Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-18 / 167. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 i9/8. július 18., kedo A képernyő előtt Illetlenek De ki vagyunk éhezve tartalmasán szórakoztató tévéfil­mekre, vígjátékokra! Meg-megújuló reménnyel ülünk a kép­ernyők elé mindig, ha a műsor ilyesmit ígérget. Vasárnap este is nagy várakozással ültünk le, várva az Illetlenek cí­mű tévéí'ilmet. Mocsár Gábor regényéből készült, az író sza­tirikus vénája ismert. A zene Tamássy Zdenkótól való, ez sem rossz forrás. A forgatókönyvet írta és a filmet rendezte Mamcserov Frigyes, akit elsősorban mozifilmek alkotójaként tartunk számon, s pozitív jellemzője a mai témák iránti ér­deklődése. Az Illetlenek igencsak'mai, legalábbis abban a megköze­lítésben, hogy a játékból kitünően napjainkban és nálunk játszódik. De ugyanazzal az erővel bármikor és bárhol meg­történhetett volna. Mert egy jól idomított kutya, meg egy kézigránát megijeszthet négy embert bárhol, meg négy fel­nőtt ember meztelen menekülése mindenhol és mindenkor fonák és derűt kiváltó szituációkat teremthet. Nálunk is, most is. Hogyan is játszódik ez le nálunk, miként láttatta ezt ez a túlontúl hosszúra, legalábbis a szükségesnél jóval hosszabbra nyújtott, epizódokkal feltupírozott film? Alapvető tanulság, hogy aki kiszállásra megy, ne vigyen magával kutyát. Még egy ilyen .rokonszenvesen okos állatot sem, mint ez a Néró névre hallgató eb, mert nemcsak az el­dobott faágat, hanem a kézigránátot is visszahozza, másrészt meg az elmeorvos összetévesztheti a hajdani római császár­ral. Az sem utolsó tanulság, hogy dolgunk végeztével igye­kezzünk haza a kiszállásról, a 15.50 forintos napidíjért nem érdemes vállalni a kockázatos kószálást. Az alapötlettől a várható robbanó poénig eltelt hetven perc igen sok epizód­ra ad alkalmat. Kezdetben arra, hogy egy vidéki lapszer­kesztőségben hogyan küldik egymás nyakára a bolond fel­találókat. Megmutatja, milyen bután tud kérdezni az újság­író, ha az élet sűrűjébe kerül, s egy kombájnossal beszélget. Aztán, ha négy pucér férfi körbeszalad több megyényi terü­letet, autón, vonaton, gyalog, sőt permetező helikopteren, hát igazán nem csoda, ha mindenféle dolgok adódnak közben, amiket felsorolni is nehéz. Megismerjük a csak frazeológia szerint beszélő hatósági közegeket, azt is, hogy „a mi tűz­oltó parancsnokaink nem kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy egy szenesvagonban meztelenül parádézzanak”. Látunk olyan tanyai házőrző kutyát, amelyik engedi az idegeneket mász­kálni, ruhát lopni, csak elmenni nem hagyja őket. Találko­zunk őrült elmeorvossal, egymással szinte haragban álló nyo­mozó szervekkel, viccbe illő. katonai epizóddal, külföldi ven­dégek fogadásával, amatőr színházi előadással, sok egyébbel. Időnként hajdani filmburleszlcek motívumai bukkannak fel, máskor kevéssé friss fordulatok fogják vissza a játék sod­rát, végül villanó képsorokban minden elismétlődik, hogy a nehezebben értő nyomozók, meg nézők is érthessék, mi is történt. Tagadhatatlan, hogy volt égy jó alapötlet, volt egy régi slussz-poén, közte igen sok epizódon jel-f elkacagtunk, mert a szituáció nevetésre sarkallt, de visszatekintve az egész já­tékra (én már másodszor láttam) nagyon nehéz volna meg­határozni, milyen társadalmi jelenséget akart kinevettetni. Mert Mocsár Gábortól ilyesmit várunk. A Mamcserov ren­dezte film kevesebbre vállalkozott: beérte átmeneti nevetés­hullámok indukálásával, láthatóan nem volt szíve az egy­másra halmozódó ötletforgácsok közül egyet sem elhagyni, egyet-kettőt kiemelni és elemzőbben körüljárni, inkább min­dent érintett, mindennel megcsiklandozta nevetöizmainkat. Nevettünk, nem tagadhatjuk, de a jó. tartalmas tévé-íilm- vígjátékkal az Illetlenek adósunk maradt. Benedek Miklós A népművészeti remekei­ről az ország határain tpl is * mert tájegységek, így töb­bek között' Matyóföld, Bu- zsák, Sárköz, Kalocsa hímző- ass: onyai, a népművészet mesterei, háziipari szövetke­zetek és hímzőszakkörök tag­jai több mint ezer hímzést küldtek be a hétfőn lezárult országos Kis Jankó Bori em­lékpályázatra. A híres mező­kövesdi hímzőasszony emlé­kére az idén 13. alkalommal meghirdétett pályázatra ér­kezett a zsűri által a leg­jobbnak minősített pálya­munkákat a Mezőkövesdi Művelődési Központban au­gusztus 11-én nyíló tárlaton állítják ki. Ekkor adják át a három Kis Jankó Bori-em­lékérmet és a kategória dí­jakat is. Két miskolci kórussiker Vésel éri a irt la nzellözi láitalii Debrecenben szombaton ért véget az immáron nyolcadik alkalommal megrendezett Eartók Béla nemzetközi kó- rusfesztivál, amelyen Mis­kolc városa három énekkar­ral is képviseltette magát. Három kórus részvétele egy ilyen igen rangos nemzetkö­zi fesztiválon már önmagá­ban is jelentős siker és elis­merés, a miskolci éneklő gyerekek azonban — ha sza­bad így fogalmazni — még ezt is megduplázták. A Fa­zekas utcai 6. számú Álta­lános Iskola zenei énekkara — hasonlóan a két évvel ez­előtti szereplésükhöz — idén is kategóriagyőztesként tért haza. A XX. századi ver­senyművek bemutatásának gyermekkórus kategóriájá­ban (a részt vevő bolgár is­kolai kórussal megosztva) első díjat kapott. A zsűri — Petrovics Emil elnökletével — a maximális 100 ponttal jutalfharia az énekkar pro­dukcióját, s a pontszám ön­magában is jelzi értékelésü­ket. Ugyanebben a kategó­riában végzett a harmadik helyen — 91 ponttal — az E""9ssy Béni Állami Zeneis- kv énekkara, melyet dr. Farbaky Gézáné vezényelt. Szépen helytállt a fesztivá­lon a harmadik miskolci kó­rus is. a 6. számú Általá­nos Iskola 'általános tanter­vű osztályainak 1 kórusa, amely a folklór kategóriában ugyan nem jutott be a dön­tőbe, de szép éneklésükért, kórusmunkájukért karnagyi díjjal jutalmazták a kórus vezetőjét, Halmai Istvánnál. Érthetően nagy az öröm mindkét iskola és kórus há­za táján, hiszen rengeteg próba, készülődés, közös munka előzte meg a debre­ceni nemzetközi versenyt. A Fazekas utcai zenei kórusra egyébként még egy nagy fel­adat hárult: ők mutatták be az elmúlt hét csütörtökén, egy hangversenyen, Kocsárdi Miklós Debrecen városa fel­A Hilton-szálló szabadtéri színpadán július 15-én mulatták be Bittersdorf: „Hűséges pa­rasztlány” című vígoperáját. Rendező: Huszár Klára. TURNUSVÁLTÁSKOR A negyedszázados tokaji művészíelepen Huszonötödször gyűltek össze TüKajüan a Népműve­lési Intézet meghívására a szuKkurvezető művésztaná­rok, • egyéb körvezetők, hogy a íiyarj művésztelepen talál­kozzanak régi pályatársaik­kal, uj