Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
1978. július 25., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Útón-útfélen .Nyári találkozások A7. időjárás sajnos, nem kedvez a kirándulóknak, a turistáknak, a táborozóknak. A jó idő reményében azonban mégis sok százan és ezren, nyarat sejtve útrakelnek: országot és világot látni mennek. Különösen a hétvégek mozgalmasak. Országutak, dűlőutak, vízpartok, erdei ösvények hangosak a kirándulók jókedvétől. Velük való találkozásomból adok közre egy csokorra valót. Egy kis lengyel csapattal, lehetlek vágj' tízen, közvetlenül a hármas út mentén találkoztam Miskolc és Mályi között az átszeli kőkereszt mögött. A forgalmas útvonaltól alig pár méterre védelmet» nyújtó bokrok tövében ütötték fel sátraikat, fi gyerekeknek a gépkocsikban, a felnőtteknek a sátrakban vetettek ágyat. Hideg éjszakát jósolt a meteorológia, sajnos, igaza lett: a hőmérő higanyszála 14—15 fok körül ingadozott. Szép kánikula! Még jó. hogy „tátrai felszerelést” hoztunk magunkkal — mondják megelégedve. Hálózsákokat, vastag hegyi pokrócokat és bekecseket. Valamennyire szükségünk is van. A viharlámpa bágyadt fényénél úgy beburkolóznak, mintha a havasokban térnének nyugovóra. A sátrak körül pocsolyák fénylenek. Alig egy órája állt el az eső. — Nem valami kulturált helyet választottak — mondom nekik. — Miért nem mentek kempingbe, mégiscsak nyugodtabb körülmények között pihenhetnének. — Mert ezt szeretjük, — mondja a krakkói mérnök. — Ez a három család — mutat az aludni térőkre-—, már több mint tíz éve így jária a világot. Ott vérünk sátrat, ahol az este ér bennünket. Tíz év alatt tíz országot csavarogtunk be. Ennek a nomád életnek az a romantikája, hogy nem kell senkihez sem igazodni. Nem kell senki szeszélyeit, rigolyáit eltűrni, egymásét meg már megszoktuk. — A tíz év barangolásából mondanának-e egy-két élményt? — Akár százat is, felelik szinte kórusban. Minden nap egy-egy külön élmény és emlék. Tavaly például Szlovákiában jártunk, és egy erdő szélén táboroztunk. Éjszaka, amikor a legmélyebb álmunkban voltunk, egy vaddisznó feltúrta az egyik sátrunkat. És képzelje, melyikei? Éppen azt, amelyikben a nők aludtak. Mondani sem kell, milyen hangzavar keletkezett a csendes éjszakában. De különösebb baj nem történt, a vaddisznó jobban megijedt, mint mi — és elmenekült.-- Hallhatnék-e valamit magyarországi élményeikről? — Természetes! Bár alig egy hete va- gvunk Magyarországon, de máris történt velünk egy kedves, kellemes meglepetés. Köztudott, hogy a Balatonnál szigorúan tiltják a vadtáborozást. De mi tartjuk fogadalmunkat, ott sem mentünk kempingbe, egy partmenti ligetben vertük fel a sátrat. Egyszercsak megjelent két ellenőr, s közölte velünk, hogy ezen a helyen tilos a táborozás, szedjük a sátorfát, vonuljunk be valamelyik kempingbe. Szívesen elkísérnek bennünket — mondták udvariasan —, segítenek helyet keresni. Nem mehetünk! Igyekeztünk megmagyarázni neki, hogy a mi kis csoportunknak szent fogadalma van arra, hogv nem megy kempingbe. Dohát őket felelősségre vonják — mondták —, ha nem tudnak rendet teremteni a parton és megtűrik a vadtáborozókat. Sokáig tanakodtunk, hogy mitévők legyünk, aztán jött egy. mentő ötlet; az egyik ellenőr felajánlotta, hogy táborozzunk le a faluban az ő udvarában. Igazi kompromisszum. Nem tehettünk mást, megegyeztünk. Aztán úgv összebarátkoz+unk, hogy három éjszakát töltöttünk az újdonsült bolatonszemesi barátunknál. Abban is megállapodtunk, hogy jövőre két hetet töltünk náluk. Azt h!szem. ez már nem komnromisz- szum! Végre el kell ismerni, hqgy ha az ember öregszik, kezd kényelmetlenné válni számára az árokparti szállás. A Blikkben fővárosi úttörőkkel találkoztam. Egy forrás mentén telepedtek le. Körűiül ték a tábortüzet, vidáman muzsikáltak, énekeltek, játszottak. Igazi, jó hangulatban töltik a napokat. Nem zavarja őket sem az eső. sem a hideg, még a néha-néha orkánszerűen tomboló szélvihar sem. A tábor környékén katonás a rend. Az ügyeletesek naponta háromszor összesöprik a ..körletet”. E,-dei gallyakból összekötözött alkalmi seprű a tisztasági felelős fegyvere. — Miért a Bükköt választottátok? — kérdem. — Mert szeretjük a hegyeket, feleli az egyik kis szöszke hajú „tisztségviselő”. — Meg azért, mert itt anyu nem futkos minduntalan utánam — kiáltja örvendezve egy mókás képű pufók legényke. — Aztán miért zavarna az téged? — Azért, mert tavaly a többiek kinevettek, kicsúfoltak érte. Tetszik tudni, — mondja magyarázkodóan —, Pesthez alig pár kilométerre táboroztunk, és anyu munkaidő után majdnem minden este kiszaladt hozzám megnézni mit csinálok, mi van velem, nincs-e valami bajom. Még ennivalót is hozott. Azt hitte szegény, hogy a táborban még enni sem kapunk. Itt aztán nem talál meg! — Meddig tervezitek a bükki táborozást? — Tíz napra. — felelik kórusban. Ha esik, ha fúj, — toldja meg magabiztosan a mókás képű pufók legényke. „Idegeneknek a tábor területére lépni tilos!”, adja tudtul az arra tévedőnek, egy rögtönzött tábla a tábor „bejáratánál”. Az ügyeletes, tíz év körüli szeplős kislány, igen komolyan veszi az intelmet, megállít: — Tessék várni, hívom a tanár nénit, addig nem szabad belépni. Hogy hova belépni, azt nem tudom, mert se kerítés, se kapu. A tanárnő csakhamar előkerül. Harminc év körüli, rendkívül csinos, barátságos, udvarias, földrajz- és történelemszakos. Ö már nem annyira szigorú és gyanakvó, mint az őrszem. A „parancsnoki” sátorba invitál. Nescaféval kínál'. A forró vizet a termoszból önti a pohárba, és a kávénak igazán finom illata van. De mintha idegen lenne az erdő illatától. A tábor területén mindössze négyen vannak, a többiek kirándulni mentek. A mai norma hat kilométeres gyaloglás. Elmondta, hogy Pestről jöttek. Őt nevelő felügyelete alatt, negyven általános iskolás kisdiák üdül a Bükkben. A legkedvesebb foglalkozásuk a természetjárás, a források és emlékhelyek felkutatása. Naponta több kilométeres túrát tesznek meg a vadregényes, — általuk legszebb magyar tájnak tartott — bükki rengetegben. A gyerekek fegyelmezettek, betartják a nevelők utasításait, intelmeit. A tábor lakóinak többsége először van ilyen távol és hosszú időre a szülői háztól. Egyik-másik szinte naponta küldözget leveleket, képeslapokat az otthoniaknak, hogy megnyugtassa őket. Sokan naplót vezetnek, megörökítik a nap élményeit, eseményeit. Érdemes belelapozni á kis könyvecskékbe. Egy-egy nap eseményét mennyire különbözőképpen látják, értékelik. Kit ez, kit az ragad meg és késztet írásra. Egy-két apró részlet a naplókból: „Ma akkora fát láttunk, hogy tízen sem tudtuk átölelni.” „Egy feketerigó-család minden reggel öt órakor kezd fütyülni sátraink felett. Olyan hangosan, hogy mindenki felébred a koncertjükre. Szépen fütyülnek, de azért ráérnének valamivel később, mondjuk hét órakor rákezdeni, mert akkor ők sem fáradnának el, és mi is nyugodtabban aludhatnánk tovább. Vagy talán azért fütyülnek ilyen szorgalmasan, mert soha nem volt ilyen értelmes hallgatóságuk?” „Juci ugyanolyan, mint otthon, állan- • dóan eszik. Egy kis maradék kajáért képeslapokat cserél.” „Csak ne lenne, olyan hideg. Mindig reggel van a leghidegebb, amikor mosakodni kell.” „Sok a bolondgomba, kevés az ehető." „Tüzet rakni szeretek, de krumplit hámozni nem.” Amikor búcsút veszek a tábort őrző „egységtől”, távoli nótaszó jelzi, hogy hazatérőben vannak a kirándulók. Hamarosan megkezdődik a vacsorafőzés, a nap vitathatatlanul legizgalmasabb, legérdekfeszí- több eseménye. Az Ómassa felé vezető úton, egy bisztró közelében lakodalmi a hangulat. Az üres üvegek sokasága jelzi, hogy mitől. Szól a zene, ropják a táncot. Versenyt énekelnek az erdei madarakkal. A madarak győznek, tovább bírják és szebben is csinálják. Nem ittak annyit. Mert a zenészek, — ahogy saját maguk mondják — sok itatási szünetet tartanak. Nem azért, mintha tikkadná- nak a hőségtől, csak úgy megszokásból. Amikor az utolsó üveg is kiürül, elcsendesednek. sátraikba vonulnak. Feljött a Hold. A harmonikus még elnyekergi a Ká- kóczi-indulót, amiből én is értek. Hazaindulok ! Wirth Bajos A Kiskunsági Nemzeti Park 1665 hektáros fölöpliázi védett területén még mindig találhatók mozgó homokdombok. A legnagyobbak tizenöt húsz méter magasak. Erős szél esetén a laza homoktömeg — betemetve az előtte levő növényzetet, fákat — megindul. Európában is egyedülálló ez a sivatag jellegű táj. Ózdi várospolitika Serény munka folyik. Egyszerre készül az épület belső és külső szerelése, egymás mellett dolgoznak a festők, vízvezeték-szerelők, ácsok, asztalosok, burkolok, szinte az összes szakipari munkás. A hangzavar is ennek megfelelő, akik szem-> lélődni jöttek ide, egymás szavát is alig-alig értik. A döntés végül is megszületett. Ózd legújabb iskolája az „Üjváros téri Általános Iskola” elnevezést kapja. A határozatot hozó végrehajtó bizottság ezután megtekintette a tágas, világos tantermeket, a leendő tornatermet, aulát, kívül pedig az épület paprikavörös színét, amellyel az új iskola kiemelkedik majd a lakótelep bizony kissé egyhangú tömbjei közül. Bejáráson vagvunk, az Özd városi Tanács Végrehajtó Bizottságával a lakóterület egyik legfontosabb építkezésén, a Béke-telepen. Lakás, iskola, óvoda Ózd dinamikusan fejlődő ipara meghatározza a város fejlődésének ütemét is. Sokan tudják, hogy megyénk második legnagyobb kohászvárosában — enyhe kifejezéssel élve is — jelenleg nem túl megnyugtató a lakáshelyzet. Régi, elöregedett épületek nagy számban találhatók. s a lakások közel 50 százaléka egyszobás, komfort nélküli. Városfejlesztési és egyben társadalompolitikai célkitűzés, hogy a megépítendő, új otthonok több szobásak legyenek, feleljenek meg mindazon követelményeknek, amelyeket napjainkban egy-egy új lakásnál már mindenki elvár. Helyszínünkön, a távlati elképzelések szerint összesen 1751 lakás épül fel. Ennek több, mint 80 százaléka kétszobás, vagy annál nagyobb lesz. A beruházási program — amely három ötéves tervet érint — a Béke-telepen száz óvodai és bölcsődei férőhelyről, 550 négyzetméter alapterületű orvosi rendelőről, és a hozzátartozó egészségügyi intézményről. valamint közel négyezer négyzetméter kereskedelmi és szolgáltató- létesítményről intézkedik. A jelenlegi tervek szerint 1982—83-ban fejeződnek be az építkezések, egymilliárd forintos költségvetéssel. Mi az. ami már ebből megval'-ult? Eddig 615 lakást foglalhattak el az új tulajdonosok. Folyik a már említett iskola építése, alapozzák az óvodát is. Az idén tanácsi lakásként átadnak még egy 90 és egy 60 lakásos épületet, s ami a legfontosabb, terven felül még újabb 60 otthont. Talán túl sok számot írtunk le, azonoan ezzel fejezhettük ki legjobban azt az ütemet, amellyel a városi tanács a lakásgondokat kívánja enyhíteni. Sok tervről, számos építkezésről lehetne még beszámolni. De hadd álljon itt az, amit a tanácsi emberek is hangsü- lyozlak: a városfejlesztés, az elképzelések megvalósítását nagymértékben elősegíti az ózdiak társadalmi munkája. A tervidőszakban ennek értéke 130—140 millió forint, s pozitív vonás, hogy e munkák egyre inkább a mind nagyobb közösség igényeit kielégítő létesítmények megépítését szolgálják. Példa erre az elmúlt évben a vasvártetői pihenőpark kiépítése, a farkaslyuki úttörőtábor létesítése, a Béke-telepi piactér áthelyezése. A BÁEV szere [te A bejáráson a vb-tagok mellett meghívott vendégként ott voltak a telep építésében részt vevő tervező és építő vállalatok vezetői is. Megtekintették a hatalmas, most még összeszabdalt területet, s azt a három, már elkészült lakást, amely a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak jó munkáját dicséri. Remélhetően a többi helyen is ugyanilyen szép , a tapéta, a szőnyegpadló, s nem vetemedtek meg az ajtók, ablakok. A helyszíni tapasztalatokat Kispap Károllyal, a városi tanács osztályvezetőjével összegeztük. — Mi az, amit jónak vagy kevésbé jónak talált? — Véleményem szerint, ez alkalommal a BAÉV munkája érdemel elsősorban dicséretet. A terveket időben megkapták, így a végrehajtás is gyors, ütemes. A minőségi követelményeknek is igyekeznek minél jobban eleget tenni. Legnagyobb fegyvertényüknek azonban az iskolát tartom. Amikor először vállalták, hogy évvel hamarább átadják a tervezettnél, el sem akartuk hinni nekik. De most meggyőződhettünk róla. a szeptemberi iskolakezdésnek nem lesz akadálya. Jó lenne, ha minden építőipari vállalattal ilyen együttm. xödést valósíthatnánk meg. Sajnos, kevés a zöldterület. Ezen a lakótelepen tizenkét négyzetméternyi park jut egy emberre, ám én még igv is túl egyhangúnak találom a képet. A házgyári elemek mindenhol egyformák — ezen nagyon nehéz segíteni. Mi úgy próbáljuk meg, hogy a teleppel szemben levő területet parkerdővé építjük ki, ahol a gyermekek részére több játszóteret alakítunk ki. Ugyancsak a változatosságot szoleália majd az. hogv a végrehajtó bizottság döntései alapján, a járulékos beruházások éoü- íeteit a lehető legváltozatosabb színekre festetjük. U. .1. EpÉÍŐfÉfiiFISÉ konnista műszaki Bár szabad szombatosai? lennének, mégis úgy döntöttek a Lenin Kohászati Művek nemzetközi építőtáborában részt vevő szovjet és magyar fiatalok, hogy első munkahetük végén, július 22-én kommunista műszakot tartanak. A moszkvai Plehanov Közgazdasági Főiskola, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem 72 hallgatója és a III- as Igazgatóság 15 KISZ- fiatalja a szabadnapi műszakon az épületkarbantartó gyáregység és a faraktár dolgozóinak munkáját segítette. A Moszkvából, Lenin- grádból, Jerevánból és Magyarország különböző városaiból érkezett fiatalok — fiúk. lányok vegyesen — az augusztus 11-ig tartó építőtábor ideje alatt kettős feladatot vállaltak magukra. Egyrészt munkájukkal segítik a diósgyőri gyár tervfeladatainak megvalósítását, másrészt — mint leendő közgazdászok — tapasztalataik alapján javaslatokat dolgoznak ki az áltah’k megismert terület munka- és üzemszervezési folyamatának javítására, ésszerűsítésére. A legjobb dolgozatokat — ez már hagyomány a négy éve ismétlődő nemzetközi építőtáborban — a vállalat vezetése jutalmazza.
