Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-04 / 182. szám

É5ZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. augusztus 4., péntek San Babila mementó ja „Ha a vörösöket verik, a tömeg nem telefonál a rend­őrségre, mert tudja, hogy a fasiszták a rend emberei", — mondja egy arrogáns fia­talember a milánói rendőr­ségen, ahová azért állították elő, mert negyedmagával közszemérembe ütköző, feltű­nően durva botrányt okozott Milánó forgalmas útvonala­in. Ez a fiatalember —, aki egyébként dúsgazdag család gimnázista korú gyermeke, a milánói neofasiszta bandák tagja, a San Babila téren ga­rázdálkodó fasiszta suhancok egyik hangadója — nem járt messze az igazságtól. Amikor a vörösök visszaütnek, már inkább cseng a telefon a rendőrségen, Igaz, telefonál­nak olyankor is, amikor a boltok ajtajára és kirakatára óriási horogkereszteket má­zolnak a San Babila tér gát­lástalan fasiszta fickói, cseng olyankor is, amikor parity- tyából acélgolyókat lövöldöz­nek a vörösnek tartott keres­kedők kirakataira, meg azok­ra a járókelőkre, akik nem fogadják tetszéssel a fasiszta huligánkodást, de a rendőrök járőrkocsija mindannyiszor azt az utasítást kapja a poli­tikai rendészeti központtól, hogy semmibe na avatkozza­nak bele. így aztán nem avatkoznak abba sem, amikor öreg fa­sisztát temetnek, Mussolini hajdani hívét, és temetése újfasiszta hitvallássá változik; vagy amikor a temetésen jelen volt fekete bőrruhás, csizmás fasiszta suhancok, hogy a gyászszertartáson kapott fa­siszta hevületüket levezessék, és „valamit ők is tegyenek”, acélláncokkal verik szét egy üzem előtt a feltehetően vö­rös munkások várakozó mo­torkerékpárjait. De nem avat­koznak be akkor sem, ha a baloldali tüntetésen való rész­vétel miatt megtámad a ban­da egyetlen „kommunista gyanús" fiatalembert, akiben van annyi bátorság és erő, hogy szembeszálljon velük és ugyanazokkal a láncokkal üs­sön vissza. A visszaütést már nem bírják, pedig egyikük kifejti egyszer, hogy a vörö­sök tudnak szónokolni meg szervezkedni, de amikor fér­fiasán ki kell állni, azt nem, arra csak ők, a fasiszták ké­pesek, akik majd újra átszer­vezik az állam rendjét, ame’y- ben a kiválasztottakat élesen elkülönítik a nemkívánatos elemektől. Megsemmisíteni nem fogják, őket, mert sze­rinte Hitler ebben az egyben tévedett, de „az alantasabb fajok” teljesen kirekesztőd­nek a társadalomból. Mindez nem 34—35 évvel ezelőtt, vagy még korábban játszódik. Mint ahogy az sem, hogy egy sikertelen fasiszta akció kudarcát felejtendő, a korábbi feladatát rosszul tel­jesítő suhancnak bizonyítania kell bátorságát és egy, az ut­cán vaktában kiválasztott is­meretlen párt kell „elintéz­nie”. S ha már egyedül nem tudja, segítenek a többiek is, és rettentő üldözés után —, amelye a világváros. Milánó nemcsak közömbösen, hanem cinkos módon néz végig, (pél­dául a kereskedő lezárja a menekülő elöl a boltját), rú- góskéseikkel a nyílt utcán ölik meg a gyanútlanul sétáló jegyespárt csak azért, mert vörösnek gyanítják őket. Mindez napjaink Olaszor­szágéban, a mai Milánóban játszódik, a San Babila téren és annak környékén. Itt ta­nyáznak az előbb említett fa­siszta suhancok. A történet még, ha a szereplők név sze­rint nem is valósak, igaz magra, sajnálatosan megtör­tént eseményekre, a világsaj­tót bejárt neofasiszta gyil­kosságok eseteire épült. Az olasz neofasiszták szinte hét- ről-hétre hallatnak maguk­ról. A legszelídebb jelentke­zésük, amikor világfesztivá­lokon, egYéb ilyen alkalmak­kor röplapot osztogatnak, rendet bontanak. De ez már fel sem tűnik. Annál gyako­ribb újabban a „vörös-gya­nús” emberek elleni terroriz­mus, a haladó hatósági sze­mélyekkel szembeni brutali­tás, amel.y egyre többször végződik gyilkossággal. © Amikor Mussolinit mene­külés közben elfogták és sze­retőjével együtt a lábánál fogva felakasztották, nem szüntették meg az olasz fa­sizmust. Az olasz társadalmi viszonyok, az olasz politikai és gazdasági élet rendezetlen­sége mind több tápot és le­hetőséget ad a fasizmus új­jáéledéséhez és, ha Olaszor­szágról olvasunk, vagy hal­lunk napjainkban, a táj szép­ségei, az