Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 1978. augusztus 2., szerda 1 liofejezós liiszién Jól szervezett aratás a Szerencsi Állami Gazdaságban Az „igazi” aratás tizedik napja zökkenőmentesen zajlott le, szinte minden úgy történt, ahogyan azt a „forgatókönyvben”, azaz a nyári betakarítási munkatervben leírták. Rendkívüli esetek. csak az „igazi” aratás előtt voltak ... Mert itt, a Szerencsi Állami Gazdaságban is megpróbáltak már aratni azokon a félig esős napokon, amikor csak kínlódás volt a kombájndiós, amikor szinte csak „megcsipkedni” tudták a táblákat. De erre már nem is szívesen emlékeznek. A rendkívüli időjárás miatt akkor nagyon sok volt a félteni valója ennek a kalászos termesztésben évek óta élen járó gazdaságnak. Ezért is készültek fel minden eshetőségre, s készültek fel olyan gondos, körültekintő munkaszervezéssel az aratásra. hogy nem maradhatott el a siker. k — Az aratásban részt vevő valamennyi dolgozónk, de elsősorban a kombájnosok érdeme. hogy nagyon közel vagyunk a befejezéshez — mondja dr. Bárány István igazgató. — Learattuk a 288 hektárnyi tavaszi árpát és az 1250 hektárnyi búzából mór csak mintegy 250 hektár ara. tatlan/ Még e héten, csütörtökön estére, vagy pénteken jelenthetjük, hogy végeztünk a kombájnolással. És a kombájnok nyomában gyors ütemben végezzük az aratás járulékos munkáit is. Mind több a letakarított, nagyrészt bálázott szalma, a barna tarló és hétfőm a folyékony műtrágyázást is megkezdtük. Ami a végleges termésátlagokat illeti, még most, a befejezés küszöbén sem szívesen nyilatkozik az igazgató. De annyit elárul, hogy voltak búzából 65 mázsás táblaátlagok is. Az árpa úgy 45 mázsa körül „fizet”, az ezer hektár learatott, megtisztított búza átlagtermése az 52 mázsa felett van, de véglegeset, majd kel-három nap múlva. k Frissen „stepcilezett”, még feslékszagú lapot hoznak . .. Az idei aratási munkaverseny versenyhíradójának 3. száma. Az éjszaka értékelték a kombájnosok első ki- lencnapi teljesítményét. Most már bizonyára várják ezt a kis „újságot”, ami háromna- ponként jelenik meg a gazdaságban. — Rendkívül sokat jelent az, idei nehéz, aratásban, szinte húzza a kombájnosok teljesítményét a valóban élő, jól szervezett munkaverseny — mondja az igazgató. — Külön kategóriában versenyez a hat Glaas—Dominá- tor és az öt darab SZK—5- ös. Nagyon szoros ez a verseny. A nagy teljesítményű kombájnon dolgozók közül Máté József a hatodik napon még négy vagonnal vezetett. de a kilencedik napra már egy vagonra fogyott az előny. A jelenlegi állás: Első Máté József 81, második Miiró József 80 vago- nos teljesítménnyel. De a 75 —75 vagonos Kui István és Monyók János, vagy a 74 vagonnál tartó Sípos Ferenc is lehet még első a „végel- 'számolásnál”. A bérezést, a prémiumfeltételeket. a nehéz körülményekhez. a dőUségi fokhoz, s egyéb tényezőkhöz „igazították” a gazdaságban. így azután anyagilag is jól jár, aki jól dolgozik. Például a „doni inátorosok". akik elérik a 80 vagonos teljesítményt, külön ezer forint célprémiumban és 2 mázsa terményben részesülnek. Száz vagon felett pedig 4 mázsa termény és 15Ö0 forint ez a különjuta- lom. A helyezési sorrendben a legjobbak még külön versenyjutalomban is részesülnek. Érdemes tehát hajtani. ★ E hét csütörtökén, vagy pénteken, amikor a Szerencsi Állami Gazdaságban a kombájnosok befejézik a nyári betakarítást, egyikük sem veszi még ki a megérdemelt, s elmaradt pihenőnapokat. Valamennyien vállalták. hogy amint saját gazdaságukban végeztek, azonnal útra kelnek. A Léhi Állami Gazdaságnak és a szerencsi Lenin Tsz-nek segítenek majd. <l>. s.) Elkészült a Komárom megyei Kályhaesempc Gyártó- és Építő Vállalat kályhacsempegyára. Az líj gyárban évente kétezer tonna kályhacsempét készítenek. r Uj eljárás A búza akíív szcllozícícse Egységesen jó minőségű liszt őrölhető abból a búzából, amelyet az. új, úgynevezett aktív szellpztetési eljárással kezelnek. A Gabonatröszt kutatóintézetében kidolgozott technológiát az idén már a raktározásra kerülő kenyérnek való mintegy 30 százalékánál alkalmazzák. A tárolókba ömlesztett búza rendszeres szellőztetést igényel, hogy minőségét, sütőipari értékét megőrizze. A korszerű módszer, hogy nem a búzát mozgatják át kézi erővel, hanem levegőt íuval- nak át a tárolt gabonán, így oldják meg a szellőztetést. Az intézet technológiájával állandóan, egyenletes hőmérsékleten tartható a tárolt búza. Ezt különleges mérőműszerekkel ellenőrzik, amelyek a silóban több méter mélységben is érzékelik a hőmérséklet vált ozást. Ha túlmelegszik a búza, duda jelzi. s megkezdődhet a levegő- fuvalás. Ily módon akár a következő aratásig megőrzi jó minőségét a gabona, kitűnő ízű, magas, ropogós héjú kenyér süthető belőle. Nincs hiány kombájnalkatrészekből ' A MEZŐGÉP Tröszt aratási ügyeletéhez eddig 600 esetben fordultak, mert a kedvezőtlen időjárás, a megdőlt gabona és a felvert gyom miatt gyakorivá váltak1 a kombájnok, az erőgépek tengely- és variátor törései. Az ügyeleti munkába bevont több mint 350 műszaki szakember eddig 7500 munkaórát fordított a hibás gepek megjavítására. A hét minden napján szinte éjjel-nappal több mint 150 korszerűen felszerelt szervizkocsival járják a szövetkezeteket, gazdaságokat. A tröszt rendszeresen ellenőrzi az aratási ügy el etet tartó Í4 vállalat munkáját. Ötheti szünet után Ismét termelnek a papírgépeken Ma hajnalban — ötheti szünet után — ismét termelni kezdtek mindkét papírgyártó gépsoron a Papíripari Vállalat Diósgyőri Gyárában. Az éves nagyjavítást eredetileg augusztusra tervezték, am egy váratlan üzemzavar miatt kénytelenek voltak jó néhány héttel korábban. június 28-án leállítani a gépeket. Az eredeti program szerint a nagyjavítás rö- videbb időt vett volna igénybe. Ügy tervezték: a 2-es számú papírgyártó gépet két hét alatt, az 1-es számút pedig hat hét alatt, újítják fel. A tervezett határidőt azonban nem tudták betartani, mivel mindkét kazánjuk egyszerre mondta fel a szolgálatot. A nem várt hibák kijavítása a tervezettnél több időt igényelt. Annak ellenére, hogy gyors külső segítséget is kaplak: a MÁV Miskolci Járműjavító Üzemének egyik szocialista brigádja ajánlotta fel segítségét a papírgyáriaknak. A javítási munkák elhúzódása megnövelte a nagyjavítás tervezett költségeit is. A nagyjavításra eredetileg kél és fél millió forintot szántak. A váratlan kazánhibák azonban alaposan megnövelték a költségeket: a két kazán megjavítása egymillió forintos többletkiadást eredményezett. Ennél is érzékenyebben érinti azonban a gyárat a több hetes termeléskiesés, amely miatt több mint hárommillió forintot vesztettek. Egy nehéz első fél év után még nehezebb második fél év vár a papírgyárra. Az első fél év végére, szerencsére sikerült korrigálniuk a hibákat, pótolták az első negyedéves elmaradást. A papírgyártási tervet 100,4 százalékra. a feldolgozási terveket pcd'g összességükben 101.6 százalékra teljesítették. Ennek ellenére az időará- * nyos eredmény terv vei nem dicsekedhetnek: öt százalékkal, egymillió 600 ezer forinttal maradtak el a tervezettől. , A lemaradást elsősorban a megnövekedett üzem- fenntartási költségek okozták. Nem beszélve arról, hogy szerződési kötelezettségeiknek is csuk 92 százalékban tudtak eleget tenni. Jóllehet, összességében teljesítették papirfeldolgozási tervüket. ám három fontos cikkből kevesebbet állítottak elő. A kasírozóüzeniben év közben programot módosítottak, ami termeléskieséshez vezetett. A másik két termék esetében objektív okokra hivatkoznak: rajzpapéból létszámhiány mialt. saitdobozból pedig géphiba miatt gyártottak kevesebbet. Az említett három kurrens cikkből ebben a fél évben kellene sürgősen behozni a lemaradást, s most meg lehetséges az eredményterv szépítése is. Minderre azonban lel év helyett csak öt hónap all rendelkezésre, hiszen a papírgyártásban tulajdonképpen csak ma, augusztus 2-án kezdődött meg a második fél év. A most következő öt hónap alatt kell behozniuk a nagyjavítás elhúzódása miatt kiesett termelést is. Vajon, képesek-e a feladatok megoldására a papírgyáriak? Erről kérdezzük dr. Lendvay Mihályt, a papírgyár igazgatóját. — A tervek teljesítése alapvetően a kazánok állapotától függ — mondja az igazgató. — Reméljük, sikerült jó munkát végeznünk a kazánok felújításában. Amíg a papírgyári ógépek álltak, megpróbáltuk lefaragni a lemaradást a feldolgozásban. A dolgozókat átcsoportosítottuk: a papírgyártástól felszabadult létszámot a feldolgozói területeken foglalkoztattuk. Öt hét alatt a tervezettől jóval több papírt dolgoztunk fel és szállítottunk ki az üzemből. A hátralevő időszakban továbbra is fokozott ' figyelmet fordítunk azüzem- és munkaszervezesben rejlő lehetőségek kihasználására. Ezenkívül műszakilag megalapozottabb normákat kívánunk bevezetni, amelyek réven szintén több termékhez juthatunk. Növelni akarjuk továbbá dolgozóink szakmai színvonalát: mester szakmunkásképző tanfolyamot, szervezünk, lehetővé tesszük a papírgyártásnál dolgozók számára a szakmunkásvizsga letételét. A szaktechnikusi minősítés megszerzése érdekében pedig felvesszük a kapcsolatot az egyik budapesti oktatási intézménnyel. Végezetül, pedig egy jó hírrel szeretném zárni a beszélgetést: rövidesen megoldódnak gőzellátási problémáink; a széntüzelést gáztüzeléssel váltjuk feL D. H. Rrmi»« a í’ava-s- áttetsző, ' * ' 'jp gyilkos pára, remeg a kádak fölüli. Sárgásán íoHoj'onylik, mint a ro- kagomba, meginog, s a lassú légmozgás unottan foszlatja. elkeverj a tetőszerkezeti; alatt. A ventillátorok, az elszívóberendezések nem műkődnek! Miért? Izét, szagát a torokból szakítja föl a köhögés. A sav utána töltésékor megrázkodik az ember gerince, mint a-siratoké. Kis- ,sé oaább a folyékony horgannyal telt kád fölé hajló munkás arca, mintha celofánnal borítva. Fényük a verítéktől. Veszélyes üzem. Tisztelet a munkásoknak, dolgozóknak. Újabban fémbevunónak nevezik. különböző átmérőjű és műszaki paraméterű horganyzott huzalokat gyártanak itt. Három csarnokban kel-két. tehát hat. hosszanti elrendezésű, azonos technológiával dolgozó sorokon. A lényeg a következő. A hu- zalkötegeket ráemelik a csé- velődobokra. biztosítják, kihúzzák a szálat, s a különböző. mosó-, párolókádakon, horganyzókemencén át vezetik a t'ölcsévélő-dobokra. Több szál fut egyszerre egymás mellett. Ha a csévélök beindulnak, a folyamatot nem lehet, nem szabad leállítani. Folyamatos üzeni, tehát négy műszakot követel. Ha szál szakad, az utánakö- tés ügyessége, gyorsasaga az Tányér, csorrenés évek óta itt dolgozók kezében, „vérében” van. Az egyik csévéli kevéske, ugrásra kész huzal. Két ember kell egy leöteg odagör- getésóhez, Tóth Lajos kemencevezető, aki 1939 óta dolgozik a December 4. Drót müvek horganyzóüzemében, természetes biztonsággal hu Hí ölj a. köti a szálak végét. A forgó cséve a mélázót. az ügyetlent hamar magához rántja. — Elkapott egyszer engem is. Megszabadultam az ingtől.: mint liba a talyutol. Volt itt egy asszony: éppen reggeliztünk. akkorát sikoltotl, hogy kieseit kezemből a kés. /Magához „szerette” ez1 a motolla. a melléi gyötörte meg. Szöcske még ijedtében sem ugrik olyan nagyot, mint én akkor. Leállítottam, kivettük, nem lett nagyobb ba.i. — Szóval akkoriban nem ilyen volt ez az üzem, mint most. Mi sem ilyenek voltunk. Hajtottak minket, hajtottuk magunkat. Védelem? Miféle védelem? Munkakezdéskor a gyárkapuban toporogtunk, futás, mielőbb beindítani. Több munka, termelés. több pénz. A műszak végén leállítottuk. Kötözzön, bajlódjon vele a másik. Kesztyű nélkül, Sokszor meztellab dolgoztunk. Ha befröccsent a horgany a bakancsba. lerúgtuk. Enni is alig ettünk. Átfüstölt minket a gáz, mint az oldalast. Az u.ijaim, látja, olyanok, mint a reszelő. A sav bebarázdal- ta. Ennyi év után a drótkefe is kevés neki. — Ma itt mái- a levegő is más. Nyugodtabban lélegezhetünk. Sose felejtem el, fut hozzám egy ember, alig ismertem meg, arcára nyomta a svájcisapkát. Falumbéli, mit akarsz? — kérdem tőle. Anyád azt. üzeni: ökhö, ök- hö .. ., s rohan kifelé. No. ez üzenetnek üzenet, csak értsem. De mondanék én valamit. Ha egy tisztességes, becsületes munkásember a lábát megveti valahol, kitart jóban, rosszban. Tudom a múltai, tudom a jelent. Van itt most is baj elég. orvosolni a gyárét, a miénket, csak munkával lehet. Van-e tányér kanálcsörgés nélkül? Kérdezze a főművezetőt, a mi fajtánk, tud rólunk mindent. — Ez a drótgyár? — morogtam magamban, reggel, ahogy Barkóczy Lajos főművezetővel elindultunk a gyárkapuból az üzem felé. Ez. az útja sincs árkos, itt egy kőrakás, ott egy kőrakás. körülhatárolt terület? Hogy leliet itt üzem üzemet kiszolgálva termelni, tervet teljesíteni? Az at nem Iá tus, részletszemlélődés zavara volt az enyém. A főművezető őszintesége, lényeglátása igazit helyre. — Káosz? Ez túlzás. Minden a helyére kerül. Folyik a huzalmú, átépítése, s ez az egész gyárat érinti. Nehéz helyzetben vagyunk, ez nem titok, nincs mit takargatnunk. A legutóbbi termelési tanácskozáson mindenki előtt világossá vált, hogy a „belső” vállalati tervek teljesítéséhez a második fél évben szervezettebben, hatékonyabban kell dolgozni. Véleményem szérint nekünk, igen nekünk, középvezetőknek nem szabad, nem lehet lazítani. Meglepi, hogy ezt mondom? A munkásokat elsősorban az érdekli, van-e anyag, tudmjk-e folyamatosan termelni és végül menynyit keresnek. A bizalom kölcsönös. Hivatkozhatnék most ilyen-olyan gondokra, nézze el nekem, nem teszem. Adott körülmények, viszonyok között a tőlünk telhető legjobbat kell produkálni. Valóban. A gyárat, munkáját szerető, becsületes munkásemberiöl idegen a marakodás. A höbörgök, a munka temetésére járók nem sokáig maiadnak itt, ebben a f alóban munkúscent- rikus gyárban. A horganyzo- üzem az egyetlen, ahol négy műszakban termelnek, nehéz fizikai munkával, légszeny- nyezetlségben, mégis alig akad elvándorló. Végzik a munkájukat, okosan érvelnek. ha kérnek, látják a királyi palasi fonákját is. A havonkénti egy szabad vasárnappal nincsenek kibékülve. Nincsenek, mert a három vasárnapért külön pótlékot nem kapnak. A huzal- műben, ahol nem kőtelező a vasárnapi műszak, kemenceügyelet van csak. aki bejön, summás összeget kap. Ha a hOBganyzóból valakit átvezényelnek vasárnapra kisegítőnek a huzalmübe, bat ugyanazt a munkát végzi, a pótlék oem illeti meg. Miért? A húzalmű vasárnap reggeltől hétfő reggelig áll. Előfordult már. hogy a hor- ganyzóban „elfogyasztották” a vasárnapi adagot, s hétfőn huzal hiányában keresték a munkát. Így lesz egy vasárnapból v matatásos hétfő. Félreértés ne essék, csupán tolmácsolni kívántam a munkások érvelését. Mit mond a főművezető? — A jövő azt diktálja, hogy valamennyi üzemünkben a négy műszakot vezessük be. Kormányrendelet, szerint tízszázalékos folyamatos üzemi pótlék illeti meg dolgozóinkat. Ez rendben van. A teljesítmény elbírálási rendszerünket is a dolgozók tényleges munkájának megfelelően alakítottuk at. A fejlápra rákerül, hogy egy műszak alatt, ki, menynyi kötegel gyártott. Ami a huzalmű-kisegitést illeti, nem olyan gyakori, mint ahogy’ azt az emberek mondják. Ezt ók is elismerik. Csak valahogy feszültséget okoz az ottani. szerintem aránytalanul magas bérezés. Az anyaghiány sem olyan nagy’ probléma. mint mondják. A huzalművek nemcsak azért vannak, hogy a horganyzót kiszolgálják. Kétségtelen, újra mondom, nekünk középvezetőknek kell szervezettebben. átgondoltabban dolgoznunk ezen a téren is. A labirintusba 9kBej'^ egei lie ügyessége jut eszembe, amint kikerültem a gyárból. Sok tapogatózás után. végül is megtaláltam a legrövidebb, legcélravezetőbb utat. Az élet. a termelés újabb és újabb, nehezebb feladatok elé állítja a drótgyári dolgozókat. vezetőket. Tisztelet az erőfeszítésekért. Karos! Imre
