Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

1978. június 17., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Az amerikai politikáról

A Pravda és más központi lapok június 17-i száma közli „Az Egyesült Államok kormányának jelenlegi politikájáról” című cikket.

„Az utóbbi idők tényei arról lanúskodnak, hogy az Egyesült Államok politikájában a béke ügyét veszélyeztető változások mennek végbe. Az ország vezető köreiben már nem első esztendeje éles harc dúl a leszerelés, a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok kérdéséről. Egyre több jel mutat arra, hogy ebben a küzdelemben azon csoportok képviselői kezdenek felülkerekedni, amelyek alá akarják ásni az enyhülést. a világot vissza akarják vetni „a hidegháború korszakába.”

Az Egyesült Államok kormánya olyan akciókra vállalkozik. amelyek célját nehezen lehet másként értékelni. mint. a Szovjetunióhoz fűződő kétoldalú kapcsolatok szándékos megrontását. Nem csökkennek az ország bel- ügyeibe való beavatkozást célzó kísérletek — írják bevezetőjükben a lapok, majd így folytatják:

„Az Egyesült Államok és a Szovjetunió jó kapcsolatainak ellenfelei igyekeznek egy nótát fújni az agresszív szov- jetellenes kínai vezetőkkel, akik mindenütt hallhatóan csalásnak minősítik az enyhülést és a békét, a háborút nevezik az egyedüli reális perspektívának.

Az Egyesült Államok jelenlegi politikájának mindezen tendenciái különös egyértelműséggel nyilvánultak meg a NATO közelmúltban megtartott tanácsülésén.

Ennek eloszlatására volt hivatott, mint azt jelentették, James Carter elnök közelmúltban megtartott annapo- lisi beszéde. Az Egyesült Államok elnökének mindazonáltal nem sikerült megvilágítania az Egyesült Államok politikáját, elsősorban a Szovjetunióval szemben. Azon egyszerű oknál fogva nem sikerült, mert a beszéd megpróbálta összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent: az

enyhülés eszméihez .és a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításához való hűséget a Szovjetunió elleni nyílt támadásokkal, a hitleri agresszió elleni harcában húszmillió fiát és lányát elvesztő békeszerető Szovjetunió iránti tiszteletet azokkal a rosszindulatú és hamis leírásokkal. amelyek a Szovjetunió tevékenységéről szólnak. és amelyek hasonlóak a „hidegháború” idején az amerikai lapokban megjelent legrosszindulatúbb írásokhoz.

Az Egyesült Államok elnöke és tanácsadói nem kételkedhetnek abban, hogy a Szovjetunióban figyelemmel fogadták és tárgyilagosán értekeitek ezt a beszédet.

Nem maradtak figyelmen kívül a beszédben foglalt pozitív kijelentések, amelyek tanúsítják: az amerikai vezetők kénytelenek számolni azzal, hogy az ország politikai köreiben és a közvéleményben széles támogatást élvez az enyhülés.”

„Világos, hogy az Egyesült Államok által áz enyhülés érdekében tett lépéseket felsorolva, az elnök nem véletlenül hagyott figyelmen kívül két nagyon fontos dokumentumot: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak alapjairól és a nukleáris háború veszélyének csökkentéséről szólót. Ezekben a dokumentumokban erőteljesén hangsúlyozzák egyebek között az* a tényt, hogy mindkét hatalom az enyhülés és az ebből fakadó kölcsönös kötelezettségek javára döntött”.

A továbbiakban a lapok megállapítják:

„A Szovjetuniónak és szövetségeseinek azonban legalább annyi indoka van nyugtalankodni a holnap miatt, különösen a katonai potenciál — a NATO által elfogadott ■—. fokozásának és

korszerűsítésének hosszú távú programjai fényében.

És itt meg kell vizsgálni egy rendkívül fontos kérdést a leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatos magatartásról, azt a kérdést, amel-et próbakőnek lehet tekinteni a felek valódi szándékának felderítéséhez.”

,.A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalásokkal és a hadászati fegyverek korlátozásáról tartott tárgyalásokkal kapcsolatban a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz a még fennálló kérdések kölcsönösen elfogadható alapon történő sikeres összehangolására.

Az amerikai vezetés azonban, noha szavakban elismeri a megállapodás megkötésének fontosságát, valójában nem mutatott készséget a még össze nem egyeztetett kérdések konkrét megvitatá- tására.

Mesterséges akadályokat keltenek a leszereléssel foglalkozó egyéb tárgyalásokon is. A hivatalos cáfolatok ellenére gyakorlatilag folytatódik az a politika, hogy a leszerelésről szóló tárgyalásokat más, azokkal egyáltalán össze nem egyeztethető kérdésekkel kapcsolják össze. Az említett tárgyalásokat a jelek szerint csupán arra akarják felhasználni, hogy leplezzék militarista politikájukat.

Így például a nemzetközi fegyverkereskedelem korlátozása megvitatásának leple alatt, az elnök választási Ígéretei ellenére az Egyesült Államok hivatalos adatok szerint 1977-ben 11.3 milliárd dollár értékben szállított külföldre fegyvereket, és 1976-ra a tervek szerint a fegyvereladások értékszintjét

13,2 milliárd dohára emelik.

A katonai előkészületek fokozásával párhuzamosan változásokat jelent az Egyesült Államok irányvonalában az afrikai országokkal szemben a nyílt., intervenciós, neokolonialista politikára való áttérés. Erről tanúskodnak a zairei események, az ország bel ügyei be • való, számos nyugati áh am áltál Washington politikai és katonai vezetésevei végrehajtott fegyveres beavatkozás.

A zairei eseményekről egyébként a nyugati hírügynökségek tájékoztatásaiból értesültek Moszkvában. Sha- bában semmilyen minőségben nincsenek szovjetek vagy kubaiak. Hasonlóképpen nincsen ezen a területen a Szovjetunió tulajdonában levő réz-, kobalt- vagy uránbánya. Minden ily'’'1 létesítmény nyugati országok, elsősorban az Egyesült Államok tulajdonában van.”

Az amerikai kormány politikájában jelenleg tapasztalható változás — mint bebizonyosodott — sérti a szovjet—amerikai kétoldalú kapcsolatokat is. Több szempontból is káros. Lehetetlen nem észrevenni, hogy célja a még csupán szerény alánokra támaszkodó kölcsönös bizalom kikezdése, annak a bizalomnak a megingatása, amely szívós munkával, erőfeszítéssel és türelemmel jött létre, s amely oly fontos a béke megszilárdítása, a fegyverkezési hajsza megszüntetése és az enyhülés továbbfejlesztése szempontjából.

A lapok a továbbiakban az amerikai—kínai viszonyról írnak. Semmiképp sem szolgálja a bizalom erősödését, hogy Washington újabban körüludvarolja Kínát. Az a törekvés önmagában, hogy a kínai kártyát kijátsszák a világpolitikai játékban, az amerikai politikusok számára sem újdonság. Az Egyesült Államok vezetői azonban belátták, hogy ezt a kártyát, nem lehet kijátszani anélkül, hogy ne veszélyeztetnék a béke ügyét, sőt az Egyesült Államok nemzeti érdekeit.

Ugyanakkor egyes, Washingtonban magas tisztségeket oetüito szemei”isegeken a ioigoKool ítélve, annyuaema- tamiasoutaK a szovjeteuenes erzennen, nogy ügyet sem vetneK erre a veszeiyre. Ezen a személyiségen szemet liunynaK aieieu, nogy a Annával a szovjeteuenesseg aiapjan „létrejövő szövetség útját állná a Szovjetunióval vaio egyuUmunoues ieneto- segeinen a nunlearis naoorú veszély énén csőimen tese, s ennek megreleioen a tegyver- zeikortátozas termeién, iszek a személyiségen megfeleu- keznen arról is, hogy a kínai vezetes ezen a területen a sajat játékait űzi. Ha az Egyesült. Államoknak es a NATÖ-országoknak nincs kifogásuk az eilen, liogy a saját érdekükben kihasználják a szovjet—kínai kapcsolatokban jelentkező nehézségeket, akkor a pekingi vezetés arra fog gondolni, hogy a végsőkig kiélezze a szovjet—amerikai kapcsolatokat, es a kiélezett helyzetet ne az amerikai, hanem saját érdekeinek megíelelően aknázza ki. A szovjet—amerikai konfrontáció, pontosabban a háború Peking hón óhajtott álma.'Lehet, hogy Washingtonban nem elhamarkodva, hanem hideg fejjel gondolkodnak erről a kérdésről.

A washingtoni hivatalos változat azt hirdeti, hogy minden a Szovjetunió és a szocialista országok döntésén múlik, hogy a kapcsolatok fejlesztése az enyhülés, avagy’ a „hidegháború” útján lolytalódjék-e. Ez az állítás azonban nem állja ki a próbát. Ezt a változatot még az alk ói sem képesek alátámasztani. A tények helyett üres szavak maradnak. Valószínű, hogy’ még a leghi- székenyebb emberek — akik elhiszik a zairei szovjet beavatkozásról szóló híreszteléseket — sem értenek egyet azzal, hogy az Egy’esűlt Államoknak válaszképpen meg kellene torpedóznia például az enyhülést, vissza kellene térnie a hidegháborúhoz, vagy legalábbis meg kellene nehezíteni a stratégiai fegy- verrendszerek korlátozásáról tartott tárgyalásokat. '

Az amerikai belpolitikával kapcsolatban a szovjet lapok megjegyzik:

„Nem kis jelentősége van — szemmel láthatóan — az Egyesült Államok belpolitikai helyzetének sem, különös tekintettel az infláció és a munkanélküliség problémájának éleződésére, a világ leggazdagabb lökés országában élő fekete és .fehér állampolgárok millióinak nyo- morára, a tömeges bűnözésre. E problémák éleződése, amelyekről mesterségesen keltett külső aggodalmukkal próbálják elterelni a figyelmet. és a kormány tehetetlensége lápot ad a kormány „gyengeségéről”, „puhaságáról” szóló vádaknak.

Az olyan szavak, mint a „szilárdság”, a „kemény irányvonal”, rendkívül népszerűvé váltak az Egyesült Államokban, alkalmazásuk járványszerű méretet öltött. Különösen érvényes ez a küszöbön álló kongresszusi választások előestéjén, valamint távlatilag az elnökválasztások előtt. Sajátos verseny kezdődött egyes politikusok közölt, ki helyezkedik „keményebb” pozícióra nemzetközi ügyekben, ki fog „keményebben” tárgyalni a Szovjetunióval.

Természetesen a keménység, a bátorság hasznos tulajdonság minden politikus esetében. De csak abban az esetoen, ha jótékony célokra irányul, összeegyeztethető a politikai bátorsággal, azzal a képességgel, hogy valakit magasabb érdekek vezérelnek, nem pedig kicsinyes, oillanatnyi előnyök, azzal a képességgel, hogy előre értékeljék mai cselekedeteik kü vetkezőién) eit.

A világ közvéleményét izgatja az a kérdés is: hogyan .álaszol a Szovjetunió az amerikai politika megkemé- nyadésére. A kérdés annál inkább időszerű rísz. minél inkább szembeötlő az Egyesüli Államok számos lépésének nem eléggé átgondolt, sől egyenesen • provokációs mivolta.

Ez különösen arra vonatkozik. nogy megpróbálják hazánkat bevonni a fegyverkezési hajsza újabb fordulójába, amely megfelel a politikai szóváltás „hidegháborús” szellemének, a gazdasági és kulturális kapcsolatok kiforgatásának, stb. Az ilven jellegű lénések szándékos ösztönzése teljesen átlátszó — nemcsak az enyhülést akarják aláásni, de mindezt lehetőleg idegén kézzel akarják véghezvinni. Ezért a felelősséget azonban nem vállalják magukra.

A Szovjetuniónak nincs szándékában támogatni az ilyen ötletek szérzőit. Népünk túl sokát látott, túl sokat átélt ahhoz, hogy megtörjön. meghajoljon a kard- csörtetés előtt. A béke útját választotta, s nem engedi. hogy letérítsék erről az útról. Nem fogadjuk el a felhívást, hogy csatlakozzunk az enyhülésnél-, milliók békés jövőbe vetett reményének. magunk és gyermekeink emberhez méltó életre- aló lehetőségének eltemetéséhez.

Az amerikai politika állal bonyolulttá tett helyzetben a Szovjetunió ismét megerősíti törekvését, hogy a n imzetközi enyhülésnek és az Egyesült Államokkal fennálló kölcsönösen előnyös jó kapcsolatok fejlesztésének útján haladjon, ha az Egyesült Államok is így akarja. A sikeres haladás ér ekében — amely nemcsak a két ország, hanem az egész emberiség,- világbéke alapvető érdeke

— kölcsönösségre és az ame- rika' kormány vezetői részéről a békepolitika irányában tanúsított megértésre van szükség.

A szovjet lapok végezetül megállapítják:

„Nem lehet az Egyesült Államok elnöke ’által javasolt módon a béke megerősítésére. a fegyverkezés korlátozására és a Szovjetunióhoz fűződő rendezett kapcsolatokra törekedni, és egyidejűleg szítani a szovjetellenes hisztériát, arra törekedni. hogy a Szovjetunió elleni támadások segítségével oldják meg sajat. külső és belső, sőt személyes problémáikat. Az Egyesült Államok , jelenlegi irányvonala komoly veszélyeket rejt magában. Veszélyeket az Egyesült Államok, a békében érdekelt valamennyi ország számára, és a nemzetközi kapcsolatok egész alakulására. Szükséges volna, hogy ezt az igazságot minél előbb megértsék Washingtonban”.

„A nemzetközi kapcsolatokban nincs fontosabb cél, mint az enyhülés megőrzése és elmélyítése, a béke megszilárdítása és a leszerelés. Es nincs olyan cél, amelyik jobban rászolgált volna arra, hogy az értük vívott harcba mindenki teljes erejéhez és lehelősegethez mértén kapcsolódjon be".

Az idén 450 ezer köbméter földet mozgattak meg

Épi! a lii tó parii tiltése

Varga Pál és Nagy Sándor, a munka közvetlen irányítói.

A juhláb-licngcr közelről.

Felsőberecki közelében, a Bodrog bal partján lánctalpas traktorok zúgásától hangos a vidék éjjel-nappal. Itt dolgozik az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság földmunkagép-üzemének Ki lánctalpas traktora, amely 11 szkrépert, három dózert, egy juhláb- hengert mozgat, s amelyek segítségével történik a földnyesés, a szállítás, a terítés, illetve a földtömörítés. Itt dolgozik egy tuskószedögép és mindig van javítani való az állandóan itt tartózkodó, jól felszerelt műhelykocsiban is. Mint Varga Pál építésvezető elmondotta, szombat és vasár nap kivételével 12. órás mű szakban, éjjel-nappal íolvit a töltés építése, megerősítése, magasítása, a hullámtérben levő gödrök feltöltése Az. idén a tervek szerint 450 ezer köbméter földet kell összesen megmozgatniuk. A későbbiek folyamán a told távolabbi szállítása miatt bekapcsolódik a munkába a 3. számú Volán Vállalat is. amely tehergépkocsijaival 28 ezer köbméter lóidét továbbít a kijelölt helyekre. Erre az időszakra meg keil majd szervezni, ki kell majd építeni a munkatér éjszakai megvilágítását is. A aggregátor már itt van, öt darab 500 wattos égő telepítését tervezik. Egy, percenként 300 liter kapacitású szivattyúállást is kiépítenek az ártéri gödrök víztelenítése céljából.

Az igazgatóság 1. számú, sárospataki szakaszmérnökségének vezető helyettese, Nagy Sándor, arról tájékoztatott. hogy a töltési olyan mértékben erősítik, magasítják meg. — közben korrekciókat is végrehajtanak —. amely — a több évtizedes árvízi tapasztalatok alapján — optimálisnak mondható. Így például figyelembe vették a Bodrogon Felsőbereckinél az eddig maximális, 710 centiméteres vízállást, amelyet 1974- ben mértek. A töltés kereszt- metszetét is bővítik, erősítik, hogy megfelelő mértékben elleni tudjon állni az árvizek nyomásának. Mint elmondotta. a munka a programnak megfelelően halad, annak ellenére. hogy áz év elején, tavasszal akadályt jelenteit a megáradt folyó, a sok esozes, melynek következtében a nehéz erő- és munkagépek csak később tudtak hozzákezdeni a feladat megoldásához.

Az építésvezető, es beosztottjai egyaránt arra törekeditek, hogy minél kevesebb legyen a nagy értékű gépek, berendezések állásideje, hogy a lehetőségekhez mérten a legjobban kihasználják az eszközöket. Ugyanis népgazdasági, vállalati érdek ez, de érdeke a dolgozónak is. hiszen csak így tudnak megfelelően keresni. A szakemberek elmondották, hogy homokos talajjal dolgoznak, amely a megmunkálás szempontjából közepes nehézségűnek minősíthető. A laikus szem is megállapíthatja, hogy jól szervezett munkáról van szó, szihle egy szállító lánc dolgozik, működik itt. A 100 lóerős traktorok hét köbméter űrtartalmú szkréperekkel nyesik. szállítják egymás, után, sorban a földet. A szkrépe- rek kiürítése után dózerek terítik, rendezik el, a tömörítés munkáját pedig az erőgépek lánctalpain kívül a súlyos, úgynevezett juhláb- henger végzi el.

Kiemelkedő munkát végez a Sztankó János és a Koscso László által vezetett, szkrépe- res, illetve dózeres szocialista brigád. A traktorvezetők közül az építésvezető Pap/) Zoltán és Nagyidat Imre tevékenységét emeli ki. Nagy érdeme van Sedliczki István szerelőnek abban, hogy a gépek kevés idői állnak meghibásodásuk esetén, mert a műhelykocsi brigádja nagy szakértelemmel és gyorsan kijavítja a hibákat.

Nem könnyű az itt dolgozók munkája, élete. Tizenkét órát ülnek egyfolytában a lánctalpas traktor „nyergében", nehéz terepen mozognak, éjszaka pedig a sötétséggel is meg kell küzdeni. Fontos feladatuknak tartják a baleset- védelmi előírások szigorú betartását. Akik itt dolgoznak, azokat a munkájuk az otthonuktól. a családjuktól szólítja el. A községben laknak a vállalat által bérelt magánlakásokban. A vállalat, annak szakszervezeti bizottsága adja a szükséges berendezéseket. de biztosítja számukra a hűtőszekrényt, a televíziót és ” rádiókészüléket is.

Szöveg: Oravcc János Kép: Laczó József