Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-22 / 224. szám

ES7AK-MAGYARORSZÄG 2 1978. szeptember 22., péntek Bruno Kreisky io^psslre érkezik Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancel­lárja a hét végén nem hivatalos látogatást tesz hazánkban. Milyen lesz (Folytatás az 1. oldalról.) Az őszi időszak — szep­tembertől decemberig — a v úsfogyasztás szempontjából minden évben csúcsidőnek számít. Ezekben a hónapok­ban előfordulhat, hogy a boltok húskészlete mennyi­ségileg és választékban is el­marad a kereslet mögött. Mindehhez tudni kell, nogy a tőkehús, továbbá a hús- készítmények egy része ke­retgazdálkodásba vont ter­mék, tehát forgalmazhatósá­guk mértéke államilag sza­bályozott. A központilag meghatározott keretek évről évre nőnek, az őszi csúcs idején mégis csak akkor vár­ható kiegyensúlyozott húsel­látás, ha a kereskedelem a marhahúskereteket is kime­ríti. A sertéshús aránya egyébként 80 százalékos. Elhangzott a tájékoztatón, hogy nyári turistaszalámiból a jövőben sem tudják kielé­gíteni az igényeket. A gyár­tó — a sátoraljaújhelyi — üzem bővítése csak a követ­kező ötéves terv idején vár­ható. Sok vád éri a borsodi húsipari vállalatot a cseme­ge- és téliszalámi, valamint a gyulai kolbász hiánya mi­att. Nos, ezek a termékek nem tartoznak a vállalat profiljába, elosztásukról a Belkereskedelmi Minisztéri­um, forgalmazásukról az élelmiszer- és vegyiáru nagy­kereskedelmi vállalatok gon­doskodnak. A kereten - kí­vüli húskészítmények, így a kenős áruk, hurkafélék, a szalonnák és a füstölt áruk bőséggel állnak a következő hónapokban is a vásárlók rendelkezésére. Tovább folytatják a szál­lítás és elosztás korszerűsí­tését. Az elmúlt év májusa óta foglalkoznak a termosz kiskonténeres szállítással. Először Miskolcon, majd Mezőkövesden vezették be ezt a korszerű formát, ame­lyet a szállítómunkások és a (Folytatás az I. oldalról.) „Rosid” alapanyagból na­gyobb mennyiséget, amelyből 1300 forintért vásárolhatunk télen is hordható divatos öl­tönyt. A télikabátoknál is elto­lódott a kereslet a sportos vonalú gyártmányok iránt. Ma már leginkább a téliesí­tett ballont és a műirhát vá­sárolják. Ezekből a tavalyi­nál jóval nagyobb mennyi­séget szereztek be. Piaci új­donság a győri Graboplast Műbőrgyár alapanyagaiból készített jó minőségű safarik, női és férfi félkabátok. Jó hír farmerügyben: megindult Marcaliban a már­kás Levi Strauss nadrágok gyártása. December végéig mintegy 16 ezer pantalló ér­kezik megyénkbe a közked­velt termékből, s ezen kívül várható még 14 ezer darab a külföldi importból is. Az indigókék nadrághoz újra divatos viseletté vált a pamuting. A Rövid- és Kö­töttáru Nagykereskedelmi Vállalatnál kapott ígéret szerint kockás, csíkos, vala­mint a középáras termékek közé tartozó import kordbár­sony ingből megfelelő lesz megyénk boltjaiban a kíná­lat. Kevesebb viszont a drá­gább, jó minőségű kötött pu­lóver. A hazai gyártásra számítottak, kevesebbet im­portáltak, ám csalódás érte a nagykereskedelmet. Se­lyemgarbóból viszont, amely­nek most van-a divatja, bő­séges választékot ígérnek, amelyet színesebbé tesz az NDK-ból importált nagyobb mennyiség. A gyermekholmik között az ellátás...? kereskedők is megkedveltek. Ahogy a pénzügyi lehetősé­gek engedik, még több ter­mosz kiskonténert szereznek be és Ózdon, Kazincbarci­kán, valamint Leninvárosban is alkalmazni fogják. Beve­zették továbbá — az ország­ban elsőként — a sztenderd szállítást is. Először a Me­zőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ, majd' a sátoraljaújhelyi hús­üzem ellátási körzetében is­merkedtek meg vele a bolt­vezetők. A tapasztalatok jók. E módszer lényege, hogy a boltok 2—3 hónapos rende­léseket adnak, s ezeknek a húsipar pontosan eleget tesz. Alkalmazásával csökkent az adminisztráció; a boltos mindig tudja, hogy mit kap, és a húsüzemet sem érik vá­ratlan meglepetések. A sztenderd szállítási rendszert a sátoraljaújhelyi körzetben összekapcsolták az úgyneve­zett órapontos szállítással, ami azt jelenti, hogy a túra­járatok előre megszabott időpontban érkeznek a bol­tokhoz. A szállítási módok korszerűsödése tette lehető­vé, hogy Sátoraljaújhely környékén megduplázódott a heti szállítások száma, to­vábbá azt, hogy újabb 19 községet kapcsoltak be a központi ellátásba, valamint hogy csökkent azoknak a fa­lusi boltoknak a száma, ahol még most sem árulnak hús- készítményeket. Az órapon­tos és sztenderd szállítási rendszert rövidesen alkal­mazzák az ózdi húsüzem el­látási körzetében, foglalkoz­nak továbbá az órapontos miskolci járatok megszerve­zésével is. Érintette a tájékoztató az élőállat-felvásárlást is. El­mondták, hogy ezt a tevé­kenységet sem befolyásolja a miskolci gyáregység üzemszü­nete Szó esett az üzem munkásainak foglalkoztatá­sáról: valamennyien dolgoz­nak a leállás ideje alatt. várhatóan nagy sikere lesz a Békéscsabai Kötöttárugyár nyírott plüssből készített bébiruháinak. Emellett kí­nálnak még japán, hongkon­gi, pakisztáni felső és alsó. kötött holmikat is. ősszel, télen a cipők és csizmák kerülnek inkább reflektorfénybe. Nézzük, mit ígérnek a Corso Cipőnagy­kereskedelmi Vállalat mis­kolci lerakatánál. Egyaránt kínálnak újdon­ságokat a nők, férfiak, va­lamint a gyerekek számára is. Az idén továbbra is di­vat a női csizma, bő válasz­tékot szereztek be, ám a mi­nőségért most is áldozni kell. A kedvelt sarkantyús csizma ára 1400 forint körül mozog. Természetesen gon­doltak a kisebb keresetűek, valamint a kisebb igényűek- re; a cipőboltokban ebben az évben is kapható a haris­nyacsizma, és az idősebbek is kedvükre választhatnak az Alföldi Cipőgyár olcsóbb árú termékeiből. Az újdonságok? A férfiak számára Romániából impor­tálnak bőrtalpú, úgynevezett natúr csizmát. Csehszlová­kiából rövid szárú, cipzá- ras, az NDK-ból pedig ma­gas szárú férfi bundacipő érkezett. A gyermekek hamar meg­kedvelték a többféle színvál­tozatban kapható orkán csiz­mákat, ebből is megfelelő­nek ígérkezik az ellátás. Szinte elnyúzhatatlanok a hazai ipar által gyártott „TR” gumitalpas cipők. Me­gyénk ellátásában természe­tesen sok segítséget nyújta­nak a különböző cipőipari szövetkezetek is. (n. « Leonyld Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, államfő, Szovjet- Azerbajdzsán fővárosába, Bakuba érkezett. Képünkön: L. Brezsnyev megkoszorúzza a bakui Lenin-emlékművet. Miskolc fcizls&eüse m és kslnap Borsodi párt- és tanácsi liilttségcl látogatásai