Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-05 / 209. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. szeptember 5., kedd A képernyő előtt Memento—Nürnberg, 1946 és mások A háborús főbűnösök nürnbergi perének vádlottait ko­romnál fogva — ismerhettem, amikor még szörnyű uralmuk csúcsán hősködtek. Nem személyes ismerőseim voltak, de — mint annyi tízezer és százezer, vagy éppen millió kortárs — kellett, hogy ismerjem őket, hiszen az ő képükkel, program­jukkal voltak teli a lapok, őket láttam a moziban, a híradók kockáin, ők harsogtak a rádióban. A háború borzalmait túl­élő lelkesültségével figyelhettem hajdan az 1946-os nürn­bergi perre, majd azóta is elém-elém kerülnek ezek az ala­kok. Kitűnő filmek — A nürnbergi per, A hétköznapi fa­sizmus stb. — történelmi emlékiratok, kordokumentumok emlékeztetnek rájuk és a rettentő korra. Vajon harminckét évvel a per után mit tud még újként mondani az ő perüket ' feldolgozó dráma, a Rolf Schneider írta és Hajdufy Miklós rendezte tévéjáték? — töprengtem, mielőtt leültem a kép­ernyő elé szerdán este. Azt hittem, ebben a témakörben már semmi sem tud engem különösebben megrázni, aki személyes tapasztalatból ismerte a nácizmus borzalmait, aki átélte a lágerek borzalmait, annak mit jelenthet a színészekkel meg­idézett történelem. Döbbent csendben néztem végig a tévé­játékot. Pedig valóban kevés új ténnyel, adalékkal szolgál­hatott. Mementó — Nürnberg, 1946. — mondja a címe. Em­lékeztető Nürnbergre, az 1946-os náci perre. De vajon csak arra? Nem emlékeztet egy korábbi Nürnbergre is? Arra, amelynek sörpincéiben nagyrészt szerveződött, bátorítást ka­pott az a mozgalom, amely felett a nürnbergi törvényszék kívánt ítéletet mondani. Nem tudhatom, mi indokolta a húsznál több háborús föbünös közül éppen négynek a ki­emelését, de bennük, meg a tanúként jelen volt Rundstädt tábornokban, Höss auschwitzi táborparancsnokban tökélete­sen megtestesült mindaz, ami miatt a náci Németországra csak mint a világtörténelem legembertelenebb, legvéresebb, leggyilkosabb intézményére emlékezhetünk. A tévéjáték nem adta vissza a híres pert, nem rekonstruálta a teljes tárgyalást, aligha volt ez a célja, de a kiválasztott háborús főbűnösökkel meggyőzően éreztette meg az általuk képviselt világot,, a vezetők hitványságát, a fasizmus alapvetően em­berellenes lényegét. S megéreztette azt is, hogy a szövetsé­ges hatalmak akkor még egységesen elítélték a fasizmust, még ha egyes személyek bűnösségének megítélésében már jelentkeztek is véleményeltérések. Kállai Ferenc ostobán ön­telt, még a vádlottak padján is krakéler Göringje, Inke László csupa gyűlölködés Streicher je, Sinkovits Imre Keitel marsallja, Ráday Imre simulékony Schachtja és a többi fé­lelmetesen igazi volt. Nem a teljes nürnbergi pert kaptuk, ismétlem, de megrázó és félelmetes erejű művészi memen- tót. És ezt annak érzi bizonyára mindenki, akik e játékot, mint szörnyű évek élményeire alapuló alkotást nézték, s nem pusztán elvont esztétikai, dramaturgiai mércékkel mé­ricskélték. ★ A hét egyéb műsorai között még több akad, amely emlí­tést érdemel. Feltétlenül kiemelendő a Nyitott könyv soro­zatban látott Párduc és gödölye, a közelmúltban elhunyt Rónay György regényének Hajdufy Miklós rendezte bemu­tatása. (Már csak azért is figyelmet érdemel, hiszen az előbb említett Mementót is ő rendezte, s a két mű emberi alap­állásában rokon.) A regény az idei ünnepi könyvhét egyik legsikeresebb darabja volt, s a Nyitott könyv sorozatnak is külön figyelmet érdemlő darabja lett. A kiemelt részek jó válogatása, a színészek, elsősorban Mensáros László játéka egészében érzékeltette a főszereplő bíró válságos időszakait, a törvénytelenségek idején tanúsított szervilizmusa okozta kirekesztődését az aktív társadalomból. Sikerült az adaptá- lónak a regény legfontosabb csomópontjait megragadnia, és a drámai feszültségű epikát így átfogva, érzékletesen, hite­lesen a néző elé állítani a bíró alakját és történetét. ★ 7. szerkesztő emlékezetes eseteinek utolsó darabját is lát­tuk. A sorozat alkotói itt már eltértek a monológokban való megjelenítés módszerétől, Z. szerkesztő hatalmas körutat tett meg annak kinyomozására, miért volt goromba a kö- zértes a vásárlóhoz, aki parizert vett. A minket ért ideges bántalom másokat bánt meg, s láncreakció szerűen sorra ke­serítjük egymás életét — érezhettük ki a tanulságot. De mit tehetünk? Z. szerkesztő is búsan rágta a parizert az utolsó filmkockán. S már ő is idegesnek látszott. ★ A miniszterelnök, Nagy Endre nem különösebben nagy igényű vígjátéka — Bánki Iván rendezésében — jelentette a szombat esti szórakozást. A századelőt megidéző, ismert vígjátéki fordulatokra alapozott darab a hajdani hái'om fel­vonást összesűrítette, s tisztes adaptáló-alkotói munkával ki­töltötte egy esti óránkat. Többre nem is kívánt vállalkozni. Benedek Miklós A CSŐSZER 1. SZ. ÜZEME a&onnuli belépéssel felfess cső- és központifűtés-szerelőket, minősített hegesztőket, segédmunkásokat. Minden héten szabad szombat, munkásszállást és különélési pótlékot biztosítunk. Jelentkezni lehet: Leninváros, CSŐSZER 1. sz. Üzem (Űj Erőmű), Miskolc, Kabar u. 16. CSŐSZER 11. sz. Főszcrelésvezetőség. Bányász fúvószenekarok alakzati bemutatóia . 1 f A Miskolci Bányaüzem fúvószenekara új szignálját mutat­ja be. A sajószentpétériek egyik alakzatváltási gyakorlata. (Fotó: Szabados) Az Ózdi járási Hivatal kezdeményezésére és támo­gatásával színes diafilm ké­szült azzal a céllal, hogy megismertesse, bemutassa az általános iskolából kikerülő fiataloknak a járás egészé­nek csaknem teljes munka- lehetőségeit, az ajánlott, s a 102. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézetben oktatott szakmák szinte mindegyikét. A diafilmet Mizerák István, az Ózdi Kohászati Üzemek tájékoztatási és propaganda- osztályá..ak fotósa készítet­te, szakmai tanácsadó Kál­lai Sándor, a hivatal mun­kaügyi előadója volt. A diafilm teljes részletes­séggel bemutatja, hol, mi­lyen szakmában várják a fiatalok jelentkezését a vál­lalatok, szövetkezetek, tele­pek, vagy éppen kirendeltsé­gek. És nem csupán divatos szakmák, az ismert munka- lehetőségek mutatkoznak be a diakockákon. A kínálat még a felnőtte­ket is ’ elgondolkodtatja. A film zsűrizésekor többen is szóltak arról, hogy mennyi­re meglepte őket a szűkebb pátria, a járás egészének egy csokorba gyűjtött munkale­hetősége, kínálata. A zsűri elnökének, dr. Öry Istvánné- nak, a Borsod megyei Pá­lyaválasztási Intézet igazga­tójának —, s a zsűri többi tagjának is — az volt a vé­leménye, hogy a film nagyon hasznosan segítheti a peda­gógusok pályairányítási, pá­lyaválasztást segítő munká­ját. Ez a film a maga nemében azért is úttörő munka, mert Borsodban hasonló témakörű film még nem vállalkozott rá, hogy egyszerre több szak­mát és több munkahelyet is bemutasson. Diafilm lévén, minden iskolába eljuthat kü­lönösebb nehézség nélkül, hiszen ma már az általános iskolákban mindenütt van­nak diavetítők. A diakocká­kat magyarázó szöveg és jól összeállított zenei kíséret „egészíti ki”. M. Tóth Ilona A XXVIII. bányásznaphoz kapcsolódva ünnepélyes ke­retek között nyílt meg szom­baton délután Miskolcon, a Hősök terén a borsodi bá­nyászok nagyszabású, három­hónapos és szinte a fél me­gyét érintő művelődési ese­ménysorozata, a bányász kulturális és sporthetek programja. Az előző évi kí­sérlet után, immár másod­r szór jöttek el a bányász fú­vószenekarok Miskolcra, hogy a Hősök terén ne csak ze­néljenek, ne csak muzsikus felkészültségükből adjanak í -elitet, hanem alakzati be­mutatóikkal is gyönyörködtes­senek. Az elmúlt évi sike­res kezdet után most hét bá­nyaüzem — Alberttelep, Farkaslyuk, Királd, Kuri- tyán, Miskolc, Ormosbánya, Sajószentr.éter —, illem* művelődés’ intézmény tel- nőtt fúvósegyüttes3 és Ru- dolflelepről egy gyermek- együttes állt .az érdeklődők elé. Az alakzati bemutatók alapvető haszna, hogy kimoz- dítia a zenekarokat megszo­kott, ismétlődő tevékenysé­gükből. a zene és a mozgás, az alakzatváltoztatások meg­felelő összhangjának megte­remtésére, ötletes koreográ­fiák komponálására sarkall­ja. A bemutató valamennyi résztvevő felvonulásával kez­dődött. majd a nagy számban egybegyűlt érdeklődő közön­ség előtt, a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat több vezetőjé­nek jelenlétében Perényi Ist­ván, a vállalati szakszerve­zeti bizottság kulturális osz­tályának vezetője méltatta a bányász kulturális és sport- hetek hagyományait, eddigi eredményeit, szólt árról a sokrétű kultúrnevelési mun­káról, amit az ország legna­gyobb mélyművelésű szénbá­nya vállalata dolgozóinak körében 13 saját művelődési intézmény végez. A nyi­tányt követően ábécé sor­rendben mutatták be gya­korlataikat az egyes fúvós- zenekarok, mindenkor a kö­zönség nagy tapsát kiváltva. Az egyes zenekarok bemu­tatóinak értékelése nem a mi feladatunk, azt a bányász kultúrbizottság ellátja. Azt viszont meg kell jegyeznünk, hogy az egész mutatvány nagyon tanulságos is volt, s sok-sok örömteli élmény mellett — a zenekarok egy- másmellettiségével — olyan összehasonlítási lehetőséggel szolgált, amely az érintett szakvezetőknek következteté­sek levonására is alapot ad. Egészében a bemutató szép, látványos, hasznos volt, az ígéretes háromhóna­pos program jó nyitányának érződött. (bm) Tíz kérdésre, tíz kérdés c* Lyukasóra a humoralistával Én készültem ..." Sándor György humoralista azonban nem azok közül való, akik­nek a sajtónyilatkozat a fontosabb. Pedig már egy órával korábban ott van min­dig fellépése színhelyén. Meg utána is. Csak nincs szíve az embernek, hogy megza­varja, mindenféle kérdéssel. Előtte — mert toporgó, te­vékeny izgalom lengi-veszi körül. Utána meg a hallga­tói. Legutóbbi miskolci estje előtt, csak kikényszerült a rígtől szándékolt beszélge­tés. Helyszínei: az önálló estre kijelölt terem; az öl­töző, a mosdó... * — Mindig izgul? — Változatlanul komolyan veszem a pályámat. Nem iz­galom, nem félelem ez. Amíg nincs meg a közegem — a székek, a minimális techni­kai feltételek —, ahogy én szeretném; amíg nem tudom pontosan, hol’ fogok előadni; míg nem pihenem ki az uta­zás fáradalmait, nem esünk túl a szükséges adminisztrá­ciós dolgokon; amíg nem tu­dok megmosakodni és átöl­tözni, s nem érzem szabad­nak magam. Többen intettek már: elégek így; lehelne nagyvonalúbban, rutinosab­ban ... De nekem borzasz­tóan fontos minden hely, minden előadás. Ahol szere­pelek — ott a színházam. — Egyszemélyes színház? — Egy személyben vagyok díszletező, technikus, író és színész... Magamnak kell elrendeznem a kellékeket. Mint a bűvésznek. Kicsit mindenütt más ‘ az előadás. Minden teremnek megvan a maga igazsága. — Improvizál műsor köz­ben? — Ez kétrétegű dolog. An­nak, hogy élővé válik-e va­lami; már amikor írom, el kell dőlnie. Azok a jó poé­nok, amiken először én is meghökkenek. Nagyon meg­gondolom, improvizáljak-e műsor közben, mert köny- nyen elterelődhet az eredeti téma. Mindez nem zárja ki, hogy hagyjak poénokat az előadásra. Ilyen például a Lyukasórában Zsazsa néni szövege, amit lehoztam a közönség elé. Ezt a műsoro­mat nem írtam meg százszá­zalékosra; mindig alakul... — Mennyire befolyásolja a közönség? — Ha a közönség nagyon jó: „belelkesedik” az ember és ha ők megajándékoznak a szeretetükkel, ezt viszonoz­ni akarom. Ha „rossz” a kö­zönség: azért improvizálok, hogy kicsit „feldobjam” őket... — Sok humoristánk között így jelöli magát: humoralis­ta. Van valami különleges oka? — Én nemcsak nevettetek. Természetesen mindent el­követek a nevetésért; de ez nálam eszköz, nemcsak cél- önmagában nem lehet csak nevettetni. Mint ahogyan nem lehet valamit csak ha­lálosan komolyan venni sem. A dolgok sokkal bonyolul­tabbak, összetettebbek. Olyan ez nálam, mint a szauna ... Az egyik percben könnyesre neveti magát a néző — a másik percben odafagy az arcára a mosoly. Én a hu­morost szeretném — humo­rosabbá tenni. A komolyat — komolyabbá. Én a humor­ral moralizálok. — Nem érzi magát egye­dül? — Nem érzem magam ma­gányosnak. Sokan utánozzák a stílusomat. Ha egyedül ér­zem magam, bekapcsolom a rádiót, a tévét és meghallga­tom magam. Ebben az a ve­szély, hogy esetleg előbb hallja valaki az utánzást, mint engem. És azt is mond­hatnák: én utánzóm őket. Holott: saját magamat utá­nozom. Erich Knight-tel val­lom: hű szeretnék lepni ön­magamhoz. Ez az alkotás magányosságával jár ... — Ritkán hallható a rá­dióban, látható a tévében ... — Az én közegem a pó­dium. A dobogóra álmodom a műsoraimat, ott érzem ma­gam otthon. Egy aránylag intim közegben, kis létszá­mú, kis példányszámú han­gos folyóiratnak felelek in­kább meg. — Mióta? — Tizenkét éve csinálom. — Az eredmény? — öt önálló műsorom van. Sorrendben: Én egy anaß vpgyok; Bokszkesztyű és ró­zsa; Nézeteltérítés; Egy vég­tére két vágta; és a Lyukas­óra. — Ezt látjuk majd itt... — Kicsit elegáns nekem ez a terem Nem szeretem a puha székeket, fctelokat; nem jó itt, amikor kopogó, száraz pedagógiai témát sze­retnék elmondani... * Én készültem... Mégis, megkérem inkább Sáqdor Györgyötr tegyen fel, fogal­mazzon meg magának tíz kérdést. Mire kíváncsi egy humoralista — ha magáról van szó. Végül tehát: önma­gától kérdez, a humoralista: — Hogyan végzed majd a pályádat? Kik nem a példa­képeid? Volt-e már 12 év alatt sikered is? Azonkívül, hogy műsoraidat te írod, adod elő, díszletet és jel­mezt tervezel, te szervezed a műsoraidat. lebonyolítod, utazol az ország egyik csücs­kéből a másikba: emellett mi a becsületes foglalkozá­sod? Előfordult-e már, hogy nem volt lámpalázad? Egy­személyes színházban tártot- tad-e már magadnak a mű­sort, voltál-e már egysze- mélyben nézője műsorodnak, előfordult-e, hogy ahol ne­vettetni akartál — sírták;-és ahol siratni akartál — ne­vettek műsoraidon? Nem ér- zed-e, hogy ennyi dolog mű­velése egyszemélyben ... nem . ik-e önmutogatásnak? Honnan veszed a bátorságot magadnak, hogy fontosabb­nak érezd mondanivalódat a közönség körében ülőknél, hogy egyáltalán fontosnak érezzed azt hogy leírod gon­dolataidat, azokat megtanuld, ás a közönség figyelmét lekötve — rájuk tukmáld? Miért nem gazdagodtál meg 12 év alatt? Miért van az, hogy te, aki annyi emberrel találkozol, annyi embert mondhat ismerősének, s te, aki műsoraidban annyit be­szélsz a tiszta barátságról — valójában a nagyon sok jó ismerősöd mellett egyetlen eg" igazi barátod sincs (csak a mindenkori közönség) ? * Eddig jutottunk. Sándor György, humoralista megráz­za a csengőt. Kezdődik a Lyukasóra... Ténagy József PíipMsi fill

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents