Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

1978. június 1T., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 ÜJSÁQÍRÓ-STÜDIÓ----------------MISKOLC----------------­f i szecialísla eileirá válás étjén Egy SíáBiai — két száerate Sosem volt könnyű a fo­lyók mentén gazdálkodni. Az ott élők munkájának eredmé­nyét gyakorta a folyó „arat­ta” le. Tiszakesziben a Ti- szamenti Tsz közös gazda­ságának is sokszor kellett szembenézni e termésbefo­lyásoló tényezőkkel. Noha te­rületük egy része ártéri és az elmúlt öt évben mindig jött a „hívatlan vendég”, de itt kell gazdálkodni, újrakezde­ni, mert a gazda amikor vet, nem azzal számol milyen lesz a veszteség, hanem azzal, mennyit arat. ök is számol­ták, hogy a 1211 hektáron vetett őszi búzájuk mennyit terem. A tavaszi árhullám és az igen csapadékos időjárás 350 hektárt pusztított ki. A hidegre érzékeny Száva-fajtát a május eleji fagy vetette vissza a fejlődésben. A tava­szi vetések közül a 250 hek­táros kukoricából 110 hektár ment tönkre. A víz ami aszálykor az életet jelenti, máskor képes mindent elpusztítani, elvinni a sok-sok fáradozás gyümöl­csét, hogy aztán örökre be­mossa a földbe. Az 1300 hektár elöntött te­rületből 735 hektáron volt vetés, amiből az idén már nem lesz termés. A két fő növényfajtán kívül más kul­túrákban — napraforgó, lu­cerna, tavaszi árpa, repce, kertészet —, is jelentős ká­rok keletkeztek. Szinte nincs A legfontosabb kérdés, amit a nagymama feltesz 6— 7 éves kis unokájának: mondd csak kisfiam és mi leszel, ha felnősz? Ekkor jön a meg­lepetés. A gyerek ahelyett, hogy azt mondaná, űrhajós, mérnök, vagy orvos akarok lenni, egyszerűen kijelenti: — Én kőműves leszek és szép nagy házat fogok neked építeni. — Majd megmondom én neked, hogy mi leszel. — így az anya. — Nem azért gürcölök én is meg az anyád is, hogy egy elfuserált kőműves legyen belőled — émígy az apa. Ha^ belegebedek akkor is kivasa-' lók belőled egy diplomát. És ezzel fej is borult a családi idill. A gyerek feje fölött nagy hullámokkal csan át a szülői gondviselés. Mi történhetett, nem tudja, szo­rongva húzódik a süppedő olyan tábla, ami ne „tükröz­né” az idei nehéz tavaszt. — Ez a rendkívüli időjárás ■ mindenkitől még nagyobb helytállást követel —, mond­ja Deák József főagronómus. — Három árhullámból sike­rült kettőt „megfogni” a nyári gáton. A szövetkezeti tagok a vízügyi dolgozókkal április—májusban állandó szolgálatot tartottak, segítet­tek a védekezésben. A javuló időjárás már szá­rítja a földeket. S ha már nem is tudnak fővetésű, „pénzes” növényeket vetni, hogy a veszteségeket vala­mennyire ellensúlyozzák, si­lót, egynyári szálasokat ter­mesztenek, mindent elkövet­nek, hogy parlag ne marad­jon. Szeszélyes április, napfény nélküli május, belvizek, fagy. Az idei tavaszon egyszerre voltak jelen. A mezőgazdaság olyan ágazat, amely felett nincs tető, így az időjárásra is a legérzékenyebb. Bizo­nyította ezt az idei tavasz, a megyénkben keletkezett kö­zel félmilliárdos kár. A kö­vetkező hetekben, hónapok­ban szakszerű, lelkiismeretes munkával, takarékossággal, még sok pótolható. fotel mélyére, ponttá zsugo­rodik és eltűnik a kárpit si­mogató szövetében. * A napokban találkoztam volt iskolatársammal. A ta­lálkozás öröméhez sör is kí­vánkozott. Egy órán keresz­tül nem fogytunk ki a szó­ból. — Emlékszel még azokra a szép gazdász-évekre? — kérdezi. És mesélünk, mesé­lünk. Egy idő után volt is­kolatársam felteszi a kér­dést: — Na. és mit gondolsz, mit csinálok most? A kérdés meglep. — Hát már nem...? Belémfojtja a szót. — Nem bizony. Amikor két évvel ezelőtt megnősültem, a feleségem az egyik kisköz­ségben kapott tanítói állást Az Előre brigád a Pamut­fonó orsózó üzemében dolgo­zik. Munkájukat, mely a fo­nás legnehezebb utóművelete, vezetőik és a feldolgozók tel­jes megelégedésére végzik. Termelésük 106%, s ezt ak­kor értékelhetjük igazán, ha tudjuk, hogy eredményük szinte kizárólag a brigádta­gok ügyességén, akaratán múlik. Munkahelyüket mégsem csupán a megélhetés bizto­sítékának tekintik. Törődnek egymással, részt vesznek a közösség gondjainak megol­dásában. Ajándékkal köszön­tik egymást névnapjukon, meglátogatják a beteg mun­katársaikat, évente három— négy alkalommal közösen lá­togatják meg a brigád három „kismamáját”. Minden évben két-három belépő dolgozót segítőnek a munkahelyi be­illeszkedésben. egyikük hóna­pokra kiküldetést vállalt a munkaerőhiánnyal küzdő Lőrinzi Fonóban. Ez a 15 tagú, betanított munkásokból álló kollektí­va a múlt évben 340 óra tár­sadalmi munkát végzett Mis- kolcért. Járnak a Gyermek- város egy óvodás csoportjá­hoz, s egyedüli patronálói a perecesi általános iskolának. Nyári felújítás után segíte­nek a takarításban, rendsze­resen gyárlátogatást szervez­nek a 7. osztályos tanulók­nak. Ennek hatására válasz­A tsz-ben nem tudtak al­kalmazni, nekik még nincs szükségük öntöző szakember­re. Ellenben volt egy függet­lenített kultúrház-igazgatói állás. Elvállaltam. Egy dara­big szívesen, csinálom. Szol­gálati lakás, a tsz-től háztá­ji föld, az udvaron csirkék, kacsák, na és a nyulak. az igen. Szerződést kötöttem az ál’ész-szel. Az arcomon meglepetés. Szóhoz sem tudok jutni. — Miért vagy így megle­pődve? Hiszen te sem egészen a szakmádban dolgozol... * Háromnegyed négy. Vége a munkanapnak. Föílélegez- ve hagyjuk magunk mögött a hivatali szobák levegőjét. Kisebb-nagyobb csoportok­ban indulunk a busz- és vil­lamosmegállók felé. Beszél­tóttá 12 perecesi kislány szakmájául a fonást, jelenleg hárman készülnek íonónő- nek. Kuti István igazgató mondja róluk: — Csak a legnagyobb elis­meréssel szólhatok a brigád munkájáról. Segítségük nél­kül nehezen- tudtuk volna zökkenőmentesen beindítani a tanévet. Nevüket és munká­jukat megörökítettük a tan­évnyitó jegyzőkönyvében. A brigád minden tagja jár az üzemi könyvtárba, jut idejük az olvasásra is. A fia­talok KISZ-oktatáson, a töb­biek a szakszervezeti és párt­oktatáson tanulnak, négyen megszerezték a Kiváló ifjú Munkás kitüntetést. Műszak­juk brigádjaival összefogva szerződést kötöttek a Gárdo­nyi Géza Művelődési Házzal, amely szabó-varró és. hímző tanfolyamot szervezett ré­szükre az üzemben. A bri­gád cserébe segít az Ifjúsági Park rendbentartásában. — Szeretünk járni az If­júsági Parkba — mondja Csernyi Istvánná, a brigád vezetője. Szívesen fogadnak bennünket, munkaközben még zenét is hallgathatunk, a hangszórókból. Legutóbb elvittük a gyerekeket is, míg mi dolgoztunk, ök játszottak. Munka után sütöttünk sza­lonnát, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Utána a lányom hetekig nem hagyott békén: anyuka, mikor me­gyünk újra társadalmi mun­kára? A brigád a Pamutfonóipa­ri Vállalat Kiváló brigádja, Csernyi Istvánná a Szocia­lista Miskolcért emlékplakett kitüntetettje. Ez a kislányo- san törékeny asszony jó pél­dát mutat a brigádnak. Tag­ja a gyári szb-nek, sok ötlet­tel. leleményességgel szerve­zi a brigád munkáját. Patronálás, társadalmi munka, tanulás. Mindez az önmagában is igen tisztelet­reméltó, a folyamatos, váltó­műszakban végzett munka mellett. s — Amit vállaltunk, szíve­sen teljesítjük. Jó szervezés­sel nem okoz nagy elfoglalt­ságot. Már hetekkel koráb­ban megbeszéljük, mit fo­gunk csinálni. Ha valaki így sem tud résztvenni, jön legközelebb, de a vállalt munkát teljesítjük. Amit vállaltak, példamu­tatóan teljesítik. Munka után magukkal viszik a közös munka örömét, a közösség megbecsülését. Galambos József getünk. A játszótér mellett haladunk el. Szinte vágyakoz­va nézzük az ugráló, labdázó, futkározó gyerekeket. Érzem, hogy legszívesebben vala­mennyiünk odaszaladna és sötétedésig rúgná a labdát, de legalábbis egyet, egy jó nagyot, úgy mindenről meg­feledkezve belerúgna abba a labdába. Mellettem a kollé­gám megszólal. Vegyészmér­nök: — Világéletemben edző szerettem volna lenni. Ha le­hetőségem lenne rá, ezek­kel a lurkókkal foglalkoz­nék. Őket tanítanám fociz­ni, pingpongozni, meg min­denre. Ezeket a lurkókat! * Én ez vagyok, te az vagy, ő azzá lesz. Mindannyian csináljuk ami ránk bízatott, több-kevesebb kedvvel, vagy kedvetlenül. több-kevesebb hozzáértéssel. De csinál­juk ... Sallal Ferenc A közelmúltban rendezte meg a Lenin Kohászati Mü­vek KISZ-bizottsága az Al­kotó Ifjúság pályázat 1978. évi kiállítását. A pályamun­kák közül a vivőfrekvenciás adatátvivő berendezés és az irányítási rendszerek építő­elemének felhasználása üze­mi körülmények közölt — el­nevezésű pályamunkák má­sodik, illetve I. helyezést ér­tek el. Készítői Zsíros Lajos és Zsíros László, az LKM műszerészüzem fiatal szak­emberei. A megtévesztésig azonos testalkatú, s arcukon csupán egy bajúszban különböző fi­vérek mint ahogy az a nép­mesékben szerepel: „úgy ha­sonlítanak egymáshoz,- mint egyik tojás a másikra”. A Zsí­ros testvérek ugyanis ikrek, — 1949. december 20-án szü­lettünk — kezdi az idősebb jogán Lajos. Az általános is­kolát — amit végig kísért az ikerségből adódó kellemes és kevésbé jó élmények egész sora — 1964-ben fejeztük be. Továbbtanulásra a Rádiómű­szerész Szakközépiskolába je­lentkeztünk, amit eredmé­nyesen végeztünk el 1968- ban. — A gyakorlati elektroni­kával az LKM műszerész­üzemében találkoztunk, ahol ipari TV mellett elektroni­kus darumérleg és más be­rendezések karbantartásával, javításával foglalkoztunk, mint kezdő műszerészek — veszi át ismét a szót Lajos. — 1971 őszén ismét együtt iratkoztunk be az egyetemi előkészítőre, de az első neki­rugaszkodás során csak Lászlónak sikerült a felvételi az NME kazincbarcikai Vegy­ipari Automatizálási Főisko­lája levelező tagozatára. Rö- vdi kihagyás után azonban 1975 őszétől testvére is a fő­iskola hallgatója lett, s je­lenleg a harmadik évet vég­zi. így aztán megint párhu­zamosra alakult a két test­vér életútja. Az Alkotó Ifjú­ság 1976. évi pályázatára is készült egy-egy munkáíuk — impulzus tüzelés modellje, és egy műszer — integrátor ké­szülék hitelesítésére. A tech­nikai színvonalukat a szigo­Miskolc, Búza téri Tv-szer- viz, reggel 7 óra. A műszeré­szek hangos csoportokat alkot­va beszélik meg a tegnapi mér­kőzések eseményeit. A rövid be­szélgetés közben iól jön a fris­sítő kávé. Közben a munka is kiosztásra került. A műszeré­szek sietve távoznak, hiszen sok készülék javítását kell elvégez­ni ma is Hold! I.ászlót is a készülődés perceiben zavarom meg. Kló- szőr természetesen a tegnapi olasz mérkőzésről kérdeztem. — Csak részleteket láttam — hangzik a rövid válasz. — figyelőiben voltam és csak egv-két mozzanatot figyeltem meg a készülék javítása köpb^n. — Nehéz próbatétel ez neked, hiszen tudom, hogv nagyon sze­reted a labdarúgást. — - Nagyon szeretem nézni és csinálni is. Szabad időmben, ha tehetem, sokat kergetem én is rú szakzsürj I. és II. helye­zéssel ismerte el. Az 1978. évi pályázatra Zsíros Lajos Bodolai József­fel közösen készített el egy energiatovábbító rendszer jel­lemzőinek mérését, a mért adatokat közönséges telefon- kábelen . — üzemi körülmé­nyek között is — zavarmen­tesen továbbítani képes be­rendezést — Egy irányítástechnikai berendezésekben alkalmaz­ható, állandó adatok rögzí­tésére szolgáló tárolók újra programozásához készítettem el a berendezést — kezdi a magyarázatot. Előnye, ha a vezérlési rendszert korszerű­síteni kell, akkor az integ­rált áramkörök törlését kö­vetően az általam készített programozó műszer segítségé­vel újabb címek és adatok bevitele — ezáltal a vezér­lés megváltoztatása válik le­hetővé — foglalja össze rö­viden a lényeget Laci. Érdekes, szakmájukat sze­rető, az újra és újra tanuló fiatal szakemberek. Egymás szavába vágva mesélik el, hogy a tíz év műszerész munkájának tapasztalatai, a főiskolán tanultak együttes alkalmazása, s nem utolsó­sorban a szakmai kérdések állandó megvitatása hogyan járultak hozzá a pályázaton való eredményes szereplés­hez. Mint például az 1978 ele­jén újításként beadott daru­mérleg elektronikus elkészí­tése során is történt. A La­jos által kidolgozott világító- diódás számkijelző bevezeté­se éves szinten mintegy 80— 100 ezer forint megtakarítást eredményezhet. Két fiatal szakember —, aki önmagában is kettőt ér. Hiszen a közös szakma, egy­más munkájának véleménye­zése és segítése, az önmagá­val szemben, is igényes em­ber kritikai érzéke képessé teszi őket arra, hogv önma­gukat megduplázva ki-ki sa­ját munkaterületén testvé­rének tudásával is felvértez­ve, eredményesen álljon helyt. a „bort” Hogy nehéz „próba­tétel” ez, azt hiszem igen. de más szakma hasonló beosztása, hasonló „próbatételt** jelenthet. — Hogyan befolyásolja napi munkádat a világbajnokság? — Minden munka sokkal fon­tosabb. sürgősebb, mint bármi­kor máskor. Sok tulajdonos bi­zony kissé idegesen várja a műszerészt. Ha viszont n készü­léke már üzemképes, órákat cl tudna beszélgetni a csapatok esélyeiről. — Mit vártál ettől a világbaj­nokságtól? — Sok munkát, sok izgalmat és azt. hogy csapatunk lobban szerepeljen. Utolsó S7nvaft már az altóból hallottam Sietnie kell. hiszen fél hatkor ismét mérkőzés lesz és sok készülék vár még orvos­lásra. Tirpák Tibor Csanálossi Béla Es ez nipt, te az vagy, í azzá lesz Tisza menti nehéz tavasz A megáradt Bodrog Sárospataknál Egy műszerész ifásiplsía Tánc a téren.

Next

/
Thumbnails
Contents