Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-07 / 158. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. július 7., péntek Németh Károly felszólalása Kérdések és közhelyek \ (Folytatás a 3. oldalról.) hogv a fejlett szocialista társadalom építésén a kölcsönös bizalom jegyében, egymást megbecsülve és segítve, jó egyetértésben, közösen munkálkodnak a kü- 1 lönbóző világnézetű emberek, a kommunisták és pár- tonkívüliek, a nők és férfiak, a Magyar Népköztársaság nemzetiségi állampolgárai, a szocializmust építő dolgozók. A bővülő és szilárduló szocialista nemzeti egysévé megtestesítő, alkotó összefogás ez. amelyet őrizni és tovább erősíteni fontos feladatunk. A közös munka eredményeit, a kormány beszámolójában is felsorolt, a társadalom fejlődését jellemző tényeket nagyra kell értékelnünk. Mindenekelőtt azt, hogy a fejlődés, az ismert nehézségek ellenére nem torpant meg, anyagiakban és szellemiekben egyaránt gyárt podott az ország, javultak népünk életkörülményei. Kiegyensúlyozott a politikai ’égkör, mind teljesebben bontakozik ki a szocialista demokrácia. Fokozódott a társadalmi aktivitás, a közösségi felelősségérzet, erősödtek társadalmunk szocialista vonásai. Mindezek alao- ;án érzékelhetően még' szi- ’árdabbá vált a népi hatalom. Építőmunkánk eredményei különösen értékesek, mivel népünk azokat számunkra sok tekintetben kedvezőtlen külső gazdasági feltételek és kiéleződött nemzetközi ideológiai harc közepette érte. el. Munkánk szempontjából ugyanakkor az a legfontosabb, hogy a nemzetközi életben változatlanul az enyhülés, a békés egymás mellett élés a fő tendencia. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a beke és a társadalmi haladás ellenségei ellentámadásba lendültek, s a „szovjet fenyegetésről” szóló régi hazugságok felújításával a fegyverkezési verseny fokozásának veszedelmes útjára akarják kényszeríteni az emberiséget. A jövőbeni is azért dolgozunk, hogy az enyhülési folyamatot ne lehessen visszafordítani, sőt a politikai enyhülés terjedjen ki katonái térre is. Hazai és a nemzetközi munkánk tapasztalatait ősz- > szegezve joggal mondhatta ki a párt Központi Bizottsága, hogy bevált politikánkon, a XI. kongresszuson kitűzött célokon nem kell változtatnunk. Népünk akaratával "is egyezően az eddigi utón, az eddigi bel- és külpolitikát következetesen folytatva fogunk előrehaladni. Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolójának középpontjában a gazdasági és a kulturális építőmunka kérdései állnak. Ez természetes, hiszen a szocializmus építésének jelenlegi időszakában ez a két" legfontosabb, egymással szorosan összefüggő, egymástól elválaszthatatlan feladat. A népgazdaság fejlesztésének feladatai nagyobbak és bonyolultabbak, mint a korábbi években voltak. Lázár elvtárs méltán emelte ki, hogy ötéves tervünk időarányos céljait, legfőbb előirányzatait elértük, illetve megközelítettük. így van ez, annak ellenére, hogy az 1976- os és 1977-es esztendő két, gazdasági szempontból eléggé eltérő év volt. Míg az első esztendőt viszonylag lassú fejlődés jellemezte, a második évben szándékainknak megfelelően az ütem felgyorsult. Más szempontból: míg az első évben az ország külgazdasági egyensúlya — részben a nemzetközi cserearányaink némi javulása következtében — valamelyest kedvezőbbé vált, a második esztendőben e folyamat megtorpant, a külkereskedelmi mérleg hiánya növekedett. A két esztendő _ összesített mérlege minden esetre a terv eredeti számaihoz közel áll. A párt és a kormány számon tartja a jogos igényeket. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén megerősítette — Lázár elvtárs is szólt róla —, hogy a jelen ötéves tervidőszak második felében lehetőségeinkkel összhangban sor kerül az alacsony nyugdíjak, valamint a Irá- rom- • és többgyermekesek családi pótlékának indokolt növelésére. Tudjuk — és ezt mindenkinek tudnia kell —, hogy az igények kielégítésének feltételei a jövőben is csak íobb, fegyelmezettebb munkává' teremthetők meg. Pártunk és kormányunk következetes abban, hogy a szocializmus építésével egyíi+í kell járnia az életszínvonal rendszeres emelkedésének. Tisztelt Országgyűlés! Lázár elvtárs szólott népünk kulturális színvonalának emelkedéséről, s a tá- gabb értelemben vett kulturális munka sikereiről és gondjairól. Míg a gazdálkodás eredményessége számokban rögzíthető, a társadalom tudati állapota nehezebben mérhető, pedig vannak észrevehető jelei e területen is a fejlődésnek. Akárcsak pártunk Központi Bizottságának határozata, a kormány itt elhangzott beszámolója is nyíltan és kritikusan szólt a gondokról, munkánk gyengeségeiről. Tudjuk és tudni kell, hogy népgazdaságunk külső egyensúlyának helyreállítása a korábban elképzeltnél is nagyobb erőfeszítéseket és hosszabb időt igényel. Bár igaz, hogy hatnak ránk általunk nem vagy alig befolyásolható külső tényezők, amivel a jövőben is számolnunk kell, figyelmünket mégis saját munkánk megjavítására kell összpontosítanunk. Nem várhatjuk és hiába is várnánk, hogy a világ alkalmazkodion mihoz- zánk. Nekünk kell helytáll- nunk a világgazdaság változó, nehezebb feltételei közepette. Gazdaságunk már évek óta intenzíven fejlődik, de hadd tegyem hozzá: ezen az úton még eléggé bizonytalanul járunk. Még kísért az a szemlélet, hogy egy feladatot csak új beruházással lehet megoldani. Üj beruházásokra, köztük új, nagy létesítményekre is természetesen szükség van. Hasznos lenne azonban, ha a figyelem jobban a már meglevő termelőberendezések, a lehetőségeink alaposabb kiaknázására irányulna. Az új feladatok megoldását először a meglevő, különösen a korszerű géppark jobj kihasználásában keressük. Szükséges az is, hogy a tudomány eredményeit gyorsabban alkalmazzuk a termelésben és ily módon is növeljük a gazdaságosan értékesíthető termékek arányát. A kezdeti eredmények ellenére még nem bontakozott ki igazán a munka a Központi Bizottság tavaly októberi határozatában foglalt irányelvek végrehajtására, külgazdasági stratégiánk érvényesítésének és a termelési szerkezet megváltozásának érdekében. Igaz, az irányelvek nem rövid távra szóló feladatokat szabtak meg, ami eddig történt a lehetőségek felmérésére, a teendők kimunkálására, az elismerésre méltó. Ügyelni kell azonban, hogy a távlati tennivalók kimunkálása mellett maradjon idő és erő arra, amit már ma meg kell tenni e határozat valóra váltásáért. Szólni kell a takarékosságról is. Nem mondható, hogy a takarékosság követelményei életünk minden területén érvén}'esülnének, s napi tevékenységünk szerves részévé váltak volna. S megint nem csupán a termelés területére értem ezt. Nemcsak az indokoltnál súlyosabb gépekre, veszendőbe menő nyersanyagokra, az újra hasznosítható melléktermékek elfecsérlésé- re, a szükségesnél drágább beruházásokra gondolok, hanem mindennapi életünk megannyi, esetenként kicsinek tűnő, de hibás szemléletet tükröző pazarlásaira is. Tisztelt Képviselőtársaim! A pártkongresszus határozataival összhangban joggal állapíthattuk meg, hogy az immár tíz éve működő gazdaságirányítási rendszerünk bevált, képes biztosítani népgazdaságunk tervszerű fejlődését, alapelvein nem kell változtatni. A központi irányító szerveknek ezután is a gazdálkodás fő folyamatait kell kézben tartaniok,ugyanakkor továbbra is biztosítanunk kell a vállalatok nagyfokú önállóságát, serkentenünk kell a vállalkozó készséget. A beszámolási idősz ikban végrehajtott fogyasztói árin- kedések fogadtatása ar. ol tanúskodott, hogy népünk e téren is osztozik a kormányzás gondjában és felelősségében. Ez a megértés és bizalom növeli a kormány, az árellenőrző szervek és mindazok felelősségét, akiknek szerepük van az árak alakításában; konkrétan abban, hogy sem indokolatlan áremeléssel, sem pedig minőségrontással ne károsíthassák a fogyasztókat. Mint ismeretes, az árpolitika pártunk és kormányunk életszínvonal-politikájának része, eszköz céljaink eléréséhez. A termelői és a fo- •gyasztói áraknak a gazdasági élet fejlődését, és azon keresztül végső fokon az élet- körülmények javulását kell szolgálniok. Árváltozások tehát a jövőben is csak a ber- és i jövedelemviszonyokkal, szociális törekvéseinkkel összhangban történhetnek. Tisztelt Országgyűlés! A feladatok nagyok, a további munkához rendelkezünk világos és reális tervekkel. A XI. pártkon gresz- szus határozata, a párt programnyilatkozata, az V. ötéves terv, a legfontosabb feladatokat kiemelő áprilisi központi bizottsági határozat jó munkaprogram. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövőbe a jelenen keresztül vezet az út. A Központi Bizottság a legutóbbi .ülésén és most a kormány beszámolója is, munkánk tapasztalatait azért összegezte, hogy a jövőbe mutasson. Előrehaladásunk mindenekelőtt azt követeli meg tőlünk, hogy sikeresen teljesítsük ez évi népgazdasági tervünket, majd az Ötödik ötéves tervet. A párt határozataiban, s a kormánybeszámolóban körvonalazott teendők világosan mutatják munkánk irányát. Nem kevés, amit elvégeztünk, s nem kevesebb a munka, ami ránk vár. Megnövekedtek a feladatok, sok nehézséget kell még legyűrnünk, de a tapasztalatunk is több, és nagyobb az erőnk is, mint amennyit eddig az építőmunka szolgálatába sikerült állítani. A szocialista építés soksok esztendeje van már a hatunk mögött. Ennek az időszaknak a jövőbe is mutató legfontosabb tapasztalata: a part, a kormány, a nép egysége. egyetértése mindig úrrá lett a gondokon, Meggyőződésem, hogy így lesz ez a következő években is, és sikeresen haladunk tovább az eddigi úton. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a kormány beszámolóját elfogadom és az ország- gyűlésnek elfogadásra ajánlom. • * SZEKÉR GYULA felszólalásában — a kormány gazdaságszervező tevékenységével összefüggésben — külgazdasági kapcsolatainkról, a termelési és termékszerkezet korszerűsítéséről, valamint néhány gazdaságirányítási feladatról beszélt. Az országgyűlés pénteken 10 órakor a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti további vitával folytatja munkáját. Ugyancsak az ülésszak második napján kerül sor a Magyar Népköz- társaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatra és az interpellációkra. A fesztivál megnyitója előtt fél órával középkorú hölgy jött fiával a kazincbarcikai művelődési központba. Jegyet szeretett volna kapni a péntek esti előadásokra. Kérésére széttárt kezű Választ „hallhatott”: sajnos, egy darab sincs. Talán, ha máskorra lenne, akkor is eljönnének — mondta az érdeklődő. Sajnos, már máskorra sincs —. így folyt a beszélgetés —, amiknek a végén ők ketten csodálkozva és hitetlenkedve elmentek. Olyan fontos ez az apróság, hogy nyilvánosság elé kívánkozik? Joggal tehető fel a kérdés. Csakhogy: aki': az évek során figyelemmel kísérték az amatőr versmondók és az amatőr színjátszók találkozásait, versengéseit és a legkülönfélébb alkalommal szervezett bemutatóit, azok tapasztalhatták. hogy akár „ön-színjátszó fesztiválnak” is nevezhetnénk már ezeket az eseményeket. Ki tagadhatná: szükséges és nagyon hasznos, ha maguk a játszók időről időre találkoznak egymással. Az sem vitatható: ezeken az alkalmakon á legiobbak találkoznak. A kérdés most már csak az: jó-e, hogy bemutatkozásaikról — ha elismerjük, hogy az amatőr művészeti mozgalmon belül a színjátszás is nagyon fontos része kulturális, közművelődési életünknek —, a közönség többnyire kimarad. Akik az évek során figyelemmel kísérték a Kazincbarcikán Lehet-e tormákban mérni a szocialista brigádok köz- művelődési vállalásainak eredményét? Erre a kérdésre bizonyára mindenki nemmel válaszolna, Májer János szb- titkárnak a miskolci nyári egyetemen elhangzott előadása végső soron mégis azt bizonyította, hogy lehet. A dolog azért nem ilyen egyszerű, mert a tonnák — mint Lyukóbánya esetében — csak több éves kitartó, tervszerű munka nyomán realizálódnak. A hangsúlyt a tervszerűségre tesszük, mert a Miskolci Bányaüzem szocialista brigádjainak eddigi tevékenységében éppen ez a figyelemre méltó. Lyukóbánya nem tipikus eset — mondhatná valaki, —, hiszen Európa egyik legkorszerűbben felszerelt bányaüzeméről van szó. A dolog érdekességét éppen ez adja. Lyukóbánya a legelmaradottabb üzem volt évekkel ekelőtt, s éppen az elmaradott körülmények között dolgozó munkásokat kellett alkalmassá tenni a legmodernebb technika fogadására. Nagyon hálás, de meglehetősen nehéz feladat állt az üzem vezetősége előtt, ők felismerték, hogy tervszerűen kell foglalkozni- az emberek képzésével, művelődésével. Négy év állt rendelkezésükre. Hol kezdjék? Az egyaknás üzemben ezerhat- száz fizikai munkás dolgozik. Közülük 900 miskolci, 400 parasznyai, a többi 37 községből jár be. Az első lépés az volt, hogy megérttessék a műszaki vezetőkkel ; az ő feladatuk a munkásokkal úgy foglalkozni, hogy megfelelő szakképzettséggel, műveltséggel rendelkezzenek az új technika fogadásához. Érdemes megemlíteni azt a tényt, hogv Májer János szb-titkár ezt a megértetést a legnehezebb feladatok közé sorolta. Mármint a műszaki 'értelmiséei- ek megnyerését ehhez a feladathoz. rendezett országos színjátszó fesztivál eseményeit, bizonyara úgy érzik, hogy nem. Lehetséges, hogy nem az éppen most zajló feszi, adja a legjobb alkalmat, hóg^ mindezzel előhozakodjunk. Már, ami a formai részeket illeti. Mert tény és való, hogy az idén először gondoltak arra, hogy a város központjában lépjenek fel a csoportok. Az is tény azonban. hogy — a jegyzetünk elején felemlített beszélge- lésuen hallottak szerint — a kazincbarcikaiak összesen 200—250 belépőhöz juthattak hozzá. Töbh-vire tehát önmaguknak és egymás játszanak ezek a fiatalok, akik az' ország minden részéből eljöttek. Ez pedig — a mozgalom teljes valóságos funkcióját és célját tekintve — már tartalmi kérdés. De hát érdeklődik-e egyáltalán a közönség az amatőr színpadok együttesei munkája iránt? Ha igen, miért, s ha nem, miért nem: e kérdés meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Mert, ha már a rendezőkről szóltunk, meg kell említsük, hogy nagy energiával és apparátussal igyekeznek láthatóvá tenni a jelenlevő együttesek produkcióit. Nemcsak a fesztivál helyszínén, Kazincbarcikán, de a megyében is. (Azt ismét csak jelzésszerűen tudjuk, felvetni, hogy két évvel ezelőtti — úgynevezett vidéki programok helyszíneinek száma csökkent az idén.) így került sor a bar- eikai „kimozdulások” soráAbban az időben 300 dolgozónak nem volt meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Közismert dolog, hogy a szocialista brigádok elsőrendű feladata a termelés, s aztán a tanulás. A tételt szükségszerűen meg kellett fordítani. Szinte egyenként érttették meg a dolgozókkal, hogy ha nem tanulnak — a rendelkezésre álló négy éven belül — nem szerezhetik meg azt a szakképzettséget, amelyre a további termelés érdekében szükségük lesz. A fő helyre a tanulás került, s most csak 8 olyan negyven év alatti dolgozója van az üzemnek, aki nem végezte el az általános iskolát. i A vállalat vezetősége segített a szocialista brigádoknak. Olyan konkrét brigádvállalásokat kérték, amelyekben személyre szólóan szerepelt ki hol tanul, ki milyen könyveket olvas. Ilyen formában egyszerű és reális volt a brigádok vállalásainak értékelése is. Történt itt még egy nagyon figyelemre méltó dolog. A vállalások nem teljesítésének konkrét konzekvenciái lettek. Ezt kívánta meg az üzem, a termelés, s végső soron a dolgozók érdeke is. Ma ez már világos mindenki előtt. Ha a szocialista brigádok közművelődési vállalásairól hallunk, ritkán esik szó arról, hogy az adott üzem vajon megteremti-e a szükséges feltételeket a vállalások teljesítéséhez? Lyukóbánya esetében gondot fordítottak rá, hogy a vállalások ne legyenek sematikusak, látszatratörőek, hanem olyanok, amelyeknek teljesítését a vállalat biztosítani tudia. Érdemes lenne egyszer más helyen is megvizsgálni, hogy az üzemi feltételek mennyire vannak összhangban a brigádok művelődési vállalásával. Májer János név szerint is megemlített néhány gádot. s példákat hozott. A Gagarin szocialista brigád minden tagja elolvas öt ban először a szerencsi vendégszereplésre. Négy együttes utazott oda szerdán délután, hogy j órakor, bemutatkozzanak. Kiderült a helyszínen, hogy csak 7 órára várták őket, valami félreértés van. A játszók kötelessége — még ha amatőrök is, és munka mellett sza tud idejüket áldozták Kemény próbaidőkre —, hogy vallanak, alkalmazkodjanak Mert összesen ennyi értelmük van: mondani valamit, közölni, továbbadni. Az előadás aztán „rendben” el is kezdődhetett 7 órakor, s percek alatt kiderült, hogy a játszóknak felelősen-komolyan azt is tudomásul kell venniük, ha a közönség soraiban vannak olyanok is, akik komolytalanul fogadják őket. Hogy elegendően voltak-e kíváncsiak Szerencsen ezekre a fiatalokra, elmondani formált hitükre, az megint csak kérdés-szinten marad. Mert, akiket nem érdekel ... szóval közhelyeket sorolhatnánk ‘tt egymás után ... Közhelyek megállapítására éppúgy szo’galt már a fesztivál eddigi néhány napja, mini kérdésekre. A kérdések az utóbbi években nem sokat változtak. S azt is el kell mondanunk, hogy sajnos a válaszok sem. Mindenesetre a játszók most is itt vannak. A rendezők igyekeznek a tőlük telhető legjobbra. Az érdeklődők megnézik, mi folyik a fesztiválon. Ha ott vannak ... (ténagy) könyvet, ebből kettő szabadon választott, három pedig olyan, amit az üzemi könyvtár ajánl. Párt- vagy szak- szervezeti oktatáson mindenki részt vesz, valamennyien elvégzik a szükséges szakmai tanfolyamot, továbbá öt vájártanuló gyakorlati munkáját segítik. A Május 1. ifjúsági brigád, vállalásaiban több olyan van, ami életkori sajátosságaiknak is megfelel. A műszaki komplexbrigád tanfolyamszervezési és -előadói feladatok vállalása mellett fizikai munkásokat korrepetált, vagy vizsgára készített elő. A bányaüzem szocialista brigádjai azt akarják elérni — s eddig sikeresen —, hogy az á bányász ne csak vájár legyen, s ez töltse ki egész lényét, hanem legyen érdeklődő, olvasott közösségi ember, legyen művelt munkás. Énnek érdekében felismerték, hogy differenciálni kell a miskolci és a bejárók között, a nekik nyújtható művelődési lehetőségek szempontjából. Az a cél. ne legyenek hátrányba a bejáró dolgozók. Ennek számos módját találták meg eddig. Hosszan lehetne sorolni, hogy a szocialista brigádok milyen eredményeket értek el művelődésben a gazdasági vezetés aktív támogatásával. Számos " rtélkedőn, országos szintű versenyeken kerültek az elsők közé. Eredmény az is, hogy kirándulásaikat már nemcsak a meleg vizű fürdőkhöz szervezik, hanem prospektusokat kérnek a brigádvezetők, s abból választják ki a megfelelő programot, s minden esetben idegenvezetőt is fogadnak. Ügv tűnik, a Miskolci Bányaüzem szocialista brigádjai már túljutottak művelődési tevékenységükben a formalizmus buktatóin. Jó dolog, hogy a nyári egyetemen, ahol az ország minden részéből jöttek össze a hallgatók, hírt kaptak erről a sikeres munkáról. Adamovics Ilon» Ember — munka — társadalom A közművelődési vállalások teljesítésének hatása