európai kultúra egyik bölcsőjének emlékei helyett mindinkább a mai Itália olyan nehézségei ke­rülnek előtérbe, amelyeknek zavarosában mind gyakrab­ban halászgatnak a Mussolini korában még nem is élt, de szellemét átöröklő fasiszták. Többségben dúsgazdag szü­lök elkényeztetett gyerme­kei, kisebb részben a maga- sabbrendűekhez tartozásukat görcsösen bizonyítani aka­ró gátlástalan emberek ezek. Nem ismernek humanizmust, nem ismernek emberi érzést, a végtelenségig' durvák, a ne­mi erőszak és aberráció, a szülőkkel szembeni tisztelet­lenség, mindennek a lebecsü­lése és elpusztítani szándéko­lása a legfőbb jellemzői. Ezeknek az embereknek az útja természetesen vezet el az ismeretlenek meggyilkolá­sáig. ® Carlo Lizzani olasz film­rendező, aki nem egy filmet rendezett már valóságos bűn­esetekre alapozva, mst a fia­tal neofasisztákat mutatja be San Babila egy napja című filmjében. Nem játékfilm a szó szoros értelmében, nem, mert valamennyi mozzanatá­nak fellelhető valóságos mo­dellje, s azokat a San Babila tér fasisztáinak egy napjába ágyazza. A film szerepeit amatőrök játsszák, de döb­benetes hitellel. Megrázó, meghökkentő, igen keményen figyelmeztető művészeti al­kotás a San Babila egy nap­ja. Művészi mementó, amely arra figyelmeztet, hogy a neofasizmus jelenlétét komo­lyan kell venni, nem lehet rájuk legyinteni, mert — bár a film egyetlen szóval sem idézi a letűnt és a II. világ­háborút kirobbantó fasizmust — a fasizmus erősödésének és terjedésének, az erőszak térhódításának csak a pusz­títás lehet a folytatása. Kár ezt a filmet — még, ha csak 18 éven felülieknek ajánlható is — a filmbaráti körök hálózatának igen szűk kövébe szorítani. Olyan me­mentó ez, olyan adalék a .fa­sizmus természetrajzához, amely nagyobb publicitást kíván. ' Benedek Miklós Az utolsó kovácsműhely Az utolsó mester elhunyta után a Pankaszi községi Ta­nács megvásárolta a falu utolsó kovácsműhelyét. Az elcsendesült műhelyben ott lesznek a már-már kihaló mesterség összes szerszámai, berendezései, kellékei. A ta­nács az épületet eredeti ál­lapotának megfelelően állí­tatja helyre és múzeumként, kezeli. Mezey István munkája Kulturális körkép LÁTVÁNYOSSÁG Levelezőlapon is kiadták a balatoni úttörőváros galériá­jában őrzött gyermekalkotá­sok, festmények és rajzok szí­nes reprodukcióit. Az úttörő­város galériájának gazdag gyűjteménye ma már idegen- forgalmi látványosság és egy­ben az úttörőszervezetben működő képzőművész szakkö­rök munkájának is doku­mentuma. NYELVMŰVELÉS Nincs vakáció a televízió népszerű nyelvművelő isko­lájában. A szépen, jól, ma­gyarul augusztusi adásai in­kább szórakoztató jellegűek. A kuruckor szerelmi költé­szetét, levelezését mutatják be. A néző megismerkedhet Thököly Imre és Zrínyi Ilona szerelmi levelezésével, Zrínyi Miklós szerelmes verseivel. A hetenként egyszer képernyő­re kerülő műsorok érdekes­sége lesz néhány asszonycsú­foló és a szerkesztők által közzé tett egykori füvész könyvből is néhány jótanács. ÚJ FILMEK Két új magyar film for­gatását kezdték meg a Hunnia Filmstúdióban. A rendezők olyan fiatal művészek — Grunvalszky Ferenc és Szom­jas György, akik 1976-ban mutatkoztak be első filmje­ikkel. Grunvalszky az „Utolsó ítélet” című filmjéhez mai témát választott egy értelmi­ségi házaspár életének válsá­gát viszi filmre. Szomjas György a „Se szó, se törvény” című filmjének témája a múlt század 60-as éveinek betyár­világa. NEMZETISÉGI RENDEZVÉNY A szokottnál is több nem­zetiségi rendezvény lesz az elkövetkezendő hetekben. A magyarországi délszlávok, németek, szlovákok, románok készülnek novemberi kong­resszusaikra. A CSEPEL MÜVEK JÁRMŰ- ÉS KONFEKCIÓIPARI GÉPGYÁRA SÁROSPATAKI GYÁREGYSÉGE kerékpárszerclcsre, és a vele járó tevékenységekre mechanikai műszerész, szerszámkészítő, szerszámgép-karbantartó lakatos és villanyszerelő szakmunkásokat, daru- és autóbusz gépjárművezetőt, vontatóvezetőt, betanított és segédmunkásokat, valamint gépipari középfokú végzettséggel rendelkezőket minőségellenőr, diszpécser és időelemző munkakörökben. Bérezés az érvényben levő bértáblázat szerint Jelentkezni személyesen a gyáregység munkaügyi csoportjánál lehet. 3950 Sárospatak, Dorkói u. 1. Telefon: 75. „Csinált e jó kedv...” Miskolcon járt a Skorpió Pedig én igazán készül­tem ... Belebújtam legnyűt- tebb farmeromba, s magam­mal vittem minden modern tánczene iránti rajongásomat, amiben bőséges helye van még a rocknak is. Ilyen csú­fos kudarcot utoljára hét­nyolc évvel ezelőtt vallot­tam, amikor Sajószentpéterre mentem, hogy meghallgas­sam Iiléséket. Mivel, hogy ők abban az időben m jöhet­tek Miskolcra. Ott történt, hogy a tiszteit hallgatóság üvöltése, visítozása több ízben arra kényszeritett, hogy ki­osonjak a teremből — pi­henni. Ma már Miskolcon általá­ban élvezettel végig lehet hallgatni a legjobb együtte­sek műsorát, ha az ember füle edzett az erősebb zenei hangok felfogására. De nem akarok a dolgok elébe vágni, menjünk sorjába. Teljes nyugalommal ültem be kedden a Rónai Sándor Művelődési Ház termébe, ön­bizalmam odáig terjedt, hogy a második sorban levő he­lyem is el mertem foglalni, bár némi gyanúval méreget­tem a két dromedár hang­falat. A közönség lassan gyü­lekezett, pedig a délutánra és estére hirdetett előadást ösz- szevonták — kellő érdeklő­dés hiánya miatt. Nyolc órá­ra azért csak megvoltunk. Az még okozott egy kis fe- szélyezettséget bennem, hogy az egész teremben csak ti­zenévesek voltak, esetleg húsz egynéhány évesek, de a harmincat senki sem közelí­tette. Nyolc óra tíz perckor a közönség türelmetlenkedni kezdett, amit hangos füty- työkkel érzékeltettek. Negyed kilenckor az „elé­gedetlenség” tetőfokára há­gott. Ez volt a bemelegítés első fázisa, amit a rendezők­nek sikerült fokozniuk azzal, hogy teljesen elsötétült a te­rem. Ekkor elszabadult a po­kol. A mintegy öt percig tartó sötétségben mindenki elkezdett torkaszakadtából üvölteni. De miért? Ha ugyanis a zene nagyszerűsége vált ki bizonyos fokú eksztázist —, amilyen annak idején az Illé- séknél láttam —, valahogy meg tudom érteni. De min­den kiváltó élmény nélkül csak úgy üvölteni? Ez nekem magas. A zenekarnak bizo­nyára nem, ők úgy látszik ebből a szóból értenek, hi­szen a sötétséget nem vélet­lenül csinálták. Aztán kigyúltak a színes lámpák, fokozódott az őrjön­gés, amelyet túlharsogtak a hangfalak. Mi volt, az első szám? Egy idő múlva lassan kivettem: — Kezdd el, kezdd el végre már ... Valóban stílusos. Éppen itt volt az ideje. A derengő világosságban némi mozgás támadt a né­zőtéren. Itt-olt felálltak, s ki­mentek. A távozó fiatalok már tisztában voltak vele mi várható itt. Hiába, nagyobb a gyakorlatuk. Rövidesen rá kellett ne­kem is jönnöm, hogy itt ze­nére hiába várok. Egyszerű fizikai törvény, hogy az em­beri fül számára bizonyos hangerőnél már elviselhetet­len zörejjé válik a zenei hang is. Egyszerűen élvezhetetlen, mert a fül nem tudja már kiválasztani a dallamot. Ezt a határt átlépni teljesen ér­telmetlen dolog. Történt még valami. Néhá- nyan, a terem jobb sarkában felálltak, vonaglani, üvöltöz­ni kezdtek. Nem voltak töb­ben, mint hatan-nyolcan. Ahogy peregtek a számok egyre gyanúsabb volt nekem ez a dolog. Többször szétnéz­tem a teremben, sehol másutt nem mozdult senki. Csak ez a jobb sarok ... önkéntelenül az jutott eszembe, hogy rosz- szul osztották el a srácokat. Min-’egy, az ő dolguk. Egy biztos — legalább is az utol­só két-három számig, amíg bírtam cérnával — nem si­került a tobzódó, örjöngő ug­rálást, ég felé kalimpálást el­terjeszteni az egész teremben. Csak azon a kis szigeten. Or­dítani, fütyülni, azt igen. Ab­ban minden tizenéves korá­nál fogva is szívesen benne van. Szerencsére tovább nem mentek. Az érdem nem a Skorpióé, amely megfelelő mennyiségű zajjal szolgált, hanem a fe­gyelmezett miskolci fiataloké. Adamovics Ilona Otven „Máifca"-kupakért egy-egy sorsjegyet adunk, ha 1978. december 31-ig eljuttatja vagy elhozza a begyüjtőhelyre. Cím: 1061 Budapest, Hegedű u. 9. Az átvétel időrendje: hétfőn, szerdán és pénteken 13-tól 16 óráig. Bármilyen „Márka" üdítöitalos kupakkal szerencséje lehet Siralás: 1879. m 13-án Főnyeremény: egy Zsiguli személygépkocsi, és további értékes nyeremények.

Next

/
Thumbnails
Contents