Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-27 / 228. szám

1978. szeptember 27., szerda

eSZAK-MAGYARORSZAG 3

Az üzemcsarnokban kis embercsoport tömörül össze, a munkáról, az örömökről és a gondokról beszélgetünk. Az egyik brigádvezetőből jó adag ;keserűséggel buggyan elő:

— Hiába verejtékezünk, [mégse kapjuk meg a kitüntetést, nem leszünk szocialista brigád.

Csodálkozva nézek rá, hiszen ők maguk elmondták és a beszélgetésben résztvevő üzemvezető is megerősítette, hogy a közösség soha nem j dolgozott még ilyen eredménnyel. Megnyugtatnak:

— A termeléssel nincs baj, de ha megfeszülünk sem tudjuk teljesíteni a többi vállast.

— • A társadalmi munkára gondol?

— Abban benne volt mindenki. Jutalmul megkaptuk a vállalat autóbuszát, a családtagokkal együtt összehoztunk egy jó kirándulást. Nagyon jól éreztük magunkat.

— Mi hát akkor a baj?

— Tudja, nálunk még sok a kétlaki... bocsásson meg, miért mosolyog ezen?

— Az élet játékán derülök ■— mondom. — Valaha a falun lakók szántottak, kapáltak, kaszáltak. Ott lassan minden munkát átvesznek a gépek. Tudok eseteket, hogy a háztájit a tsz szántja fel, Veti be, növényirtószert használnak, így a tagnak annyi dolga van, hogy letöri a kukoricát, mert a hazaszállításró] is a tsz gondoskodik. S mondják csak, hány városi Van itt, aki a műszak után a víkendtelken áll meg? S hány ember van, aki szeretne ilyen birtokot?

Beszélőtársaim elmosolyodnak, igazat adnak, de csak Hajtogatják; gondot okoz, hogy vannak, akik egy műszakhoz öt-hat órán át utazna! .

— Nem tudunk összehozni egy közös mozi-, színházlátogatást ... Mondok magának valamit, ha nem írja meg, hol, s kitől hallotta.

— Rendben, az üzem neve sem fog szerepelni.

— ötünknek, hatunknak csak sikerül összejönni, elmentünk a moziba, utána összeszedtünk annyi jegyet, hogy minden tagra jutott egy, s beragasztottuk a brigádnaplóba. 'Dicséretet kaptunk érte Keserű volt ez a dicséret

— Így vagyunk a színházzal is — kapcsolódik a beszélgetésbe az üzemvezető. — Eljutottunk oda, hogy mindenki bérletet váltott, A nyugtalanító az, jó ha egy évben kétszer hasznát tudjuk venni. Nem úgy jön ki a műszak. Néha ég az arcom a szégyentől, üresek körülöttem a székek. Mit kellene tenni ?

Mind rám néznek, úgy, mint akit erősen a sarokba szorítottak. és ilyesmit olvasok ki a szemükből: most vágd ki magad, ha tudod.

— Miért vállalnak közös mozi- és színházlátogatást?

Most rajtuk a csodálkozás sora.

— De hisz a közös együttélés, kultúrálódás ...

— Ezt a körülményekhez kell szabni.

— Hogy értsük ezt?

— Tételezzük fel, hogy az egyik brigádtag Mezőkövesden lakik. Miért utazzon be Miskolcra, mikor ott is van mozi, s a családdal együtt megnézheti a filmet. A brigádtag lakhat például Füzesabonyban. Miért ne mehetne valamelyik pesti színházba? S van egy. ifjú ember, udvarol egy lánynak, nyilvánvaló, hogy vele és nem a brigádvezetővel akar elmenni moziba.

— Igen, de hogyan igazoljuk.

— Az összeszedett jegyekben lehet bízni, az emberek szavában nem? Van-e minden brigádtagnak otthon tévéje?

— Természetesen.

— A tévé házhoz szállítja a mozit, a színházat. Olyan politikai, gazdasági információkat ad, amelyre ebben az üzemben senki nem képes. Hát van ennél nagyobb politikai, művelődési lehetőség?

— Igaz — bólogatnak — a tévét az ember akkor is megnézheti, ha fáradt, s kötéllel sem lehet moziba, színházba húzni.

— Igen, de a mozi, a színház más, mélyebb élményt ad.

— Nem vitatom, de szerintem okosabb, ha nem toborzással húzzák oda az embereket, hanem kinek-kinek a tetszésére, s idejére bízzák, kivel és mikor megy színházba. Aztán, ha jó a film, a színielőadás, aki látta, dicséri, s a többi is elmegy.

Egy brigádtag előhozakodik.

— Gondban vagyunk az olvasással is. Van, aki csak azért vesz ki könyvet a könyvtárból, hogy beírhassuk ennyit, vagy annyit olvastunk.

— Sok munkás lakásán jártam már. Azt láttam, hogy

mindenkinek saját kis könyvtára van. Miért nem tartják nyilván ezt is a brigádnaplóban?

— A könyvek miatt — mosolyog egyik beszélgető partnerem — nálunk már családi vita is volt. Az asszony szóvá tette; minek neked annyi könyv. Mondtam neki; jobb lenne, ha italra költeném?

— Bármennyire is furcsának tartja — mondja az egyik munkás —, de egyszerre három könyvet is olvasok. Az asszony többször megkérdezte, hogy tudsz egy- -zerre háromfelé figyelni. Na, de hát érdekel a műszaki könyv, ha az fáraszt, előveszek egy szépirodalmit, aztán esetleg egy krimit.

— A krimit — mondja egy harmadik beszélgető társam — nem tudom miért, de nem szeretem. Engem jobban érdekelnek a történelmi tárgyú könyvek, a szépirodalmat is szeretem, kedvenc íróm, Pas- suth.

— Képzelje már el, hogy megjártam — meséli a brigádvezető. — Egy megrendelő lapon aláhúztam, hogy melyik politikai, történelmi, szépirodalmi könyvet kérem. Örömmel vártam az érkezését: Egy se volt közte, amit kértem, de ráadásul közberakták Rejtő leggyengébb krimijét. Többet nem teszik velem. A könyvesboltban magam választom ki, azt ami nekem tetszik.

Gyorsan peregnek a percek, az idő múlása munkára sürgeti beszélgető partnereimet. Kölcsönösen azt mondjuk, hogy érdekes volt a beszélgetés. Én megismertem ezekben az emberekben a tudni, fejlődni vágyást, a haladás segítését. De valami nyugtalanít.

Általában a brigádvállalásoknál figyelembe veszik az emberek megváltozott élet- körülményeit, a tudomány, a technika fejlődést segítő lehetőségeit. az emberek megváltozott kultúrigényeit. Ügy látszik, hogy még van „sziget”, ahol megállt az idő. Itt-ott ma is húsz évvel ezelőtti mércéket állítanak fel, formális vállalásokat írnak elő, eszerint értékelnek embereket. Pedig a mozgalom már felnőtt, két évtized alatt az emberek, s világunk sokat fejlődött. Szerintem nemcsak a brigádok, hanem a munkájukat értékelők művelődésével is jobban kellene foglalkozni.

Csorba Barnabás

L<ssxZ-as n&sg'wlb&msfoázás

Egy-egy fejlesztési döntés nagyon sok tényezőtől függ. A legfontosabbak: kereslet- kínálat összhangja, pénz, terület, munkaerő. Mit kíván a népgazdaság, s mi a vállalat érdeke? A December 4. Drótművekben, az ország egyetlen drótkötélgyárában j továbbra is elsődleges a nö- j vekvő hazai igények ellátása, j illetve az ezekkel összefüggő j import visszaszorítása, l-lo- ! gyan tovább? A feladatok i kőiül, a lehetőségekhez mér- I ten a legfontosabbakat kell kiválasztani. Űjra a felelősség. Ginovszky Arisztid, fej- j lesztési főmérnök óvatosan fogalmaz:

— Mit és hogyan fogunk végül is fejleszteni, azt ma niég egyértelműen nem lehet kimondani. Csupán elképzelésekről szólhatok. Ismeretes, hogy árucsere-egyezmény

j alapján szovjet alapanyagért másod- és harmadtermékekkel fizet népgazdaságunk. Ebben a kapcsolatban fontos szerepet tölt be a drótgyár. A jövőben ezt a kereskedelmi tevékenységet kapacitásbővítéssel kívánjuk fokozni. A fejlesztési források egy részét — eddig is — selejtpót- lásra, folyamatos javításokra használjuk fel.

— A Taurus Gumiipari Vállalatnál több lépcsős fejlesztés folyik. A sárgarezezett huzal, vagy ismertebb nevén a .kordhuzal gyártása is az önök feladata.

— A kordhuzalnak sok felhasználási területe van. Beépítik gépkocsiköpenyekbe, nagy teljesítményű szállítószalagokba, mélyfúró tömlőkbe, egyszóval a gumi szilárdítására szolgál. A Taurus éves szinten 14—15 ezer tonnát vár tőlünk. Ez a meny- nyiség első hallásra nem sok, de számoljunk egy kicsit utána. A kordhuzal vékony, általában 0,15—0,22 milliméter átmérőjű. Ezer méter 0,2- ,ne'* a súlya két dekagramm. Nos, ebből 15 ezer tonnát gyártani... Viszont nagyon jó üzlet. Egy tonna huzal ára elérheti a háromezer. dollárt. Nyilván, ha ezt a Taurusnak csak importból kellene fedeznie, nehezen gazdálkodhatnának. Sajnos, ez a fejlesztés nagyon eszközigényes. Ilyen vékony szálakhoz sok húzógép, sodrógép szükséges, hőkezelő berendezések, no és a terület. Ez a technológiai sor száz-százötven métert igényel. Ugyanakkor, ha jó minő-égét akarunk elérni, sajnos zömében tőkés importból kell beszereznünk a gépeket. A Taurus minél előbb, mi a hatodik ötéves terv elejére tervezzük a felfuttatott gyártást.- - A hegesztett háló két év alatt meghódította a piacot. Mi szükséges ahhoz, hogy ebből a keresett termékből

is biztosítsák az ország teljes ellátását?

— Először is a valós igényeket kellene felmérni. Az országban sok helyen gyártanak, illetve táko.lnak össze hegesztett hálókat. Tőkés importból vásárolnak gépeket házgyárak, tsz-ek, kisebb üzemek, és szapulják a drótgyá- rat, mert nem biztosit elegendő huzalt. Ezt a szétszórt, gépkihasználatlan, gazdaságtalan gyártást szerintünk éppen ideje lenne már megszüntetni, Ott tartunk, s ha ez így megy tovább, hogy mindezeknek egy külön kis drótgyárat kellene létrehozni. Nincsenek szakembereik, nem értenek a gépekhez, a hegesztésekhez. Már pedig, ahol statikai, szilárdságtani célokat szolgál a varrat, ott nagyon lényeges a hegesztés. Miért kell tákolni, mikor mi — kis segítséggel — a meny- nyiségi és a minőségi feltételeket is biztosítani tudjuk. A KGM már tárgyal az ÉVM- mel, s országosan egységes koncepciót alakítanak ki. Azok az énítőipari vállalatok, amelyeknél elhasználódtak a régi gépek, már ne maguknak vegyék meg az újakat, hanem a drótgyárnak. Ha továbbra is ilyen szétszórt maradna a gyártás, honnan tudMunkában Vass Éva brigádja. Előtérben a portugál Machado Miguel és a mohácsi Várad! Györgyi.

D ícsérik a munkájukat

Sazdászak űzni ploriin

Képviselve van itt az ország, sőt a világ. Vass Éva a brigádvezető dalmadi, Vá- radi Györgyi mohácsi, Jilly Bertalan gödöllői. Machadó Miguel Portugáliából érkezett, Siyaka Momolí pedig még távolabbról, Nigériából. Azért akadt közöttük borsodi legény is: Tóth Lajos. Ö miskolci, pontosabban tősgyökeres diósgyőri. Vass Éva, mint jó brigádvezetőhöz illik még azt is tudni véli, melyik utcában lakik Diósgyőrött az a Lajos gyerek. Vagy mégsem azért? Mindenesetre így együtt ők is tagjai annak a 140 fős egyetemista csoportnak, amelyik kéthetes üzemi gyakorlatra érkezett a mezőkövesdi Matyó Tsz-be.

Harmadikos gazdászok — és ezt kihangsúlyozzák valamennyien. Nyilván mert a gazdász — gépész játékos „kivagyiság”, rivalizálás máig sem szűnt meg a magyar mezőgazdászképzés fellegvárában. „Az úristen is Gödöllőn volt gazdász fiatal korában” mondja a gazdászok nótája, de a gépészinduló sem adja alább: „gépészek vagyunk mi, ... gyerekek. A kipontozott rész jelentése megegyezik a „kiváló”, a „nagyszerű” szavakéval.

nánk, mennyi huzal szükséges az ország hegesztett hálóihoz. Egyiknek 10 kiló, a másiknak száz, ezer? Hát ez így teljesen értelmetlen volna.

— Tudomásom szerint többek között autópályák gerendáiba vasalás helyett építik be a feszített betonpászmát. Ez a termékük is igen keresett.

— Miután az építőiparral kapcsolatos, és sok felhasználási területe van, kiemelt megítélésű. Várhatóan az ÉVM-töl erre a termékre is kapunk támogatást, s a jövő év végére igyekszünk felfuttatni gyártását.

— A beruházások visszafogása mindenütt fontos feladat. Önök, ha úgy tetszik, szerencsés helyzetben vannak, hiszen a növekvő belföldi igények ellátását, s az import visszaszorítását csak sokirányú fejlesztésekkel tudják biztosítani.

— Kétségtelenül szerencsés helyzet, munkánk lesz bőven, s gondunk is. Taurus, autópálya, lakásprogram, hogy csak a legfontosabbakat soroljam. Egy éven belül eldől, hogy mit és mennyire fogunk fejleszteni. Hét hektár területen terjeszkedhetünk, ennek nagy részét sajnos, már igénybe vettük. Egyszer tehát gond a terület., A pénzügyi feltételek is kérdésesek. Ha minden elképzelés megvalósulna, a drótgyár egy újabb nagyberuházást jelentene. Rövid idő alatt, szűk területen, koncentráltan kell majd dolgozni, s ehhez biztosítani a kivitelező kapacitást, a munkaerőt.

Karosi Imre

Itt a Matyó Tsz Halom nevet viselő napraforgótáblája végében, tehát gazdá- szokkal hozott össze a véletlen. Illetve nem is nevezhető ez véletlennek, hiszen a tsz vezetőitől tudtuk, hogy itt vannak, sőt azt is tudtuk, hogy az egyetem és a gazdaság között ötéves időszakra kötött szocialista szerződés keretében vannak itt üzemi gyakorlaton. Besegítenek a szövetkezet őszi tennivalóiba, s közben szemlélődve, szert tesznek olyan gyakorlati tapasztalaitokra is, amire az egyetemen — az intézmény jellegéből adódóan —, soha nem tennének szert.

Mondják: szüretre jöttek volna legszívesebben, de hát mit tehetünk? Idén maguk a matyók is legfeljebb bengész- ni tudnak a szőlősorok között. Szőlő hiányában maradt nekik a cukorrépa, a napraforgó, a burgonya, a széna- kazlazás, sőt néhány marko- sabb egyetemistának a csatornaépítés.

Akikkel a Halomban találkoztunk, napraforgót szedtek. A kombájnok után földre került fejeket gyűjtötték össze. Kosárba rakták, majd fel pótkocsira. Látszólag nem olyan szakértelmet kívánó munka ez, mint amihez egyetem szükséges. Mondom látszólag! De ha tudomásul vesszük — mert tudomásul kell vennünk —, hogy ez az egyszerű, derekat tornáztató, manuális művelet ma még í'észe a magyar mezőgazdaságnak, s ha e mellett azt is figyelembe vesszük, hogy ez. a rendkívül egyszerű mechanizmusé munka milyen és mennyi értéket ment meg, akkor eltűnik a napraforgó" Ezekben a napokban me- gyeszerte megkezdődik az őszi kalászosok vetése, őszi árpából, amelyet több helyen már elvetettek, keveset -termesztenek megyénkben, annál nagyobb a kenyerünket biztosító őszi búza vetésterülete. A magas termésátlagok elérésének egyik előfeltétele, hogy optimális időben kerüljön jó magágyba a ve- őmag. És elengedhetetlen követelmény, hogy a vetőmagvakat mindenütt csáváznák. A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja is felhívja ,rá a figyelmet, hogy a csapadékos nyári időjárás a megdőlt gabonatáblákon az ország szinte minden részében erős kalász-fuzáriózis fertőzés kialakulását segítette elő. Minden üzem érdekelt abban, hogy tájékozódjék a vetőmagtételek belső fuzáriu- mos fertőzöttségéről. E vizsgálathoz a Borsod megyei Növényvédelmi és Agrokészedés és az-egyetemi polgárság között — újra hangsúlyozom — látszólag meglevő szakadék.

És a Vass-brigád, (de a többiek is) nem ágálnak e munka ellen, sőt amikor azt kérdezem tőlük, hogyan érzik magukat Kövesden, a leg- mértéktartóbb válasz is az: nem rosszul. Mindemellett azt azért elmondják; az eddigi ebédjüket kissé zsírosra főzték, (Áh! Akinek a gyomra - menza sovány kosztját szokta meg, nehezen áll át a zsírosabb matyó ételekre!); s nem utasítanák el, ha az étkezésekhez olykor gyümölcsöt is kapnának.

Siyaka Momoh kicsit pa- naszkodósabb, ő az időjárásra is neheztel, ami nem is csoda, hiszen Nigériában „télen” is melegebb van ennél a szeptemberi „nem is tudom minek nevezzelek” időnél. No, de sebaj! A felgyűrt gallér, az olykor-olykor zsebre- dugott kéz, valahogy segít a reggeli néhány csípős óra elviselésében.

140 tagú gödöllői csoport regvei nyolc órától, délután fél ötig dolgozik. Mint már említettem, napraforgót szednek, burgonyát osztályoznak, szénát kazlaznak, csatornát építenek.

Mindezt hogyan? Nos, jómagam mindegyik munkahelyükön jártam. A tsz részéről megbízott vezetők mindenütt dicsérték a munkájukat. Merem remélni, nem udvariasságból.

(hajdú) Fotó: Kozák Péter

niai Állomás nyújt segítséget. Megyénk több körzetében a fuzáriumos fertőzött- ség mértéke meghaladja a 25 százalékot is. A növényvédelmi szakemberek, már enyhébb. de különösen 20 százalék feletti fertőzöttség esetén javasolják, hogy a higanytartalmú készítmények helyett szerves hatóanyagú gombaölőszerekkel végezzék e] a vetőmag csávázását. A csirakori betegség ellen a Quinolate V—4—X plusz Dithane M—45, valamint a nolate V—4—X plusz Chinoin—Fundazol 50 WP kombináció nyújt megfelelő védelmet. '

Az egyelőre eléggé száraz időjárás miatt az őszi vetéseken korai lisztharmatfer- tőzésre is lehet számítani. A kórokozó ellen ezért már ugyancsak a csívázásnál meg kell kezdeni a védekezést. Valamennyi vetőmagvat ajánlatos Milstemmel is kezelnL

I! fi Évi lenéit