Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-04 / 182. szám
É5ZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. augusztus 4., péntek San Babila mementó ja „Ha a vörösöket verik, a tömeg nem telefonál a rendőrségre, mert tudja, hogy a fasiszták a rend emberei", — mondja egy arrogáns fiatalember a milánói rendőrségen, ahová azért állították elő, mert negyedmagával közszemérembe ütköző, feltűnően durva botrányt okozott Milánó forgalmas útvonalain. Ez a fiatalember —, aki egyébként dúsgazdag család gimnázista korú gyermeke, a milánói neofasiszta bandák tagja, a San Babila téren garázdálkodó fasiszta suhancok egyik hangadója — nem járt messze az igazságtól. Amikor a vörösök visszaütnek, már inkább cseng a telefon a rendőrségen, Igaz, telefonálnak olyankor is, amikor a boltok ajtajára és kirakatára óriási horogkereszteket mázolnak a San Babila tér gátlástalan fasiszta fickói, cseng olyankor is, amikor parity- tyából acélgolyókat lövöldöznek a vörösnek tartott kereskedők kirakataira, meg azokra a járókelőkre, akik nem fogadják tetszéssel a fasiszta huligánkodást, de a rendőrök járőrkocsija mindannyiszor azt az utasítást kapja a politikai rendészeti központtól, hogy semmibe na avatkozzanak bele. így aztán nem avatkoznak abba sem, amikor öreg fasisztát temetnek, Mussolini hajdani hívét, és temetése újfasiszta hitvallássá változik; vagy amikor a temetésen jelen volt fekete bőrruhás, csizmás fasiszta suhancok, hogy a gyászszertartáson kapott fasiszta hevületüket levezessék, és „valamit ők is tegyenek”, acélláncokkal verik szét egy üzem előtt a feltehetően vörös munkások várakozó motorkerékpárjait. De nem avatkoznak be akkor sem, ha a baloldali tüntetésen való részvétel miatt megtámad a banda egyetlen „kommunista gyanús" fiatalembert, akiben van annyi bátorság és erő, hogy szembeszálljon velük és ugyanazokkal a láncokkal üssön vissza. A visszaütést már nem bírják, pedig egyikük kifejti egyszer, hogy a vörösök tudnak szónokolni meg szervezkedni, de amikor férfiasán ki kell állni, azt nem, arra csak ők, a fasiszták képesek, akik majd újra átszervezik az állam rendjét, ame’y- ben a kiválasztottakat élesen elkülönítik a nemkívánatos elemektől. Megsemmisíteni nem fogják, őket, mert szerinte Hitler ebben az egyben tévedett, de „az alantasabb fajok” teljesen kirekesztődnek a társadalomból. Mindez nem 34—35 évvel ezelőtt, vagy még korábban játszódik. Mint ahogy az sem, hogy egy sikertelen fasiszta akció kudarcát felejtendő, a korábbi feladatát rosszul teljesítő suhancnak bizonyítania kell bátorságát és egy, az utcán vaktában kiválasztott ismeretlen párt kell „elintéznie”. S ha már egyedül nem tudja, segítenek a többiek is, és rettentő üldözés után —, amelye a világváros. Milánó nemcsak közömbösen, hanem cinkos módon néz végig, (például a kereskedő lezárja a menekülő elöl a boltját), rú- góskéseikkel a nyílt utcán ölik meg a gyanútlanul sétáló jegyespárt csak azért, mert vörösnek gyanítják őket. Mindez napjaink Olaszországéban, a mai Milánóban játszódik, a San Babila téren és annak környékén. Itt tanyáznak az előbb említett fasiszta suhancok. A történet még, ha a szereplők név szerint nem is valósak, igaz magra, sajnálatosan megtörtént eseményekre, a világsajtót bejárt neofasiszta gyilkosságok eseteire épült. Az olasz neofasiszták szinte hét- ről-hétre hallatnak magukról. A legszelídebb jelentkezésük, amikor világfesztiválokon, egYéb ilyen alkalmakkor röplapot osztogatnak, rendet bontanak. De ez már fel sem tűnik. Annál gyakoribb újabban a „vörös-gyanús” emberek elleni terrorizmus, a haladó hatósági személyekkel szembeni brutalitás, amel.y egyre többször végződik gyilkossággal. © Amikor Mussolinit menekülés közben elfogták és szeretőjével együtt a lábánál fogva felakasztották, nem szüntették meg az olasz fasizmust. Az olasz társadalmi viszonyok, az olasz politikai és gazdasági élet rendezetlensége mind több tápot és lehetőséget ad a fasizmus újjáéledéséhez és, ha Olaszországról olvasunk, vagy hallunk napjainkban, a táj szépségei, az európai kultúra egyik bölcsőjének emlékei helyett mindinkább a mai Itália olyan nehézségei kerülnek előtérbe, amelyeknek zavarosában mind gyakrabban halászgatnak a Mussolini korában még nem is élt, de szellemét átöröklő fasiszták. Többségben dúsgazdag szülök elkényeztetett gyermekei, kisebb részben a maga- sabbrendűekhez tartozásukat görcsösen bizonyítani akaró gátlástalan emberek ezek. Nem ismernek humanizmust, nem ismernek emberi érzést, a végtelenségig' durvák, a nemi erőszak és aberráció, a szülőkkel szembeni tiszteletlenség, mindennek a lebecsülése és elpusztítani szándékolása a legfőbb jellemzői. Ezeknek az embereknek az útja természetesen vezet el az ismeretlenek meggyilkolásáig. ® Carlo Lizzani olasz filmrendező, aki nem egy filmet rendezett már valóságos bűnesetekre alapozva, mst a fiatal neofasisztákat mutatja be San Babila egy napja című filmjében. Nem játékfilm a szó szoros értelmében, nem, mert valamennyi mozzanatának fellelhető valóságos modellje, s azokat a San Babila tér fasisztáinak egy napjába ágyazza. A film szerepeit amatőrök játsszák, de döbbenetes hitellel. Megrázó, meghökkentő, igen keményen figyelmeztető művészeti alkotás a San Babila egy napja. Művészi mementó, amely arra figyelmeztet, hogy a neofasizmus jelenlétét komolyan kell venni, nem lehet rájuk legyinteni, mert — bár a film egyetlen szóval sem idézi a letűnt és a II. világháborút kirobbantó fasizmust — a fasizmus erősödésének és terjedésének, az erőszak térhódításának csak a pusztítás lehet a folytatása. Kár ezt a filmet — még, ha csak 18 éven felülieknek ajánlható is — a filmbaráti körök hálózatának igen szűk kövébe szorítani. Olyan mementó ez, olyan adalék a .fasizmus természetrajzához, amely nagyobb publicitást kíván. ' Benedek Miklós Az utolsó kovácsműhely Az utolsó mester elhunyta után a Pankaszi községi Tanács megvásárolta a falu utolsó kovácsműhelyét. Az elcsendesült műhelyben ott lesznek a már-már kihaló mesterség összes szerszámai, berendezései, kellékei. A tanács az épületet eredeti állapotának megfelelően állítatja helyre és múzeumként, kezeli. Mezey István munkája Kulturális körkép LÁTVÁNYOSSÁG Levelezőlapon is kiadták a balatoni úttörőváros galériájában őrzött gyermekalkotások, festmények és rajzok színes reprodukcióit. Az úttörőváros galériájának gazdag gyűjteménye ma már idegen- forgalmi látványosság és egyben az úttörőszervezetben működő képzőművész szakkörök munkájának is dokumentuma. NYELVMŰVELÉS Nincs vakáció a televízió népszerű nyelvművelő iskolájában. A szépen, jól, magyarul augusztusi adásai inkább szórakoztató jellegűek. A kuruckor szerelmi költészetét, levelezését mutatják be. A néző megismerkedhet Thököly Imre és Zrínyi Ilona szerelmi levelezésével, Zrínyi Miklós szerelmes verseivel. A hetenként egyszer képernyőre kerülő műsorok érdekessége lesz néhány asszonycsúfoló és a szerkesztők által közzé tett egykori füvész könyvből is néhány jótanács. ÚJ FILMEK Két új magyar film forgatását kezdték meg a Hunnia Filmstúdióban. A rendezők olyan fiatal művészek — Grunvalszky Ferenc és Szomjas György, akik 1976-ban mutatkoztak be első filmjeikkel. Grunvalszky az „Utolsó ítélet” című filmjéhez mai témát választott egy értelmiségi házaspár életének válságát viszi filmre. Szomjas György a „Se szó, se törvény” című filmjének témája a múlt század 60-as éveinek betyárvilága. NEMZETISÉGI RENDEZVÉNY A szokottnál is több nemzetiségi rendezvény lesz az elkövetkezendő hetekben. A magyarországi délszlávok, németek, szlovákok, románok készülnek novemberi kongresszusaikra. A CSEPEL MÜVEK JÁRMŰ- ÉS KONFEKCIÓIPARI GÉPGYÁRA SÁROSPATAKI GYÁREGYSÉGE kerékpárszerclcsre, és a vele járó tevékenységekre mechanikai műszerész, szerszámkészítő, szerszámgép-karbantartó lakatos és villanyszerelő szakmunkásokat, daru- és autóbusz gépjárművezetőt, vontatóvezetőt, betanított és segédmunkásokat, valamint gépipari középfokú végzettséggel rendelkezőket minőségellenőr, diszpécser és időelemző munkakörökben. Bérezés az érvényben levő bértáblázat szerint Jelentkezni személyesen a gyáregység munkaügyi csoportjánál lehet. 3950 Sárospatak, Dorkói u. 1. Telefon: 75. „Csinált e jó kedv...” Miskolcon járt a Skorpió Pedig én igazán készültem ... Belebújtam legnyűt- tebb farmeromba, s magammal vittem minden modern tánczene iránti rajongásomat, amiben bőséges helye van még a rocknak is. Ilyen csúfos kudarcot utoljára hétnyolc évvel ezelőtt vallottam, amikor Sajószentpéterre mentem, hogy meghallgassam Iiléséket. Mivel, hogy ők abban az időben m jöhettek Miskolcra. Ott történt, hogy a tiszteit hallgatóság üvöltése, visítozása több ízben arra kényszeritett, hogy kiosonjak a teremből — pihenni. Ma már Miskolcon általában élvezettel végig lehet hallgatni a legjobb együttesek műsorát, ha az ember füle edzett az erősebb zenei hangok felfogására. De nem akarok a dolgok elébe vágni, menjünk sorjába. Teljes nyugalommal ültem be kedden a Rónai Sándor Művelődési Ház termébe, önbizalmam odáig terjedt, hogy a második sorban levő helyem is el mertem foglalni, bár némi gyanúval méregettem a két dromedár hangfalat. A közönség lassan gyülekezett, pedig a délutánra és estére hirdetett előadást ösz- szevonták — kellő érdeklődés hiánya miatt. Nyolc órára azért csak megvoltunk. Az még okozott egy kis fe- szélyezettséget bennem, hogy az egész teremben csak tizenévesek voltak, esetleg húsz egynéhány évesek, de a harmincat senki sem közelítette. Nyolc óra tíz perckor a közönség türelmetlenkedni kezdett, amit hangos füty- työkkel érzékeltettek. Negyed kilenckor az „elégedetlenség” tetőfokára hágott. Ez volt a bemelegítés első fázisa, amit a rendezőknek sikerült fokozniuk azzal, hogy teljesen elsötétült a terem. Ekkor elszabadult a pokol. A mintegy öt percig tartó sötétségben mindenki elkezdett torkaszakadtából üvölteni. De miért? Ha ugyanis a zene nagyszerűsége vált ki bizonyos fokú eksztázist —, amilyen annak idején az Illé- séknél láttam —, valahogy meg tudom érteni. De minden kiváltó élmény nélkül csak úgy üvölteni? Ez nekem magas. A zenekarnak bizonyára nem, ők úgy látszik ebből a szóból értenek, hiszen a sötétséget nem véletlenül csinálták. Aztán kigyúltak a színes lámpák, fokozódott az őrjöngés, amelyet túlharsogtak a hangfalak. Mi volt, az első szám? Egy idő múlva lassan kivettem: — Kezdd el, kezdd el végre már ... Valóban stílusos. Éppen itt volt az ideje. A derengő világosságban némi mozgás támadt a nézőtéren. Itt-olt felálltak, s kimentek. A távozó fiatalok már tisztában voltak vele mi várható itt. Hiába, nagyobb a gyakorlatuk. Rövidesen rá kellett nekem is jönnöm, hogy itt zenére hiába várok. Egyszerű fizikai törvény, hogy az emberi fül számára bizonyos hangerőnél már elviselhetetlen zörejjé válik a zenei hang is. Egyszerűen élvezhetetlen, mert a fül nem tudja már kiválasztani a dallamot. Ezt a határt átlépni teljesen értelmetlen dolog. Történt még valami. Néhá- nyan, a terem jobb sarkában felálltak, vonaglani, üvöltözni kezdtek. Nem voltak többen, mint hatan-nyolcan. Ahogy peregtek a számok egyre gyanúsabb volt nekem ez a dolog. Többször szétnéztem a teremben, sehol másutt nem mozdult senki. Csak ez a jobb sarok ... önkéntelenül az jutott eszembe, hogy rosz- szul osztották el a srácokat. Min-’egy, az ő dolguk. Egy biztos — legalább is az utolsó két-három számig, amíg bírtam cérnával — nem sikerült a tobzódó, örjöngő ugrálást, ég felé kalimpálást elterjeszteni az egész teremben. Csak azon a kis szigeten. Ordítani, fütyülni, azt igen. Abban minden tizenéves koránál fogva is szívesen benne van. Szerencsére tovább nem mentek. Az érdem nem a Skorpióé, amely megfelelő mennyiségű zajjal szolgált, hanem a fegyelmezett miskolci fiataloké. Adamovics Ilona Otven „Máifca"-kupakért egy-egy sorsjegyet adunk, ha 1978. december 31-ig eljuttatja vagy elhozza a begyüjtőhelyre. Cím: 1061 Budapest, Hegedű u. 9. Az átvétel időrendje: hétfőn, szerdán és pénteken 13-tól 16 óráig. Bármilyen „Márka" üdítöitalos kupakkal szerencséje lehet Siralás: 1879. m 13-án Főnyeremény: egy Zsiguli személygépkocsi, és további értékes nyeremények.
