Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-04 / 234. szám
1978. október 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A ,,manufaktúrától” — a fej'ett gyártásig Új gyártmá nystruktúra Őszidö — dologidő! Mezőesáton dolgozik a Miskolci MEZŐGÉP Vállalat 2- es számú gyáregysége. Ez az üzem az encsi. a miskolci, illetve a mezőkövesdi gyáregységhez képest kedvezőtlenebb helyzetben van. Az előbbieknek ugyanis többé kevésbé kialakult a megfelelő gyártmány struktúrája, amihez már viszonylag köny- nyű a legfontosabb vállalati folyamatokat megszervezni' és megtervezni. Legalapvetőbb a termelési folyamat j A legfontosabb vállalati föladatok közé a termelés, az ■ anyagi-műszaki ellátás, a munkaerő-gazdálkodás, a műszaki fejlesztés és az értékesítés tartozik. Ezek kiépítésénél a termelési cél az alap, hiszen ebből kiindulva tartható be a folyamatok és az egyes szervek közötti összhang elve. A termelőegység működésében a legalapvetőbb, legfontosabb a termelési folyamat, és az azt megalapozó tevékenységek. így azután, ha a termelőegység gyártási profilja hosszabb távon bizonytalan, akkor bizony nehézkes a termelés kereteit biztosító eszközök —, a termelés tervezését célzó információs rendszerek és a termelés tervezésének biztosítása. Ilyen gondokkal küzdenek a Miskolci MEZŐGÉP Vállalat 2-es számú gyáregységében is, ahol Szatmári Gyula igazgatót kérdeztük az éves tervfeladatok teljesítéséről, az eredményekről és a gondokról is. — Az első fél évben gyáregységünk teljesítette a termelési tervét. Az eredmény- terv teljesítése azonban elmaradt a várakozástól. Ennek oka főként abban található meg, hogy gyáregyA cél: a minőség ségünkben mintegy lü éve nem volt jelentősebb fejlesztés, elsősorban a szinttartó beruházásokra törekedtünk. Egyszóval arra. hogy a gyár- egyseget jó „kondícióban” tartsuk a majdani nagyobb feladatokra, amelyek várhatólag nagyobb eredményt, nyereséget is hoznak. A mezőgazdasági gépgyártás feladata Népgazdasági szinten jelentkező törekvés az, hogy a mennyiségi szemlélet helyett a minőség kerüljön előtérbe, a gyártmánystruktúra és a termékszerkezet kellő megválasztásával növekedjék a termelés hatékonysága is. Ez sok feltétel biztosítását igényli. Egyebek között megfelelő beruházásokra is szükség van — és nem utolsósorban ennek forrásoldali biztosítására. Szükség van megfelelően rugalmas vállalati politikára is, aminek egyik nagyon fontos eleme a piackutatás. Ez, utóbbi mór a korszerű információs rendszer közé tartozik, amelynek feladata, hogy segítséget nyújtson a vezetésnek, hogy felmérje a hazai igények alakulását, a felhasználó iparágak fejlesztésének irányait, egyszóval azokat a tendenciákat, amelyek hosszabb távon meghatározzák a ’ termelőegység működési környezetét. — Ezen a területen nekünk most sokat kell lennünk és teszünk is — folytatta Szatmári Gyula —, azért, hogy a gyáregység további fejlődését biztosíthassuk. Igaz ugyan, hogy az elmúlt évben túlteljesítettük és várhatólag ebben az évben is túlteljesítjük az árbevételi tervünket. Ám korántsem mindegy, hogy ezt az eredményt milyen „ráfordítással”. mennyi operatív intézkedéssel, mennyi folyamatos szervező intézkedéssel érjük el. Az év hátralévő részében a rendelésállományunk telített. Ezekben a hónapokban azért most arról folytatunk tárgyalásokat különböző vállalatokkal, hogy „húsosabb falatokat”, jól fizető munkákat szerezhessünk. Közeleg a rekonstrukció? Szó van arról, — többek között —, hogy csehszlovák megrendelésre mintegy 100— 120 ezer légtartályt gyártunk évente. Az ilyen és az ehhez hasonló nagyobb programok beépülése 'a vállalati feladatokba, illetve tervekbe. oldhatja meg azt is, hogy a gyáregység fejlődése anyagi-műszaki téren lendületesebb legyen. Az új ,,tisztított” gyártmánystruktúra az eredményes műszaki fejlesztés egyik feltétele. — Ez pedig régi vágya lenne a kollektívának — mondta Szatmári Gyula — és erre előbb-utóbb meg kell, hogy teremtődjenek a feltételek. A gyáregység 178 fizikai dolgozója eddig mindent megtett azért, hogy a gyáregység teljesítse feladatát. 1973-hoz képest kétszeresére nőtt a termelési érték. A műszaki fejlesztési tevékenységünkben azonban jelenleg elsősorban csak az újítások és saját előállítású, konstrukciójú készülékek alkalmazása jelent fejlődést. A változás, ami előtt állunk és amire a fejlesztéshez szükségünk van, úgy érezzük, hogy már elérhető közelségbe került. Buchert Miklós Már egy hónapja, hogy a mezőgazdaságban kezdetét vette az időben leghosszabb, s a feladatokat tekintve leg- feszílettebb munkacsúcs, az őszi — részben betakarító, részben új termékeket megalapozó — dologidő. Nincs ez másképpen a sa- jóvámosi Aranykalász Termelőszövetkezetben sem. ahol ezekben a napokban napraforgót vágnak a kombájnok, éjjel-nappal járnak a szárítók. ekék szaggatják az ösz- szeíömörödött talajt, búzát és árpát vetnek a talajművelő gépek utón. s a gyümölcsösökben szőlőt és körtét szed az emberi kéz. Mindezt egyszerre, egymással párhuzamosan, sőt olykor :— mert így muszáj — egyiket a másik rovására végzik. Üjabb negyedév záródott le a hét végén. A Lenin Kohászati Művek szocialista brigádjai — a számok tanúsága szerint — folytatták jó munkájukat, és a Láng gépgyáriak felhívásának eleget téve, tovább növelték a terv- teljesítésben eddig e^prt eredményeiket. Közismert, hogy a nagyolvasztó gyáregység II. számú kohójának 5-ös léghevítője az év első felében váratlanul meghibásodott. Emiatt a 3 léghevítős üzemmód helyett csak két léghevítő dolgozhatott, s ez szeptember közepéig napi 50—70 tonnás termeléscsökkenést eredményezett. Ezt követően a gyáregység dolgozói fokozatosan behoztak hátrányukat, és teljeA napraforgót 205 hektárról takarítják be. A kombájnok teljesítményével nem is lenne baj,> viszont a 30 százalék nedvességtartalmú mag szárítása (7—8 százalékra) rendkívül lassan történik. A garatban a mag összeáll, s bizony emberi erővel kell szétverni, ezt az óráról órára megkeményedő boltozatot. A Cserák-dűlői 60 hektáros szőlőskertben az év elején tervezett 30 vagonnyi csemegeszőlőből 14—15 vagon realizálódik. Csaba gyöngyéből szinte semmi nem maradt. Az Irsay Olivérből, de főleg a saszlaból és a Glória Hungáriáéból jobb a termés, viszont a várakozástól ez a két fajta is elmarad. A leszedett szólót — akárcsak a 127 hektár körsítették III. negyedéves tervüket. Az első három negyed év során — az év elején vállalt 20 ezer tonna többlettel szemben — 23 400 tonnás plusz- eredményt ért el az acélmű. Ez annyit jelent, hogyha az év végéig csak a havi tervet teljesítik az itt dolgozó szocialista brigádok, akkoi; is többet termelnek tavalyi rekordjuknál. A hengermű gyáregység szocialista brigádjai valamennyi soron túlteljesítették a termelési előirányzatot. A féltermékeket előállító blokk- és bugasor 5500, illetve 63 000 tonna többletet ért el. A fazonárut gyártó gerendasor és a középhengermű 9000 tonnás túlteljesítést könyvelhet el. A tés termését — a megyei ZÖLDERT-nek szállítják. A körtéből 150 vagon volt a terv. de jó ha meglesz a 30 vagon. A tavaszi fagyok szőlőben. körtésben tetemes kárt okoztak. A vetnivalóhoz itt is hozzáláttak. Búzából 500 hektár, őszi árpából 110 hektár a tervük. Mindezekhez az elmúlt héten kezdtek hozzá. Jobb oldali kép: az FT—5- ös szárító látható, éjjel-nappal folyamatos üzemben szárítja a magas nedvesség- tartalmú napraforgót. Bal oldali kép: a Cserák-dülőben készült. Csemegeszőlőt szüretelnek az Aranykalász Tsz asszonyai. (Szabados György felvételen tervezettől 3000 tonnával többet adott a nemesacélhengermű finom- es középsora is. A masodtermékeket gyártó egységek és üzemek lemaradás nélkül teljesítették az év eddig eltelt időszakának előirányzatát. A kilenc hónap eredményeinek tükrében megállapítható. hogy a vállalati célkitűzések megvalósítása a tervek szerint halad. Ha számításba vesszük az október 7-e és november 7-e között megrendezésre kerülő kommunista műszakok — várhatóan nagyszámú — résztvevőinek termelést segítő munkáját is, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy sikeres esztendőt zárhatnak a diósgyőri kohászok. Sikeres háromnegyedév az LIíM-ben Új húsüzemek Á_ GySr-Sopron megyei ÁUatforgalmi és Húsipari Vállalat új húsüzemei — Győrött és Kapuváron — szeptember 21-én megkezdték a termelést. A kél gyárban naponta ezerkétszáz darab sertést, illetve hatvanöt szarvasmarhái dolgoznak fel, sonkát és füstöli húst készítenek. A képen: a győri üzem «gyik csomagológépe. Vándorolnok az emberek, ezer akarással, kiperditi őket a gond, a nyugtalan remény, viszik sérelmeiket, a rossz közérzetet, a meg nem értést. Ki tudná megmondani, miért mennek el, végül is mit akarnák, milyen utat járnak be, s miért térnek újra vissza? A hejőcsabai cementgyárban évek óta minimális a fluktuáció. Egy idő után még kevesebb bérért is visszatérnek a munkások, mondván, ez az ó gyáruk, minden ideköti őket. Villantsunk fel néhány arcot azok közül, akiket nem hívtak, maguktól jöttek visz- sza. Miért? * — Feleségem hirtelen megbetegedett, így nekem több munkát kellett magamra vállalnom, több pénzt akartam keresni. Félévi kemény fizikai munka után anyagi mérlegünk kiegyenlítődött, feleségem újra munkába állhatott — mondja Szabó Gyula, autószerelő. aki fél év után kevesebb bérért is visszajött a cementgyárba. — Ezt a légkört, ami itt engem körülvesz, nem lehet megfizetni. Jó érzéssel tölt el, lehet, hogy egy kicsit szépen hangzik, a mi munkánk eredményével építenek, és nem rombolnak. Szeretem a labdarúgást, s mi, akik a gyáron belül sportolunk, nem vagyunk kiváltságosak. Elismerik a munkánkat, és segítik a sportot. Focisták, szurkolók együtt, társadalmi munkában építjük a sportpálya tribünjét. En beállós vagyok, a munkához. a*z emberekhez való viszonyom is ilyen. * — Már csoportvezető voltam, amikor leszámoltam, s most visszatérve, beosztott műszerészként dolgozom — mosolyog Kapornai Gyula. — Még az öltözőszekrényem is megvolt, nem költözött bele senki. Van egy „elméletem”. A szakmai fejlődéshez állandó változtatásra, megismerésre van szükség. Tudom, nekem különösen nyugtalan a vérem, elűzött Pestig, és vissza. Az én kis elméletem nem vált be, Csepelen dolgoztam, a szakmai önképzésre kevés erőm maradt. Itt minden együtt van. Elismerik a munkámat, s az önképzőkörünkben egymásnak átadjuk az olvasott, a gyakorlatban szerzett szakmai ismereteket. Kezdek megbékélni magammal, kijelöltem egy utat, ezen akarok végigmenni, távlatot jelent számomra ez a gyár. * — A lángossütőnél reggel öttől este ölig fehér köpenyben, napi száz forintért csutakoltam — emlékezik vissza Fallal Jánosné, aki ma zsákelőkészítő a csomagolóban. — Levettem a fehér köpenyt, s visz- szajöttem oda. ahol a férjemmel, fiammal, vömmel együtt dolgozhatok. Hat hónap alatt szertefoszlottak az illúzióim, nem nekem való a kiszolgálás. Itt szeretet vesz körül, s tudom, miért dolgozom. Ha nem megyek el, én is — mint sokan mások —, az új, korszerű gyárban, szakmai vizsgával könnyebb, jobb helyre kerülhettem volna. A tetszetősnek tűnő keresetért, munkáért — az én tapasztalásom szerint — nem szabad otthagyni az éltető közösséget... * Dósa József, a munkaerő-gazdálkodási osztály vezetője a jelenlegi legfontosabb feladatokról szól: — A számszerű munkaerő-kimutatásunk kedvező. A szakmai összetétel is megfelelően alakul, azonban néhány szakemberre szükségünk lenne. Jövőre — a tervek szerint — másfél millió tonna cementet gyártunk. Nagyon lényeges, hogy a több millió forint értékű gépeinket hogyan használjuk ki, hogyan tartjuk karban. Jelenleg kevés a Diesel-mozdonyszérelő, a dömperszerelő és a Diesel villamossági szerelő. Reméljük, hogy a szakmunkásképző intézetekkel kialakult jó kapcsolatok alapján ez a gondunk is megszűnik. — karosi — Visszatérők
