Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

1978. június 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az amerikai politikáról A Pravda és más központi lapok június 17-i száma köz­li „Az Egyesült Államok kor­mányának jelenlegi politiká­járól” című cikket. „Az utóbbi idők tényei ar­ról lanúskodnak, hogy az Egyesült Államok politikájá­ban a béke ügyét veszélyez­tető változások mennek vég­be. Az ország vezető körei­ben már nem első esztendeje éles harc dúl a leszerelés, a Szovjetunióhoz és más szo­cialista országokhoz fűződő kapcsolatok kérdéséről. Egy­re több jel mutat arra, hogy ebben a küzdelemben azon csoportok képviselői kezde­nek felülkerekedni, amelyek alá akarják ásni az enyhü­lést. a világot vissza akarják vetni „a hidegháború kor­szakába.” Az Egyesült Államok kor­mánya olyan akciókra vál­lalkozik. amelyek célját ne­hezen lehet másként értékel­ni. mint. a Szovjetunióhoz fű­ződő kétoldalú kapcsolatok szándékos megrontását. Nem csökkennek az ország bel- ügyeibe való beavatkozást célzó kísérletek — írják be­vezetőjükben a lapok, majd így folytatják: „Az Egyesült Államok és a Szovjetunió jó kapcsolatai­nak ellenfelei igyekeznek egy nótát fújni az agresszív szov- jetellenes kínai vezetőkkel, akik mindenütt hallhatóan csalásnak minősítik az eny­hülést és a békét, a háborút nevezik az egyedüli reális perspektívának. Az Egyesült Államok je­lenlegi politikájának mind­ezen tendenciái különös egy­értelműséggel nyilvánultak meg a NATO közelmúltban megtartott tanácsülésén. Ennek eloszlatására volt hivatott, mint azt jelentették, James Carter elnök közel­múltban megtartott annapo- lisi beszéde. Az Egyesült Ál­lamok elnökének mindazon­által nem sikerült megvilá­gítania az Egyesült Államok politikáját, elsősorban a Szov­jetunióval szemben. Azon egyszerű oknál fogva nem si­került, mert a beszéd meg­próbálta összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent: az enyhülés eszméihez .és a szovjet—amerikai kapcsola­tok megjavításához való hű­séget a Szovjetunió elleni nyílt támadásokkal, a hitleri agresszió elleni harcában húszmillió fiát és lányát el­vesztő békeszerető Szovjetu­nió iránti tiszteletet azokkal a rosszindulatú és hamis le­írásokkal. amelyek a Szov­jetunió tevékenységéről szól­nak. és amelyek hasonlóak a „hidegháború” idején az ame­rikai lapokban megjelent legrosszindulatúbb írásokhoz. Az Egyesült Államok el­nöke és tanácsadói nem ké­telkedhetnek abban, hogy a Szovjetunióban figyelemmel fogadták és tárgyilagosán ér­tekeitek ezt a beszédet. Nem maradtak figyelmen kívül a beszédben foglalt po­zitív kijelentések, amelyek tanúsítják: az amerikai ve­zetők kénytelenek számolni azzal, hogy az ország politi­kai köreiben és a közvéle­ményben széles támogatást élvez az enyhülés.” „Világos, hogy az Egyesült Államok által áz enyhülés érdekében tett lépéseket fel­sorolva, az elnök nem vélet­lenül hagyott figyelmen kí­vül két nagyon fontos doku­mentumot: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcso­latainak alapjairól és a nuk­leáris háború veszélyének csökkentéséről szólót. Ezek­ben a dokumentumokban erőteljesén hangsúlyozzák egyebek között az* a tényt, hogy mindkét hatalom az enyhülés és az ebből faka­dó kölcsönös kötelezettségek javára döntött”. A továbbiakban a lapok megállapítják: „A Szovjetuniónak és szö­vetségeseinek azonban leg­alább annyi indoka van nyugtalankodni a holnap mi­att, különösen a katonai po­tenciál — a NATO által el­fogadott ■—. fokozásának és korszerűsítésének hosszú tá­vú programjai fényében. És itt meg kell vizsgálni egy rendkívül fontos kérdést a leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatos magatartásról, azt a kérdést, amel-et próbakő­nek lehet tekinteni a felek valódi szándékának felderí­téséhez.” ,.A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csök­kentéséről Bécsben folyó tár­gyalásokkal és a hadászati fegyverek korlátozásáról tar­tott tárgyalásokkal kapcsolat­ban a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz a még fennálló kérdések kölcsönö­sen elfogadható alapon tör­ténő sikeres összehangolásá­ra. Az amerikai vezetés azon­ban, noha szavakban elisme­ri a megállapodás megköté­sének fontosságát, valójában nem mutatott készséget a még össze nem egyeztetett kérdések konkrét megvitatá- tására. Mesterséges akadályokat keltenek a leszereléssel fog­lalkozó egyéb tárgyalásokon is. A hivatalos cáfolatok el­lenére gyakorlatilag folyta­tódik az a politika, hogy a le­szerelésről szóló tárgyaláso­kat más, azokkal egyáltalán össze nem egyeztethető kér­désekkel kapcsolják össze. Az említett tárgyalásokat a je­lek szerint csupán arra akar­ják felhasználni, hogy lep­lezzék militarista politikáju­kat. Így például a nemzetközi fegyverkereskedelem korlá­tozása megvitatásának leple alatt, az elnök választási Ígé­retei ellenére az Egyesült Államok hivatalos adatok szerint 1977-ben 11.3 milli­árd dollár értékben szállí­tott külföldre fegyvereket, és 1976-ra a tervek szerint a fegyvereladások értékszintjét 13,2 milliárd dohára emelik. A katonai előkészületek fokozásával párhuzamosan változásokat jelent az Egyesült Államok irányvona­lában az afrikai országokkal szemben a nyílt., intervenci­ós, neokolonialista politiká­ra való áttérés. Erről tanús­kodnak a zairei események, az ország bel ügyei be • való, számos nyugati áh am áltál Washington politikai és ka­tonai vezetésevei végrehaj­tott fegyveres beavatkozás. A zairei eseményekről egyébként a nyugati hírügy­nökségek tájékoztatásaiból értesültek Moszkvában. Sha- bában semmilyen minőség­ben nincsenek szovjetek vagy kubaiak. Hasonlóképpen nin­csen ezen a területen a Szov­jetunió tulajdonában levő réz-, kobalt- vagy uránbá­nya. Minden ily'’'1 létesít­mény nyugati országok, el­sősorban az Egyesült Álla­mok tulajdonában van.” Az amerikai kormány po­litikájában jelenleg tapasz­talható változás — mint be­bizonyosodott — sérti a szovjet—amerikai kétoldalú kapcsolatokat is. Több szem­pontból is káros. Lehetetlen nem észrevenni, hogy célja a még csupán szerény alá­nokra támaszkodó kölcsönös bizalom kikezdése, annak a bizalomnak a megingatása, amely szívós munkával, erő­feszítéssel és türelemmel jött létre, s amely oly fontos a béke megszilárdítása, a fegy­verkezési hajsza megszün­tetése és az enyhülés tovább­fejlesztése szempontjából. A lapok a továbbiakban az amerikai—kínai viszonyról írnak. Semmiképp sem szol­gálja a bizalom erősödését, hogy Washington újabban körüludvarolja Kínát. Az a törekvés önmagában, hogy a kínai kártyát kijátsszák a világpolitikai játékban, az amerikai politikusok számára sem újdonság. Az Egyesült Államok vezetői azonban be­látták, hogy ezt a kártyát, nem lehet kijátszani anélkül, hogy ne veszélyeztetnék a béke ügyét, sőt az Egyesült Államok nemzeti érdekeit. Ugyanakkor egyes, Wa­shingtonban magas tisztsége­ket oetüito szemei”isegeken a ioigoKool ítélve, annyuaema- tamiasoutaK a szovjeteuenes erzennen, nogy ügyet sem vetneK erre a veszeiyre. Ezen a személyiségen szemet liunynaK aieieu, nogy a An­nával a szovjeteuenesseg aiapjan „létrejövő szövetség útját állná a Szovjetunióval vaio egyuUmunoues ieneto- segeinen a nunlearis naoorú veszély énén csőimen tese, s ennek megreleioen a tegyver- zeikortátozas termeién, iszek a személyiségen megfeleu- keznen arról is, hogy a kí­nai vezetes ezen a területen a sajat játékait űzi. Ha az Egyesült. Államoknak es a NATÖ-országoknak nincs ki­fogásuk az eilen, liogy a sa­ját érdekükben kihasználják a szovjet—kínai kapcsola­tokban jelentkező nehézsé­geket, akkor a pekingi veze­tés arra fog gondolni, hogy a végsőkig kiélezze a szov­jet—amerikai kapcsolatokat, es a kiélezett helyzetet ne az amerikai, hanem saját érde­keinek megíelelően aknázza ki. A szovjet—amerikai kon­frontáció, pontosabban a há­ború Peking hón óhajtott ál­ma.'Lehet, hogy Washington­ban nem elhamarkodva, ha­nem hideg fejjel gondolkod­nak erről a kérdésről. A washingtoni hivatalos változat azt hirdeti, hogy minden a Szovjetunió és a szocialista országok dönté­sén múlik, hogy a kapcsola­tok fejlesztése az enyhülés, avagy’ a „hidegháború” útján lolytalódjék-e. Ez az állítás azonban nem állja ki a pró­bát. Ezt a változatot még az alk ói sem képesek alátá­masztani. A tények helyett üres szavak maradnak. Va­lószínű, hogy’ még a leghi- székenyebb emberek — akik elhiszik a zairei szovjet be­avatkozásról szóló híresztelé­seket — sem értenek egyet azzal, hogy az Egy’esűlt Ál­lamoknak válaszképpen meg kellene torpedóznia például az enyhülést, vissza kellene térnie a hidegháborúhoz, vagy legalábbis meg kellene nehezíteni a stratégiai fegy- verrendszerek korlátozásáról tartott tárgyalásokat. ' Az amerikai belpolitikával kapcsolatban a szovjet lapok megjegyzik: „Nem kis jelentősége van — szemmel láthatóan — az Egyesült Államok belpolitikai helyzetének sem, különös te­kintettel az infláció és a munkanélküliség problémá­jának éleződésére, a világ leggazdagabb lökés országá­ban élő fekete és .fehér ál­lampolgárok millióinak nyo- morára, a tömeges bűnözés­re. E problémák éleződése, amelyekről mesterségesen keltett külső aggodalmukkal próbálják elterelni a figyel­met. és a kormány tehetet­lensége lápot ad a kormány „gyengeségéről”, „puhaságá­ról” szóló vádaknak. Az olyan szavak, mint a „szilárdság”, a „kemény irányvonal”, rendkívül nép­szerűvé váltak az Egyesült Államokban, alkalmazásuk járványszerű méretet öltött. Különösen érvényes ez a kü­szöbön álló kongresszusi vá­lasztások előestéjén, vala­mint távlatilag az elnökvá­lasztások előtt. Sajátos ver­seny kezdődött egyes politi­kusok közölt, ki helyezkedik „keményebb” pozícióra nem­zetközi ügyekben, ki fog „keményebben” tárgyalni a Szovjetunióval. Természetesen a kemény­ség, a bátorság hasznos tu­lajdonság minden politikus esetében. De csak abban az esetoen, ha jótékony célokra irányul, összeegyeztethető a politikai bátorsággal, azzal a képességgel, hogy valakit magasabb érdekek vezérel­nek, nem pedig kicsinyes, oillanatnyi előnyök, azzal a képességgel, hogy előre ér­tékeljék mai cselekedeteik kü vetkezőién) eit. A világ közvéleményét iz­gatja az a kérdés is: hogyan .álaszol a Szovjetunió az amerikai politika megkemé- nyadésére. A kérdés annál inkább időszerű rísz. minél inkább szembeötlő az Egye­süli Államok számos lépé­sének nem eléggé átgondolt, sől egyenesen • provokációs mivolta. Ez különösen arra vonat­kozik. nogy megpróbálják hazánkat bevonni a fegyver­kezési hajsza újabb fordu­lójába, amely megfelel a po­litikai szóváltás „hideghábo­rús” szellemének, a gazda­sági és kulturális kapcsola­tok kiforgatásának, stb. Az ilven jellegű lénések szán­dékos ösztönzése teljesen át­látszó — nemcsak az enyhü­lést akarják aláásni, de mindezt lehetőleg idegén kézzel akarják véghezvin­ni. Ezért a felelősséget azon­ban nem vállalják magukra. A Szovjetuniónak nincs szándékában támogatni az ilyen ötletek szérzőit. Né­pünk túl sokát látott, túl so­kat átélt ahhoz, hogy meg­törjön. meghajoljon a kard- csörtetés előtt. A béke út­ját választotta, s nem enge­di. hogy letérítsék erről az útról. Nem fogadjuk el a felhívást, hogy csatlakozzunk az enyhülésnél-, milliók bé­kés jövőbe vetett reményé­nek. magunk és gyermeke­ink emberhez méltó életre- aló lehetőségének eltemeté­séhez. Az amerikai politika ál­lal bonyolulttá tett helyzet­ben a Szovjetunió ismét megerősíti törekvését, hogy a n imzetközi enyhülésnek és az Egyesült Államokkal fennálló kölcsönösen előnyös jó kapcsolatok fejlesztésének útján haladjon, ha az Egye­sült Államok is így akarja. A sikeres haladás ér ekében — amely nemcsak a két ország, hanem az egész emberiség,- világbéke alapvető érdeke — kölcsönösségre és az ame- rika' kormány vezetői részé­ről a békepolitika irányában tanúsított megértésre van szükség. A szovjet lapok végezetül megállapítják: „Nem lehet az Egyesült Államok elnöke ’által java­solt módon a béke megerősí­tésére. a fegyverkezés kor­látozására és a Szovjetunió­hoz fűződő rendezett kap­csolatokra törekedni, és egy­idejűleg szítani a szovjetel­lenes hisztériát, arra töre­kedni. hogy a Szovjetunió elleni támadások segítségé­vel oldják meg sajat. külső és belső, sőt személyes prob­lémáikat. Az Egyesült Álla­mok , jelenlegi irányvonala komoly veszélyeket rejt ma­gában. Veszélyeket az Egye­sült Államok, a békében ér­dekelt valamennyi ország számára, és a nemzetközi kapcsolatok egész alakulásá­ra. Szükséges volna, hogy ezt az igazságot minél előbb megértsék Washingtonban”. „A nemzetközi kapcsola­tokban nincs fontosabb cél, mint az enyhülés megőrzése és elmélyítése, a béke meg­szilárdítása és a leszerelés. Es nincs olyan cél, amelyik jobban rászolgált volna ar­ra, hogy az értük vívott harcba mindenki teljes ere­jéhez és lehelősegethez mér­tén kapcsolódjon be". Az idén 450 ezer köbméter földet mozgattak meg Épi! a lii tó parii tiltése Varga Pál és Nagy Sándor, a munka közvetlen irányítói. A juhláb-licngcr közelről. Felsőberecki közelében, a Bodrog bal partján lánctalpas traktorok zúgásától hangos a vidék éjjel-nappal. Itt dolgo­zik az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság földmun­kagép-üzemének Ki lánctalpas traktora, amely 11 szkrépert, három dózert, egy juhláb- hengert mozgat, s amelyek segítségével történik a föld­nyesés, a szállítás, a terítés, illetve a földtömörítés. Itt dolgozik egy tuskószedögép és mindig van javítani való az állandóan itt tartózkodó, jól felszerelt műhelykocsiban is. Mint Varga Pál építésvezető elmondotta, szombat és vasár nap kivételével 12. órás mű szakban, éjjel-nappal íolvit a töltés építése, megerősí­tése, magasítása, a hullámtér­ben levő gödrök feltöltése Az. idén a tervek szerint 450 ezer köbméter földet kell összesen megmozgatniuk. A későbbiek folyamán a told távolabbi szállítása miatt be­kapcsolódik a munkába a 3. számú Volán Vállalat is. amely tehergépkocsijaival 28 ezer köbméter lóidét továb­bít a kijelölt helyekre. Erre az időszakra meg keil majd szervezni, ki kell majd épí­teni a munkatér éjszakai megvilágítását is. A aggregá­tor már itt van, öt darab 500 wattos égő telepítését terve­zik. Egy, percenként 300 liter kapacitású szivattyúállást is kiépítenek az ártéri gödrök víztelenítése céljából. Az igazgatóság 1. számú, sárospataki szakaszmérnöksé­gének vezető helyettese, Nagy Sándor, arról tájékozta­tott. hogy a töltési olyan mér­tékben erősítik, magasítják meg. — közben korrekciókat is végrehajtanak —. amely — a több évtizedes árvízi ta­pasztalatok alapján — opti­málisnak mondható. Így pél­dául figyelembe vették a Bod­rogon Felsőbereckinél az ed­dig maximális, 710 centimé­teres vízállást, amelyet 1974- ben mértek. A töltés kereszt- metszetét is bővítik, erősítik, hogy megfelelő mértékben el­leni tudjon állni az árvizek nyomásának. Mint elmondot­ta. a munka a programnak megfelelően halad, annak el­lenére. hogy áz év elején, ta­vasszal akadályt jelenteit a megáradt folyó, a sok esozes, melynek következtében a ne­héz erő- és munkagépek csak később tudtak hozzákezdeni a feladat megoldásához. Az építésvezető, es beosz­tottjai egyaránt arra töreked­itek, hogy minél kevesebb le­gyen a nagy értékű gépek, be­rendezések állásideje, hogy a lehetőségekhez mérten a leg­jobban kihasználják az esz­közöket. Ugyanis népgazdasá­gi, vállalati érdek ez, de ér­deke a dolgozónak is. hiszen csak így tudnak megfelelően keresni. A szakemberek el­mondották, hogy homokos ta­lajjal dolgoznak, amely a megmunkálás szempontjából közepes nehézségűnek minő­síthető. A laikus szem is meg­állapíthatja, hogy jól szerve­zett munkáról van szó, szihle egy szállító lánc dolgozik, működik itt. A 100 lóerős traktorok hét köbméter űr­tartalmú szkréperekkel nye­sik. szállítják egymás, után, sorban a földet. A szkrépe- rek kiürítése után dózerek te­rítik, rendezik el, a tömörí­tés munkáját pedig az erőgé­pek lánctalpain kívül a sú­lyos, úgynevezett juhláb- henger végzi el. Kiemelkedő munkát végez a Sztankó János és a Koscso László által vezetett, szkrépe- res, illetve dózeres szocialista brigád. A traktorvezetők kö­zül az építésvezető Pap/) Zol­tán és Nagyidat Imre tevé­kenységét emeli ki. Nagy ér­deme van Sedliczki István szerelőnek abban, hogy a gé­pek kevés idői állnak meg­hibásodásuk esetén, mert a műhelykocsi brigádja nagy szakértelemmel és gyorsan ki­javítja a hibákat. Nem könnyű az itt dolgozók munkája, élete. Tizenkét órát ülnek egyfolytában a lánc­talpas traktor „nyergében", nehéz terepen mozognak, éj­szaka pedig a sötétséggel is meg kell küzdeni. Fontos fel­adatuknak tartják a baleset- védelmi előírások szigorú be­tartását. Akik itt dolgoznak, azokat a munkájuk az ott­honuktól. a családjuktól szó­lítja el. A községben laknak a vállalat által bérelt magán­lakásokban. A vállalat, annak szakszervezeti bizottsága ad­ja a szükséges berendezése­ket. de biztosítja számukra a hűtőszekrényt, a televíziót és ” rádiókészüléket is. Szöveg: Oravcc János Kép: Laczó József

Next

/
Thumbnails
Contents