Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

.1528. s^jrtsn^ 3a vawrnap ÉSZAK.MAGVARQRS2AG % Mozgóhíd a két part között I fisÉílii Éésznól '. Éppen kikötéskor érke­zem. A komp lomha méltó­sággal úszik be a tardosi kikötőbe. A motorzúgás már elcsendesedett, helyet­te lánc csörren. Ott fenn a fedélzeten a révész serény­kedik: gyors mozdulatokkal a parthoz rögzíti a már alig mozgó vízi járművet. Nincs nagy forgalom. Mindössze egy oldalkocsis motorkerék­pár és utasai érkeznek a túlsó partról. Visszaútra is csak én várakozom, meg az 1 ÉVIZIG ZIL-je, platóján egy betoníkeverögép terhé­vel. S várnunk nem kell. Talán két perc telik csak el, máris újra csörren a lánc. felbőg a motor, s meglendül a hatalmas test. Csendes, nyugodt a hala­dásunk. illik a tájba, illik a folyóhoz. A két parton füzesek és ezüst levelű nyár­fák kísérik a vizet. A vizet, amit tónagyságúvá tágított az alig hat kilométerrel lej­jebb levő tiszalöki duzzasz­tómű. Talán ezért is tűnik úgy. mintha állna a víz. Persze, ahol a hullám meg­csillan, ott észrevehető a csobogás. A Tisza nem szőke. Acél- szürke. Valahogy mégis illik ez a szín nagyságához, fen­ségéhez, a zöld szegélyű parthoz, a kísérő füzesek- ! hez, a vízbe lopakodó ná­dashoz. Együtt, szép egész- ! szé formálják a vidéket. Miközben a korláthoz tá­maszkodva, belefeledkezem a táj bámulatába, kicsit irigylem is a révészt. Jó neki. Nagy mint nap övé a látvány, a jó levegő, a ti­szai csönd. Ki is ez az általam iri­gyelt ember? A neve Lilvai Sávdor. Negyvenkét éves. A termete közepes, a test­alkatát tekintve, inkább szi­kárnak mondanám, mint­sem kövérnek. A haja ősz. oldalra választott. A keze olajos, a motor kezelésétől. Amikor kezet nyújt, a csuk­lóját nyújtja. 1971-től ré­vész. Tulajdonképpen azóta, amióta a motor hajtja ezt a vízi alkotmányt. A többit elmondja a ré­vész életről ő maga. ott mellettem, a korlátnak tá­maszkodva. — Idevaló vagyok Tisza-- tardosra. Nem csoda hát, hogy gyerekkorom óta rab­ja vagyok a folyónak, á víznek. Igaz, én csak hét éve vagyok révész, de a bá­tyám' 35 éve. És a vízhez nekem is közöm volt min­dig. Gyerekkoromban, ami­kor itt játszottunk, halász­tunk, fürödtünk a Tiszába, maid később, amikor a Ti­szalöki Faipari Vállalatnál dolgoztam, s nap mint nap saját csónakommal keltem át a folyón. Aztán amikor a VITUKI-hoz kerültem, s az ország szinte valamennyi folvóját bejártam. A rövid életrajz utón hallgatunk egy sort, nézzük a vizet, föléhajolva. A szel­lő néha megborzolja, mint anya gyermeke hajába, ked­vesen beletúr. — Van benne hal bő­ven? — kérdezem tűnődve, szememet nem véve le az apró hullám építkezésekről, rombolásokról. Hol gyúró­dik, hol kisimul a víz. — Van. Panasz nem lehet rá. — Aztán miféle halak? — Mindenféle. Ponty, csuka, busa, amur. most augusztusban, meg harcsa. — Szoktak halászni? — Szoktunk. A bátyám idén már fogott 10 kiló 80 dekás harcsát is. — Az már igen! —. s csel.lintek hozzá elismerően. Közeledünk a túlsó part­hoz. Odaát Tiszalök. A komptól egy kilométernyire lehet, a révész legalábbis így mondja. A parti füze­sektől azonban alig látni to­vább 50 méternél. Csak a komphoz vezető út sejteti eltűnve a füzesek között, hogy arra lehet valamerre. Amíg' a révész a kikötés­sel bajlódik, széjjelnézek a 'kompon. A kis fedett kalyi­ba a motorház és az iroda is egyben. Maga az egész fedélzet olyan, akár egy szabadtéri színpad. Az egyik sarokban tiszteletreméltó horgony pihen, csak úgy szolgálaton kívül, lánc nél­kül. An-ább egy lócaféle. A korlát oldalán felirat: Komp teherbírása 20 tonna; üres szekér száma: 6 darab; terhelt szekér 4 darab; gya­logszemély 120 fő; lábasjó­szág: 40 darab. — Hányat fordul napjá­ban? — kérdezem, amíg várakozunk. Vállat von.' — A fene se tudja, nem számolom. Van amikor ál­lok égj' órát is, de sokszor állandóan megyek. — Ha nincs utas. jármű, mivel üti el az időt? — Ellenőrzőm a berende­zéseket, nézem a tájat, ol­vasok. Olvasni nagyon sze­retek. S megmutat a kalyibában egy halom újságot Napila­pok. folyóiratok. Végre jön egy jármű. Egy Nysa. Az ÉSZAKKÖ Mát- ravidéki Kőbányák recski üzemegységének tulajdona. Majdnem azt mondom, felszedjük a horgonyt. Min­denesetre elindulunk vissza­felé a borsodi part irányá­ba. Ahogy haladunk előre, úgy jön elő a vízből a drótkötél. „Kézenfogja” a kompot, tereli, irányítja a túlsó part felé. S az a sza­kasz, amelyiken túlhalad­tunk már, újra alámerül a Tiszába. A tiszalöki oldalon, a ki­kötőnél most tűnik fel egy motorkerékpáros. Elkésett. Ha két perccel hamarabb érkezik, átjött volna velünk, így azonban'várnia kell. Azt hiszem, ezen a szép, csen­des tájon ez nem is olyan nehéz. Tiszai csönd. Csak a motor köhög, de ez nem zavaró. — Hogy van itt a szolgá­lat? •— Reggel öttől este nyolc­ig. Rajtam kívül a bátyám, Litvai István, valamint Hergelt László az itteni ré­vész. Mi hárman váltjuk egymást. — És télen? — Ha vastagon befagy a víz, leállunlc. A vékonyabb jégen még utat vágunk, s legfeljebb csónakkal közle­kedünk. Pemze. akkor már nagyon gyér a forgalom. — Máskor is leállnak? — Ha árvíz van. Akkor nem tud közlekedni a komp. Az idei év rosszul alakult. Háromszor volt kint a Ti­sza. Finoman nekiütődünk a partnak. Ez pedig az én retúrutam végét is jelenti. Ránézek az órámra. Négy perc 45 másodperc alatt keltünk át a túlsó partról. Biz’ isten, sajnálom, hogy nem duplaszéles a Tisza! i Hajdú Imre PAPP LAJOS: A legfrissebb négysorosokból Reggel nem megy az ablakhoz közel. • Úgy érzi: nem kelt föl a nap se még. Odakint szeméthegyek sokasodnak. Elborítják az ablak üvegét, * Kéz kézzel kezel; kéz a kézre lel.-.•kezek között te következel. Kéz a kezedben: ez a nyugalom. S mit tesz, kinek a két kezét levágták? ■$• Ne menj közelebb: óit trónol az isten. Messziről kérd, hogy messziről segítsen. Ha közelebb jön. mire segíthetne, elégsz. Eltűnsz az önhitt ragyogásban. A költő korpa: hát elkeveredik. A költő disznó: korpás tét zabái. A költő költő: pottyan s gőzölög. A költő sár az akiok bélsarában.-tfr­Az utcán járnak; csapatokban járnak. , Lábak kopognak, járnak, s 'egyre várnak. Az utcán járók várnak, meg-megállnak. Es ez így mégy, míg lebontják az utcát. A null évfolyamosok tovább dolgoznak Immár hagyomány, hogy a hivatalos táborzárás egy­úttal az egyetemek, főisko­lák „nulT’-évfolyamosainak tábornyitánya. Az elkövet­kezendő napokban a felső- ' fokú oktatási intézmények nagy többsége szervez épí­tőtáborozást a tanulmá­nyaikat most kezdő első­éveseknek azokon a helye­ken, amelyeken az őszi munkák maradéktalan el­végzése ezt igényli. Ügy tudjuk: a gazdaságok már több középiskolái is megke­restek a kéréssel, hogy a diákok segítsenek a soron levő alma-, szőlő- és zöld­ségszüret meggyorsításában. Egyébként a KISZ 61 nyári építőtáborokban az ötödik turnus is letette a szerszámokat. A hivatalos zárással összesen 47 500 fia­tal búcsúzott az idei évad­tól. Az eredményes munka értékét milliókkal kell mér­ni, hiszen minden tavalyi rekordot túlszárnyaltak. Ti­zenkettővel több munkahe­lyet nyitottak. Á szélben ggj; kai; öreg felnézett, lányt látott és fiút, a fűben meg két biciklit. A lány a kőtöltésre ült, lábát lógázta. A fiú is mel­léült, hanyatt feküdt, fejét a lány ölébe fúrta. A lány eg felé fordította arcát. Az öreg is a kőtöltésen ült. iába páros függőón. Ka­lapjának karimája besati- rozta homlokát, mégis gyön­gyözött. Tenyerébe törölte, tenyerét meg a nadrágjába. Megcsinálta ezt a mozdu­latot még vagy ötször, aztán nehézkesen lecsúszott a kő­ről. Testét alig bírta el a lába, mégsem ült vissza, mennie kellett tovább, „így sc em lesz meg!”, és külön­ben is, jólesett a menés megint. Pedig innen-on- nan... „hány órája is? Nyolctól éjfélig négy, meg tizenegy az tizenöt”, tizenöt órája talpon van, járja a várost, hátha. „Köllöttaza fröccs! Most aztán kereshetem. .. Tíz percnél nem voltam tovább, biz’ isten nem! Még addig se! Beugrottam, a sor se volt hosszú, kértem a nagyfröcs- csöt, kétezerre ittam ki, per­sze, hogy nem volt tíz perc! Még nyolc se nagyon ... De ki a rossebnek kellett az a csatragány? A küllők ,is hiányosak, a nyereg meg fézsódéros...” Megint a kocsmánál. „Talán visszahozta! Csak eiugrott vele tegnap este, vonathoz vagy hova, ma meg vissza!” Senki sem hozott vissza semmiféle biciklit a kocs­mához. Az öreg a könnyei­vel küszködött, gyűrögelte visszafelé, mert mégiscsak, hogy néz ki, ilyen világos nappal, egy öreg ember ... „Most mivel megyek éjjeli­őrködni a majorba?” A kocsmamoraj csábítgat­ta, szippantotta volna ma­gába az öreget, de 6 inkább a szomszédos kapualjakat járta ki tudja hányadszor. „Hátha tréfálódott valaki.” De senki sem tréfálta meg, pedig már nem is bánta volna. I iiuíl kiballagott az ál- lomásra. Néze­gette a várakozó bicikliket, a sajátját azonban nem lel­te közöttük. „Ez lenne még olyasforma. Fényesebb, igaz. de nem gurulhat úgy, mint az enyém.” Hogy, hogyan keveredett megint a kőtöltéshez, maga sem tudta. Végignyúlt a fű­ben, öt perc sem telt bele, elszunyókált. Álmodott is. Azt álmodta, hogy az állo­más előtt keresi a bicikli­jét, meg hogy rendőr köze­lit. „Biztos úr, szabadjon egy percre!” — szólt a szol­gálatoshoz. A rendőr tisz- te'gett, „erőt-egészséget” mondott az öregnek. „Erő is volna, biztos úr. meg egészség is, csak biciklim n'ncs. Ellopták tegnap este, azóta egyfolytában...” A rendőr közbeszólt: ,.éa papa. az fogyóeszköz no na már.” Az öreg nem hagyta annyi­ban: „De nekem köll a bi­cikli. azzal járok a major­ba” Erre a rendőr: „Magá­nak fogalma sincs, mennyit ellopnak egy nap. Tudja mit? Szerezzen helyette, az­tán lesz!” .. . Nevetésre ébredt. A lány és a fiú szaladt el mellette. Az öreg felkecmergett a kő­höz, kalapját maga mellé ültette, elnézett arra, ahol tizenegykor a fiú meg a lány ... Csak a két biciklit látta a fűben. Az álom sza­vai rágcsálták a fülét: „sze­rezzen helyette ..Nem sokkal később újból nevetés gurult hozzá. Hátára fordult, a nevetés a Duna felöl jött. A parton kergetőzött a fiú és a lány. Az öreg tekintete a bi­cikliken. Hámor Vilmos: A BICIKLI Az öreg tekintete a fiún és a lányon. Megint a bicikliken. „Sze­rezzen helyette!” A Duna felé nézett, majd vissza. „Ha a fiújét viszem el. gyalogolhatnak hazáig. Messze lakhatnak? Hát per­sze! Ha közel, nem jöttek vol ■ biciklivel. Ha a lá­nyét viszem el. a fiú haza- vihelné. de mit kezdek én lánybiciklivel?” Felállt, elindult. Messziről még visszanézett, a bicikli­ket már nem látta, a fiút se, a lányt se. Csak a ne­vetésük kísérte a kőtöltés végéig az öreget. A Kocsma lyelte!” Nézelődött, ki is vá­lasztott egyet, de az le volt zárva. „Nekem is azt kel­lett volna, lezárni t De ki hitte volna, hogy, másnak is jó az a...” Lesben állt a szemközti kapu alatt. Várta, hogy valaki bemenjen a kocsmába, hacsak egy fröccsre' is ... Nem kellett sokáig vár­nia. Égj fiatalember érke­zett, járdához illesztette a pedál!, a táskáját is a kor­mányon hagyta. „De mit csináljak a táskájával? Le­het, hogy pénz is van ben­ne. igazolványok, papírok. Nekem csa(c egy bicikli keli. Felülök rá. fél perc. Elhajtok a sarokig, megint fél perc. A másik utcában ledobom a táskát, és meg­van a bicikli. De ha kere­si? A táskát is? Lehet ben­ne olyan irat, ami fontos!” Fekete túra érkezett, le­zárta a gazdája. Aztán egy női bicikli parkolt, lezárat­lanul. „Női nem kell! De hol marad ilyen sokáig a fiatalember? Szerencséje, hogy figyelem a táskáját, így nem viheti el Senki. Ha csak én... Rá kéne akasztani a nőire! És ha pónt akkor jön né ki? Mit mondok neki? Hogy ne ha­ragudjon, eltévesztettem... Nem, nem jó! Na, talán az. Nem zárta le, nagyszerű! Menj csak be, pajtikám! Ügy, ni! Most állsz sorba. Hányán lehetnek előtte? Be­megyek, megnézem, kijö­vök ráülök, mintha az enyém lenne ...” Magára hagyta a kapu­aljat, át az úttesten, be a kocsmába, nyakát nyújto­gatta. — Nicsak, az öreg Jagi! — ujjongott valaki, bele is karolt és húzta a csapos felé. — Mit iszol, öreg? — Semmit-semmit — da­dogta az öreg. — Meg akarsz sérteni? — Hát jó — mondta meg­adón, s akkor már érezte, hogy fuccs annak a bicikli­nek. — Egy kis fröccsöt, pi­rosat ! — Velem nem lehet kicsit inni. Egy nagyfröccsöt a pirosból — szólt ismerőse a csaposnak. Míg itta a fröccsöt, nézte a lezáratlan bicikli gazdá­ját. „Rendes embernek lát­szik, kár lett volna pont az övét...” — Mi az. öreg? Nem íz­lik? Hallod? Az öreg odakapta a fejét — -De, dehogyisnem. Csak a gyomrom . .. — Akkor igyál valami felest! — Nem, dehogy. Jó ez. Ténvlc« fájt a syom­ra. Az ide­gességtől. öt is elmúlt már, hatra kellett mennie a ma­jorba, és bicikli még sehol. Kiitta a fröccsöt. elbúcsú­zott, „Másik kocsmát kell keresni!”. Üjból egy kapu alatt. „Az is lezárta, pedig rozzantabb, mint az enyém. Most már az sem érdekel, ha női.” Férfikerékpár érkezett. Gazdája lelámasztotta a fal mellé, s bement. „Ez az! Indulj, öreg! — biztatta ma­gát. — Ezt már nem hagy­hatod ki! Szerezzen helyet­te... Szerezzen helyette...” Aki látta az öreget, meg nem mondta volna, hogy hetvenkilenc éves, úgy te­kert. A harmadik utcában lelassított, eligazította ma­gát az ülésen, mert fura volt aeki,' hogy nem olyan ferde a nyereg. Hat előtt két perccel ért a majorba. Váltótársa mar indulásra készen várta. Egyedül maradt. „Szegény ember! Már biztos keresi. Bemegy a kapuk alá, hát­ha valaki viccelődött, aztán az állomás is eszébe juthat, talán bejelenti holnap és keresik. Mi lesz. ha nálam találják meg? Le kéne fes­teni. A lámpát ledobni ró­la. a nyeregre svájcisapkát hűzni... Nem! Visszavi- szem reggel. És ha akkor is ott keresi? És meglátja, hogy én ... Rendőrt hív . .. Mit mondok? Visszaviszem, de nem oda, hanem a má­sik utcaba.” Soha ennyire nem várta a reggelt. Aludni seni tu­dott, egyfolytában a másik­ra gondolt Hatkor felült az egyenes nyergű biciklire, és tekert a kocsma felé. Ahogy elgondolta, falnak támasz­totta a szomszéd utcában, és elsomfordált onnét. Harmadnap ,££* j a bicikli még mindig ött árválkodott. A lámpáját va­laki már letörte ról \ a di­namó is hiányzott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents