Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-26 / 253. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ,1978. október 26., csüfőrtől: Kontárok és mesterek Az co világon 2nnl megtudhattam tőle, a nevet kivéve. Arról hallgatott. Egy épülő ház mellett: ta­tái koztunk és nem is vélet­lenül. Ismerősömet, akivel hozzáléptünk, ismerte, még­pedig jól ismerte, mert előre nevetett. — Na, jön a meggyőzés. — Zsebrevágta a kezét, válla mögött hátraszólt segédeinek; — ti csak dolgozzatok tovább — majd felénk fordult, és somolyogva megjegyezte: — TJgysem lépek be. Szendi János, a KIOSZ ell­esi titkára, akivel az épülő alpesi ház mellett megállunk, nem hagyta annyiban. De ő már hbsszabban beszélt. — Nem tudom, hallott-e arról, l hogy munkaviszony mellet^ is kiválthatja az ipart.. Félbeszakítás, gúnyosan: — hallottam. A titkár csak nyelt egyet, s folytatta: — Az új jövede­lemadó-rendelet szerint ön nagyon keveset fizetne. Fel­tétlen megéri, hiszen százezer forint után csak 20 ezer az elvonás. És, ha kiváltja az ipart, akkor törvényesen mű­ködhet. A válasz: — Minek? Hogy egy fölösleges papírral több legyen? És így folytatódott. Hosszú meggyőzés, rövid, tömör ber­zenkedés. Megtudtam, hogy ez a hét végi mester, munkana­pokon betanított munkás egy megyei építőipari vállalatnál. Hogy kliensek mindig van­nak. Szaladgálni sem kell ér­tük, helybe jönnek. A válla­latnál panelt szerel. Hogy itt alpesi házat? Elérti a kérdést, végigmén — Ne féljen attól, hogy összedől. • Ezzel vége. Minek is foly­tatnánk, közölte: hogy feltart­juk, megköszönte a beszél­getést, s választ sem várva sarkon fordult, távozott. Mi mentünk tovább. A titkár hallgatott. Miről is beszélne? Egy ilyen látványos kudarc után. Magába raktározza a kudarcos sértődését, elgon­dolkozik rajta egy kicsit, mi­előtt végleg elrakná a többi mellé. Én is eltöprengtem. Már csak arról, amit tudok. Ebben a Komárom megyényi terüle­tű járásban 82 település van. Javarésze kicsi, hegyek közé szorított falu, ahonnan a la­kosság menekül, kivándorol könnyebb életet keresve. De mégis többségükben évről évre épül ház. Régi, kocka alakú, vagy modernebb több­szintes. Épül nagyipar híján, hiszen ebben a járásban mindössze két szövetkezet van, s azok is inkább köz­épületeket létesítenek. A töb­bi vajon hogy épül, hiszen a titkár azt mondta: jelenlegi kőműves létszámuk annyira kevés, hogy a járásban épülő családi házak harmadára elég. A következtetés világos: a kétharmadot a jogtalan iparűzők, a kontárok hozzák tető alá. Eddig jutottam, ami­kor Szendi János megszólalt: — Holnap kiküldők ide egy pár kisiparost. — Az értetlen­kedést látva, hozzáfűzte. — Hét végeken általában 20—30 kisiparosunk járja a járás falvait, az iparhatóság meg­bízásából ellenőrzik a magán­építkezéseket. Jogkörük? Szinte semmi. Udvariasan, nagyon udvariasan elkérhetik a tervrajzot, amiből követ­keztethetnek arra, hogy ki építi a házat. Mester, vagy kontár Mivel általában is­merik egymást, tudják kivel állnak szemben, csak a nevet megtudni nehezebb. Legtöbbször a gazdát' kér­dezik: — Jaj de ismerős az az ember? Nem jut hirtelen eszembe a neve? Én is épít­tetnék, hogy hívják azt a kisiparost, aki magának dol­gozik? — Ha megtudják „fel­jegyzést” készítenek, amelyet a KIOSZ járási szervezete el­küld a járási hivatal illetékes osztályának, ahonnan az irat a községi tanácsokra vándo­rol, s ott döntenek a szabály­sértési ügyről. Három-négy hónapos átfutás után lehet zó csak büntetésről. Jogtalan iparűzésért milyen szabály­sértési büntetést szabhatnak ki? A válasz: — öt- és tízezer forint kö­zött. — És mennyit szabnak ki? — Ha egyáltalán megbün­tetnek valakit, sokszor meg­elégednek a helyi tanácsok 500 forinttal. Ezután következnek: a mi­ért? És erre azután nem könnyű felelni. A községi ta­nácsoknak érdeke, hogy nő­jön a falu, hiszen a kiosztott házhelyek csupaszon semmit nem mutatnak. Nagy az épí- ‘ őipari kapacitáshiány, kő­művesmester pedig legfeljebb csak a következő évben vál­lalná a megbízást. — Más tapasztalataink is vannak. Mivel ezekben a kis falvakban mindenki ismerőse, barátja, rokona mindenkinek, ki mer büntetést kiróni a só­gorára. Másrészt a tanácstit­kár is csak ember, s ha épít­kezni akar, akkor neki is kő­művest kell keresnie. így ha megbünteti a kontárt, eleve letehet arról a tervéről, hogy félig kész házára tető is fog kerülni. Cseppet nem volt szégyen­lős a mi emberünk, amikor azt kérdeztem, hogy mennyit keres. Napi ezret. így esetleg, ha meg is büntetik 500 fo­rinttal, elnézést a szóért a markába nevet, hiszen a fél- napi díja így is megmarad. Egyáltalán meg lehet győzni valakit? — Sokakat. Eddig legalább tíz ember lépett be a szerve­zetünkbe, ahogy megtudta, hogy munkaviszonyon túl is folytathat kisiparosi tevé­kenységet. Persze, ez a szám elenyésző ahhoz képest, ahá- nyan még mindig jogtalanul űzik az ipart. Mi minden erő­vel azon vagyunk, hogy tu­datosítsuk körükben: ma már feltétlen megéri törvényesen dolgozni. De úgy látszik, ez kevés. Tegyük hoz^íá, rengeteg pa­nasz érkezik, hogy málik a mennyezet, a parketta olyan, mint a Balaton és a többi, és a többi..., de ezek a pana­szosok jogorvoslást sehol nem remélhetnek. A kontár szám­adással csak önmagának tar­tozik. Erre fel mondta a mi mberünk: — Szemesnek áll a világ. De IlK'llílí8 ^ Lehet, hogy 1UMIUIJ» . csak az új­ságíró véleménye; amit le- f k, hogy addig, amíg nem csökken az igény családi há­zakra. A KIOSZ nem sokat tehet, mesterképző tanfolya­mot indít, hogy legalább saját kőművesei elsajátítsák, a többszintes házak építésének sajátosságait. Ezeknek a mes­terjelölteknek mérnökök ad­nak 'elő szerkezettant, amíg a kontároknak senki. Igaz, s ezt a KIOSZ-ban sem tagad­ják. a mesterképző tanfo­lyamokhoz kétéves szakmai gyakorlat és szakmunkás-bi­zonyítvány szükséges. És a mestervizsgáig a kontár leg- "Ujebb javításokat végezhet. rehát saját zsebére menne a dolog És miután megfelelő büntetés a jogtalan iparűzé­sért nincs, nem lehet csodál­kozni azon, hogy a válasz: — Hiába agitál, úgysem lé­pek be. (hármán) 1 »ipÉsás Itíiei Jó a versenynyilvánossáa A Miskolci Pamutfonó­ban a versenynyilvánosság például állítható. Mindenütt, ahol a dolgozók tömegesen megfordulnak: a folyosókon, a büfé előterében, a gyári udvaron, ebédlőben, könyv­tárban, tanácskozó-termek­ben olvashatók a termelési eredmények legfrissebb ada­tai, az élenjárók nevei és fényképeik is láthatók. Egy­séges méretű, üvegezett tab­lók sorakoznak egymás mel­lett. Amikor a szocialista brigádok megteszik vállalá­saikat. azokat máris publi­kálják. bemutatják, hogy melyik kollektíva, hogyan pályázta meg a -különböző címeket, kitüntetéseket. A jó hírt is gyorsan közlik. Ha valaki dicséretet kap, a szöveg máris olvasható. Legutóbb a Vologda szocia­i r* llliu lista brigád kapott szép el­ismerő oklevelet az Orszá­gos Béketanácstól békemun­kájáért. A köszöntés itt sem maradt el. A frisseség, a gyorsaság, az ízléses megje­lenés a legfőbb jellemzői ennek a nyilvánosságnak. Minden fontos dologról, hírt ad, tájékoztat, dicsér és népszerűsít. Fotó: Szabados Vörös tölgytől, erdei fenyőig A háromezredik hektár erdő : . v V Hír, rövidem A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság szendröi erdészetében ünnepség keretében átadták a háromezredik hektár erdőt. Számolás, hosszabban: va­lahol ebben a Rudabánya kö­zelében húzódó domboldalon van elültetve a 30 millió 220 ezredik csemete, amely a háromezredik hektár erdő- telepítés befejezését jelentet­te. Tizennyolc év alatt a hat­van centimétertől 12 méterig növő fák jelzik a 42 község határában dolgozó erdészet újító, természetformáló te­vékenységét. Az erdészet ve­zetője, Petró János. — Ennek a háromezer hek­tár, újonnan telepített erdő­nek a legnagyobb jelentősége az, hogy a rontott, sarj-ere- detú erdők nagy része helyén már értékes faállomány van. A felszabadulás előtt ezek az erdők uradalmi — egyházi birtokok voltak. Az erdőgaz­dálkodást, a művelést a ter­mészetre bízták, a fákat 20 éves korukban már kivágták. Volt olyan birtok, ahol a fák egy százaléka volt csak mag eredetű, a többi pedig érték­telen sárj-erdő. Azóta nagyot változott az ' erdőművelés. Az 1960-as években volt a fordulópont az üzemtervezési tervekben, hiszen ebben az időszakban ugrásszerűen nőtt a telepíté­sek aránya, s ugyanakkor egyre jobban vigyáztak, hogy adott termőhelyre a megfelelő fafaj kerüljön. Napjainkig a szendröi erdészet területén több mint 2300 hektáron újí­tották fel a régit, s 700 hek­A Petőfi házgyári brigád Hengermű Kubának Az NDK 1981 és 1983 kö­zött komplett acélhengermű­vet szállít Kubába. A hen­gerművet a Havanna közelé­ben levő Jósé Marti kohó­műben állítják fel. Az NDK- ' ból érkező létesítmény évi termelését 250 ezer tonnára tervezik. A magdeburgi ne- hézgépgyártó kombinátban a I'ubáliak szállítandó beren­dezéseken kívül a Szovjet­unió számára is készítenek kohászati berendezéseket. Üzbegisztánban épül tel Ázsia egyik legnagyobb acélműve, amelynek évi termelése 1.5 millió tonna gömb- és idom­acél lesz. Gyógyszeripari együttműködés A Szovjetunió és két -japán vállalat, a Nikken Chemical és az Iskra Industry megál­lapodást kötöttek, hogy kö­zösen végeznek gyógyszerku­tatásokat, mindenekelőtt a termékek Japánba történő ér­tékesítése végett. A lettor- i szági szerves kémiai kutató laboratórium mintákat és adagokat bocsát a Nikken rendelkezésére a gyógyszer- kereskedelmi Iskrán keresztül a lehetséges új termékekről. A Nikken ezután megvizs­gálja, hogy a gyógyszer elfo­gadható-e a japán piacon. A Szovjetunió 1975 óta érdekelt a japán piacon, amikor is si­keresen mutatkozott be Fut- raful elnevezésű rákellenes gyógyszerével. Atomerőmű Kanadától Románia két, egyenként 600 megawatt kapacitású atomerőművet vásárol a ka­nadai AECL-től több mint 1,6 milliárd dollár értékben. A kanadai cég a teljes tech­nológiát szállítja és gondos­kodik az erőművek működé­sének folyamatosságáról is. Az első reaktor építése a hí­rek szerint 1980-ban kezdő­dik és 1987-ben fejeződik be. Tizennyolc éve annak, hogy a 3-as ÉPFU kavicsbányái kirendeltségén 12 gépkocsive­zető elhatározta: szocialista brigádot alakít. Névadójuk­nak Petőfi Sándort válasz­tották. A közösség a bányá­nál kilenc évig vett részt a 'mozgalomban, majd az alsó- zsolcai házgyár beindulásával átkerült a házgyári elemek szállításához. A hosszú évek alatt sok feladatot, olykor problémát kellett megoldaniuk. Az út, melyen haladtak, nem volt mindig sima, egyenletes. A tenniakarás, a munkában való összeforrás azonban meghoz­ta gyümölcsét. A jelenleg 17 tagot számláló kollektíva 17 alkalommal nyerte el a szo­cialista címet. A hat arany­koszorús kitüntetés mellett elnyerték a vállalat, valamint a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést. A legbüszkébbek négis az MSZMP KB. által adományozott kongresszusi oklevélre, melyet a XI. kong­resszus tiszteletére indított munkaversenyben elért kima­gasló munkáért kaptak meg. Az alapító tagok között volt M. Nagy István is, aki kilenc éve áll a brigád élén. — A szép eredmények mel­lett voltak árnyoldalak is a bligád életében — emlékszik vissza. — így 1976-ban két kezdő brigadtag nem kielégítő magaviseleté miatt megrom­lott a légkör. Azóta rende­ződtek a sorok és a brigád munkája ismét a régi időkre emlékeztet. — Ez év első kilenc hó­napjában gazdasági felada­tainkat nyolc százalékkal tel­jesítettük túl. Az üzemanyag- megtakarításunk eléri a 8,9 százalékot. Sokat javult mun­kánk intenzitása is. ’ Együtt­működési szerződést kötöt­tünk a házgyári elemeket összeszerelő BÁÉV Május 1. szocialista brigádjával, ennek eredményeként több mint 40 százalékkal csökkent a vára­kozási idő az építkezéseknél. Az együttműködést tovább akarjuk szélesíteni. A ház­gyárban a gépkocsikat meg­rakó szocialista brigáddal is szeretnénk szerződést kötni. A gépkocsik biztonságos és folyamatos üzemeltetése ér­dekében üzemegységen belül íó a kapcsolatunk a házgyári járműveket szerelő Radnóti Miklós szocialista brigáddal. Ez évben szabad szombato­kon már három brigádtag gépkocsiján végeztünk motor­cserét a Radnóti brigád se­gítségével. — Az éves műszaki szemle előkészítésében a brigád egy szombat és egy vasárnapi na­pon teljes létszámmal Vett részt. Javítottuk, szépítettük gépkocsijainkat. Jóleső érzés volt hallani az elismerő sza­vakat a szemlét végző bizott­ságtól. — Miskolc városi T arme son a brigád, patronálási téve kenységét a legjobbak közöli emlegetik. A patronálás to­vábbi szabad időt von el a kollektívától. Hogyan jut mindenre idejük? — Hét éve már, hogy pat­ronáljuk a Heim Pál bölcső­dét és a Pozsonyi úti óvodát. Az idén betonjárdát, kerítést éoílettünk, udvart rendez­tünk. Felújítottuk a játszóte­ret, kijavítottuk a berende­zéseket. Az itt végzett társa­dalmi munka eléri a 400 órát. Lelkesedésünk a gyermekek szeretetéből fakad. A brigád­tagok közül egyikünknek sem jár gyermeke a fenti bölcső­débe. óvodába. A munkáért pénzben ki nem fejezhető él­ményben van részünk. Min­den ünnepségre meghívnak bennünket, ahol gyönyörköd­hetünk a gyermekek vidám, gondtalan játékában. — Hogyan teljesíti a brigád a közművelődéssel liapcsola- tos vállalásait? — A brigád minden tagja rendszeresen képezi magát politikailag és szakmailag táron telepítettek tí) erdőt. Az erdők 75 százalékában pe­dig már értékes tölgyfajták és erdei fenyő növekszenek. A 20 éves vágásfordök) he­lyett 40—100 éves korukba« termelik ki a fákat. Hogy ennek a háromezer hektár erdőtelepítésnek igaar értékét becsülni lehessen, idézni kell azokból az elő­adásokból, amelyek az át­adást jelképező szalagvágás előtt elhangzottak. Dr. Madas András nyugalmazott minisz­terhelyettes mondta: — Napjainkban a fa a leg­fontosabb újratermelhető nyersanyag. Az olajjal, a szénnel szemben képes újra­termelni önmagát. És ma már az olaj, a szén és az ér­cek után a népgazdaság ne­gyedik legfontosabb alap- nyaga lett a fa. egyaránt. Hatan pártoktatás­ban, míg a többiek szakszer­vezeti szemináriumon vesznek részt. Szakmai tudásunkat üzemi akadémián fejlesztjük. Ezen túlmenően ifj. Széni - iványi Sándor egyetemi elő­készítőre, Semesi Antal pedig közlekedési szakközépiskolába jár. A tanulás mellett szakí­tunk időt szórakozásra is. A közös kirándulás már hagyo­mánynak számít a brigád éle­tében. Ez évben Debrecenben a virágkarnevált néztük meg családtagjainkkal együtt. Kö­zösen veszünk részt politikai ünnepségeken is. Így május elsejét, alkotmányunk ünne­pét a Majális-parkban ünne­peltük meg. — Az eddig végzett munka alapján tudna-e rangsorolást adni a brigádtagokról? — A választás nagyon ne­héz lenne, hiszen minden Vngádtag elvégzi a rábízott feladatot. Talán lelkesedésben Héder Bertalan, Tóth Gyula, Semsei Antal, Nagy Mihály, ifj. Szentiványi Sándor múl­ják felül társaikat. Brigádta- gonként ez évben például ki­lenc szabad szombatot ál­doztunk fel társadalmi cél­ból. Ezen túlmenően kommu­nista műszakot is szervez­tünk. Legutóbb felhívással ordultunk az üzemegység dolgozói, szocialista brigádjai felé. hogy7 a KMP megalaku­lásának 60. évfordulója és november 7. tiszteletére szer­vezzünk még egy7 kommunista műszakot. Molnár Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents