Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-08 / 133. szám
1978. június 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Mi lesz 9 tiirislofiizakkal? (Folytatás az 1. oldalról) Hogy valahol menedéket lehessen találni a rossz idő elől, az éjszaka elől. Azoknak, akik felvették a hátizsákot — belerakták az ennivalót, vizet is — és nekiindultak a hegyeknek, erdőknek. Kik építették? Sokan élnek még közülük. Ha hiszik, ha nem a „mai igények” képviselői: annak idején elsősorban a munkás testedző egyesületek tagjai hátizsákban hordták fel a téglát és az egyéb, szükséges anyagot az építéshez. De, amíg nem voltak meg a házak, addig is járták, előtte is járták a hegyeket. „Hol aludtak?” „Ugyan fiam! Hát a Bükkben mindenütt találtunk egy-egy elhagyott kunyhót, szénégetők, mészégetők után, vagy vittük a sátorlapot.” „Víz?” „F'orrá- sok, patakok vannak a Bükkben. Meg a kulacsot is régen feltalálták.” „Étterem? Terített asztal? Pincérkiszolgálás?” „No, hagyjuk, ne ugrasson! Szalonna, nyárs, hagyma! Persze, ehhez tudni, kell tüzet rakni. Hogy a tűz csak ott égjen, ahol megrakjuk. És ne az egész erdő.” „De a turistaházak, illetve • a menedékházak mégis jól jöttek, kellenek!” „Persze, hogy kellenek. Azért építettük meg őket!" „Csakhogy a mostani turistáknak, a mai igényeknek már ezek nem felelnek meg...” Ez utóbbi megjegyzésre is hangzott el észrevétel, de szemérmességből jobb.. ha nem közöljük. A beszélgető partner (Tóth Józsi bácsi) most már nyugdíjas, Lillafüreden él. Annak idején egyesületi tagként . járta a hegyeket, építette a menedékházakat, most már hosz- szú évek óta magánosként vagy kisebb, baráti társaságban. A turistaházakat elkerüli. Azóta, mióta ott közölték: a rengeli nyolctól fogyasztható. Nyolckor? Nyolc órakor ő már régén a másik t’n-istaház felé akar gyalogolni! A mai igények, mások. A szabad idő megnövekedésével — nem utolsósorban az egészséges életmódra nevelés hatásaként — megsokasodtak a turisták, de nem a hátizsákosok. Inkább azok, akik terített asztalt, bö választékot nyújtó konyhát, pincérkiszolgalást, hidegmeleg vizel, általában hotelt kívánnak. Idézhetnénk turistaházat szidó-becsmérlő levélből. Miért ilyen, miért nem amolyan. És a kívánságlista bizony szállodai szintet követel.1 A „miből ?" nyilván nem érdekli. Az árak annál inkább: túlságosan magasaknak találja az étterem árait. Pedig a szállítás költségeit valószínűleg mindenütt meg kell fizetni. A Zakopanéi Gubalowkán lengyel kísérőnk óva intett bennünket a fogyasztástól: ilyen magasban az árak is igen magasak. Pedig ide lovasszánok is könnyedén feljutnak. . a kirándulók pedig nem lanovkán, hanem drótkötél vontatta, nagy befogadóképességű vasúti kocsin érkeznek, közvetlenül Zako- pánéból, néhány perc alatt. Jo ienne, persze, hogy jó lenne valami módon szebbé tenni turistaházainkat; Oj gazdáik teszik is, amit tehetnek. Ügy tűnik azonban: nagyobb összegű, központi segítség nélkül nem lehet érdemi fejlesztésről szólni. (Hogy csak az idegenforgalomnál maradjunk: központi segítség kellene például Sárospatak, Tokaj fejlesztéséhez, a sátoraljaújhelyi határátkelő korszerűsítéséhez, egyáltalán Zemplén fejlesztési tervének valóra váltásához, a Mályi-tó szennyvízelvezető rendszerének me.z- építéséhez, műemlék kis-ió- lyaink, sok évszázados váraink megóvásához. restau-.J rálásához, szállodák építésé \ hez stb.. stb.) A helyi erőkön kívül a turistaházakhoz is központi segítség kellene. De azért a mai igények, követelmények hangoztatóinak azt sem 1 ellene elfeledniük: turistaházakról van szó. Nem szállodákról. Priska Tibor Megkezdődik a borsodi kazánok vegyszeres lísztítésa Borsod megye települése in, ipari bázisain mintegy 101)0—1000 darab nagyobb teljesítményű olaj-, illetve gáztüzelésű kazán üzemel, tisztításuk, karbantartásuk egyike a legnehezebb fiikai, az egészségre ár- il.nas munkának. Ugyanikor rendkívül fontos, ogy ezt a munkát élvezzék. s még inkább, hogy inéi jobban végezzék el, szén a jól karbantartott azán kevésbé szennyezi a jrnyezet levegőjét, jobb ha- isfokkal működik, ezáltal •iási megtakarítások éretek el. A napókban kapuk a hírt: ez a nehéz fiikai munka Borsodban is cünnyebb lesz, emellett nagyot ugrik a munka minősége is. __ Hogyan? — kérdeztük V iszokai Tibort, a Borsod megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat főmérnökét. — A Ferrokémia Szövetkezet már korábban kidolgozta a kazánok vegyszeres tisztítását. Erről tudomást szerezve döntött úgy a KÉÜSZ vezetése, hogy szerződést kötünk a szövetkezettel, s Borsodban is bevezetjük a kazánok vegyszeres tisztítását. Ezzel mentesítjük dolgozóinkat az egyik legembertelenebb. legegészségtelenebb munka megpróbáltatásai alól, ugyanakkor nép- gazdasági hasznot is hajtunk, hiszen a vegyszerrel tisztított kazánok élettartama nagyobb, olaj-, illetve gázfogyasztásuk, felhasználásuk csökken. — Milyen mértékben? ... — Pontos számítások igazolják, hogy például egy SLT—1 típusú, félmillió kcal/ó teljesítményű kazánnál a vegyszeres tisztítás eredményeképpen a hatásfok 4,65 százalékkal nőtt, aminek következtében a leadott teljesítmény adott olajmennyiség .mellett lényegesen megnövekedett. A meglakarított teljesítmény 27 600 kcal/ó! Ez azt jelenti, hogy a fentebb említett 1000 darab borsodi olajtüzelésű kazán közül, ám a gáztüzelésűek közül is, 1 darab naponta ingyen üzemeltethető vegyszeres kazántisztítás esetén! Arról már nem is beszélve, hogy csökken a levegő szennyezettsége, nő a kazán élettartama, s hogy mennyivel könnyebb a vegyszeres kazántisztítás, mint a hagyományos ... — Felkészült-e a KÉTÜSZ a vegyszeres kazántisztításra? — Igen. Beszereztük a szükséges berendezéseket, kiképeztük a kezelésükhöz szükséges szakembereket. Sőt, még távolabbra is néztünk: a vegyszeres kazán- tisztítást összekapcsoljuk az olaj- és gázkazánok tüzelés- technikai vizsgálatával, az energiatakarékosságot szolgáló és eredményező mérésekkel. az olajégők bevizsgálásával, levegőtisztasági mérések végzésével. — Van-e érdeklődés Borsodban a vegyszeres kazán- tisztítás iránt? — Azt mondhatom, igen. Ez érthető is, hiszen mindenki azt szeretné, ha a nála üzemelő kazán minél nagyobb hatásfokkal dolgozna, minél tovább tartana, minél kevesebb tüzelőanyagot fogyasztana. Már megrendeléseink is vannak. Az első vegyszeres kazánttsztításokat a „December 4.” Drótművekben és a megyei kórháznál fogjuk elvégezni. Kiiaii-laliozó A Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi gyáregységében .a közelmúltban első alkalommal rendeztek baráti találkozót a gyermekgondozási szabadságon levő munkásnőknek. A gyáregység Ady Endre szocialista brigádja kezdeményezte és szervezte a jól sikerült beszélgetést, amelyre közel harminc kismama és — természetesen! — gyermekeik is eljöttek. Fotókiállítással, kis ünnepi műsorral kedveskedtek a „vendégeknek”, akiket Kinézel Miklós gyáregységvezető tájékoztatott arról, hogy távollétükben miként fejlődött az üzem, s milyen feladatok előtt állnak az idei évben. A találkozón persze nemcsak a munkahely feladatairól volt szó: a kismamák és a brigád női dolgozói egymás között kicserélték gyermeknevelési tapasztalataikat is. A villanyrendőr cs környéke Miskolcon. A figyelmeztetés nem használt! Miért rohannak úgy a teherkocsik? Méltányosnak tartanám, ha az országutakon mindent elsöprően száguldozó teherkocsi-vezetőket egy hónapban két-három napig egy Trabant volánja mellé ültetnék, hadd szokjanak egy kicsit a társas közlekedéshez. Mert amit egyikük-má- sikuk csinál, az valami egészen más. Elfoglalva az út közepét, hátrányos helyzetből is bátran, magabiztosan törtetni, előzni sok tonnányi teherrel, leszorítani motorost, kerékpárost, ez sajnos nem a ritkán látható véletlenek közé tartozik. Ha nem is fogadjuk el a számok mögötti tendenciákat tévedhetetlennek, el lehet gondolkodni azon, vajon miért nőtt az idén 34 százalékkal a teherkocsi-vezetők által előidézett közúti balesetek számai miért „jeleskednek” a gyorshajtásban, miért érvényesítik erőfölényüket. Alacsonyabb rendű és hegyi utakon háborítatlanul csörömpölnek és csak a szembejövő vigyázhat; ha kedves az élete lehúzódik, ha van még hová, fékez, kapkod, veszélyt teremt ijedtségében. Pedig ilyen baleseteknél, amikor a teherkocsi valóban hozzá sem ér a másik járműhöz, a szakemberek előtt világos a kép, leszorításról, veszélyeztetésről beszélnek és az eljárás is ennek megfelelően történik. A rémtörténet-számba menő történetek helyett annyit, hogy a járművezetők részéről indokolt a félelem, az .ijedtség, hiszen a magasabb építésű, erős teherkocsikkal való ütközés megsemmisítő lehet a vétlenek számára. Hiányzik a szakmai gyakorlat, de a virtus, a kockáztató versenyzői kedv sajnos nem. Ha, harmincnégy százalékkal nőtt a teherkocsi-vezetők által előidézett balesetek száma, vajon az ellenőrző munka hatékonysága ezt az arányt megközelítette-e és mennyire? A kérdést a Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnökségének legutóbbi ülésén tették fel és a válaszból kitűnt, hogy van és lesz is tennivaló bőven a magukról megfeledkezett teherkocsivezetők körében. * A gondok ott kezdődnek, hogy nagy a fluktuáció, a szállító vállalatok örülnek, ha jelentkezik valaki a tehergépkocsik volánja mögé, ennek érdekében kedvezményes tanfolyamokat rendeznek. Egy adat a kezdőkről, a hivatásos teherkocsivezetők hatvan százaléka egy éven belül részese volt valamilyen balesetnek, ütközésnek, koccanásnak stb. Még meg sem száradt a tinta a jogosítványon, már ott egy baleset, esetleg még egy. A figyelmeztetés, a bércsök- kentés nem bizonyult hatásos eszköznek a teherkocsi- %'ezetők megfékezésére. A felelősségre vonás szigorúbb módjait is be kell vetni a gyalogosan, kerékpáron, motoron közlekedők érdekében, mert ugye egészen más, ha valaki egy biciklistával találkozik, mint egy betonelemeket szállító, rohanó ZIL- lel? Persze, hogy a teherkőcsi- vezétők is össze tudnának írni regényre való történetet a „mazsola” autóvezetőkről, a közlekedési szabályokat semmibe vevő, vagy egyáltalán nem ismerő gyalogosokról, gyermekekről. Mégis, félősen látniuk kell, hogy itt másról van szó. Arról, hogy az erőfölény tudatában közülük sokan megszokták: nekik elég, ha más vigyáz. 1-Ia mégsem, hát a nyomorult vessen magára, ha arra még marad ideje. A szabályok „laza” értelmezése nemcsak a leszorításoknál, a gyorshajtásnál mutatkozik meg, hanem a rakodásnál is, amiért ugyancsak a vezető felelős. * Forró szilikátblokkok az úton, szóródó kavics, hetente százával kitört szélvédők. Megtérítik a kárt, csak adminisztráció az egész, mondhatnánk legyintve. Erre ma már senki sem figyel oda. De miért nem, hiszen azokat a térítésre kifizetett forintokat, ezer, százezer forintokat, éves atlagban pedig milliókat, ugyancsak el kell venni valahonnan, és ha 1 nem kellene, másutt talán jobban hasznosodnának. De: hull a kavics, szóródik a gabona, repül a forró szili- kátblokk, mert a beállt, jól működő mechanizmusban ezek nagyon simán rendeződnek. Apró,’ mindennap elnézett fegyelmezetlenségek láncolatáról van szó; ha „csak anyagi” kár esik. A sérülések okozta bajok, a fájdalom, a kezelés, a gyógyulás még ennél is nagyobb súllyal esik a latba. Nem lehet elnézni afölött, hogy a forgalmas belvárosban robogva csörtessenek át a teherkocsik, hogy némelyik • teherkocsi-vezető szemében a gyorshajtás, az enyhén alkoholos állapot a veszélyeztetés, a leszorítás elfogadott, a közlekedésben visszaszorí thatatlan jelenség maradjon. Bárhogy szorít a munkaerőhiány, a vétlen közlekedők biztonsága ennél sokkal többet követel és ez elől nem szabad kitérni. A szigorúbb eljárás, a sűrűbb ellenőrzés és vizsgálat mellett az a bizonyos Trabant- kúra is meghozná a maga gyümölcsét. Meglepetten tapasztalná némelyik teherkocsi-vezető. hogy bizony már egy lovas kocsi sem húzódna le előle, ha ő maga is nem igyekszik. Nagy József Névjegy a ládán NEMRÉGIBEN egy borsodi község falumúzeumában jártam. A dicséretes buzgalommal és lelkesedéssel összegyűjtött kiállítási tárgyak közt megakadt a szemem egy tulipános ládán. Nem az eredetisége vagy a kiemelkedő szépsége fogott, meg. Hasonlót elég gyakran látni a különböző helytörténeti múzeumokban. Az gondolkodtatott el, hogy a ládán, a tulajdonos neve mellett, ott állt az asztalos neve is. A több mint száz esztendeje készült láda túlélte a mestert. Nem érdeklődtem, de nem is valószínű, hogy meg tudták volna mondani, milyen ember volt a néhai K. J. mester. Azt azonban, hogy milyen szakember volt, az általa készített láda még száz esztendő múltán is hirdeti. A pontos illesztések, a türelemmel faragott minták a szakma szeretetéről, ismeretéről beszélnek. S arról, hogy a mester tisztában volt képességeivel, ismerte munkája értékét, ezért merte rávésni ládájára a nevét. Vagyis, ahogyan ma mondjuk, vállalta érte a garanciát. Vajon hányán vagyunk, akik az általunk készített „tulipános ládára” rá mernénk írni a nevünket. Nem ' azért, hogy ötven vagy száz év múlva, hanem egy hónap, egy év vagy éppen a garanciális idő lejárta után is tudják, kinek a keze munkáját tiszteljék, vagy ne tiszteljék az öltönyben, a házban, a bútorban, a tévé- készülékben. s napjaink többi tulipános ládájában. Mert vajon oda merné-e tenni a névjegyét az, aki immel-ámmal dolgozza le a nyolc órát, s tudja, mert tudnia kell, hogy amit csinált, fabatkát sem ér, s egy nap vagy egy hét múlva jöhet egy másik társa, hogy helyrehozza az ő hibáját. Az a régi mester ismerte képességeit, s becsülte a munkát. A mai mesterek nagy része is ismeri képességeit, becsüli, tiszteli választott szakmáját. De sokan vannak — mert a rosszból a kevés is sok — akik . a hanyag, nemtörődöm munkával egész szakmák hírnevére vetnek rossz fényt. Emlékszem, gyermekkoromban mindig apám gyalupadja körül sündörögtem, s a hulladékból hajókat, s más könnyen elkészíthető „műremekeket” farigcsáltam. Hiába nevetett ki apám. az ortnótlan jószágok miatt, én mégis büszke voltam rájuk, s mindet szépnek, tökéletesnek láttam. Ma már sejtem, miért: mert egész tudásomat testesítette meg egy-egy darab kifaragott fa. Mert mindent bele adtam, mert a képességeimmel mérve maximálisát alkottam. S ma hányán vannak, akik megfelelő tudás, ismeretanyag birtokában, képességeik maximumát adják naponta? Tudom, a munka nem játék, de nem volt az K. J. mester számára sem. Pedig 6 nem várhatott külön anyagi vagy erkölcsi elismerésre, prémiumra, kiváló dolgozó kitüntetésre. Neki az egyetlen elismerés, kitüntetés a becsülettel elvégzett munka volt, az, ha a harmadik faluban is azt mondták: ez igen, ezen látszik, hogy hozzáértő ember csinálta. Tudom, elismerem, hogy napjainkban nehezebb, nem elég egy vagy két tulipános ládát készíteni. A közeli határidő, a hiányos anyag- ellátás, a szervezetlenség miatt kapkodó, szalag fölé görnyedő munkás nem mindig gondol arra, hogy a névjegyéhez méltó munkát végezzen. Az első szempont, hogy időben elkészüljön, a másik pedig, hogy átvegyék. Mert sürget a főnök, mert sürget a mellettem dolgozó, mert ... lehet az okokat magyarázatokat sorolni. S MÉGIS azt mondom, jó lenne, ha naponta elkészítenénk a magunk tulipános ládáját a műhelyekben. az íróasztalok mellett, s a többi munkahelyen. Naponta adnánk ki olyan munkadarabot a kezünkből. amelyre nyugodt lelkiismerettel írnánk rá a nevünket, mint tette azt a néhai K. J. mester. , D. Kiss Csaba Ny. I.
