Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978, június 10., szombat A mi egyetemünk Elnézést, hogy a címnek kölcsönvettem az egyetem lapjának nevét, de ez a tömör megfogalmazás fedi legjobban mindazt, amit most — egy formai aktus révén — el kell mondani az egyetemről és Miskolcról. Mint hírt adtunk róla, együttműködési szerződést kötött a napokban a városi tanács és a Nehézipari Műszaki Egyetem. Miért volt szükség a szerződésre? — tehetik fel a kérdést. A kezdeményezés az egyetemről indult, s a város vezetői örömmel fogadták. Sokkal jobb lesz ezentúl a város és az egyetem kapcsolata? Az a kapcsolat, amit pontokba lehet foglalni, eddig sem volt rossz. Nem ártott azonban a szerződéssel azt dokumentálni, hogy az elmúlt csaknem harminc esztendő alatt az egyetem mély gyökereket eresztett és ezernyi szállal kötődik a város életéhez. Az egyetem a város szerves részévé lett, együtt él és fejlődik vele. A szerződés összegzi az együttműködés eddigi eredményeit. A városi tanács rendszeresen tájékozódott az egyetemen folyó munkáról, s az egyetem oktatóit, dolgozóit maga is tájékoztatta a várospolitikai és városfejlesztési elgondolásokról. Milliókban fejezhetők ki azoknak a tudományos kutatási és műszaki fejlesztési munkáknak szerződés szerinti ellenértéke, amelyeket a miskolci és borsodi üzemek és intézmények rendelései alapján teljesítenek az egyetem tanszékei. Tudományos kutatómunka! Azon a kötetlen hangú baráti eszmecserén, amelyet a város és az egyelem vezetői folytattak a szerződéskötés után, sók szó esett a tudományos munkáról. Szűk szakmai körökben ismertek a miskolci egyetemen folyó kutatási eredmények. Vajmi keveset tudnak azonban erről Miskolc és a megye átlagpolgárai. Ügy igaz — ahogyan a mi házunk táját is szó érte — hibás ebben a helyi sajtó is. De csak .,is”. Információt nemcsak kérni lehet, de kínálni is, hiszen egy eredményes munkáról csak akkor lehet beszámolni, ha a beavatottak arról kívánják is tájékoztatni a város, megye lakóit. Bízunk benne, hogy a jövőben itt lesz változás. Valamikor kifogásoltuk, hogy az egyetem nem kapcsolódik be kellően a város társadalmi életébe. Ma a szerződés már olyan állapotot rögzíthetett, amelyben több példa utal az egyetem oktatóinak, dolgozóinak politikai, közéleti szereplésére. Az MTESZ-ben például és a TIT megyei, városi vezető testületéiben és azok irányításában csaknem félszáz egyetemi oktató tevékenykedik. Jelentősek azok a kapcsolatok, amelyek a város és az egyetem ifjúsági szervezetei között jöttek létre. 1 Nézzük azonban részletesebben, mit ígér a szerződés a jövőt illetően? Az egyetem támogatja a tanácsnak a városhoz méltó Tudomány és Technika Háza megépítésére irányuló elgondolását. Az egyetem —• társadalmi erőit is mozgósítva — kiveszi részét a megvalósításból. ■ Igen nemes és nagyszerű felajánlás a szerződésnek itt pontosan idézett része: „Készséggel mozgósítja az egyetem minden oktatóját, kutatóját, dolgozóját és hallgatóját társadalmi úton végzendő várospolitikai és városfejlesztési célokat szolgáló kutatási, szervezési, szakvéleményezési feladatok megoldására, társadalmi munkaakciókra.” Még egy érdekes ígéretet emeljünk ki a szerződésből: „Az egyetem a meglevő vagy kiselejtezésre kerülő eszközeivel, műszereivel segíti a miskolci középfokú intézmények gyakorlati oktaiasát”. Ezeket és még néhány más dolgot is vállalt szerződésileg az egyetem. Nézzük, mire számíthat a város részéről ? A tanács a rendelkezésre álló eszközökkel támogatja az egyetemnek egy önálló mérnöktovábbképző intézet létrehozására irányuló tervét. Ez az intézet kiemelten biztosítaná a város és a megye üzemeiben, intézményeiben dolgozó bánya-, kohó- és gépészmérnökök, valamint a hasonló profilú üzemmérnökök rendszeres szakmai, nyelvi, számítástechnikai, szervezés- és vezetéstudományi továbbképzését. Segítséget ígér továbbá a tanács lakáskérdések megoldásában, s olyan sportlétesítmények megvalósításában, amelyek egyben a közeli lakóterületek és üzemek testnevelési feladatait is szolgálnák. Az együttműködési szerződés egyik igen lényeges vonása, nogy igyekszik összehangolni az egyetemi és városi közművelődési tevékenységet. Ezt több pontban rögzítették. A városi és az egyetemi kulturális rendezvé- nyek propagálását a közönségszervezést a tanács és az egyetem közös feladatnak tekinti. Tok sző esik a szerződésben a sportról. Nem csoda, hiszen .több száz fiatalról van szó. Ugyancsak közös feladat, egyetemet, tanácsot egyaránt érinti, az egyetem környezet- esztétikájának továbbfejlesztése. Ez olyan folyamatos tevékenység, amelyből mindkét fél kiveszi részét. Nem soroltunk fel nyilván mindent, de az eddigiekből is kitűnik, hogy most már „írás is van róla”, miszerint az egyetem a „mi egyetemünk”. A fejlődés és a város terjeszkedése amúgyis azt hozta magával, hogy elfogytak az egyetem és a város közti üres kilométerek. Az Avas dombján épült bérházak már lassan egységei) városképpé forrnak össze az egyetem épületeivel. Még néhány év, s az idegen nem fogja megérteni miért használják a miskolciak ezt a szót: „egyetemváros”, amikor az egyetem a városban van. Adamovics Ilona-P—————■— Müemlékfelújítások, pénzérmék / Pénzek Diósgyőr életében Két kiállítás a diósgyőri várban Pénteken délben két ka- inarakiallilás nyílt meg a diósgyőri vár rondellájában, igen jelentősen gazdagítva a történelmi emlékű, csodás környezetű vármúzeum, vonzó érdekességeit. A rondella legalsó szintjén nyílt, meg a Pénzek Diósgyőr éleiében című kiállítás, amely nyolc vitrinben, azonkívül több térképvázlattal és fotóval mutatja be a magyar pénzverés és pénzforgalom vázlatát abból a korból,' amikor a diósgyőri vár az ország életében szerepet játszott. A tárlókban látható arany-, ezüst- és rézpénzek, valamint egyéb kiállítási darabok az Anjouk korától 11. Rákóczi Ferencig, a Pro libertate feliratú poltúrálcig kísérik nyomon a hazai pénzeket, Róbert Károly aranypénz verésétől kezdődően Körmöcbánya, Nagybánya, Kassa és más pénzverő városok létrejöttét, az ott vert pénzeket. A kiálítás bemutatja a magyar arany európai jelentőségét és kiemelten foglalkozik Körmöcbányával. a várossá nyilvánításának 650. évfordulóját ünneplő várossal, amely a legjelentősebb pénzverde volt Magyarországon 1919-ig, s amelynek ma nemcsak jogutódja, hanem hagyományainak folytatója is a húszas években született Állami Pénzverde. A rendkívül szemléletes kiállítás nemcsak a pénzverést mutatja be, meg természetesen magukat a pén- ( zeket. hanem‘a pénzforgalmai is érzékelteti. Éppen egy Sárospatakon előkerült lelet alapján, térképen megmutatva, ismerteti azokat a pénzeket, amelyek a XVII. században hazánkban forogtak: magyar, osztrák tartományokból származó, lengyel, német városokbeli és német- alföldi vereteket. Mint említettük, a kiállítás Rákóczi Ferenc pénzverésével zárul, mert a szabadságharc bukásával Diósgyőr vára is elveszítette jelentőségét. * A kiállítás megnyitásakor dr. Szabadfalvi József, a Herman Ottó Múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Csillag Ferenc. a Magyar Numizmatikai Társulat elnöke tartott megnyitót. Ebben többek között rövid pénztörténeti áttekintést adott, majd arról beszélt, hogy miért éppen Diósgyőrött mulatják be ezt az anyagot. Ennek oka pedig röviden az, hogy a bemutatott pénzek forgalma az Anjou-kortól a Rákóczi szabadságharc bukásáig Diósgyőr várának virágkorára esik, így kapcsolódnak ezek. a pénzek e vár életéhez. Ezt követően dr. Gedai István, a . Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője, aki e kiállítást rendezte, igen részletes tárlatvezetési tartott. A Pénzek Diósgyőr éleiében című tárlat egyébként állandó jellegű kiállítás lesz Diósgyőrött. * A másik kiállítás közvetlenül e numizmatikai tárlat után nyílt meg. Itt Erdei Ferencnek, az Országos Műemléki Felügyelőség tervező- mérnökének munkásságát szemlélteti a nagyméretű fotóösszeállítás és néhány rajz. Erdei Ferenc éppen húsz esztendeje dolgozik az Országos Műemléki Felügyelőségen és számos műemlék felújítása kapcsolódik munkásságához. Legelső munkája a gyulai vár felújítása volt, szűkebb pátriánkban ő irányította, illetve irányítja, vagy méginkább ő tervezte a szerencsi vár rekonstrukcióját. Húszesztendős munkásságának legjellemzőbb eredményeit tükrözi ez a kamarakiállítás. amely a diósgyőri vár időszakos tárlata, ez év során tekinthető meg. A két kiállítás rendezésében végzett munkájáért Kamarás,, Jenőt illeti elismerés. * A diósgyőri vár kiállításai igen látogatottak. Mint dr. SzaDadfalvi József mondotta, évi 70—S0 ezer látogató fordul meg a várban, s azok most e két érdekes kiállítás élményével is gazdagodhatnak majd. A messziről jött látogatók gyakori vendégek itt. A helybeliek talán nem annyira. A két új kiállítást és egészében a diósgyőri vár értékeit szeretnénk szűkebb pátriánk lakóinál: is figyelmébe ajánlani. (bm) 1 Országjáró diákok megyei találkozója Árion A KISZ Borsod megyei és Ózdi járási Bizottsága, valamint a megyei tanács művelődésügyi osztálya június 12. és 16. között Arlón rendezi meg az országjáró diákok megyei találkqzóját. A találkozó gazdag programjában többek között természetjáró akadályverseny, tájfutóverseny, tábori tizproba, valamint egyéb fakultatív sportversenyek és szabadidős programok szerepelnek. A találkozó időtartamára az arJói strandfürdőt az Ózdi járási Hivatal cs az Arlói községi Tanács hozzájárulásával lezárják, ott csak a találkozó résztvevői tartózkodhatnak. Együtt a járás és a város A bejárók tanulásáért Á mezőcsati járás húsz községéből 473 olyan munkás jár be a leninvárosi nagyüzemekbe, a Tiszai Vegyi- kómbinátba, a Tiszai Hőerőműbe és a Tiszai Kőolajipari Vállalat üzemébe, akik nem fejezték be az általános iskola nyolc osztályát. Rájuk is áll, amit a minap a bejáró munkások művelődési lehetőségeiről mondottak a szakszervezetek leninvárosi szakmaközi bizottsága és a leninvárosi pártbizottság szervezésében _ . megtartott aktívaértekezleten: kívül rekednek az ‘üzérnek kulturális hálózatán, de a községieken is. Ami viszont korántsem jelentheti: lemondhatunk arról, hogy felkeltsük bennük a tanulás, az önképzés iránti igényt. A mar említett tanácskozáson a „hogyanról” volt szó. A tényekből kiindulva. Hamvas Sándor, a szakmaközi bizottság elnöke mondotta el: a három nagyüzemben végzett, személyre lebontott vizsgálatok adatai szerint jóval több mint ezer az olyan dolgozó, akinek hiányos az általános műveltsége. Közülük sokan — főleg az idősebb korosztály tagjai — művezetői beosztásban dolgoznak, s jelentős közöttük a szakmunkások aránya. Ha most mégis kiemelten a mezőcsáti járásból bejárókra akarják fordítani a figyelmet — ami nem jelenti azt, hogy nem szorgalmazzák a Szabolcsból, illetve máshonnan ide került munkások tanulását —, az azért van, mert a város és a járás jó együttműködésével hatékonyabb munkát végezhetnek. Ehhez szolgálhat jó alapul a közös megbeszélés, amelyben Gondola Gyula, a Mezőcsáti járási Hivatal művelődésügyi osztályvezetője már azt is elmondhatta, hogy a járás négy nagyobb községében, Hejőbábán, Mező- csáton, Sajószögeden és Ti- szapalkoriyán szervezhetnek helyi, községi tanfolyamokat — az utóbbihoz tartoznak az oszlanak is —, míg a többi helyen jobbára csak osztályozó vizsgára előkészítésre tuonak lehetőséget teremteni. Így az üzemi — lénin- városi tanfolyamokon a kis községekből bejárókra lehet a koncentráltabb figyelmet fordítani. Ami természetesen a személyes elbeszélgetésekkel, a meggyőződéssel kezdődhet el. Leninváros iskolái — ez tény! — nem „termelnek” utánpótlást, Évente legfeljebb 3—4 felmentés történik. a tankötelezettségi időn belül a gyerekek elvégzik a nyolc általánost, Az itt élő vagy itt dolgozó hiányos alapmüveltségüek más területekről kerülnek ki. De mint Solkó Józsefné, a Le- ninvárosi városi Tanács elnökhelyettese megfogalmazta: nem hunyhatnak szemet az 'adott tények felelt. S nem is akarnak. Az üzemek pedig eddig is adtak segítséget. A Tiszai Vegyikombi natban például biztosították a taneszközöket, a helyiséget, sőt, a bemutatott bizonyítványért 400 forint jutalom is járt. A Tiszai Hőerőműben hasonló volt a segítés. Erkölcsi 'megbecsülésüket is kifejezték az üzem vezetői a tanuló munkásoknak, amikor részt vettek a vizsgáikon. Mindezek ellenére viszont tény, hogy sok esetben a vezetői szinten biztosított támogatás elakad a művezetőknél, csoportvezetőknél, akik ma még néha kizárólagosan a termelési eredményekre koncentrálnak. A szocialista brigádmozgalomban rejlő erőt sem hasznosították még maximálisan azért, hogy előbl re léphessenek a dolgozók tanulásában. Pedig éppen a közvetlen kollektíva, a brigád tehet sokat azért, hogy a húzódozókai rábírja a tanulásra, amely nemcsak az egyén, hanem a vállalat, a társadalom érdeke is. Az általános iskola elvégzése ugyanis nemcsak bizonyítványt jelent, hanem nagyobb lehetőségei arra, hogy formálódjon a gondolkodásmód, az élet- szemlélet, egyáltalán valamiféle igényesség alakuljon ki saját maguk önképzésével szemben. Nevekre lebontva ismerik azokat a munkásokat, akik adósak még az iskolával. (Harminchárom analfabétát is számon tartanak, sajnos!) Ez mindenesetre biztos kiindulási alap. A személyes beszélgetéseken a meggyőzésen túl azonban a reális lehetőségekkel is számolni akarnak. Többelv között — mondottak’ a tanácskozáson — ügyelni kell arra, hogy a tanfolyamokat összhangba hozzák a közlekedési lehetőségekkel, hogy ne csökkenjen a tanulás miatt a dolgozók jövedelme, kiadják Szelídgesztenyefából mindössze kettő díszük Sárospatakon. Az egyik a ComeniuS Tanítóképző Főiskola parkjában, a másik a gimnázium udvarán bontogatja virágait. A régi századokban, a tanulmányi szabadságokat., s megteremtsék a perspektívát is, ami sok esetben szakmásító tanfolyam vagy szakmunkás-bizonyítvány megszerzése is lehet. Nem valami merőben ú.i kezdeményezésről van szó (a leninvárosi 2-es számú Általános Iskolában eddig is működött a dolgozók általános iskolája), hanem az erőit koncentráltabb felhasználásáról — mondták a tanácskozáson. A párthatározatok szellemében egy igen luda- los. hosszú ideig tartó munka megkezdéséről. A lehetőségek adottak lesznek: indítanak, a jelentkezések alapján, csoportokat az üzemeltben, a járás községeiben, beiratkozhatnak a dolgozók általános iskolájába, az egyéni tanulókat pedig .segíti a Derkovils Gyula Művelődési Központban működő , felnőttoktatási stúdió. Tervezik a város és a járás felnőttoktatással foglalkozó pedagógus munkaközösségei- nek együttműködését is. Az elkövetkező heteit, hónapok munkájában kiemelt helyei kap a felnőttoktatás szorgalmazása. De amint azt Újvári István, a Leninvárosi városi Pártbizottság titkára is mondotta, nem a miértekre keli most már kihegyezni a kérdést, hanem „ hogyan továbbra! Mert az a jóval több mint ezer általános iskolát nem végzett dolgozo (csak a három nagyüzemben!) egy közepes nagyságú üzem munkásgárdájának felel meg. S ha csa.. néhányan végzik el évente az esti iskolát, már az is nagy eredmény. Az elmúlt hat év alatt a leninvárosi 2-es számú Általános Iskola szervezésében beindult tanfolyamokon több mint ezren tanultak, s közel ötszázan nyolcadikos bizonyítványt is szereztek. A mezőcsáti járásban az elmúlt öt év alatt 642-en tanultak, s 269-en befejezték az általános iskolát. Most a város és a járás együtt vizsgálja, hogy mit tud tenni az előbbre lépésért. Az elkövetkező évek. reméljük, megadják a választ. különösen Lorántffy Zsupánná korában egész ligeteket alkottak a szelídgesztenyék ezen a vidéken. Ma már a meglévő két fát sem a terméséért, hanem díszfának tártjait, , Csatolás Annamária Díszfák Sárospatakon
