Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-21 / 144. szám
1978. június 21., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 FimSetkű szabálysértők Alaposabb lélektani búvárkodást igényelne, miért is fordulhat elő, hogy a legkisebb bolti szarka is finom bánásmódot követe' magának a szabálysértési előadó előtt, fennen hangsúlyozva, hogy ugyancsak kényes a becsületére. Persze akadnak olyan „ügyfelek” is, akik tudnának egyet s mást mondani a boltosok durvaságairól, hogy lopás közben szó szerint fülön fogták őket, volt, akit, mert már nem érték utol, hátulról megrúgták és állítólag olyan is, akinek, mielőtt a zsebébe nyúltak, lekevertek egy jobbkezest. A bolti lopások úgymond elharapóztak és hát törjön pálcát az ingerült boltos fölött az, akit egy nap négyszer- ötször meglopnak és ezt látnia kell, így érthetően dühbe gurul. Mit lopnak? Konyakot, pálinkát, likőrt, cigarettát és csokoládét, szatyorban, zsebben, kabát alatt stb. Az ilyen esetek teszik ki a szabálysértési ügyek nagy részét a kerületi hivataloknál. A harminc forint alatti lopások következménye: többnyire tárgyalás nélkül határozatot hoznak és értesítik a magát maradéktalanul ön- kiszolgáló vevőt a bírság összegéről. Ez általában ötszáz és ezer forint körül alakul, a körülményektől függően. Azok, akiket 'tárgyalásra hívnak, többnyire itallopások kárvallottjai. A bírsá" határai: ezer és ötezer forint. Akad, aki egy évben kétszer is megjelenik a szabálysértési előadó előtt. Csupán a Miskolc városi Tanács III. kerületi Hivatalában tavaly 300 bolti lopást tárgyaltak, az idén eddig 150-en jelentek meg ugyanilyen okok miatt C°erba Im- réné főelőadó előtt. — Hozzánk többnyire teljesen tisztázott ügyek kerülnek, olyanok, hogy az illetőt tetten érték, az esetet hivatalosan jegyzőkönyvezték, és itt már csak a mérlegelés, a körülmények felmérése, a határozathozatal következik. A meghallgatottak többsége elismeri a lopást, de többen is megjegyzik, hogy rángatták, fejbe vágták, letegezték őket, és bizony ez érezhetően érzékenyen érintette őket. Olyannyira, hogy nem ritkán a lopás szégyenét is képes elfedni bennük a felindulás. — Aligha lehet elégtétel a vevőnek, hogy olykor, nem is ritkán, a kereskedő kerül a szabálysértési főelőadó elé: súlycsonkításért, árdrágításért, — Igaz, hogy a becsapott vásárlók nem követik nyomon az eljárást, többnyire megelégszenek azzal, hogy az eljárás megkezdődik a hanyagul, vagy szándékosan rosszul mérő-számoló eladó ellen. A kereskedelmi dolgozók ellen lefolytatott tárgyalások száma sokkal kevesebb, mint a bolti lopásoké, és nemcsak azért, mert a vevők elnézőek, mert a társadalmi ellenőrzések száma nem túl magas. Azok az ügyek, feljelentések, melyek szabálysértési eljárást vonnak maguk után, többnyire csak a felszínén sértik a társadalmilag elfogadott, írott és íratlan szabályokat, többnyire nem okoznak nagyobb károkat sem magánszemélyeknek, sem a társadalmi tulajdon rovására. A megfelelő szigorúság mégis elengedhetetlen. Ennek következménye lehet, hogy bizonyos jellegű „sérelmek” száma az utóbbi időben csökkent. Korábban persze születtek „kemény” határozatok a lakóházi csendháborítók, garázdálkodó lakók ellen, és úgy látszik, ezzel sikerült valamennyire megfékezni a mások r>—'gal- mát zavaró rendb kát. Biztosan sokakban iu^: fel kellemetlen emlékeket, hogy a házgyári lakásokba való beköltözések után olykor egy magnót, egy tévét hallgatott akaratán kívül az egész ház, vagy a lakótelep. A bírságok úgy látszik nem voltak hatástalanok, mert mind kevesebb az ilyen ügyek-pana- szok száma. Itt a nyár, lassan felsorakoznak az akták között a tipikusan nyári ügyek, a tiltott kempingezés, sátorverés, a tiltott helyen való fürdés stb. Tilalmak sokasága szabályozza a horgászatot is, és nincs abban semmi érthetetlen, ha mindezeket egészen pontosan valamennyi pecázó nem ismeri, jóllehet ismernie kellene, olvasgatni, lapozgatni a rá vonatkozó rendeleteket, különben számolhat a következményekkel. Már pedig azoknak, akik kényesek a saját önérzetükre, a szabályok pontosabb ismeretét javasolhatjuk. És ezek betartását. Olcsóbb is, megnyugtatóbb is mindönkinek. Nagy József Gyakori vendégek mostanában megyénk különböző vetőmagvakat, elsősorban konyhakerti magvakat termelő gazdaságaiban a nagy nyugati „vetőmagvas” cégek szakemberei. A Velőmagter- meltető és Értékesítő Vállalat Észak-magyarországi Területi Központjának körzetében ugyanis fellendülőben van az exportra történő vetőmagtermelés. Hazánkból az elmúlt évben mintegy egymilliárd forint értékű magféleséget exponált a vállalat, s az idén mintegy 20—25 százalékkal szeretnék növelni a vetőmagvak kivitelét. Borsod és Heves megyék jelentősen hozzájárulnák ehhez a növekvő exporthoz. Megyénkben az idén példáu' tíz nagy nyugati cég termeltet különböző konyhakerti és aprómagvakat. Az . .SZK például mintegy 500 hektárnyi vörös- here magtermésére vevő, egy dániai cégnek paradicsommagot, más külföldi vevőknek fénymagot, borsóvetőmagot és különböző konyhakerti növények magvait termesztik megyénk gazdaságaiban. A Vetőmaglermeltető és Értékesítő Vállalat a közelmúltban tízéves kooperációs szerződést kötött a legnagyobb holland „vetőmagos” céggel, a Royal Sluis-szal közös termeltetésre, új fajták közös előállítására, és harmadik ország felé irányuló közös exportra is. A kooperáció révén nemcsak exportunk növekszik jelentősen, hanem új, kiváló minőségű holland vetőmagfajtákhoz jut hozzá mezőgazdaságunk. A Royal Sluis cég elnök-igazgatója a megállapodás megkötése után megyénkbe is ellátogatott, ahol a bekecsi Hegyalja Termelő- szövetkezetben folyó konyha- tterti vetőmagtermeltetést tekintette meg. A bekecsiek már több száz hektáron rendezkedtek be különböző vetőmagvak termesztésére, s a holland szakember a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott eddig végzett munkájukról, eredményeikről. Diolenek színskálája Betty és Giovanni Lovag Leon Gyula bécsi gyáros, 1900. március 13-án beadvánnyal fordult Győr város vezetőségéhez „szövőgyár létesítésének engedélyezése iránt”, olvashatjuk a RABATEX jubileumi . kiadványában. Megkötötték a 12 pontból és négy záradékból álló szerződést, és a „León Gyula Első Magyar Mechán. Pamut- és Gyapjúgyárban 1902. január elsején megindult a nagyüzemi termelés. Ugorjunk az időben. Eltelik hetvenöt esztendő. A jubileumi évben a gvár több rendezvénnyel, kiállítással ünnepelte fennállásának háromnegyed évszázadát. Hétfőn Kazincbarcikán, az Eg- ressy Béni Művelődési Házban fotókkal, tablókkal és késztermékekkel mutatkozott be Borsodban a RÁBATEX. Most meghívjuk önöket, nézzük végig, mit is láthatunk? Balra megyünk, és az első tablón 1900. július 17- én keltezett, eredeti szerződési okirat fotókópiája fogad, majd továbbmenve. a Leon-féle szövőgyár .és a Győri Fonoda alapítási iratait láthatjuk. Háborús károkat, a sérült gyárat ábrázoló, 1945-ös képek következnek, mellette pedig a gyár emblémáinak, cégjelzéseinek fejlődése, és a mostani üzemcsarnokok, termelési folyamatok, gépek, és a hozzájuk tartozó magyarázó szöveg. Bepillantást nyerünk a RÁBATEX életébe is. A stráfkocsitól - a kamionig — Hasonlattal élve, a lovas kocsitól jutottunk el a kamionig — níondja La- boda Ferenc munkaügyi előadó. Jubileumra készülnek a Borsod— Heves megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál. Néhány hónap híján harminc évvel ezelőtt írták alá a cég alapító levelét. Kezdetben FÜSZÉRT néven szerepelt a vállalat, s csak Borsod megyében forgalmazott. A hatvanas évek elején aztán a szomszédos Heves megyére is kiterjedt a működési területe, s nem sokkal később, 1966-ban kialakult a vállalat mai szervezeti formája. — Néhány szó erejéig még érdemes elidőznünk a „hőskornál” — javasolja Tamási Miklós kereskedelmi igazgató- helyettes. — Hosszabb ideig valóban gumikerekes stráfkocsi volt a legfőbb szállítóeszköz, s az emberek kizárólag kézzel rakodtak. Kezdetleges volt a raktározás is, az árut gyakran