Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-11 / 188. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. augusztus 11., péntek Gondokkal teli csend Parasznyai Kisgaléria, 1978. augusztus ... mt ',m r A Néprajzi Múzeum kiállításéról Sikeres negyedszázad Népművészet Hímzések, szőttesek, gobelinek, fafaragások és cserépedények, kézműves remekek — megannyi csodálni való alkotás, mellyel a háziipari és' népművészeti szövetkezetek, dolgozói tették szebbé, gazdagabbá környezetüket az eltelt évtizedek alatt. Negyedszázaddal ezelőtt jelent meg a Minisztertanács határozata a Népi Iparművészeti Tanács, valamint a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetségének megalakításáról. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy egységes szervezet végezze ezeknek a szövetkezeteknek az irányítását, ápolja és továbbfejlessze a népművészet tisztaságát, s előmozdítsa a tárgyi díszítőművészet fejlődését. A jubileumi évforduló alkalmából rendezvénysorozatra került sor. Ennek keretében nyitotta meg Budapesten, a TIT Kossuth Klubjában Nagy László, a NIT elnöke azt a kétnapos szakmai tanácskozást, melyen a művészeti ág legjelesebb képviselői tartottak előadásokat a fazekasság, a fafaragás, a hímzés és szőttes- szövés hagyományairól, új irányairól és feladatairól. A szakmai tanácskozáson megállapították, hogy a XIX. századi népművészeti hagyományokon alapuló népi iparművészet a mai követelményeknek, a mai igényeknek megfelelően alakítja a hagyományos formákat. Ennek is köszönhető, hogy jelentősen megnőtt az igény a használati funkciót betöltő népi iparművészeti alkotások iránt. Az elmúlt* 25 év alatt 108 alkotónak adományozták , a Népművészet Mestere címet és csaknem 600-an lettek népi iparművészek. A népművészek ösztönzését szolgálják a különféle pályázatok, a népi iparművészet fejlődését tükrözték az országos és a megyei kiállítások is. Az évek során a szövetkezetek is megerősödtek, kialakították a maguk sajátos arculatát. Arra törekedtek és továbbra is azon fáradoznak, hogy a megőrzésre érdemes örökséget jól ötvözzék a korszerű igényekkel, kívánalmakkal. Ebben a szellemben fejlesztették tovább az egyes . tájegységek — Heves, Mezőkövesd, Kalocsa stb. — népművészé.et A szövetkezetek száma az évek során többször módosult. Az alak ás évében több mint száz szövetkezet tartozott a szövetséghez, ma 71 háziipari és néoművészeti szövetkezet működik. Tagjaik és bedolgozóik száma 40 ezer. Termelésük összértéke tavaly meghaladta a 3 milliárd forintot és ebből félmil- liárdot képviseltek a zsűrizett népi iparművészeti termékek. A szövetkezetek készítményeit a világ 34 országába exportálják. Az exportból származó bevétel a múlt évben meghaladta az egy milliárd forintot. Közismert, hogy világszerte reneszánszát éli a népművészet. Így van ez hazánkban is. Erről tanúskodik az utóbbi esztendők sok belföldi és külföldi kiállításának sikere. Számos kiállításon arattak nemzetközi elismerést a ma. gyár termékek. Például 1956- ban a varsói VIT művészeti nagydíját Nagy P’erenc tabi fafaragó kapta, 1958-ban a brüsszeli világkiállításon a karcagi Kántor Sándor Grand Prix-t nyert fazekas munkáiért, a párizsi világkiállításon 1963-ban Tóthfa- lussy Géza csikóbőrös kulacsáért Oscar-díjat kapott, s 1965-ben Frankfurtban ugyancsak Oscar-díjjal jutalmazták a magyar gobelintermékeket. A népművészeti értékek megszépítik lakásunkat, színesítik az öltözködést, formálják az ízlést. E termékek iránt megnőtt a kereslet világszerte. A fokozódó hazai és külföldi igényeket mindinkább csak sorozatban is gyártható mintadarabok után készíthető termékekkel lehet kielégíteni. Ehhez viszont egyre több képzett iparművészre lenne szükség. Ezért is hangsúlyozták a második országos tanácskozáson a képzési módszerek kialakításának fontosságát. Javasolták önálló népi díszítőművészeti tanszék felállítását az Iparművészeti Főiskolán. Elhangzott az is, hogy nagyobb helyet kellene kapnia a népi iparművészetnek a középfokú oktatásban. A kétnapos szakmai konferenciával vette kezdetét a jubileumi emléksorozat. Ennek keretében június közepén á Néprajzi Múzeumban kiállítás nyílt, mely a magyar népi iparművészet fejlődésének 25 évét mutatja be. Ugyancsak a program keretében, Budapesten tartotta ülését a szocialista országok szövetkezeteinek népművészeti munkacsoportja. Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron rendezendő kiállításon pedig a háziipari termékeket mutatják be. A jubileumi rendezvényeket szeptember 23-án emléküléssel zárják. Gazdag és szinte kimeríthetetlen a magyar népművészet. Szép feladat ezeknek a hagyományoknak az ápolása és megőrzése, mely osztályrészül jutott a mai népművészeti és háziipari szövetkezetek tagjainak. Filmen a Bolond Istók A Magyar Televízió és a MAFILM közös vállalkozásában készülő „Bolond Istók” produkció befejezéséhez közeledik. A Petőfi Sándor költeményére épülő színes, zenés filmet Bornyi Gyula operatőr és Viktor Máté zeneszerző közreműködésével Szitányi András rendezi. A címszerepet Tahi József, a további főbb szerepeket Pcremartoni Krisztina, Gobbi Hilda és Csákányi László alakítja. Közel másfél éve, 1977. március 9-én adták át rendeltetésének a’ Parasznyai Kisgalériát, amely a közös tanácsú község társközségének, Varbónak szülötte, Gergely Mihály író adományából született. Mint ismeretes, Gergely Mihály a magángyűjteményéből egy 90 grafikai lapból álló kollekciót adományozott a Pity- palatty-völgy községeinek, és azt a Parasznyai közös községi Tanács az erre a célra kialakított és a felszabadulási emlékkönyvtárral közös bejáratú épületben helyezte el. Annak idején az volt az elképzelés, hogy ez a gyűjtemény esztétikai élményt adjon a környékbelieknek, másrészt pedig a gyűjtemény majdan olyan tájmúzeum alapja lehessen, ahová összegyűjtik a paraszti és a bányászélet ma még megmenthető tárgyi emlékeit. Mivel a galéria a könyvtárral egy' fedél alatt van, gyakorlatilag a könyvtár is bővült. A grafikák két termét kisebb létszámú összejövetelekre, találkozókra, a diákoknak rendhagyó irodalomórák tartására is fel lehet használni, 0 A napokban felkerestük a Parasznyai Kisgalériát, vajon a közel másfél év alatt hogyan vált ez a gyűjtemény a község és környéke életének részévé. Az álmos, kánikulai csendben a könyvtárat néztük meg először, ahol Ignácz Péterné könyvtárvezető arról tájékoztatott, hogy az átépítés óta lényegében annyi változás történt, hogy már nem a gyermekek jelentik az olvasók többségét. Megváltozott az arány a felnőttek javára, de nem úgy, hogy a gyermekek száma csökkent, hanem a felnőttek aránya emelkedett, a gyermekek ugyanakkor az iskolai és az úttörőkönyvtár köteteit is olvasgatják. Bár tagadhatatlan kevesebbet olvasnak, mint szükséges lenne, feltehetően igen erősen hat a „tévébetegség’’. Jelenleg 245 beiratkozott olvasója van a könyvtárnak, és a nyári napokon erősen lecsökken a látogatottsága. Amikor ott jártunk, öten fordultak meg benne. A galéria két szobájában jó hűvös fogad, hiszen itt sötét az ablak, a nap nem süt be, de amikor felgyúlnak a lámpák, előbukkan a fal nyirkossága, a vakolat megromlása, ami ilyen rövid idő után szembetűnő. A másik, ami szembetűnő, hogy nem látjuk a galériának értelmet adó képeket. Ellenben népi díszítőművészeti kiállítás tárul elénk, hímzett textíliák, különböző használati tárgyak láthatók a falakon. Mint Kocsis Teréz, a község sokoldalú népművelője és néhány hete a galéria gondozásával is megbízott pedagógus elmondta, a július 17- től augusztus közepéig látható népi díszítőművészeti kiállítás több célt szolgál. Egyrészt szeretnék, ha az egyébként igen gyér látogatottsági galéria termébe mind több nézőt sikerülne becsalogatni, hátha máskor is kedve támadna eljönni; másrészt a helyileg honos népi díszítőművészeinek a mindennapos használatban levő darabjait kívánták megismertetni. Nem szakköri munkák ezek, hanem házaktól kérték kölcsön, gyűjtötték be a használati darabokat, és a tárlaton mind a régebbi, mind a mai népi művészet egyaránt helyet kapott. Ha Parasznyának nincs is sajátos népművészete, a díszítőművészet honos a községben, ugyanis Lakatos Izabella pedagógus korábbi sok esztendős ilyen irányú nevelő munkája jól gyümölcsözik. A vendégkönyv tanúsága szerint ezt a tárlatot igen nagy érdeklődés fogadta. De mi a helyzet a galériával? Bármilyen furcsa, ha a díszítőművészeti kiállításon látható gyolcsokat félrehajtjuk, innen-onnan előbukkan egy Uitz-, egy Rékassy-, egy Feledj/-, egy Csohnnjy-grafi- ka. A textíliák ugyanis a grafikákra vannak ráaggatva, ami bizony — a népi díszítőművészeti kiállítás nemes céljait is figyelembe véve — eléggé meghökkentő. Közel másfél éve függnek a teremben a grafikai lapok. Ennyi idő alatt nem változott az anyag, nem cserélődött, és ez a látogatókat is riasztja. A megnyitás után néhány napig be-bejöttek megnézni, ezt tanúsítja néhány vendégkönyvi bejegyzés, ezt követően azonban csak a különleges alkalmakkor arra járó idegenek térnek be, vagy újabban a Tájak, korok, múzeumok elnevezésű turistaprogram résztvevői, hogy bélyegzést kérjenek útilapjukra. Egyébként nyugalmas csend, honol a galéria szobáiban. A helyi iskola tagadhatatlanul használta a galériát. Vetélkedők, különféle ünnepi kisebb rendezvények, könyvismertetők, mezőgazdasági könyvhónap megnyitása, könyvtári gyér-, mekfoglalkozás, a magyar nyelv hetének rendezvénye és egyéb hasonlók töltötték ki a terem kereteit, mindez azonban a legnagyobb jószándékkal is elenyésző. Gyakorlatilag annyi történt, hogy 1977. márciusában megnyílt szép reményekkel egy új közművelődési intézmény, amely azt- tán önhibáján kívül keveset váltott be a hozzá fűzött reményekből. Mint említettük, az anyag másfél éve változatlan. Nem vonzza a helybelieket. átmenő forgalma pedig nincs a községnek akkora, hogy az érdemi forgalmat jelentene. A galéria a Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes által aláírt Kh/146. számú, 1977. december 31-én kelt okmány szerint múzeumi kiállítóhelynek tekintendő, amelynek fenntartója a községi tanács végrehajtó bizottsága. felügyeleti szerve a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának művelődésügyi osztálya. Ez az okirat egyértelműen eldönti, kié a galéria, kinek a gondja a vele való törődés. Feltehetően ezért is bízták meg néhány hete Kocsis Terézt a vezetéssel. De például honnan vegyék egy átrendezés költségeit? Erre nincs válasz. Elképzelhető ugyan, hogy más helyi művelődési intézmény költségvetéséből, de ezt helyben kell eldönteni. A szakfelügyeletet a Borsod megyei Múzeumi Szervezet, illetve a Herman Ottó Múzeum Képtára látja el. Kocsis Teréz most készül a múzeumban megtárgyalni, hogyan tovább, sőt egyáltalán: hogyan. A megyei múzeumban hallottuk, hogy segíteni akarnak, a képzőművészeti világhétre új kiállítást biztosítanak. 0 De még akkor is marad az alapvető kérdés: elegendö-e egy falusi kisgalériát megalapítani és felavatni, nem kellene-e már a nyitás előtt meg is alapozni, további munkáját jó előre megtervezni. A gondokkal teli parasznyai csend e kérdőjelet igen vastag vonásokkal húzza alá. Benedek Miklós Demokrácia és közélet Az írótábor vitanapjairól A demokráciának az egyik próbája az, hogy a deklarált elvek hogyan valósulnak meg? Nos, az írótábor — híven eddigi hagyományaihoz — tanúbizonyságot tett, hogy az elv akkor igazán a miénk, ha azt alkotó módon sajátítjuk el, konkrét cselekedetekben alkalmazni is tudjuk. A hozzászólások úgy kapcsolódtak a két vitaindító előadáshoz, hogy azok elvi megfogalmazásait konkrét példákban elemezték, illetve, gondolták tovább. Itt azonban nem hallgathatunk el egy kritikai észrevételt sem. Mert amennyire helyeselhető, hogy a jelenlevő írók tevékenységüket a társadalom szolgéúa- tának tekintik, annyira hiba az, hogy egyetlen hozzászólás sem érintetté az irodalmi életünk, tehát az irodalom gyakorlatának demokratizmusát, illetve annak néhány fogyatékosságát. Ezt az elemzést ugyanis maguknak az íróknak kell elvégezniük, nem háríthatják át másra! A vita lelke, motorja lényegében három hozzászóló volt: Fekete Gyula. Lá$zló- Bencsik Sándor és Molnár Zoltán. Jóllehet az alapkérdésekben megegyeztek, mondandójukat mégis markánsan egyénítette temperamentumuk, az az emberi-írói- közírói tapasztalat, amelyet eddigi pályájukon szereztek. Molnár Zoltán például a demokratikus hagyományaink fontosságát emelte ki; azt, hogy a demokrácia mindig konkrét és történelmi szituációkban valósul meg. A Nemzeti Bizottságokat és a földosztást hozta példának, amikor is maga a faluközösség döntött fontos kérdésekben. Fekete Gyula elvi síkon, de példákkal gazdagon illusztrálva gondolta tovább Gombár Csaba néhány megfogalmazását. Ilyen például az érdek, érdekeltség — egyéni és közösségi; mai és távlati — ezek helyes felismerése; a manipuláció; az önkorrekció, a kritika és a nyilvánosság szerepe stb. László-Bencsik Sándor legújabb kutatásairól számolt be; a szocialista bri- gádmozgalom néhány fogyatékosságáról; a közösség elhanyagolhatatlan szerepéről az üzemi demokrácia még meglevő obiektív és szubjektív gátjairól stb. Amikor ezt a három nevet emeltük ki, akkor a vita fő sodrát kívántuk jelölni. Mert fontos gondolatokat mondott" ki például E. Kovács Kálmán, majd részben hozzá kapcsolódva Papp Lajos is az emberi kapcsolatokról, illetve azok el- sivárosodásáról, kiüresedéséről. Hangsúlyozván, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség mellett milyen fontos az igazság, igazságosság a közéletben, a mindennapi gyakorlatban. Egyetlen hozzászólás: a Kovács Gy. Csorbáé érintette az író eszközét: a nyelvet; a különböző nyelvi rétegekben tükröződő szemléletei, még meglevő antidemokratikus vonásokat. Gulyás Mihály — többek között — arra hívta fel a figyelmet hogy a fiataloknak milyen felületesek az ismeretei a szülőföld értékeiről, hagyományairól. Külön cikket érdemelne Vitézy László kél dokumentumfilmje, (Rejtett hiba. Mecénások), amelyeket megvitattak a rendezővel. Mód Aladórné összegezte és zárta le a két és fél napon keresztül tartó valóban tartalmas és minden mozzanatában konstruktív vitát, tanácskozást. Ilorpácsi Sándor
