Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-10 / 187. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1978. augusztus 10., csütörtök A liÉsers-pHíliÉstí! tárgya!! a isiiéi városi Pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Miskolc városi Bizottsága tegnap, augusztus 9-én délután ülést tartott Miskolcon, a pártszékház tanácstermében. Az elnöklő Drótos László­nak, a városi pártbizottság első titkárának megnyitó szavai után a végrehajtó bi­zottság és a különböző mun­kabizottságok második fél­évi munkatervét Novák Jó­zsef, a városi pártbizottság titkára terjesztette elő. Ezt követően tájékoztatót hall­gatott meg a testület a Bor­sod megyei Pártbizottság 1976 október 22-i határoza­tának időarányos végrehajtá­sáról Miskolcon, a munka­erő-gazdálkodás helyzete és feladatai című témakörben. Az előterjesztés kapcsán ki­bontakozó véleménynyilvání­tásban többen is elmondták ajánlásaikat, észrevételeiket és javaslataikat. Végül a ta­nácskozás résztvevői a két pártbizottsági ülés között ki­fejtett végrehajtó bizottsági munkáról szóló tájékoztatót hallgatták meg. A KISZ msiyei bizottságának ülése A KISZ Borsod megyei Bi­zottsága tegnap délelőtt Kor­pás Lajos titkár elnökletével ülést tartott. A testület első napirendi pontként megvi­tatta és elfogadta a megye ifjúsági létesítményeinek helyzetéről és az ezek to­vábbfejlesztésével kapcsola­tos feladatokról szóló jelen­tést. Megyénk ifjúsági szer­vezetei működési feltételei­nek egyik alapvető pillére a heiyiségellátottság. A szerve­zeti élet bázishelyei: a KISZ- bizottságok, -alapszervezetek épületei, az ifjúsági klubok, az úttörőcsapat-otthonok és az úttörőtáborok mennyisége és minősége Borsodban ösz- szességében jónak mondha­tó. A KISZ-szervek ötéves felújítási-karbantartási ütemtervének végrehajtásá­hoz az utóbbi időben egyre eredményesebb együttműkö­dés bontakozott ki a külön­böző szintű tanácsi szervek­kel. Az elkövetkezendő évek minél dinamikusabb fejlő­dése érdekében a KISZ me­gyei bizottsága különböző intézkedések megtételét ja­vasolta. Ezt követően a Miskolc városi KISZ-bizottság irá­nyítása alá tartozó, a dolgozó fiatalok körében folyó KISZ- építés tapasztalatait vitatták meg. A KISZ Miskolc váro­si Bizottsága egy korábban hozott feladatterve végrehaj­tása eredményeképpen az el­múlt két évben jelentős fej­lődés következett be a KISZ- építés területén. A több mint 32 ezer miskolci KISZ-tag mintegy 60 százaléka dolgozó fiatal. Két év alatt 4800 fő­vel növekedett a létszám, s a növekedés kétharmada munkahelyi területen műkö­dő KISZ-szervezeteknél kö­vetkezett be. A KISZ-építés, a taglétszám növelésének fontos tényezője az adott te­rületen' működő KlSZ-szer- vezet. Az elmúlt évek bizo­nyították, hogy a KISZ által kezdeményezett és szervezett társadalmi munkaakciók, po­litikai rendezvények, kultu­rális és sportprogramok ha­tására nőtt a KISZ tekinté­lye, tömegbefolyása. A je­lentős fejlődés ellenére még jelentős feladatok vannak az egyes területek (kereskede­lem, vendéglátás, szállítás, különböző • Miskolcra tele­pült intézményi, vállalati te­lephelyek, kirendeltségek) szervezettségének emelése te­rületén. A vita után a KISZ megyei bizottsága a jelentést elfogadta, majd befejezésül javaslatot fogadtak el a Ság- vári Endre KISZ Vezetőkép­ző Iskola szeptemberben in­duló, hathetes tanfolyamának hallgatóira. ■ Mondáié a SALT-rél Walter IVTondale amerikai alelnök, a Christian Science Monitor című lapnak adott nyilatkozatában mindenek­előtt a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tár­gyalásokkal foglalkozott. Mint mondotta, a tárgyalásokon haladás tapasztalható, de még sok a teendő: bizonyos prob­lémákat még nem sikerült rendezni, s megoldásukhoz idő kell. Az újabb SALT-megállapo­dás megkötésének időpontját firtató kérdésre válaszolva Mondale elképzelhetőnek tar­totta, hogy a dokumentumot még ebben az évben aláírják, de semmiképpen sem a leg­közelebbi egy-két' hónapban. Beismerte, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió vi­szonyában feszültség támadt, ez azonban — mint mondot­ta — nem befolyásolja az újabb SALT-megállapodás aláírása érdekében tett erő­feszítéseket. Arra a kérdésre, hogy amennyiben megkötik az újabb SALT-megállapodást, biztosítani tudja-e annak kongresszusi ratifikálását, Mondale bizakodóan vála­szolt. AlbáB íevél Klnáioz Az Albániában dolgozó kí­nai szakértők hazahívása és az Albániának nyújtott kínai segítség beszüntetése kapcsán az Albán Munkapárt Köz­ponti Bizottsága és az albán minisztertanács levelet inté­zett a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához és a KNK államtanácsához. A „Zeri i Popullit” című lap, az Albán Munkapárt sajtó- orgánuma által ez év július 29-én ismertetett levél feltár­ja a pekingi^ vezetésnek a Balkán-félszigettel kapcsola­tos, a térség népeinek érde­keivel szöges ellentétben álló manővereit. A kínai vezetők — állapít­ja meg a levél — 1968-ban azt javasolták Albániának, hogy „lépjen katonai szövet­ségre Jugoszláviával és Ro­mániával” és „alkalmazza a partizánháború taktikáját”. Javaslatukat arra a vélemé­nyükre alapozták, hogy Al­bánia „sohasem lesz képes önerőre támaszkodva megvé­deni magát egy külföldi ag­resszióval szemben”. Albánia — mutat rá a levél — eluta­sította a kínai vezetésnek ezt az ..albánellenes és ellenfor­radalmi javaslatát”. Ennek ellenére a kínai ve­zetés 1975-ben, egy albán de­legáció pekingi útját kihasz­nálva, újból megkísérelte rá­erőszakolni Albániára a Ju­goszláviával és Romániával kötendő „katonai szövetség” gondolatát, „megpróbálva ez­zel lőporos hordóvá változ­tatni a Balkán-félszigetet". Hanoiban külügyminiszter-helyettesi szinten tárgyalások kezdődtek a Vietnamban élő kínai nemzetiségűek ügyéről. A vietnami delegációt (a képen jobbra) Hoang Bich Son, a kí­nait pedig Csüng Hszi-tung vezeti. A vietnami rádió a határincidensről A Hanoi Rádió szerdán vi­etnami nyelvű adásában kommentálta a Bac Luan határátkelőhelynél kedden este. kínai provokáció követ­keztében kirobbant inci­denst, amelynek során a Kí­na által július 12-én életbe léptetett határzár miatt, a ha­táron áttelepülésének enge­délyezésére várakozó mint­egy 1500 kínai származású vietnami rendszeres egész­ségügyi ellenőrzését végző csoportot a tömegben elve­gyült kínai ügynökök és át­szivárgóit provokátorok meg­támadtak és 20-at közülük megsebesítettek. A Hanoi Rádió kommen­tárja megállapítja: „az inci­densnek az a célja, hogy fe­szültséget keltsen a kínai— vietnami határ mentén, és hogy elhintse a nemzeti gyű­lölködés magvait a hoák és a kínai nép soraiban”. A kínai—vietnami külügy­miniszter-helyettesi tárgya­lásokkal kapcsolatban „nem tapasztalható előrehaladás” — állapította meg a rádió. Nagaszakiban, a Béke-parkban megemlékeztek a japán vá­ros ellen 33 éve végrehajtott amerikai atomtámadás áldoza­tairól. I vérbíró íáwszil égre lemondott a 77 éves Hans Filbinger, az NSZK w Baden-Württemberg tartományának miniszterel- * nöke. Végre — mondjuk —, mert az ügy tengeri kí­gyóként húzódott-húzódhatott, ugyanis sokkal többről van szó, mint egy háborús bűnös szemérmetlen hazudo- zásairól és ragaszkodásáról a hatalomhoz. Ahhoz, hogy Filbinger — és sajnos, annyi más hason­szőrű társa — ilyen nagyságrendű karriert futhasson be, ahhoz, hogy leleplezése után is ennyi ideig hatalmon ma­radhasson, többre volt szükség, mint az ő múltjából és egyéniségéből következő agresszivitásra: arra a sajátos NSZK-közegre, amelyben ez mindmáig lehetségesnek bi­zonyul. Filbinger története ma már közismert. Baden-Württem­berg most távozott kormányfője a második világháború alatt a flottánál szolgált — náci várbíróként. Ez azonban — megint csak azt mondjuk: annyi társához hasonlóan — nem akadályozta meg őt abban,^ hogy a háború után „antináciként” ne jelentkezzék az akkori kancellár, Konrad Adenauer CDU-jába, és ne fusson be fényes pá­lyát. Rolf Hochhuth, a világhírű antifastiszta nyugatnemei író anyaggyűjtés közben, véletlenül bukkant rá arra a dossziéra, amelyből kitűnt: Filbinger 1945 májusában, te­hát napokkal a náci fegyverletétel előtt még halálra ítélt „defetizmusért” egy Gröger nevű, húszéves matrózt, és az ítéletet, szinte a háború utolsó pillanatában, végre is haj­tották. A bizonyíték elég volt ahhoz, hogy az NSZK-ban is felháborítson minden becsületes embert — de ahhoz nem, hogy Filbinger tartományi trónja meginogják. Pártja, a CDU • körömszakadtáig védte illusztris tagját — egészen addig, amíg néhány nappal ezelőtt újabb Filbinger-akta került napvilágra. Ebből kiderült, hogy a CDU-honatya 1943-ban ugyancsak halálra ítélt egy fiatal matrózt, olyan kis vétségért, hogy — az előkerült bizonyítékok szerint még a náci admiralitás is kénytelen volt felül­vizsgálni és börtönbüntetéssé változtatni az ítéletet. Ez már a CDU-nak is sok (vágy legalábbis túl kelle­metlen) volt, és dr. Filbinger visszavonul. Hogy miért csak most, azt meglehetősen nehéz megválaszolni. Pedig — sokmii liomodmagával — ezt kérdezi a béke küszöbén Filbinger által megölt matróz anyja, Frau Gröger is. Irliiisok liéikiznapiai Ötvenhatodik munkanapju­kat töltötték szerdán a világ­űrben a Szaljut—6 második váltásában dolgozó űrhajó­sok: Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov. A rendszeres vizsgálati prog­ram mellett a két szovjet űr­hajós megteszi az előkészüle­teket a kedden útnak indult Progressz—3 teherűrhajó fo­gadására. A tartós űrutazások sorún nagy gondot fordítanak az űrhajósok közérzetére, han­gulatára. A Pravda szerdai száma érdekes összefoglalást közöl arról, hogyan segítik a Földről az űrhajósok jó köz­érzetének fenntartását, azt, hogy ne érezzék teljesen elha­gyatottnak magukat. Ismere­tes, hogy az űrállomáson van kézikönyvtár és magnetofon­szalagokból álló zenei szalag­tár is — ezeket az űrhajósok előzetes javaslatai alapján, ízlésük figyelembevételével állították össze. Rendszeresen nézhetnek filmedet, televíziós programokat is — ezeket vi- deo-magnetofonszalagra rög­zítve vitték magukkal. A földi irányítóközpontból rendszeresen sugároznak az űrállomásra szórakoztató ze­nei programokat, sőt arra is gondot fordítanak, hogy - a rádióbeszélgetések változato­sak legyenek. A „hivatalos” beszélgetések nagy része ugyanis „kódolt” nyelven fo­lyik: főként adatokat, előre meghatározott jelzéseket tar­talmaz, így a Földről igye­keznek még ezeket is színe­síteni. ÉidekeSség, hogy az irá­nyítóközpontba rendszeresen hívnak meg híres embereket, népszerű művészeket az űr­állomás személyzetével foly­tatandó rádióbeszélgetésre. Ez általában igen jó hatást gya­korol a Föld körül hosszan keringő űrállomáson dolgo­zókra: alkalmuk nyílik szí­nes, tartalmas és rutintól el­térő beszélgetésekre. A köz­pont állandóan sugároz- rá­dióadásaiban lapszemlét, hír­összefoglalót, nemcsak a Szovjet Rádió híradásait, ha­nem külön programot is. A legnagyobb élmény az űrállomáson tartósan dolgo­zó személyzet számára ter­mészetesen az, ha látogatók érkeznek az űrállomásra. Ko­valjonok és Ivancsenkov várhatóan nemsokára talál­kozhat majd földi vendégek­kel a világűrben: mint azt Berlinben nemrégen közöl­ték, rövidesen útnak indul az Interkozmosz-program vég­rehajtása során az első NDK-beli űrhajós is. Játsszunk puccsnt! KÉREM, ízlelgessék csak ezeket a neveket: Juan Al­berto Melgar Castro. Policar- po Paz, Domingo Alvarez, Amilcar Celaya. Csupa zene, dallam, ritmus. Meg lehetne zenésíteni, komponálni rá operettet, zenés játékot, eset­leg románcot, chanzonettát. Kész is a szereposztás. A fent említett szép és hosszú nevű úr legyen mondjuk egy latin­amerikai ország - elnöke. A másik három pedig termé­szetesen katona. A hadsereg, a légierő, a rendőrség főpa­rancsnoka. A helyszín legyen az elnö­ki palota dolgozószobája. Juan Alberto Melgar Castro ül íróasztala mellett, s némi megelégedettséggel állapítja meg, hogy 1975-ben, tehát immár három év.e lett ő az ország elnöke. Oka van is a büszkeségre, hiszen az ország — hívjuk mondjuk Hondu- rasnak — mindössze negy­ven éve független, s e csekély idő alatt elfogyasztott 140 el­nököt. Szóval akárhogy szor- zunk, osztunk, Don Juan Al­berto méltán lehet elégedett. Ám kopognak az ajtón, az inas jő, s bevezet három urat. Az urak csak egy szót szól­nak: puccs! — mondják, s az elnök szomorúan sóhajt. A helyzet reménytelen, három egy ellen. — Mi vagyunk az új junta — szól egyikük, a másik papírlapot csúsztat az immár exelnök orra. alá. És Juan Alberto Malgar Castro utoljára biggyeszti nevét a fehér ív aljára: aláírja le­mondását. Az ország rádiója hamaro­san tudtára adja a népnek: az államfő önként lemondott, s a legfelsőbb katonai tanács rendkívüli ülésén a lemon­dást elfogadta. S már meg is van a darab eszmei monda­nivalója: ki puccsot „ránt”, puccs által vész el. v Tulajdonképpen illetlenség ilyesmit így leírni, viccet csinálni belőle. A történet ugyanis valódi és szinte szó­ról szóra megtörtént. Még a nevek és a helyszín is való­di. olvashattuk: hétfőn állam­csínyt hajtottak végre Tlon- durasban. És az is igaz. hogy negyven év g\att körülbelül száznegyven elnöke volt. az országnak. Körülbelül, hiszen pontosan nem lehet tudni eb­ben a nagy tolongásban. Mint ahogy azt sem, hogy a hata- lomrakerültek meddig elnö- kösködnek, mikor alakul egy ellenjunta, egy ellenpuccs, majd egy ellen-ellen puccs. Az eddigiek szerint talán még ebben az évtizedben is lesz egy-kettő. Szóval illetlenség ebből viccet csinálni, hisz a derék hondurasiak táláéi nem is te­hetnek róla. Ök egy szegény, kis ország, jóformán teljes egészében a banántermelés­ből és eladásából élnek, van elég gondjuk-bajuk, nincs idejük és pénzük új módsze­reket kitalálni. És ha jófor­mán egész Latin-Amerika így csinálja, miért éppen ők len­nének kivételek. Puccs hátán puccs, mindenhol, állandóan. A forró, temperamentumos latin vér kívánja a mozgást, a játékot, a változatosságot. És ők legalább ártalmatlan módon, vér nélkül csinálják. Mert vannak a közeli és távolabbi szomszédokban komoly, véres és tragi­kus puccsok is. Olyanok, amelyekkel valóban nem le­het tréfálkozni. Latin-Ameri- kában tábornokok, ezredesek parádéznak, véres parádét. Az utolsó harminc-negyven évben minden ország átélt néhány tragikus válságot. Ar­gentína, Brazília, Bolívia. Uruguay. Chile, hogv csak a nagyobbakat említsük. És ezek a puccsok vért, sze­génységet, iszonyatot, bör­tönt. kínzásokat, 'betegséget, éhínséget és halált hordoz­lak. JÁTSSZUNK puccsot! Ez a jelszó ma Dél-Amerikában. S ha van is köztük olyan, amit a nagyon kívülálló, na­gyon tájékozatlan európai ember megmosolyog, tudja jól, hogy ez már régen nem operett, régen nem humoros, hanem az emberiség történe­tének egyik legtragikusabb „játéka”. Honduras nagyon messze van Magyarországtól. Messzebb egy más bo'-"oó* sem lehetne. És ugyanTiven messze van tőlünk az a -.já­tékos szellem” amelv egy­másután szüli a juntákat a Pinocheteket, a börtönöket és a halált. Ne játsszunk pucs-

Next

/
Thumbnails
Contents