Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-13 / 111. szám
1978. május 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Nincsenrol indullak Ma, 1978. május 13-án veszi át ünnepi közgyűlésen az ötödik „Kiváló Szövetkezet" kitüntetést a szeníistváni VII. Pártkongresszus Termelőszövetkezet tagsága. Erről a legutóbbi, 1073 óta sorrendben már az ötödik „kiváló” esztendőről illene most írni. Arról, hogy milyen munkával érték el az 1977-es év kimagasló munkasikereit, hogyan növelték (1975-höz viszonyítva) a termelési értéket 94-ről. 140 millióra, a nyereséget 16-ról 22 millió forintra, a közös vagyon értékét 120-ról 200 millió fölé — annak ellenére, hogy szántóterületük 26 százalékát pusztította ei a belvízkár. Egy jegyzettömböt írtam már tele a nagyszerű eredmények, a sikeres gazdálkodás számaival, a hozzáértést, a jó vezetést, a szorgalmat bizonyító tényekkel, amikor az elnök. Antal Simon íróasztalán megpillantottam a sokat forgatott, aláhúzott, agyonjegyzetelt újságlapokat, a párt Központi Bizottságának március 15-i „mezőgazdasági párthatározatát”. Akkor jöttem rá. hogy miben van a szentistvániak legnagyobb ereje. Itt kezdettől fogva, az „elindulástól” idén immár harmincadik esztendeje, következetesen dolgoznak, harcolnak a párt agrár- és szövetkezetpolitikájának megvalósulásáért. És ezért úgy érzem hogy 1977 — és mind az öt „kiváló” év — magyarázatához, értékeinek megismeréséhez fel kell villantani néhány emléket Szentistván és a közös gazdaság történelméből is. * A „falukrónika” felszabadulás előtti egyik fejezetéből: .,... A föld 58,4 százalékát a lakosok 1,7 százaléka birtokolja ... Több mint 4000 kát. hold a káptalané ... 467 család gazdálkodik 5 holdnál kisebb földterületen ... A lakosság 40 százaléka teljesen nincstelen, több száz az évről évre tengődő summások száma.” A földosztó bizottság jelentéséből: „...A szentist- váni határban minden szétosztható föld kimérése után a nincstelen családok 18,5 százalékának még nem jutott fold.” Antal Simon tsz-elnök emlékeiből: „Akkoriban, 1945 után a Magyar Kommunista Párt egy-egy gyűlésére néha ezer- ötszázán is megmozdultak a faluban .. . Nem véletlenül történt hogy 1948 őszén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára való készülődés napjaiban határoztuk el 12-en, hogy a közös gazdálkodási útjára lépünk... A »Nincsen« egy határrész neve. Sajátunk nem volt, mi olt kaptunk 100 holdnyi »bérleményt«. Onnan, a Nincsenről indultunk el. A közösbe összesen négy tehenet, két bivalyt, két csorbult ekét, két vasboronát és három rossz szekeret tudtunk bevinni.. * Első elnökü] Antal Simont választották. ősszel már együtt vetettek ... 1949 nyarán holdanként 2 mázsával több gabonát csépellek, mint a falu... Volt egy pepita füzetük, abba írtak mindent. Ki, mit dolgozott, mit vásároltak. mit határoztak... az volt az egész „adminisztráció”. Antal Simont néhány hónapos elnökösködés után iskolára „vezényelték” amikor azt elvégezte, a párt különböző vezető beosztásokba szólította. Antal Simon: — Bárhol dolgoztam, a megyénél, a járásnál, de a szívem együtt dobbant a szövetkezettel. Nem volt véletlen, s nagyon büszke voltam rá, hogy a mi Béke Tsz-ünk 1956-ban sem oszlott fel, együtt maradt... És az sem volt véletlen, hogy a megyében elsők között Szentistván- ban alakult meg a szocialista átszervezés időszakában az egész községet egy közös gazdaságba tömörítő nagy szövetkezet, s az a VII. Párt- kongresszus Tsz nevet választotta. örültem, nagy megtiszteltetés volt, amikor 21 év után, 1970 áprilisában hazahívtak, ismét megválasztottak elnöknek ... Pedig nagyon nehéz esztendő volt. * Az 1970-es „árvizes” év krónikájából: „A Cserépváraljával történt egyesülés után tovább erősödött a VII. Pártkongresszus Tsz. 1970-re már 77 millió forint volt a közös vagyon értéke, s a biztonsági tartalék elérte a 13 millió forintot. De még ez is kevés volt arra. hogy pótolja az egész határt sújtó árvíz és belvíz okozta károltat. Összesen 22 millió forintot vitt el a víz. Hozzá kellett nyúlni a 13 millió forint tartalékhoz, fel kellett vennj 6 millió hitelt és 3 milliót adott: a tagság azzal, hogy ennyivel »rövidült« a szorgalmasan megdolgozott jövedelme. De senki sem veszítette el hitét...” 1970-ben 20 357 forint volt az egy tagra jutó éves átlag- jövedelem. 1977-ben elérte a 43 391 forintot! * Napjaink, a „kiváló” évek néhány ténye: — A biztonsági tartalék- alap 1977 végére elérte a 16 millió forintot; — Néhány év alatt 125 tsz- tag végezte él az általános iskola 8. osztályát; — A tsz-ben 30, egyetemet, vagy főiskolát végzett szakember dolgozik; — Egy esztendő beruházásai: 9.8 millió meliorációra, r millió építkezésekre, 9,2 millió gépvásárlásokra és 5,2 millió szőlőtelepítésre; — A növénytermesztés egyévi árutermelési terve: 783 vagon búza, 177 vagon árpa, 315 vagon kukorica. 240 vagon cukorrépa, 122 vagon napraforgó, 670 vagon lucerna, 175 vagon szőlő. * A tervekből, „a továbbfejlesztés feladataiból”, amelyekben minden vonatkozásban ott tükröződnek az MSZMP KB március 15-i „mezőgazdasági határozatának” útmutatásai: — A szarvasmarha-létszám, elsősorban a tehénállomány állandó növelése, 100 új tehénférőhely megépítése; — A sertéstenyésztésben minőségi csere, 120 anyakoca beállítása, az évj hizlalás megduplázása; — A juhászaiban, ahol két év alatt megduplázódott az anyalétszám a'jelenlegi 4000 anya 6000-re való növelése, 2200 új férőhely megépítése; — A meglevő 96 hektár gyümölcs- és 173 hektár szőlőültetvény mellé további 100 hektár szőlő telepítése; — összesen 86 millió forint értékű meliorációs munkák (kémiai talajjavítás, mélylazítás, meszezés, vízrendezés, alagcsövezés, gyepfejlesztés) kivitelezése. * Az ötödszöri „Kiváló Szövetkezet” kitüntetés után, az ez év eleje, a Tarddal történt egyesülés óta már 7700 hektáros gazdaságban a cél ugyanaz, mint volt 30 esztendeje -a Nincsen 100 hol- dacská járói felindulóké: a párt agrárpolitikájának következetes megvalósítása! Pozsonyi Sándor A Granvisus Látszercszcti Eszközök Gyára háromszáz- kilencvenöt millió forint értékben gyárt optikai szem- üvegkercteket, napszemüvegeket és Jiallásjavitó készülékeket. Az esztergomi Granvisus márkájú szem-_ üvegeket több mint huszonöt országba exportálják. A gyár termékeivel részt vesz » május 5-én a milánói nemzetközi kiállításon, a MT.DÓ ’78-on. Képünkön: készülnek a fémkeretek. TizeÉétezer Hazánkban jelenleg 11 ezer magánkereskedő működik, családtagjaikkal és alkalmazottaikkal együtt 17 ezren dolgoznak kisboltokban, piacokon, csarnokokban, vagy mutatványosként, vásározóként járják az országot. Részesedésük az országos kiskereskedelmi forgalomból mindössze 2 százalék, egyes területeken és szakmákban azonban nagyban , segítik a lakosság zavartalan ellátását. A magánkereskedők létszáma az utóbbi években lényegében változatlan, hálózatuk azonban a kereskedelempolitikai céloknak megfelelően az ellátatlan területeken és az alapvető ellátást szolgáló szakmákban gyarapszik, a magánüzletek kétharmada már ebbe a kategóriába tartozik. Kedvező tendencia az is, hogy az öregek helyébe lépő új kereskedők zöme fiatal. Az elmúlt évben a magánkereskedelemnél tartott állami vizsgálatok eredménye — néhány helyen tapasztalt hiányosságok ellenére — általában kedvező. A kereskedők zöme felelősséggel és tárgyilagosan, a tisztességes haszon elvének megfelelően alakítja fogyasztói árait. Kétszáz zöldség- és gyümölcskereskedőnél tartott tavalyi ellenőrzés nyomán például mindössze hetet kellett figyelmeztetni az indokolatlanul magas árak mérséklésére. Újítás — Lyukób Az újítások, a hasznos elgondolások a bányászatban szinte napirenden vannak. Fontos ez, hiszen a bányászokat a föld alatti mostoha körülmények mellett gyakran életveszélybe sodorhatja egy-egy gép hibája, vagy rossz működtetésé is. Az újítások gyakorlati bevezetése és megvalósítása gyorsan elterjed az ország szén- bányászatában. Az 1970-es évek elején a Borsodi Szénbányáknál előtérbe került a bányabeli villamoshaj tás rekonstrukciója, a motorok tipizálása, amely az eddigieknél kevesebb karbantartást igényelt, üzem- biztosabb és olcsóbb lett. Hátránya viszont, hogy a gépek beindítása a motort erősebben vette igénybe, ami a gyors kopáshoz vezetett. Szükség volt tehát újabb módosításra. A sok javaslat közül a Lyukóbányán dolgozó Rónaföldi Arnold mérnök elképzelése bizonyult a leghasznosabbnak: a hidrodinamikus tengelykapcsoló... — Olyan berendezésre volt szükségünk, amelynek segítségével a motorok beindításakor minimálisra csökken a szerkezet kopása, rongálódása. ' Hosszas tanulmányozás, vizsgálódás és számítgatás után megtaláltam a módját, hogyan is segíthetnék. A kopás valóban csökkent, viszont az új szerkezet köny- nyen tüzet okozott. — Gondolom ez a lény ösztönözte a további kísérletezésre ... — Hét évvel ezelőtt alkalmazták először a bányabeli tilisztorokat, ez a tranzisztor háromszor erősebb változata, amely nagy előrelépést jelentett az üzemben. Ezt alkalmazva olyan szerkezetet készítettem, amely- lyel sikerült elérni az úgynevezett lágy indítást, tehát a motorok kopása valóban minimális lett. Az új berendezés 1976-ban még kísérleti jelleggel működött, a következő évben azonban már Lyukóbánya egész délkeleti bányamezőjében áttértünk ennek alkalmazására. Jó érzés volt segíteni. — Milyen hasznot hozott ez a módszer az üzemnek? — Egy berendezés huszonkilenc ezer forintba kerül, és kiválóan pótolja a már elavult régit, amelynek ára közel 50 000 forint. Ma már országos az érdeklődés iránta, hiszen egy év alatt megközelítően 40 000 forintos hasznot érhetnek el alkalmazásával a bányászatban. — Mennyiben segített az újítás népszerűsítésében a tavasszal meghirdetett Alkotó ifjúság pályázat? — Az üzem villanyszerelő műhelyének néhány tagjával elhatároztuk, hogy elkészítjük a berendezés modelljét. Ezzel ugyanis elértük, hogy azok is megismerkedhettek az új eljárással, akik még nem jártak Lyukóbányán és nem láthatták a gyakorlatban. Megkezdődött az anyag- gyűjtés, azután úgyszólván minden szabad időnket rááldozva összeszereltük a kicsinyített másolatot. Márciusban már ott volt a vállalati kiállításon, és nemsokára ott lesz Özdon is, a megye ifjú alkotóinak kiállításán, mivel a vállalati versenyben első helyezést ér- tjink el. I Monos Márta EnqiagazIUIsi vény Ma már szinte közhely, hogy az olcsó energiahordozók időszaka a múlté. Ez a tény és az elmúlt években lezajlott világgazdasági események nyilvánvalóvá tették, hogy az energiagazdálkodás a vállalati gazdálkodás szerves és jelentős részét képezi. Népgazdasági szerepe, súlya pedig abból adódik, hogy oz energiafelhasználás a termelési, szolgáltatási és létfenntartási funkciókat egyaránt érinti. Verseny Borsodban és Hevesben A miskolci körzeti energiafelügyelet vezetőjével. Pálinkás Ferenccel beszélgettünk erről a témakörről, és a közel 10 éves múltra visz- szatekintő energetikusi munkaverseny tapasztalatairól. — A verseny résztvevői április végén Tolcsván tartották a múlt ért eredmények értékelését. Ezen a tanácskozáson többek közölt előadást tartott a Tokaj - hegyaljai Á. G. Borkombinát vezérigazgatója, Kapás Pál is. Ma már a sokoldalú tájékoztatás révén valamennyi állampolgár ismerj az energiagazdálkodással összefüggő kérdéseket. Az energetikusok tevékenysége azonban ennél lényegesen összetettebb, munkájuk révén energiapolitikánk pilléreivé válnak. — Az energetikusok feladatait elvileg meghatároznák, „sínre” tennék az érvényes jogszabályok. Ez azonban így túl szép lenne, hiszen a gyakorlat jelentősen különbözik, sok tekintetben eltér az elméletileg elképzelt lehetőségektől. Ezt. a körülményt kell az energetikusnak felismerni és ebben a környezetben kell az energiagazdálkodást jó hatásfokúvá te miié, s mindezt úgy, hogy a különböző szintű érdekek — néngazdasági. vállalati és egyéni — találkozzanak. A verseny tapasztalatai Az energetikusi munkaversenyek tapasztalatai igazolják az előbbi törekvéseket. Borsod és Heves megyék területén a versenyben részt vevő energetikusok több mint 5 milliárd forint értékű energiahordozó gazdái. Ebből adódik az, ha a verseny eredményeként csak ezreléknyi megtakarítás' jelentkezik, az is 'milliókat jelent. Százaléknyi megtakarítás több tíz-, esetleg százmillió forintos nagyságrendet érhet. el. Ezek a számadatok egyértelműen bizonyítják az ilyen és ehhez hasonló verseny indokoltságát és támogatását. A verseny feltételei nem teljesíthetők könnyen. Az egységárak csökkentése, a fajlagos mutatók javítása sok fejtörést, töprengést okozó feladat. És épp ilyen nehézséget okoz az öt pontból álló feltételrendszer teljesítésének. azaz a versenynek értékelése, szervezése és koor_ dinál ása. Az elmúlt évben 7 vállalat nem újította meg az energetikusi munkaversenyben való részvételét. Viszont volt jó néhány olyan vállalat is, amelyek a „negatív pontok” ellenére is részt vettek a versenyben. És ez jó dolog, hiszen az értékelés és elemzés szempontjából ezek a negatív számok is hasznos információkat jelentenek és a további intézkedések megbízható alapjául szolgálnak. Az élenjárók A versenyben részt vevő vállalatok 68 százaléka Borsod, 32 százaléka pedig Heves megyéből került ki. Az élmezőny sorrendben így alakult: Borsod megyei Tejipari Vállalat; a MEZŐGÉP egri gyára; a Szerencsi Csokoládégyár; a Csepel Autógyár 3. sz. gyára, Eger; a Húsipari Vállalat, Miskolc; a Finomszerei vénygyár, Eger; az Egri Dohánygyár; a BUBIV encsi bútorgyár; a gyöngyösi Mátrai Szénbányák Vállalat; és a Borsodi Sörgyár. Az első 10 helyezett Borsod és Heves megyéből 50— 50 százalékban, tehát egyenlő arányban került ki. Ez arra utal, hogy Heves megyében jobban megfeleltek a versenyfeltételeknek. A verseny első nyolc helyezettje pénzjutalmat kapott a többi jó eredményt elérő pedig értékes tárgyjutalomban részesült és oklevelet kapott.-* Az energetikusi munka versenyt értékelő és az eredményt kihirdető tanácskozás egyben a tapasztalatcserékre is lehetőséget teremtett. A megjelent energetikusok és vállalati vezetők egymás energiagazdálkodási tervét, módszerét megismerve sok, gyakorlatban hasznosítható információt szerezlek. A „kilencéves” energetikusi munkaverseny bebizonyította, hogy a kezdeményezés a termelés során felhasznált energiaköltség számottevő csökkenését eredményezi. A verseny, illetve azok résztvevőit azért érdemes számon tartani, mert energia- politikánkat illetően, az MSZMP Központi Bizottságának határozatai és a kormány döntései, nem utolsósorban az 5 munkájukon keresztül érvényesül. Ezért nincsenek ennek a versenynek vesztesei, csak győztesei. Buchert Miklós A göcseji csemegesajt A közkedvelt göcseji cse- megcsajt készítésére alakították át a Borsod megyei Tejipari Vállalat mezőkövesdi üzemét. Borsod. Heves, Haj- dú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Nógrád, Bács-Kiskun és Csongrád megyét látja el a Kelet-M agyarországon eddig nem kapható sajttal. Az első szállítmányok néhány napon belül" megérkeznek az üzletekbe. Eliizem a mikrohullámú állomás A posta, a rádió és a televízió műszaki igazgatóságának emődi mikrohullámú állomása eredményes évet zárt tavaly. Jó munkájuk elismeréséül megkapta az Élüzem címet, amelyet Bugyi József igazgatóhelyettes adott át a tegnap délelőtt megtartott ünnepségen. Az ország egész területén működő egységek között a harmadik helyezést érték el. Az emődi állomás biztosítja a televízióműsorokat, a telefonforgalmat továbbító berendezések zavartalan működését Észak- és Kelet-Magyarországon. Jól képzett szakemberek dolgoznak itt. Az állomás a hazai televíziózás születésekor létesült. Az utóbbi években az üzemzavarértékeket minimálisra csökkentették.
