Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-30 / 125. szám
É5ZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. május 30., kedd A képernyő előtt Apja fia Karinthy — Nézőpont ■f Nagy tisztelője vagyok Karinthy Ferencnek. Szeretem írásait. Novelláit, riportjait, regényeit, drámáit, filmjeit, szójátékait, tréfáit. Hűséges olvasója vagyok, s kevés személyes találkozásunk is megerősített: érdemes az olvasói érdeklődésre és bizalomra. Szeretem műveit, mert a napjainkban játszódókban körüljárt gondolatok, gondok, kérdések rokonon. az enyéimmel és kortársaiméval, a múltba kalauzolók- ban pedig — mint kortárs — a korosztályom élményeinek összefüggéseire kapok választ, olyan művészi megfogalmazásban, olyan íróegyéniség szubjektumán átszűrtén, akinek művei mindenkor szórakoztatnak, magvas mondandójukkal hosszú időre emlékezetes élményt adnak. E magyarázkodó bevezető után természetesnek tűnik, hogy igen nagy várakozással ültem a minap a képernyő elé, amikor "a Földünk és vidéke című Karinthy Ferenc-műsort ígérte a program. Utólag be kell vallanom — talán mert felfokozott volt várakozásom — némileg csalódtam ebben a másfél órányi ösz- szeállításban. A műsorújság tévéjátékként hirdette a Földünk' és vidékét. Valójában egy nagyon laza keretben egymás mellé sorolt Karintliy-töredékek füzérét láthattuk. Különböző írásaiból kiemelt részletek, nem egy gyűjteményes kötetében közzétett kisebb-nagyobb írásainak jól. vagy kevésbé jól megcsinált tévéváltozatai peregtek előttünk. Jóllehet, az est a Leányfalu és vidéke kötetére épült elsősorban, jó lett volna Karinthy Ferenc más oldalait is markánsabban érzékeltetni. Tagadhatatlan, hogy a forgatókönyvet író, és a műsort rendező Dobat Vilmos igyekezett Karinthy sok vonását felvillantani, illetve olyan művét képernyőre ültetni, amely egy-egy jellemző vonást árul el az íróról, például nyelvész~ kedö hajlamainak és írásainak jelzésére beiktatta a cigányzenés nyelvelést is, mégis inkább csak felvillant és jelzés állapotában maradt minden, mintsem a maguk mélységében adta volna vissza Karinthy műveit. A viszonylagos csalódás másik oka, hogy ebben a műsorban nem elsősorban Karinthy Ferencről, hanem Karinthy Frigyes fiáról esett több szó. Tagadhatatlan, hogy egy olyan géniusz fiaként —' mint az elődök és eddig utódok nélküli Karinthy Frigyes volt — ugyancsak írói pályán alkotni, ilyen nagy ős árnyékában olyan magasra emelkedni, mint Karinthy Ferenc tette, valóban külön méltánylandó érdem. De ezen az esten túlzottan előtérbe került az apja fia Karinthy-szerep. Karinthy Frigyes iránti, el nem múló tisztelettel is megemlítendő, hogy Karinthy Ferenc önállóan is nagy író, függetlenül tiszteletet és örök megemlékezést érdemlő édesapjától. Az egyes írásrészletek tévére adaptálása — természetesen — nem volt egységes színvonalú. Különösen a villámtréfaszerű betétek voltak sápadtabbak, azok tűrték nehezebben az átültetést, más jeleneteket értékes rövid tévéjátékokként regisztrálhatunk. A szereplők közül az írót alakító Sinkovits Imre érdemel kiemelt említést, gesztusai, mozgása tökéletesen jelenítették meg Karinthyt. Az est egészéből — az említett személyes’ kisebb csalódás ellenére — is kisugárzott, hogyan látja Karinthy Ferenc Földünket, magunkat, életünket, s miként vetekszik róla. ... * Január óta immár ötödször jelentkezett a televízió köz- művelődési magazinja, a Nézőpont. Ez a műsor még igencsak a formálódás korát éli, de minden egyes jelentkezésekor észrevehető valami jobbítási szándék. Most például az, hogy az apró, néhány perces számokat felvonultató összeállítás helyett kevesebb témát markolt, de azokat bővebben járta körül Ennek ellenére volt benne olj'an téma, amely még megérdemelt volna egy-két gondolatot. A vidéki művelődési házakban turnézó színész-együttesek produkcióira, illetve az arról készített nagyszerű riportra gondolunk. Egy évvel ezelőtt láttam a Balázs Béla Stúdió egy rövidfilmjét a munkásszállásokat, üzemi klubokat ellátó brigádokról. Nos, ez a riport a Nézőpontból odakívánkozik amellé a film mellé, hogy együttesen intsen arra a veszélyre, ami a kultúra, a .színművészet terjesztésének zászlaja alatt végzett ügyködésekre figyelmeztet. Jóllehet, az egyik is mást csinál, a másik is. mindkettő legalizált, de ízlésformáló, vagy ízlést deformáló szerepük rokon, s különösen e most megismert hakni-színjátszásnak felmérhetetlen a művelődéspolitikai, közművelődési, társadalmi' veszélyessége. A riportban hallott nyilatkozatok igazolják ezt az aggodalmat. Ezért kellett volna a művelődés munkásai előtt egyértelműen bírálatot mondó riportot a nagyközönség, a nyilatkozókkal egy véleményen levő nézők miatt olyan kommentárral lezárni, amely — ha didaktikusán is — tömegeket int külön szóval is a riport feltárta veszélyekre. Benedek Miklós Továbbtanulás a Zalka Máté Gépészeti Szakközépiskola esti és levelező tagozatán (Miskolc, Kun Béla u. 10), az 1978/79. tanévben. A képzési idő változatlanul 1 év, érettségizettek és B- típusú szakmunkásképzőt végzettek részére 2 év. Képzési cél: középfokú műszaki képesítés. Az érettségi vizsgát követően az iskolában közvetlenül technikusminősítő vizsgára lehet jelentkezni. Bővebb felvilágosítás és jelentkezési lap: az iskola irodájában, naponta 8—16.30-ig kapható. • IGAZGATÖSÄG Kilenc éve hozták létre a Villány—Siklós, melletti nemzetközi szobrásztelepet. Egy hajdani kőbánya területén kialakított szabad ég alatti „műteremben” alkotnak a világ minden tájáról érkezett szobrászok. Az itt. létrehozott műalkotásokat eredeti környezetében tekinthetik meg a látogatók. Fotó: Kozák Péter Törzsgárda a sárospataki, tanítóképzőben Sokszor kimondott igazság az, hogy a társadalmi élet egyetlen területén sem valósítható meg eredményes munka tartósan együttmunkálkodó közösségek nélkül. Fokozottan érvényes ' ez a pedagógusok munkájára. Az eredményes nevelő-oktató és képző tevékenység alapvető feltétele a célok megértésében és megvalósításában egységes pedagógusközösség. Ez az egység, amely az elvi, eszmei-politikai és pedagógiai összhangban, hatás- rendszerben fejeződik ki, elválaszthatatlan az éveken át egymást segítő és egyben önmagát is erősítő pedagógus-közösségtől, a törzsgárdától. A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán 1976- ban fogadta el a Főigazgatói Tanács és a szakszervezeti bizottság az intézmény törzs- gárdaszabályzatát. A főiskolán törzsgárdát alkotnak azok az oktatók — gyakorló általános iskolai, hivatali, technikai és kisegítő állományban dolgozó alkalmazottak —, akik hosszú időn át hűségükkel, eredményes munkájukkal, fegyelmezett magatartásukkal fontos szerepet vállaltak a kommunista világnézetű és- erkölcsű, hivatásukat értő és szerető tanítók és óvónők képzésében, akik politikai, közösségi ■és emberi magatartásukkal példaképek lehetnek, akik a főiskola és lakóhelyük közéletében cselekvőén dolgoznak. A törzsgárda tagjai erkölcsi és anyagi elismerésben részesülnek. Az idén — 1976 óta — harmadik alkalommal került sor törzsgárda „felvételre”. Most 19 dolgozó kapta meg az emléklapot és a törzsgár- dajutaimat. Az új tagok tizenkét éve dolgoznak a pataki nevelőképzésben. Ezzel a törzsgárda tagjainak száma már 46-ra emelkedett, ami a főiskola alkalmazottainak egyharmadát jelenti. Hárman dolgoznak az intézményben három évtizednél hosszabb ideje, további hat dolgozó működik a pataki nevelőképzésben, több mint negyedszázada. A törzsgárdába való felvétel az ezzel együtt járó kötelességek önkéntes vállalását is ’ jelenti. A tagjaival szembeni elvárás kiterjed a munka és a munkahely megbecsülésére, a munkatársak tiszteletben tartására, továbbá . arra, hogy fegyelemre, szocialista közösségi magatartásra neveljen. Az intézmény törzsgárdájának megszilárdítására következetesen törekszik a főiskola, vezetése. Felismerve azt, hogy a képzési célok teljesítésében igen jelentős az erős törzsgárda jelenléte, hiszen egyre több új és fiatal oktató kerül a főiskolára. A speciális képzési tapasztalatok átadása, a fiatalabbak bevezetése, a pedagógiai munkában jelentős folyamatosság biztosítása csak a törzsgárda aktív és segítő közreműködésével valósítható meg. A törzsgárda folyamatos és következetes elismerése nagyobb megbecsülést jelent az intézményben hosszabb időn át eredményesen működő dolgozóknak, s egyben fejleszti á munkahelyi demokráciát. növeli a dolgozók felelősségét a főiskola jövőjének alakulásáért. Dr. Komáromy Sándor Ésszerűség, hol vagy ? / közelmúltban alsó tagozatos általános iskolások /J versenyének zsűrijében tevékenykedtem. Örömmel hallgattam a szépen tolmácsolt verseket, a helyesen felolvasott szöveget, a hatásosan előadott történeteket. Elismerést fakasztott bennem az általános iskolában dolgozó kollégák hozzáértése, felkészítése; meghatott az ünneplőbe öltözött kislányok gyermeki bája. Önfeledt gyönyörködésemnek egy kis borzongás vetett véget. Felfedeztem, hogy fűletlen teremben ülünk (nem a versenynek helyet adók tehettek róla!): a zsűri tagjai viszonylag jól felöltözve, a kislányok pedig rövid, „alig" szoknyában, egy szál, vékony, fehér blúzban és térdzokniban. Ez a kép egy másik élményt juttatott at eszembe. Latiam már olyan tanévnyitó ünnepséget is — a tévé közvetítette —, ahol a felnőttek felöltőben, esernyő alatt szónokoltak, az iskolásokból álló énekkar pedig „nekivétjközve”, szemerkélő esőben, a szabad ég alatt zengte az ünnepi dalt. , De más példákat is sorolhatnék: gondoljunk csak a városon végigvonuló, egyforma ruhában fagyoskodó. ballagó negyedikesekre, vagy a különböző ünnepségeken dideregve ácsorgó gyerekekre. Én sem vagyok ellensége a szép. kellemes látványnak, a külsőséget azonban mégsem helyezhetjük az ésszerűség elé. Akkor merj- különösen nem, ha a gyerekeic „bőréről", .egészségéről van szó. Bagi Aranka I • • Ünnepi könyvhét Amíg élünk Serföző Simon riportkötete Ma délután öt órától Miskolcon, a József Attila Könyvtár előtti téren Serföző Simon költő dedikálja korábbi és most megjelent kötetét, illetve az antológiát, amelyben szerepel, hat! órától pedig szerzői estje lasz a könyvtárban, Zimonyi Zoltán irodalomtörténész, továbbá Blaskó Péter és Kulcsár Imre színművész közreműködésével. Serföző az ünnepi könyvhéten megjeleni Szép versek 1977 című antológiában olvasható versei mellett önálló, kötettel — Amíg élünk a címe .— is szerepel. Serfőző Simont miskolcinak és elsősorban költőnek isr- .érjük, jóllehet egy drámáját már bemutatta a miskolci színház, s olvashattunk tőle nagyobb szabású irodalmi riportokat is például az Élet és Irodalomban. Serfőző Simon Miskolcon él, s változatlanul hű fia Zagy var é- kasnak, a Zagyva mentén szétszórt tanyák, kis falvak világának, ma is benne él az oft hagyott paraszti közösségben, osztozik az ottani emberek életében, mindennapjaiban. Erről tanúskodik most megjelent riportkötete is:'„Máig ismerőseimnek tudom azokat a kíméletlen szorgalmú embereket, akik ezen a tájegységen, párálló földhátak, laposok közt, a Kapás—Széles—Fűzfa—Havasi-dűlők mentén, a ködöt lengető, házunk körüli földeken teperték a munkát tavasztól őszig. Az ö életük keménységét, a Zagyván inneni és túli volt tanyasiaknak a hatvanas évek utáni mindennapjait, a velük töltött tizenöt év alatt történteket próbálom — sűrítve az eseményeket, életeket — elmondani e kötetbe gyűjtött riportjaimban” — vallja kötete fülszövegében. Huszonegy riport, négy ciklusra tagoltan olvasható a kötetben. Otthontalan munkások a címe az első riportnak, amelyben eltér a Zagyva mellől, s népművelési felügyelői rövid gyakorlata során szerzett diósgyőri tapasztalatait is feljegyzi, mintegy jelezve, kiegészítésként, miként élnek a földtől elszakadt, ipari munkássá leit emberek a rossz szállásolcon itt. meg máshol. A további húsz riport azonban már közvetlenebbül a Zagyva partjain élő embereket hozza közel hozzánk. A négy ciklus szinte pontos időhatárral osztja szakaszokra a magyar falu utolsó évtizedeinek történetét, mindenkor emberi sorsokon, emberek életfordulatain érzékeltetve a történelemmé lelt történéseket. Rendkívül érzékletes kép rajzolódik fel előttünk a kötet olvasása közben. Azokról az emberekről kapunk képet, akik a szövetkezetek szervezése idején meglehetős idegenkedéssel fogadtak a szervezést és a szervezőket, ma pedig szorgos és nehéz munka eredményeként többségben úgy élnek napjainkban, ahogyan korábban nem is remélték. Az írások egymástól függetlenek, egymásutánjuk mégis folyamatos történetté kerekedik, változó szereplőkkel, akik végső soron ugyanazt a társadalmi változásokat élik, mint más riportok alanyai. Serfőző Simon roppant nagy hely- és személyi ismerettel tárja fel riportalanyainak életét. Érződik minden során, hogy nemcsak személyes ismerősei,, akikről ír, hanem — mint a már idézett fülszövegben írja — sorsuk egy életre szóló ügye is. Falusi történelem, riportokban elbeszélve, olvasmányos stílussal gazdagon, emberi hitellel; őszinteséggel. (benedek) Közclehli lesz Argentina, ha idejében jön a GÉL K A! s Rádió- és tv-kés/.ülckc megjavítására a megye egész területén az Ön rendelkezésére állnak. \ : ’ l Hibabejelentést a labdarűgó-VB ideje alatt (június 1— 25-ig) 20 óráig felveszünk az alábbi szervizeinkben: Miskolc I., Szűcs S. u. 5. Tel.: 15-601 36-599 Leninváros, Lékai J. u. 34—36. Tel.: 333 Ózd, Városközpont, Üzletház Tel.: 15-69 Edelény. Borsodi u. 2. Tel.: 3 Encs. Petőfi u. 58/a, Tel.: 3 Szerencs, Kisvásár tér Tel.: 333 Sárospatak, Comenius u. 9. Tel.: 100 Sátoraljaújhely, Sallai u. 1. Tel.: 541 Mezőkövesd, Juharfa u. 4. ■ Tel.: 7
