Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

1978. október 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Formalitások nélkül (pirícsepsrii szerepe ÉS jeÍ£!t«f A pártalapszervezeti mun­ka továbbfejlesztésének kulcs- fontosságú kérdése a párt­csoportokon belüli rendsze­res, érdemi, eleven politizáló légkör kialakítása. A párt­csoportok — elsősorban a nagy létszámú pártalapszer- vezetekben — a párton belü­li folyamatos nevelő munká­nak, a feladatok elosztásá­nak, a munka ellenőrzésének, a kötetlen véleménycserének, a pártépítő munkának fontos és nélkülözhetetlen egységei. Tevékenységük sok helyen szervezéscentrikus: Vannak olyan pártcsoportok, ame­lyek munkája csak arra ter­jed ki, hogy a bizalmi érte­síti a csoport tagjait a párt­rendezvények helyéről, ide­jéről, havonként összegyűjti a tagdíjat, és ez alkalommal néhány s?ót vált a csoport tagjaival. Találkozhatunk még azzal a téves nézettel, amely szerint a pártcsoporl- bizalmi az alapszervezet gaz­dasági felelősének az aktivis­tája és ez a fő politikai meg­bízatása. » A pártcsoportbizalmi felada­ta ennél lényegesen több. Az alapszervezeti munkában jól érzékelhető fejlődést, jelentős eredményeket értek el. Az utóbbi években előrehaladást jelentett, hogy az év végi be­számoló taggyűléseket már megelőzik a pártcsoportok beszámoló értekezletei, ahol értékelik a párttagok egyéni munkáját, magatartását, és a vezetőség tevékenységét. A pártcsoportok munkájá­nak további javítása, finomí­tása mindenekelőtt az alap­szervezeti vezetőségekre há­rul, elsősorban a feltételek biztosításával. A csoporlbi- zalmi a vezetőséget képviseli az általában 10—15 tagú párt­csoportban. A párt politiká­jának minden kérdésében — de a párttagok egyéni prob­lémáit illetően is — összekö-, tó kapocs a párttagok és az alapszervezet között. Felada­tukat azonban csak akkor tudják valóban jól betölteni, ’ a képzettek, sokoldalúan tá­jékozottak, ha ismerik mun­kahelyükön a megoldandó politikai és gazdasági felada­tokat, ha munkájuk és ma­gatartásuk alapján tekinté­lyük van mind a párttagok, mind a pártonkívüliek előtt. A kommunistának a poli­tika minden kérdéséről kell, hogy legyen, és van is véle­ménye. Ez a vélemény lehet egyetértő, fenntartásokat is tartalmazhat, de esetenként lehet ellentétes is. Lehetővé leéli tehát tenni, hogy a kom­munisták pártszerű keretek között ezt kifejezésre juttat­hassák, vitatkozhassanak a kérdésekről és ennek alapján meggyőzhessék egymást. A pártcsoportok ilyen beszélge­tésein — természetesen ez a taggyűlésekre is vonatkozik —, a vitákon minden pártta­got megillet a tévedés joga, és a tévedésnek semmilyen következménye nem lehet. Az viszont követelmény, hogy a pártcsoportbizalmi aktív köz­reműködésével a párttagok megvilágítsák a téves nézete­ket, amelyekkel a meggyőzés szándékával vitatkozni kell. * Előfordulhat, hogy az irá­nyító alapszervezet vezetősé­ge nem veszi jó néven az ilyenfajta vitatkozást, mond­ván: „ez a párt felsőbb szer­veinek határozata, vitának nincs helye, ezt végre kell hajtani.” A határozatot va­lóban végre kell hajtani, ez alapvető fegyelmi kérdés a pártban, de arról le­het vitatkozni, hogy miért és hogyan hajtsuk végre a ha­tározatot. A határozat csak akkor hajtható végre ered­ményesen, ha a párttagság megértette annak célját és lényegét, s ily módon az élet minden területén, a minden­napi munkájában következe­tesen képviseli és telteivel aktívan részt vesz annak ma­radéktalan megvalósításában. A pártcsoportok ilyen vi­tái, beszélgetései azért is szükségesek, mert a pártta­gok sokszor nem ismerik eléggé a különféle határoza­tokat. Korábban esetleg már hallottak róla, olvasták, de már nem emlékeznek rá, vagy talán el sem jutott hoz­zájuk. Jó' ha a