Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-16 / 192. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 197G. augusztus 16., szerda Sok szcz méter fiímfeívétel Feieieletíesi élményekkel pzÉoodva A Borsod megye fiataljait képviselő 12 VIT-kíildött las­san már kipiheni a felejthe­tetlen élményekkel zsúfolt két hét, és a több mint 1-1 óráig tartó hazautazás fára­dalmait. A Ferihegyi repülő­téren tartott ünnepélyes fo­gadtatás után mindenki si- ' etett haza a családjához, de az újra elkezdődő hétközna­pok egyik fontos feladata lesz az elkövetkezendő időben: be­számolni mindarról, ami Ku­bában történt a XI. Világif­júsági és Diáktalálkozón. — Élménybeszámolók soro­zatát kezdjük el a közeljövő­ben — mondotta Török László, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára, aki tagja volt a magyar VIT-küldött- ségnek. Sok száz méter filmet, diaképet, fotót készítettünk, rengeteg élményünk volt. Egyetlen borsodi VIT-kül- dött „mandátuma” sem járt le a hazautazással. Köteles­ségünknek tartjuk, hogy mindenről híven beszámol­junk a megye ifjúságának és minden érdeklődőnek. A 450 tagú magyar kül­döttségen belül a borsodiak Heves és Baranya delegátu­saival alkottak egy szűkebb csoportot. A szállás kitűnő volt, az ellátás szintúgy, a programok pedig érdekesek és sokszínűek votak. — Nehéz dolgunk lesz az élménybeszámolókon — mondta Török László, hiszen annyi mindenről kellene be­szélni, hogy szinte nem is tudja az ember, hol kezdje. Rengeteg baráti találkozón vettünk részt: nemcsak ku­baiakkal, hanem sok más or­szág küldötteivel is találkoz­tunk. Ezeken a találkozókon nemcsak jelvényeket és em­léktárgyakat cseréltünk, ha­nem tapasztalatokat és újabb barátokat is szereztünk. A havannai fesztivál minden eseményén jóleső érzéssel ta­pasztaltuk a hazánk, a pár­tunk poli/fícája iránt meg­nyilvánuló őszinte érdeklő­dést és tiszteletet. A magyar VIT-küldöttség — s ezen belül a borsodi fia­talok is — eleget tett a meg­bízatásának. A világ ifjúságá- • nak havannai seregszemléjén legjobb képessége szerint képviselte hazánkat, szű­kebb pátriánkat, pártunk po­litikáját; aktívan vett részt a fesztivál rendezvényein. — A borsodiak többsége részt vett a megnyitó ünnepsé­gen — folytatta Török László. — Száriunkra is felejthetet­len volt a televízióban a magyar nézők által is látott hatalmas „élőkép” de a leg­nagyobb élményünk a kubai néppel, emberekkel való ta­lálkozás, a velük való ismer­kedés volt. Bárhol voltunk: az utcán, baráti találkozón, valamilyen rendezvényen, minden percben éreztük • minden kubai ember házigaz­dája a VIT-nek. Nyílt és me­legszívű barátokra találtunk, bárhol voltunk: iskolákban. üzemekben, kubai otthonok­ban, mindenütt. A borsodi VIT-küldöttek voltak egy mezőgazdasági lermelőszö vetkezetben, amelynek a vezetője Ramón Castro, Fidel Castro bátyja, voltak a Jósé Marti úttörő­táborban, amely ilyenkor nyáron 21 ezer gyermeknek ad otthont. Jártak Havanna egyik új, modern lakótelepén, beszélgettek kubai munká­sokkal, akik most költöztek a korszerű lakásokba, s akik azt is elmondották, nagyon szeretik a mostani életüket; a rendkívül nehéz körülmé­nyek között, kimagasló ered­ményeket elért szocialista Kuba hétköznapjait. A zsúfolt — de rendkívül jól szervezett — program _e- hetőséget adott arra is, hogy a kubai konyha nevezetessé­geivel, soha nem ízlelt tró­pusi gyümölcsökkel, a havan­nai óváros építészeti reme­keivel is megismerkedjenek a küldöttek. Majdnem minden­nap fürödtek a tengerben, jártak a világhírű varadinói fürdőhelyen, ahol ma kubai dolgozók ezrei pihennek, s ahol valamikor a Battista-re- zsim milliomosainak palotái és játékkaszinói voltak. — A kubai emberek egyé­niségétől elválaszthatatlan a zene és a tánc. Az utcákon, a tereken, ha egv kis alka­lom és mód volt rá, rög­tön táncoltak: a kisgyerektől kezdve az idős bácsikig min­denki. Nem kellett hozzá ze­nekar: eég volt két-három daloló fiatal, a tenyerükkel doboltak, s már kezdődött a tánc. A délutáni órákban ál­talában menetrendszerűen megjött az „ügyeletes” trópu­si zápor, de amilyen gyorsan jött, úgy el is ment. A prog­ramok általában kora este kezdődtek és a késő éjszakai órákba nyúltak, akkor már hűvösebb volt, s így szá­munkra is elviselhetőbb volt a havannai klíma. A többi magyar VIT-küldöttel rend­szeresen találkoztunk a ha­vannai magyar klubban, meg­beszéltük az élményeket és a másnapi programot. A XI. kubai VIT elérte a célját: erősítette a népek kö­zötti barátságot, a társadalmi haladásért, a nemzeti függet­lenségért, a világbéke megvé­déséért küzdő erők szolidari­tását. A magyar VIT-kül­döttek útját a távoli föld­részre az itthorimaradottak szeretete. figyelme, bizalma é-. érdeklődése kísérte. Lel­kes, fáradtságot nem ismerő munkájukkal hozzájárultak a fesztivál sikeréhez. — Nagy öröm és megtisz­teltetés volt számunkra, hogy mi kaptuk a megbízatást a VIT-en való részvételre. Azon leszünk, hogy mindazt a szé­pet és jót, ami ezzel nekünk jutott, a munkánkkal szol­gáljuk meg ott, ahol a hiva­tásunk szerint dolgozunk — mondotta befejezésül Török 1 László. (Petra) Vasutas szanszervezetí tanácskozás Miskolc» (Folytatás az 1. oldalról.) honorálták a kiválóan dolgo­zók munkáját. Nagy vívmány hogy ez év július 1-től a MÁV-nál is bevezették a mű­szakpótlékot, amely az igaz­gatóság területén 7100 embert érint, s anyagi kihatása 2' millió forint. Zombori Lajos szólt a gon­dokról is. Arról, hogy a frek­ventált munkakörökben nagy M létszámhiány, ennek követ­kezményeként sok a túlóra tár jelentős erelményeket ér­ik el a dolgozók szociális kö- •ülményeinek mennyiségi és minőségi javításában, egyes őrületeken még bőven vart ebben tennivaló. A beszámolóhoz 15 hozzá­szólás hangzott el. Többen sz*ltak az üzemi demokrácia erősödéséről, a szociális gon­dokról, sérelmezték, hogy a sokszori ígéret ellenére elma­rad a Tiszai pályaudvar fel­vételi épületének újjáépítése. Koszorús Ferenc nagy elisme­réssel szólt a területi bizott­ság eddigi munkájáról, a szakszervezeti aktívák ered­ményes tevékenységéről és felhívta a figyelmet a leg­fontosabb tennivalókra. Gu­lyás János a vasút jelenlegi helyzetét, a növekvő felada­tokat vázolta, s a további munkához kérte a szakszer­vezeti aktívák segítségét. Vé­gezetül az együttes ülés tagjai állást foglaltak a vasutasok szakszervezete IX. kongresz- szusa határozatainak végre­hajtásával kapcsolatos teen­dőkről. Mät1 fi PravÉ kcitmeiiiiria a kicsi láríjfaiásekrsl A bécsi tárgyalások most véget ért 15. fordulójában kö­rük elül tíz fontos elvi kér­désben sikerült megegyezésre jutni a fegyveres erők és a fegyverzetek közép-európai csökkentése terén — míg az eddigi fordulókban együtt­véve is csak néhány kérdés hen született egyetértés — ál'aoíiia meg a Pravda ked- c|i számában Igor Melnyikov a lan bécsi tudóo'tóia A haderő-csökkentési tárgyalá­sok azonban egyelőre még korántsem jutottak ki a zsákutcából. A 15 forduló eredménye­it összegezve a szovjet lap hangsúlyozza: a szocialista országok júniusban előter­jesztett javaslatai új ösztön­zést adtak a megbeszélések­nek és közelebb áll a reali­tásokhoz a tárgvplnsoko’" részt vevő NATO-tagállamok áprilisban benvúitptt elkép­zelése is. A most véget ért tárgyalási szakaszban pél­dául a részvevő országok megállapodásra jutottak ab­ban, hogy csökkentik száraz­földi erőiket. A Szovjetunió és az Egyesült Államok meg­egyezett bizonyos fegyverfaj­ták korlátozásáról, szovjet részről a harckocsik, ameri­kai részről a nukleáris fegy­verek számát csökkentenék a térségben. Abban is kiala­kult .egyetértés, hogy a fegy­veres erők létszámának csökkentését megadott idő­pontig kell végrehajtani, s ezzel ki kell alakítani egv közös felső szintet a Varsói Szerződés és a NATO fegy­veres erői lét-számában. Né­hány gyakorlati kérdésben is sikerült megállapodásra jut­ni. A lap aláhúzza: ez a fej­lemény elsősorban a szocia­lista országoknak köszönhe­tő, akik új javaslataik elké­szítésénél elfogadták például a közös felső szint vagy a nyugati fél kifejezésével szólva a ..közös plafon” el­gondolását: a két fél számá­ra ez egyaránt 900—1)00 000 ember lenne a térségben, ezen belül a szárazföldi erők felső szintté 700—700 000 fő. A tárgya1 ásokon részt vevő NATO-álIamok, bár bizonyos mértékben figyelembe vették a szocialista országok elkép­zeléseit. továbbra is kitarta­nak egyes korábbi követelé­seik mellett. ígv például nem akarják csökkenteni a 'éeierő személyi állományá­nak létszámát, és csunán az Egyesült Államok európai erőinek fegyverzetében haj­tanának végre csökkentése­ket a nukleáris fegyverek és azok hordozóeszközei számá­ban. ..Ha a Nyugat kellő jó­akaratot tanúsított volna a szocialista országok korábbi javaslatai iránt, akkor már 1977-ben csaknem 300 000 ember vethette volna le a katonakönenyt” — írja a Pravda cikke, rámutatva: a szocialista országok készek újabb erőfeszítésekre annak érdekében, how a bécsi tár­gyalásokon valóban kedvező fordulat következzék be Vi­lágos azonban, hogv az ilyen nek kell lenniük és a Nyugat nem helyezkedhet a kivárás álláspontjára. Nyíri találkozók C világ valamennyi nagy hírügynöksége jelentette: Le- onyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöke a Krím-félszigeten találkozott Todor Zsivkovval, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnökével. Ilyenkor, a nyári hónapokban megszokottá váltak ezek a festői Krímből keltezett hírek, az európai szocialista or­szágok vezető politikusai rendszeres nyári vendégei az SZKP főtitkárának. A világsajtó mégsem úgy kezeli eze­ket a jelentéseket, mint egyszerű protokolláris közlemé­nyeket. Régen hamisaknak bizonyultak azok a közhelyek, amelyek szerint „a nyár a nagypolitikában is nyár”, vagyis hogy a perzselő napfény mintegy elapasztja a nemzetközi politikai tevékenység sodrát is. Minden, az események iránt valamennyire is 'érdeklődő ember tudja ma már — hiszen elég belepillantania a la­pokba, rádiót hallgatnia vagy a televízió képernyőjére te­kintenie — hogy manapság nincs politikai uborkaszezon, hogy Európa és a világ nagy mozgásfolyamatai — termé­szetesen — nem vesznek ki „nyári szabadságot”. A szo­cialista országok mindig is nyíltan vallották, hogy a bo­nyolult, naponta változó helyzetben milyen fontosnak tart­ják a legmagasabb szinten tartott rendszeres konzultáció­kat. Éneikül ma már nehezen lenne elképzelhető valóban gyorsan reagáló, valamennyi fejleményt figyelembe vevő és integráló, egyeztetett szocialista külpolitika. Nem véletlen, hogy a nyugat fővárosaiban is intenzív érdeklődéssel kísérik a Krím-félszigetröl érkező híreket. A Fekete-tenger partján kiadott közlemények számukra is égetően aktuális üzenetet tartalmaznak. Hiszen ezek a dokumentumok nemcsak kétoldalú vonatkozásokat, hanem egyetemes jelentőségű nemzetközi kérdéseket is érintenek. Á mostani közleményben például figyelmet kelt Brezs- nyevnek és Zsivkovnak az a közös megállapítása, amely szerint — nyilvánvalóan a most megkötött janán—kínai szerződésre is utalva — „Kína hegemonisztikus irány­vonala mélységesen ellentétes a béke és a szocializmus érdekeivel”. Hasonlóan nemcsak a közvetlenül érintett or­szágok vezetői és népei számára, fontos a közleménynek az a kitétele, amely arra figyelmeztet: nem lehet megen­gedni, hogy ez a hagyományosan zaklatott térség „az eny­hüléssel szembenálló erők cselszövéseinek és kísérletezé­seinek tárgya legyen”. Végül, de távolról sem utolsósorban, messze hangzik a Krím-félszigetről kiadott közleménynek az a megállapítá­sa. hogy az ott tárgyaó felek kitartanak az envnülés po­litikája mellett, támogatják a Helsinkiben aláírt záró­okmány elveit. Olyan időpontban, amikor — sajnos — nyugatról, elsősorban Washingtonból ezzel szögesen ellen­tétes hírek érkeznek, megnyugvás és remény forrása a közleményből kiolvasható jótékony folyamatosság. Szálát pártalapítssi álra Szadat egyiptomi elnök hétfőn késő este mondott be­szédében hivatalosan is meg- adt; a jelet az általa alapí­tott politikai párt, a Nem­zeti Demokrata Párt tevé­kenységének megindításához. Egy olyan politikai szervezet képét vázolta fel, amely nyitva áll mindenki előtt és amelynek fő célkitűzése az egyiptomi szociális és gazda­sági problémák megoldása. Nem beszélt azonban a párt politikai arculatáról, annak ideológiájáról. A parlamentben így lénye­gében csak egy párt marad, hiszen a baloldali haladó eg., égpártnak (mivel egyik tagját megfosztották mandá­tumától), egy képviselője ma­radt. Egyelőre nem ismeretes, hányán maradtak meg Musz- taic. Kamel Murad liberális pártjának képviselői közül. Ketten már hétfőn közölték átlépési szándékukat. Szadat pártjának megbízott főtitká­ra, Fikri Makram Ebeid ugyancsak liberális pr.rtveze- tő volt. Arról egyelőre nincs hivatalos közlés, hogy Mam- duh Szalem miniszterelnök, a Centrum Párt elnöke, párt­jának megszűnése után mi­lyen funkciót kap a Nemzeti Demokrata Pártban. Szalem, mint a többségi kormánypárt vezére kapta legutóbb a mi­niszterelnöki tárcát. A szeptember 5-i Camp David-i amerikai—izraeli— egyiptomi hármas találkozó­ról szólva Szadat kijelentet­te: mindent elkövet majd a békés rendezésért, de csak igazságos békére hajlandó és nem köt különmegáilapodást. Az egyiptomi tömegtájékoz­tató eszközök első Ízben kö­zölték, hogy Szadat „elnök és vezető” beszédénél jelen vol­tak a „munkásság, a paraszt­ság, az értelmiség” tagjain kívül a „nemzeti tőke képvi­selői” is. Menahem Begin izraeli miniszterelnök kedden beje­lentette: kormánya egyelőre elállt attól a tervétől, hogy öt további félkatonai telepü­lést létesít a Jordán folyó megszállt nyugati partján. A döntést képmutatóan azzal in. dokolta. hogy Izrael „kedve­ző lélektani légkört” igyek­szik teremteni a Camo Da- vid-i hármas csúcstalálkozó­hoz. Begin a parlament kül­ügyi és hadügyi bizottságának keddi ülése után. a rádiónak adott nyilatkozatában azzal mentegetőzött, hogy az újabb tetenülések létesítését szigo­rúan titkos ülésen, még jú­nius 28-án határozták el, ami­kor Carter. Begin és Szadat csúcstalálkozójáról ..még ál­modni sem mertek”, s mi­helyt a tervezett csúcstalál­kozóról értesültek, „azonnal jégre tették a településekre vonatkozó határozatot. Közöl­te azt is, hogy Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hétfőn táviratban érdeklődött nála az újabb zsidó települé­sek ügyében. Néhány órával később az izraeli kabinet a Camp David-i csúcstalálko­zó utáni időpontra halasztott el minden akciót az új tele- nülésekre vonatkozóan. Begin azonban kedden is­mét azt állította, hogy „Iz­raelnek joga van félkatonai előretolt állásokat létesíteni” a megszállt arab területeken, s hogy az effajta települé­sek létrehozását „az izraeli ellenzéki pártok is helyeslik”. Arról hallgatott, hogy az iz­raeli telepítéspolitikát a múlt­ban nemcsak az arab világ ellenezte, hanem a nemzet­közi közvélemény is szinte osztatlanul helytelenítette. A, Szoiuz aázvezeíék nyomában (2.) "rJrsze, csak azoknak titok­zatosak a kompresszorházak, •'akik minden magyarázat nél­kül lépnek egy állomás terü­letére. A 2684 kilométeres vezeték mentén összesen 22 kompresszorállomás tereli, biztosítja a gáz útját. Az in­dítósebesség, amellyel Oren- burgban az első — 11 gáztur­binából álló — főállomás el­indítja az irdatlan gáztöme­get folyamatos útjára, 30 kilométer/óra, ha tehát bele­helyeznénk a vezetékbe egy palackot, akkor az üzenet hozzávetőleg három és fél nap alatt érne Uzsgorodra. Ez persze gyakorlatilag lehetet­len, mert menet közben állan­dóan tisztítják a csöveket, a 22 kompresszorállomás újra és újra 75-re növeli az útköz­ben 50 atmoszférára csökkent nyomást, hogy a gázfolyam tovább haladjon a következő kompresszortelepig. Az 5—600 kilométeres sza­kaszok átlagos beruházási ér­téke 430 millió rubel. Oren- burgban az egyik legrégibb szerelőbrigád bolgár vezető­je, Todor Todorov. Szűksza­vú, de nagyon tájékozott. több mérnöki diplomával rendelkező szakember, ötven év körüli férfi. Fél szavak­kal, szeme, arca rezdülései­vel irányítja brigádját. A bol­gárok — tájékoztatott Todo­rov — öt, a csehek öt, a lengyelek négy, az NDK- beliek öt,- a magyarok há­rom kompresszorállomást építenek. Egy a licenc, ugyanazon tervraizok alaDján készül mind a 22. még az épületek kék színe, alakja is egyforma, külön-külön mégis emlékezetes mindegyik, va­lamilyen. szavakban talán ki sem fejezhető tulajdonsága miatt. A hét aggregátor mel­lett elektromos trafóállomás, szerelőműhelyek is épültek és persze lakóházak, egészség- ügyi berendezések, fürdők, ét­kezdék klubok is. A különbségek az építés körülményeiben keresendők. A lengyel szakaszon például lápos területeken át kellett a vezetéket a kompresszorok­hoz vezetni. Mi, magyarok Ivano-Frankovszk megyében, a gusziatyini, huszti állomás munkálatait szintén lápos, sziklás szakaszon végezzük. Guszjatyinban például 2000 cölöp leverése után kezdőd­hetett meg a betonalapozás, de Lőrincz János pártszerve­ző szerint ez csak kezdetben vetette vissza a munkát, fél év múlva már pontosan tar­tották a határidőket és má­sodikok lettek a NOSZF 60. évfordulójára meghirdetett nemzetközi munkaversenyben jelenleg pedig elsők a féléve-; teliesitménv alapján Lőrincz János két napip állandóan velük volt. így hál volt idő jól kifaggatni a gáz­vezeték magyar építőinek éle téről. — Sokat dolgozunk — ez r lényeg — mondotta — Még­is szinte sajnáltuk, hogy a jövő évben itt kell hagynunk ezt a vidék«» Három komp­resszorállomást ékítettünk » bogorodcsányi gyakorlatilag kész, szeptemberben gáz alá helyezzük, Huszton januárra, Guszjatyinban áprilisra vég­zünk. — Csak ez a feladatuk? — A legfőbb természetesen ez. de a komnresszorállomá- sokat irányító szakemberek számára a lakásokat, gyereke­iknek az iskolákat, óvodákat, valamint a művelődési ob­jektumokat. utakat, a tele­fonhálózatot is mi építettük. Bagdi Márton, az Ivano- Frankovszk környéki építke­zések vezetöie csupán ennyit mondott, amikor a kint dol­gozók közérzete felől érdek­lődtünk : — Már most sokan kérde­zik. hol lehetne úíabb mun­kát vállalni. Főleg az a *öhb száz fiatalember, aki ide nő­sül. Sokan közülük itt sze­retnének maradni . Sok magyar szakember dol­gozik ielenleg az orenburgi Szoiuz magisztrálon. Huszon­öt magyar vállalat közös erő­feszítése nvomán születtek meg az ötödik szakasz szép eredményei, öregbítve a ma­gyar munkások, alkotó értel­miségiek jó hírét Vasvári Ferenc i Hetin bejeieníésc S titokzatos kék Mák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents