Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-14 / 217. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. szeptember 14., csütörtök FILMLEVÉL Nyolcvan huszár Sára Sándor három minőségben is jegyzi a mától látható és minden bizonnyal igen sok néző ízlésével, tetszésével, érzéseivel találkozó filmet: társszerzője a forgatókönyvnek, — Csoóri Sándor a másik szerző —, ő a film operatőrje és ő a rendező. Az elsősorban operatőrként ismert kiváló filmművész harmadik önálló játékfilmjével jelentkezik. Ugyanakkor Kosa és más rendezők filmjeiben is több az ő közreműködése, az egyszerű operatőri tevékenységnél, a legtöbb esetben bátran tekinthetjük társalkotónak. A Nyolcvan huszár esetében három irányú részvétele a film alkotásában annyira meghatározó, hogy szinte kizárólagos alkotónak tekinthető, mégha a forgató- könyv dialógusain, a történeti szál vezetésén igen markánsan érződik is Csoóri Sándor munkája. A Nyolcvan huszár valójában költött alakok együttese, de megvan ennek a huszárszázadnak a történelmi őse. Már az általános iskolában mindenki megtanulja Petőfi Lenkey százada című versét, tud arról a huszártisztről, és századáról, aki az 1848-as szabadságharc hírére ezer kaland, veszély és küzdelem során, a császári paranccsal szembeszállva hazahozta Lengyelországból huszárjait, hogy ne a messzi idegenben tétlenkedjenek, vagy segítsenek védeni, erősíteni az osztrák császár hatalmát, hanem itthon vegyenek részt ß. szabadságharcban, küzdjenek a császár ellen. Lenkey százada szolgálhatott mintául a Nyolcvan huszárhoz. A filmben egy lengyel, közelebbről galíciai kisvárosban állomásozó magyar huszárszázad egyik embere, bizonyos Korsós András megszökik, vagy legalábbis szökni próbál. Kitűnik, hogy a huszárok, bár hosszú-hosz- szú évek óta nem jártak otthon, hallottak róla, hogy valami történt Magyarországon. 1848 van, forrong egész Európa. Lehetetlen a többségben magyar parasztlegényekből. álló huszárszazad előtt titokban tartani a szabadságharc hírét. A tisztjeik is tudnak a forradalomról, s amikor a szökevény felderítésére huszárokat is indítanak, elhatározzák, hazatér-i nek. Elhatározásukat csak erősíti, hogy az elfogott Korsóst nekik kell megvesszőzni, sőt, őket állítják szembe a lengyel polgárokkal, akik az osztrák tábornok háza előtt tüntetve társaik szabadon bo/ csátását követelik. A magyar huszárok nem támadnak a tüntető lengyel polgárokra. Parancsnokukat meg is fosztják a kardjától, s ezek az események csak erősítik az elhatározást; mindenképpen haza kell jutni Magyarországra. A film ennek a hazafelé tartásnak a történetét mondja el rendkívül izgalmas, 1 látványos képsorokkal, amelyekben szinte kockáról kockára megcsodálhatjuk Sára Sándor kompozíciós készségét, képi kifejező erejét. Szükségtelen itt elmesélni, milyen és hányféle nehézségbe ütköznek útközben, ellenség és a természet miként ritkítja soraikat, miként üti fel itt-ott fejét a kishitűség is. A látvány, ahogyan vad folyókon és zord sziklákon — a Dnyeperen és a Kárpátok gerincén — átküzdik magukat. A lovakkal való átkelés a hegyen valami csodás lovas és operatőri bra- ur. S amikor ezen a nehéz menetelésen, nehéz úton egyre fogy a század létszáma, otthon az ellenség várja őket. Alig páran maradnak életben az ütközet után, kapitányuk elesik, egy másik tisztjüket megfosztják tiszti rangjától, halálra ítélik a császár emberei. A huszárszázad hazatérése, önfeláldozó küzdelme hiábavaló volt. A szabadságharc elbukott. Sára Sándor