Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-11 / 109. szám

1978. május 11., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 POSTÁNKBÓL i i i i i i i tünk, vettünk bele virágot is. Előző években még meg tud­tuk óvni a rongálóktól, de most, sajnos, keserű tapasz­talatokat szereztünk. Négy kis fái. tövestül kihúztak, egynek a tetejét letörték, s a tulipánok, amelyek virág­zásnak indultak, kihúzigálva, letörve, szétdobálva. S te­szik, tehetik ezt felelősségre vonás nélkül! Amikor pedig szót emelünk ez ellen a van-' dalizmus ellen, még meg is fenyegetnek. Üj szokást is bevezettek — valószínűleg az „állatba­rátok” —, amikor a meg­maradt ételeket, csontokat nem a konténerbe, hanem mellé, a földre öntik, s van aki egy egész lábas tejet tesz ki ide. Rossz arra gondolni, mi lesz, ha melegbb idő jön. A tisztaság fenntartásához nem kell külön beruházás, csupán a környék lakóinak összefogása, egyesek szem­léletének megváltoztatása, hogy megvédj ült. szebbé te­gyük környezetünket, s ne kelljen szégyenkeznünk a hozzánk látogatók előtt sem.» M. F. Miskolc, Selyemrét IHATATLAN IVÓVÍZ... Panaszunk megszüntetése ügyében már több mint két éve járunk a Lenin Kohá­szati Művekhez, a KÖJÁL­HOZ, a tanács kerületi hiva­talához — de sajnos, ered­ménytelenül. Tűrhetetlen ugyanis, hogy ivóvizünkből nemcsak inni nem lehet, de olyan bűzös is, hogy az már kibírhatatlan. Az akna tele van piszkos, sárga vízzel, amelyben hemzsegnek a fér­gek. Most már ott tartunk, hogy az udvaron, sőt a la­kásunkban is elszaporodtak ezek a csúszómászók. A víz­ből mintát vittem a KÖJÁL- nak, s olt azt mondták, hogy még forralva se próbáljunk inni belőle. Mégis, amikor 1976. novemberében vizmin- t ál vettek, levélben arról értesítenek, hogy: „Labora­tóriumi' vizsgálat alapján, a víz fogyasztásra alkalmas, szennyező anyagokat nem tartalmaz”. Ezt a vizsgálatot nem lehet elfogadni, hiszen családom egészségét veszé­lyeztet i a jelenlegi, már el­viselhetetlen állapot. Lipták István Miskolc, Schweidcl J. u. 25. Április 27-én a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csa­tornázási Vállalat képviselői­vel helyszíni szemlét tartott a Miskolc megyei város ál­lami közegészségügyi-jár­ványügyi felügyelője, dr. Ju­hász Hajnalka, akitől a kö­vetkező tájékoztatást kap­tuk: a helyszínen megálla­pítást nyert, hogy az LKM Béke-szálló 40. sz. alatti munkásszálló csatornaakná­ján — amely nem vízzáró, tele van szennyvízzel — megy keresztül a Schweidel József u. 25. szám alatti LKM-lakóépület vízellátását biztosító ivóvízvezeték. Ezen szabálytalan ivóvizbekötés az ivóvíz szennyeződését, fertő­ződését okozhatja. Egyidejű­leg értesítette a III. kerü­leti Hivatal műszaki osz­tályvezetőjét, intézkedjék, hogy az LKM a szabályta­lan ivóvízbeköléseket azon­nal szüntesse meg és az elő­írásoknak megfelelő új ivó- vízbekötést végezze el. — intézkedtek Válaszoltak Lapunk március 15-j szá­mában „Nem történt baleset” című jegyzetünkben szóvá tettük, hogy március 19-én este alig érkezett be az állo­másra a Zemplén-expressz, máris kiindult, veszélyeztetve ezzel az utazóközönséget. Gál Sándor, a MÁV Mis­kolci Igazgatóság igazgatóhe­lyettese arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy ez ügyben vizsgálat indult, megállapították, a mulasztást a jegyvizsgálók követték el, akik a forgalmi szolgálatte­vő felé „indulásra készen” jelzést adtak le, bár a le­szállás még nem történt meg. A felelősségre vonás folya­matban van. A vasútnak elsőrendű fel­adata, hogy biztonságosan és balesetmentesen végezze a személyszállítást, erre törek­szik valamennyi vasutas dol­gozó. és ehhez kérik az uta­zóközönség segítségét is. A i'onatnál szolgálatot teljesítő dolgozók elmondották; na­gyon gyakori és helytelen magatartás, hogy az utazókon kívül a kísérők is fclszáll- nak a vonatra, s csak a vo­nat indulása után szállnak le, ami nagyon veszélyes, megtéveszti a szolgálatot tcl- sjesítőket is. v Három megye ipari szövetkezeteinek vetélkedője -Miskolcon Lapunk március 16-i szá­mában „Szabad szombati program?” címmel közöltük P. T.-né levelét, amelyben szóvá tette, hogy március 11- én reggel 8 órától az esti órákig minden bejelentés nélkül 120 lakásban szünetelt az áramszolgáltatás. A panasszal kapcsolatosan az ÉMÁSZ Vállalat Miskolci Üzemigazgatósága arról tájé­koztatta szerkesztőségünket, hogy a Stadion utca 37—13. számú épületekből a jelzett időben, feszültségkimaradás miatt több bejelentési is kap­tak. Ügyeletük a helyszínen megállapította, hogy Farkas József kisiparos önhatalmú­lag kikapcsolta az épülete­ket és a felszálló vezetéke­ket lebontotta. A lebontott vezetékek nem tették lehe­tővé az azonnali visszakar.p- csolást, sőt a kisiparos, MIK- felújitásra hivatkozva, vona­kodott a gyors helyreállítás­tól. A levélíró kérésére vála­szolva közlik, hogy az ÉMÁSZ előzetes értesítés nélkül nem kapcsol ki 120 lakást, sőt a feszültségmen­tesítési időpontokat és he­lyeket a sajtón keresztül minden esetben közli. Saj­nos, a kifogásolt esetben a kisiparos nem leérte, de még csak be sem jelentette a ki­kapcsolást! RÉPÁSHUTA VIZET KÉR ... Huszonnegyedik éve járok llépáshutára Miskolcról, így megvan az a lehetőségem, hogy visszapillanthassak az egyuori isten háta mögötti kis falu múltjára, fejlődésé­re. Láthattam, hogy mennyit fáradozott a falu nemrég el­hunyt tanácstitkára, Horváth János azért, hogy a falunak szebb iskolája, tanácsháza, villanya, egészségháza, óvo­dája, bisztrója, törpe víz­müve. autóbuszjárata legyen. Később megszületett egy, 80 dolgozói foglalkoztató FÉ- KlSZ-üzem is, amelynek át­adása ez év márciusában történt meg, s 70 asszony, lány kapott itt kényelmes munkahelyet. Megalakult közben a Bük­ki Nemzeti Park is, amely­nek centruma szintén Ré­páshuta lenne. Így ez a falu — amely sokszor élvezhette az illetcices szervek, valamint a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szervezetének is a sokirányú támogatását — megint előbbre léphet, no­ha alig van 600-nál valami­vel több lakosa. Nem szabad azonban ar­ról sem megfeledkezni, hogy országos viszonylatban is ki­magasló munkát • végeznek erdészeti dolgozóik a fakiter­melésben, csemeteültetésben. A lakosság a faszénterme- Icsben és a mészégetésben járul hozzá a hazai szükség­letek kielégítéséhez, de je­lentős az a mennyiség is, amely exportra megy. Fa­szénből jelentős valutát biz­tosítanak a népgazdaságnak. Ugyanez áll a papírfaex- porlra is. A kultúrcsoport tánckara megyeszerte ismert, a falu nemzetiségi énekkara pár évvel ezelőtt a nemze­tiségi „Röpülj páva” verse­nyeken országos első helye­zést ért el. Mondhatná most már va­laki, akkor mi hiányozhat még ebben a kis faluban? Nos, ami a legfontosabb: a jó ivóvíz. A régi törpe vízmű nagyon gyéren és szeszélye­sen látja el a falu kis ré­szét ivóvízzel. Az óvoda lé­tét is veszélyezteti a közkút- ból kapott nem mindig tisz­ta viz. a FÉKISZ-nek há- romhektős hordóban, abból a közkútból hordják a vizet, amelyből egyesek bizony nem szívesen visznek. Az erdészetnek, az iskolának, a bisztrónak, s a falu lakóinak nagyon kellene a megbíz­ható ivóvíz. Az utóbbi évek­ben sokan próbáltak kutak ásásával segíteni ezen a helyzeten, de ez nem min­denkinek sikerülhetett, mert nem égy háznál abba kel­lett hagyni a kút ásását, ugyanis szikla állta el az út­ját. Mi lenne hát a megol­dás? A környék forrásaiból — esetleg a hegyen túliakból is — ki lehetne választani a vízellátásra legalkalmasab­bakat és azzal, vagy azok­kal ellátni a falut. A Ne­hézipari Műszaki Egyetem Ásványtani Tanszéke most fejezte be azt a nagy mun­kát, amelynek keretén belül 4 éven át mérték, figyelték a Répáshuta környékén levő forrásokat is vízhozam és összetétel tekintetében. A faluba betévedő egyre több turista is szeretne jó ivó­vizet inni. Volna még sok olyan kérdés a faluban, amely már évek óta. vár megoldásra (kultúrház, utak), de az ivóvíz, a jó ivóvíz a legfontosabb! Ehhez vár a falu hathatós segítséget. Denic Dezső Miskolc HIÁBA FARADUNK... Tavasz van, s jó gazdá­hoz illően, a „Tiszta, virágos Miskolcért” mozgalomhoz csatlakozva, nagy igyekezet­tel tettük szebbé közvetlen környezetünket. Fákat ültet­tünk, virágágyakat készíttet­Az OKISZ elnöksége orszá­gos szövetkezetpolitikai vetél­kedőt hirdetett meg. Ennek nagy visszhangja van Bor­sodban is, ahol mintegy 8 ezer ember mérte össze tu­dását. s két szövetkezet csa­pata került ki győztesen a megyei versenyből. Az országos elődöntőt má­jus 13-án fái 11 órai kezdet­tel a II. Rákóczi Ferenc me­gyei könyvtárban tartják meg. A vetélkedőn Heves, Nógrád és Borsod megye két- két csapata vesz részt. A „ha­zai” színeket a Borsod me­gyei Fodrász-, valamint a Miskolci Lakáskarbantartó- és Szolgáltatóipari Szövetke­zet egy-egy csapata képviseli. Szállítószalagon érkezik a kőbánya terméke. A íállyai „aszíalíű’’ Az utak „gyógyszere” az aszfalt. Mai motorizált vi­lágunkban kell belőle jócs­kán. Megyénkben Nyéklád- házán, Sátoraljaújhelyen, Szalonnán és Tállyán van „aszfaltgyár”. Ez utóbbi mint Miskolci Közúti Épí­tő Vállalat aszfaltkeverő te­lepe működik. A telep éven­te közel 100 ezer tonna asz­faltbetont állít elő. Koope- * rációban üzemel az Északkő Tokajvidéki Kőbánya Válla­lat tállyai részlegével, amely az aszfaltkészítéshez szük­séges különböző méretű kő­zetet biztosítja. Különböző szemcsenagyságú anyag a szárítódobban, 200 fo­kon elveszti nedvességtartalmát. Ezt követően mészkőlisztct adnak hozzá, majd a keverőgép tartályába kerül. Itt bitu­mennel keverik össze. Az óránként 50 tonna teljesítményű keverőüzem nem éppen portalan. Környezetvédelmi és egészségügyi szempontokból 4 millió forintos költséggel elkészült és rövidesen üzembe lép a képen látható porleválasztó berendezés, amely a jelenlegi porártalmat 10 százalék­ra csökkenti le. (képünkön balra). A telep laboratóriumában rendszeresen ellenőrzik a ké­szülő aszfaltbeton minőségét (képünkön jobbra). Többek között a szemszerkezetet, a hé­zagtartalmat, a tömörséget vizsgálják. Muri Pálné szemszerkezeti vizsgálatot végez. Az Avas-dél lakéinak védelmében A lakásszövetkezet találko­zói a hívolt egy „idevalósi”,' azaz miskolci írót. A kedves szervező, egy fiatalasszony — maga is a telep lakó­ja — szorongó lélekkel ira­modott át. az iskolába, vajon lett-e foganatja a személyes hivogatásnak, a lépcsöházak- ban elhelyezett plakátoknak. Könnybe lábadt szemmel hozta a lehangoló hírt — nem lett; senki sincs ott, senki az égadta világon. Kedvetlen, keserű szavakkal ostorozta a lakótelepiek közömbösségét, arról igyekezvén meggyőzni a hoppon maradt írót, hogy az érdektelenség nem az ó sze­mélyének szól — talán a fel­támadó, nagy magyar „mese­mondó”, Jókai Mór se tudná felébreszteni kíváncsiságukat Az író a telepiek védelmé­re kelt. Elmondta, a bérhá­zak társadalma egészen sajá­tos. Zajos munkahelyekről, dohánybűzös irodákból sereg­lenek haza zsúfolt autóbu­szokon, és elgyötörtén ros- kadnak bele a fotelba, nyúj­tóznak el a heverőn, azzal az örvendező megnyugvással, hogy végre a maguk dolgával törődhetnek. A dolgozó asz- szony megkezdi „második műszakját”, takarít, főz, szó­val, olyan munkát végez, aminek alig van látszatja, hi­szen holnapra kezdhet mindent elölről. A férj — a jobbja — játszani igyekszik óvodás gyermekével, vagy ha már is­kolás, a leckében próbál se­gíteni. netán megragadja a porszívót, esetleg bekapcsolja a tévét. Azaz, a tévé! Igen, erről magas röptű eszmélkedésbe fogtak. Minden másképp vol­na, ha már Miskolcnak is lenne tévéstúdiója Az itt elő alkotóművészek eleven kap­csolatra léphetnének az „ott- honülö” bérházlakókkal. A helytörténészek — például — elvihetnék őket városismer­tető sétákra, mert talán tíz­ezrek élnek falaink között, akik. mit Sem tudnak Miskolc múltjáról, -s jelenéről is csak annyit, amennyit nap mini nap tapasztalnak. A csudás ..doboz” elénk varázsolná ezt a gondokkal küszködő, mégis rohamost fejlődő nagyvárost. Megismerhetnék a város ve­zetőit, akik szemtől szembe választóikkal, fontos, létüket befolyásoló • kérdésekre vála­szolhatnának. A modern kor városlakója tömegtájékozta­tási eszközökre tapasztja fü­lét és szemét, s ha kérdez­hetne is, bizony, lefoszlana róla látszólagos közömbössé­ge. Az író nem ringatta magát illúziókban, előre tudta hogy nem lesz közönsége. Megér­téssel, csöpp lehangoltság nélkül vette tudomásul hop- ponmaradását, hiszen ő is bérházlakó. Osak azt kapta, amit ő is szokott adni — még egyszer se vette magá­nak a fáradságot, hogy beül­jön az általa is választott ta­nácstag fogadóóráiéra, or­szággyűlési kénviselője be­számoló előadására. Rájött, rá kellett jönni* — 5 sem különb a 'Deákné vász­nánál. tehát nincs mit az Avas-dél lakóinak szemére hánynia. g. m.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents