Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
1978, július 2., vasárnop ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Kovásszal keSesztenek, kézzei kikészítenek Kenyér Kurilpiipl Áll a pék a velőgödörben és sütőlapátjával egymás után ralija a nyers kenyereket az olajtüzelésű kemencébe. Amikor befejezi a kenyerek vetését, megigazítja orra nyergén a szemüveget, majd letörli homlokáról az izzad- ságcseo'peket. — Pfű, de meleg van — jegyzi meg ' Krómer Mihály • holott még nincs is igazi nyár. Kánikulában odalent — mutat a vetőgödörbe — közel ötven fok a hőmérséklet. Hét éve üzemel a kurilyá- ni sütőüzem, egy bezárt bánya volt irodaépületében. Deák Sándorné árukiadó tájékoztat: — Két. műszakban dolgozunk. Kenyérből negyven mázsát, fonott kalácsból kétszázat, kifliből kétezret sütünk naponta. Kisvártatva így folytatja: — Ha egy héttel korábban jöttek volna, bizony zárt ajtókat találnak. Javították a kemencét, kicserélték a lámpákat. belső felújításokat végeztek. Nagyon kellett már... Most viszont, ahogyan mondani' szokás: patikatisztaságú a sütőüzem. Az uralkodó szín. a fehér. Fehérek a csempével borított falak, fehér a mennyezet, s fehér a pékek ruhája, sapkája. A levegőben a sült kenyér illata érződik. Az embernek összefut a nyál a szájában, nagyokat nyel, s legszívesebben letörne egy darabka kenyeret. csak úgy. rágcsálni. Dagasztó, velő, kisütő, táblás. A négy munkabeosztás szerint dolgoznak a pékek. A hatalmas, ü'st's'zerű dagasztó edényeket, csészék hete nevezik. Hosszú az út, amíg a 1 sztből kenyér lesz. — Először kovászolunk. öt óra az érés — magyarázza Gál János csoportvezető, akinek a haja ..deres” a rászálló liszttől. — Kovászt egyszerre hetvenöt kilogramm lisztből és fél kiló élesztőből készítünk. Ehhez hozzáteszünk százötven kilogramm lisztet, öt kilogramm sót, öntünk hozzá százhúsz liter vizet, s dagasztunk, más szóval: kikészítünk. Utána kiszakítjuk, gömbölyítjük, s hosszformázzuk a tésztát, majd hatvan percet kelni hagyjuk. Aztán kezdődhet a sütés... Ám. ennek a műveletnek is sora van. ez sem történhet akárhogy: Először 2110— "°n Celsius-fokon, az úgynevezett hieakemencében sütik 15 percig a kenyeret. Utána, a kétkilósakat átrakják a kisebb hőfokú kisütő kemencébe. s itt 45 percig hagyják sülni. ki kell dolgozni... Rendesen át kell sütni a kenyeret... Alapvető a jó liszt... A lisztnek legyen megfelelő a sikértartalma, a víztartalma ne haladja túl a megengedettel. A pékek mestersége nem tartozik a divatszakmák közé. Miért? Nos. erre magyarázatként szolgálhat az Izsó- falván lakó Gál János egyetlen, mai napjának programja: — Hajnal három órakor keltem. Bent dolgozom tizenegyig, aztán hazamegyek. Délután fél háromra ismét bejövök kovászolni, s négy óra is elmúlik, mire befejezem. Se éjszakám, se délelöt- töm, se délutánom.., — A fizetése? — öt—ötezerkétszáz havonta. De napi tíz—tizenkét-1 órás műszakra — emeli fel figyelmeztetően az ujját. — Gondosságot, odafigyelést kívánó munka a miénk — teszi hozzá Krómer. És sokat kell emelgetnünk! Gondoljon bele: egy kenyeret négyszer-ötször is megmozgatunk. — A nyár nemcsak a melegével, tesz próbára bennünket — folytatja az óriás termetű Hullák Imre —, hanem a munkát is tempósabb- ra kell fognunk. Gyorsabban kel a tészta... Az aprócska sütőüzem túlsó végében az egyetlen női pék, Kun L ászióné cukros vízbe mártott kefével kene- geli a sütésre előkészített fonott kalácsokat. — Hogy’ lettem pék? — áll meg kezében a kefe. — Az általános iskolából itt voltunk látogatóban, s megtetszett. .. Sátoraljaújhelyen jártam szakmunkásképzőbe. Mire végére érünk a beszélgetésnek. kisül a kenyér. Huhák három kenyeret húz ki egyszerre sütőlapátjával a kemencéből, s egyenként végi gdörzsöli vizes kefével. Ettől olyan fényes lesz a kenyér felülete, mintha lélakkozták volna, s ropogóssá válik a héja. A raktárban, a guruló polcokon egymás mellé rakva hűlnek a kenyerek. Gépkocsikkal szállítják innen a környező településekre, s 19 boltban árusítják. — Milyen a kurityáni kenyér? — kérdezem búcsúzáskor a pékektől. — A vevőktől halijuk, többet is süthetnénk. Azt mondják, azért jó a kenyerünk, • mert még kovásszal kelesz- tünk, s kézzel dagasztunk. Egyébként mi is a magunk sütötte kenyeret esszük. S hamarosan új búzából — Hogyan készül a jó kenyér? A pékek egymás szavába vágva sorolják: — Nem szabad túlkeleszte- ni a tésztát.., A tésztát jól sütik majd a foszlós bélű, ropogós héjú, fényes-barna színű kenyereket. Kolaj íjászló Fotó: Laczó József Huhálc Imre: — Nyáron a munkát is tcmpósabbra kell fognunk. Tóth Erzsébet Kovács László Nagy Pál Lászlónc Fazekas Imre Lcskó Sándor Harmadik találkozás Hat munkás tanulni kezd Kiss László Elérkeztünk az év végéhez, hat munkásunk, akiknek napjait végigkísértük az egyéves pártiskola ideje alatt, túl van az összes vizsgán. Nem maradt ki egyik sem, olyan eredményeket értek el a tanulásban, hogy most; a tanév végeztével, felemelt. fejjél „ telhetnek vissza üzemükbe,, -munkatársaik közé. Az év mérlege Az oktatási év mérlegét minden bizonnyal elkészíti az iskola tanári kara is, de mi most Kovács Lászlóval (BVK),' Lcskó Sándorral (Sátoraljaújhely, ELZETT), Fazekas Imrével (ÉMV), Tóth Erzsébettel (December 4. Drótművek), Nagy Pál Lászlónéval (LKM) és Kiss Lászlóval (D1GÉP) más szempontok alapján értékeljük az iskolán eltöltött hónapokat. Azt nézzük, nekik, akik a munkapad mellől jöttek ide. mit nyújtott az egyéves pártiskola. — Nagyon sokat tanultunk, s a tanultakat bizonyára jól fogjuk majd hasznosítani a munkánkban. — Ez valamennyiük egybehangzó véleménye. Lehet, hogy az így leírva frázisnak, közhelynek hangzik, hiszen mi mást is mondhatnának? Módunk van azonban visszalapozni az első beszélgetésre, . a múlt év szeptemberire. Mit is mondtak ezek az emberek a tanulásról azokban az izgalmas. feszültséggel teli napokban? Leskó Sándor marós: „Az utóbbi években egyre jobban érzem, hogy szükségem van a tanulásra, s úgy kell megszereznem a politikai ismereteket, hogy ait szinro- valasan át is tudjam adni ..." Ebben sokat segített az iskola. Tóth Erzsébet úgy érezte, túl fiatal ehhez az iskolához, s akkor szorongva jegyezte meg: „Most már minden rajtam múlik, s én bizonyítani akarok.” Ez a bizonyítás sikerült, szép tanulmányi eredményeket ér( el. Kiss László vasesztergályos akkur így nyilatkozott: „Most van először módom rá, hogy alaposabb politikai ismereteket szerezzek, s erre, mint pártvezetöségi tagnak, igen nagy szükségem van.” Kiss Lászlóban sikerült tartósan felébreszteni a tanulási kedvet. Bár igaz, alig várja, hogy visszakerüljön gépéhez, de elhatározta, hogy a következő adódó ate kálómmal szakmailag is tovább képezi majd magát. Nem 6 az egyetlen a kis társaságban, akinek ilyen tervei vannak, Kovács László is a szakmai továbbtanulás kérdésével foglalkozik. Nagy Pál Lászlóné annak idején magabiztosan jelentette ki: „a pártépités lesz a kedvenc tantárgyam... c filozófiától nagyon félek..." — Valóban így alakult a heij'zet az év során? A fiatalasszony zavartan elmosolyodik, mert senkit sem akar sérteni. — Éppen fordítva. A filozófia lett a kedvenc tantárgyam, s ebben igen nagy része van filozófia tanárnőnknek, dr. Szila L ajosnénak, aki az egész osztállyal megszerettette ezt az igen bonyolult és nehéz tárgyat. Most már a tanárok is szóba kerülnek. A C osztály két „volt” tanulója nem győzi dicsérni osztályfőnökét, Krajnyák Lászlót, aki egész éven át együtt élt. dolgozott az osztályával. Mert nem lehet közömbös az sem — éppen mert felnőtt emberekről van szó —, hogy a hallgatók milyen emlékeket visznek magukkal tanáraikról. Ezek az emlékek, bár változóak, de többségükben jók. Vissza az üzembe Annak idején elmondtuk, igen tiszteletre méltó, hogv valaki a munkapad mellől vállalkozzon rá, hogv egy teljes évre iskolapadba' üljön. s olyasmit tanuljon, ami nem hat ki a fizetésére, nem lesz általa más, magasabb munkaköre. A hat, egyéves pártiskolát végzett munkás valóban visz- szatér az üzembe, s folytatja a munkáját ott. ahol tíz hónappal ezelőtt abbahagyta. Egyedül Leskó Sándort várin magosabb beosztás, művezető lesz. Ö az akinek közben átcsoportosult a brigádja, amelynek vezetője volt. Bizonyos változást hoz az életében az eltelt év Tóth Erzsébetnek is. Ősszel vezetőképző iskolára küldik — munka melleit —, amelynek előfeltétele volt az egyéves pártiskola. Jó dolog, hogy már érzékelhető némi fejlődés a női káderek képzésénél is. Szép volt, jó volt ez a tíz hónap, de a munkába állás napját mind a hat dolgozó alig várja. — Azt mondták egyesek, mi az a pártiskola? Üdülés — mondja Nagy Pál Lászlóné. — Hát mi aztán tudjuk, hogy bizony sokszor keményebb munka, nagyobb igénybevétel volt ez, mint a mindennapi üzemi elfoglaltság. Valamennyien egyetértenek abban, hogy nem volt egyetlen hét sem, , amelyik könnyebb lett volna, amolyan üdülésszerű. Azok az emberek térnek vissza a munkahelyükre, akik eljöttek, de már mégsem lesznek ugyanazok, akik voltak. A változás nem a külsőségben, hanem a tudatban keresendő. Csak egy példát említsünk erre: Fazekas- Imre eddig soha sem vásárolt politikai könyvet, s most már több klasszikus mű sorakozik könyvespolcán. — Rátaláltam a klasszikusokra, megtaláltam bennük azokat az igazságokat, amelyek mai viszonyainkra is alkalmazhatóak. Ezután rendszeresen forgatni fogom ezeket a könyveket — megszoktam az iskolán. Az egyéves pártiskolán folytatott oktató-nevelő munkának ez a nyilatkozat igen nagy elismerést nyújt. Ez az — többek között —, amit az ottani képzéstől várunk, s úgy tűnik, nem eredménytelenül. Tanácsok az új évfolyamnak A mi itat munkásunk tájékozatlanul, tanácstalanul, tele szorongással, feszültséggel kezdte az . oktatási évet. Most megkérdeztük" tőlük, ki mit tanácsolna azoknak a fizikai dolgozóknak akik az új évfolyamon látnak majd munkához? — Elsősorban azt — válaszolt Tóth Erzsébet —, hogy folyamatosan tanuljanak, -Az csak úgy tűnik, hogy itt bőven van idő a felkészülésre. Valóban van, de csak az adott témához. Vizsga előtt már nem lehet visszamenőleg mindent megtanulni. Sokan hitték ezt, s bizony azok komoly időzavarba sérülték a végén. És aztán záporoznak a jó tanácsok; — Csak olyan jöjjön, akit valóban érdekelnek ezek a dolgok, mert ez az év igazán nem üdülés. Számítson a komoly munkára... — Igyekezzen beilleszkedni az osztálykollektivába, akkor könnyebb lesz a dolga, A jó osztályközösség sokat segít. — Használják ki a jó előadások által nyújtott segítséget, az megkönnyíti a felkészülést. Érdekes, hogy arra a kérdésre, mi marad a legkellemesebb emlék, élmény az eltelt egy évből, nehezen keresték a válaszokat. Ennek az az oka, hogy még túl közel van ahhoz, hogy emlék legyen. Az emlékek később válnak ki. és körvonalazódnak. amikor visszaállnak a munka megszokott ritmusába. Most tellát mi is elbúcsúzunk ha( munkásunktól, kívánjuk nekik, hogy a tehető legjobban hasznosítsák majd mindazt, amit ezen az egyéves iskolán tanultak. Őrizzék meg a politika iránti érzékenységüket. s ne felejtsék. hogy ez az iskola alapja volt annak, hogy a továbbiakban már önálló tanulással is hozzáférhetnek az újabb ismeretekhez. Jó egészséget és ,ió munkál! Ailamovies Ilim*