elhanyagolt épületekben, vagy pincékben tárolták. Akkor a mostani hétnél lényegesen több volt a fiókegységek száma is, éppen a korszerűtlenség miatt. Ennyit a múltról, s ezek után nézzük a jelent. Az 1200 dolgozót foglalkoztató nagykereskedelmi vállalat vezetőinek van mivel büszkélkedniük. — Az ország harmadik legnagyobb ilyen rendeltetésű vállalata vagyunk. Éves forgalmunk eléri a négy és fél milliárd forintot. Mi bonyolítjuk le az összes eladás tíz százalékát. A hozzánk tartozó területen 1,3 millió .ember él.. . — magyarázza a kereskedelmi igazgató- helyettes. Évente több mint 250 ezer tonnát mozgatnak meg a vállalat 'szállítómunkásai, géppel és kézzel. A mennyiség évente öt százalékkal növekszik. A vegyiáru terén ennél is tetemesebb az emelkedés, amiben közrejátszik például a testápolási kultúra fejlődése. — Ötezer boltba szállítunk rendszeresen — említi a munkaügyi előadó —, általában tíznaponként. Egyes áruféleségekből, mint a déligyümölcsökből, a kávéból még gyakrabban viszünk az üzletekbe. Rohamosan növekszik egyébként az importáruk aránya, az idén már eléri a forgalom 17 százalékát. Ez még csak tetézi a feladatunkat, hiszen többféle árut kell szállítanunk. Élelmiszerből 3500—4000, vegyiáruból 4000—4500 cikket forgalmazunk általában. A vállalat jó, vagy- rossz munkája döntően befolyásolja a lakosság fogyasztását. Sajnos, nem ritkán halljuk, tapasztaljuk, hogy nem megfelelő az üzletek áruellátása. Különösen a távolabbi településeken, a kisebb boltokban rossz e tekintetben a helyzet. Kérdezem Tamási Miklóst: hibásnak érzi-e magát emiatt a vállalat? — Részben igen, részben nem — válaszolja. — A mi számlánkra írható, hogy nem rendelkezünk elegendő raktárral, s képtelenek vagyunk azonnal pótolni a kifogyott árut. Kevés a szállítómunkásunk is. kocsikísérőből jelenleg is felvennénk félszázat. — Az viszont nem a mi hibánk, hogy a boltok sem tudnak megfelelő meny- nyisógű árut tárolni. Talán a lakosság körében kevésbé köztudott, hogy nekünk nincsenek szállító járműveink, illetve csak néhány van, s csak olyan .tehergépkocsival vihetjük az árut, amilyet a fuvarozó vállalatok biztosítanak. Sok a holtidő, a pontatlanság ... Adódik a talán ünneprontó kérdés: mit tesz a vállalat az üzletek jobb áruellátásáért? — A magunk nevében beszélek — mondja a kereskedelmi igazgatóhelyettes —, tehát csak a tőlünk függő okok kiküszöbölésére tervezett intézkedéseket említem. Négy nagykereskedelmi vállalattal összefogva építünk majd egy 25 ezer négyzetméter alapterületű koordinációs raktárbázist. Az építkezés megkezdéséről a hónap végén hoznak döntést, de a beruházás befejezése a legjobb esetben is csak a nyolcvanas évek első felére várható. — A technikai felszereltséget gépek vásárlásával akarjuk fokozni. Jelenleg 75 százalékos a gépi rakodás aránya, ezt feltétlenül javítanunk kell. Anyagi lehetőségeink azonban korlátozottak, ezért jelentősebb változásra csak hosszabb időn belül van remény. Ahhoz, hogy ne legyen létszámhiányunk. növelnünk kell a kereseteket, s kedvezőbb munkafeltételekre van szükség. A vállalat munkáját már többször ismerték el a kiváló kitüntetéssel. Legutóbb a kollektíva az 1975. évi eredményei alapján részesült Kiváló Vállalat címben. — Mit kívánnak vállalatuknak a jubileumi évre? Gondolkodás nélkül, szinte egyszerre mondják: — Üjabb kiváló kitüntetést! Kolaj László Fotók mutatják be az üzemegészségügyi szolgálat munkáját, a gyári óvodában önfeledten játszadozó apróságokat, a dolgozók szabadidő eltöltési lehetőségeit. És a nagy érdeklődésre számot tartó ingek, ing- és ágyneműanyagok, zsebkendők színes kavalkádja. Bob, Betty, Alice, Eddy. „Ök” a zsebkendők. És a sláger a Dio- len-anyag, valamint a belőlük készített ingek. Giovanni, Péter, Zoltán. Nem férfineveket gyűjtöttünk a naptárból, ezek a Diolen- anyagok fantázianevei. Színösszeállításuk különbözteti meg egymástól. Menjünk tovább. Ki ne ismerné a Jázmint és a Gerberát? Igen, így nagybetűvel, hiszen most nem virágfélékröl van szó. Ágyneműanyagok ezek, változatos színösszeállításban, csakúgy, mint a Desdemo- na, a Didó, vagy a Dalida, illetve „előkelőbb” rokona, az Extra Dalida. * * RÁBATEX és ÉTEX. ÉTEX és BRKV. Kapcsolatuk alapján válogathatunk az üzletekben. Milyen ez az együttműködés! Nagy Lajos, a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója: — Nem újkeletű a RÄBA- TEX-szel a kapcsolatunk, de a mostani kiállítás további együttműködést kínál. Tapasztalatunk az, hogy a vásárlók keresik és szeretik a RABATEX termékeit. Csak egy példa: itt is látható több zsebkendő, ing- és ág" neműanyag. Nézzük a színeket. Divatosak, ízlésesek, és az egyes árnyalatok harmonikusan illeszkednek egymáshoz. Ez a kiállítás egyben kitűnő alkalom árra, hogy a gyár ittlévő képviselőivel megbeszéljük elképzeléseinket, észrevételeinket. A szorosabb kapcsolat kialakításának végül is az a célja, hogy a lakosságot még nagyobb áruválasztékkal lássuk el. Dr. Kránitz Gyula, a RÁBATEX igazgatási főosztály- vezetője: — Kereskedelmi kapcsolatunk a borsodi kollégákkal eddig is gyümölcsöző volt. Ennek fokozására, a vásárlók igényének alaposabb megismerésére törekszünk, és szeretnénk közelebb kerülni a lakossághoz. Ez kiállításunk hármas célja. Természetesen itt most csak igen szűk keresztmetszetét tudjuk termékeinknek bemutatni. Színválasztékunk például sokkal nagyobb, mint az itt látható skála. Kadler Gusztáv, A RABATEX kereskedelmi osztály- vezetője: — Termékeink hatvan százalékát nyugati piacra készítjük. Ott a divat előbb jár, mint itthon, így jelentős a két divattípus közötti idő- eltolódás. Célunk az, hogy ezt az időkülönbséget csökkentsük, illetve amennj’ire lehetőségeink engedik, megszüntessük. A megoldás az, hogy ugyanolyan anyagösszetételű, minőségű és színű terméket szállítsunk hazai megrendelőinknek, mint külföldre. Boros György, az ÉTEX igazgatója: — Ha ez sikerül, sokkal nagyobb lesz a megrendelés a RÁBATEX termékeiből. Biztos vagyok benne, hogy azok a látogatók, akik ezt a szép kiállítást megnézik, kedvet kapnak az itt látható termékek megvásárlására. És könnyű a helyzetük, hiszen a művelődési ház mellett levő Kazinc Áruházban árusítják ezeket az anyagokat. Ha már a nyugati, illetve hazai divatirányzat idő- eltolódásáról beszélünk, van egy javaslatom. Azt tapasztaltuk, hogy a vásárlók keresik a géz-inganyagot. Tud szállítani a RÁBATEX? És ekkor létrejött az ÉTEX—RABATEX közötti eddigi leggyorsabb üzletkötés: — Mennyit adjunk? — Százezer métert! — Mikorra? — 1979-re. — Kezet rá, meglesz! Hát igen, ez az üzletkötés. Most már csak a hivatalos papírforma van hátra, és lesz géz-inganyag a borsodi üzletekben. (X) Feladatok a ruhaiparban A ruhaiparban dolgozók 85 százaléka nő, ezért különösen fontos az ágazat vállalatainál az üzemegészségügy fejlesztése, az élet- és munkakörülmények fokozott javítása. A vállalati erőfeszítések nyomán jó az iparág üzemeiben az üzemorvosi ellátás. A nagyvállalatoknál jól felszerelt, korszerű rendelők működnek. A dolgozók 80 százaléka részesül rendszeres üzemorvosi ellátásban. Az utóbbi időben szemészettel, nőgyógyászattal és rendszeres hallás- vizsgálattal bővült az orvosi ellátás. Ez azonban jelenleg csak a vállalati központokra jellemző, a vidéki telephelyek üzemorvosi ellátásán van javítani való. A feladat most az, hogy a jövőben az üzemorvosi ellátásra fordítható összegből a telephelyek is arányosan részesüljenek. Megoldásra vár. hogy a ruhaiparban a munkások 30 százaléka egészségügyi okok miatt kevésbé tud eleget tenni a szalag diktálta erősebb munkatempónak, de ebből mindössze 10 százalékukat tudják könnyebb beosztásban foglalkoztatni. Ennek következményei: amíg országos átlagban a táppénzen levő dolgozók aránya 6.1 százalék, addig a ruhaiparban ez megközelíti a 8 százalékot. Az arány csökkentésére a csökkent munkaképességű dolgozók munkaerejének hasznosítására megfelelő munkakörök kialakítását szorgalmazza a szak- szervezet ívül a leni liiappeit