pártcsoportok időnként elővesznek egy-egy időszerű kongresszusi, vagy központi bizottsági határo­zatot, s azt újra megbeszélik. Különösen akkor van erre szükség, ha az alapszervezet vezetősége úgy látja, hogy a határozat végrehajtása az adott területen a nem kívánt módon folyik. A különböző fórumok kö­zül talán a pártcsoportérte. kezletek azok, amelyeknek a legkevésbé kell szigorúan kö­tötteknek és parlamentáris­nak lenniük. Fontos szempont az is, hogy a várhatóan hosz- szabb megbeszéléseket — a körülményekhez képest — kulturált, kötetlen, de ugyan­akkor fegyelmezett légkörben tartsák meg. Előfordulhat, hogy a pártcsoportot gyorsan kell valamiről tájékoztatni, vagy a véleményét kikérni. Ilyenkor összehívhatok a mű­helyben, egy irodában, vagy akár ebédidő alatt, s megvi­tathatják az adott problémát, vagy megállapodhatnak a té­ma ismételt napirendre tűzé­sében. l’clra József Nagyüzem Pető házán A Magyar Cukoripar pp.tfttvS?,] v«' .....<*yt..,'•*»««« az irtán tag o?.pr t onna cukorrépát dolgoznak fel. Képünk a csomagolóban készült. Alma és szilva A tavaszi fagyok és a jég nagyon sok kárt okoztak a csobaji Taktaközi Tsz és a krasznokvajdai Bástya Tsz ültetvényeiben. Mindkét gaz. daságban javult azonban a nagyüzemi gyümölcsösök nö­vényvédelme, s így az elemi károk okozta kiesés egy ré­szét pótolni tudják a jó mi­nőséggel, illetve azzal, hogy a termés nagy százalékát ex­portra értékesítik. Csobajon a 77 hektáros al- máskertet 40 százalék körüli fagykárok érték, így a terve­zettnél kevesebb, csak mint­egy 80 vagonos a termés, de ebből 55 vagont szovjet, 10 vagon almát pe.dig NDK ex­portra értékesítenek. A krasznokvajdai Bástya Tsz-ben mpg jelentősebb mértékben sikerült javítani a gyümölcstermesztés minősé­gén. A szíIvásk értét súlyos fagykár érte, s a tervezett 40 helyett csak mintegy 10 va­gonos volt a termés, de eb­ből 6 vagon nyugati piacon talált gazdára. Az almáskert- bén a termés mennyisége is kedvező: a tervezett 125 va­gon helyett 140 vagonnál több alma termett. És a minőség is sokkal jobb, mint az előző években volt. A jó növényvé­delmet kapott, szépen szedett a1 ma 85 százaléka exportké­pes. A külkereskedelmi vállala­toknál dolgozó jogászoknak jártasaknak kell lenniük a nemzetközi pénzügyek, a ke­reskedelem, aszállitmányozás kérdéseiben, ismerniük kell az úgynevezett külkereskede­lem-technikát, tisztában kell lenniük a külkereskedelmi koncepciókkal, a pénzügyi el­gondolásokkal. Az utóbbi években bonyolultabbá vál­tak a külkereskedelmi szerző­dések, gyakoriabbak a licenc­szerződések, a szabadalmak vétele-el adása. Egv egyszerű adásvételi ügyletnél még elég volt, ha a jogász csak a jogi kérdésekkel foglalkozott, ma áttekintéssel kell bírnia a szerződések minden egyes vo­natkozása fölött. Ha a ma jo­gásza nem felel meg ennek a követelménynek, inkább ke­rékkötője, mint előmozdítója u hatékony külkereskedelmi munkának. Száraiköfészeti virágok Ezer apró nap a szalmaró­zsa szirma, s báli estébe an­dalít a csúcsban szűküIő lam­pionvirág. S talán nem a leg­szakszerűbb kifejezést hasz­nálom, amikor nád kalászát írok, nekem mégis kalászfor­ma az a dús sörény ott, vég­ződéseként a karcsú nádpi- paszárnak. De a felmagzott sóskaszár rozsdás, verete is épp úgy képzettársításra késztet, akár a jancsipaprika mélyvörös fűzére, vagy a ka­porszár ejtőernyő dísze. Mindez pedig néhány pil­lanat impressziója, dr. Csé- pányi Józsefnénál, a Rozma­ring virágbolt vezetőjénél. S még minden kelléket fel sem soroltam! Mert van itt hagy­mavirág, díszkukorica, fur- csán-kuszán kígyózó gyöke, rek, fenyőtobozok, babhüve­lyek, sóvirág, gyékénytár­gyak. Mindezek pedig tarto­zékai, „alapanyagai” egy ná­lunk még kevésbé ismert, pontosabban most terjedő vi­rágkötészeti ágnak: a száraz­virág-kötészetnek. — Tudnunk kell, hogy egyes növények, virágok az élettevékenységük befejezése után is megőrzik tetszetős formájukat, bizarr színüket. A szárazkötészet ezeket hasz­nálja fel nyersanyagául. Az ilyen kompozíciók jelentősé­ge elsősorban a tartósság. De meg merem kockáztatni, hogy mutatósságban is vetek­szenek az élő virágokkal... Tény, amióta a Rozmaring virágboltban olykor-olykor kanható ilyen készítmény, nillanatok alatt elfogy. Tehát van kereslet iránta, sőt az ér­deklődés egyre nagyobb. — Külföldön már régen el­terjedt ez a kötészeti mód, s a vásárlók szeretik is ezeket a termékeket. A szó legiga­zibb értelmében díszei^ a la­kásnak. Remélem, nálunk is rövid időn belül kiszorítják az itt-ott még divatos, de máskülönben rendkívül gics- cses művirágokat. Mi szükséges hozzá, hogy valaki saját maga is megpró­bálkozzon ilyen kompozíció készítésével? Némi kézügyes­ség és fantázia, no és persze növényi anyag, amit a mun. ka során felhasznál. Ehhez viszont szükséges bizonyos növényismeret, tudni kell, melyik növényt mikor szabad leszedni, hogyan szárítható, tárolható. — Csak egy oélda... A szalma rózsát akkor kell le­szedni, amikor a bimbós vi­rágokon még csak a legszél­ső sziromsor nyílt ki. A szá­rítás során ugyanis a virá­gok tovább nyílnak és így érik el a megfelelő fejnagy­ságot. A virágfejcket szellős rácson, fejjel lefelé lógatva szárítsuk és portól, fénytől óvjuk, nehogy színüket ve­szítsék ... Az elmondottak természe­tesen más virágokra, növé­nyekre is Vonatkoznak. A fantáziához, kézügyességhez visszatérve pedig ... Nos, dr. Csépányi Józsefnénál láttam fali- és tálkompozíciókat. Rendkívül mutatós például a virág előtét mögött a gyé­kényháttér, a háztartási bol­tokban kapható egyszerű gyékény lábtörlő. De dí­szítőelemként felhasználha­tók régi népművészeti Járgyak, rokkák, vasalók, korsók, kisebb teknők. \ Lényeges azonban, hogy a fel­használt növényi anyag a tárgy, de főleg a lakás jelle­géhez formájában, színeiben alkalmazkodjon, illeszkedjen Konyhába nagyon illenek a fűszernövények szárított ter­mései, a díszkukorica, szo­bába pedig az erdők-mezők növényei. Sőt elvirágzott üvegházi dísznövényeket stre- liziát, anturiumot) is ügye­sen lehet felhasználni ilyen kompozícióba. Lényeges tud. ni való: a szárazvirágok ke­vés gondozást igényelnek, vi­szont arra vigyázzunk: ne molyosodjanak be! Ebből a célból Pyrotox spray-vel ha­vonta egyszer fertőtlenítsük, fújjuk be! Ilyenkor ősszel, ha járjuk a „hattyúdalukat” csendesen zizzenő erdőket, az aprán­ként levetett színpompás er­dei „ruhából” gyűjthetünk magunknak, s lakásunknak egy csokorra valót. Ágakat, terméseket, leveleket. S ott­hon pedig egy kis képzelő­erővel (s ezzel ki ne bírna ?1 szép virágtálakat, falidíszeket készíthetünk. A szárazkötészet virágai rendelkeznek mindazzal a tu­lajdonsággal, amivel a leg- csicsásabb műszegfű, műor­gona sem bír. Megőrzik a természetszerűséget, követke­zésképp a szépet. Jelentősé­gük elsősorban ebben rejlik. (hajdú) Fotó: szabados Cselédházból — korszerű lakásba .Kidőlni készülő falak, meg­tépázott tetők, omladozó cse- iédházak. Előttük, az udvar­nak titulált kéttenyérnyi he- l.ven deszkatákolmányok; ól a malacoknak, a kutyának, a téli y tüzelőnek. Utca sehol, ember alig látszik. Egy lé­pésre innen, modern barom­fitelep, futószalagos tojás, gyár. Ez is, az is, — a kettő együtt jelenti Újsiska-tanyát. A baromfitelep kerítésén in­nen háborítatlannak gondol­nánk az itt élő 10—13 csa­lád életét. Pedig mostanában egyáltalán nem mondható annak. — Régtől tudjuk, tetszik, nem tetszik menni kell. Felszámolják a tanyát. — Én nem örülök neki — mondja Tóth Lajosné, a tanya egyik lakója — itt élünk hét éve, megszoktuk a csöndet, a nyugalmat, azt hogy pár méterre van a mun­kahelyünk. Nem vágyunk el innen . .. Tóthék lakása valamikor, évtizedekkel ezelőtt a tanyai intéző háza volt. Akkor jó­val tágasabb, most szoba, konyha, spájz és csöppnyi előtér a háromtagú család otthona. Valamennyi szépen berendezett, modern bútorok­kal, a háztartási munkát könnyítő gépekkel felszerelt. A férj 3! éves, villanyszere­lő a közeli tanyán, Újvilá­gon, havi keresete meghalad­ja a négyezer forintot. Fele­sége pár évvel fiatalabb tő­le, a „kerítésen túl”, vagyis a baromfitelepen dolgozik ha­vonta legkevesebb 2500 forin­tot visz haza. — Mire költik? A televí­zión, rádión kívül itt nincs más szórakozás, a lakásban minden megvan. — Amikor megtudtuk, hogy előbb-utóbb mindenkit kitelepítenek innen, telket vettünk Bekecsen. Ott épít­kezünk majd, arra gyűjtünk. De, amíg csak lehet mara­dunk. Szórakozás ...? Amit említett; a tévé, a rádió. — Miskolc messze van ide. Szirmai Tiborné, az „alvé- gesi” — ő mondta így, s tőle tudom, hogy Tóthék a „fel­végen”, az úgynevezett tiszti karon laknak — negyvenhá­rom éve él ezen a tanyán férjével. Kétesztendős sem volt még, amikor ide került A két gyerek is itt nőtt fel. innen indulnak világot látni Amikor Szirmaiék udvará­ra lépek, sokáig kell magya­rázkodnom, nem a postától jövök, nem újságot, képesla­pot akarok rájuk tukmálni. Ha hivatásos szervező lennék is, azonnal meggyőz: „ne­künk jár a kalendárium, a fiatalok hozzák azt az ifjú­sági mittudoménmicsoda ne­vű újságot, — elég az itthon, nem rendelek többet.” Ké­sőbb. a rádió alá eldugottan tényleg mutat egy tavalyi ké­peslapot. — Nézze, baromfit nem tarthatunk, mert itt van a te lep, nem lehet azt a sok ezer jószágot megfertőzni. Ha pár darab tojás, vagy vasárnap­ra egy csirke kell, mi is a gazdaságtól vesszük meg —. igaz olcsóbban, merthogy a férjem ott dolgozik. A malac, ra, disznóra nincs tilalom, én azokkal foglalkozom, abbé1 lehet pénzelni. — Mennyit tart? — Várjon csak ... össze­adom ... Na mindegy, ami van kell a taktaharkányi por­tára. Nekünk ott mérték ki. mire ránk kerül a sor a köl­tözésben, talán összejön, amennyi kell. — Azt kérdi, mi a kikap­csolódás, milyen az ünnep? Hát itt nincs olyan. Minden nap. minden esztendő egyfor­ma. Nekünk a rádió majd’ egész nap szól, — hát ennyi. Sály és Üjsiska-tanya kö­zött legalább 60 kilométer a távolság. Majoros Istvánná a gazdag községet hagyta ott 4 évvel ezelőtt a tanyáért, a „lakásra kell a pénz” elhatá­rozástól vezéreltetve. Itt jó a kereset, néhány év és — ahogy mondja — lehet vala­mit kezdeni. Megértem. Férje traktoros a Szerencsi Állami Gazdaság­ban, ő ugvanitt, a baromfi- telepen csibenevelő, kettejük évi keresete a 70 ezer forint körül mozog. Megértem örö­mét, lelkesedését is; amikor beszélgettünk, már készült az elköltözés utáni ház alapja. Azóta bizonyára tovább nőtt a család elvágyódása a tanyá­ról. a „munkán kívül semmi nincs” helyről. Jajhalma és Taktaharkány mindenben többet nyújt majd nekik, a két gyermeknek is. Üjsiska-tanya hamarosan megszűnik, a salétromos dü- ledező házakból fokozatosan korszerű lakásba költözik a most még itt élő 40—50 la- os. Akik itt eresztettek gyö­keret, fáj' alják mindannak elvesztését, ami a tanyán hozzájuk nőtt. a megszokott életformát. Ök maradnának. A fiatalabb korosztályból mind többen gondolnak arra, amire Majorosék régóta vá- gvakoznak: megszabadulni az elzártságtól, a magánytól. Terveznek, bizakodna’­Az ő véleményüket írom: ... ]c lenne, ha gyorsabban készülne az alap, épülne a ház. A falu. a község mégis­csak más, mint a tanya Be­kecsen, Takt ah a rká n vban, Taktaszadán enné’ csak ;obb lehet, akik már innen elmen­tek, azok szerint jobb is lesz.” (N. U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents