Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-08 / 212. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1978. szeptember 8., péntek (Folytatás az 1. oldalról.) együttműködésének továbbfejlesztése és tökéletesítése érdekében. A Magyar Népköztársaság és' a Mongol Népköztársaság miniszterelnöke ismételten hangsúlyozta, hogy a jövőben is erősítik a nagy Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való megbonthatatlan barátságukat, együttműködésüket. Áttekintve a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, kifejezték kormányaik határozott szándékát, hogy kitartó erőfeszítéseket tesznek az enyhülési folyamat világméretű továbbfejlesztéséért, annak konkrét leszerelési intézkedésekkel történő kiegészítéséért. A leszerelési világkonferencia legrövidebb időn belüli összehívása mellett foglaltak állást, amelynek célja, hogy gyakorlati és hatékony intézkedéseket fogadjanak el a veszélyes méreteket öltő fegyverkezési hajsza megszüntetésére, és a leszerelés megvalósítására. A két miniszterelnök — hangsúlyozva kormányaik egyetértését a Szovjetunió konstruktív leszerelési javaslataival — kiemelte annak a szovjet kezdeményezésnek az időszerűségét, amely a jelentős katonai erővel rendelkező államok fegyveres erői mennyiségi és minőségi növelésének beszüntetését irányozza elő. A felek különleges jelentőséget tulajdonítanak a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról folytatott szovjet —amerikai, valamint a Bécs- ben folyó közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásoknak. Az ázsiai helyzetről folytatott eszmecsere során a felek kifejezték azon határozott meggyőződésüket, hogy az ázsiai országok aktív, együttes erőfeszítéseire van szükség a béke és a biztonság tartós pilléreinek megteremtéséhez a kontinensen. Ennek kapcsán a felek úgy vélik, hogy az ázsiai béke és biztonság megerősítéséhez, az országok közötti széles körű együttműködés kialakításához elengedhetetlen a függetlenség és szuverenitás, a területi egység tiszteletben tartása, az erőszak alkalmazásáról, vagy az erőszakkal való fenyegetésről való lemondás, a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése elveinek szigorú betartása. A magyar fél nagyra értékelte a Mongol Népköztársaságnak elsősorban az ázsiai földrész békéjének és biztonságának megszilárdítására irányuló aktív tevékenységét. Megállapították, hogy a népek békéjét, nemzeti függetlenségét és társadalmi haladását komolyan veszélyezteti az imperializmus és a reakció erőivel nyíltan azonosuló kínai vezetés nagyhatalmi, expanzionista politikája. A Magyar Népköz- társaság és a Mongol Nép- köztársaság a jövőben is határozottan szembeszáll a kínai vezetők nagyhatalmi, he- gemonista, szovjetellenes és szocializmus ellenes irányvonalával. A felek elítélték a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen irányuló kínai nagyhatalmi törekvéseket, valamint a jelenlegi kambodzsai vezetés által provokált konfliktust. A két ország kormányfője támogatásáról biztosította a KNDK-nak Korea békés és demokratikus egyesítésére irányuló erőfeszítéseit. Az elhúzódó közel-keleti válsággal kapcsolatban a két miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a különutas tárgyalások politikája akadályozza a válság tartós és igazságos rendezését. Kifejezték azon véleményüket, hogy az átfogó rendezéshez vezető reális utat csakis a genfi békekonferencia munkájának valamennyi érdekelt fél részvételével történő felújítása jelentheti. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság határozottan elítéli az imperialistáknak és más reakciós köröknek egy úgynevezett Afrika-közi erő létrehozására, az afrikai népek nemzeti felszabadító harcának vérbe fojtására, a kontinens országai haladó irányú fejlődésének megakadályozására és a fajüldöző rendszerek átmentésére irányuló kísérleteit. A felek szolidárisak Zimbabwe, Namíbia és a Délafrikai Köztársaság népeinek a felszabadulásukért és nemzeti függetlenségükért vívott harcával. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormánya egyértelmű támogatásáról biztosítja az el nem kötelezett országok belgrádi értekezletén hozott határozatokat. Elégedettségüket fejezték ki a találkozók és tárgyalások eredményeivel kapcsolatban, amelyek ismételten megerősítették a nézeteik teljes azonosságát, valameny- nyi megtárgyalt kérdésben. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke köszönetét fejezte ki az elvtársi fogadtatásért és baráti vendéglátásért, és hivatalos, baráti látogatásra hívta meg a Magyar Népköztársaságba Zsam- bin Batmönh elvtársat, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Lázár György és kísérete csütörtökön, Moszkván átutazva, hazaérkezett Budapestre. Sityilev a japán—kínai kapcsolatokról Moszkvába érkezett Paul Warnke (jobbra), az Egyesült Államok fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési hivatalának igazgatója Álekszej Sityikov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke szerdán fogadta azt a japán parlamenti küldöttséget, amely Sirahama Niko- csinak, a képviselőház költségvetési bizottsága elnökének vezetésével hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. Sityikov a japán törvényhozók előtt kijelentette: a Szovjetunió, a gyakorlatban valósítva meg a békés egymás mellett élés lenini elveit, arra törekszik, hogy jószomszédi, barát; alapokon állandóan fejlessze kapcsolatait Japánnal. A két ország közötti kapcsolatok fejlesztéséhez — hangoztatta Sityikov — kölcsönösségre van szükség. Meg kell szabadulni azoknak az erőknek a befolyásától, amelyeknek nincs ínyére a szovjet—japán kapcsolatok bővítése. A japán fél nyilatkozataiból nem hiányzik az a 'készség, hog- fejlessze a jószomszédi és baráti kapcsolatokat, ezeket a nyilatkozatokat azonban gyakorlati lépésekkel nem igazolta. Ennek egyik példája a japán—kínai szerződés, amelynek aláírásával Japán Peking szovjetellenes álláspontjára helyezkedett. A Szovjetunió soha nem fog beavatkozni más országok belügveibe. Japán dolga, hogy eldöntse, miképpen fejleszti kapcsolatait Kínával. Ennek a szerződésnek a tartalma azonban túlnő a kétoldalú kapcsolatok keretein és ez iránt a Szovjetunió nem lehet közömbös — jelentette ki végül a szövet- •égi tanács elnöke. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön Moszkvában fogadta Paul Warnkét, az amerikai fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatóját, aki a két ország között létrejött Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására szeptember 5—6-án Budapesten tartózkodott V. Sz. Sza- posnyikov, az SZKP Központi Bizottsága nemzetközi osztályának helyettes vezetője. A szovjet testvérpárt képviselőjét fogadta Gyenes András, a Központi Bizottelőzetes megállapodás alapján érkezett a szovjet fővárosba. A találkozón a hadászati támadó fegyverrendszereik korlátozásáról szóló új egyezmény előkészítésével kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. ság titkára, valamint Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője. A találkozók során véleménycserét folytattak a nemzetközi élet és a nemzetközi kommunista mozgalom helyzetéről, továbbá a két pártot érintő néhány kérdésről. V. Sz. Szaposnylkov Budapesten japán parlamenti küldöttség tartózkodik hivatalos | látogatáson a Szovjetunióban. A legtöbb esetben - » az ilyen rutinjellegű látogatásokat a világsajtó rövid hírekben regisztrálja. Ezúttal azonban Moszkva japán vendégei a megszdkottnál jóval nagyobb publicitást kaptak. Ez annak szól, hogy a két ország — a Szovjetunió és Japán — kapcsolatára ez idő szerint nem mondható az, hogy felhőtlen. Mindenekelőtt azért nem, mert Japán nemrég a Kínai Népköztársasággal kötendő béke és barátsági szerződés ellenében belement a szovjetellenes- ség utcájába: elfogadta Peking egyik lényeges feltételét, az úgynevezett hegemóniaellenes tételt, amelynek éle a Szovjetunió ellen irányul. Moszkvában ezt, természetesen, barátságtalan gesztusként értékelték, s rámutattak arra, hogy ez terhelni fogja a szovjet—japán kapcsolatokat. Ilyen előzmények után került sor a japán honatyák moszkvai látogatására, ami egyben az említett szerződés óta az első magas szintű politikai kontaktus a két ország között. A japán vendégeket fogadta Álekszej Koszigin szovjet kormányfő, valamint Álekszej Sityikov, a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke. E megbeszéléseken magától értetődően elsősorban a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről esett szó. A delegáció tagjai mindkét esetben azt hangoztatták, hogy japán független politikát folytat, s a jövőben is törekszik majd a Szovjetunióval való baráti kapcsolatok fejlesztésére. Sem Koszigin, sem Sityikov nem zárkózott el ez elől, de rámutattak az együttműködés egyik fontos előfeltételére. Nevezetesen arra, hogy a kétoldalú baráti szálak erősítése nem történhet harmadik ország kárára. „A nemrég aláírt japán—kínai szerződésről pedig — hangsúlyozta Koszigin — ez nem mondható el, mivel az a Szovjetunió és a többi békeszerető ország ellen irányul.” Így hát — hívták fel a Tokióból érkezett vendégek figyelmét — nem elegendő, hogy most Japánban sok felelős tényező azt hangoztatja, nem változott meg a Szovjetunióval való kapcsolatok megszilárdítására irányuló politikai vonal. Ezt gyakorlati tettekkel kell bizonyítani — hangsúlyozta Koszigin. Ha a Moszkvában járt japán küldöttek megértették — és az otthoniakkal is megértetik —, hogy nem lehet egyszerre hideget és meleget is fújni, akkor ez biztató fejlemény a törést szenvedett szovjet—japán kapcsolat zavartalan fejlesztése szempontjából. — ------------- --- -----------------------------------------------—-l S zeüdarilási íi&iyptis ez ÉMV ben lést Keit a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács csütörtökön ülést tartott. Az Állami Tervbizottság elnöke jelentést tett bosszú távú külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet fejlesztése irányelveinek végrehajtását elősegítő kormányzati munkaprogram eddigi teljesítéséről és a soron következő főbb feladatokról. A Minisztertanács elfogadta a jelentést. A nehézipari miniszter előterjesztése alapján, a kormány jóváhagyta az 1978. évi zavartalan energiaellátás érdekében szükséges intézkedéseket. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. leng Wm beszéde Japán úgynevezett önvédelmi erők ütőképességének fokozását szorgalmazta Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes abból az alkalomból, hogy, szerdán este fogadta a szigetország vezető publicistáinak jelenleg Pe- kingben tartózkodó küldöttségét. Mint a tokiói lapok beszámolnak róla, a kínai politikus azt1 fejtegette, hogy „nagy jelentősége van a nemzetvédelem területén kialakítandó együttműködésnek, a kínai és a japán hadsereg fejlesztésének”. Japánnak ugyan önállóan kell megoldania a védelmi problémáit — mondotta —, de ha Kína és Janán külön-kü- lön erősíti is fegyveres erőit, ezek végső soron kölcsönösen kiegészíthetik egymást, „együttesen léphetnek fel a közös ellenséggel szemben”. Teng Hsziao-ning a továbbiakban elmondotta, hogv az Egyesült Államok úiabban pozitív magatartást tanúsít az amerikai—kínai viszony rendezése iránt, a normalizálás időpontját azonban nehéz lenne megjósolni. A kínai vezető állást foglalt a japán—vietnami államközi viszony fejlesztésével szemben és óva intette vendégeit a szocialista Vietnamnak nyújtandó japán gazdasági segítség következményeitől. Az őszi antiimperialista akció Borsod megyei megnyitó rendezvényére tegnap, szeptember 7-én délután került sor Sajóbábonyban, az Északmagyarországi Vegyiművekben. Részt vett a szolidaritási nagygyűlésen Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Kőműves Miklósné, az MSZMP Miskolci járási Bizottságának politikai munkatársa, a gyár gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetése. A vállalat több száz dolgozója jelenlétében Strasszen- reiter József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságának főmunkatársa méltatta a nagy múltú hazai békemozgalom szolidaritási tevékenységét. Beszédében elemezte a nemzetközi helyzetet, s rámutatott: jelenleg a legfontosabb az imperializmus elleni harcban a haladó erők nemzetközi Összefogása. Hangsúlyozta: megvan arra a remény, hogy a munkásosztály, s a haladó mozgalmak összefogása, szolidaritása féket vet a hidegháborús törekvéseknek. s újra tárgyaló- asztalhoz kényszeríti az imperialista hatalmakat. A nagygyűlésen — a békemozgalomban kifejtett tevékenységéért — az Országos Béketanács emléklapját adta át Űrvári Lajosnak, az ÉMV dolgozójának Berki Mihályné, az Országos Béketanács tagja. Akik vendégül látnak Ezernyolszáz dolgozó fáradozik azon hétköznap és ünnepnap, hogy minket, Miskolcon vendégül lásson. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat 133 egységében többségében nők és fiatalok dolgoznak. Harminc esztendeje lesz 1979-ben, hogy létrejött ez az intézmény. Ä fejlődés, amit napjainkig elértek, szép és jelentős. Fő törekvésük volt és mindig az is marad, hogy kulturált körülményeket teremtsenek,, tiszta, ízléses egységeket hozzanak létre. A vállalat vezetőinek ez a törekvése eredményes volt. Igazolja ezt a forgalom növekedése. A néhai füstös kocsmák eltűntek, szüntelenül korszerűsítik az egységeket, kényelmes, a vendéglátást jól szolgáló új bútorokkal, hűtőpultokkal, munkagépekkel, konyhákkal szerelték és szerelik fel. Ki tudja, hogy a konyhákban a 40 fokos párában miként készül el az ízletes falat? Ki számolta meg a kiszolgáló pincér megtett kilométereit? Senki sem találkozik a mosogatóval, a takarítóval, a karbantartóval. Ök valamennyien munkaversenyben dolgoznak, vállalásokat tesznek, szocialista címért, kiváló dolgozó kitüntetésekért harcolnak. S mindez egyetlen célért történik; a színvonalas vendéglátásért. Nyolcvankét szocialista brigád 920 fővel versenyez. A törzsgárdatagság 1500 főt tesz ki. Különleges elnevezésű munkaversenyeik vannak. Ilyen a többi között a kávé- értékesítési, az étlapszerkesztési verseny is. Örömmel tapasztalható, hogy a forgalomban az étkeztetés dominál. Ez a biztos pont, erre lehet alapozni a terveket. Ilyen meggondolásból épül Miskolcon a hatalmas gasztrofol ételgyáruk, amely 1980-ra már teljes ka- oacitással termel. Különleges létesítmény lesz a Motel Tapolca is, szintén 1980-ban nyitják meg; a 120 ágyas étterem-eszpresszó egységben •teniszpályát is létesítenek, mert az a cél, hogy a vendég minél tovább tartózkodjék Tapolcán*. Ez az üdülő- jellegű szolgáltatás új kezdeményezés. Sok. még itt a kézi munka, az is igaz, hogy sok tevékenységet már génesítettek. A dolgozókról való gondoskodás, a műszaki fejlesztés, a munkakörülmények javítása, a vállalatvezetés fő feladata. A béreket is fejlesztik. A rendszeres szakmunkásképzés révén évről évre növekszik a szakképzett dolgozók száma, de a vendéglátóipari technikumban is ott találni a miskolci dolgozókat. Az 1978. januárjában bevezetett szeszkorlátozás kihatása erősen érintette a vállalatot, azonban ügyes kereskedelmi és üzletpolitikával sikerül áthidalni a nehézségeket. Bővítik az ételkínálatot, előtérbe helyezték az előfizetéses, a munkahelyi, a diákétkeztetés kiszélesítését. Különösen lelkiismeretesen törődnek az . iskolába járókkal. És mind több lehetőséget teremtenek, hogy a gyermekek többsége délben rendszeresen meleg ételhez jusson. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat dolgozói becsülettel helytállnak munkahelyükön, És a vállalatvezetőség az üzlethálózat korszerűsítésével, új vendéglátó egységek, motelek létrehozásával, a kiszolgálás kulturáltságának emelésével szolgálja a város érdekeit. B. U I Japán vendégek Muzkvátan Groiiiiko és Warnke laláltezóia