barátodat szerezzenek, felirísá üljenek, alkossanak, tapasztalatokat szerezzenek, akkumulálódjanak. A turnus pénteken véget ért, a körve­zetők Hazautaztak, s a szak­köri tagok foglalták el he­lyüket nasonló céllal. A tur­nusváltáskor érdemes a ju­biláló művésztelep niai éle­téről egy-két gondolatot fel­jegyezni. A negyedszáza­dos jubileumot tulajdon­képpen semmi külsőséggel sem ünnepelték. Sokkal in­kább tartalmában kívánt ez a táborozás ünnepi lenni, il­letve olyan előrelépést tenni, amely emlékezetessé teszi mind a résztvevők számára, mind azoknak, akik szerte az országban közvetve látják majd hasznát a mostani to­kaji táborozás tanulságainak. Négy kiállítás Ami a látnivalókat illeti, négy kiállítást említhetünk a jubileumhoz kapcsolódva. Az első, amely már napjaink­ban látható, sőt a közeli na­pokban be is zár, a szak­körvezető tanárok kiállítása, s azon negyvenkét olyan körvezető negyvennyolc munkája látható, akik rend­szeresen jártak ide, akiknek tevékenysége szorosan kap­csolódik a tokaji művészte­lephez. További két kiállítás július 23-án nyílik, s azok közül az egyiken a tatai X. országos amatőr képzőművé­szeti kiállítás anyagából kérésére írt művét. Nagy si­kerrel! S arpint azt Reményi János, a kórus vezetője el­mondta — s az iskola veze­tői is megerősítették — a nemzetközi fesztiválon részt vevő zeneszerzők úgy nyilat­koztak, hogy szívesen írná­nak ők is műveket a mis­kolci énekkarnak. Ez ugyan­csak nagy szakmai siker! — Szombatra maradtak a gyermekkórusok — mondta Reményi János. — Ez eléggé megterhelő- volt, hiszen a döntőbe jutottaknak kétszer, s a győzteseknek háromszor kellett egy napon színpadra lépniük. A szombati két ver­senyen — az elődöntőben és a döntőben — úgy figyeltek és úgy helytálltak a gyere­kek, hogy én csak dicsérni tudom őket. ,S remélem, olyan élményhez jutottak, amit sokáig nem fognak el­felejteni ... Az élményről beszélt dr. Farbaky Gézáné. a harma­dik díjas kórus vezetője is. mutatnak be egy válogatást, a másik pedig a Borsod megyei középiskolai tábor résztvevőinek munkáiból adódik. Ezt egyidőben nyit­ják az előbbi kiállítással. Végül a negyedik kiállítás már a táborok bezárása után, augusztus közepén nyílik meg, Természet, látás, alko­tás címmel, s ez Lantos Fe­renc festőművész anyagait mutatja be, meghatározott metodikai célzattal, és úgy tartják nyitva, hogy szep­temberben, az iskolai év megnyitása után a tokaji ta­nulók is még megtekinthes­sék. A tokaji művésztelep jel­legzetes vonását, mint koráb­bi vezetője Bánszky Pál mondotta, alapvetően köz- művelődési profilja, alkotói és emberi együttműködése, valamint módszertani prog­ramja határozza meg. Túl­menően Tokaj és környéke természetes vonzásán, valami sajátos légköre is van ennek a nyári művésztelepnek: innen indulnak ■ ki a látha­tatlan szálak, amelyek a körvezető művészeket és a szakköri tagokat összekötve., szinte az egész országot be­hálózzák anélkül, hogy a telep önálló iskolát terem­tett volna, és bizonyos or­szágos képzőművészeti köz­figyelem centrumává teszik időről időre ezt a települést. Sokrétűbb leit a munka A tokaji művésztelep éle­tében csakúgy, mint az egész amatőr képzőművészeti moz­galomban az utóbbi évek­ben jelentős változások mentek végbe. Sokrétűbb, gazdagabb lett az amatőr Az Egressy Béni Zeneiskola énekkara ugyancsak először jutott el a debreceni feszti­válra, s azonnal az élme­zőnyben végzett. Az énekkar emlékkönyvébe ezúttal is csupa-csupa dicséret került bele. A kórusvezetők és a gye­rekek most már a vakáció­nak örülhetnek, hiszen mos­tanáig szinte mindennap próbáltak. A Fazekas utcai zenei kórusra szeptemberben —októberben újabb szép fel­adat, vár: a Magyar Rádió velük készíti el Kocsárdi Miklós műveinek felvételeit. Debrecen, s a VIII. Bartók Béla nemzetközi kórusfesz- tivái szép miskolci sikereket hozoit. S reméljük, ezek a sikerek kihatnak majd a mis­kolci, sőt a borsodi kórusok további munkájára, eredmé­nyeire is. S talán lesz lehe­tőség, hogy Miskolcon is meghallgathassuk őket. (cs. a.) munka, nem a hivatásosok utánzása volt a feladat. A hobbi-szerű tevékenység mellett a művészutánképzés, a főiskolákra való felkészí­tés is nagyrészt a szakkö­rök, illetve az amatőr mozgalom feladatai közé került. Eltolódás mutatko­zott az érdeklődésben is, el­sősorban a sokszorosító gra­fika különböző ágazatai, il­letve az iparművészet javá­ra. Napjainkban az amatőr mozgalomban nem a műked­velő művésznevelés az elsőd­leges feladat, hanem annak a szemléletnek a kialakítása, hogy nemcsak festeni kell és esetleg kiállítani, hanem a látásmódot feTeszteni és vál­toztatni. Az amatőr mozga­lom nem a „képgyártásra” kell, hogy biztasson, hanem olyan látáskultúra elsajátítá­sára. amelyben maga az amatőr is másképpen lát és alkot, és ezt a látáskultúrát tömegek felé közvetíteni is tudja. Bak Imre festőmű­vész, a telep egyik vezető művésztanára fogalmazta meg így az amatőrképzés napi feladatait. Tokaj a Népművelési In­tézet kísérleti bázisa, s mintegy három éve folyik itt ennek az új szemléletnek a realizálása. Legalábbis azóta folyik intenzívebben. A vizuális művészeti műfa­jok egységes értelmezésére törekszenek, arra, hogy a táblakép mellett más is je­lenti a képzőművészetet, ugyanakkor a táblaképfesté­szet aktuális és korszerű for­máit is igyekeznek megismer­tetni. Közös vizuális nyelvi alapokról kívánnak beszélni a telep vezetői az idejövő körvezetőkkel és szakköri tagokkal, /és ez a közös vi­zuális nyelv nemcsak a mű­vészetben, hanem a minden­napi tevékenységben is kell hogy érvényesüljön. Nem elég ehhez a szakköri rajzolás. Szemléleti frísseség, szemlé­leti változás kell, az a kész­ség, hogy a környezetet is változtatni tudja a művész, illetve az amatőr alkotó. Ennek érdekében az amatőr szakköri tagok turnusában, a párhuzamos munkacsopor­tokban kis létszámú foglal­kozások folynak, és a kap­csolódó elméleti előadások a gyakorlati tudnivalók jobb befogadását segítik. A cso­portok jellegüknek és fel­adatkörüknek megfelelően különböző módszerekkel dol­goznak. Poűíos menetrend szerint A most elbúcsúzott első turnusban mintegy kilencven körvezető vett részt, s több­ségben olyan tanárokat hív­tak meg, s közülük is olya­nok maradtak a második lurnus vezetésére, akik az előbb kifejtett szemlélet je­gyében dolgoznak és azt to­vábbítani is tudják. Alapve­tően a térben gondolkodás, a térbeli vizualltás úí meg­közelítési módjainak és esz­közeinek kimunkálása állt a Fellegi Ili» sikere Tizenkét zongoraművész között a magyar Fellegi Adám is bejutott a washingtoni Kennedy kulturális központ és a Roekefeller-alupítvány által rendezett nemzetközi zongoraverseny elődöntőjébe. A zongoraverseny résztvevői amerikai zeneművek előadá­sában mérik össze tehetsé­güket. A szeptember közepén meg­tartandó elődöntő 12 rész­vevőjét 89 zongoraművész meghallgatása után válogat­ták ki. Fellegi Ádám mellett egy angol, egy kanadai és kilenc amerikai zongoramű­vész jutott tovább. A verseny győzteseire tekintélyes díjak és kedvező fellépési lehető­ségek várnak. most zárult tábor munkájá­nak tengelyében, és ennek továbbadása jelenti a máso­dik tábor fő feladatát is. A következő tanárok tur­nusában pontos menetrend szerint folyt az élet, a dél­előtt általában a szabad foglalkozásé volt, délutá­nonként krokizás, szitázás és szakmai előadás szerepelt a programban, esténként kü­lönböző szakmai előadások, beszélgetések, képzőművésze­ti filmek vetítése és a kor­társi más művészetekkel való ismerkedés jelentette a kötött programot. A sok kö­tött program mellett volt szabad idő is, és a mostani turnusban is van, még ha a délelőttök kötöttebbek is. s így a hely nyugalma, vonzá­sa, Tokaj alkotásra serken­tő légköre érvényesül és ér­vényesült a mostoha időjá­rás ellenére is. Legyenek láthatóbb nyomok! Néhány éve értékes új vo­nása a tokaji nyári művész­telepnek a népművészeti al­kotótábor. Erről több alka­lommal írtunk, lényképes beszámolót adtunk és re­ményünket fejeztük ki, hogy az itt készült alkotások kö­zül a térplasztikák például szűkebb pátriánkat gazda­gíthatják. Hosszú évek mun­kájával elkészült a kis nép- művészeti alkotóház is. most azonban az áfész szállodájá­nak építése a népművészek szabadtéri munkálkodását nagyrészt megbénította. Az alkotóház udvara elveszett, a nagyméretű szabadtéri munkákat nincs hol készíte­ni. Ez elsősorban a faszob­rászok, faragók, szabadtéri játékok készítőit sújtja. Ma- kovecz Imre tervei alapján már énül a szigeten a csak csónakkal elérhető alkotótá­bor, amely gyakorlatilag csak szálláshely lesz. mert a műhelyek az alkotóház alag­sorában maradnak. A géni berendezéseket nem lehet a szigetre szállítani. A népmű­vészeti alkotótábor nehézsé­gei külön cikket érdemelné­nek. Még egy gondolat idekí­vánkozik a turnusváltáskor írt feljegyzések ■ közé. Ne­gyedszázada működik Tokaj­ban a nyári művésztelep. Évről évre kétszáz-kétszáz­ötven körvezető és szakköri tag fordul meg itt. pezsdíti meg a városka nyári éleiét, a helyi galéria gazdagításá­ra itthagyja műveit, tér­plasztikákat ajándékoz a vzendéglátó Tokainak. Saj­nos, ez a huszonöt éves ilyen jellegű jelenlét igen csök­kent mértékben érezhető cs mutatható ki Tokaj min­dennapjaiban. Feltétlenül el­gondolkoztat a iubileum. nem lehetne-e ennek a telepnek jobb körülményeket terem­te hiszen a Sáavári kollé­gium a negyedszázad alatt alig-alig fejlődött valamit, a telep lakóinak ellátása mesz- , sze elmarad az orrzáeos ' szinttől, másrészt pedig vajon a község nem igénvelhetne-e több aktivitást a télepen megfordult művészektől, ma­gától a teleptől. Olyan akti­vitást, olyan művészeti seeítő tevékenységet, amelv mara­dandóbb és láthatóbb nyomot hagyna Tokaj életében Benedek Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents