Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 1978. június 25., vasárnap Két évad között Miskolci színházi feljegyzések 1978 nyarán Az érettségi elnök noteszából: Megmérettettek és nem találtattak könnyűnek szerint né­hány nap múlva, június 29-én, csü­törtökön tartják az utolsó előadást a Miskolci Nemzeti Színházban, majd ezt köve­tően háromszor bemutatják a diósgyőri várban a La Mancha lovagját, és július 2-án ezzel véget ér a Mis­kolci Nemzeti Színházban az 1977 '78-as évad. A következő évadot nyitó ülésre augusz­tus 28-án jön össze a társu­lat, s azt követően majd több mint egy hónap múlva újra benépesülnek a szék­sorok. Sail os Gabor, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója közlése szerint, évadzáró tár­sulati ülést nem tartanak, a számvetést majd az új évad nyitásakor végzik el, s ezért a napokban a sajtó munka­társait hívták meg, hogy az igazgató és a főrendező — Illés István — az új évadról némi tájékoztatást adjon. Természetesen valami kis rövid visszatekintés is helyet kapott, amely az elmúlt éva­dot lett volna hivatott ér­tékelni. Ehhez a visszalekin- . téshez és 'előzetes tájékoz'-i- táshoz kell — az informáci­ók közreadása mellett — néhány gondolatot hozzáfűz­ni, természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen egy évad mérlegelése tanulmányt igényelne, nem pedig egy tá­jékoztatáshoz fűzött kom­mentárt. A színházi vezetés alap- koncepciója évek óla válto­zatlan. Bizonyos fajta nép­színházi feladat ellátására való törekvés, a kispolgári mentalitás elleni küzdelem, a napjaink kérdéseire való figyelem-felhívás áll a dek­larált műsorpolitikai elképze­lések előterében. Azt kell megnézni, hogyan realizáló­dott az elmúlt, illetve most záruló évad tükrében ez a koncepció, figyelembe véve azt is, hogy az Egerrel való kettősség adta nehézségek fennállottak, s azokkal — úgy tűnik — még hosszabb ideig, mint realitással szá­molni kell. Tizennégy bemutatót tar­tottak a most záruló évad­ban, abból tízet bérletben, négyet bérleten kívül. Mű­vészi színvonal tekintetében, az igazgatói tájékoztatás sze­rint. jó évet zárt a színház, tevékenysége a helyi és or­szágos figyelem sugarában állott. A bérletek száma itt sem jelentett nézőszámot, ez sajnálatosan országos tünet. Törekedett a színház az együttes-játék kialakítására, de ez sok nehézségbe ütkö­zött, különösképpen nehezíti ezt a fluktuáció, A most zá­ruló évad végén ez Miskol­con különösen szembetűnő, hiszen egy rendező — Beke Sándor — és kilenc színmű­vész — Gyöngvössy Katalin, Blaskó Péter, Blaskó Balázs, Kovács Mária, Csiszár Nán­dor, Reviczky Gábor, Martin Márta, Bács Ferenc. Tanay Bella — válik meg a-társu­lattól. Az országosan nagv méretű szín és/mozgás tehát Miskolcot sem kerülte el. Az igazgatói gsg; megjegyzést hozzá leéli fűzni. A bemutatott darabok meg­oszlásáról egy-két adat: a 14 darab a következőképpen oszlik meg’: mai magyar szer­ző máról szóló dai'ab.ja kettő, mai külföldi író, darabja há­rom. külföldi klasszikus ket­tő, külföldi romantikus játék egy, musical kettő, operett egy. gyermekdarab egy. al­kalmi irodalmi összeállítás egy. könnyű szórakoztató ösz- szeállítás egy. Változatlanul hiányzott a műsorból a klasz- szikus magvar dráma.. hiá­nyoztak azok az örök értékű művek, amelyeket néhány évenként elővenni a minden feladatot ellátó vidéki szín­háznak íratlan kötelessége lenne. A fenti számszerű sta­tisztika nem mond önmagá­ban sokat, ha masukat a' da- rwhok^t. íltpfvp P7 p1r)pH£«tn­kát nem tekintjük át. Szűk­ségtelen talán utólag számon kér ni, de elfeledni is kár len­ne, hogy a bérletbe meghir­detett 15 darabból, illetve be­mutatni ígért tízből nem mind került a közönség elé, és a tízes bérleti szám csak számszerűleg egyezik. Jólle­het, a színház eleve fenntar­totta magának a tizenötből való kétharmados kiválasztás jogát, és különböző tényezők is befolyásolták a bemutatást — például Beke Sándor hosz- szabb kiesése — a már rend­szereseti ismétlődő eltolódá­sok, műsorváltozások aligha használnak a színház és kö­zönség kapcsolatának. De most' inkább arról beszél­jünk, amit bemutatott a szín­ház, és ne arról, ami a terv volt. A két mai magyar játék közül az egyik, A fürdöigaz- gató az előző évad zárásakor már országos szinten „vizs­gázott” és nem is éppen nagy sikerrel. Beke Sándor bal­esete, illetve hosszú kiesése miatt ez a produkció a maga nem egészen kész állapotá­ban került a bérleti közönség elé, és a kitűnő prózaíró, Bertha Bulcsu iránti tisztele­tünk kinyilvánítása mellett is A fürdőigazgatót nem sorol­hatjuk a napjaink magyar drámairodalmát gazdagító ér­tékeik közé. S ezen az elő­adás sem változtatott. A má­sik mai mű, a Segítség meg­ítélése, illetve fogadtatása erősen megoszlott. A gro­teszkbe hajló tragikomédia, az abban alkalmazott szatiri­kus láttatás-mód nem min­den néző tetszésével találko­zott, és ez tette kérdőjelessé e darab és előadás sikerét. Magunk részéről az évad jobb produkciói közé sorol­juk. Ezzel gyakorlatilag a ha­zai művek „ki is merültek”. A két klasszikus külföldi mű — Csehov Ivanov és Ibsén Kísértetek című színműve — igen jó előadásban került a közönség elé, az évad értékei közé tartozik, s igazán nagy kár. hogy ezeket a klassziku­sokat a nézők nem kis há­nyada inkább csak valami­féle kötelező olvasmányszerü bemutatásnak tekinti. E két produkció feltétlenül az évad értékei sorának élére kíván­kozik. Az élő külföldi irodal­mat képviselő Az öreg hölgy látogatása, Dürrenmatt tragi­komédiája a sajátos rendezői felfogás szerint sikeredett fe­lemásra, Harold Pinter A gondnok című drámája, zseb- színoadi előadásban értéke az évadnak, három színész, több­ségben jól megállt próbatéte­le volt. A harmadik mai kül­földi szerzőtől származó já­ték a Két férfi sakkban — Hornicek csehszlovák író munkáia — nem különöseb­ben igényes darab, kelleme­sen szórakoztató, színészek vígjátéki tehetségének meg- esillogtatására született mű. Megnézzük, derülünk rajta, elfelejtjük. Musset Loren- zaccio című romantikus játé­kának szép előadása megér­demelten lett sikeres. A ze­nés művelt közül az évadot nyitó Varázskeringő című Strauss-operett a maga idéző- jeles előadásmódjával, mint­egy önmaga paródiáját is nyújtva, volt nagyon jó- elő­adás. a ma iä műsoron levő La Mancha lovagja című musi­cal -színészileg, zeneileg, ren­dezésben egyaránt jól meg­oldott. de énekes vonatkozás­ban hiányérzettel terhes pro­dukció. A másik musical. A veronai fiúk aligha tartozik az említeni érdemes sikere­sebb ’előadások közé. Válto­zatlanul sikers volt a gver- mekdm-ab. értékes összeállí­tás volt az Október útján, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulólát köszöntő, kicsit statikus iro­dalmi műsor, a gálaműsor nedig elsősorban vidéki ven- déeszereplési célokat szolgált. Milyen is volt hát ez az évad? Sok mindenről kellene még szólni, például egyes ala­kításokról, a színészi foglal­koztatás egyetlenségeiröl, ugyanakkor megdicsérni szín­padképeket. kosztümöket stb. Mindez nern e feljegyzés fel­adata. Annyi megállapítható, hogy hosszú időre emlékeze­tes élményt adó, kiemelkedő siker alig-alig akadt, botrá­nyos bukás sem volt, csak rossz produkció, és az évad képe annyira kiegyenlített, hogy az már szinte a szürke középszerrel egyenlő. Tájékoztatóit iíj évad várható műsortervé­ről és az érkező új színé­szekről is. Először talán ró­luk szólunk. Az ide szerződöt­tek között országosan ismert nevű nincs. A következők jönnek: Vándor Éva Kecske­métről, Orbán Tibor (színész és rendező) a szegedi tele­víziótól. Pólyák Zsuzsa Győr­ből, Radó Béla Kecskemétről, Maróti Gábor Budapestről, a Nemzeti Színházból, Bános Ágota a Népszínházból. Űj jelmeztervező Fekete Mária. Vendégművésze lesz a szín­háznak Bessenyei Ferenc és Bordán Irén. Diplomamunká­ját rendezi Halasi Imre. Né­hány helyet még nem töltöt­tek be, szeptember végéig döntenek azokról. Az évad, műsortervében bérleti előállásra 12 darabot hirdetnek meg, és ebből a ti­zenkettes keretből kilencet mutatnak be. Az eddigi tízzel szemben a most lecsökkent bérleti elöadásszám lehetővé teszi, hogy több jegy legyen a pénztárnál, és ne legyen kihasználatlanul a bérlete­seknél, másrészt pedig egy- egy produkcióra több előadás és hosszabb felkészülési idő juthat. A 12 darab a követ­kező: Juhász István Máz és Serfőző Simon Otthontalanok (e kettő új magyar darab), továbbá Ibsen Solness építő­mester, Bródy Sándor Tímár Liza, Ödön von Horváth Fér­fiakat Szelistyének, Goethe Clawigo, Csehov három egy- felvonásosa egy műsorban, Gorin—Glatkov Till Vlenz spiegel, Moliére Sca.pin far­sangjai és Tudós nők egy mű­sorban, Millöcker Kóldusdiák, Burghardt Tűzijáték, Jacobi Leányvásár. E bérleti kíná­latot áttekintve, és mind a tizenkettőt számba véve, ki­tűnik, hogy két új magyar bemutató várható, s tovább­ra is hiányzik a klasszikus magyar dráma. (Mert az egyébként roppant tiszteletet érdemlő Bródy Sándor 1914- ben írt Tímár Liza című színmüve, annak semmikép­pen nem tekinthető. Bródy- nak e porlepte darabjáról azt írja tanulmánykötetében Föl­des Anna, hogy ha van az ivó életművében elfeledni való, ágy ez a darab az.) Klasszikus külföldi mű négy lesz. Kortárs külföldi kettő. Két operett és egy musical van a választékban. Külön öröm számunkra, hogy regre visszatérnek a színpadra az egyfelvonásgsok. ' A gyerme­keknek Schwajda György Oz, a nagy varázsló című me­sejátékát mutatják be, a len­gyel dráma hete alkalmából Jaroslau> Abrumow három egyfelvonásosát Egerben, il­letve Diósgyőrött, mindezek természetesen bérleten kívül, csakúgy, mint a folytatni ter­vezett gála-, illetve show- műsorok, és a tervezett diós- győrvasgyári politikai- kaba­ré. Budapesten négy produk­cióval szeretne a színház ven­dégszerepelni. A <rrví*!t allnyit érnek, ' ' amennyit si­kerül belőlük megvalósítani. Évek óta törhetetlen bizako­dással nézünk a nyári szü­netben a színház új évada elé. Előzetes jósolgatásokból mentes bizakodással. Benedek Miklós Négy esztendő alatt egyet­len egyszer sem vár talc olyan néma csendben osztályfőnö­kükre a sátoraljaújhelyi Kos­suth Lajos Gimnázium ne­gyedik B-sei, mint ezen a hétfő reggelen. A vizsgabi­zottság érkezett... Miként az szabály az érettségi vizs­ga megkezdése előtt. Amikor aztán Sebestyén Ágnes osztályfőnök bevezet­te „gyerekeit”, tökéletes volt a megilletődöttség ... S ezen nem segített a biztatónak szánt „Sok sikert!” sem. A névsorelsők már kihúz­ták tételüket. A pár lépés­nyire levő várakozó szobá­ban még egyi kicsit együtt maradtak a többiek. (Azután persze a többség szedte a sá­torfáját, s indult hazafelé, talán hogy mentsék még a menthetőt, hiszen- ilyenkor többnyire minden diák úgy érzi, kilyukadhatott a feje, mert semmi se jut eszébe.) — Mitől tartotok a legjob­ban? A kérdés persze lehet csapda is, de hát válaszolni mégiscsak illik ... — A matematikától — sut­togja inkább, mintsem mond­ja Lipcsei Emese, hogy az­után kedden rácáfoljon ön­magára. Mert igaz, hogy fé­lelme nem nélkülözött min­den alapot, de önmagát múlta felül, szaporán írva a fel­adatot, a levezetést a fekete táblára. Emese persze mindezt ak­kor még nem sejtette, azt viszont tudta, hogy a négy év alatt hadilábon állt a ma­tematikával ... Ö is, meg a többiek is. A IV. B-nek ez volt a legsebezhetőbb oldala. — Köszönöm — mondta kedden Emesének a matema- tika tanár, Dobó József. — A következő tétel há­zasa előtt kimehets.z pihenni egy 'kicsit — hangzott az el­nöki ajánlat. De ő csak állt. Némán és kitartóan. Nem akart hinni . a fülének ... Ilyesmi persze mással is megesett. Mái’ a végén járva A Napjaink legújabb szá­ma bő választékot kínál a könnyedebb szépirodalmi írá­sokat. és az elmélyültebb iro­dalmi tanulmányokat kedvelő olvasóknak egyaránt. Délcány Kálmán: Idomitás és Hogyor József: Cirádás vaskapu cí­mű elbeszélése mellett közli a lap Ördögit Szilveszter: Ka­puk Thébában című drámá­jának első részéi. Két oldalt szánt mai költők verseinek, ebből egy teljes oldal Csaná- dy János költeményeivel telt meg. Vihar Bélát köszöntik hetvenedik születésnapja al­kalmából. a költő Meditáció Buddha képe előtt című ver­sével. a névsornak, Tóth Tibor re­mekelt utolsó érettségi tár­gyából, földrazjból, (a köte­lező magyaron kívül csupán ebből kellett szóbeliznie, mert matematikából és fizi­kából „központit írt”, az utóbbit nem is akárhogyan; jelesre!). — Köszönjük. Szép volt, — hangzott az asztal túlol­daláról. Tibor bólintott. Összeszed­te a papírjait, s mint áld jól végezte dolgát, visszaballa­gott a felkészülö-asztalhoz-.. Tizenkét év beidegződése. Fe­lelet után az ember a helyé­re megy. .. Az érettségi kérem nagy dolog (akármit mondanak is, s akármennyire nem kérik a bizonyítványt a felvételikor, már ha az ifjú vagy a lány folytatni szeretné a tanulást), de az érettségiző még diák. Az egyik ilyen, a másik olyan. Szóval pontosan, mint amilyen négy év alatt volt. Aki csak nézegette a tan­könyveket — vagy még azt se igen —, csodákra nem ké­pes. S mi tagadás, a IV. B- re nemigen volt jellemző a túlzott szorgalom. Akadtak persze kivételek. Például Varga Emese. Igaz, a negyedikes bizonyítvány­ba magyar irodalomból és nyelvből, meg történelemből is csak négyes került, de a négy év szorgalmas tanulás — no és a lelkiismeretes fel­készülés! — megtette a ma­gáét, Bánkról is, meg a Rá- kóezi-szabadságharcról is volt bőségesen mondandója, s o el is akarta mondani. Hogy ne hagyjon kétségeket! A „tisztelt bizottság” meg­hajolt. Különben is, emberi „gyengeség”, hogy szívesen, szívesebben hallgatunk szép, egész, tartalmas feleleteket, mint n.yekergő, el-elakadókat. S a jelesek mellé, (angolból is), kijárt egy szóbeli dicsé­ret. Hogyan is tartja a köz­mondás? Hu a -vége jó. min­den .jó. A sátoraljaújhelyi negyedik B. osztály érettségi Az irodalmi tanulmányok közül ki kell emelnünk Zi- monyi Zoltán igényes írását, a Homo experimenlator-t, amelyben Németh Lászlónak a Homályból homályba című kötetének alapján ad Dálya- képvázlatot a szépíró Németh Lászlóról. Hét elsőkötetes köl­tőt mutat be Kabdebó Lóránt. Nemzetközi irodalmi kite­kintést nyújt a lap két ta­nulmánya: Pomogáts Béla Költő és történelem címmel Szemléi- Ferenc romániai ma­gyar írót mutatja be. Fried István a szerb—magyar iro­dalmi kapcsolatok kutatójá­nak, Bozidar Kovaceiknek munkásságáról írt. vizsgáján Varga Emese volt a csattanó. Az utolsó, aki megmérettetett. S róla is van egy történetem ... Mondja, vagy inkább tart­ja. előadását (azon a bizo­nyos, bizonyára mások által is megfigyelt felelő hangon, ami annyi diákra jellemző), amikor nyílik az ajtó, s be­lopakodik az iskola igazga­tója,' Bartha István. Emese éppen ott tartott, hogy: — ... rézpénzt veretett, de . . . Oldalra kapta a fejét. — Jó napot kívánok —- mondta teljesen „normális” hangon, s egy pillanatnyi szünet után valamivel ma­gasabb hangszínnel folytatta! — nem volt meg az arany­fedezete, s így a pénz elér­téktelenedett. A gazdasági... Ha a vége jó ... Lipták Éva, az angol nyelv tanára az eredményhirdetés után a nyelvi laborral „dicsekedett”, az ott őrzött magnószalagok­nak is köszönhető, hogy ta­nítványainak az átlagosnál jobb a beszédkészsége. Dr. Szigeti Lászlóné annak örült (ő magyar-szakos), hogy egyik-másik témakörből több felelet is elhangzott, s kide­rült, nem maradt visszhang- talan a sok lelkes elemzés, Győr Anna; hogy történelem­ből biztosan felelteit tanítvá­nyai, Porkoláb Albertné igazgatóhelyettes pedig, hogy a most már volt újhelyi gim­nazisták valamennyien szár­nyát bonthatnak. Mert az asztal innenső ol-' dalán őszintén szurkoltak a diákokért. A tanár abban él, amit átad diákjainak. Kókay Dezső, Szokira Ta­más, Nyikos Mária, Kuzma Vali és a többiek — megle­het — ezért is maradtak egy pillanatra még mozdulatla­nok és némák, amikor az utolsó kézfogás után elhang­zott: — Valamennyiüknek gratu­lálok, s kívánom, legyenek hasznos, sikeres, alkotó tag­jai társadalmunknak. Csutorás Annamária Aktuális társadalompolitikai témát feszeget Gábor István! Az iskola kapuja című publi­cisztikája. amelyben arra ke­res választ, milyen becsülete van jelenleg a pedagóguspá­lyának. elloglalja-e a peda­gógus a társadalomban azt a helyet. amelyet érvénye* párt’határozatokban deklarál­tan is el kellene foglffnia. A Napjaink júniusi számá­ban ez alkalommal Würtz Ádám, Feledy Gyula. Cso- hány Kálmán. Lenkey Zol­tán és Reich Károly rajzait taialja az olvasó. Megjelent a Napjaink júniusi száma ít tervek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents