Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-09 / 186. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. augusztus 9., szerda Már közös a gazda A feladatok sokrétűbbek lettek Sajószentpéteren a Petőfi Sándor Művelődési Ház, amely korábban — csaknem hat évtizede —, kizárólag a bányászok művelődését szolgálta —, illetve a későbbiekben az egész községé volt, de fenntartása nagyrészt és csaknem kizárólagosan a bányászszakszervezetre hárult —, mintegy egy esztendeje közös fenntartású intézményként működik, azaz a korábbi fenntartó bányászszakszervezeten, valamint központi szakszervezeti szerveken kívül a nagyközségi tanács és az üveggyár vállalta a fenntartását, sőt az ELZETT gyár helyi telepe, a Talajjavító Vállalat, a Vegyesipari Ktsz, valamint a borsodsziráki Bartók Béla Mezőgazdasági Termelőszövetkezet is kismértékben részt vállalt a művelődési ház fenntartásában. Mintegy 25 ezer ember közművelődési gondjai, illetve szórakoztatása. művészeti rendezvényekkel való kiszolgálása jelentik most az intézmény feladatát. A közös fenntartásba vétellel nem csökkentek a művelődési ház teendői, sőt igen jelentősen megnövekedtek. Bár korábban is nyitva tar- tota ajtóit mindenki előtt, a munkahelyi közművelődésben végzendő feladatai elsősorban a bányaüzemekre szorítkoztak. Most is Herbólya és Szeles-akna, e két bányaüzem a fő működési területe, s általában mindazok az üzemi művelődési feladatok, amelyek a bánvász művelődési intézményekre hárulnak, változatlanul megmaradtak, sőt olyannyira bővültek, hogy míg korábban a bányaüzemeknél 46 szocialista brigád kulturális vállalásait gondozták, illetve 46 aktív kultúrál etet élő brigáddal foglalkoztak, ez a szám jelentősen megnövekedett. A Saiószent- péleri Üveggyárban 50 szocialista brigád, egvéb üzemeknél további 26 brigád gondjait vállalták át. Ha figyelembe vesszük a számokat. ilyen tekintetben 150 százalékkal növekedett a teendőtök. Ehhez méa hozzáteendő az is. hogy a kisüzemeknél levő 26 brigád szerteszét dolgozik, nem egy zárt területen mint az üveggyárban vagy a bányaüzemeknél. Tagadhatatlan az is. hoev a feladatok • növekedésével nmcsen aranyban a fenntartó szervek anvagi hozzáiáru- lás? mert ma is a szakszer- vezoteir fe^n-ytk a fenntartási költségeknek több mint, há- romneevedét Ez természetesen nem tárhat olvan követ- kezménve'rkel. hogy a keve- sehh boz7átárulás hátrányosan hathasson az érintett intézmény, vasv üzem dolgozóira. © Megmaradt, továbbra is a bányászok lakta települések kulturális ellátásának gondja. Ezt már hagyományosan látta el rn;nden bánvász művelődési intézmény. Ha figyelembe vesszük a bányászok lakhelvi szétszóródását, ez bizony igen Jelentős munka, mert 8 községben állandó a saiószentoéteriek kulturális közreműködése, és további öt községet is, ahonnan nagyobb számban iárnak be bányászok, ellátnak. Ez azt jelenti. hogy amatőr színjátszó csoportjaik, valamint a fúvószenekaruk rendszeresen látogatja ezeket a községeket, és különböző jellegű, összetett műsorokkal segít az adott települések lakóinak szórakoztatásában, tudatformálásában. Az utóbbi időben az albert- telepi színjátszók is segítenek a sajószentpéterieknek. © A város nagyságú nagyközségnek, Sajószentpéternek nincsen más művelődési otthon jellegű intézménye. Közművelődési könyvtára ugyan van a nagyközségnek is. és a település másik végén van egy mozi. Itt a Petőfi Sándor Művelődési Házban viszont minden egy helyen van. A könyvtár, a művelődési ház és a mozi. A helyi lakosság ellátására havi átlagban 25 programot biztosítanak, ami azt jelenti, hogy szinte minden munka- na-ra egyet, s ezek között ismeretterjesztő előadások, kiállítások, politikai műsorok, ifjúsági és szórakoztató rendezvények egyaránt megtalálhatók a heti négyszeri mozinapon kivül. © Közeledik szeptember. Mint Görömbey István, a művelődési ház megbízott igazgatója mondja, a közös fenntartásba kerülés ellenére változatlanul a bányász kulturális tevékenység áll az előtérben. A bányásznap jelenti a háromhónapos bányász kulturális hetek kezdetét, amelynek programjában most kevesebb lesz a látványos, szórakoztató program, sokkal inkább előtérbe kerül a közvetlen tudatformálás, az ismeretterjesztés és az egész sorozatnak a jellegét a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának, valamint az 1918-as őszi forradalomnak 60., évfordulójára való emlékezés határozza meg. A kialakult szokásoknak megfelelően, mind Sajószentpéteren. mind pedig az üzemekben, mind pedig a beiáró dolgozók lakóhelyein megsflrűsödnek majd e három hónap alatt a különböző rendezvényeit © A saiószennéteri Petőfi Sándor Művelődési Ház feladatai a közös fenntartással és az ebből adódó többféle helyről jövő igénytöbblettel nagyon megnövekedtek. Ugyanakkor maga az intézmény meglehetősen korszerűtlen. Jóllehet igen szén, nagy színházi, illetve mozi terme van. a könyvtára kicsi és zsúfolt, klubfoglalkozásra alkalmas helyisége mindössze egy található. Még ha figyelembe vesszük is, hogv a munkahelyi közművelődés jelentős része a művelődési ház falain kívül folyik, az épület jelenlegi adottságai az intézménytől joggal várt feladatteljesítésnek nagymértékben gátat is szabnak. Most már, hogy több a gazda, talán a fejlesztés is előbb-ut.óbb szóba kerülhet. meg ahhoz az anyagi fedezetek biztosítása is. (bm) Kölcsönnel segítik Az ELZETT Művek Sátoraljaújhelyi Gyárában' kamatmentes kölcsönnel segítik a dolgozók lakásproblémáinak megoldását. Az év első felében a kommunista műszakok bevételéből mintegy 35 ezer forintot helyeztek az üzem kamatmentes lakásépítési kölcsön- alapiába. Az év első hat hónapjában mintegy 40 ezer forint kölcsönt utaltak ki az igénylőknek. A második fél évben pedig még nagyobb összeg áll rendelkezésre erre a célra. Linómetszet Ferdinand Szypula (Katowice) Kulturális KIÁLLÍTÁS Hódmezővásárhely, Szentes, valamint Krakkó, Temesvár ésZenta bélyeggyűjtői — régi kapcsolatukat, ápolva — minden évben megrendezik közös kiállításukat. Az idén Hódmezővásárhelyen, a Béke szálló nagytermében került sor a hagyományos tárlatra. A vasárnan megnvüt nemzetközi kiállításon 48 gyűjtő 70 tablóval szerepel. FOLKLÖRTALÁLKOZÖ A Savaria rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseményeként az idén augusztus 11 és 13 között másodízben rendezik meg a Vas megyében az országos folklórtalálkozót, az ország legrangosabb néptánc- és népzenei együtteseinek bemutatóját és tapasztalatcseréiét. Megnyitják a Békés megye népművészetét tükröző kiállítást. SZABADTÉRI JÁTÉKOK Félidejéhez érkezett a szegedi szabadtéri játékok idei programja. Eddig nyolc előadást tartottak a Dóm téri óriási színpadon. Erkel: Hunyadi László című operája, Katona József: Bánk bánja és a Magyar Állami Népi Együttes műsora több mint 40 000 embert gyönyörködtetett. A BARLANG TITKA Űjabb föld alatti labirintusokat fedeztek fel az 1051. esztendőben . alapított kijevi barlangkolostorban. A told alatti folyosók teljes hossza a már régebben ismert járatokkal együtt 328 méter. A felfedezés a kolostor legősibb templomába vezetett el. A föld alatti templom öt méter mélységben helyezkedik el és jó állapotban megmaradt freskók díszítik. A templom a tudósok szerint a XI. századból származik. Falfeliratokat is találtak. Az egyik felirat keltezése az 1150. esztendőből származik. A NUMIDI/'TAK NYOMÁBAN Az algériaiak saját, történelmük gyökereit kutatva rábukkantak egy észak-afrikai nomád népre, a numi- diaiakra. Ezekről a római történész, Livius azt írja, hogy kicsiny, szívós lovakon, két lándzsával felfegyverkezve mentek a harcba- A numidiai lovasok a rómaiak oldalán vettek részt a karthágói Hannibál ellen vívott csatában. A numidiaiak- kal kapcsolatban számos kérdésre várják a választ. KÉSZÜLŐDÉS A Magyarországon élő nemzetiségek — a délszlávok, a németek, a románok és a szlovákok — ezekben a hetekben a szövetségeik őszi kongresszusait megelőző küldöttválasztó közgyűlésekre készülnek. Ennek jegyében megvonják az 1973-ban tartott előző kongresszus óta eltelt időszak mérlegét is. Nem biztos, f"Ni okát írtak, beszéltek már a giccsről, mig csaknem ál- dozatul esett a herendi porcelán és a kalocsai festett ^ tányér, a virágos, díszes lábas, a festett üvegpohár, már-már Zala György szobrai a Hősök terén, vagyis: túlzóink a fürdővízzel együtt kiöntötték volna a csecsemőt is. Közben pedig divatja jött Mészöly Géza és Brocky Károly alföldi tájainak, a herendi porcelánmadarak exportunk javát képezik, lábasainkra ismét felkerültek a virágok. Nem a látható valóság ábrázolása a giccs, nem a virág a láüason vagy a falon, még nem is a régi gobelinek utánzata gépen szőtt falvédőn. Lehet persze ez is. A giccs kérdése nem egyszerű. A svédeknél törvény tiltja, hogy kirakataikba svéd gics- cseket tegyenek, tesznek hát németet, angolt, mindegy. De Velence tiszteletet kiváltó Szent Márk terének környéke nem a giccs orgiája-e: csicsás, csillogó gondolákkal, üveggalambokkal? S ha átlépünk a francia határon, a spanyol autósztráda mellett nem a nagyszerű spanyol kerámia tor- zait látjuk-e? A giccs elöntötte a világot. Joggal és indokoltan kezdtünk hadjáratot a giccs ellen, de- a giccs minden intézkedés ellenére előretört, elöntött bennünket, s elöntötte a világot. A giccs terjed, mint a dud- va, nehéz meghatározni, ezért üldözzük hát inkább az érzelgősséget, az olcsó megalkuvásokat, a kispolgári hazugságot, a giccs bennünk gyökerező okait. Mindenkiben van hajlandóság a giccs valamiféle megnyilvánulására. Ezt talán köny- nyebb lesz kiirtanunk. Vagyis a nagyszerűen megformált, kifestett madárka a maga idejében a herendi porcelán remekműve volt, de értelmetlen holmivá lett napjainkban, vitrinekben. Ezért nem a porcelán a felelős.' A holmik ellen kell küzdenünk. A fölösleges, használhatatlan, csak a rangot, statust jelentő jelképek ellen. Más a Csárdáskirálynő, mint operett, és megint más a porcelánfigura — mondta Gorka Géza, neves keramikusunk. — Az operett a maga nemében klasszikus érték, a porcelán történetében pedig erőltetett, hamis. Operettnek jó, porcelánnak rossz. Álmainkban olyan ízléssel körülírható lakások tűnnek fel, mint voltak a polgárság biedermeier otthonai, volt Berzsenyi Dániel niklai ház-., vagy Kisfaludy Sándoré Sümegen. De alföldi mezővárosainkban is találhatunk az első világháború tájáról való házakat, ahol a nagykaputól az eresz- csatornákig, a bútoroktól a kályhákig, az evőeszközöktől a fali tékákig egyazon stílus határozta meg a formát — a népi szecesszió. Egységes stílusban született otthont, mint a néni építészetben, ma hiába keresnénk. Azt mondtuk, hogy ami a maga helyén betölti feladatát, kimozdítva onnan, nem megfelelő helyen giccsé válhat. De hogyan élhet ezekben a mi lakásainkban egymás mellett a bukovinai szőttes, a nádudvari csöcsös korsó, a kalotaszegi bokály, a biedermeier szekrény, a német kávéfőző a szocializmus jegyében? És mégsem váltak giccsessé. Hiszen ezek már régen nincsenek eredeti helyükön? Valahogy úgy, ahogy Le Corbusier, századunk nagy építésze lakott átöröklött bútorai között. Ezek az öreg bútorok épo úgy szolgálták Le Corbusier kényelmét, mint ahogy a szőttesek és kávéfőzők jelentik a mai ember kényelmének, ízlésének, igényének kifejezéseit. Ha egy népi művészetből leiedzett korsót, egy hutakész üveget, vagy éppen szuszékot, szökrönyt, festett tékát, tulipános ládát, almáriumot teszünk otthonunkba, ez nem valamiféle népieskedésről árulkodik, hanem arról, hogy felfigyeltünk a népi kultúra évezredeken át kialakult szerkezetes tökéletességére, ornamentikájának a tárgyakkal szorosan összefüggő egységére; vagy éppen a polgári lakáskultúra nagyszerű eredményeire. És már itt. vagyunk a mában, amikor az anyag és a forma, a díszítés és tartalom egységét keressük, hogy tárgyaink őszinteségére, a tartalom és forma egységére figyelmeztethessünk. Természetesen ezek is émelyítők lehetnek, értelmetlen túlzsúfoltságban, s feladat nélküli holmivá válhatnak. Más a múzeumi raktár, s más a lakás. B ármilyen körülmény között élünk, ne akarjunk környezetünkkel másnak látszani, mint amik vagyunk. Semmilyen tetszelgési vágyért ne viseljünk ei környezetünkben olyan tárgyat, ami valójában csak holmi, és nem szolgálja mindennapjainkat. K. A. Tegye el a tollat... Miből lesz a csodabogár? — Ne írja, nem ... így nem mondok semmit. Tegye el a tollat. .. Nem tudom, az én szemembe mi szaladt össze e mondat hallatán, az övében mintha indulatot véltem volna felfedezni. Olyasfélét, amely a keserű-ha- ragvással rokon. * A tollat letettem, persze. Már nem emlékszem mit, miket próbáltam hirtelenzavaromban mondani neki; de ki nem mondva pontosan ezt gondoltam; na, ebből se lesz riport — sőt „riportról” —, ahogyan magamban már előre, szépen elterveztem. Mert szépen elgondoltam én már az egészet, mire odajutottam, hogy megkerestem. Hát hogy is ne! Mikor olyan csodabogár... (— Majd szépen rákérdezek, először is, arra a furcsa nevű foglalkozására, hogy nem fárasztó-e a sokműszakos élet, hogy hogy’ tanulnak a gyerekek — ha tanulnak már —, akiket annyira imád ...) Persze, nem úgy gondoltam, hogy ajtóstól a házba, hanem csak szinte vélet- Jenül-kíváncsian, hogy a legmélyebb rétegekből hangozzanak fel a szavai, ügy, mintha csak egymás mellé keveredtünk volna valahol, s megered a nyelvünk mindenféléről. Óvatosan kell a csodabogarakkal... (— Tehát terelem majd óvatosan a szót, hogy tanulás, meg önművelés ..., mert azt olvastam róla, hogy csak az iskolát fejezte be tizenegy néhány évvel ezelőtt, a tanulást nem. Bizonyítványa ugyan nincsen ezekről a háromszázhatvanöt napos tanévekről, de, mint írta egyszer, any- nyi haszna csak van, hogy az élet fonákságait világosabban látja. Végre egy eredeti gondolat. Csak el kell vezetni majd valamerre; ez az .. .) Az egészet persze úgy csináljuk majd, hogy ne ragadjunk le, ne szaladjunk el egy irányba, hanem szépen átszőve színét és fonákját a munkának-család- nak-művelődésnek: hús és vér legyen az az írás akarom, helyesen, mondani, az ember; mindennapjaink élő lénye... (— Amikor már belemelegszünk majd a szócserébe, akkor kell előrukkolni a nagy-kíváncsisággal, de vigyázva és ügyelve, hogy a legmélyéről bomoljon ki a lélek, szóval akkor elő a kérdést a versekről, papírra vetett gondolatokról, éjszakai és nappali felkelésekről, az írásról, hogy mit akar vele, minek gondolja, hogy ezekkel a vérerekben hurcolt gondolatokkal, amiket golyóstollon szivárogtat át, mint egy megszállott, hogy ezekkel csak úgy egyszerűen át lehet nevelni a közvetlen környezetét? Ez az..., erre kell jól felkészülni, figyelni, mi röptét ég és föld között egy ilyen csodabogarat?) Mindent jól meg kell egyébként jegyezni, emlékezetbe vésni meg papírra is, kettős-itatósba szívni a gondolatait, közben rezdülésekre is, környezetre, mozdulatokra figyelni. És jól összegyúrni aztán ezeket, legyenek metszett sorok, hogy továbbadják... F van rögtön ez az első kép, ezzel lehetne indítani az egészet: „Műszakból ágybafáradva találom ... szanaszét-áhmatlanság körülötte ... ha felébredne, kezével egy odakészitett könyvet érintene meg először ... Ehrenburg könyvét .. — Ne írja, nem .. ., így nem mondok semmit. Tegye el a tollat... — ezeket mondta, mintha kicsit indulatosan, kicsit keserűen, kicsit haragvón, de határozottan. Még aztán órákat beszélgettünk. Megmondtam, én sem szeretem a szirupos írásokat az újságban. A felszínre terített csinnadrattákat. A pillanatra ítélt érdeklődést. És hallgattam. Elszánt akaratát. Harcát magával és velünk. Magára szabott vállalását, hogy köztünk legyen velünk. Hisz mindent elfogad, el akar fogadni tőlünk. Ha nem akarjuk szalmaláng-fény- nél mutogatni. Nem lett hát riport. „Szép terveim” visszautaztak velem. Közben egy kérdés mindig visszakörözött, nem tudták kilométerek se lerázni : végiggondoltam-e már egyszer is: mitől lesz egy ember csodabogár? Miből? Ki által? Talán, könnyíteni a lelkiismereten; ezért is emeltem, mégis fel, a tollat. .. hogy egy köztünk élő fiatal munkásembert, aki versírással is velünk akar építkezni; megfosszak a csoda- bogárságtól. Ténagy József
