Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-25 / 252. szám

1978. október 25., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Györgytarfon,

délben

Tanyavilág ez, Sárospataktól délre. A végtelennek tűnő sík vidéken itt-ott házak, házcsoportok cseréptetői pi- roslanak. Szépen művelt szántók, újonnan telepített gyümölcsösök között vezet a műút.' Gazdag e táj, s szemmel láthatóan szorgalmas emberek élnek errefelé.

A rádióban a delet harangozzák, amikor Györgytar- lóra érünk. Ez már falu, központja a környező településeknek. Magát a községet, s a hozzá tartozó Kolló-tanyát, Láplót, Szophomokot. ö- Györgytarlót, Piti-tanyát, Bonós-tanyát és a Gyümölcsöst mintegy 1300-an lakják.

Az első ember, akivel találkozunk, a postás. Vállán a bőrtáska, benne néhány levél, újság. Pacsuta János, már negybdszázada járja kerékpárjával a sokkilométeres körzetet, szinte mindenkit névről ismer.

— Mit kellett ma kikézbesítenem? — töpreng a kérdés hallatán, s máris sorolja: — Volt. 132 Szabad Föld, 14 Füles, 9 Ország Világ, 12 Tükör. 30 Ludas, 4 Képes Sport, 8 Népszava, 10 Népsport, 27 Észak-Magyarország, 2 Magyar Hírlap. Levelet 52-en, táviratot ketten kaptak, pénzesutalványnak nyolcán örülhettek.

Asszonyok jönnek, kannával a kezükben, s sorjával kivárják, amíg megtelnek az edények vízzel. Megállnak a közelünkben, kíváncsiskodnak, miről faggatjuk a postást.

— Meg tudná mondani — fordulok az inkább alacsony, javakorabeli férfihoz , — hogy mennyi televízió, rádió, személygépkocsi van a községben ?

— Mindjárt csak, no — kutat az emlékezetében. — Televízió 182, rádió 134 házban van. A rádiók száma mostanában „kopik” .. . Autóval öten rendelkeznek, de igénylése van beadva Kertész Józsefnek.

ötven év körüli asszony tart felénk, rajta vastagabb ruha, fején barhent kendő, a lábán posztócipő. Megszólítom :

— 'Hová viszik a vizet?'

— Hát haza — feleli, s néz rám nyílt, tiszta tel-: in tétével Sivák Jánosné. — A környéken csak ennek az egy artézi kútnak jó a vize — fűzi hozzá.

Mondják: az ásott kutakból ihatatlan talajvíz gyűlik ösz- sze. Így aztán ugyancsak örültek az emberek, amikor a hatvanas évek közepén megépítették a vízvezetéket, s ide tették a csapot. Azelőtt 2 kilométer távolságra, ÖG.yörgvtarlóra mentek az asz- szonyok. lányok vízért, ha babot akartak főzni ebédre.

— Van-e még Népsport? — áll meg mellettünk egy zömök. szőke fiatalember, s nyújtja a forintot az újságért. Mint kiderült. Polgár István, a tanyavilágban közlekedő egyetlen autóbusz vezetője.

— Rendszerint -nyolc fordulót teszek Sárospatakra naponta. Ez olyan 300 kilométer. Csak az utak ne lennének ilyen rosszak! — sóhajt, s elköszön; indul a járat.

A vízhqrdó asszonyok elmennek. magunkra maradunk. L'bacsapal gágogása töri apróra a hirtelen beállt csendet, majd valahol a közelben felberreg egy motorkerékpár.

A vegyesboltban nagy a sürgés-forgás; az imént érkezett meg a kenyér. Viszik is az asszonyok a fényes, barna héjú kétkilósokat, s az egykilós krumplival sütött cipókat. Fürge mozgású, gyors kezű fiatal nő a boltvezető; Rostás József né.

— Havonta 350 ezer forintot forgalmazok — említi.

— Igaz, ez az egyetlen bolt közel és messze távolban.

Kérdezem az egyik vevőt: megkap-e mindent, amire szüksége van?

— Azt nem mondhatnám — a hangja ostorként csattan.

— Most sincs liszt, piros paprika, napraforgóolaj.

— Hiába rendeltem meg a gyermek harisnyanadrágot, a tréningöltönyt, a mai napig sem hozták — panaszolja a boltvezető, s többen rábólintanak.

Felfelé haladva a „főutcán”, bekopogtatunk a fiókpostának, a Takarékszövetkezetnek, a körzeti rendőrségnek, a tanácsi és a Volán-kirendeltségnek helyet adó épületbe. Zárva minden, csak Kertész Lászlóné, a fiókposta vezetője áll a helyiség ajtajában. A 2ö éves fiatalasszony itt is született, férje asztalos, egy 4 éves kislány anyja.

— Miből élnek itt az emberek? — ismétli meg a kérdést. — A legközelebbi munkalehetőség az állami gazdaság és a vízügy... A többség azonban eljár Sárospatak, Sátoraljaújhely és Miskolc üzemeibe dolgozni. Sokan csak a hét végén, pénteken látják viszont családjukat.

— Szórakozási lehetőség?

— faggatom.

— Van itt egy klub, nemrégiben sajnos bezárták. A könyvtárunk viszont szép, új bútorok vannak benne, s 3 ezer kötet között válogathatnak az olvasni vágyók.

Kellene egy óvoda! — a kérés többször elhangzik a Györgytarlón és környékén lakók szájából. Sok a gyerek, s a jövőben valószínűleg még több lesz. A település ugyanis ellentétben az elhaló aprófalvakkal, gazdagodik, terebélyesedik. Valóban jogos a felvetés: kellene egy óvoda!

S lám milyen az emberi leleményesség! Fenyvesi Lászlóné udvarán most is hat fiúcska' homokozik, aulócská- zik, de olykor vannak kétszer ennyien is. A gyes-en lévő fiatalasszonynak is van két gyermeke, s ő szívesen vigyáz az utcából összesereg- lett játszópajtásokra is.

Az iskolában éppen szünet van, gyermekzsivajtól hangos az udvar. A hóna alatt kenyeret szorító, teltkarcsú, asszony, Kolobccsku Deme- terné úgy köszön ránk, mintha idevalók lennénk: Jobb napokat kívánok!

Megáll, nézi velünk a boldogan viháncoló iskolásokat. Egyszer csak megszólal:

— Jó itt már élni, s egyre jobb lesz. Emlékszem, hajdan egy csupor tejért reggeltől estig kapáltam a földesúrnak. De szegények is voltunk! Úgyszólván rongyokban jártunk, s kunyhóban laktunk. Most meg — mutat körbe — épülnél? a szebbnél szebb házak, s azon gondolkodunk: milyen színű legyen a belevaló bútor?!

Kolaj László

Ifjúsági parlament a 1 \K-han

Az ifjúságról szóló 1971. évi törvény megjelenése óta kétévenként tanácskozásokat tartanak a vállalatoknál, szövetkezetekben. A szocialista demokrácia e sajátos fórumán a fiatalok egyrészt értékelik saját munkájukat, összegezik feladataikat, véleményt nyilvánítanak az őket érintő kérdésekről. Az elmúlt hét végén a TVK-ban dolgozó fiatalok képviselői találkoztak az ifjúsági parlament keretében.

A tanácskozáson Huszár Andor igazgatóval az élen részt vettek a kombinát gaz-, dasági, párt és tömegszervezeti vezetői. A meghívott vendégek között foglalt helyet dr. Kovács Miklós, a Le- ninvárosi Pártbizottság első titkára, Lábas József, a Le- ninvárosi Tanács elnöke, s képviseltette magát a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is.

Az ifjúsági parlament elnöki tisztét betöltő Jakab Andorné megnyitó szavai után Huszár Andor, a TVK igazgatója tartott beszámolót. Beszédében részletesen szólott a kombinátban dolgozó fiatalok utóbbi két évben végzett munkájáról, a vállalat gazdálkodásáról. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az ifjúsági törvény végrehajtása eredményeképpen javultak a fiatalok élet- és munkakörülményei, bővültek a továbbtanulási lehetőségek, a kulturális, sportolási és szórakozási feltételek. Az igazgató nagy teret szentelt a gazdasági építőmunkának, a KISZ-védnökséggel megvalósuló termelőüzemek tevékenységének. Ezzel kapcsolatban megemlítette a polipropilén-gyár rekordidő alatt való felépítését és üzembe helyezését. Huszár Andor azután a pályakezdő fiataloknak biztosított segítségről beszélt. Számos példával bizonyította, hogy a kombinát vezetése egyre nagyobb támogatást nyújt a fiatalok továbbtanulásához és a családalapításhoz.

Nagy András, a nagyüzemi KISZ-bizottság titkára az ifjúsági parlament előkészítéséről. a fiatalok aktivitásáról beszélt. A 18 felszólaló között volt Csősz Gábor, az üzemi pártbizottság és Mészáros János, a szakszervezeti bizottság titkára.

A tanácskozáson elfogadott javaslatok kellő alapul szolgálnak a további eredményes munkához, az ifjúsági törvény maradéktalan végrehajtásához.

(f—b)

„Az idei ősz különösen nehéz számunkra”. Sokszor lehet ezt a mondatot hallani 1978 utolsó hónapjaiban Vietnamban. S ez nem véletlen, hiszen az 50 milliós szocialista ország valóban nagy nehézségekkel küzd: délnyugati határait sorozatosan megsértik a kambodzsai rezsim csapatai, északon a kínaiak okoznak feszültséget, s gazdaság is súlyos gondokkal küzd. Az építési azonban sem a fel- felújúló csatazaj, sem a hatalmas árvizek nem állíthatják meg. Igaz, ma ugyanúgy7, mint a legnehezebb

háborús időszakban, sok helyütt a nőknek kell vállalni a legnehezebb munkát. De legszebb ékességük, az arcukat díszítő mosoly, soha nem hiányzik róluk.

A hanoi „Március 8.” textilgyár dolgozói vállalták, hogy 1978-ban 400 ezer méterrel több pamutszövetet állítanak elő a terve- zettnéL

Felső kép: a főváros, Hanoi lakói hozták létre Lám Dong tartomány Dúc Trong járásának új gazdasági zónáját. Ma már 2300 hektáron termelnek az új szövetkezet tagjai. 800 hektáros kukoricaföldjükön évente kétszer takaríthatják be a termést.

Balra lent: A fakitermelés fontos ágazata a vietnami népgazdaságnak.

Thanh Chuong járás erdő- gazdaságában nag3’ szerepe van az „őserdő négylábú traktorának”.

Jobbra lent: Az újjáépítéshez többek között téglára és cserépre is szükség van. Az építésügyi minisztérium téglagyárai célul tűzték ki, hogy eredeti tervüket, amely 170 millió tégla és cserép előállítását írta elő, — túlteljesítik. Képünkön: a Yen-Bingh-i téglagyárban.

Világok

Megnéztem a Braille-írást. A síkból hat pont megfelelő variációja emelkedik ki. amelyet az ujjheggyel érzékelni lehet. Nemcsak a szavakkal, hangokkal, e betűkkel is teljesebb a vakok világa.

Sorstársak, vagy tagtársak —, nem mindegy hogyan nevezzük őket. Mert a cél a fontos. Birtokolni a tudást, érezni a szépet, tenni a hasznosat ... A vakok és gyen- génlátók szövetsége 1918-ban alakult meg Budapesten. A felszabadulás után, az ötvenes években újjászervezték a szövetséget, az országhatárokon belül szélesítették érdekvédelmi tevékenységét.

Ezerki lencszázölvenhárom nyara: megalakult a szövetség Borsod megyei szervezete. Kettős évfordulóról emlékeztek meg az elmúlt napokban Miskolcon a vakok és gyengén látók szövetségéhez

tartozók. Hatvan éve, hogy létrejött hazánkban a segítő szándékú közösség, s huszonöt éve annak, hogy megyénkben is megkezdte működését az érdekvédelmi szervezet.

Horny álc Lajos, a szervezet borsodi titkára, a kezdeti lépésekről beszél:

— A feladat annak idején a tagszervezés megindítása volt. Vagyis, társaink anyagi létét, alapját megteremteni. A szervezet ekkor főleg alkalmankénti segélyeket kért. A vakok rendszeres szociális segélyezése csak jóval később, 1961-ben kezdődhetett el. Ma az országos szövetség 18 ezer 300 tagot számlál, megyei szervezetinknek 1333 tagja van. Egyik legfontosabb feladatunk munkába állásuk segítése. Százhuszonhárman dolgoznak napjainkban közülük.

— Nagyon kevesen ...

— Nem pusztán a kezdeményezés kudarca az oka. A tagtársak jó része már a nyugdíjkorhatár felett van. Igaz, az eltelt huszonöt év alatt sok nehézséget kelleti leküzdeni, amíg dolgozni akaró tagjainkat képességeiknek megfelelő munkakörbe állíthattuk. A hagyományos szakmákon kívül, mint a kefekötés, a kosárfonás, vagy a seprűkötés, ma már igen sokan gyógymasszőrként helyezkedhetnek el az egészség- ügyi intézményekben. Mégis, a legtöbben telefon alközpont-kezelőként dolgoznak; megyénkben közel ötven ember e munkát végzők száma. Viszonylag új szakma a vakok körében a programozó számítógépkezelő, ám mind több lesz a speciálisan elkészített számítógép.

— Honnan a segítség, hogy mind többen dolgozhassanak?

— A vak, a látásfogyatékos emberek munkába helyezését rendeletek segítik elő. Több olyan vállalat, intézmény van Miskolcon és a megyében. ahol készséggel támogatják kérésünket. A tanácsok egyébként nemcsak a munkalehetőség megteremtésében, hanem a tagok felkutatásában is segítő jobbot nyújtanak. A jogos lakásigényeket folyamatosan kielégítik megyénkben —, ez mindenképp nagy könnyebbséget jelent szervezetünknek.

— Ahhoz, hogy dolgozzon az ember, tanulni is kell.

— A Borsodban élő gyen- génlátó gyerekek felkutatása, beiskolázása szívügyünk. Debrecenben tanulhatnak. Budapesten szakmunkásképző működik, megyénkből is járnak ide vakok. A Braille írás—olvasás elsajátítására itt, Miskolcon teremtettünk lehetőséget. Az országos szövetség tqbb ezer kötetes Braille könyvtárából, hangos könyvtárából rendszeresen kölcsönözhetők könyvek, kazetták. Lemezklubunk is várja az érdeklődőket. Mindezek mellett igen népszerű politikai vitasorozatunk: a szervezet kultúrtermében pedig gyakrah fellép húsztagú négyszólamú vegyeskarunk.

(mikcs)

Ősz Vietnamban