Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-20 / 169. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. július 20., csütörtök Nézőtéri meditáció A CIÁ belső dolgaiból SZARVACSKA—MANÓCSKA címmel szovjet film látható a bemutatómozikban. Már a címe sejteti, hogy Borisz Bunye- jov filmje clsősor'oan a vakációzó gyerekekhez szól; egy falun nyaraié városi kislány élményei tükrében nyújt érdekes szórakozást. Képünkön a film egyik kockája. A miskolci premiermozikban még a ma kezdődő filmhéten is az ABBA című svéd—ausztrál film az egyik főszereplő. De két áj művel is találkozhat az érdeklődő néző. Az egyiket — meglehetősen szokatlan módon — a Fáklya moziban vetítik először. A címe Erjedő bor, csehszlovák filmvígjáték, a rendezője Vaclav Vorlicek. Akik kedden este véletlenül szlovák állomásra kapcsolták televíziójukat, már láthatták is a meglehetősen elnyúló, érdemén felül hosszúra eresztett filmet. 1963 nyarán játszódik, amikor Csehszlovákiában néhány reakciós gondolkodású elem úgy érezte, hogy ismét az ő idejük következik. így gondolkozott néhány szőlősgazda is, akik már borkereskedelmi' vállalkozást is alapítottak, külföldi cégekkel keresik a kapcsolatot, de hamar i ki kell ábrándulniok terveikből. A vígjátéki keret, meg a tartalom is jelent némi ütközést, de százharminc percnyi szórakozást aligha tud bárkinek is nyújtani az Erjedő bor. * A hét kiemelkedő érdekes- ségű és értékű filmje Sidney Pollack.— A lovakat lelövik, ugye?, az Ilyenek voltunk rendezője — alkotása, A keselyű három napja. A történet sokaknak ismerős James Grady nálunk is megjelent, A Kondor három napja című regényéből. A Keselyű egy Turner nevű férfi fedőneve a CIA, az amerikai kémszervezet hálózatában. A Keselyű jelentéktelen figura ebben a rettentő gépezetben. Mintha valami jámbor filosz tévedt volna egy idegen világba. Nem hírszerzőként dolgozik, hanem egy olyan könyvtárnak álcázott hivatalban, ahol a világon megjelenő összes kiadványokat számontartják, elemzik, adatokat és módszereket próbálnak azokból meríteni. .Ez a jelentéktelen hivatalnok csak olvas és jelentéseket készít, s csak akkor figyelnek fel rá, amikor egyik jelentéséből kiolvasható a gyanúja, amely szerint kell lenni a CIA-n kívül, vagy éppen a szervezeten belül egy másik hálózatnak is. A gépezet itt lendül mozgásba. Attila hun király temetésén is kivégezték a rabszolgákat, akik tudtak a király nyughelyéről, s azóta ezt a módszert igen sok zsarnok alkalmazta. A CIA is azt a gyakorlatot folytatja, hogy elteszi az útból azokat, akik olyasmit tudnak, amit nem kellene tudniok. Különösen, ha égy-egy ilyen ismeretforgács, vagy gyanú nagyobb üzleti érdekeket is veszélyeztethet. így történik most is. Ismeretlen főnökségtől érkezett utasításra egy terrorista csoport az egész könyvtár személyzetét meggyilkolja, kivéve a Keselyűt, aki éppen házon kívül tartózkodott. Három napig követjük nyomon menekülését, egyben az ismeretlen szervezet elleni nyomozását. Mert most már korábbi gyanúja igazolást nyert. Életveszélyes helyzetekbe kerül, meg egy ajándékba kapott szép szerelem is osztályrészéül jut, sok halott adódik, amíg teljesen világosan áll előttünk, mit is akart az a valóban működő másik szervezet. Amikor elbúcsúzunk Keselyűtől, még él, de mi sem mernénk fogadást kötni hosszú életére. ,Az Üdvhadsereg zenéje kíséri a film utolsó kockáit, mintegy jelelve, hogy igen halvány a remény a Keselyű igazságának nyilvánosságra hozatalára, a botrányok és rette- netek lelepleződésére. Sidney Pollack roppant feszült drámát teremtett. Az elriasztó borzalmakat lehetőleg kerüli, mégis a rettegés légkörét érezzük a film minden kockájáról. A háborúban tiszták voltak a frontvonalak, mondja az egyik nagy főnök, de itt nem tudni, ki mögött ki áll, ki kinek az embere. A CIA rettegésben tartja- a békés embereket, de a szervezeten belül is rettegés az élet, a kémek kémek elleni harca kegyetlen világ velejárója. A főszerepben Robert Redford remekel. Izgalmas, elgondolkoztató, emlékezetes moziélmény. (benedek) Új tantervűk, új követelmények M -iaz, ami az oktatás továbbfejlesztése érdekében történt, közismert. A szeptemberben az általános iskolában életbe lépő (felmenő rendszerben megvalósítandó) új tantervek megszületésének lépcsőfokait éppúgy a nyilvánosság, (elsősorban a szakmai nyilvánosságra gondolunk itt) előtt jártuk be, mint ahogyan az oktatáspolitikai változtatásokat sürgető párt- határozat megvitatására is a lehető legszélesebb társadalmi körben került sor. A tények ismertek: az első lépésben csökkentett tantervek után, most már, a szeptember 4-i tanévnyitó ünnepségeket követően az első osztályosok és az ötödikesek az új tantervi követelmények alapján tanulnak majd. A FELKÉSZÍTÉS HOSSZÚ FOLYAMAT A tanév utolsó napjaiban kerültek ki az iskolákba az új tankönyvek tanári példányai, amiről sokan azt mond-, ták, kicsit későn. Hiszen az ismerkedésre, a tankönyv alapos áttanulmányozására, a tanításra való felkészülésre vagy a vakációban vagy pedig csak későn, közvetlenül a tanév megkezdése előtt van lehetőség. De persze, mint sok minden más, ez a vélemény is sarkított egy kissé. Hiszen a felkészülés hosszú folyamat, amely tulajdonképpen már a készülő tantervek vitára bocsátásával, sőt még korábban is megkezdődött. Ha úgy tetszik, akkor ázt is mondhatjuk: az elmúlt két esztendőben tulajdonképpen már az új tantervekre való felkészítés jegyében álltak össze a továbbképzési programok, amit korábbra is datálhatunk, hiszen az új matematikai tantervek bevezetése már megtörtént. A most befejezett tanévben már valamennyi első osztályban az új matematika-tanterv alapján dolgoztak a pedagógusok és a gyerekek. Ezzel tulajdonképpen csökkennek azok a terhek is, amelyek a változás természetes velejárói, noha ezzel korántsem akarjuk kisebbíteni az első osztályos pedagógusokra háruló terheket. Mégis, azt hisszük, hasonlóan az országos helyzethez, Borsodban is megtörténtek azok a lépések, amelyek elősegíthetik, hogy a szeptemberi indulást követően a lehető legkisebb zökkenőkkel valósíthassuk meg az új tantervek célkitűzéseit. A GYAKORLAT \ IGAZOLJA AZ ELKÉPZELÉSEKET Közismert, hogy az új tantervek szellemében az első osztálytól kezdve^ új tantárgyak lépnek be, s a hagyományos tantárgyak is új koncepcióban valósulnak meg. Azt hisszük, ^őt, meggyőződésünk, hogy ez az új tantervi koncepció teljesebbé teszi az általános iskolával szemben támasztott követelményeket, s szinte önmagában sugallja a tantárgyak komplexitásának szükségességét, amit más szóval úgy is fogalmazhatunk: olyan alapozó műveltségi igénnyel lép fel a tanulókkal szemben, amelyben nincsenek fő- és melléktantárgyak. Az új tantervek elvi alapozása megtörtént, a tankönyvekkel való gyakorlati ismerkedés azonban most kezdődik el. Bizonyára lesznek — mint voltak is — pro és kontra vélemények a tankönyvekről. Azt azonban, hogy az új tankönyvek — rendkívül tetszetős, szép tankönyvekről van szó — igazából milyenek, majd a. mindennapi gyakorlat dönti el. Az azonban már a tankönyvek átlapozása után is valóságosnak tűnik, hogy a modern pedagógiai, módszertani követelmények szellemében készültek, s jobban igazodna!: a tanulók életkorból adódó érdeklődéséhez, megszerzett ismereteihez. FOGÉKONYAN AZ ÚJRA Az új tanév persze egy sor más változást is magával hoz. Szeptembertől például általánossá válik az általános iskolában a 11 napos munkarend (a kéthetenkénti szabad szombat), s az alsó tagozatban lehetőség nyílik a nagy felmenő rendszer bevezetésére is. (Arról van szó, hogy a negyedik osztályig vezeti fel tanulóit a tanárnő.) Az 1978—79-es tanév így ösz- szességében jelentős állomás lehet — s lesz is! — oktatásügyünk továbbfejlődése szempontjából. Mindaz most válik majd gyakorlattá, amit az 1972-es oktatáspolitikai párthatározatot követően, szi~le e területen soha korábban nem tapasztalt demokratizmussal elhatároztunk, azért, hogy a ma iskolája ne csak a mára, hanem már a holnapra is készíthesse fel az ifjúságot. Az elmúlt években e változtatás mellé felsorakozott pedagógus társadalmunk. Ez a garanciája is annak, hogy a gyakorlati megvalósításból is teljes egészében kiveszik részüket. Az új tanév nem lesz könnyű, már csak azért sem, mert az elmúlt két év felkészülése jelentős terheket rótt a pedagógusokra. De éppen a felkészülés teszi lehetővé, hogy a szülők támogatását, segítőkészségét is megnyerve, zökkenőmentesen vezethessük be az új tanterveket. Most a pedagógusok is nyári szabadságukat töltik. S nyilvánvalóan ismerkednek is az új tankönyvekkel. Az augusztus végi tanévnyitó tanári értekezleteken viszont már a megvalósítás konkrét mikéntjéről lesz szó. Felelősségteljes munkájukat továbbra is megkülönböztetett társadalmi érdeklődés kíséri. Csutorás Annamária Látja, nem látja... Valaki egyszer úgy vélte: jó lenne egy sematikus várostérkép Miskolc határába, 'oda, ahol Sátoraljaújhely és Hidasnémeti felől beérkeznek a megyeszékhelyre a gépkocsik. Meg is csinálták. Szép, színes nagy tábla lehetett még akkor. Nagynak akkor is nagy volt, amikor néhány éve még magam is láttam. Csak akkorra már a színeket keverte össze a rozsda. Valaki észrevette a változást. Intézkedett. A táblát-tárképet leszerelték és elvitték. Egykét évvel ezelőtt. Azóta sem látjuk. Bizonyára mindaddig, míg valakinek fel nem tűnik, hogy nincs ott. Vagy valakinek az, hogy jó lenne oda... Ha rákényszerül az ember, álldogál és nézelődik a miskolci Tiszai pályaudvar pénztár-terében. És egyszer csak szemébe szalad egy bekeretezett „hívogató”. Múzeumba hív szeretettel. Budapestre, a Múzeum körútra. Még a villamosok, autóbuszok számát, is ott látjuk. Meg egy kicsi kicsinyített közlekedési térképet. Az ember szíve ilyenkor melegséggel telik el, legszívesebben elmennék most a múzeumba. Jólesik a figyelmességük. Csakhogy ahhoz előbb vonatra kellene szállnom, s ott van a kétszáz kilométer is. Maradok itt, Miskolcon, a pályaudvaron. Mehetnék itt is múzeumba, valamilyen kiállítást megnézni. De nem hívnak ... Legalábbis nem látom .. . Na, látom, mondom magamnak, ba nem veszem észre annak idején azt a táblát a város határában, most nein is hiányolnám. Ha nem láttam volna a pályaudvaron a pesti múzeumba invitáló plakátot, eszembe se jutott volna, hogy miskolcit keressek. Igaz, ami igaz. Igen elkényeztetett lettem. Már nem is annak örülök, ami van meg ami nincs — azon morfondírozok inkább, ami nincs, meg ami van. Már annyit gondolkodtam ezen, mielőtt még leültem írni, hogy már nem is látom világosan az egészet. Mert a legelején még azt akartam mondani: ha valamit valaki úgv ítél meg — illetékességből —, hogy az kell: akkor csinálják azt meg és figyeljenek rá utána is. (Térkép és tábla.) Ha a budapestieknek van gondjuk rá, érdemesnek tartják, hogy egy kulturális intézménybe csalogató plakátot Miskolcra is eljuttassanak, bizonyosan ott lenne a helye a helyi figyelmességnek is. (Pályaudvar.) Csak, ahogy jobban szemügyre vettem ezeket a gondolatokat, már el is bizony1 a- lanodtam. Kell-e az a várostérkép oda, Miskolc határába? Kell-e helyi kulturális intézményt még a helyi pályaudvaron is propagálni? Hát ezért vagyok mosfgond- ban. Nem látom világosan a helyzetet. És ez mind attól van: amit látok ... (t. n. j.) V annak dolgok, amelyeknek használ, ha réndkívü- li, ünnepi eseményből mindennapivá lesznek. Nem jelent ez feltétlenül elszürkülést, sőt ellenkezőleg: attól lesz színesebbé, érdekesebbé. Másfél—két évtizeddel ezelőtt még ritka eseményszámba, ment, ha munkások képzőművészeti kiállításra látogattak el. Manapság számos szocialista brigád naplójában lehet olvasni effajta beírásokat. Kollektíván néznek meg egy-egy kiállítást, megbeszélik az ott látottakat, tanulnak belőle. Az pedig már nem szerepel egyetlen brigádnaplóban sem, hogy — az ilyen látogatásokból a művészek is tanulnak. Jobban megismerik a mai közönség igényeit, érdeklődési körét, s még új gondolatokat, témákat is kapnak a munkásközönségtől. Azoktól a munkásoktól, akik valóban saját akaratukból, szépérzékük sugallatára mennek el egy-egjv művész tárlatára vagy egy egész korszakot, stílusirányzatot bemutató kiállításra. Megvan tehát a kapcsolat a munkások és a képzőművészek között. Mégis új, s talán ezt a kapcsolatot is szorosabbra fogja az a kezdeményezés, amelyet a Szabadfoglalkozású Képző- és Iparművészek Pártszervezete indított. A soraikba tömörült művészek — amellett, hogy kiállításaikon mindig külön szeretettel várják a munkásközönséget — „házhoz szállítják” a művészetet. Elviszik műveiket az üzemekbe, gyárakba, intézményekbe. Budapesti nagyüzemekben kezdték akciójukat, s 1978-as tervükben még nagyrészt ismét budapesti és Pest környéki kiállítások szerepelnek. Festők, szobrászok, iparművészek, grafikusok váltják egymást az üzemek művelődési házaiban —, de néhol talán csak az ebédlő vagy a tanácsterem egy részében rendezik meg kiállításukat. Nem tartanak igényt reprezentatív külsőségekre. A fontos az, hogy minél közvetlenebbül találkozhassanak a művészek közönségükkel, a munkásokkal. Már jártak az Egyesült Izzóban, a Volán Trösztnél, a Budafoki Papíripari Vállalatnál, a Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalatnál és még egy sor helyen és hallottunk szolnoki, szegedi, miskolci kezdeményezésről is. Gyűjtik a tapasztalatokat a művészek. Nem mindenütt egyforma a fogadtatás —. hiszen ki állíthatná, hogy hazánkban mindenütt egyenletesen magas a kulturális színvonal. Vannak helyek, ahol már hetekkel előre készülődnek a gyári, helyi mozgalmi szervek és számos aktivistájuk, s akadnak még olyanok is, ahol a művészek fogadtatása még nem haladja meg a kötelező udvariasság szintjét. De az utóbbi csoportba tartozó helyeken is akad legalább néhány ember, aki a látottaktól kap kedvet arra, hogy tárlatok, kiállítások gyakori látogatója legyen. Egész éves programmal mentek a művészek az egyik budapesti szakmunkásképző intézetbe: a Kaesz Gyula Faipari Szakmunkásképzőbe. A februári képzőművészeti tárlatot májusban a belsőépítészek kiállítása követte, őszre pedig olyan művészek, mint. a Makrisz- házaspár és Kádár György Kossuth-díjas festő- és grafikusművész kiállítását tervezik. Éves terv szerint rendezik a kiállításokat az Egyesült Izzóban is, ahol novemberben kollektív tárlatot rendeznek mindazok műveiből, akiknek alkotásai már sikert arattak a nagyüzem dolgozói körében. J ó és hasznos tehát a szabadfoglalkozású művészek pártszervezetének kezdeményezése. Nem kell már zárt kapukat döngetniük, hiszen a képzőművészeti műveltség — csakúgy, mint a műveltség számos más ága — egyre nagyobb teret kap a munkások köreiben. Üj benne az, hogy most ők mennek el a közönséghez, s így még személyesebb, még közvetlenebb lehet — és bizonyára lesz is — a kapcsolat művészek és munkások között. Pataki kö A város vezetőinek, az üzemek, vállalatok, intézmények képviselőinek jelenlétében mutatta be dr. Mogyorósi Rajmund, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat főosztályvezetője Sárospatakon a mintegy hatszázezer forintos költséggel korszerűsített és kibővített könyvesboltot. Elmondotta, hogy a vállalat borsodi könyvesboltjai az elmúlt öt év alatt évi forgai- mukat megkétszerezték* a sárospataki Rákóczi Könyvesbolt pedig megháromszorozta: az 1972. évi 900 ezerrel szemben ugyanis tavaly 2,7 njillió forint értékű könyvei adott el. Ezután Tóth József városi tanácselnök mondott köszönetét a vállalat vezetőinek a szép könyvesboltért, amely nagyban hozzájárul Sárospatak városias arculatához, s az újjáépítése és megnyitása méltá.j illik bele a városi '•angját tíz éve visszanyeri település jubileumi esemény- sorozatába. Elismeréssel szólt a könyvesbolt dolgozóiról, akik könyvárusi munkájukkal értékes közművelődési feladatot is végeznek. A pataki könyvnapot színes sátrakban könyvárusítással kötötték egybe, s ebből az alkalomból Tamási Eszter, a Magyar Televízió népszerű bemondónője legszebb könyveit, Baranyi Ferenc költő pedig verseskötetét dedikálta. Ezenkívül Tamási Eszter a Ruházati Szövetkezet lányaival, asszonyaival tévés közönségszolgálat során találkozott, Baranyi Ferenc az ÉMÁSZ dolgozóival rendezett író—olvasó találkozón vett részt. Az emlékezetes könyvnap befejezéséül este 6 órai kezdettel a Rákóczi-vár lovagtermében „Éljünk a mi időnkben” címmel zenes irodalmi műsorban gyönyörködhetett az érdeklődő közönség. A műsort Baranyi Ferenc szerkesztette és vezette, s a közreműködő előadóművé- szek: Hűvösvölgyi Ildikó, 'tzücs Ildikó Bodo' Tibor, Kovács P. József. Szersén Gyula, továbbá a Bojtorján együttes voltak. Képzőművészek és munkások
