Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-16 / 140. szám

1978. június 16., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Az önellátás ára... Kooperáció vagy »ellátás? A Mátrai Egyesült Tcrmclöszö vetkezetnek sok olyan gépe van. amelyiknek az ára megha­ladja az egymillió forintot. A bonyolult és nagyon értékes gépek műszaki irányítása, kar­bantartása és üzemeltetése már gépészmérnököt kíván. A magas szintű munka eredménye­képpen lehetővé váltak olyan géprendszerek és üzemi rendszerek munkába állítása is. ami­re korábban megfelelő szaktudás híján gondolni sem lehetett. Képünkön: aprómagvetésre készülnek, a foioccllás vetőgéppel. T Nem újkeletű dolog az, amiről most szót ejtek. De a minap másfajta megközelí­tésben láthattam ugyanazt a kérdést. Ez a másféle megkö­zelítés gyakorta előbukkan az élet más-más területén is, és néha ügy is nevezzük, hogy az érdekek összeütközése. Miről is van szó? Helyes a kényszerpálya! A napokban egy olyan nagyvállalatnál jártam, ahol egyebek mellett elektromos hálózatok építésével is foglal­koznak, Szó esett arról is — rövid történeti visszapillantás keretében —, hogy a távveze­ték építéséhez szükséges osz­lopokat korábban több ki- sebb-nagyobb üzem gyártot­ta számukra. Egy ideje azonban e gyárt­mányoknak olyan uj profil­gazdája akadt — egy nagy- vállalat —, amelyik már a korszerű termelésirányítás és termelésszervezés alapelvei­nek megfelelően „soron kívü­li” rendeléseket nem fogad el. Megvárja, amíg egy bizo­nyos — optimálishoz közel eső — mennyiségű megrende­lés összegyűlik és csak akkor kezd hozzá a gyártáshoz. Ez bizony kellemetlenül érinti a hálózatépítő vállalatot. Hat hogy is ne... Eddig a pilla­natnyi pénzügyi lehetőségük­nek és gyakran a környezet nyomásának — az ismerős vállalatok „kijárásának” — megfelelően építették a háló­zatokat. Mostanában náluk is me­revebb, ütemesebb szervezési formát alkalmaznak, de a ve­lük kooperációs kapcsolatban álló nagyvállalat is kényszer- pályára állítja a termelésü­ket. Így a szervezettség szín­vonala egyre közelebb kerül a műszaki színvonalhoz, ami kedvező dolog. Megértéssel hallgattam az illető vezető panaszos szava­it, ez a megértés' azonban nem volt és ma sem lehet azonos az egyetértéssel. Ilyen gondokról ugyanis már nem egy vállalatnál ta­lálkoztam. Ez a gond állító­lag nehezíti a termelést. De nehezíti-e valójában? Egy jól szervezett — átlutási időnkéi, a gyártás kellő ritmikusságá- val, megfelelő készletnormák- kal „rendelkező” — vállalat­nál aligha! Inkább csak olt, ahol a termelés tervezése, a gyártási fő- es segedfolyama­tok szervezése nincs kellő színvonalon. Nem egy válla­latnál gyakran nem veszik fi­gyelembe azt sem. hogy a vállalatra, mint dinamikus rendszerre, számos belső és külső tényező hat. Marx állítása a gazdasági egységek bármilyen nagyság­rendjére is igaz. — ..Az egyes hegedűjátékos önmagát ve­zérli, a zenekarnak szüksége van karmesterre." — Ez a megállapítás minél nagyobb egy termelőegység, unnál iga- zabb. A „karmesterséget”, a szabályozottságot a belső irá­nyítási rendszernek kell biz­tosítani. És ezzel a belső irá­nyítási rendszerrel szemben támasztott követelmény az, hogy a legkedvezőbb feltéte­leket biztosítsa a vállalat egésze számára az optimális működéshez, a fejlődéshez, a gazdaságirányítás mindenko­ri rendszere, illetve a gazda­sági környezet feltételei kö­zött. Jobban működő irányítást A három alapvető irányítá­si funkciónak: a döntésnek, a szabályozásnak és az el­lenőrzésnek egyre jobban kell működnie —. természetesen a helyi sajátságoknak megfele­lő irányítási módszerek al­kalmazásával —. minden ter­melőegységben. A jobba n mű­ködő belső irányítás mellett, majd kevesebb gondot okoz az egyes vállalatoknak a koo­peráció. És minden bizonnyal szórványosabban etjik majd szó a szerződéses fegyelemről, mert a jól szervezett válla­latok szinte automatikusan biztosítják azt. Többek között ezért is helytelenek azok a törekvé­sek, amelyek a vállalatok „önellátására irányulnak”. Egyik tanácsi építőipari vál­lalatunknál például — állító­lag —. olyan előregyártó te­lepet akarnak létesíteni, ahol az eddig kooperációban be­szerzett épületszerkezeteket lépcsőelemeket, -parapetet stb. —, maguk állíthatják elő. Mire való a munka- megosztás? Ennek a törekvésnek — amivel a kooperációs zökke­nőket akarják elhárítani — több hátránya van. Először is: új beruházást igényel, ami ellenkezik a vállalati beruhá­zások korlátozására irányuló tendenciával. De új, szakkép­zett munkaerőre is szükség van. amit valamilyen más fontos területről kell elvonni, mert szakképzett felesleges munkaerő, már aligha van a megyében. Az új, létesítendő beruházás termelőkapacitá­sának három műszakos kihasz­nálása pedig valószínűleg nem biztosítható, és nem oldható meg a gazdaságos sorozatnagysága termelés sem. Mindez végül az erők és eszközök felesleges elaprózó­dását okozza. Anélkül, hogy ezeket a hátrányokat a vár­ható előny kompenzálni tud­ná. Megoldást itt is csak a jobb szervezés hozhat. És er­re kell ösztönözni — sokféle formában —, a kooperációs partnereket is. A jó szerve­zésre pozitív példát is sokat lehetne felhozni. De elég. ha csak a PVC—III. kiemelkedő beruházására gondolunk, ahol pedig „kettőnél" több válla­lat. illetve szállító dolgozott, A jó tervezés, a jó szervezés, a munka- és hivatásszeretet meghozta a kívánt eredményt. Egyre inkább ezekre a té­nyezőkre is koncentrálni kell, hiszen a különböző vállala­tok. termelőegységek másként aligha tudják kihasználni a munkamegosztásban rejlő ha­talmas előnyöket. A munka­megosztással elérhető előnyök kiaknázatlansága a fejlődés gátjává válhat. beleli szolsálat • A kereskedelem tájékozta­tása szerint a termelők min­den eddiginél jobb ellátásra számíthatnak. Az SZK—6-os kombájnokból jelenleg is tart a kedvezményes vásár­lási akció, amelynek során eddig 485 arató-cséplőgép ta­lált vevőre. A raktári kész­let továbbra is kedvező. Ál­talában megnyugtató az al­katrészhelyzet is. Annyi már­is bizonyos, hogy közel 300 millió forinttal nagyobb kész­letből rendelhetnek a gazda­ságok alkatrészt, műszaki árut és csapágyat, mint az elmúlt évben. Mindez azon­ban nem jelenti, hogy vala­mennyi alkatrész máris kel­lő számban megtalálható a raktárban, de júliusban vár­hatóan kevesebb alkatrész kerül a hiánycikkek listájá­ra, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az alkatrészel­látók július 3-tól augusztus 12-ig ügyeleti szolgálatot tar­tanak reggel héttől este hé­tig. Hatalmas, 27 méteres, la- lajkormanyos hosszúanyag- szállitó gcp lordul be az ÉPFU Leninvárosi Kirendelt­ségének udvarara. A vezető­fülkéből jól megtermett, szimpatikus középkorú férfi, Lakatos Géza dobban le a betonozott talajra. Korholó pillantással méregeti a motor második tengelyén „lógó" bal­oldali kerék gumiját, amely­nek jócskán elkopott a min­tázata. — Nem értem- Nézze meg, mögötte van a hajtókerék, az 9U ezer kilométert futott le, most is jól bírja az utat. s ezt, a ..ballagó” kerék gumi­ját azóta négyszer cseréltem. Konstrukciós hiba, kicsit fer­de a tengely, nem tudunk rajta segíteni. Most megint le kell csereinem a gumikö^ penyt, mert szétdurranhat az úton. Lakatos ezen a napon is jókora utat tett meg. A 31-es ÁÉV itteni telepéről 24 méte­res, 110 mázsa súlyú, előfeszí­tett vasbeton gerendával fu­tott le Székesfehérvárra. Bar éjfélkor indult, ráférne a pihe­nés, de ő először a „kenyér- keresőt” hozza rendbe, s a szállítóberendezést 18 méter hosszú, 100 mázsás betonge­renda szállítására készíti elő es csak aztán jön a pihenés. — Se tavaly, se az idén senki nem lepett ki. Nem volt baleset, nem volt fegyelmi, attól szinte rettegek, mert ..elvinné” a brigádkitüntetést, A kirendeltségen 12 gépkocsi­vezető vesz részt a szakma- sitó tanfolyamon. Ebből 7 a Petőfi brigád tagja. — Eléggé ..fogós”, meg kell kapaszkod­ni. Még csak 5 órát halad­tunk előre a matematikában, de máris benne vagyunk a gyökvonásban. A jövő má­jusban lesz a vizsga, aztán mehet az újabb eresztés. Ket­ten pedig szakközépiskolába járnak. A brigád kitűnő kollektí­va. A, négy közül a kirendelt­ség legjobb brigádjának tart­ják. Rájuk minden feladat­ban lehet számítani. Rózsa azt tartja: a bizalmat csak jó munkával lehet kiérdemel­ni. Jó együttes, erre az is tanúbizonyság, hogy az 5 új belépő közül három lörzstag, aki eddig csak kívülről néz­te a kollektíva sikeres mun­kálkodását. Volt, aki már ko­rábban is jött volna, de ahogy elmondta, restellt szólni. Horváth László, a kiren­deltség vezetője valamennyi brigádról, a kollektíva 133 tagjáról nagy elismeréssel be­szél. Bucherl Miklós flz újílómozgalom helyzete megyénkben 2 Manapság, amikor a belső tartalékok feltárásán éves, óléves tervek múlnak, kissé érthetetlen, hogy némely vál­lalatnál és főként szövetke­zetnél nem „fedezték fel” az újítómozgalomban rejlő lehe­tősegeket. A felfedezés hiánya egyúttal tájékozatlanságra is vall. Politikai szemináriumok témája ma már, hogy a fel- szabadulást követő 25 év alatt csupán a számszerűleg is ki­mutatható, a hiányos ügyin­tézéssel adminisztrált több­leteredmény meghaladta a 35 milliárd forintot. Az előadó sem ismeri Az újítási szabályzat tör­vényes keretet ad a vállalati újítómozgalomnak. A NEB által vizsgált 22 gazdálkodó egység közül kettőben nem tudták felmutatni a szabály­zatot, öt helyen csak késve készült az el. A többségről elmondható viszont, hogy összhangban van az OTH és a SZOT irányelveivel, ugyan­akkor tükrözi a vállalati sa­játosságokat is. De ismerik-e a dologzók ezt a szabályza­tot? A tapasztalatok vegye­sek. A miskolci Avas Bútor­gyárban mindössze 250-en dolgoznak, s a vállalati sza­bályzatot 100 példányban ké­szítették el. Így bárki hozzá­juthat. Az Ózdi Kohászati Üzemek szabályzatát az üze­mi lap ismertette, a DIGÉP- ben kétezer példányban sok­szorosították. Ezeken a he­lyeken tehát nem múlhat az ism retek hiányán az újító tevékenység. A Hegyalja Ru­házati Szövetkezetben ellen­ben maga az újítási előadó sem ismerte a szabályzat tar­talmát. A Miskolci Vasipari Szövetkezetben még újítási előadó sincs, és nincs termé­szetesen szabályzat, újítási napló sem. A „Hegyalja” megyénk egyik legjobb ipari szövetke­zete, eredményes vasipari szövetkezet gazdálkodása is. A vizsgálatot végzők elmond­ták a megyei NEB ülésén, hogy találkoztak néhol olyan szemlélettel: „ahol minden a helyén van, ahol pontos a tei—ezés, ahol nagy gondos­sággal történik a műszaki fejlesztés, jó az üzem- és munkaszervezés, ott nincs mód az újításra”. E nézet azon túl, hogy banális, veszé­lyes is lehet, megkockáztat­ható. hogy kijelentsük: még az üzemi demokráciát is ve­szélyezteti. Mit újítsunk? Huszonkét gazdálkodó egy­ség közül kilenc nem készí­tett újítási feludattervet. Ahol készült ilyen, ott megfelelő­en tájékoztatják az üzemek mun kásáit. H i rdetőtá blákon, szocialista brigád vezetői érte­kezleteken, termelési tanács­kozásokon ismertetik a célo­kat. Néhol újítási pályázato­kat is hirdetnek. E téren a kisebb vállalatoknál hatéko­nyabb a munka. A nagyobb vállalatokra jellemző, hogy olyan feladatok megoldását várjak az újítóktól, amelyek más úton megoldhatallanok. így aztán nem ritka az olyan hirdetőtábla, amelyen több éves újítási felhívás poroso­dik. Az újítómozgalom szoros kapcsolatban áll a szocialista brigádmozgalómmal, az újí­tok 99.5 százaléka szocialista brigádközösségben dolgozik. Laza azonban a mozgalomé« a DH-munkarendszer kap­csolata. Ellenpélda erre a Di­ósgyőri Gépgyár, ahol a DH fejlett s hatékony. Itt a DH- észrevélelek közül jó néhá­nyat szi n Le automatikusan minősítenek újítássá. A benyújtástól az érdemi elbírálásig terjedő idő átla­gosan 80, az elfogadástól a bevezetésig eltelő idő 28 nap. A szakvéleményekre tehát hosszú ideig kell várni, lassú az elbírálás. E vizsgálati kri­tériumok mindegyikénél meg­határozóak az ÓKÜ és a Dl- GÉP adatai. Ezeknél a válla­latoknál a legintenzívebb az újítómozgalom. így nem el­marasztaló, csupán figyelem­felkeltő a következő adat. Az ÖKÜ-ben 170, a DIGÉP-ben 134 azoknak az elfogadott újításoknak a száma, amelyek hasznosítása több mint egy évet várat magára. Mi valósul meg belőle? Az újítások eredmértye * hasznosítás. Érdemes elidőz­ni itt egy keveset. A kirívó példák mellett felsorolható még az ÉMÁSZ. a Borsod megyei Kézműipari Vállalat és a Borsodi Hőerőmű, ahol hosszú ideig kell várni a be­vezetésre. Anyag- és alkat­részproblémákkal, a kivitele­zési kapacitás hiányával és tervezési gondokkal magya­rázzák a késedelmet. Valós gondok ezek, de athidalhatók, ha megfelelő helyre rangso­rolják az újitómozgalmat. A vállalatok mindegyiké­nél a könyvelési utókalkulá- ció alapján értékelik az újí­tások gazdasági eredményeit. Az újítások eredményei vál­tozóak. Néhány példa a ki­magaslóak közül. A Borsod megyei Kézműipari Vállalat­nál egy újítás 1 millió 135 ezer forint megtakarítást eredményezett, a Tiszai Ve­gyikombinát egy újítása 225 millió forint gazdasági meg­takarítást produkált. Meglehetősen alacsony, kü­lönösen a nehézipari válla­latoknál alacsony a kalkulált újítások aránya a bevezetett összes újításokhoz viszo­nyítva. A legtöbb újító. a fizikai állományú dolgozók köréből kerül ki, a műszaki, újítók aranya tavaly csaknem 30 százalékos volt. A nők közül igen kevesen újítanak, a fia­tal, 30 éven aluli újítók ará­nya is alig haladta meg a 10 százalékot az elmúlt évben. Lcvay Györgyi ^Folytatjuk) A hatalmas kerekeket né­zegetem. — Ahogy látom, egymaga aligha tudja elvégezni a ke­rékcserét. Itt még nincs baj, de az úton ... — Ehhez két ember kell. Mi, hosszúanyag-szállitósok, rendszerint — hg csak lehet — többnyivé együtt indulunk, s ha a közlekedési dugó el is szakit egymástól, a kap­csolatot fenntartjuk. A múlt­kor is nézegetem, nem lá­tom kollégám járművét. Meg­kérdeztem az egyik gépkocsi vezetőjét, nem látta-e a tár­samat. Azt mondta, hogy igen, ékszíjat cserél. No, ah­hoz nem kell segítség, csak várni kell egy kicsit. Rend­szerint Madzin Jánossal sze­retek járni. Ö 15 éve dolgo­zik itt, jól összeszoktunk. Egyszer Veszprém előtt eldur­rant az egyik kerék, ö onnan fordult vissza segíteni. — Szereti ezt a szakmát? — Szeretem- Régen csiná­lom. Éppen most. július 20-án lesz 25. éve annak, hogy ide­jöttem. Nagy utakat kell megtenni, de én ezt szere­tem. Tavaly is a norma sze­rinti 40 ezer helyett 63 ezer kilométer utat tettem meg. Közel, Ernődön lakom, de sokszor, különösen, ha korán kell indulnom, itt maradok a munkásszállón. Azt még elmondja, hogy soha nem volt még balesete, de hallgat róla. hogy közel 1 millió kilométeres utat fu­tott már le. A közelben egy ifjú ember, Rózsa Lukács, a Petőfi szo­cialista brigád vezetője áll útra készen. Arra büszke: — Olyan, mintha az egész kirendeltség egy nagy csalad lenne. Nagyon jó a légkör. Marasztaló. Régebben jöttek- mentek az emberek, most nincs elmenő. Nagyon szép vonás, hogy az emberek ma­gukénak érzik a gépeket. A nappalos, ha javítani kell. be­segít az éjszakásnak, s az éj­szakás a nappalosnak. Ko­rábban nagy húzódozás volt a társadalmi munkától. A városban több mint 100 ezer forint értékben KRESZ-par- kot készítettünk a gyerme­keknek. és a telep is mutatja a szorgos kezek munkáját. Magasra állították a mér­cét. s azt minden mutatóban sikerült túlteljesíteni, pedig erről még álmodni sem mer­tek. Múlt év januáriában pél­dául a tervezett feladat alig 60 százalékát végezték el. fél évkor már a 100 százaléknál jártak és az ével 15.3 száza­lékos túlteljesítéssel zárták. A mutatók alánján a 11 kö­zött egv szinten voltak a HCM-nél levő kirendeltség­gel. Az elsőséget az döntötte el. hogy itt kevesebb volt a baleset. Az idén a tavalyinál is nagyobb a feladat. Szeren­csére az év is jobban kezdő­dött. s a félévi eredmény is nagyobb lesz a tervezettől. Az elsőség, a vele járó ki­tüntetés. pénzjutalom — ame­lyet dr. Lénail József igazga­tó az éoítők napja alkalmá­ból adott át — igazán jól­esett. ök azonban nincsenek* elbizakodva, azt tartják: ami tegnap jó volt, ma már nem elég és holnap igen kevés lesz. Csorba Barnabas Imi tegnap elég volt, holnap tevés

Next

/
Thumbnails
Contents