Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-10 / 187. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1973. augusztus 10., csütörtök A tokaji írótábor első munkanap ja A ma kezdődő filmhéten látható új filmekre jellemző, hogy mindet importáltuk és igencsak hosszúra sikerültek. Legalábbis ez áll a Miskol­con is látható két új filrrire, az amerikai Felkavart víz és az indiai A riioy című mun­kára. A harmadik, A Sólyom nyomában című nem új, ha­nem felújítás, az NDK-ban készült indiánkaiand-sorozat egyik darabja. (A két magyar rövidfilm-összeállítás, ami- szintén felújítás, nem kerül a miskolci mozikba.) Felkavart viz a címe a Stuart Rosenberg rendezte amerikai filmnek, egyben legfőbb jellemzője is, bár szó sincsen itt valami csen­des vizek íelkavarásg után keletkező hullámverésről, sokkal inkább írről van szó, hogy valami pocsolyás lég­körben keresgél egy magán- nyomozó holmi kis piszok után s egyre több szenny és bűn kerül felszínre. Jól pél­dázza ez a túlontúl bonyolí­tott és elnyújtott film azt is, hogy hírességekkel, nagy sztárokkal, mint jelen eset­ben Paul Newman és fele­sége, Joanne Woodward sze­repeltetésével is lehet érdek­telen, csak csökkentett figye­lemre érdemes filmet készí­teni, rpásrészt pedig azt is bizonyítja, hogy az egymást követő, szinte hatványozódó bonyodalmak nem mindig fokozzák az izgalmat, sőt, paradox módon már unal­mat is szülhetnek, egymásra torlódásukban is érdektelen­né válhatnak. Egy magánjellegű • üggyel indul a történet, egy kikapós természetű gazdag asszonyt vádol meg az ismeretlen zsaroló a férje qlőtt. Aztán kitűnik, hogy olajkoncesszió megszerzése is közrejátszik, meg egyéb, nagyon piszkos üzleti érdekek, egymással versengő érdekszövetségek, „magánhadsereget” tartó gaz­dag ember bűntettei kerül­nek elő, ismeretlen családi kapcsolatok lepleződnek le, s közben igen sokan elhalá- loznak, többnyire golyótól. A Harper nevű magándetektív végül mindent megtud — hogy honnan, az nem elég világos —, minden kelepcé­ből kimenekül, s a film vé­gén olyan jelenetben búcsú­zunk tőle, ami a filmgiccs iskolapéldája lehelne: az egyik lelőtt gazembertől el­vett tízeze • dollárt, ami szin­tén bűnesetből származott, átadta a halott gengszter el­hagyott kedvesének, mintefoy kárpótlásul, majd elkért be­Ojra szabadtéri operaelő­adást rendeznek Tokajban. Mint mór korábban jelez­tük, az idén — a budapesti X. István Gimnázium zene­karának közreműködésével, az egyes szerepekben pedig az Állami Operaház magán­énekeseivel — Erkel Bánk lőle kétszázat, hogy haza tudjon utazni. Ha a hosszú film végén még lenne erőnk, elsírhatnánk magunkat a gyönyörtől. A másik film, A rügy vég­leg nem hoz semmi izgal­mat, legfeljebb az óránkat nézzük gyakrabban,- mert­hogy jó két óra a tiszta ve­títési ideje, s közben al ig­áiig történik valami, s ami adódik is, jóelőre kiszámít­ható. . Tagadhatatlanul jó­szándékú, igen szép film, de ez nehezen tudja az elvisel­hetetlen hosszúságot ellensú­lyozni. India filmgyártása nagyon hézagosán ismert előttünk. Shyam Benegal most bemutatott filmje abba az Indiába vezet el, ahol a feudalizmus nemcsak jelen van még, hanem szinte kö­zépkori módon van jelen. A fiatalabb nézőnek bizonyára igen idegen az itt feltáruló világ, a kasztrendszer korlá­tái és az ebből adódó film­beli egyik konfliktus nehe­zen érthetők, a film maga pedig annyira epikus, any- nyira részletező, hogy oly­kor bizony fáraszt. A fiatal birtokos, akit az iskola el­hagyása után azonnal meg­nősítenek szülei, de gyer­mekkorú felesége nélkül költözik ki a tanyára, elein­te arról beszél, hogy nem ér­dekli a kasztrendszer. Rad- zsa létére elfogadja a főzl- jét a fazekascsaládból szár­mazó fiatalasszonynak, sőt később a szerelmét is, de an­nak következményeit nem vállalja, sőt meg is tagadja kapcsolatukat. Dölyfös ura­ság lesz, ugyanakkor nyüszí- tően gyáva is. A film mind­ezt elbeszéli, érzékletes ké­pe* fest a kasztrendszer tár­sadalmáról, a radzsáknak ki­szolgáltatott nincstelenekről, de seholsem érződik eléggé a filmalkotó indulata. Pedig bizonyára azért készítette el ezt a filmet, mert az ábrá­zolt állapotok tarthatatlansá­gára akart a maga eszközei-, vei utalni. A kiszolgáltatott­ság szép regisztrálásánál, egy megragadó asszony, bátorta­lan szerelme lassú kibonta­kozásának bemutatásánál alig több A rügy, s csak az utol­só kockákon van egy félénk jóslat: egy kisfiú, aki ke­gyetlenségéért meggyűlöHe a radzsát, követ fog és beveri annak ablakát. Emlékül meg az marad meg nekünk, hogy láttunk egy nagyon szép cs nagyon lassú tempójú, na­gyon hosszú indiai filmet. bán című operáját mutatják be a Kossuth téri szabad­téri színpadon augusztus 14- én, 16-án és 13-án este. Az opera előadását Záborszky József vezényli, a rendezést pedig Zsurzs Éva, a Magyar Televízió Kossuth-díjas ren­dezője vállalta. iíuhurális körkép NUMIZMATIKAI MÚZEUM Havannában nagy értékű muzeális gyűjteményt őriz a Numizmatikai Múzeum. Ter­meiben több mint 500 ezer pénzérmét, medáliát, zsetont, bankjegyet tartalmaznak a tárlók, az amerikai földrész első pénznyomdáinak ritka­ságait. Réz maravédiket, ezüst medálokat, Santo Do- mingu-i, mexikói pénzver­dék első nyomatait, köztük az 1500-as évekből eredőket is. A DIMITROV­MŰZEUM A szófiai Georgi Dimitrov Múzeum negyedszázados fennállása alatt igen érté­kes gyűjteményre tett szert, amely nemcsak Georgi Di­mitrov életútját kíséri vé­gig, hanem betekintést nyújt a Bolgár Kommunista Párt és a nemzetközi munkás- mozgalom történetébe is. A 400 ezer dokumentum között számos értékes emlék talál­ható a lipcsei perről és a Komintern VII. kongresszu­sáról. ÖSZTÖNDÍJJAL, BULGÁRIÁBAN Számos ösztöndíjas diák tanul Bulgária felsőoktatási intézményeiben — ázsiai, af­rikai, latin-amerikai orszá­gokból. Ezek a fiatalok fő­leg az orvostudományok, az agrár-, a közgazdasági és a műszaki tudományok iránt érdeklődnek. Az idén a szó­fiai, a plovdivi, a várnai, a Veliko Tarnovo-i egyeteme­ken tanuló kétezer külföldi diák egyharmada orvosi ta­nulmányokat folytat. PRESSER Gábor a ma­gyar beatzene meghatározó egyénisége: zeneszerző, szö­vegíró, korábban az Ome­ga, 1972 óla a Locomotív GT billentyűs játékosa és vezetője. Zeneszerzői mun­kásságáért 1977-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki — elsőként a műfajból. — Hogyan határoznád meg ennek a műfajnak a lényegét? Milyen szerepet tölt és tölthetne be a beat­zene? — Nem szeretem „meg- ideologizálni” azt, amit csinálok, a zenéről sem szívesen beszélek. Nem az elemzés a fontos, hanem az, hogy ha valaki feltesz egy lemezt, mit ért és érez belőle. A lényeg a zene, amely egyre bonyolultabbá válik. Üjabban a mondani­való is nagyobb hangsúlyt kap, a szövegek sokat ja­vullak. Egyfajta magatar­tás, a fiatalokra jellemző életszemlélet fogalmazódik meg bennük. — Számaitok gyakran valamilyen történetet, él­ményt mesélnek el. Töre­kedtek arra, hogy a hetve­nes évek magyar valóságá­ból fogalmazzatok meg je­lenségeket úgy,' hogy egy­úttal állást is foglaltok? — Szerintem mi megál­lás nélkül állást foglalunk, csak a sorok között kell ol­vasni. A számaink enge­délyezésekor is nagyon éreztük, hogy jelen van az értékelés. — Szilágyi János „Ket­tesben ..című rádiómű­sorában Bródy Jánost a fiatalság ideológusának ne­vezte. Szükségesnek látjá­tok-e, hogy egy beatzenész ilyen szerepet töltsön be? — Szükség van erre, csak ezt éppen nem a mi személyünkben látják az illetékesek. Hivatalból nem mi vagyunk az ifjúság kép­viselői ... — Hogy érted ezt? Hegyi Imre rövid megnyi­tó beszéde után megkezdő­dött hétfőn délelőtt az ér­demi munka. Gombár Csaba elöljáróban magát a demok­rácia fogalmát kívánta de­finiálni. Miért szükséges ez? Mert maga a fogalom, sőt a gyakorlat sem új. A külön­böző történelmi korokban, valamint államokban elté­rően értelmezik és magya­rázzák. A marxista felfogás mindenkor történetiségében és a konkrét társadalmi vi­szonyok összefüggéseiben vizsgálja a politikai gyakor­latot. Nem véletlenül, hiszen a démoszhoz (néphez) fűző­dő viszonyban a demokráciá­ról vallott felfogásban min­denkor tükröződik a politi­kus és a gondolkodó állás- foglalása, világnézete is. Té­vedés például azt hinni, hogy a demokrácia a polgár­ság „találmánya”, mint aho­gyan azt is, hogy a szocia­lista demokrácia az a va­rázsige, amellyel a problé­mákat el lehet fedni, a meg­oldásukat el lehet odázni. A szocialista demokrácia ugyan­is nem állapot, hanem folya­mat, amelyért konkrétan és a gyakorlatban cselekedni kell. Olyan történelmi ér­ték és ígéret, amelyet be kell váltani. A jelzős összetétel első tagja: a szocializmus ugyanis még nem jelenti azt, hogy a demokrácia minden vonatkozásában teljes, hogy ennek kiteljesedéséért már mindent megtettünk. Gombár Csaba bizonyos hiátusokra hívta fel a figyelmet, ame­lyeket itt csupán felsorolni tudunk. Ilyen mindenekelőtt maga a hagyomány, amely­re hol hivatkozni, máskor meg éppen elvitatni szok­tunk. Azért emeljük ki ezt először, mert később a vi­tában (például Molnár Zol­tán, Fekete Gyula) többször is visszatértek erre. Voltak és vannak hagyományaink, ezek azonban részben elsor­— ... Hanem azok, akik a fiatalság túlnyomó több­ségét képviselik. Egyrészt a szakmai képviseletek, más­részt a mozgalmi szervek. — Ti kezdtétek el ezt a zenét Magyarországon, s még mindig ti vagytok az élvonalban. Van-e után­pótlás? — A mai viszonyok kö­zött ez kilátástalannak tű­nik. Ma már nem állhat össze 4—5 húszéves gye­rek, hogy játszani akarnak. Annak idején mi lépésről lépésre fejlesztettük to­vább, amink volt; kölcsö­nökből; akárhogyan, de vé­gül eljutottunk oda, hogy már ki sem merem mon­dani, mennyibe kerül mindaz, amink van, amit hurcolunk és rongálunk. Most ezt nem lehet meg­tenni, mert olyan szintre fejlődött a hangminőség és a látvány, hogy a nulláról lehetetlen elérni. — A sajtóban azzal „vá­dolnak” benneteket — akik elkezdtétek —, hogy érdek- közösséget alkottok, s el­zárjátok az utat a fiatal együttesek elől. Zalatnay legújabb lemezét Somló és Demjén szerezte, Zorán al­bumában pedig neked volt nagy részed. Miért? — Nekünk az a kedvező, ha mindenki jó lemezt ké­szít, mert altkor a .közön­ség is megszeret egy bizor nyos színvonalat. — Kétségkívül akadnak olyan előadók, akik a mű­faj álarcában bóvlit ad­nak el, ami az igényesebb, őszintébb törekvések hite­lét rontja. — EZ TÉNY, de az ítél­kezéssel óvatosabban bán­nék, mert aki ebből pénzt tud csinálni, az sokkal na­gyobb művész nálunk. Ezen a pályán csak azok maradtak meg idáig, akik nagyon hittek abban, amit vállaltak. T. G. vadtak, mások elfelejtődtek. Felelevenítésük, tudatosítá­suk kívánatos, szerves részé­vé kell tennünk a tömegek politikai gondolkodásának és gyakorlatának! Olyan hia­tus ez, amely már a tágabb értelemben vett politikai tu­datra, az állampolgárok po­litikai ismereteire is utal, Gondolunk itt például a fel­ismert érdekekre. Sok még itt a teendő, mert mit sem ér pél­dául a jog, ha az állampol­gár nem ismeri a módoza­tokat, ahogyan érvényesít­heti is azokat. Más oka is lehet annak, hogy az állam­polgárok nem élnek a joga­ikkal, s ezek közül egy, nél- dául az intézményrendszer­ben keresendő. Előszeretettel beszélünk például a tudat el­maradottságáról, holott a tu­datot mindenkor a körülmé­nyek határozzák meg. Ga­ranciákat is kell teremteni, hogy a demokratikus jogok érvényre jussanak. A továb­biakban • azokról a kompo­nensekről beszélt Gombár Csaba, amelyek a demokrá­ciát, a döntéshozatalt befo­lyásolják. Lehetetlen az igen mag­vas előadás minden részleté­re kitérni, de — minthogy ehhez kapcsolódtak, erre hi­vatkoztak a hozzászólások — legalább a kulcsszavakat — felsorolásként — meg kell említeni. Sokszor szembeál­lítják például az államérde­ket és a nép érdekeit. Ele­mezni kell mindkettőt — fi­gyelmeztet Gombár, hiszen mindenkor egymásrautaltak. A közélet elképzelhetetlen nyilvánosság nélkül. Ennek egyik „gyakorló terepe” a munkahely, illetve a mun­kahelyi demokrácia, amely­ről később többször esett szó a hozzászólásokban is (László- Bencsík Sándor). Bíró Zoltán a kultúra és a demokrácia kapcsolatát vázolta tömören. A magyar történelemben mindenkor Harmadszor rendezi meg az idén augusztus 19-e és 31-e között az Encsi járási Műve­lődési Központ és a Népmű­velési Intézet az országos képzőművészeti alkotótábort Telkibányán. A táborba hat­van amatőr ' képzőművészt várnak az ország különböző ponljairól. szakköreiből. A részvevőknek a festő, a gra­fikus és a szobrász (térplasz­tikai) szekcióban lesz lehető­ségük munkálkodásra, önkép­zésre. Fajó János és Misch Ádám festőművészek, illetve szorosan kapcsolódik a poli­tikai gyakorlat és az iroda­lom. Időnként sajátos funk­ciócserére is sor került, amely kiélezett helyzetekben köl­csönös gyanakváshoz is ve­zetett. Ma már nyilvánvaló, hogy az irodalom nem kíván a politika „helyett" cseleked­ni, ugyanakkor az sem vi­tatható el, hogy az írók is inspirálhatják a közvéle­ményt, a politikust azzal, hogy érzékenyen reagálnak a köz­életi gondokra. A művelő­déspolitika ma már olyan partnernek tekinti a mű­vészt, aki a maga sajátos eszközeivel mozgósítja a köz­véleményt. Művelődés, mű­velt tömegek nélkül azonban semmiféle politikai gondolat nem válhat demokratikus gyakorlattá. Nem kis gond ez, ha nem éppen a legna­gyobb gondunk. Mert ahhoz, hogy a műveltség ne csupán a tömegek elemi, demokrati­kus joga legyen, meg kell teremteni és minőségi tarta­lommal kell megtölteni az oktatási és művelődési intéz­ményrendszerünket. Meg kell szüntetni például a centru­mok (Budapest, nagyvárosa­ink) és a peremkerületek adottságai közötti különbsé­geket, feszültségeket. Ma még messze vagyunk ettől, mert nem áll rendelkezésünkre például a közvetítő és ellá­tó rendszer teljessége. Az is­kola például nem tudja átad­ni az ismeretanyagot, nem tud szelektálni, holott a tár­sadalom egyre újabb felada­tokat ad. A vitában is visz- sza-visszatérő motívum a tömegek humán műveltségé­nek hiányosságai, mint a po­litikai gondolkodás, illetve a demokrácia kiteljesedésének akadályai. Ezt ma már a po­litikai gyakorlat is felismer­te és várja az írók, a mű­vészek segítségét. Horpácsi Sándor Csiky Tibor szobrászművész irányításával. A jelentkezőket jó előre értesítették, hogy részt vehetnek különböző pá­lyázatokon: a Borsod megyei Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetek Szövetsége a tá­borban készített mezőgazda- sági témájú alkotásokra írt ki értékes pályázatot, ugyan­csak pályázalot írt ki a tá­bor díszkapujának megterve­zésére a járási művelődési központ, valamint az Encsi nagyközségi Tanács egy óvo­dai játszótér tervére. (benedek) Tokaji Bánk bán Presser Gábor zenéje Képzőművészeti alkotótábor í\üéz:öíén meditáció Hosszú import filmek hete Joanne Woodward és Paul Newman a Felkavart víz című amerikai filmben. Barczi Pál munkája

Next

/
Thumbnails
Contents