Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-03 / 129. szám
1978, június 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az ágazat vezető-helyettes, a növényvédő szakember, az- Állami Biztosító kárbecslőjével együtt távozott. Délelőtt, lovas kocsival közelitelték meg azokat a táblákat, ahova máshogy, más jármüvei lehetetlen elmenni. Azokat a földeket, ott a Tisza mellett, ahol a dúlőúton a ló hasáig ér a .sár, ahol lánctalpas túrja, tolólappal a földeket a n’yúlgátakhoz, hogy erősítse azokat. Árvízvédelem? Aligha: Inkább termésmentés. Az irodában Csomós Jánossal, a termelési elnökhelyettessel együtt kettesben maradunk: Jelenleg ötvenhárom táblánkon van belvízkár. A 'helyzet az elmúlt esztendőhöz képest kedvezőbb lenne, ha nem ott pusztítana a belvíz, ahol elvetett kultúra van. Tavaly, igaz, hogy csak május végén — júniusban tudtunk vetni —, nem'' sok eredménnyel, mert szinte az egészet elvitte a kora őszi fagy —, de most még rosszabb, mert az a száz milliméter csapadék, amely ebben a hónapban leesett, a kikelt kultúrákban okoz kárt. Tavaly a tiszakarádi Új Elet Termelőszövetkezet í! millió forintos mérleghiánynyal zárta az évet, A „miértre” egyszerű a magyarázat, legalábbis az elnökhelyettes szerint: — A termelési költség bűvös dolog. Nálunk 15 ezer forint általános költség esik egy hektárra. Hogy ez sok? Nem hiszem, mert költséges technológiával dolgozunk, több növénnyel tagjai vagyunk a nádudvari KITE termelési' 1 rendszerének. És sajnos a kedvezőtlen időjárás döntően befolyásolhatja eredményeinket — mint az elmúlt évben is — amikor kukoricából csak 15 mázsás hektáronkénti termést takaríthattunk be. . Akkor miért lépett be a szövetkezet a költséges termelési rendszerbe, amelynek a tápanyag-utánpótlása nem ekkora termésátlagokra van kidolgozva? Maga az elnökhelyettes mondta: — A műtrágyák, vegyszerek hatásfoka ilyen belvíz esetén, ha nem is nulla, de nagyon kevés, mert elmosódnak a talajba, ahol a kultúra egyiket sem hasznosítja. Kérdés: — Hát akkor? Válasz: — Nem tudunk mit tenni. A technológiát előírja a rendszer, s .ió idő esetén, nagyon is beválik. Lehetne még egy kérdést feltenni. Nem is egyet, Többet. De ■ a lényeg ugyanaz: Ha valami nem megy. miért erőltetjük? Az elnökhelyettes előszedett statisztikákat. Az elmúlt évekről. (Nemrég érkezett a termelőszövetkezetbe. s így nem is emlékezhet a „régmúlt” időkre:) Abból kiderül, hogy a most betervezett átlagok, csak kivételes időben takaríthatok be. Búzából idén 36 mázsát, kukoricából 40 mázsát, mákból 5 mázsát, cukorrépából 350 mázsát terveznek. Nos. az elmúlt öt év adatai sok ,mindent bizonyítanak, azt is. hogy naojaipk tervezetétől jobb áltaeot is elértek á ti- szakáródtok. de azt nem, ho'gv egy évben minden kultúrából egyszerre elérték ugyanezt. Ezek után érdemes megkérdezni: az egy hektárra eső átlagos köbség. hánv mázsás búzaterméssel egyenlő? — Ötven mázsás hektáronkénti átlaggal — válaszolt Csomós János. — De természetesen ebben benne vannak az állattenyésztés költségei, s így az egy hektárra eső költségek sokkal kedvezőbbek. Csak a növénytermesztést nézve: a búza, s kukorica már említett átlagain kívül napraforgóból 14, köményből 12 mázsás állagot remélnek. És hozzáteszik, soha ilyen szép nem volt a kömény, mint most. A kömény itt tálán — persze a mákkal együtt — a legnagyobb jövedelmet jelenti. És ha ezek az átlagok bejönnek, akkor a tervek szerint megvan a négymillió forintos jövedelem, amely a tsz kátyúba ragadt szekerét előre lendítheti. Ha bejönnek...' — Sajnos a Bodrogköz kegyetlen vidék. Maga kérdezte az előbb, hogy hány hektáron tudunk „belvíz- mentesen” termeszteni növényt. Szerintem nem többön. mint ötszáz hektáron. A többi négyezren a kockázat nagy. Amit bizonyít a májusban eddig leesett 100 milliméter eső. Ez a „víztömeg” már súlyos károkat okozott az elveteti kultúrákban. Más helyen a veszteségekhez eny- nyi eső még édeskevés. Itt már sok. És ezt tudják az itt lakók. (Vajdácskán például csak annyi műtrágyát adnak a növények alá, amennyinek az értéke be is jön. Nem terveznek légvárakat, mert a belvíz a legnagyobb úr. Mivel a Bodrogköz összetett belvízmentesítése még mindig nincs megoldva, kötelezően számolni kellene a víz veszélyével. Magyarán: olcsó technológiával. kevesebbet termelni, de az önköltség ne szaladjon az „egekig”. — Van nekünk olyan kultúránk — mondta az elnökhelyettes — ami állja a „salat”: ha jó, termőképes földre tesszük, akkor biztosan terem. Ez a kömény és a mák. Idén 32 hektáron terem a konyhakömény, amelynek jövőjét is előkészítettük — kétéves növény, hiszen a 75 hektárnyi mák alá 10 hektárt kivéve köményt vetettünk. Ezek kimagasló jövedelmet biztosító növények, hiszen, ha a mák az öt mázsás termést hektáronként megadja, akkor 40 ezer forint árbevétellel számolhatunk. . A számolásból származik a kővetkező kérdés: Ha a kömény és a mák termesztése ennyire megéri, akkor miért nem foglalkoznak vele nagyobb területen? íme a válasz: — Megvan az akadálya. Már a legutóbbi közgyűlésen felvetette a tagság, hogy ennél többet nem szabad elvetni. Nálunk a mákot jóformán — a vetést kivéve ■— részesben ■ kézi munkával termesztjük. Ha szerencsés, jó év lesz — az ötvenhárom tábla, a sok kultúra ellenére — biztos jövedelembe számíthat, (teljesíti a tervet a szövetkezét. Ha' hem. akkor az ötvenhárom tábla átka jelentkezik. s lehel, hogy, ez csak a kezdet. Egy bizonyos, hogy továbbra sem „belvízbiztos ’ a helyzet a Bodrogköz térségében és ez nem megnyugtató. — kármán A DIGÉP prototípus és kísérleti üzemében készül a DHLC —-F 1,25—40 típusú húzó-lágyító és csévélőgép. Az új géptípust ezekben a napokban a gépgyár méréstechnikai osztályának szakemberei műszerekkel „vallatják”, s ha a nagy pontosságot igénylő mérések jó eredménnyel zárulnak, úgy megindulhat a kísérleti példány sorozatgyártása. Sajó szentpéteri kérni Sajószentpéter az első nagyobb — 15 ezer lakosú — település, a Sajó völgyében találhatók közül. Elsősorban a környék szénbányáira települt, de mintegy kétezer lakos a Sájószentpéteri Üveggyárban, a megye szilikál- ipárának egyik „fellegvárában” dolgozik. Az V. ötéves tervidőszakban itt is. mint mindenütt, folyamatos feladat; a lakásépítés ütemének szintén tartása, sőt bizonyos értelemben, bővítése. I i 96 bányászfakás Az V. ötéves tervben a bányászlakások építése előtérbe került és a tervidőszakban Sajószentpéteren 96 bányászlakást kell megépíteni. A feladat látszólag köriy- r.vű, ha azokra a nagyméretű építkezésekre gondolunk, amelyek a megyeszékhelyen, Miskolcon, vagy más, nagyobb vámosokban a házgyári elemekből valósulnak meg. Sajószentpéter és a hozzá hasonló nagyközségek, helységek nincsenek ehhez hasonlóan könnyű helyzetben. A házgyári elemek alkalmazásához ugyanis adott számú lakás építése szükséges ahhoz, hogy azokat gazdaságosan lehessen felépíteni. A gazdaságosság, mint alap- elv. korlátozza a megye másik jelentős építési technológiájának szélesebb alkalmazását is. mert az alagútzsalus építési mód is csak akkor használható, ha legalább félszáz lakás építésére kerül sor. Ebben az évben 24 lakást építenek Sajószentpéteren — tudtuk meg Jakkel Bélától, a nagyközségi tanács vb-tit- kárától. Ez a szám a gazdaságosan fel nem újítható bá- ny„zzlakások pótlására szolgál cs ezeknek a lakásoknak a kivitelezője a Borsodi Szénbányák Vállalat építési szervezete. , Normán beiül... Ebben az esetben szerencsés módon kivitelezőt talált a beruházó, illetve a lebonyolító. Az építési technológia hagyományos szerkezetű, így a műszaki-gazdasági normatívákat nem haladja meg a kivitelezési költség. Mivel a közműellátáshoz szükséges alapközmű rendelkezésre áll, ezért ez a 24 lakás az év végére elkészül. A jövő évben 20 tanácsi cél- csoportos és 24 bányászlakás építésére kerülne sor. Ezek építésénél azonban már gondok jelentkeztek, mivel a 21) célcsoportos lakás kiviteli terveit, kivitelező hiányában mindezideig a nagyközségi tanács nem tudta megrendelni. Hogy jobban értsük, arról van szó. hogy a BSZV építési részlege a bányászlakások építését vállalta, de a célcsoportos lakásépítésre a beruházónak, pontosabban a lebonyolítónak, a Borsod megyei Beruházási Vállalatnak kellene kivitelezőt találni. Vajon hány kivitelezővel tárgyalt e témában a beruházási vállalat? A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat az alag- út-zsalus technológiával 20 lakás építésére nem vonul fel (nem gazdaságos), ,a Miskolci Építőipari Vállalat pedig állítólag nem hagyhatja el a város területét (?) — mondta a Borsod megyei Beruházási Vállalat vezetője. Nem csak pénz kérdése Pedig ez nagyon ésszerű megoldásnak látszik. Bár a Miskolci Építőipari Vállalat lakásépítési technológiája — a középblokkos — mintegy 848 ezer forinttal haladná meg a hagyományos épülethez viszonyított műszaki- gazdasági normatívát, de ez a szám 16 lakáshoz viszonyítva nem túlzottan jelentős. Ezért tehát, ha a nagyközségnek biztosítanák ezt a többletköltséget, még ez lenne a legjobb megoldás, mert akkor 1980-ra naturáliákban — és ez lenne a lényeg — megépülne a 20 lakás, úgy, hogy a fennmaradó lakás kivitelezését saját építőbrigádokkal végeztetnék el. hagyományos technológiával. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, 1980-ban felvonul, és ez a munka a következő tervidőszakra áthúzódva további lakások gyors felépítéséi biztosítaná. A három év alatt 1978-tól 1980-ig e három kivitelező: a Borsodi Szénbányák Vállalat építési részlege, a Miskolci Építőipari Vállalat és a hagyományos technológiával dolgozó építőbrigádokkal biztosíthatnák az ötödik ötéves tervidőszakban még hátralevő lakásépítési feladatok megoldását, 116 darab lakás felépítését. Ehhez csupán az illetékesek szerény megértése szükséges, ami egyfelől 848 ezer forint' többletköltség biztosítását jelentené, másfelől pedig azt a lehetőséget, hogy a miskolci építők a városból kilépve, új technológiával gazdagítsák a nagyközség lakóépületeinek ■ arculatát. Ezekhez az átütésekhez a szükséges tervek már csak adaptálásra várnak. A nagyközségi tanácsnál arra törekszenek, hogy a jövőre megéoülő 24 bányászlakás alapozási munkáit megfelelő előkészítés után már ebben az évben elvégezhessék. Bucherl Miklós Bizonyításra: kilenc hónap Mi a megoldás? Egy évvel ezelőtt, amikor a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezeiben jártunk, a szövetkezet elnöke nem a legjobb helyzetről tájékoztatott. Félreértés ne essék, nem a munkakörülmények hibáztak. Éppen ellenkezőleg: a szövetkezet nemrégiben költözött új otthonába, a város központjában felépült, minden igényt kielégítő, korszerű üzemházba. Igaz, a szövetkezet gondjai éppen az új üzemház építésével kezdődtek. A beruházási programban egy „kissé” elszámították magukat. Csaknem 'ötszáz fős létszámra alapoztak, ehelyett azonban csupán 271-en dolgoztak tavaly az üzemben. A gondokat fokozta, hogy irreális termelési terveket készítettek, amelyeket, természetesen nem sikerült teljesíteniük. Ez idő tájt már a minőség is erősen kifogásolható volt — nem csoda, hogy sorra elvesztették legjobb megrendelőiket. Ekkor már időszerű lett volna végre szembenézni a tényekkel, s mielőbb intézkedni, változtatni a tarthatatlan helyzeten. Sajnos, nem ez történt. A vezetőség — ez idő tájt már többségükben megbízott műszaki vezetők — még arra sem figyelt fel, hogy egy év alatt mintegy ötvenen leszámoltak az üzemtől. Az év második felében aztán „pánikhangulat” lett úrrá; fű- höz-fához kapkodtak, hogy legalább valamicskét szépítsenek eredményeiken, illetve eredménytelenségükön. Kapóra jött a Vörös Október Ruhagyár ajánlata, amelyben ígéretet tettek arra, hogy segítenek a szövetkezetnek a talpraállásban. Néhány hét azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy behozzák a több hónapos elmaradást. Most, amikor ismét a szövetkezetben járunk, eszünkbe jutnak az elnök egy évvel ezelőtti szavai. Azzal búcsúzott: egy év múlva keressük fel őket ismét, biztos abban, hogy jobb eredményekről adhat számot. Nos, eltelt egy esztendő — a régi elnököt azonban hiába keressük. Február 9-töl új, megbízott elnök irányítja a szövetkezetei. Az elnöki posztot ideiglenesen Nagy István tölti be, aki alapító törzsgárda tagja a szövetkezetnek: — Nem éppen szerencsés helyzetben vettem át a vezetést — jegyzi meg. — Az év elején ugyanis már komolyan felvetődött egy esetleges lú- zió gondolata. Először a Vörös Október Ruhagyárra gondoltunk, hiszen velük kooperációs szerződésünk van, s nagy segítséget nyújtottak az elmúlt évben szövetkezetünknek az üzem- és munkaszervezésben is. Az OK1SZ elnöksége elvetette az ötletet, Igaz, mi magunk is szívesebben szavaztunk volna az önállóság mellett. Az eredménytelenség miatt azonban továbbra is a fejünk fölött lebegett a fúzió gondolata. Ekkor már a „Hegyalja” Ruházati Szövetkezettel való egyesülésről tárgyaltunk. Február 23-án. a városi párt- bizottságon került sor végül is arra a tárgyalásra, amelyen dönteni kellett a fúzió, avagy az önállóság mellett. A helyi vezetőkön kívül a megbeszélésen részi vett a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője, a KISZÖV elnöke, valamint a „Hegyalja” szövetkezet képviselője is. Megszületett a döntés. miszerint kaptunk még egy utolsó bizonyítási lehetőséget: a harmadik negyedév elteltével kell beszámolnunk munkánkról. Az eredmények döntik majd el. hogy alkalmasak vagyunk-e az önállóságra . .. — Mi szükséges a bizonyításhoz? — Éves termelési tervünkben 42 millió forint termelési érték előállítását jelöltük meg mondja az elnök. — Ez az érték várhatóan magasabb lesz, mert a bérmunkák egyrésze is anyagos lerméles. — Hogyan alakultak a teljesítmények -Az év eddig lelteit időszakában? — Az első négy hónapban 10 millió 700 ezer forint tér-, melési értéket produkáltunk. Ez megfelel az időarányos terveknek. Igaz, a jó eredményekben az is közrejátszik, hogy eddig még nem volt termékváltás; kizárólag a VOR részére készítettük termékeinket. — Az elmúlt évben igen sok minőségi hiba volt tapasztalható termékeikben... — Olyan jellegű — szabászat! és varrodai — hibák az idén még nem fordultak elő. Sajnos, az idén más okozza a gondokat. A gőzfejlesztő berendezésünk gyakran elromlik, nincs megfelelő szakember a javításához. Emiatt előfordul, hogy késik a végtermék kibocsátása. Az első negyedévben súlyosabb problémáink is voltak: több mint ezer öltönyt újra kellett vasalnunk. A nem megfelelő gőzellátás jelenleg is gond; termékeink nagy részét ki kell adnunk bérvasalásra más szövetkezeteknek. — A nehezebb időszak pedig még csak ezután következik, hiszen most kezdik az exporttermékek gyártását, gyakori lesz a termékváltás... — Érdekképviseleti szervünk, a RUSZŰV műszaki gárdája Ígéreteit tett arra, hogy segítségünkre lesz az exporttermékek gyártásához szükséges üzem- és munkaszervezési feladatok megoldásában. A gőzfejlesztő berendezés miatti problémákat pedig — véleményem szerint— csak egy kazáncsere oldhatja meg. Igen ám. de egy új kazán több százezer forintba kerül, erre pedig a szövetkezetnek nincs pénze. A gondon átmenetileg bizonyára segítene, . ha inkább egy, a kazán javításához értő szakembert alkalmaznának. A beruházás gondolata annál is inkább elvetendő, mivel a szövelke- . zetnek éppen elég régebbi adóssága is van. Lassacskán vissza kell íizetniök a beruházáshoz kapott hitelösz- szegeket. A törlesztésre pedig csak a leggazdaságosabb üzemvitel mellett lehet majd .képes a szövetkezet. Az ez évi terveket böngészve még egy „apróságra” lettünk figyelmesek. A szövetkezel, kapacitását csupán a bizonyítási időszakra, 'kilenc hónapra kötötte le. Az utolsó negyedévre még nem kötöttek szerződéseket. Lehetséges volna, hogy mégsem bíznak annyira erejükben, önállóságuk megtartásában ? Tóih Pál. a Mezőkövesdi városi Pártbizottság gazdaságpolitikai csoportjának vezetője a következőket mondja: — Továbbra is meglehetősen összetett, problémákkal küzd a szövetkezet. A rendelésállomány sem a legjobban alakult. A vezetők még mindig nem tudnak kellően úrrá lenni a belső szakmai problémákon. Sem az épület, sem pedig a gépek kihasználtsága nem megf elelő. Igaz, hogy időarányosan teljesítették a terveket, de nem minőségi kifogás nélkül. Ebben a MEO szervezettsége is hibás. Meg kell hagyni: bizonyos javulp tendencia tapasztalható ugyan, de ez még kevés a talpra álláshoz. A bizalmat kilenc hónapra előlegez-1 tűk: csak a szövetkezeten múlik, hogyan tovább ... Déváid Hedvig:
