Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-08 / 212. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1978. szeptember 8., péntek (Folytatás az 1. oldalról.) együttműködésének tovább­fejlesztése és tökéletesítése érdekében. A Magyar Népköztársaság és' a Mongol Népköztársaság miniszterelnöke ismételten hangsúlyozta, hogy a jövő­ben is erősítik a nagy Szov­jetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való megbonthatatlan barátságu­kat, együttműködésüket. Áttekintve a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, kifejezték kormá­nyaik határozott szándékát, hogy kitartó erőfeszítéseket tesznek az enyhülési folya­mat világméretű továbbfej­lesztéséért, annak konkrét leszerelési intézkedésekkel történő kiegészítéséért. A leszerelési világkonfe­rencia legrövidebb időn be­lüli összehívása mellett fog­laltak állást, amelynek célja, hogy gyakorlati és hatékony intézkedéseket fogadjanak el a veszélyes méreteket öltő fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére, és a leszerelés megvalósítására. A két miniszterelnök — hangsúlyozva kormányaik egyetértését a Szovjetunió konstruktív leszerelési javas­lataival — kiemelte annak a szovjet kezdeményezésnek az időszerűségét, amely a jelen­tős katonai erővel rendelke­ző államok fegyveres erői mennyiségi és minőségi nö­velésének beszüntetését irá­nyozza elő. A felek különleges jelen­tőséget tulajdonítanak a stra­tégiai támadó fegyverek kor­látozásáról folytatott szovjet —amerikai, valamint a Bécs- ben folyó közép-európai haderő- és fegyverzetcsök­kentési tárgyalásoknak. Az ázsiai helyzetről foly­tatott eszmecsere során a fe­lek kifejezték azon határo­zott meggyőződésüket, hogy az ázsiai országok aktív, együttes erőfeszítéseire van szükség a béke és a bizton­ság tartós pilléreinek meg­teremtéséhez a kontinensen. Ennek kapcsán a felek úgy vélik, hogy az ázsiai béke és biztonság megerősítéséhez, az országok közötti széles körű együttműködés kialakításá­hoz elengedhetetlen a füg­getlenség és szuverenitás, a területi egység tiszteletben tartása, az erőszak alkalma­zásáról, vagy az erőszakkal való fenyegetésről való le­mondás, a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyen­jogú és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése elveinek szigorú betartása. A magyar fél nagyra ér­tékelte a Mongol Népköztár­saságnak elsősorban az ázsiai földrész békéjének és biztonságának megszilárdí­tására irányuló aktív tevé­kenységét. Megállapították, hogy a né­pek békéjét, nemzeti füg­getlenségét és társadalmi ha­ladását komolyan veszélyez­teti az imperializmus és a reakció erőivel nyíltan azo­nosuló kínai vezetés nagy­hatalmi, expanzionista poli­tikája. A Magyar Népköz- társaság és a Mongol Nép- köztársaság a jövőben is ha­tározottan szembeszáll a kí­nai vezetők nagyhatalmi, he- gemonista, szovjetellenes és szocializmus ellenes irányvo­nalával. A felek elítélték a Vietna­mi Szocialista Köztársaság ellen irányuló kínai nagyha­talmi törekvéseket, valamint a jelenlegi kambodzsai veze­tés által provokált konflik­tust. A két ország kormányfő­je támogatásáról biztosítot­ta a KNDK-nak Korea bé­kés és demokratikus egyesí­tésére irányuló erőfeszítéseit. Az elhúzódó közel-keleti válsággal kapcsolatban a két miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a különutas tárgyalások politikája akadályozza a vál­ság tartós és igazságos ren­dezését. Kifejezték azon vé­leményüket, hogy az átfogó rendezéshez vezető reális utat csakis a genfi békekon­ferencia munkájának vala­mennyi érdekelt fél részvéte­lével történő felújítása je­lentheti. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság határozottan elítéli az impe­rialistáknak és más reakciós köröknek egy úgynevezett Afrika-közi erő létrehozásá­ra, az afrikai népek nemzeti felszabadító harcának vérbe fojtására, a kontinens orszá­gai haladó irányú fejlődésé­nek megakadályozására és a fajüldöző rendszerek átmen­tésére irányuló kísérleteit. A felek szolidárisak Zim­babwe, Namíbia és a Dél­afrikai Köztársaság népeinek a felszabadulásukért és nem­zeti függetlenségükért vívott harcával. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormánya egyértelmű támo­gatásáról biztosítja az el nem kötelezett országok belgrádi értekezletén hozott határozatokat. Elégedettségüket fejezték ki a találkozók és tárgyalá­sok eredményeivel kapcso­latban, amelyek ismételten megerősítették a nézeteik teljes azonosságát, valameny- nyi megtárgyalt kérdésben. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke köszönetét fejezte ki az elvtársi fogad­tatásért és baráti vendéglá­tásért, és hivatalos, baráti látogatásra hívta meg a Ma­gyar Népköztársaságba Zsam- bin Batmönh elvtársat, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Lázár György és kísérete csütörtökön, Moszkván át­utazva, hazaérkezett Buda­pestre. Sityilev a japán—kínai kapcsolatokról Moszkvába érkezett Paul Warnke (jobbra), az Egyesült Ál­lamok fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési hivatalának igaz­gatója Álekszej Sityikov, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnö­ke szerdán fogadta azt a ja­pán parlamenti küldöttsé­get, amely Sirahama Niko- csinak, a képviselőház költ­ségvetési bizottsága elnöké­nek vezetésével hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. Sityikov a japán törvény­hozók előtt kijelentette: a Szovjetunió, a gyakorlatban valósítva meg a békés egy­más mellett élés lenini el­veit, arra törekszik, hogy jó­szomszédi, barát; alapokon állandóan fejlessze kapcsola­tait Japánnal. A két ország közötti kap­csolatok fejlesztéséhez — hangoztatta Sityikov — köl­csönösségre van szükség. Meg kell szabadulni azoknak az erőknek a befolyásától, amelyeknek nincs ínyére a szovjet—japán kapcsolatok bővítése. A japán fél nyi­latkozataiból nem hiányzik az a 'készség, hog- fejlessze a jószomszédi és baráti kap­csolatokat, ezeket a nyilat­kozatokat azonban gyakorla­ti lépésekkel nem igazolta. Ennek egyik példája a ja­pán—kínai szerződés, amely­nek aláírásával Japán Pe­king szovjetellenes álláspont­jára helyezkedett. A Szovjetunió soha nem fog beavatkozni más orszá­gok belügveibe. Japán dolga, hogy eldöntse, miképpen fejleszti kapcsolatait Kíná­val. Ennek a szerződésnek a tartalma azonban túlnő a kétoldalú kapcsolatok kerete­in és ez iránt a Szovjetunió nem lehet közömbös — je­lentette ki végül a szövet- •égi tanács elnöke. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön Moszkvában fogadta Paul Warnkét, az amerikai fegy­verzet-ellenőrzési és leszere­lési hivatal igazgatóját, aki a két ország között létrejött Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására szeptember 5—6-án Budapes­ten tartózkodott V. Sz. Sza- posnyikov, az SZKP Köz­ponti Bizottsága nemzetközi osztályának helyettes vezető­je. A szovjet testvérpárt képviselőjét fogadta Gyenes András, a Központi Bizott­előzetes megállapodás alap­ján érkezett a szovjet fővá­rosba. A találkozón a hadá­szati támadó fegyverrendsze­reik korlátozásáról szóló új egyezmény előkészítésével kapcsolatos kérdéseket vitat­ták meg. ság titkára, valamint Berecz János, a KB külügyi osztá­lyának vezetője. A találko­zók során véleménycserét folytattak a nemzetközi élet és a nemzetközi kommunista mozgalom helyzetéről, továb­bá a két pártot érintő né­hány kérdésről. V. Sz. Szaposnylkov Budapesten japán parlamenti küldöttség tartózkodik hivatalos | látogatáson a Szovjetunióban. A legtöbb esetben - » az ilyen rutinjellegű látogatásokat a világsajtó rö­vid hírekben regisztrálja. Ezúttal azonban Moszkva ja­pán vendégei a megszdkottnál jóval nagyobb publicitást kaptak. Ez annak szól, hogy a két ország — a Szovjet­unió és Japán — kapcsolatára ez idő szerint nem mond­ható az, hogy felhőtlen. Mindenekelőtt azért nem, mert Japán nemrég a Kínai Népköztársasággal kötendő béke és barátsági szerződés ellenében belement a szovjetellenes- ség utcájába: elfogadta Peking egyik lényeges feltételét, az úgynevezett hegemóniaellenes tételt, amelynek éle a Szovjetunió ellen irányul. Moszkvában ezt, természetesen, barátságtalan gesztus­ként értékelték, s rámutattak arra, hogy ez terhelni fogja a szovjet—japán kapcsolatokat. Ilyen előzmények után került sor a japán honatyák moszkvai látogatására, ami egyben az említett szerződés óta az első magas szintű po­litikai kontaktus a két ország között. A japán vendége­ket fogadta Álekszej Koszigin szovjet kormányfő, vala­mint Álekszej Sityikov, a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke. E megbeszéléseken magától értetődő­en elsősorban a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről esett szó. A delegáció tagjai mindkét esetben azt hangoztatták, hogy japán független politikát folytat, s a jövőben is tö­rekszik majd a Szovjetunióval való baráti kapcsolatok fejlesztésére. Sem Koszigin, sem Sityikov nem zárkózott el ez elől, de rámutattak az együttműködés egyik fontos előfeltételére. Nevezetesen arra, hogy a kétoldalú baráti szálak erősítése nem történhet harmadik ország kárára. „A nemrég aláírt japán—kínai szerződésről pedig — hang­súlyozta Koszigin — ez nem mondható el, mivel az a Szovjetunió és a többi békeszerető ország ellen irányul.” Így hát — hívták fel a Tokióból érkezett vendégek fi­gyelmét — nem elegendő, hogy most Japánban sok fele­lős tényező azt hangoztatja, nem változott meg a Szov­jetunióval való kapcsolatok megszilárdítására irányuló politikai vonal. Ezt gyakorlati tettekkel kell bizonyítani — hangsúlyozta Koszigin. Ha a Moszkvában járt japán küldöttek megértették — és az otthoniakkal is megértetik —, hogy nem lehet egy­szerre hideget és meleget is fújni, akkor ez biztató fej­lemény a törést szenvedett szovjet—japán kapcsolat za­vartalan fejlesztése szempontjából. — -----------­-- --- -----------------------------------------------—-l S zeüdarilási íi&iyptis ez ÉMV ben lést Keit a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács csütörtökön ülést tar­tott. Az Állami Tervbizottság elnöke jelentést tett bosszú távú külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet fej­lesztése irányelveinek végre­hajtását elősegítő kormány­zati munkaprogram eddigi teljesítéséről és a soron kö­vetkező főbb feladatokról. A Minisztertanács elfogadta a jelentést. A nehézipari miniszter elő­terjesztése alapján, a kor­mány jóváhagyta az 1978. évi zavartalan energiaellátás ér­dekében szükséges intézkedé­seket. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. leng Wm beszéde Japán úgynevezett önvé­delmi erők ütőképességének fokozását szorgalmazta Teng Hsziao-ping kínai miniszter­elnök-helyettes abból az al­kalomból, hogy, szerdán este fogadta a szigetország vezető publicistáinak jelenleg Pe- kingben tartózkodó küldött­ségét. Mint a tokiói lapok beszámolnak róla, a kínai politikus azt1 fejtegette, hogy „nagy jelentősége van a nemzetvédelem területén ki­alakítandó együttműködés­nek, a kínai és a japán had­sereg fejlesztésének”. Japán­nak ugyan önállóan kell megoldania a védelmi prob­lémáit — mondotta —, de ha Kína és Janán külön-kü- lön erősíti is fegyveres erő­it, ezek végső soron kölcsö­nösen kiegészíthetik egymást, „együttesen léphetnek fel a közös ellenséggel szemben”. Teng Hsziao-ning a továb­biakban elmondotta, hogv az Egyesült Államok úiabban pozitív magatartást tanúsít az amerikai—kínai viszony rendezése iránt, a normali­zálás időpontját azonban ne­héz lenne megjósolni. A kínai vezető állást fog­lalt a japán—vietnami ál­lamközi viszony fejlesztésé­vel szemben és óva intette vendégeit a szocialista Vi­etnamnak nyújtandó japán gazdasági segítség következ­ményeitől. Az őszi antiimperialista ak­ció Borsod megyei megnyitó rendezvényére tegnap, szep­tember 7-én délután került sor Sajóbábonyban, az Észak­magyarországi Vegyiművek­ben. Részt vett a szolidaritá­si nagygyűlésen Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Kőmű­ves Miklósné, az MSZMP Miskolci járási Bizottságának politikai munkatársa, a gyár gazdasági, párt- és tömegszer­vezeti vezetése. A vállalat több száz dol­gozója jelenlétében Strasszen- reiter József, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa tit­kárságának főmunkatársa méltatta a nagy múltú hazai békemozgalom szolidaritási tevékenységét. Beszédében elemezte a nemzetközi hely­zetet, s rámutatott: jelenleg a legfontosabb az imperializ­mus elleni harcban a haladó erők nemzetközi Összefogása. Hangsúlyozta: megvan arra a remény, hogy a munkásosz­tály, s a haladó mozgalmak összefogása, szolidaritása fé­ket vet a hidegháborús tö­rekvéseknek. s újra tárgyaló- asztalhoz kényszeríti az im­perialista hatalmakat. A nagygyűlésen — a béke­mozgalomban kifejtett tevé­kenységéért — az Országos Béketanács emléklapját adta át Űrvári Lajosnak, az ÉMV dolgozójának Berki Mihályné, az Országos Béketanács tag­ja. Akik vendégül látnak Ezernyolszáz dolgozó fára­dozik azon hétköznap és ün­nepnap, hogy minket, Mis­kolcon vendégül lásson. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat 133 egységében több­ségében nők és fiatalok dol­goznak. Harminc esztendeje lesz 1979-ben, hogy létrejött ez az intézmény. Ä fejlődés, amit napjainkig elértek, szép és jelentős. Fő törekvésük volt és mindig az is marad, hogy kulturált körülménye­ket teremtsenek,, tiszta, ízlé­ses egységeket hozzanak lét­re. A vállalat vezetőinek ez a törekvése eredményes volt. Igazolja ezt a forgalom nö­vekedése. A néhai füstös kocsmák eltűntek, szüntele­nül korszerűsítik az egysége­ket, kényelmes, a vendéglá­tást jól szolgáló új bútorok­kal, hűtőpultokkal, munka­gépekkel, konyhákkal szerel­ték és szerelik fel. Ki tudja, hogy a konyhák­ban a 40 fokos párában mi­ként készül el az ízletes fa­lat? Ki számolta meg a ki­szolgáló pincér megtett ki­lométereit? Senki sem talál­kozik a mosogatóval, a taka­rítóval, a karbantartóval. Ök valamennyien munkaverseny­ben dolgoznak, vállalásokat tesznek, szocialista címért, kiváló dolgozó kitüntetése­kért harcolnak. S mindez egyetlen célért történik; a színvonalas vendéglátásért. Nyolcvankét szocialista bri­gád 920 fővel versenyez. A törzsgárdatagság 1500 főt tesz ki. Különleges elnevezésű munkaversenyeik vannak. Ilyen a többi között a kávé- értékesítési, az étlapszerkesz­tési verseny is. Örömmel tapasztalható, hogy a forgalomban az ét­keztetés dominál. Ez a biz­tos pont, erre lehet alapozni a terveket. Ilyen meggondo­lásból épül Miskolcon a ha­talmas gasztrofol ételgyáruk, amely 1980-ra már teljes ka- oacitással termel. Különleges létesítmény lesz a Motel Ta­polca is, szintén 1980-ban nyitják meg; a 120 ágyas ét­terem-eszpresszó egységben •teniszpályát is létesítenek, mert az a cél, hogy a ven­dég minél tovább tartózkod­jék Tapolcán*. Ez az üdülő- jellegű szolgáltatás új kezde­ményezés. Sok. még itt a kézi munka, az is igaz, hogy sok tevé­kenységet már génesítettek. A dolgozókról való gondos­kodás, a műszaki fejlesztés, a munkakörülmények javítása, a vállalatvezetés fő feladata. A béreket is fejlesztik. A rendszeres szakmunkásképzés révén évről évre növekszik a szakképzett dolgozók száma, de a vendéglátóipari techni­kumban is ott találni a mis­kolci dolgozókat. Az 1978. januárjában be­vezetett szeszkorlátozás kiha­tása erősen érintette a válla­latot, azonban ügyes keres­kedelmi és üzletpolitikával sikerül áthidalni a nehézsé­geket. Bővítik az ételkínála­tot, előtérbe helyezték az elő­fizetéses, a munkahelyi, a diákétkeztetés kiszélesítését. Különösen lelkiismeretesen törődnek az . iskolába járók­kal. És mind több lehetőséget teremtenek, hogy a gyerme­kek többsége délben rendsze­resen meleg ételhez jusson. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat dolgozói becsülettel helytállnak munkahelyükön, És a vállalatvezetőség az üz­lethálózat korszerűsítésével, új vendéglátó egységek, mo­telek létrehozásával, a ki­szolgálás kulturáltságának emelésével szolgálja a város érdekeit. B. U I Japán vendégek Muzkvátan Groiiiiko és Warnke laláltezóia

Next

/
Thumbnails
Contents