Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-27 / 254. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1978. október 27., péntek Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter beszél (Folytatás az 1. oldalról) Azt akarjuk, hogy köny- nyebb legyen az óvodából az iskolába való átmenet, az iskolai munka, a tanulás megkezdése. Az általános iskola fejlesz­tését, az oktatás minőségé­nek emelését, a nevelés szo­cialista tartalmú gazdagítá­sát kiemelt feladatunknak tekintettük. Nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy mind kevesebben bukjanak meg az első osztályban, csökkenjen az alsó tagozatos tanévvesz­tés. Joggal keltett aggodal­mat néhány évvel ezelőtt az a tény, hogy minden száz elsős kisdiák közül tíz-tizen­egy ismételt évet. Ma már felénél is kevesebbre csök­kent az elsős tanévvesztők aránya. Arra törekszünk, hogy megfelelő nevelési, ok­tatási módszerek alkalmazá­sával az első osztályban gya­korlatilag teljesen megszűn­jön a bukás, anélkül, hogy engedményeket tennénk a követelmények, a színvonal rovására. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert vannak jelei a liberalizmusnak. Nincs szükségünk látszat­eredményekre. Egyedül azt az utat, felfogást tartjuk kö­vetendőnek, elfogadhatónak, amely abból indul ki: az alapismeretekre meg lehet és meg kell tanítani minden gyermeket. Magyarországon ma a tan­kötelezettség ideje alatt — .tehát tizenhat éves korig — egy-egy korosztálynak kilenc- venhárom százaléka fejezi be az általános iskolát. Tan­évvesztés nélkül a tanulók nyolcvankét százaléka halad végig a nyolc osztályon. Mégis elégedetlenek vagyunk, mert aggaszt bennünket min­den egyes gyermek, minden elmaradó sorsa. Az általános iskolai oktatás teljessé téte­le összehangolt társadalmi erőfeszítéseket követel. Kiemelten kell foglalkoz­nunk azoknak a cigánygyer­mekeknek oktatásával, neve­lésével, akik erre rászorul­nak. Bátorítjuk azokat) akik olyan sajátos eszközöket, módszereket, lehetőségeket keresnek, amelyek a korábbi­aknál jobb esélyeket terem­tenek általános fejlődésük­höz, társadalmi beilleszkedé­sükhöz. — A középfokú oktatás­ban — folytatta Polinszky Károly — nőtt a résztvevők száma és aránya. 1965-ben az általános iskolát végzettek nyolcvanhárom százaléka ta­nult tovább. Mára ez az arány kilen cvenhárom száza­lékra emelkedett. Jelenleg egy-egy korosztály átlagosan több, mint tíz tanévet tanul iskolarendszerünkben. A középfokon továbbtanu­lók fele szakmunkásképző iskolába jár. Az elmúlt idő­szakban arra törekedtünk, hogy ezt az intézménytípust a korábbinál szervesebben il­lesszük a középfokú oktatás rendszerébe. 1977-től kezdtük el az új közismereti tanter­vek bevezetését. Ezek minden szakmunkástanuló számára — szakmáktól függetlenül — az általános iskola tananya­gával összehangolt, egységes műveltségi anyagot tartal­maznak. A tantervek és az új tankönyvek a korábbinál színvonalasabb magyar-, tör­ténelem-, matematika-taní­tásra, általános képzésre ad­nak lehetőséget, A szakmai tárgyak tanterveinek, tan­könyveinek korszerűsítése is befejeződött. Kialakítottuk a szakmunkások hároméves szakközépiskoláját is. Oktatáspolitikai céljaink­nak megfelelően emelkedett a szakközépiskolákba jelent­kezők száma, s az itt tanulók aránya ma már megközelíti a középfokon továbbtanulók egyharmadát. Az ipari és a mezőgazdasági szakközépis­kolák többsége új képzési cél alapján dolgozik. Tanulói négy év után érettségizett szakmunkások lesznek. Ez év őszén vezettük be az új kép­zési célnak megfelelő tanter­veket. Az új taritervekke) összefüggésben módosítani kell egyetemi, főiskolai fel­tételi vizsgáinkat, hogy mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgákon az eddiginél job­ban figyelembe vegyük: a je­lentkező szakközépiskolát, vagy gimnáziumot végzett-e. Az a célunk, hogy arányos munkamegosztást teremtsünk a szakmunkásképzők és a szakmunkásképzési célú szak- középiskolák között. Ez azt jelenti, hogy a jövőben, a szakközépiskolai keretekben azokra a szakmákra készít­jük fel a tanulókat, amelyek nagyobb elméleti megalapo­zást kívánnak. A gimnáziumi képzés fő céljai nem változtak, s a tan­tervi munkálatok, amelyeket az elmúlt években a tartal­mi korszerűsítés érdekében folytattunk, e célok eredmé­nyesebb elérését hivatottak biztosítani. 1979 őszétől a gimnáziumok első osztályai­ban szintén új tantervek sze­rint kezdődik a tanítás. A ta­nulmányok utolsó két évé­ben belépő fakultatív okta­tással erősíteni kívánjuk a felsőfokú továbbtanulásra va­ló felkészítést. Módot nyúj­tunk arra is, hogy a tovább nem tanulók munkába állá­sát jobban segítsük, anélkül, hogy a gimnázium átvállal­ná a szakmai iskolák felada­tát. Minden iskolatípusban meg­kezdtük vagy előkészítettük az új oktatási-nevelési ter­vek bevezetését. Lényegében megtartva a társadalmi és természettudományi ismere­teket adó tantárgyak ará­nyát. Tudatosan törekedtünk arra, hogy a különböző tan­tárgyakhoz kötődő oktatás és nevelés minél jobban szol­gálja a fiatalok szocialista állampolgárrá, közéleti em­berré való nevelését, erősít­se az internacionalizmusba ágyazott hazaszeretetüket. Minden iskolatípusban kü­lön gondot fordítunk a ma­gyar nyelv és irodalom, a tör­ténelem oktatására, hiszen ezeknek semmi mással nem pótolható szerepük, jelentő­ségük van a felnövekvő új nemzedékek helyes történelmi tudatának, szocialista jelle­mének alakításában. A kö­vetkező évek egyik legfon­tosabb feladata, hogy figye­lemmel kísérjük elképzelé­seink gyakorlati megvalósu­lását, ellenőrizzük tanköny­veink használhatóságát, se­gítsük a pedagógusok meg­újulási készségét az új fel­adatok megoldásában. Megkülönböztetett érdek­lődéssel és figyelemmel kö­vetjük a magyar oktatásügy tartalmi korszerűsítésének egvik legnagyobb szabású vállalkozását, az úi matema­tika tanterv érvényesítését. Nyolcévi tapasztalat alapján, legjobb meggyőződésünk sze­rint vezettük be az új mate­matika tantervet. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tanulók többsége na­gyobb kedvvel tanulja ezt a fontos tárgyat, gyorsabban fejlődik logikai gondolkodá­suk, javult számolási készsé­gű k. A közoktatás fejlesztése gyorsan változó korunkban, a társadalmi átalakulás és a tudományos-technikai hala­dás mai üteme mellett folya­matos feladat — mondotta Polinszky Károly a továb­biakban. — Nincs egyszer s mindenkorra adott, örökérvé­nyűen ideális iskolarend­szer. Az az optimálisan kor­szerű iskola és iskolarend­szer, amely értékeit meg­tartva, rugalmasan tud iga­zodni az élet változó körül­ményeihez, a fejlett szocia­lista társadalom növekvő igé­nyeihez. Ezt tartva szem előtt, 1972-ben azt az utat választottuk, hogy közneve­lésünket az adott szervezeti keretek között fejlesszük, korszerűsítve az iskolák bel­ső életét, javítva az oktatás­nevelés tartalmát és módsze­rét. Meggyőződésem, hogy társadalmi és gazdasági lehe­tőségeink, demográfiai hely­zetünk közepette a helyes utat választottuk. Pártunk programnyilatko­zatával összhangban általá­nossá, majd teljessé kell ten­nünk a közéofokú oktatást, végzettséget. Az egész iskola- rendszernek eredményeseb­ben kell csökkentenie a mű­veltségi színvonalban mutat­kozó különbségeket, növelni az esélyeket minden rétegnél a közép- és felsőfokon való továbbtanuláshoz. A jövőben, a mindenkire nézve egységes általános kép­zés időtartama a maihoz ké­pest minden bizonnyal emel­kedni fog. Az alsó-, a közép- és a napirenden nem szerep­lő felsőfokú oktatás együttes képzési ideje azonban nem nőhet. A szakemberek képzé­sében az iskolának a továb­biakban még inkább a széles alapú szakmai képzést kell biztosítania; tartalmában, a képzési idő tekintetében dif­ferenciáltabbnak kell lennie. Az oktatás országos sta­tisztikái számottevő fejlődést tükröznek. Ezek az átlagok azonban jelentős területi kü­lönbségeket takarnak. Van­nak helyek, ahol a jelenlegi ötéves terv alat.t alig épült tanterem, óvoda, s ahol az el­látottság romlott, vagy rom­lik. Számolnunk kell azzal is, hogy a következő három év­ben több mint százezerrel növekszik az óvodás korú gyermekek száma. Folyama­tosan nő, s több, mint há­romszázezerrel lesz maga­sabb az általános iskolába járó gyermekek létszáma, mint 1973—74-ben volt. Az általános iskolai tanulólét­szám 1975-ben egymillió-öt- venegyezer volt, 1980-ban várhatóan egymillió-száz- ötvenezer, 1985-ben egy­millió-háromszázezer körül lesz. Ugyanebben az időben mintegy kétszázezer új nap­közi otthonos helyről is gon­doskodnunk kell. Gyorsabb és rugalmasabb megoldásokat kell alkalmaz­nunk az iskolaépítésben. Kérünk és támogatunk minden olyan megoldást, amely elősegíti a megnöveke­dett létszámú iskolás korosz- tályok megfelelő körülmé­nyek közötti elhelyezését. A pedagógusok száma ha­zánkban az utóbbi tizenhá­rom év alatt a korábbinak mintegy harmadával nőtt. Ez­zel a nedagógus társadalom a mai magyar értelmiség leg­nagyobb foglalkozási csoport­jává vált. Énnek ellenére ma is hiányoznak még óvónők, tanítók és tanárok. Nagy öröm és megnyugvás gyermekszerető, jövőbe is te­kintő társadalmunk számára, hogy a pedagógusok döntő többsége nagy odaadással, lelkiismeretesen, szakszerűen, eredményesen dolgozik. Nem egyszer ők pótolják a család hiányzó gondoskodását. Tö­rődnek a gyermekek testi és lelki egészségével, figyelik életük sorsdöntő és apró- cseprő eseményeit. Ugyanak­kor nem mind a százhar­mincezer pedagógus adja egyformán tudásának, képes­ségének legjavát. Segítenünk kell valameny- nyiünknek, hogy a pedagógu­sok megfeleljenek az új, nagyszerű követelményeknek. Szeretnénk eléírni, hogy min­den rátermett, hivatásszerető pedagógus jól érezze magát a pályán. Erre nagy befolyá­sa van az iskolai, a nevelő- testületi demokrácia szocia­lista tartalmú fejlődésének, az iskolai alkotómunka le­hetőségének, a nevelők és tanulók együttes sikerélmé­nyének. A pedagógusok életkörül­ményei az elmúlt tizenöt év­ben javultak. Anyagi helyze­tükre természetesen tovább­ra is nagy gondot kell for­dítanunk, de különösen meg keil becsülnünk, el kell is­mernünk a jól dolgozókat, a többet vállalókat. Meg kell szabadítanunk a pedagóguso­kat a fölösleges, bürokratikus kötöttségektől, mindattól, ami indokolatlanul vonja el őke't munkájuktól, iskolai felada­taiktól. A minisztériumnak, a tanácsi szerveknek sokat kell tenniük mindezért. Az iskolai nevelőmunká­ban eddig is támaszkod­tunk, s a jövőben még inkább számítunk a társa­dalmi szervezetek, a gyer­mek- és ifjúsági szervezet, a Pedagógusok Szakszervezete segítségére, tevékeny közre­működésére. Az iskolai munka nehézsé­ge és szépsége, hogy egyszer­re cselekszik a jelenért és a jövőért. A pedagógusok a teg­nap szerzett és ma felfrissí­tett tudással, a holnap, a jö­vő számára nevelnek embe. reket. Olyan embereket, akik­nek tudásban, helytállásban többnek kell lenniök, mint a ma felnőtt emberének. Első­sorban ezért kell a társada­lom egészének felelősen vál­lalnia az oktatás általános fejlesztését — mondotta be­fejezésül Polinszky Károly, s kérte: az országgyűlés fo­gadja el beszámolóját. (Folytatás a 4. oldalon) A Parlament folyosóján Apró Antal, Takács Imre Fejér me­gyei képviselő és Kádár Jánae igwii fiataléi isziifése (Folytatás az 1. oldalról) az 1919-es Tanácsköztársaság katonáira, a Vörös Hadsereg­ben harcolt magyar interna­cionalistákra, a második vi­lágháború magyar partizán­jaira. A példamutató elődök nyomán, katonai esküjükhöz híven, a katonai előírások és szabályzatok szellemében le­gyenek méltó örökösei és folytatói népünk honvédő ha­gyományainak, legyenek jó katonái néphadseregünknek — mondotta, majd a párt-, ál­lami és társadalmi szervek, a szülők és a volt munkahe­lyek nevében jó erőt és egész­séget kívánt a bevonuló fia­taloknak katonai szolgálatuk ellátásához. Teljesítette éves tervét Lyukóbánya (Folytatás az 1. oldalról) Az aknában nemcsak so­kat, de a vártnál gazdaságo­sabban is termelnek. A ton­nánként több mint 35 forin­tos önköltségcsökkentést túl­termeléssel és takarékosság­gal érték el a lyukói bányá­szok. Az idén rekordtelj esi t­ménnyel büszkélkedhetnek Lyukóbánya elővájói is, akik október 23-ra teljesítették 5440 méteres vágathajtási tervüket. Jelentős ez abból a szempontból, hogy megfele­lően feltárt, előkészített szén- pászták állnak a jövő évi termelés rendelkezésére. Az elkövetkezendő esztendőben ugyanis a jelenleginél mint­egy 10 százalékkal több sze­net kell majd kitermelni. Az akna vágathajtói az év hát­ralevő részében még megkö­zelítően 1500 méter bányafo­lyosót akarnak kihajtani. Az Élüzem címre esélyes egyaknás Miskolci Bánya­üzem eredetileg 100 ezer ton- , nás többlettermelést vállalt ez évre. Tekintettel azonban az ország szénigényére, a vállalat érdekeire, a szocia­lista brigádok, az akna, az üzem vezetői - elhatározták, hogy megcélozzák az egymil­lió tonnás termelést. Ameny- nyiben sikerül felszínre kül­deni ezt a mennyiséget, pél­da nélküli eredményt köny­velhetnek el majd Lyukóbá- nyán, hiszen ennyi szenet még soha egy bányából nem termeltek ki. Ami ugyancsak nagyon fontos, hogy csökken a balesetek száma, a gyara­podó tonnákkal egyidőben javul a biztonsági helyzet eb­ben a bányában. K. L. Isti-pzfesáli Uncia az LKM-ta Műszaki-gazdasági konfe­renciát tartottak október 26- án a Lenin Kohászati Mű­vekben. Az írásos anyaghoz — amely részletesen foglal­kozott az I—III. negyedév termelési, kiszállítási, fejlesz­tési, beruházási, bérgazdálko­dási, munkavédelmi, szociá­lis, kulturális, készlet- és pénzgazdálkodási, anyag- és energiatakarékossági, szerve­zési tevékenységével —, dr. Szeppelfeld Sándor vezér- igazgató fűzött szóbeli kiegé­szítőt. Elmondta — többek kö­zött —, hogy a vállalat ter­melő tevékenysége az elmúlt háromnegyed évben sikeres volt. További együttműködés szükséges azonban a MÁV illetékeseivel, hiszen a vég­zett munka csak a megfele­lően ütemezett kiszállítás mellett értékelhető. Az utolsó negyedév felada­tairól szólva kijelentette: a feldolgozó ipar igényei foko­zódnak a kohászati termékek iránt, így megalapozott, jól szervezett munkával kell azo­kat kielégíteni. Leikey Zoltán raizkiállításái Tegnap este nyílt meg Mis­kolcon a József Attila Könyv­tár kiállítótermében Lenkey Zoltán Munkácsy-díjas gra­fikusművész rajzainak kiállí­tása. A megnyitón a jó ba­rátnak, a pályatársnak kel­lett volna bevezetőt tartani, azonban Feledy Gyula Kos- suth-díjas grafikusművész je­lenleg külföldi művésztelepen tartózkodik, gondolatait Kul­csár Imre színművész olvas­ta fel. Feledy a rövid beve­zetőben a rajzi feljegyzések műfaji létjogáért szól. Azt fejtegeti, hogy az embernap­jaink gigantikus méretei kö­zött is változatlanul kicsi, de világra nyíló kíváncsiságunk változatlanul igényli a min­dig múlékony élet titkainak intimebb vizsgálatát. Ennek a gondolatnak a jegyében fo­gant Lenkey most látható kiállítása is. Lenkey Zoltánt Borsod me­gyében, vagy akár az ország­ban is bemutatni már feles­leges, de különösen szükség­telen lapunk olvasóinak, hi­szen rajzaival hasábiainkon lépten-nvomon lehet talál­kozni. A mostani tárlatán, amely okkal viseli a Vázlat­lapok címet, mintegy 80 tus­rajzot és néhány rajzának ki­nagyított fotóját láthatjuk. E rajzok arról vallanak, hogy Lenkey mindenkor nyitott szemmel jár a világban, min­den megfogja, és élményeit, benyomásait azonnal rögzíti is, mégpedig a maga sajátos nyelvén, rajzban. Ahogyan Feledy Gyula bevezetőjében is megfogalmazódott, a rajzi feljegyzések műfaji létjogá­ért emel szót e kiállítás 90 lapja is. A többségben tiszta vonalú tusrajzok, tollrajzok közül igen sok Lenkey bulgáriai él­ményeit tükrözi. Az elmúlt években többször járt a ba­ráti országban, s így nem vé­letlen, hogy az utolsó évek rajztermését reprezentáló tár­latának mintegy a felét bul­gáriai élmények ihlették. Tengerparti részletek, világí­tótorony, régi bolgár városok utcái, házai, partközeli hajók, emberek a parton, sőt egy he­lyen még egy hadihajó is lát­ható a rajzokon, és már megjelennek a fürdőző embe­rek, vetkőzök, s egyebek raj­zai is. A bulgáriai kisvárosi élet, Bulgária tengerparti éle­te e rajzokon átszűrve jut el hozzánk igen érzékletesen. Itt áthatók a korábbi kiállítá­sokról részben már ismert madárvariációk, lovasvariá­ciók, itt van a Kövek és kagylók című rajza, ami már jóval több, mint vázlat, és természetesen sok-sok hazai táj, hazai emberek, életmoz­zanatok néhány vonással rög­zített emlékei is sorjáznak előttünk. Megkapók a pa­raszti udvarokat érzékeltető rajzai. ' Lenkey igen őszintén tá­rulkozik fel ezen a műhely­kiállításon. Amikor szívesen ajánljuk minden érdeklődő figyelmébe, ismét Feledyt kell idéznünk: ..MűhelykiAlli- tás keretébe gyűjtve, egy napjainkban különös megbe­csülést érdemlő munkásság csont- és érrendszerébe ve­zetve. erőteljesen demonstrál­ja Lenkey rajzművészeténck varázsát." A tárlat rendezé­séért. kitűnő katalógusáért és plakátjáért Fejér Ernőt illeti elismerés. (benedek)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents