Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-09 / 213. szám
................ ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 _ Elfecsérelt nyári hónapok 1970. szeptember 9., szombat Talányok a művészetben A közérthetőség színe és visszája Nem írom le újra és újra, hány millió forintba került á Diósgyőri Vasas Művelődési Központ. Kinek címezve és miért kezdenék annak elemzésébe, milyen fontos közművelődési feladatot kellene a háznak betöltenie nemcsak a munkáslakta kerületben, hanem az egész város életében. Az üzemek dolgozói, a város lakói mindezt már tudják, tudják azok a hivatásszerűen művelődési ügyekkel foglalkozó emberek is, akiknek szép alkotó tervei, elképzelései megakadtak. Akiknek a panaszt és a sürgetést címezni kellene, ... hát igazán nem is tudom .. érdemes még ezek után cikkezni a témában? Május végén, amikor a művelődési központot be kellett zárni, szinte az egész .ország A Parlament Vadásztermében az ország 20 kiváló népművelője vette át augusztus 18-án a kitüntetést dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkártól. Borsod megye kiváló népművelője ebben az évben Elek Menyhért, a do- maházi hagyományőrző népi együttes vezetője. Az 1200 lakosú Domaháza a Hangony patak völgyében fekszik, magas hegyekkel körülvéve. A régi pásztorélet- módoi ma már csak az együttes aikán felcsendülő pásztor- és betyárdalok őrzik. A lakosság egy része a helyi termelőszövetkezetben, másik része az Ózdi Kohászati Üzemekben, illetve a környező vállalatoknál dolgozik. A domaháziak erősen kötődnek lakóhelyükhöz, kevés az elvándorló, a városba települő. Ennek a kötődésnek egyik magyarázata az a ma is elevenen ható népi kultúra, amelynek továbbélését bizonyítja a hét éve működő Pávakör, de azok a korábbi évekből származó népdal- gyűitemények is — Domahá- zi Ivó, Domahá7Í Fonó —, amelyek Latos Árpád tevékenységét idézik. Elek Menyhértben az együttes igazi vezetőre talált. Jó szervező, jó irányító. Dicsérő vagv elmarasztaló szavait egyaránt megértéssel fogadják. Ttt született, itt élte aoa nélküli gyermekkorát, cselédmunkával járulva hozzá az édesanva csekélyke keresetéhez. Nem a lehetőségen, az akaratereién múlt a felemelkedés. Elvégezte a tanítóképzőt, s visszament a falujába tanítani. Közben matematika—fizika szakon közvéleménye értesült — a különböző sajtóorgánumok révén — a „miskolci példáról”. Ez a példa enyhén szólva szégyellnivaló. Az ember joggal hitte, hogy miután minden így terítékre került, most már azon lesznek az érintettek, hogy a Regrövidebb időn belül munkához lássanak, kijavítsák a kijavítanivalókat, pótolják a pótolnivalókat, hogy mielőbb lekerülhessen a művelődési központ ügye a közvélemény naoi rendjéről. Eltelt június, július, augusztus. Szeptember eleje lévén, elmentem az egyszer már általam is „büszkeségünknek” nevezett épületbe. Ismerve építkezési szokásainkat. azt hittem, a befejező munka hajráját tapasztalom a házban. tanári képesítést szerzett, vezette a községi könyvtárat, színjátszó csoportot szervezett, majd a művelődési ház igazgatója lett. Hatodik éve az általános iskola igazgatója is. Munkaidő-szabad idő nála összemosódott, egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Délelőtt, az iskolában a tanévkezdés ezer apró gondja közt találtam, este a Pávakor próbáján. Lelkesen készülnek a szeptember 16— 18-i romániai vendégszereplésre. mert ez lesz az első külföldi fellépésük. Hiába, minden újabb közönséggel való találkozás ismeretlen izgalmakkal jár. Az országosan háromszor kiválóan minősült envüttes több rádió- és tv-fellépés után sem nélkülözheti a vezető biztatólelkesítő szavait. Elek Menyhért nem fukarkodik a szavakkal, de annál is többet ér, ha leül a zongorához és leüti a kezdő dallamot: ,.Do- maházi hegyek között...” Fiatalok és öregek teljes szívvel éneklik szülőföldjük dalait. Közben azon gondol-1 ködöm, mit jelent ma népművelőnek lenni? Sok-sok munkát, de elismerést, megbecsülést is. Bizonyság rá Elek Menyhért példáia. A kitüntetés nem ajándék, hanem kötelezvény. Mi az a belső indíték, amit Elek Menyhért a jövőben a maga számára kötelezőnek tart? — Elsősorban a közoktatás és közművelődés kapcsolatának megteremtése helyi viszonylatban, az együttes teljesítőképességének fokozása, új, fiatal tagok szervezése. T. Csépányi Valéria Méghogy befejező hajrá?! Csend, rend, se egy állvány, se egy munkás, de még egv ottfelejtett kalapács sinas. Mi az, ami van? Űjabb jegyzőkönyv, levélmásolatok, telefonálgatások tömegéről szóló panasz. Soroljam, mit hova, mikor, kinek? Már ez unalmas! A három nyári hónap teljesen elfecsérelődött. A Vasas Ifjúsági Park pótolta a helyiséghiányt. De a szabadtéri rendezvényeknek most már véget vet az ősz. Kezdődnének a klubfoglalkozások, s mindezek mellett igen nagy szükség lenne a nagyteremre is, hiszen még a Miskolci Nemzeti Színház is tervezte, hogy bizonyos műsoÚjhelyi napok Tokajban A Sátoraljaújhelyi városi Tanács művelődésügyi osztálya és a tokaji művelődési klub közösen rendezi meg szeptember és október hónapban a Sátoraljaújhelyi napok Tokajban című változatos programot. A rendezvény- sorozatot vasárnap, szeptember 11-én délelőtt 11 órakor nyitják meg a tokaji volt görögkeleti templomban, ahol a sátoraljaújhelyi festők műveiből rendeznek kiállítást. Ezt követően tanár—diák hangversenyt tartanak. Szeptember 30-án a Tokaj- hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát rendez kiállítást és borbemutatót. Tokaj- Hegyalja rekonstrukciójáról Kardos János kertészmérnök tart előadást, majd bemutatásra kerül Bodnár Sándor főborász ex libris gyűjteményének anyaga. A Tokajban megrendezett sátoraljaújhelyi napok október 1-én hagyományos szüreti programmal folytatódik. A szüreti napon felvonulást terveznek, délután pedig a Hegyalja táncegyüttes ad műsort a Bodrog-parti szabadtéri színpadon. Október 30-án sátoraljaújhelyi származású zeneművészek hangversenyére kerül sor. rókát kivisz a művelődési központba. Mindebből egyelőre semmi sem lesz. Egy közművelődési intézmény tevékenységét nem lehet forintban mérni úgy, mintha jíeldául egy termelőüzemet kellett volna hónapokra leállítani. Nem lehet forintban mérni a háromhónapi tehetetlenkedést. Van azonban szocialista munkaerkölcs, közösségi dolgaink iránt érzett számon kérhető felelősség. A Televízió a napokban már itt járt, s újra érdeklődött. Az nagyon szép lesz, ha az ország közvéleménye elé kerül most már nemcsak a ház építkezési ügye, hanem az a nagyvonalú „ej, ráérünk arra még”- szemlélet is, amely az elte'lt három hónapot jellemezte. Legalább már ezt a poént kihagyhattuk volna! (Adamovics) Hozhatta a társadalmi tudat fejlődése, hogy a kultúra szférájában rendre visszatérő fogalmainkról felismertük: időszerű ■ kiterjeszteni azoknak nomenklatúráit, valami általánosabb, kollektivebb tartalmú meghatározottságig. Így emelte anyanyelvűnk szinte legyezőszerűen a gondolkodás fogalmi kategóriáját a közgondolkodáséba, a szellemét, a közszellembe. így válhatott — lassacskán a (köz)napi szóhasználatban is már — a művelődésből köz- művelődés. az oktatásból közoktatás stb. Jórészt hasonló fogalomtágulás eredménye, ha adott művészeti teljesítmények mérlegelésekor közérthetőségről beszélünk. Legtöbbször, sajnos, csak elvétve, hiszen az esztétikai megközelítés általában rangon alul kezeli, a hétköznapi pedig szemérmesen eltitkolja, hogy valamely alkotás közérthető, vagv sem, azaz érthető-e a nagyközönség számára, avagy birtokba- véte’éhez nehezen adja meg magát. Műelemzés rendszerint nem érzi feladatának, hogy az átlagolvasó (néző, hallgató) kapacitására, legalább mint részleges szempontra is. hagyatkozzék — az átlagolvasó (néző, hallgató) pedig szégyenérzetből vagy mázos sznobizmussal félrefolia, odahagyja, amit nem ért, szívesebben letagadja. semmint szembenézne vele, s a tanácstalanságát megvallaná. Egyszerűen nem sikkes valamit nem érteni; így hát csillogó ruhát láttat a parvenű kánrázat akkor is, ha a király meztelen. Nincs abban semmi rös- tellnivaló, ha bevalljuk, „igen sok igényes, iskolázott, érdeklődő olvasó kínlódik ma is. szembekerülve Thomas Mann Doktor Faustusá- val. Joyce. Proust műveivel”, vagy ..sok múltbeli érték befogadása problematikus, ám mennyivel inkább az igen sok kortárs műé”, s hogy „gyakorta hallani, nem értem Juhász Ferenc. Pilinszky több versét, Mándy Iván szépprózáját. Páskándi Géza drámáját és így tovább”. Frappánsak a példák, célra- tartóak, hiszen -az irodalom első vonalából kiragadottak. A tudatosított talány ugyanis nem talány többé, ameny- nyiben lehet rágódni, töprengeni a megoldáson, még akkor is, ha az nem olyan gyors és kézenfekvő. Ha tudom, hogy mások se értenek valamit, amelynek pedig az értéke evidens, majd csak tesz azért a kollektív bölcsesség, hogy közeledjenek a mű és a befogadás ollószárai. Régi bölcsesség: előbb felismerni, kivallani kell az ellentmondásokat, hogy tompít- hatóak, megszüntethetek legyenek. És még nincs is szó a képzőművészeti, sőt a zenei közérthetőségről, nóta bene gyanítom, itt keményebb fába vágna a fejsze. Laikus közelítéssel1 tudniillik a szépirodalom érthetősége természetesnek látszik. Aki ismeri az ábécét, tud olvasni. előbb-utóbb (magyarázó szövegekkel. segítséggel) majd csak megért egy verset vagy regényt. Hanem a kéo- zőművészet és a zene ábécéjét mennyivel kevesebben ismerik; ,ezen alkotásoknak ió- szerivel nincsenek olyan fogódzói, mint a betűk, szavak, mondatok, illetve ezeknek a „fogódzói”, a muzsika és a képzőművészet ábécéi, kevésbé közismertek. Mai irodalmi művek elemzése az. esztétikával vasbaöltözött tudós analizátoroknak is ..rázós”: értékük az idővel alakul ki. s eRv-egv adott mű elhelyezéséhez tudvalévőén a kortársi vonulat minél teliesebb fel- szaporodása sem árt. Hát még a mai festészetben (szobrászatban. ioarművészetben), vagy a kor zeneművészetében, ahol tettenérni a megszüntetve megőrzés dialektikáiét, s ezáltal elhelyezni valamely alkotást az esztétika mérlegén, épe oly kockázatos vállalkozás, mint lemérni pusztán a közönség- hatását, közérthetőségét. A helyzetet bonyolítja, hogy az alkolás, a produktum is visszaélhet a közérthetőséggel. Ilyen folvnmat tetszik fel a giccsben. amely szirupos felszínességével kelleti magát, a látvány má.ko- nyával siet gyorsan meghódítani a befogadót. Ez a visszaélés elrettentő példáia. Akadnak azonban mam'nulá- ciós módszerek is. amikor például a realizmusnál vonják meg a közérthetőség szélső határait, azt privilegizálva, egyszersmind szembeállítva a modern művészeti törekvésekkel — mint érthetetlen, zűrzavaros képződményekkel. Ezért illékony igyekezet mondjuk a vásárhelyi festészetet pusztán köz- érthetőségével. realisztikus hagyománytisztelete okán felülbecsülni, — miként alábecsülni is az, holmi korszerűtlen jelenségként, realizmusát. De számos példa bizonyítja: a befogadásnak azt a természetét, hogy szégyelli, elhallgatja az ember, amit nem ért. kihasználhatta, meglovagolhatja a művészi koncepció gyengesége is. Így születnek különféle esztétikai maszlagok, amivel nem tud mit kezdeni a közönség; hogy göncnek érzi magán, röstelli, inkább hallgat róla. s messzi ívben elkerüli. Tlvesmit tapasztalni a zenés néodráma színpadán, ahol a politizáló szándék kisaiátíüa. helyenként nedig üres bomhasztok- kal félreérti a szerzőt, vagy klasszikus tragédiában a lisztporral befestett színészar- cok látványa, melv ne*án e«V zűrzavaros forduló történelmi kor indulatainak időtlenségét néldúzná, miközben erőszakot tesz a drámán, aholis nagyon határozott C7e- renarook villannak elő. Félreértés ne essek, az interpretáció szabadsága több mint lehetőség. A teremtő és úi- jáieremtő művésze* leRbecse- sebb igénye és adománva, ám ha a produktumnak csekély a mű”és7i hitele mit- sem ér a célzatos belemagya- rázás. A kiragadott Példák persze esetlegesek. Tetszés szerint vitathatóak, vagy szapo- ríthatóak. Maga a közérthetőség sem holmi steril esztétikai kategória: társadalmi szinten mindig egy adott közösség érteim' érzelmi állapotának függvénye. Ehhez szabad tehát igazítani az elvárások szempontjait is, mindkét oldalról, a közlőéről és a befogadóéról egyaránt. Nikolcnyi István Jegyzet Közérdekű bejelentések Megyénk népi ellenőrei — országos vizsgálat részeként — a napokban megkezdték azt a munkát, melyből az összes ellenőrzési bizottság kiveszi részét. Látható tehát, hogy nagy horderejű kérdésről van szó. A téma a közérdekű bejelentésekről. javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény végrehajtásának ellenőrzése. Mint ismeretes, a törvény megjelenésének idején nagj visszhangot váltott ki. Minden állami, vállálati, szó: vetkezeti szerv szamára kötelező rendelkezéseket tartalmaz. hogy elősegítse a munka javítását és visszaszorítson mindennemű bürokratizmust. Mi valósult mindebből meg? Hogyan értelmezek a törvényt, annak szellemében foglalkoznak-e a közérdekű bejelentésekkel, javaslatokkal, felelősségre vonják-e a hibák elkövetőit, a felelősségre vonás arányban van-e az okozott kárral? És: akik szóvá teszik a hanyagságot, a mulasztást, azok vajon meg- kapják-e a szükséges védelmet? Vagy inkább munkahelyet . változtatnak, hogy elkerüljék az állandó zaklatást? A kérdéseket még lehetne sorolni. A törvény megjeleni'se óra eltelt ide mindenese’ rc rnár lehetővé teszi bizonves tapasztal -ltok összegzését. A népi ellenőrök valószínűleg gazdag anyagot. gyűjtenek ' majd össze. Valószínű az is, hogy megyénk lakói-dolgozói közül sokan tudnák elmondani a témával kapcsolatos ilyen, vagy olyan véleményüket saját tapasztalataik alapján. Jó, vagy rossz tapasztalataik alapján. Ezért hadd tegyünk eleget a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság kérésének: akinek mindezzel kapcsolatosan észrevétele, mondanivalója van, keresse meg az ellenőröket. Bármely városunkban, járásunkban rendelkezésükre állnak, meghallgatják őket. Fordulhatnak közvetlenül a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz is. Mondani is felesleges: a törvény a köz érdekét szolgálja. A helyénvaló jogszabályok önmagukban nem elégségesek, tisztes végrehajtásukért viszont mind- ahányan tehetünk. Egyik, nem is akármilyen alkalom ehhez most a népi ellenőrök munkájának segítése. (pt) Eie! Menyit, 3 M népművelő