Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-10 / 187. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1978. augusztus 10., csütörtök A liÉsers-pHíliÉstí! tárgya!! a isiiéi városi Pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Miskolc városi Bizottsága tegnap, augusztus 9-én délután ülést tartott Miskolcon, a pártszékház tanácstermében. Az elnöklő Drótos Lászlónak, a városi pártbizottság első titkárának megnyitó szavai után a végrehajtó bizottság és a különböző munkabizottságok második félévi munkatervét Novák József, a városi pártbizottság titkára terjesztette elő. Ezt követően tájékoztatót hallgatott meg a testület a Borsod megyei Pártbizottság 1976 október 22-i határozatának időarányos végrehajtásáról Miskolcon, a munkaerő-gazdálkodás helyzete és feladatai című témakörben. Az előterjesztés kapcsán kibontakozó véleménynyilvánításban többen is elmondták ajánlásaikat, észrevételeiket és javaslataikat. Végül a tanácskozás résztvevői a két pártbizottsági ülés között kifejtett végrehajtó bizottsági munkáról szóló tájékoztatót hallgatták meg. A KISZ msiyei bizottságának ülése A KISZ Borsod megyei Bizottsága tegnap délelőtt Korpás Lajos titkár elnökletével ülést tartott. A testület első napirendi pontként megvitatta és elfogadta a megye ifjúsági létesítményeinek helyzetéről és az ezek továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokról szóló jelentést. Megyénk ifjúsági szervezetei működési feltételeinek egyik alapvető pillére a heiyiségellátottság. A szervezeti élet bázishelyei: a KISZ- bizottságok, -alapszervezetek épületei, az ifjúsági klubok, az úttörőcsapat-otthonok és az úttörőtáborok mennyisége és minősége Borsodban ösz- szességében jónak mondható. A KISZ-szervek ötéves felújítási-karbantartási ütemtervének végrehajtásához az utóbbi időben egyre eredményesebb együttműködés bontakozott ki a különböző szintű tanácsi szervekkel. Az elkövetkezendő évek minél dinamikusabb fejlődése érdekében a KISZ megyei bizottsága különböző intézkedések megtételét javasolta. Ezt követően a Miskolc városi KISZ-bizottság irányítása alá tartozó, a dolgozó fiatalok körében folyó KISZ- építés tapasztalatait vitatták meg. A KISZ Miskolc városi Bizottsága egy korábban hozott feladatterve végrehajtása eredményeképpen az elmúlt két évben jelentős fejlődés következett be a KISZ- építés területén. A több mint 32 ezer miskolci KISZ-tag mintegy 60 százaléka dolgozó fiatal. Két év alatt 4800 fővel növekedett a létszám, s a növekedés kétharmada munkahelyi területen működő KISZ-szervezeteknél következett be. A KISZ-építés, a taglétszám növelésének fontos tényezője az adott területen' működő KlSZ-szer- vezet. Az elmúlt évek bizonyították, hogy a KISZ által kezdeményezett és szervezett társadalmi munkaakciók, politikai rendezvények, kulturális és sportprogramok hatására nőtt a KISZ tekintélye, tömegbefolyása. A jelentős fejlődés ellenére még jelentős feladatok vannak az egyes területek (kereskedelem, vendéglátás, szállítás, különböző • Miskolcra települt intézményi, vállalati telephelyek, kirendeltségek) szervezettségének emelése területén. A vita után a KISZ megyei bizottsága a jelentést elfogadta, majd befejezésül javaslatot fogadtak el a Ság- vári Endre KISZ Vezetőképző Iskola szeptemberben induló, hathetes tanfolyamának hallgatóira. ■ Mondáié a SALT-rél Walter IVTondale amerikai alelnök, a Christian Science Monitor című lapnak adott nyilatkozatában mindenekelőtt a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokkal foglalkozott. Mint mondotta, a tárgyalásokon haladás tapasztalható, de még sok a teendő: bizonyos problémákat még nem sikerült rendezni, s megoldásukhoz idő kell. Az újabb SALT-megállapodás megkötésének időpontját firtató kérdésre válaszolva Mondale elképzelhetőnek tartotta, hogy a dokumentumot még ebben az évben aláírják, de semmiképpen sem a legközelebbi egy-két' hónapban. Beismerte, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában feszültség támadt, ez azonban — mint mondotta — nem befolyásolja az újabb SALT-megállapodás aláírása érdekében tett erőfeszítéseket. Arra a kérdésre, hogy amennyiben megkötik az újabb SALT-megállapodást, biztosítani tudja-e annak kongresszusi ratifikálását, Mondale bizakodóan válaszolt. AlbáB íevél Klnáioz Az Albániában dolgozó kínai szakértők hazahívása és az Albániának nyújtott kínai segítség beszüntetése kapcsán az Albán Munkapárt Központi Bizottsága és az albán minisztertanács levelet intézett a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához és a KNK államtanácsához. A „Zeri i Popullit” című lap, az Albán Munkapárt sajtó- orgánuma által ez év július 29-én ismertetett levél feltárja a pekingi^ vezetésnek a Balkán-félszigettel kapcsolatos, a térség népeinek érdekeivel szöges ellentétben álló manővereit. A kínai vezetők — állapítja meg a levél — 1968-ban azt javasolták Albániának, hogy „lépjen katonai szövetségre Jugoszláviával és Romániával” és „alkalmazza a partizánháború taktikáját”. Javaslatukat arra a véleményükre alapozták, hogy Albánia „sohasem lesz képes önerőre támaszkodva megvédeni magát egy külföldi agresszióval szemben”. Albánia — mutat rá a levél — elutasította a kínai vezetésnek ezt az ..albánellenes és ellenforradalmi javaslatát”. Ennek ellenére a kínai vezetés 1975-ben, egy albán delegáció pekingi útját kihasználva, újból megkísérelte ráerőszakolni Albániára a Jugoszláviával és Romániával kötendő „katonai szövetség” gondolatát, „megpróbálva ezzel lőporos hordóvá változtatni a Balkán-félszigetet". Hanoiban külügyminiszter-helyettesi szinten tárgyalások kezdődtek a Vietnamban élő kínai nemzetiségűek ügyéről. A vietnami delegációt (a képen jobbra) Hoang Bich Son, a kínait pedig Csüng Hszi-tung vezeti. A vietnami rádió a határincidensről A Hanoi Rádió szerdán vietnami nyelvű adásában kommentálta a Bac Luan határátkelőhelynél kedden este. kínai provokáció következtében kirobbant incidenst, amelynek során a Kína által július 12-én életbe léptetett határzár miatt, a határon áttelepülésének engedélyezésére várakozó mintegy 1500 kínai származású vietnami rendszeres egészségügyi ellenőrzését végző csoportot a tömegben elvegyült kínai ügynökök és átszivárgóit provokátorok megtámadtak és 20-at közülük megsebesítettek. A Hanoi Rádió kommentárja megállapítja: „az incidensnek az a célja, hogy feszültséget keltsen a kínai— vietnami határ mentén, és hogy elhintse a nemzeti gyűlölködés magvait a hoák és a kínai nép soraiban”. A kínai—vietnami külügyminiszter-helyettesi tárgyalásokkal kapcsolatban „nem tapasztalható előrehaladás” — állapította meg a rádió. Nagaszakiban, a Béke-parkban megemlékeztek a japán város ellen 33 éve végrehajtott amerikai atomtámadás áldozatairól. I vérbíró íáwszil égre lemondott a 77 éves Hans Filbinger, az NSZK w Baden-Württemberg tartományának miniszterel- * nöke. Végre — mondjuk —, mert az ügy tengeri kígyóként húzódott-húzódhatott, ugyanis sokkal többről van szó, mint egy háborús bűnös szemérmetlen hazudo- zásairól és ragaszkodásáról a hatalomhoz. Ahhoz, hogy Filbinger — és sajnos, annyi más hasonszőrű társa — ilyen nagyságrendű karriert futhasson be, ahhoz, hogy leleplezése után is ennyi ideig hatalmon maradhasson, többre volt szükség, mint az ő múltjából és egyéniségéből következő agresszivitásra: arra a sajátos NSZK-közegre, amelyben ez mindmáig lehetségesnek bizonyul. Filbinger története ma már közismert. Baden-Württemberg most távozott kormányfője a második világháború alatt a flottánál szolgált — náci várbíróként. Ez azonban — megint csak azt mondjuk: annyi társához hasonlóan — nem akadályozta meg őt abban,^ hogy a háború után „antináciként” ne jelentkezzék az akkori kancellár, Konrad Adenauer CDU-jába, és ne fusson be fényes pályát. Rolf Hochhuth, a világhírű antifastiszta nyugatnemei író anyaggyűjtés közben, véletlenül bukkant rá arra a dossziéra, amelyből kitűnt: Filbinger 1945 májusában, tehát napokkal a náci fegyverletétel előtt még halálra ítélt „defetizmusért” egy Gröger nevű, húszéves matrózt, és az ítéletet, szinte a háború utolsó pillanatában, végre is hajtották. A bizonyíték elég volt ahhoz, hogy az NSZK-ban is felháborítson minden becsületes embert — de ahhoz nem, hogy Filbinger tartományi trónja meginogják. Pártja, a CDU • körömszakadtáig védte illusztris tagját — egészen addig, amíg néhány nappal ezelőtt újabb Filbinger-akta került napvilágra. Ebből kiderült, hogy a CDU-honatya 1943-ban ugyancsak halálra ítélt egy fiatal matrózt, olyan kis vétségért, hogy — az előkerült bizonyítékok szerint még a náci admiralitás is kénytelen volt felülvizsgálni és börtönbüntetéssé változtatni az ítéletet. Ez már a CDU-nak is sok (vágy legalábbis túl kellemetlen) volt, és dr. Filbinger visszavonul. Hogy miért csak most, azt meglehetősen nehéz megválaszolni. Pedig — sokmii liomodmagával — ezt kérdezi a béke küszöbén Filbinger által megölt matróz anyja, Frau Gröger is. Irliiisok liéikiznapiai Ötvenhatodik munkanapjukat töltötték szerdán a világűrben a Szaljut—6 második váltásában dolgozó űrhajósok: Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov. A rendszeres vizsgálati program mellett a két szovjet űrhajós megteszi az előkészületeket a kedden útnak indult Progressz—3 teherűrhajó fogadására. A tartós űrutazások sorún nagy gondot fordítanak az űrhajósok közérzetére, hangulatára. A Pravda szerdai száma érdekes összefoglalást közöl arról, hogyan segítik a Földről az űrhajósok jó közérzetének fenntartását, azt, hogy ne érezzék teljesen elhagyatottnak magukat. Ismeretes, hogy az űrállomáson van kézikönyvtár és magnetofonszalagokból álló zenei szalagtár is — ezeket az űrhajósok előzetes javaslatai alapján, ízlésük figyelembevételével állították össze. Rendszeresen nézhetnek filmedet, televíziós programokat is — ezeket vi- deo-magnetofonszalagra rögzítve vitték magukkal. A földi irányítóközpontból rendszeresen sugároznak az űrállomásra szórakoztató zenei programokat, sőt arra is gondot fordítanak, hogy - a rádióbeszélgetések változatosak legyenek. A „hivatalos” beszélgetések nagy része ugyanis „kódolt” nyelven folyik: főként adatokat, előre meghatározott jelzéseket tartalmaz, így a Földről igyekeznek még ezeket is színesíteni. ÉidekeSség, hogy az irányítóközpontba rendszeresen hívnak meg híres embereket, népszerű művészeket az űrállomás személyzetével folytatandó rádióbeszélgetésre. Ez általában igen jó hatást gyakorol a Föld körül hosszan keringő űrállomáson dolgozókra: alkalmuk nyílik színes, tartalmas és rutintól eltérő beszélgetésekre. A központ állandóan sugároz- rádióadásaiban lapszemlét, hírösszefoglalót, nemcsak a Szovjet Rádió híradásait, hanem külön programot is. A legnagyobb élmény az űrállomáson tartósan dolgozó személyzet számára természetesen az, ha látogatók érkeznek az űrállomásra. Kovaljonok és Ivancsenkov várhatóan nemsokára találkozhat majd földi vendégekkel a világűrben: mint azt Berlinben nemrégen közölték, rövidesen útnak indul az Interkozmosz-program végrehajtása során az első NDK-beli űrhajós is. Játsszunk puccsnt! KÉREM, ízlelgessék csak ezeket a neveket: Juan Alberto Melgar Castro. Policar- po Paz, Domingo Alvarez, Amilcar Celaya. Csupa zene, dallam, ritmus. Meg lehetne zenésíteni, komponálni rá operettet, zenés játékot, esetleg románcot, chanzonettát. Kész is a szereposztás. A fent említett szép és hosszú nevű úr legyen mondjuk egy latinamerikai ország - elnöke. A másik három pedig természetesen katona. A hadsereg, a légierő, a rendőrség főparancsnoka. A helyszín legyen az elnöki palota dolgozószobája. Juan Alberto Melgar Castro ül íróasztala mellett, s némi megelégedettséggel állapítja meg, hogy 1975-ben, tehát immár három év.e lett ő az ország elnöke. Oka van is a büszkeségre, hiszen az ország — hívjuk mondjuk Hondu- rasnak — mindössze negyven éve független, s e csekély idő alatt elfogyasztott 140 elnököt. Szóval akárhogy szor- zunk, osztunk, Don Juan Alberto méltán lehet elégedett. Ám kopognak az ajtón, az inas jő, s bevezet három urat. Az urak csak egy szót szólnak: puccs! — mondják, s az elnök szomorúan sóhajt. A helyzet reménytelen, három egy ellen. — Mi vagyunk az új junta — szól egyikük, a másik papírlapot csúsztat az immár exelnök orra. alá. És Juan Alberto Malgar Castro utoljára biggyeszti nevét a fehér ív aljára: aláírja lemondását. Az ország rádiója hamarosan tudtára adja a népnek: az államfő önként lemondott, s a legfelsőbb katonai tanács rendkívüli ülésén a lemondást elfogadta. S már meg is van a darab eszmei mondanivalója: ki puccsot „ránt”, puccs által vész el. v Tulajdonképpen illetlenség ilyesmit így leírni, viccet csinálni belőle. A történet ugyanis valódi és szinte szóról szóra megtörtént. Még a nevek és a helyszín is valódi. olvashattuk: hétfőn államcsínyt hajtottak végre Tlon- durasban. És az is igaz. hogy negyven év g\att körülbelül száznegyven elnöke volt. az országnak. Körülbelül, hiszen pontosan nem lehet tudni ebben a nagy tolongásban. Mint ahogy azt sem, hogy a hata- lomrakerültek meddig elnö- kösködnek, mikor alakul egy ellenjunta, egy ellenpuccs, majd egy ellen-ellen puccs. Az eddigiek szerint talán még ebben az évtizedben is lesz egy-kettő. Szóval illetlenség ebből viccet csinálni, hisz a derék hondurasiak táláéi nem is tehetnek róla. Ök egy szegény, kis ország, jóformán teljes egészében a banántermelésből és eladásából élnek, van elég gondjuk-bajuk, nincs idejük és pénzük új módszereket kitalálni. És ha jóformán egész Latin-Amerika így csinálja, miért éppen ők lennének kivételek. Puccs hátán puccs, mindenhol, állandóan. A forró, temperamentumos latin vér kívánja a mozgást, a játékot, a változatosságot. És ők legalább ártalmatlan módon, vér nélkül csinálják. Mert vannak a közeli és távolabbi szomszédokban komoly, véres és tragikus puccsok is. Olyanok, amelyekkel valóban nem lehet tréfálkozni. Latin-Ameri- kában tábornokok, ezredesek parádéznak, véres parádét. Az utolsó harminc-negyven évben minden ország átélt néhány tragikus válságot. Argentína, Brazília, Bolívia. Uruguay. Chile, hogv csak a nagyobbakat említsük. És ezek a puccsok vért, szegénységet, iszonyatot, börtönt. kínzásokat, 'betegséget, éhínséget és halált hordozlak. JÁTSSZUNK puccsot! Ez a jelszó ma Dél-Amerikában. S ha van is köztük olyan, amit a nagyon kívülálló, nagyon tájékozatlan európai ember megmosolyog, tudja jól, hogy ez már régen nem operett, régen nem humoros, hanem az emberiség történetének egyik legtragikusabb „játéka”. Honduras nagyon messze van Magyarországtól. Messzebb egy más bo'-"oó* sem lehetne. És ugyanTiven messze van tőlünk az a -.játékos szellem” amelv egymásután szüli a juntákat a Pinocheteket, a börtönöket és a halált. Ne játsszunk pucs-
