Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-14 / 112. szám

- -r ____ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 ^ . V V ' ' Építészetünkben is töme­ges igények kielégítésére tö­rekszünk. Érthető ez, hiszen az elmúlt három évtizedben az egész nép életmódjának korszerű megváltoztatására tettünk és teszünk lépése­ket. Építészetünk jellemzője tehát az, hogy tömegek éle. tét, munkáját, közlekedését és szórakozását, kikapcsoló­dását kell biztosítani és eh­hez számos új épületet kell felépíteni, sokszor a régi te­lepülések, városok korsze­rűtlen, avult keretein belül. Tipizálás, iparosítás Ezeket a feladatokat csak új építési módszerekkel, új technológiákkal, — új építési anyagokkal és egyre fejlet­tebb szervezéssel lehetett és lehet megoldani. A városnyi méretű lakótelepek sokasága megkövetelte, hogy az építő­iparban is a nagyüzemi mód­szerek honosodjanak meg. A nagyüzemi módszerek­hez viszont hozzátartozik az ipar sok-sok területén alkal. mázott tipizálás és az új szerkezetek alkalmazása, ami az építőipart egyre inkább szerelő jellegűvé változtatja. A lakótelepek sokszor emle­getett egyhangúsága, mono- tonsága — ami egyáltalán nem szükségszerű és elke­rülhetetlen — egyre fon­tosabbá teszi az úgynevezett kiselemek szerepét a váro­sokban. Ezekről láthattak az érdeklődők a közelmúltban remek diaképeket Miskolcon, a MTESZ székházában. Mi a kiselem? A kiselemek körébe tar­toznak — szűkebb értelem­ben — az úgynevezett utca­bútorok; ülőpad, irányító­tábla, reklámrendszer és még sok egyéb. Szélesebb érte­lemben ide sorolhatók az épülettartozékok, a zászlótar­tók, a kirakatkultúra, a sze­méttárolók, sőt a gázkon­vektorok égéstermék-elveze­tője is. Ezek a kiselemek — a to­vábbiakban látni fogjuk —, jelentősen meghatározzák környezetünket. Az előbbie­ket azonban azért kellett már megemlíteni, hogy job­ban átérezzük és értelmez­zük Pogány Frigyes: A szép emberi környezet című köny­véből idézett sorokat; „Talán már közhely is em­legetni, hogy a részleteit el­szigetelt ismerete, a jelensé­gek kiemelése az összefüggé­sek rendszeréből, nem igazi ismeret, hogy a részletekre vonatkozó adatok önmaguk, ban semmitmondóak, hogy jelentőségüket tulajdonkép­pen egy rendszer viszonyla­taiban nyerik el, hogy az elemzést összegezésnek kell követnie... A viszonylatok helyes felismerése csakis a részletek, adatok, a konkrét tények kellő és alapos isme­retében lehetséges." Nos, néhány „részlet”, vagy másképpen kiselem, ami rányomja a bélyegét Mis­kolcra, a város környezet- esztétikájára. Itt vannak a járdák! A járdák, amelyek » gyakori felbontástól, javí­tásoktól tarkák, „hullámo­sak”. A közúti aknák, illetve fedőik, amelyek körberepe- deznek, illetve megsüllyed­nek. a kellő tömörítés' hiá­nya miatt. A végzett munka tisztelete Idetartoznak a különböző látható csövek, kábelek, tar­tóoszlopok, s mindez olyan tömegben; olyan össze-visz- szaságban, olyan diszharmó­niában a környezettel, ami már nemcsak építészetileg bántó, hanem az illető szak­ma kellő színvonalú gyakor­lását. úgyis mondhatnám tiszteletét teszi kérdésessé. ’Ebbe a körbe sorolható a gázkonvektoros fűtésű épü­letek olyan csoportja, ahol a homlokzati falon az égéster­mék-elvezető cső „táncol”, azaz az ablakokhoz képest való helyezése nem szim­metrikus. Külön fejezetet érdemelne a reklámfeliratok elemzése. Az, hogy a feliratok „stílu­sa”, a vonalak ritmusa sok­szor nincs összekomponálva az épület anyagával, szerke­zetével és funkciójával, és az is, hogy a jó felirat szin­te minden irányból és jól látható. Ezeknek a követel­ményeknek nem felel meg többek között a Hoffmann utcai CASCO-felirat, amely csak frontálisan látható és ugyanígy hibás a Szemere utcai OTP.felirat is. Ünnepekkor különösen fel­tűnő a zászlótartók primitív kialakítása. Építészetileg szép példáit lehet ezeknek látni a Kazinczy utcai és a Tanács- ’ ház téri eklektikus stílusú házaknál. A padok, növények, vi­rágtartók összességének szin­tén nagy a környezetet befo­lyásoló szerepe. Nem győz­tük elégszer leírni, hogy ezekben milyen vandál pusz­tításokat végeznek egyesek. 16—20 milliméter átmérőjű gömbvasakat megcsavarnak, összetörik a padokat, ki­pusztítják a virágokat, és csak ezzel 4—5 millió forin­tos kárt okoznak évente a városnak. Komplexen és együtt A képzőművészeti alkotá­sok, mint a város reszrend- szerei a gyakorlati igények kielégítésén túl, hozzájárul­nak az ember alkotta kör­nyezet megszépítéséhez. A szobrok, emlékművek, és a jól megkomponált szö­kőkutak kellemes környeze­tet teremtenek és az általuk hordozott plasztilcai formák, kai az alkotójuk mondani­valóját tolmácsolják. A kiselemek közé tartoz­nak a pavilonok, az árusító létesítmények, a közterületi órák is. Mindezek együtte­sen alkotják azt a környe­zetet. amely életünk része­se. attól elválaszthatatlan. A városi tanács' ebben az év­ben 4.5 millió forintot költ a „kiselemek” felújítására, karbantartására. Tudnunk kell azonban azt. hogy ez a pénz, ezek az eszközök ma már szűkösek, a mindinkább növekvő igényekhez mérten. A kiselemek komplexitá­sát a lakosság — egyszóval — valamennyiünk összefo­gásával kell megteremte­nünk és fenntartanunk. Ez ugyanis nagymértékben hoz­zájárul ahhoz, hogy a város ..belakottá”, szebbé váljon. Ezek az elemek az építészeti adottságokkal együtt azt az emblémát adják, amitől Mis­kolc megkülönböztethető Ka­zincbarcikától vagy épp Sze­gedtől. s amire nagy szük­ségünk van. Pogány Frigyes ezt így fejezi ki: ........ földünk csupán kis porszem. Kopernikusz óta meg is szűnt a világ közép- portija lenni. De kérdezhet­jük: ha a kozmosz végtelen, hol van a középpont? Ha akarom sehol, vagy éppen mindenütt. De számunkra, a mi terünknek, amit gyú­runk, formálunk, alakítunk és átélünk, van középpont­ja: az ember. Ezért úgy kell formálni az ember környeze­téi, hogy az maga is ember- formáló legyen." Miskolcon is! (buchcrt) FÖNÖKI.INTELEM A főnök így oktatja be­osztottját : — Ide figyeljen, Kovács úr, ne kapaszkodjon mindig ab­ba, amit mondok. Inkább ar­ra ügyeljen, amit mondani akarok. KUTYA-KULTUSZ Két kutyabarát sétál az utcán és beszélgetnek. Szen­vedélyesen dicsérik egymás nak kutyáik okosságát, lele­ményességét. — Az én kutyám olyan okos — mondja az egyik —, hogy amikor hazajön, illedel­mesen becsönget. — Az semmi. — feleli a másik —. az én kutyámnak saját kulcsa van a lakáshoz. PANASZ Az egyik kolléga így pa­naszkodik a másiknak: — Az őrülés kerülget! A feleségem pokollá teszi az életemet, több mint másfél hónapja megállás nélkül ci­vakodik velem. — És ugyan miért? — Mindenáron azt akarja, hogy szedjem le a karácsony­fát. IGAZI RÉMHÍR Az egyik vendéglőben két férfi ül az asztalnál. Az egyik bizalmasan odahajol a másikhoz és halkan a fülé­be súgja. — Hallottad, hogy a főosz­tályvezetőnket tegnap letar­tóztatták? — No és miért mondod ezt olyan halkan? — Mert itt ül a hátunk mögött ELTÉRŐ VÁGYAK Két barát sétál a temető­ben és beszélgetnek. Amikor odaérnek egy híres színésznő sírjához az egyik megszólal. — Tudod, ha meghalok, e mellett a színésznő mellett szeretnék feküdni. — Én pedig a szép Ko­vácsáé mellett, szól a másik. — De hiszen az még él. — Éppen azért. — Te a szerelemben olyan vagy, mint az étteremben — mondja férjének Albínóvá asszony tízévit házasság után. — Hogy érted ezt? — Sokáig tart, amíg vá­lasztasz, de ha már megkap­tad, amit akartál, akkor iri­gyen kezded nézegetni, hogy mi van a szomszéd aszta­lon ... * — Köszönöm, hogy segí­tett bebizonyítani az ártat­lanságomat ! — mondja a há­lás kliens a védőnek. MIKOR HOZ SZERENCSÉT A PATKÓ? Az ökölvívó-mérkőzés előtt megkérdezi a. riporter az egyik bokszolót. — Mondja kérem, ön hisz abban, hogy a patkó szeren­csét hoz? — Csak egyetlen esetben hangzik a válasz, ha beledug­hatnám a bokszkesztyűmbe. MENNYIRE ISMERJÜK EGYMÁST? Manapság sokan azt tart­ják, hogy az emberek elide­genednek, eltávolodnak egy­mástól. Egyesek még a köz­vetlen lépcsőházi szomszéd­jaikat sem ismerik. — Határozottan állíthatom hogy nem így van — mondja vita közben egy ismerősöm. Tíz éve lakom egy lépcső­házban és bátran elmondha­tom, hogy az égvilágon min­dent tudok az alattam, fe­lettem és mellettem lakókról. A jobb oldali szomszédomról például tudom, hogy ma már jóval kevesebbet bír inni, mint pár évvel ezelőtt — Miből? — Abból, hogy évekkel ez­előtt részegségében este 11 óráig is üvöltött egyfolytá­ban. ma már viszont maxi­mum 9 óráig bírja, és csön­des. rekedt hörgések közepet­te elalszik. — A bal oldali szomszédom kislányáról azt tudom, hogy sohasem lesz jó zongorista Hatéves „egyujjas” kísérlete­zése után a napokban jutott el a ..Boci, boci. tarka” kezde­tű dalocska utolsó akkordjá­ig­— Az alattam lakó elvált asszonyról pontosan tudom, hogy megnőtt a kislánya, mert éiszakánként most. már két férfi ordít ía. hogy a bol­dogságtól ordítani tudnék. — A fe!°ttem lakó szom­szédról pedig azt. hogy ha­vonta hányszor hagyja el a felesége. Mert ahányszor el- megv az asszonv. ann'^szor megkér, hogy nézzem el, ha éjszaka egy kicsit tovább ma­rad fenn szórakozni. Egyszer fel is hívott, segítséget kért. mert egy nővel több látoga­tott el hozzá, a tervezettnél... — No látod, hogy mégiscsak ismerjük egymást — mond­ta kissé kesernyésen. A ház­gyári lakások jóvoltából! — Abban valóban bíztam, hogy sikerül meggyőznöm a bíróságot a maga ártatlan­ságáról, azt azonban nem gondoltam, hogy ezt magá­val is el tudom hitetni — válaszolja a meglepett ügy­véd. * A gyerekek arról beszél­getnek. ki mit kapott szüle­tésnapjára. — Engem mindig megver az apám a születésnapomon! — mondja a kis Jozsko. — Miért? — Azért, mert miattam ŐSZINTESÉG Aranylakodalmát ünnepli egy öreg, tanyasi házaspár. A rádióriporter tapintatosan megkérdezi a családfőt: — Mondja, János bácsi, öt­venéves házasság alatt soha­sem gondolt válásra? —Nem — feleli határozottan —, de gyilkosságra annál többet. TALÁN NEM IS VICC... Egy svédországi templom­ban hangos nevetésbe ful­ladt egy esküvői szertartás, mert amikor a vőlegény az oltár elé térdelt, a gyönyörű­séges lakkcipőjének a talpán, ez a két szó volt olvasható: „Segítsetek rajtam”. Az es­küvő nem maradt el, de a pap ezúttal eltekintett a vő­legény térdeplésétől. FELEDÉKENY HÖLGY Egy fiatal lány megjelenik az abortuszbizottság előtt. . — Nem egy szerencsés do­log, hogy idáig jutott a hely­zet — mondja az orvos — bizonyára megfeledkezett a fogamzásgátló pirulákról. — Ez még nem lenne olyan nagy baj — mondja a lány —, sokkal jobban idegesít, hogy elfelejtettem az apa nevét. FÜLLENTŐ VADÁSZ Egy kocavadász, aki nem az erdőben, hanem a barát­nője lakásán töltötte a hétvé­gét, megfelelő alibiről igye­kezett gondoskodni. Vásárolt egy lőtt nyulat. Az árcédulát azonban elfelejtette levenni róla, amelyen ez állt: 23.40. — Ez meg mi? — mutat a feleség gyanakodva a cédu­lára. — Az időpont amikor le­lőttem — válaszolja határo­zottan a vadász. AZ OK ÉS OKOZAT Azon gondolkoztam, hogy vajon miért van több szeren­csétlenség az országúton, mint a vasúton. Aztán csak­hamar rájöttem. Mert a moz­donyvezető nem ölelgeti a fűtőt kellett megnősülnie? Gyaloghiníó A humor nyelvén

Next

/
Thumbnails
Contents