Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-12 / 189. szám

1V/6. augusztus 12., szombat

A

bban az időben amikor már-már divattá vált az adminisztratív létszám növelése — vagy a kiszolgáló személyzet *— számbeli fölénye a produktív tevékenységet kifejtőkkel szemben, hallottam azt a megjegyzést: „minden újabb íróasztal munkát keres ...” Ebből a fanyar ízű kiszólásból valahogy az érződött, hogy egy-egy osztályon, hivatalban indokolatlanul sokan vannak, s a megnövekedett létszám felesleges adminisztrációval terheli a mindennapi munkát. A munkaerő-gazdálkodás ilyenfajta tünetei azonkívül, hogy károsan hatnak a vállalat, vagy intézmény gazdálkodására, — hiszen az élőmunka pazárlása semmiképpen sem egyeztethető össze az oly sokat emlegetett hatékonyságra való törekvéssel — a rossz munkahelyi légkör egyik alapfeltételét is magukban hordozzák.

A vállalatok munkaügyi tevékenységében, a munkaerőigények kielégítésének megítélésében —, ha a kívánt ütemnél lassúbb is a fejlődés — mindenképpen előrelépés tapasztalható. Ezt a témát már 1976- ban is napirendre tűzte a Borsod megyei Pártbizottság, meghatározva azokat a feladatokat, amelyek megoldása enyhíti e tér- ,ség amúgy is sok gondot okozó munkaerőgazdálkodását. A közelmúlt napokban a Miskolc városi Pártbizottság már tételesen vizsgálta, hol történtek előrelépések és megyénkben milyen gondok tapasztalhatók e fontos területen.

Az előterjesztésből, — melyet Drótos László, a városi pártbizottság első titkára ismertetett — és a vitából is kitűnt, hogy a pártszervek rangjának megfelelő módon kezelték a munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos tennivalókat.

Előtérbe került a hatékonyabb termelési és munkaszervezési eljárások bevezetése, a termelőeszközök és a munkaidő jobb kihasználása, valamint a vállalaton belüli tartalékok feltárása és hasznosítása. A párttagság nemcsak a politikai munka sajátos eszközeivel, hanem személyes példamutatással is segítette a feladatok eredményes megoldását.

Kedvező jelenség az is, hogy alapvetően helyes munkamegosztás alakult ki a párt-, a tömegszervezetek, valamint a műszakigazdasági vezetés között a konkrét tennivalók végrehajtása érdekében. Eltek a demokratikus fórumokban rejlő lehetőségekkel a munkaerő-gazdálkodás szervezeti és személyi feltételeinek bővítése kapcsán.

A gyárakban a termelőberendezések tervezésében és fejlesztésében egyre jobban tapasztalható az a kedvező gyakorlat, hogy lehetőség szerint létszámnövekedés nélkül, vagy belső létszám-átcsoportosítással oldják meg a fejlesztési igényeket. Erre jó példa a Lenin Kohászati Művek új kombinált acélmű építésénél tapasztalható törekvés. De az is igaz, hogy vannak helyek, ahol a kialakult munkaerő-feszültségek következtében nem tudnak érvényt szerezni sem a központi, sem a helyi munkaerő- igényeknek. így fordulhat elő, hogy a MÁV Miskolci Igazgatóság területén több munkakörben is jelentős létszámhiány állandósult.

De meglevő gondjaink ellenére az is igaz, hogy a munkaerő-gazdálkodás és a munkaszervezés fejlesztése érdekében a vállalatoknál számos intézkedést tettek. Jelentős eredménnyel járt a teljesítménybérben dolgozók létszámának növelése. Ez bizonyítja, hogy a miskolci vállalatok többségénél arányuk megközelíti a 70%-ot. Az egy esztendeje bevezetett műszakpótléknak a munkaerő-gazdálkodásra gyakorolt hatása viszont a vártnál szerényebb eredményeket hozott. Igaz, mérsékelte a több műszak munknerőgondiait. de nem javult számottevően a TI. és a TIT. műszakban dolgozók aránva. és ezzel összefüggésben a nasv értékű termelőberendezések kihasználtság) foka. Ez a jelenség azzal is magyarázható. hogv a legtöbb helyen csÁk azt látták a központi intézkedésekben, hogy a társadalom jobban elismeri a nehezebb munkát.

Az alkalmazotti létszámgazdálkodás területén elért eredmények is elmaradnak a lehetőségektől. Csupán néhány vállalatnál terveztek, vagy hajtottak végre minimális létszámcsökkenést. Ügy tűnik, a nehéz fizikai munkahelyek számának csökkentése, a munkakörülmények javítása vonatkozásában tettek legtöbbet a vállalatok. A határozat végrehajtása folyamatában itt van a legnagyobb előrehaladás. A rakodás és a szállítás gépesítése egvre inkább előtérbe kerül. Nagyobb számban használnak kisgépeket, darukat és targoncákat. Jelentősek az üzemi rekonstrukciók is, amelyek több ezer ember részére biztosítanak korszerű munkakörülményeket, jobb munkaÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

feltételeket. Azonban az anyagmozgatásnál foglalkoztatottak száma még így is indokolatlanul sok, és mi tagadás: a belső tartalékok feltárásának eredményessége is nagyon eltérő egy-egy üzem összehasonlításánál.

Vannak azután a munkaerő-gazdálkodás visszásságainak olyan káros kisugárzásai, melyek közvetett módon rombolják a munkamorált, kedvezőtlenül hatva munkára, gondolkodásra és magatartásra. Éppen most, a nyári szabadságolási főszezonban hallottam, hogy a hivatal fele elment szabadságra és a munka mégis jól haladt... Kérdés tehát, hogyan végezhették el 10-en azt, amit egyébként 20-an szoktak csinálni.

Talán rosszul állapították meg az eredeti létszámot, kissé alábecsülve az ott dolgozók képességeit és a munkaerő-gazdálkodás jelentőségét. Viszont az ellenkezője is előfordul: jóval nagyobb a feladat, (mint az a létszám, amelyre a végrehajtás hárul, és ennek is megvannak a káros hatásai. Megint miskolci példa: az egyik üzemben egy halom figyelmeztetést, büntetést tettek elém. Amikor ezen meglepődtem, azt mondták: már hozzászoktak az ilyesmihez, mert úgy érzik; sokat raknak a vállukra. Ebben a kesernyés megállapításban, de még inkább beszélgetésünk további témájában meghúzódott olyasfajta nézet is, kár törni magunkat, mert a feladatok annyira nincsenek szinkronban a reális lehetőségekkel, hogy úgysem teljesíthetők a tervek. így hát csak az a kérdés, hogy egy nappal több vagy kevesebb lesz az elmaradás.

A helytelenül megállapított létszám a munkaerő-gazdálkodásban fellelhető fogyatékossággal párosulva alapvető fegyelemromboló hatássá válhat. így lesznek szólásmondássá az: úgyis elkésünk, ha kevesen vagyunk és ha sokat raknak ránk — megjegyzések. Igen ám, csakhogy ezek a „jelszavak" egyfajta fedezékei lehetnek nemcsak azoknak a mulasztásoknak, amelyek objektív okok miatt adódtak, hanem kibúvót biztosítanak a saját hibákból adódó következményeknek is. De lehet tovább fűzni a munkaerő-gazdálkodás tervszerűt- lenségéből adódó jelenségeket, mert a fegyelemrombolással egyidőben néha közömbösséget is tapasztalhatunk. És nem járunk messze az igazságtól, ha összefüggéseket keresünk, az egyenletes terhelés hiánya és a munkaerő-vándorlás között.

Sajnos, az is előfordul, hogy a munkaerőt túlméretezik a feladathoz, s ez megint nemcsak gazdasági, ha úgy tetszik önköltségi téma. A munkahelyi „túlnépesedésnek" nagy a fegyelemromboló, bürokratikus hatást kiváltó, rossz légkört teremtő ereje. Mert a felesleges embereket nem mindig a vezető veszi észre, hanem a szomszéd asztalnál ülő dolgozók, akiknek kevés munka jut, és akik látják, hogy a mellettük ülő még annyit sem csinál. Ilyenkor reflexszerűen romlik a munkaintenzitás. „Beosztják a kevéske munkát", hogy egész nap legyen mit csinálni. Közben a másik szobában roskadásig vannak az elintézetlen ügyek, előbb-utóbb a két csoport ösz- szecsap, „a harc” legkezdetlegesebb formája az összehasonlítás. De ezt az összehasonlítást sajnálatos módon ismét nem a vezető, hanem a túlterhelt beosztottak teszik elsőnek, s ez máris forrósa lehet a munkaszellem romlásának.

N

em véletlen tehát, hogy napjainkban számos fórumon foglalkoznak a munkaerő-gazdálkodással. Visszakanyarodva , a városi pártbizottságon elhangzottakra, természetes, hogy manapság egyre többet foglalkozunk a munkaerőgazdálkodás hatékonysági és lélektani kihatásaival.

Volt* időszak, amikor ebben a témában csupán gazdasági és önköltségi tényezőket láttak egy-egy munkahelyen. Mostanság azonban a közvetlen kihatások mögött keressük. kutatjuk, a konzekvenciákat, s azok szem előtt tartásával éppen olyan egzakt módon foglalkozunk a munkaerő-gazdálkodással, mint — mondjuk — a minőséggel, az árral, a technikával, vagy a technológiával. Mert összefüggés van köztük, és itt nemcsak a termelésről van szó, hanem az emberekről is. Mert az a téves nézet, bár régen mondták, de most is károsan hat, hogy: az íróasztal munkát keres...

Faulovits Ágoston

Az aratás tizenhatodik napján

Öt ötös

Emberi kéz alkotta ezeket a hatalmas kéményeket. Az embernek kell az esetenkénti meghibásodást is helyrehoznia. Az LKM területén levő egyik kéményóriást a Hőtechnika Vállalat szakemberei javítják.

Fotó: Szabados György

Vaa elesendő vetni

A másodvetésekhez van elegendő vetőmag és az aratás után felszabaduló területeket ismét hasznosítani lehet, és a kiskerttulajdonosok is vethetnek még zöldségféléket. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat 100 ezer hektárra elegendő szaporítóanyagot biztosított. Szükség esetén ennél is többet vásárolhatnak a mezőgazdasági üzemek és a kistermelők, mert a készletből futja. Kölesből és muharból szükség szerint kielégítik az igényeket. Számos takarmánynövény szaporító anyagához is hozzájuthatnak az üzemek. Van elegendő rövid tenyészidejű kukorica, zöldborsó és takarmányozásra szánt napraforgó is.

Az aratás tizenhatodik napján Sajópetriben nem történt semmi különös. Talán a szél volt valamivel erősebb, de még az sem tudta délutánra felszántani teljesen a talajt, amelyen a kombájnok meg-megsüllyedtek. Vigh György, az Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke mondta is:

— Minden részvétem az alföldi gazdaságoké. Pont kifogták azt a zivataros, csapadékos időt, amikor a kombájnok csak kínlódtak. Először származott abból előny, hogy megyénkben általában két héttel később kezdődik az aratás, hiszen nálunk az első naptól kezdve szinte mindvégig ragyogó, jó idő volt. Ha az eső nem szól közbe, akkor a betakarítás tizenhetedik napján már nem lesz aratnivalónk.

Búzatábla Sajópetritől nyugatra. A dombhajlat csak két kombájnt (enged látni, de pár perc múlva már meg lehet számolni: öt ötös, vagyis öt SZK—5-ös arató-cséplőgép vágja a gabonát. A főagro- nómus, Tóth István alkatrészt hoz. A tavasszal vásárolt egyik új kombájnhoz viszi. Sok a meghibásodás?

— Csak ennél a kombájnnál. A másik percnyi megállás nélkül dolgozik. Ezért igaz a mondás: az aratás nem a kombájn, hanem a kom- bájnos kérdése. Mert vajon Keller Imréé miért nem romlik el?

Keller Imre az egyik új gép vezetője. A „titokról” csak ennyit mond:

— „Szerelővéna” kérdése. Az első két nap, azt hiszem, mindenki megelőzött. Mert csak füleltem. A motorra, a zajokra, hol, mennyit bír el a gép. Szabad-e erőltetnem vagy nem? Szerintem lényeges, hogy a gép egyenletesen, de állandóan menjen. Percnyi szünet nélkül, állandóan.

A főagronómus ezt súgta: Keller Imrének csak egy nagy baja van. Hogy csak egy van belőle ... ö a legjobb szerelőnk, traktorosunk, kombáj- nosunk, s így nehéz eldönteni, hogy a sok közül melyik munkára küldjük.

Azért a többiekről sem szabad elfeledkezni, hiszen nekik köszönhető, hogy a szövetkezet 430 hektáros kalászos területéből — a tizenhetedik napon — már csak 30 hektáron állt a búza. A többin csak a tarlószalma tüskéje meredez, és persze azok a boglyák, amelyeket már kalász nélkül a kombájn ejtett maga mögé.

— Sajnos — vágta rá Tóth István — sehogy nem boldogulunk a tarlóhántással. Egyszerűen nincs emberünk. A traktorosok, szerelők a kombájnokon ülnek, s így az erőgépekre embert találni csak nehezen tudunk. A nagy teljesítményű K—700-as traktort csak egy műszakban tudjuk dolgoztatni, de ez még egyelőre elégnek is tűnik, hiszen a szalmával nem tudunk mit kezdeni.

— A világ végére is elmennénk érte. Csak jeleznék-mór, hogy megjött. — Sóhajtott fel az elnök. A fohász a már régóta Ígért homlokrakodó gépnek szólt, amelyről csak annyit tudnak, hogy a gyárból elindult, és még nem érkezett meg. Pedig nagyon kellene.

— Több mint 1.500 tonna szalmát kellene biztonságba helyeznünk. Mivel a gép nem érkezett meg, pillanatnyilag nem tudom, ezt hogyan oldjuk meg.

A termés az idén sem volt kevés, hiszen az őszi búza 41 mázsás hektáronkénti terméssel fizetett. Ez a szövetkezet 120 vagonnál több kalászost még sohasem takarított be. Idén pedig már 170 vagonnál tartanak. A főagronómus:

— Mindent megtettünk, hogy az idei aratás zavartalan legyen. Tavasszal kedvezményes akció kertében két új kombájnt vásároltunk, és egy harmadikat, amelyik a „kilencedik vágányra” volt tolva, úgy pofoztuk ki.

Az intézkedési terv 17 napban határozta meg az aratás idejét, és a tizenhetedik nap délutánján már tényleg nincs aratnivaló...

— kármán —

Tűi a nehezén

Egy év nem nagy idő egy ipari szövetkezet életében. Akadnak azonban kivételes esetek, amikor egy esztendő is véget nem érőnek tűnik, így voltak ezzel a Leninváro- si Építőipari és Szolgáltató Szövetkezetben is, amely rendkívül nehéz körülmények között vészelte át az 1977-es évet. Volt rá példa, hog’- a bérfizetés előtti napon mindössze néhány forint volt a szövetkezet pénztárában. Nem egyszer telefonon, telexen keresztül igyekeztek a megrendelő „szívéhez szólni” hogy a? elvégzett munkáért járó összeget -mielőbb megkaphassák. Félreértés ne essék: a partner vállalat semmiféle mulasztást nem követett el, a többszöri sürgetésre azért volt rákényszerítve a szövetkezet, mert szinte egyik napról a másikra élt, semmiféle tartalékra nem futotta az erejéből. Már-már ott tartottak, hogy a bérek kifizetése is nehézségbe ütközött.

Hogyan jutottak idáig?

Nehéz lenne most mindenre kiterjedő választ adni.

De nem is tartjuk célszerűnek a múlt hibáit felhány- torgatni. Az viszont tény, hogy a Mezőcsáti Vegyesipari és az Ónodi Építőipari Szövetkezet fúziója után kö- veiuezett be a nagyfokú hanyatlás a gazdálkodásban. Több szakember egyik napról a másikra faképnél hagyta a szövetkezetei, a fizikai állományú dolgozók közül is sokan változtattak munkahelyet. A középvezetők sem mindig álltak hivatásuk magaslatán, gyakoriak voltak a megalapozatlan munkaerö- i átcsoportosítások, hiányzott a

kellő szervezettség, baj volt a munkafegyelemmel is.

A fordulatot az idei esztendő hozta meg. A szövetkezet vezetősége mindenekelőtt arra törekedett, hogy legyen elegendő munkájuk egész évre. Sikerült stabillá tenni a létszámot is, s az emberek az új leninvárosi telephelyen végre megfelelő otthonra találtak. Nagy előrelépésnek számított, hogy 1978-tól sokat javult az egész szövetkezet, de különösen az építőipari részleg technikai felszereltsége. Ebben döntően közrejátszott, hogy a felügyeleti szervektől 3 millió forint, vissza nem térítendő támogatást kaptak a talpra- álláshoz. Ebből az összegből vásárolták meg egyebek között azt a kétezer négyzet- méter állvónyanyagot, amely lehetővé tette, hogy a nagyobb magasépítési, felújítási munkákat is elvállalhassák.

Szabó Mihály, a szövetkezet elnöke most lényegesen vidámabb arccal fogadja az újságírót, mint egy évvel ezelőtt. A beszélgetés során kiderül, van minek örülnie. A félévi mérleg adatai sok mindent elárulnak. Mindenekelőtt alátámasztják azt a fontos tényt, hogy a szövetkezet túl van a nehezén, úgy tűnik, sikerült kilábalniuk a korábbi bajokból.

Már az első negyedév alapján következtetni lehetett arra, hogy az idei esztendő lényegesen jobb munkát, nagyo.bb eredmény , ígér. Tavaly például 6 millió forint adóssággal zárták az ével, ennyivel kevesebbet termeltek. Nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy míg a

múlt év hasonló időszakában az építőipari tevékenységből — ez ugyanis a szövetkezet fő profilja — 5 millió 281 ezer forint árbevételre tettek szert, addig 1978. első hat hónapjában a teljesítés meghaladta a 9 milliót. Ez önmagában véve is siker, de ha még figyelembe vesszük, hogy az idén lényegében ugyanazzal a létszámmal oldották meg a nagyobb feladatokat, mint amennyit a múlt évben .az építőipari részlegnél nyilvántartottak, még értékesebb teljesítménynek könyvelhetjük el a mintegy 4 millió forintos termelésnövekedést.

A szövetkezet munkája jól lemérhető a nyereség alakulásában is. Ezen a területen sincs szégyellnivalójuk. Amire nem volt példa a fúziót követő években, az most bekövetkezett, mert csaknem kétmillió forint nyereséggel zárták a fél évet.

Az eredmények elérésében kétségkívül ösztönző hatással volt, hogy a dolgozók mindinkább megtalálják számításukat. keresetük fokozatosan emelkedik. Az előzetes számítások szerint 1978. éré az egy dolgozóra jutó átlagkereset meghaladja a 38 ezer lo- rintot. Számottevő béremelésben részesültek az építőipari részlég fizikai állományú dolgozói, akik 10 százalék bérpreferenciát kaptak.

/ fél év eredményei tanúsítják: ha valakik, hát az építők megérdemlik a vastagabb borítékot. A szövetkezet kátyúba rekedt szekerét elsősörban az ő segítségükkel sikerült elmozdítani.

L. U