filmje több mint látványos történelmi képeskönyv. Több, mint csodásán fotografált huszárkalandok hosszú sora. Kicsit túl hosszú is. Ugyanakkor viszont olyan film, amely nemcsak ennek a történelemből ismert huszárszázadnak az emlékét idézi, hanem mondandója messze túlmutat az egyetlen eseményen, vagy akár egyetlen háborún. Másrészt viszont kiérződik belőle valami keserű fátumba vetett hit: a magyar hiába küzd, egyedül van, eleve bukásra ítéltetett. Tagadhatatlan, hogy az adott korban elbukott a szabadságharc. De éppen 130 esztendővel utána ez a nagy magyar magára hagyatottság már korrekcióra szorulna. A művészet szintjére emelt történelem nem hagyhatja figyelmen kívül a világban és közvetlen környezetünkben is végbement változásokat, ha a konkrétan ábrázolt eseményen túl is akar valamit mondani. Márpedig Sára feltehetően nemcsak 1848-ról akart szólni, nemcsak szép lovasképeket akart nyújtani. célja nem történelmi kaland- film alkotása lehetett. Mindezekkel együtt szép film, s ha kicsit hosszabb is a kelleténél, feltétlenül érdemes a megtekintése. Különösen ajánlható serdülőkorú fiataljainknak. Benedek Miklós Az MHSZ B.-A.-Z. megyei Gépjárművezető-képző Iskola nem hivatásos személygépjármű-vezetői tanfolyamot indít minden hónapban folyamatosan Legközelebbi tanfoiyamindítás: 1978. szeptember 15-én, szeptember 25-én, október 10-én 1978. szeptember 19-én GYORSÍTOTT TANFOLYAMOT INDÍTUNK! Jelentkezés, bővebb felvilágosítás: Miskolc, Rákóczi u. 12. szám, fszt. 5-ös szoba ALVÓ Pethő János tusrajza Olvasó gyerekek Talán még az iskoláknál is nagyobb a könyvtárak szerepe abban, hogy rendszeres olvasóvá váljanak a gyerekek — hangsúlyozták a gyermekkönyvtárosok országos tanácskozásán. Elsősorban a falusi gyerekek érdeklődését kell felkelteni az olvasás iránt. Egy fővárosi gyerek 14 éves koráig nyolcszor-ki- lencszer több könyvet olvas el, mint a falun élők, pedig az általános iskolások nagyobb része — 50 százaléka — falusi lakos. Az idén, es jövőre a nemzetközi gyermekév programjának részeként — számos országos és megyei szerv, intézmény szervez olyan programot, amelynek elsődleges célja az olvasás iránti igény felkeltése a vidéki gyerekek körében. Az új zenei évad (Gonda Ferenc, az Országos Filharmónia miskolci kirendeltségének vezetője tájékoztatott az idei hangversenyévadról) Amikor meghallgattam a tájékoztatást és kézhez kaptam az írásos propagandaanyagot, eszembe jutott a Napjaink 1964. január 1. számában Mura Péterrel folytatott beszélgetés: „Jó lenne, ha a Filharmónia több, kisebb, 3—4 hangversenyből álló bérletet hirdetne és tekintettel lenne a közönség igényeire.” Ma 14 évvel később ezt mondjuk: Örömteli, hogy a Filharmónia már alig képes a bérleti igényeket kielégíteni, ezért a 10 hangversenyből álló „téli bérlet” mellett 6 hangversenyből álló .munkás” bérleti sorozatot is indított, további négyet az egyetemisták számára. Hangsúlyoznom kell, hogy ezek a sorozatok nem színvonalban, hanem jellegben — az összeállításban különböznek, ösz- szesen tehát Miskolcon a felnőttek számára — nem számítva a diákoknak rendezett sorozatokat — 20 hangverseny lesz. A megye városai- ' -n 13. Ebből Leninvárosban 5, Özdon 4, Kazincbarcikán 4. A 20 miskolci hangversenyen elhangzik — jelzetten — 41 alkotás, vannak műsorok, ahol csak az együttest jelzik. Vezényelnek: Lamber- tó Gardelli európai hírű, városunkban már többször megfordult karmester, Mihály András Kossuth-díjas, az Operaház jelenlegi igazgatója, Németh Gyula, szintén nem kis hírű dirigens, Reményi János, a Miskolci Bartók Kórus vezetője, több nemzetközi díj nyertese, Mura Péter Liszt-díjas, érdemes művész, Kóródi András Kossuth-díjas, az NSZK-ból: Volker Schmidt Gertenbach, az NDK-ból Kurt Masur. A megye városaiban Róna Frigyes, Lukács Ervin, az Ope- rr.ház karnagya, Szalatsy István Tovi Lifsic (Szovjetunió) ér Kobayashy Ken-icliiro. Az előadók között nagyszerű együttesek: a Budapesti Kórus, a Miskolci Bartók Kórus, a Budapesti Kamara- együttes, a Lipcsei Gewandhaus zenekara, a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Szólisták közt a legkitűnőbb magyar és külföldi művészek: Ránki Dezső, Szenthelyi Miklós (hegedű), Rados Ferenc (zongora), Jack Händler Csehszlovákia, Andrej Gavrilov Szovjetunió, és miskolci művészek. E kicsit leltárszerű tájékoztatás után néhány gondolat a bemutatásra kerülő művekről: Az évadnyitó hangverseny mind a „téli bérletben”, mind a „munkás”-bérletben az Állami Hangversenyzenekar, a Budapesti Kórus, neves magyar szólisták részvételével Rossini: Stabat Mater c. oratóriuma lesz. Gardelli vezénylésével. A nagy érdeklődésre való tekintettel, a sportcsarnokban hallgathatják bérletben és azon kívül az érdeklődők. Mind a mű, mind a vezénylő karmester és az együttesek nagy élményt ígérnek. Rossini neve az operairodalomból ismert, éppen ezért lesz különleges a ritkán hallható mű, nagyon értő karmester kezéből. (1978. október 15. vasárnap este 7 óra.) A művet Kazincbarcikán is előadják. A „téli bérlet” december 18-i hangversenye a nagy együttest kedvelőknek szintén zenei ünnepnapot ígér. A Miskolci Bartók Kórus Reményi János vezényletével előadja Händel egyik legnagyobb szabású és legnépszerűbb oratóriumát a Messiást. Ez a mű már Händel életében 34 előadást ért meg, és az angol közönség Händel óta a világhírű Halleluja tételt mindig állva hallgatja végig. Sokat várhatunk a Korunk zenéje címen hirdetett Mihály András vezette hangversenytől. S a többi, bizonyára kitűnő zenei alkalom mellett még egy nagy cseege ígérkezik a Lipcsei Gewandhaus zenekarának hangversenye. A Lipcsében már 1781 óta rendezett bérleti hangversenyeket nem kisebb művészek vezették, mint: Mendelssohn, Artur Nikisch, Furtwängler és Bruno WaL tér. A munká?bérleti sorozatban a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttese férfikarának közreműködésével Kodály Háry Jánosát hallhatják majd az érdeklődő’- Mura Péter vezényletével. A diákok számára rendezett, okosan választott „tematikus” hangversenyek bizonyára segítik majd e végtelen birodalomban való jobb tájékozódást. Jelzett ösvényeket mutatnak a következő ímet viselő koncertek: A természet hangjai a zenében; A szabadság eszméje a zenében ; Magyar zeneszerzők. (Milyen szép lenne egyszer, ha megszólalhatna a még élő — a maga idejében pálya- díjnyertes műve Hollósy Kornél miskolci zeneszerzőnek, a Napáldozat, ami a budapesti Vigadóban és a rádióban oly sokszor elhangzott, vagy a Diadalünnep nyitány!) Folytatva a diákoknak indított sorozatot „Munka a zenében” is teret kap. Az irodalom és zene szép kapcsolatát fogja szolgálni Jancsó Adrien, Faragó Laura és Kertész István sorozata. Néhány sort még feltétlen szentelnünk -kell egy egészen új kezdeményezésnek, amely megyénk szocialista városai és testvérmegyéi közötti művészi megismerést és kapcsolatot indít el. E célból szerepel Kazincbarcikán a Bolgár Kamarazenei Kollégium Együttese, és Leninvárosban a Lett Kamarazenekar Tovi Lifsic művészeti vezetésével. A zenéről lehet írni, sőt lehet —, aki tud — szépet írni —, de a zenét mindenek előtt hallgatni kell. Mert, ha nem is adunk Shakes- peare-nek mindenben igazat: „Az az ember, akiben nincs zene, s akire édes összhang sohase hat, gyanús ...” abbpn adjunk neki igazat: „Hallgasd a zenét!” V. Zalán Irén „Egy üzem egy hónapja a közművelődésben ” A Diósgyőri Gépgyárban folyamatban levő közművelődési programsorozat első hallásra talán formálisnak tűnhet. Nézzük közelebbről, mit is jelent az „Egy üzem egy hónapja a közművelődésben”? A DIGÉP-ben a vállalat- vezetés minden szintjén komolyan veszik s támogatják a közművelődési törvény megvalósítását. Ez a forma —, amint kitűnt — korántsem azt jelenti, hogy egy hónapig „közművelődik” egy üzem és aztán vége a figyelemnek. Éppen az ellenkezője. A gyár közművelődési bizottsága komolyan veszi, hogy van egy munkás művelődési központ a Vasas Művelődési Házban. Komolyan veszi, hogy ott •olyan főállású népművelők működnek, akik segíthetnek abban, hogy a helyi művelődési elképzeléseket a legjobb, leghatásosabb formában valósíthassák meg. Az elképzelés —. amely már folyamatosan meg is valósul — az, hogy a művelődési központ munkatársainak segítségével kidolgozzák egy üzem közművelődési prog- iamját egy hónapra. Ez idő alatt minden támogatást megkapnak, s utána rajtuk múlik, hogy a „minta” alapján hogyan lesz tovább. Ez idő alatt megtartják a „Ma este tiéd a klub” — rendezvényt, amely összejövetelnek komoly politikai és közéleti tartalmat adnak. Filmankéto- kat, munkás—művész találkozókat rendeznek, tárlatvezetővel kiállítást látogatnak, közös színházlátogatást valamelyik fővárosi színházba, amihez a . gyár gondoskodik az utazási lehetőségekről. Már néhány gyáregység lebonyolította a rendezvénysorozatot. Jól sikerült az L- gyáregység hónapja, amely emlékezetes záró klubesttel ért véget, ahol pc'beat-műsort adtak. A műszaki fejlesztésiek hónapja sikeres irodalmi vetélkedővel ért véget, irodalmi összeállításukhoz színészeket is meghívtak. Az ■ energia-gyáregység példája arra figyelmeztet, hogy nen érdemes túl sokat tervezni, csak annyit, amennyi meg is valósítható. Egy hónapban három-négy gyáregység is intenzíven „közművelődik”. Októberben többek között a kereskedelmi igazgatóságra is sor kerül, 'essünk néhány pillantást az- ő terveikre. Nagyon érdekesnél ígérkezik a „Mini-tárlat” —, ahol a gyáregységben dolgozók képzőrAűvészeti kísérleteit mutatják be, s bírálják el végül, meghívott képzőművész segítségével. Fzerepel a programban sport, autó-ügyességi verseny, autós bükki túra. színművészek bevonásával műsoros klubest. De még egy lövészversenyt is beiktattak. A diósgyőri Vasas Művelődési Központban A dánt Gé- záné népművelő koordinálja .1 a mozgalmat. Elmondotta, hogy az a fő céljuk: adjanak mintát, példát, a gyáregységeknek, hogyan kell aktív közművelődési tevékenységet folytatni az üzemben. Jó dolog, hogy ezt a segítségnyújtást maguk az üzemek igényelték. A terv szerint —, ha végigmentek valamennyi gyáregységen — kezdik elölről, de akkor már értékelik azt a tevékenységet is, ame- lyr‘- közben önállóan folytattak. A DIGÉP és a művelődési közoont hatékony, jó kap- csolatának a követendő példája arra figyelmeztet, hogy nem elég a közművelődésről beszélni, nem elég formális terveket készíteni, hanem kölcsönösen kell keresni a módját, hogyan lehet valóban végrehajtható terveket készíteni, s miként kell azokat értékes tartalommal megtölteni. (Adamovics)
