet, addig nem könnyű előrelépni egyréb vonatkozásban sem, hiszen gyakran ott jelentkezik az első gát. Olyan kispolgári hagyományok kon- .zerválódtak, amelyeket semmiféle határozattal nem lehet megszüntetni. Ez szívós tudatformáló munkát igényel. — A nőpolitikái határozat megvalósulásának jelenlegi szakaszában mit tart a legfontosabb feladatnak? — Elsősorban annak széles körű megértetését mindenkivel, hogy a szocializmus építése idején a nőpolitikái határozat s az ebből adódó feladatok megoldása nem szívességi kérdés! Nem a nőknek tesznek szívességet azzal, ha mind szélesebb körben bevonják őket a termelésbe és a közéletbe. Ezt kívánja meg egész gazdasági rendszerünk, amelyben a termelési feladatok maradéktalan megvalósítása ma már elképzelhetetlen a nődolgozók aktív részvétele nélkül. Itt megjegyzem, hogy az Utóbbi években látványos eredményeink vannak — s ezt nemcsak Borsodra értem, hanem országos viszonylatban is — mindenben, aminek megoldása az anyagiakon múlott. Nincsenek kirívó bérezési gondok, sokat tettek a vállalatok a szociális feladatok megoldásáért, tehát van eredmény minden olyan dologban, amely forinttal mérhető. Nem lehetünk azonban elégedettek a megfelelő szemlélet alakulásával. Itt az ütem sokkal lassúbb, mint szeretnénk. — Ebben a sokat emlegetett szemléletben mit tart a legkárosabbnak? — Nagyon kirívó dolgot nem tudok mondani, hiszen a nőpolitikái feladat megvalósításának nálunk már nincsenek látványos szakaszai. Egvenletes, szívós munka folyik, s ezen belül is eljutottunk most már az úgynevezett aprómunkához, ami alatt a konkrét megvalósulás helyi gyakorlatát értem, a maga kisebb-nagyobb nehézsé- "ei vei vagy éppen sikereivel. Amit azonban mégis meg kell említenem, mint nem kívánatos jelenséget, az az úgynevezett befeléfordulás. — Csak nem azt érti ezalatt, hogy mi nők túl sokat foglalkozunk a saját problémánkkal? — Nem, nem ezt, hanem azt, hogy nemcsak nekünk, nőknek feladatunk a nőpolitika megoldása. Sok olyan tanácskozáson veszek részt, ahol a nők vitatják a nők helyzetét, holott a nőpolitika az általános gazdaság, köz- művelődési politika szerves része kell, hogy legyen, s mint ilyen nem különíthető el. Az igaz, hogy a nőknek is tenni kell az ügyük érdekében, de, ha a férfiak ebből nem vállalnak részt, akkor lassul az előrehaladás. Mi segíthetünk, közreműködhetünk, de csak magunk nem tudjuk megoldani a kérdést. Hangsúlyozni szerelném, hogy a nőpolitika nálunk nem nő- kérdés, hanem társadalmi ügy. Ezt a szemléletet kellene tovább mélyíteni. Nagyon el tudnám képzelni például azt is, hogy egy nőnapon olyan férfiak is kapnának kitüntetést, jutalmat, akik a nőpolitika aktív megvalósításában szereztek maguknak érdemeket. Összegezve az eddig elmondottakat, minden területen és minden poszton úgy kell foglalkozni a nőpolitika érvényrejuttatásával, hogy érződjön, ez a párt általános politikájának szerves része. Adamovics Ilona Meditáció egy únaraut hangverseny nyomán Sem gáncsoskodás, sem bosszúság — egy minden bizonnyal nagyon szép hangverseny elmaradása miatt adja kezembe a tollat (vagy, ahogy lÄarx nevezte, az „írózongorát”), hanem egy kis csendes szomorúság. Szülővárosom, Miskolc művészi feltételei oly mértékig romlanak, hogy lassan, mint a század elején, hangversenycélokra a város és megye házát kell igénybe venni. Nem a keddi hangverseny elmaradása késztet meditációra, nem egy -egyszeri, sőt! már nemcsak egyszeri kellemetlen alkalom, — hanem az, hogy már egy sajnálatos folyamatról van szó, a tárgyi körülmények romlásának sorozatáról. Mi történt, ami gondolkodásra késztet? Az, hogy az évek óta megszeretett nyári orgonahangversények, a Col- légium Musicum címen ismert orgonahangversenyek otthontalanná válnak. Kezdetben a város műemlék temploma, az avasi templom adott szép keretet, de a műemlék épület századokat megérvén, életveszélyessé vált. A nyárj zenei eseményekre más teret kellett keresni. Hangsúlyozom, „kellett”, mert a széles körű nyilvánosság igényelte. Üj otthonul a Luther- udvarban levő szintén nem fiatal, — 1797-ben épült templom szolgált. A rendező és átengedő szervek mindig mindent megtettek, hogy Miskolc nyári zenei programja értékes legyen; neves orgonisták sora követte egymást a hangversenyek előddómű- vészeiként. Ha a téma megengedné, most ironikus lennék és azt mondanám, hogy a zenei élvezeten é gyönyörűségen kívül ezek a hangversenyek nem kis izgalommal is szolgáltak. (Mint egy krimiben.) Művész és közönség egyaránt izgalomban volt — az orgona mikor mondja fel a szolgálatot. Mert már megtette és a kitartó hallgatók (hozzátehe- tem, több százan) egy teljes órán át várakoztak az öreg orgona megjavítására. Ám a Lehotka-est alkalmával, amikor, szinte már el sem fért a hallgatóság, — lévén Le- hotka Gábor az ország egyik legfiatalabb és legkitűnőbb orgonistája —, hiába ültünk reménykedve egy fél órát, „hátha sikerül”, — a hangszer ezúttal néma maradt. Több száz ember elgondolkodhatott, sőt bosszankodhatott az elmaradt hangversenyért és tűnődhetett azon, „hogyan tovább?” Hogyan tovább a felújítás alatt levő zeneművészeti szakiskola hiánya miatt, a beszakadt galéria miatt a többi, — de ne folytassuk a sort. Miskolc polgárai nemcsak dolgozni szeretnének, hanem a színházon kívül igényesen művelődni is, — ha lesz hol... V. Zalán Irén cm a legkellemesebb 1'oglaJatosságok közé tartozik a házikönyv- tár-rendezés. Nehezen is szánja rá magát az ember, s egy ilyen esős délután kell hozzá, hogy végre nekiveselkedjék a már tovább nem halogathalónak, behozza a szobába a porszívót, rongyot és toliseprűt ragadjon, s miután minden Szükséges eszköz együtt van, nagyot sóhaj Lva hozzálásson a polcok lerámo'.ásának. A több mázsányi könyv megmozgatása közben már képtelenség ellenállni a csábításnak: megállók egy pillanatra, szemem megakad egy koszlolt kis köteten; istenem, hiszen ez Horatius! Hány éve is annak, hogy kezembe vettem! Kinyitom, olvasom a lap tetején levő sort. Hevenyészett, és prózai magyar fordításban így hangzik: „A múzsa megadta a görögöknek a kerekszájú beszéd kiváltságát.” Hm ... Tehát a kerekség maga volt a szépség, a tökéletesség? Ügy rémlik, hbgy Platón is mondott va- Tami ilyesmit, de ki fog most a könyvtornyok aljába túrni a Platón-kötetért? Biztos, hogy mondott ilyet, és annak idején a skolasztikusokról is tanultuk anekdotaként, a gimnáziumban, két magyarázó mondat között; de jót is röhögtünk rajta: a kör tökéletes, térbeli megfelelője, a gömb tehát a legtökéletesebb test; következésképpen a feltámadás után az üdvözültek egytől-egyig gömb alakúak lesznek. Nem valami csábító perspektíva, ha jól meggondolom, de az ötlet elismerésre méltóan frappáns. És a mi kollektív magyar emlékezetünk, a mi nyelvünk nem tud-e valami ilyesmiről? Dehogyisnem 1 „Teg” — régi erdélyi íróknál annyit jelent, mint koponya. Lássuk csak, mit tud erről Kemény János. Kontrollként előlrotort önéletírása rá a tanú, hogy ő is így használta. Egyébként pedig mai nyelvünkben is él ez a szó; teke, tök, tegnap (azaz befejezett, tökéletes, „teké- letes” nap). No, de szőjük csak tovább a játék fonalát. Csak a nyelv dicséri-e a gömböt, a tökéletesség netovábbját? Vajon mit tud erről az alkalmazott geometria? Miért gömbalakú a hidroglóbusz? Nyilván azért, mert a legkisebb anyagfelhasználással a legnagyobb térfogatot képviseli. Elmélyedhetnénk most a szélsőártékszámitás szépségeiben, s aránylag egyszerű algebrai függvények differenciálásával is kiszánüthatnók, hogy adott felületből hogyan tehet maximális térfogatú tartályt ,készíteni. A gömb tehát csakugyan tökéletesebb, mint mondjuk a forgási ellipszoid ... Dehát biztos ez? Ellenzéki érzékem máris berzenkedik. Nem szeretem, ha valamit ellentmondást nem túróén bizonyítanak. Lássuk csak, egyelőre még mindig a matematikánál maradva. Püthagorasz szent száma a négy volt, mert az első négy természetes számnak összege —1+2+3+4 — pontosan tízet ad. De az ókor társadalmi embere sem a kereket, a köralakút, a gömbalakút érezte szépnek embertársában, hanem — nocsak: megint előjön a négyes szám — a négyszeg'etest. Szinonidész, a költő azt írja, hogy a tökéletes ember négj'szegletű, a tárgyilagos történetíró pedig, Suetonius Tranquillus dicséri Vespasia- nus császárt, akinek „stalu- ra fűit quadrata” — testállása négyszegletű volt. S ha már ismét a nyelvnél, a szóhasználatnál tartunk, mi magyarok hogyan vélekedünk erről? A kerek-e az ideális (a „teg” ezt látszott bizonyítani), vagy pedig a szegletes? „Derék efnber”, mondjuk. De mit jelent az, hogy „derék”? Ady szűkebb pátriájában, a Szilágyságban azt a házat, amely nem félház, s nem domboldalba mélyesztett kunyhó, így nevezik: „Derékra épített ház”, azaz olyan, amelynek megvan mind a négy fala. S ez a négy fal „derékszög”-ben találkozik egymással. A derékszög pedig a teljes szögnek éppen negyedrésze, tehát • • • H agyjuk. Hátha nem igaz. Hátha csak én gondolom így. Hátha csak játék ez. egy esős délután megvidámítására .., Hagyjuk. Rakjuk inkább rendbe a könyveket. (kemény) Baráti beszélgeté Egy fő az egy fő A Népszínház Várszínháza bemutatta Bertáit Brecht . r~-y fő az egy fő” című vígjátékét. Rendezte: Soubeyran m. v. (Volksbühne Berlin). A képen: Bősze György, Iglódi István, Hetényi Pál, Tolnai Miklós. Kulturális körkép Mint hírt adtunk róla, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztálya négynapos továbbképzést szervezett a járási jogú pártbizottságok apparátusának nőfelelősei, valamint a megyei tömegszervezetek és mozgalmak nőbizottsági titkárai részére Mályiban, a megyei tanács továbbképzési intézetében. A nőfelelösök október 4-én, szerdán este baráti beszélgetésen vitatták meg 'a nőpolitika megvalósulásának Borsod megyei gyakorlatát. A találkozón részt vett Újhelyi ■ Tibor, a megyei pártbizottság titkára és Herczeg Éva, az MSZMP KB nőreferense. HARMINCÉVES Harminc év teít el azóta, hogy újraindult a ma már 122. évében járó orvosi hetilap, a legidősebb, ma is élő magyar sajtótermék, s egyben a világ egyik legrégibb orvosi orgánuma. Az orvosi hetilapot Markusovszky Lajos, a legnagyobb magyar egészségpolitikus és tudományszervező alapította 1857- ben. maga köré gyűjtve legkiválóbb orvosait: Balassa Jánost, Korányi Frigyest, Semmelweis Ignácot és másokat. A második világháborút -követően 1945 és 1947 között a ' lap szünetelt, 1948 tavaszán keltette újra életre a magyar orvosok hagyománytisztelete. nett Külső-Szolnak megye, utána a hajdani Pest-Pilis- Solt-Kiskun, majd Bács- Bodrog megye névanyaga. JÁSZKUNSÁG A hajdani Jászkun területhez tartozó huszonnyolc település csaknem tízezer földrajzi, helytörténeti és néprajzi adatát tartalmazza a „Jászkunság” című 400 oldalas kiadvány, amely a Bács- Kiskun és a Szolnok megyei könyvtárak. új kiadványsorozatának első köteteként jelent meg. A „Jászkunság”-ot valamennyi tudományos intézményhez eljuttatják. Jövőre lát napvilágot a törté■ Könyvek között