testÉmegpÉn Borsod megyei tanácsi kül­döttség utazott tegnap dél­előtt a szovjetunióbeli test­vérmegyénkbe, Vologdába. A delegáció vezetője dr. Ladá­nyi József, a megyei tanács elnöke, tagjai dr. Majoros László, a Sátoraljaújhelyi járási Hivatal elnöke, Varya Dezső, az Ózdi városi Ta­nács elnöke és Csősz Gábor, a Tiszai Vegyikombinát párt- bizottságának a titkára, öt­napos látogatásukon a tele­pülésszervezés új módszereit és formáit tanulmányozzák testvérmegyénkben. * A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Katowicéi vajdasági Bizottsága meghívására me­gyei pártküldöttség utazott ma ötnapos látogatásra Ka­towicébe. A küldöttség ve­zetője dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára, tagjai Seper László, a me­gyei párt-végrehajtóbizottság tagja, az Ormosbányai Bá­nyaüzem pártbizottságának titkára, Rózsa Kálmán, a megyei pártbizottság tagja, a Miskolci városi Tanács elnö­ke, Kovács Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság munkatársa kü­lönböző gazdaságpolitikai kérdéseket tanulmányoznak majd lengyelországi testvér­megyénkben. üz üzemegészségügy helyzete a ii!8zőoaz(fasé|lssii (Folytatás az í. oldalról.) Pedig Miskolcon jelenleg 128 ezer a foglalkoztatottak száma, közülük 36 ezer a be­járó, ebből ötezer a diák. Ebből következik, hogy egy­általán nem mindegy, meny­nyi 1 idő alatt ér munkába, iskolába ennyi ember. A lép­csőzetes munkakezdés beve­zetése csak akkor hozhat va­lamire való eredményt, ha a munkába indulóknak leg­alább a 30—40 százalékát érinti. Miskolcon jelenleg 17 százalékra tehető azok szá­ma, akik már nem a koráb­ban szokásos időpontokban kezdik meg á munkájukat, illetve a tanulást. Az a ve­szély tehát, hogy a „lépcső­zés” meghaladja az 50 szá­zalékot és az újabb csúcs- forgalmi időpontok kialaku­lásához vezet, egyelőre nem fenyegeti a miskolci város­lakókat. Változatlanul sok gondot okoz Miskolcon a főutcai árúkihordás. Indokolatlan, hogy ruházati cikkekkel, iparcikkekkel teli teherko­csik zárják el az út két ol­dalát csúcsforgalmi idősza­kokban. Épül már az északi teher­mentesítő út Búza tér—Pe­tőfi tér közötti szakaszának egyik csomóponti láncszeme, a Búza téri aluljáró. A be­szűkült belvárosi forgalom miatt „egyutcásnak” hívott Miskolc úthálózata fokozato­san fejlődik és az építke­zéseken túl figyelemre mél­tó forgalomszervezési — többnyire súlyos anyagiakat nem igénylő — intézkedések­re is sor kerül majd. Ezekről a közlekedésfej­lesztési kérdésekről tárgyal­tak többek között a Miskolc városi Tanács tegnapi ülé­sén, melyen részt vett Ta­kács Béla, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium osz­tályvezetője is. Az írásos je­lentéshez szóbeli kiegészítőt Pável János, a Miskolc vá­rosi Tanács építési és közle­kedési osztályának vezetője mondott. A tanács ezt kö­vetően egyéb ügyeket tár­gyalt. Tegnap, szeptember 21-én, csütörtökön ülést tartott a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének Borsod megyei Bizottsága a Miskol­ci Állami Gazdaság gyömrő- pusztai egységében. A tanács­kozáson megjelent és felszó­lalt — többek között — Mi­csuk László, a MEDOSZ KV főtitkára, Kiss Béla, az SZMT titkára. Az ülés napirendjén szere­pelt: az üzemegészségügyi helyzet és az üzemorvosi el­látottság a mezőgazdaságban, az első félévi szakszervezeti szervezettség, a tagdíjfizetés alakulása, az értelmiség hely­zete, a körükben végzett szakszervezeti munka fel­adatai. Az ülésen a borsod- sziráki Bartók Béla és a szik­szói Béke Termelőszövetke­zet elnöke, valamint szb-tit- kára adott számot a szak- szervezeti munkáról. A vitából kitűnt: összehan­golt tevékenységre van szük­ség a jelenlegi problémák megoldása érdekében. Gon­dot okoz a betegellenőrzés, az elsősegélynyújtó állomá­sok és tanfolyamok létreho­zása. örvendetes viszont, hogy a LÁÉV területén korszerű üzemorvosi rendelő létesült, ahol kitűnő a felszereltség.*' A felszólalók elmondották; az új, korszerű mezőgazdasá­gi gépeken a vezetőfülkék lemezből készültek, nem fűt- hetők. Az új erőgépeknél ugyanakkor magas a zajszint. Hangsúlyozták: az üzemor­vosi ellátás javítására feltét­lenül szükség van. Kései cséplés nyi J vastag por ül a háztetőn, a most szürke, máskor piros cserepeken. Mindenen ami az udvaron, a portán található: a kerti kukorica le­velein, a gangra kitett virágokon, a tűz­oltáshoz elkészített vödör vizek tetején az ágasra fűzött köcsögök alján. Száll a por mindenfelé. Beleeszi magát a ru­haneműbe, a fejkendők, a kalapok alá. Alig lehet megszámolni, hányán viliáz­nak a terménycsomó és a szalmakazal tetején, a törekzáró alatt, mennyien vár­nak a zsákolónál. — Több a pórja, mint a szemje — mondja nem kis bosszankodással az abodi gazda, Csenger Ferenc. Közben ő is nedves ruhadarabbal törli meg ar­cát, szétmázolva a törekport, hogy va­lamennyire félismerhető legyen. — Nagy csomó volt ez — mutat a fo­gyóban levő kévehalomra — de az idő­járás rpiatt ezen az éven igen dudvás, zöldes, besült termésre sikeredett. Száz­húsz keresztem volt, ennyi valamikor dicséretére vált a gazdának. — És most? A kérdésre olyan lemondó szomorú­sággal legyint, mint akit már nem is érdekel mennyi termény lesz, csak le­gyen végre túl az egészen, ezen az is­tenverte kései cséplésen. Bizonyítás­ként belemarkol az egyik zsákba. — Nézze! — mutatja a merítést. — Több benne a vadzab, mint a gabona, több benne a konkoly, mint a vadzab ... Hát megérte ennyit veszkődni vele? A gépész, Andrejkó László nagyobb türelemmel szemléli a maroknyi gabo­nás vadzabot. Pedig neki is lenne min bosszankodnia. Hajnal óta csépel, s leg­jobb esetben is egy mázsa termény jut majd hármójuknak. Mármint neki, az etetőnek és cséplőgépnek, ami ugyan­csak fogyasztja az olajat. „Olyan mint­ha tiszta szalmát verne a gép, alig pe­reg belőle a szem” — mondja. A szalmakazal nő, a zsákokat viszont tényleg ritkán cserélik. Nem is állított a gazda külön embert zsákolónak. Gye­rekek vigyázzák, s ha valamelyik teli­félen van, ők szólnak. Nekik van a leg­könnyebb dolguk, bőven jut idő a han­cúrozásra. A Hoffer-cséplő korát meghazudtoló kitartással dolgozik, nyeli a kévéket. Jók a kévehányók, ügyes kezű asszony a vágó, pontosan kézre adja az etető­nek. A Hoffer, bár az etető kellően szétlazítja a kévéket, minden „falatnál” felhördül. Mintha nem akarná befo­gadni. — Nedves a termény, küszködik, eről­ködik a gép —, magyarázza a gépész — a vadzab hamar beragasztja a rostát. Csoda, hogy reggel óta egyfolytában bírja a masina! Valóban. Egy kicsit csodálatra méltó ez a gépegyüttes. A rég elfeledett, ma már inkább csak ócskavasnak számító cséplő, a mögötte álló láncfelvonós ele­vátor. A kombájnok korában ezek a cséplő alkalmatosságok, látványuk év­tizedekkel visz hátrébb a történelem­ben. Rég elfeledtük már a körmös trak­tort, a portáról portára vándorló csép­lőt, az áthúzatás vezényszavait. S lám. itt még működik, csak ez működik! És nemcsak Abodon, a Tóth út 47. számú portán, hanem a szomszédos falvakban Galvácson és Ládbesenyőn is. Ez a régi cséplési mód az egyetlen az itt élő la­kosság számára, hogy a kalászos ter­mést hombárba, magtárba juttassa. Nincs termelőszövetkezet —, a kombájn sem ért el idáig. — Hogy tud megélni ebből? — kér­dem Andrejkó Lászlót. — Alkalmi gépész vagyok, nem eb­ből élek. Ebből nehezen lehetne csalá­dot eltartani. A BVK műanyagfeldol­gozó üzemében dolgozom, higgye el, jobban járnék ott, de hát valakinek ezt is meg kell csinálni. Különben, hogy csépelne el a falu? Én értek hozzá, ... meg szeretem is. A gépész maszekoskodása három hé­tig tart. Ennyi időre a tanács kérésére fizetetlen szabadságot kapott a gyártól, ennyi idő alatt be kell fejezni a csép- lést a faluban, ki kell használni minden percet. — A Hoffer a sajátom, a múltkor vettem kiselejtezett állapotban Szent- andráson. A három és fél ezer forintot megérte, egy kicsit kipofoztam, s lát­ja, csépel... Kár volt elkiabálni — mondanám ne­ki, de már nem hallja, ott guggol a rázó alatt. Valami hiba van a géppel. Nem sokkal később kiderül, a nedves ter­ménytől befulladt a rosta, eltörött az egyik kanál. Csenger Ferenc bosszan­kodik: „Kibírhatta volna még ezt az órácskát, alig van hátra több 70—80 kévénél”. A kazlazóknak, a törekesek- nek, a kévedobálóknak viszont jól jön a rövid pihenő. Látszólag a kévedobálók munkája a legkönnyebb. Valójában csak addig míg lefelé kell dobálni a dobra. Utána? Csináltam én is —, igazán nem mond­hatnám, hogy gyerekjáték az egész. Alig vártam, hogy szusszanásnyi időre felváltson a társ, a másik „csomós”. Magamról tudom, kell az a rövid gép­hiba ... A gépész szerint a javítás most el­tart egy bő félóráig. Nem sok, mégis sürgetik. Egymás után jönnek hozzá a falubeliek: „Laci, mikor érsz hozzánk? Merthogy akkorra össze kell verbuválni a 13 embert, főzni, sütni, készülni...” Innen a szomszédba megy. Ott már nagy a sürgés-forgás, gyülekezik a cséplőbrigád: testvérek, rokonok, szom­szédok, munkatársak, utcabeliek. Búza, árpa, zab, gabona. Mindegyik­ből néhány mázsa termett Csenger Fe­renc földjén. — Elégedett a betakarítással? — Nem mondhatnám, de hát ez is va­lami. Ennyivel kevesebbet kell majd venni a jószágoknak. A gyári munka mellett ennyivel is be kell érni... a cséplést abból fizetem ki. Vagyis pénz­zel —, a mázsánkénti 9 kiló percent nekem többet ér a kamrában. A'/ plpvátnr még üresen jár. Egy CILYdlUI óra csupán és a cséplőgép felszedi a sátorfát, átköltö­zik a szomszédba, aztán tovább sorra minden udvarra. Előbb az elevátor, az­tán a cséplő, majd a piros zetor foglal­ja el a helyét. A gépésznek már csak másfél hete van hátra ... Nagy István Mi! igének isire, télre?

Next

/
Thumbnails
Contents